Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-19 / 42. szám

Házak és hitelek (II.)

Saját erő: pénz, mnnka, anyag

ICisváresi kísérlet

Beszélgetés dr. Vass Miklóssal, Balassagyarmat város Tanácsának elnökével

A fiatal férfi némi zavarban van az OTP Nógrád megyei Igazgatóságán, pedig nem először keresi fel. Söshartyán- ban épített családi házat, s felszólítást kapott, hogy mulassa be a használatbavételi engedélyt. Szándékában volt, az egyetlen akadály, hogy nem kapta meg a műszaki osztálytól.

— Eltértek az építési engedélytől ?

— Igen — mondia, majd mutatja a fennmaradási engedélyhez készített új alaprajzot. összehasonlítjuk a régivel, két apró, mellékhelyiséget elválasztó fal nem kefriilt eredeti helyére. Ezért volt a hercehurca- (Kicsúszna az ember száján a bürokrácia szó, de visszanyeli, hiszen a téma most a hitelezés).

— Mennyi kölcsönt kaptak?

— Százhatvanezer forintot

— közli, s Szabó Károlyné előadótól kérdezi, hogy jár-e neki a gyermekek utáni harminc-harminc ezer forint szociálpolitikai támogatás.

— Sajnos nem! — feleli az előadó. Ugyanezt a témát később szóba hozza Telekné Illés Judit, megbízott csoport- vezető is. Mert sokan úgy vélik: a folyamatban levő építkezésekre is érvényes a itámo- gatás.

— Csak az 1983. ianuár elseje után épülő családi házak tulajdonosai vehetik igénybe

— zárja rövidre a kérdést.

Gyakorlati tudnivalókat sorol. Milyen iratot* kellenek például a családiház-építési kölcsön igényléséhez? Tulajdonlap a telekről, vagy a tartós használatbavételi szerződés egy példánya, jogerős építési engedély, a tanács által jóváhagyott- tervrajz. Ha van, a munkáltatói támogatásról született szerződés egy példánya, a többletingatlannal rendelkezők esetében a tulajdonszerzési korlátozás alóli felmentés, amit a helyi tanács állít ki. A pénzintézet dolgozóinak munkája ezután kezdődik.

— Biztos volt már szó róla, hogy egyedi hitelbírálatot

végzünk. A kölcsön folyósítása előtt az összes körülményt mérlegeljük, kezdve az építés bekerülési költségétől, a saját erő meglétén keresztül a vagyoni helyzetig — mondja Telekné.

— Mit értsünk a saját erőn?

— Családiház-építésnél az összes költség negyven százalékát ebből kell fedezni. Mi elfogadunk betétkönyvben bemutatott készpénzt, már elvégzett munkát, a telken tárolt építési anyagot, sőt ha az útban van, s számlával igazolják, még azt is. Saját részként elfogadható az építési költség reális arányában vállalt házilagos munka értéke is.

— A rendelkezések szerint évente a hitelpolitikai irányelvekben határozzák meg a kedvezményesen adható kölcsön felső határát. Az idei irányelvek megjelentek, miként szabályozzák ezt?

— A kedvezményes kamatozású kölcsön felső határa 1—2 fős család esetén — csa- ládiház-építésről van szó — 260, 3—4 fős családnál 300, 5—6 fősnél 340, ezen felül 380 ezer forint lehet. A kamat mértéke egységesen évi három százalék, s a visszafizetési idő legfeljebb harmincöt év lehet.

— Üj dolog a bankkölcsön...

— Igen, akik igényesebb, vagy a család létszámához képest nagyobb lakást szeretnének építeni, vásárolni, azoknak a takarékpénztár magasabb kamatozású, rövi- debb lejáratú bankkölcsönt) nyújthat. Ez a kamat jelenleg nyolc százalék, s a visz-1 szafizetés leghosszabb ideje tizenöt esztendő lehet. Mi „riogatjuk” ügyfeleinket, hogy gondolják meg a bankkölcsön igénybevételét, hiszen nem célunk a lakosság eladósodása. Egyszóval óvatosságra, számolásra irrtünk mindenkit.

Ugyancsak a friss dolgok közé tartozik a felújításokhoz, tatarozásokhoz, műszaki megosztásokhoz, korszerűsítésekhez folyósítható hitei. Az OTP ezekhez a munkákhoz a bekerülési költség hetven százalékáig, de legfeljebb 100 ezer forintig nyújt kedvezményes, háromszázalékos kamatozású hitelt és legfeljebb tizenöt esztendőre. Az igények egyre-másra érkeznek az igazgatóságokra.

Szőllősi Józsefék Karancs- berényben építkeznek. A házaspár most intézi a hitelt. A családi ház körülbelül száz négyzetméter alapterületű és hatszázezer forintba kerül.

— Egy gyerekünk is van — mondja a férfi, aki egyben elújságolja, hogy 220 ezer forint hitelt kaptak.

— S ennyiből befejezik?

— Kaptunk még szociálpolitikai , támogatást is, hatvan ezer forintot. Azt hiszem együtt elég lesz rá, nem beszélve a családról, a rokon-* Ságról, mert faluhelyen szinte majd minden szakmában akad, aki elvégezze a munkáit..

Ök már élvezhetik a kedvezményes hitelt.

S ha már szóba került ez a támogatás, Telekné megjegyzi, hogy nem csak a gyerekek után jár. Más, eltartott családtagnál a mértéke húszezer forint. '

— Kik minősülnek eltartottnak?

— Az építtető, vagy a lakást vásárló 16 éven aluli gyermeke, továbbá az, aki munkaképességét legalább 67 százalékban elveszítette, valamint a kereső tevékenységet nem folytató házastárs. Az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött, s 1983-ban 1900 forint alatti nyugdíjjal rendelkező szülő, nagyszülő, testvér, aki az építtetővel legalább egy esztendeje közös háztartásban él...

S azt sem árt tudni, hogy a szociálpolitikai kedvezményt a hitelszerződés aláírása előtt kérni kell.

M. Sz. Gy.

(Folytatjuk)

Cjabb tizennégy házhelyet alakította* ki Nagyorosziban családi házak építésére, az otthonteremtőket a helyszínen már víz és villany várja. Képünk a Madách utcában készült, ahol már megvalósultak a korszerű lakások

A kis városok, így Balassagyarmat is hasonlóan az országos főhatóságok, illetve a megyei tanácsi szervek által kialakított 8—9 osztályból álló szakigazgatási szervezeti modellt másolták, alkalmazkodva egy országosan uniformizált tanácsi irányításhoz. Korábban nem fordítottal* kellő figyelmet arra, hogy ez a struktúra nem feltétlenül érvényes a kisvárosokban. Ott ugyanis a megvalósító jellegű igazgatás az elsődleges, ami egyben komplexebb szemléletet és módszereket kíván meg.

Nemrégiben az ország hét településén a tanácsi munka korszerűsítésére kísérleteket tettek. Balassagyarmaton a tavalyi esztendőt a tanácsi apparátus már új „fölállásban” dolgozta végig. A kísérlet tapasztalatairól beszélgettünk dr. Vass Miklóssal, a városi tanács elnökével. •

— Már befejeződött a tanácsi munka korszerűsítése.

— Valóban kísérletről már alig lehet beszélni, hiszen a bevezetett változtatások gyakorlattá váltak, s egyébként is a kisváros tanácsi szervezetének továbbfejlesztéséről vari tulajdonképpen szó, ami fejlődő folyamat.

— Mi lett más a „fölállás- ban” a korábbiakhoz képest?

— Az ügyfélszolgálati iroda létrejötte magában hordozta az apparátus fennmaradó részének mielőbbi ésszerűsítését. Ennek eredményeként alakult ki a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala és az Államigazgatási Szérvezésí Intézet javaslatait figyelembe véve az a modell, amely mindössze négy szakigazgatási szervben tömöríti az eddigi nyolc helyett a tanácsi apparátust. Ami lényeges, hogy megszűnt az ágazati mindenhatóság és a feladatok azonos jellege kapcsolta ösz- sze a szakigazgatási szervek részeit. Magyarul az ellátandó funkciókhoz igazodott az apparátus, ez tehát a korszerűsítés lényege.

— A tanácsi apparátus szervezetének korszerűsítése?

Szintén önként adódik a kérdés, hogy eddig tehát nem volt korszerű?

— így feltenni a kérdést talán túl általánosítanak látszik, miután a valóság ennél sokszínűbb. Meg kellett találni az ágazati és a területi elv harmonizálásának módját, mert ennek révén erősödhetett a tanácsok terület- gazda szerepe. > Mindenesetre az új feladatok teljesítéséhez újszerűbben is kell gondolkodni és természetesen a szervezeti fölépítésben is változtatnunk kellett.

— Néhányan ügy vélik, hogy az új szakigazgatási szervek kialakításával az apparátus tagjai elszakadtak a város lakóitól, hiszen a mindennapi gyakorlat azt bizonyította, hogy sokan „fönnaltadnak” az ügyfélszolgálat hálóján.

— Az ügyfélszolgálati iroda feladatkörének folyamatos bővülése lehetővé tette az azonnali és érdemi ügyintézést. Valóban sokan „fönnakadnak” az ügyfélszolgálaton, az‘ügyeknek mintegy 60 százalékát már ott elintézik. Vizsgálódásaink szerint ezt az ügyfelek kedvezően értékelik. Ügy ér.zik, hogy az iroda dolgozói elsőrendű feladatuknak tekintik az ügyfél kiszolgálását. Egyébként ott működik egy helyszínelő csoport is, amely a belső munkaidő hatékonyabb kihasználását is biztosítja.

— Hajlamos azt hinni az ember, - hogy csupán szervezeti változások történtek, egyik korábbi osztály a másikkal összeolvadt és ez minden. Pedig ennél jóval többről van szó. Mit nyert az állampolgár? Mit az apparátus?

— Mint mondottam az új

szakigazgatási szervekben

egymáshoz kapcsolódó feladatokat vontunk össze. Az osztályok belső egységei pedig a rokontevékenységék csoportosítása szerint alakultak ki, ha úgy tetszik, tehát megvalósult a teammunka. Az irányítási viszonyok is áttekinthetőbbek, nőtt a vezetők felelőssége. Az állampolgárok elsősorban a minőségi, a gyors és pontos ügyintézést nyerték. Amikor valaki bejön a tanácshoz egy hatósággal kerül kapcsolatba, ahol ügyének egész folyamatában történik intézkedés és ezzel sok időt takarít meg. Az összevonások számukra a hatósági igazgatást áttekinthetőbbé nyíltabbá tették. Maga az ügyintézés is kulturáltabb körülmények között történik. Szervezetünk a kevesebb, de szak- képzettebb munkaerő révén alkalmassá vált a minőségibb, a konkrétabb« operatívabb munkavégzésre. Ez megnyilvánul az egységes törvényességi felügyeletben, elkerüljük a párhuzamos ügyintézést, az azonos ügyfelet érintő különböző ügyek egy határozatba kerülnek, egyszerűbb a szakemberek helyettesítése — ez mind-mind a korszerűsítés nyomán alakult

1 ki. Amit az apparátus nyert, az az, hogy nyugodtabb légkörben végezheti pontosan elhatárolt feladatait.

— Nógrád megyében egyedül Balassagyarmat vesz részt ebben a kísérletben, ennyiben úttörő szerepet is vállal a korszerűbb városirányítás kialakításában. Mekkora önállóságot jelent ezt a város számára?

— Ez valóban úttörő szerep, dé egyben szép feladat is valamennyiünknek, önállóságunkat nem korlátozták,

sőt a megyei tanács, az országos szervek és az Államigazgatási Szervezési Intézet is támogatta a kísérletet. Induláskor több variáció közül js választhattunk. Azt azonban meg kell mondanom, hogy önállóságunk nagy felelősséggel is párosult, hiszen rendkívüli terheket jelentett az egész tevékenység úttörő jellegéből adódóan.

— Nyilván akadtak hibái is a korszerűsítésnek.

— Hiba nélküli ember nincs, hát még szervezet, sőt szervezeti továbbfejlesztés. Biztos vagyok benne, hogy sok dolgot — ha most kezdenénk — másképp csinálnánk, mondom mindezt a mostani eszünkkel. Vétettünk apróbb hibákat, de jóvátehetetlent egyet sem. Ahogy haladtunk az időben, úgy igyekeztünk formálni, alakítani terveinket készülve a következőkre. Az apparátus rövid ideig tartó kezdeti nehézségek után egységesen a vezetés mellé állt és segítették a kibontakozást.

— Milyen „saját” újításokat vezettek és vezetnek be?

—■ Számtalan kis és nagyobb újítás történt, ami végeredményében eleve abból származott, hogy a több megközelítési mód adta lehetőségekkel éltünk és a megyei tanács előzetes véleményezése, illetve utólagos jóváhagyása során is szabad mozgásteret biztosított számunkra. Kialakult egy kevesebb egységből álló, a feladatok által elhatárolt szervezet. Az új szervezet a réginél jobban alkalmas % tanácsok előtt álló megnövekedett feladatok fogadására és azok hatékony,- gyors végrehajtására.

— Milyen lenne az igazán korszerű tanácsi apparátus, pontosabban a korszerű irányítás?

— A közigazgatás tudatos fejlesztése során kiteljesedett a hatáskörök decentralizálása, és a helyi önállóság a lakosságot közvetlenül érintő leg-' fontosabb igazgatási területeken, ugyanakkor az informá-' cióellátás továbbra is központosított maradt, sőt így fejlődött. A továbbhaladás és ezzel a korszerű irányítás fejlesztése véleményem szerint szoros összefüggésben van az egy-egy tanácsi szervezettípus komplex informatikai fejlesztésével, és miután ezek manuális fejlesztése képtelenség, ezért az ügyvitelt kell gépesíteni. A városi szint kulcs- szereoe ebben nem lehet vitás. Ügv gondolom ehhez kell kapcsolódni az apparátusnak gondolkodásában, megúiulá- sában. továbbképzésében, az új iránti fogékonyságában. A korszerű irányítás ezel*en az alapokon nyugodhat olyan vezetőkkel, akik képesek az új befogadására és azok mindennapi munkájukban való hasznosítására.

Hortobágyi Zoltán

MUNKÁSARCOK

Csak így, téli délutánon

A

z udvar hófoltján, ami még megmaradt a múlt heti nagy, vastag fehér, ségből, imitt-amott látszik még a múlt szombati disznóölés nyoma. A pörzsölés feketéje, a csizmák nyo'mai és a megboldogult állat vérének vörös sugárkoszorúja. Ezt söprögeti most Gergely Bálint, a nyírfa vesszőből készült, nagy hosszú- nyelű alkalmatossággal, merthogy rend a lelke mindennek. Néha megáll, kezével meg- megnyomkodja derekát, s bár az illendőség kedvéért türtőzteti magát, azért nem állja, hogy el ne eresszen néhány káromkodást. Lassan, komótos akurátussággal temeti el végleg a Bálint-napi tor utolsó maradványait.

— Tudja — állítja a házfal mellé, a sarokba a söprűt —, két szép disznót hizlaltunk. Az egyiket még karácsony előtt megszúrtuk, hogy az ünnepekre légyen friss hús, hurka, kolbász, miegymás, a másikkal meg most a névnapokra végeztünk, merthogy a fiam is arra a névre hallgat, mint jómagam. Csináltunk egy kisebbfajta házi ünnepséget, van még a pincében az itthoni, jófajta házi borból, úgyhogy megihattuk az áldomást a másik disznó kimultára és egymás felköszöntésére.

Keményen vágja szembe a ház három ablakát a hegyről lezúduló tél, dörzsölgeti kezét Gergely Bálint is.

— Megkeményedett megint, paprikás-csípős lett az idő. De sebaj! Itt a jó meleg házikó, bemegyünk, s elbeszélgethetünk kényelmesen, — szól, s int,, kövessem.

Nem messze Karancsberény „fő tájékozódási Pontjaitól”: a kocsmától, a népbolttól és az útmenti kereszttől építkezett hajdan az öreg Bálint, bár nem tudom, Illik—e ezzel a jelzővel titulálni", hiszen csak ötvenhárom éves. Meg is kérdezem tőle.

— ír, amit akar. Engem megfiatalítani már úgysem lehet, s ha az ábrázatomat nézi, ha nem ismer, nyugp.dtan rámfoghatná a hatvanöt esztendőt is. Ez a kemény élet otthagyta nyomát az arcomon, elég böcsületesen. És mielőtt megkérdezné, mi történt a szememmel, mert láttam, hogy vizsgálgatta, hát semmi különös. Se verekedés, igaz, ezt sosem „műveltem”, se háború, semmi komolyabb. Hétéves gyerek voltam, amikor télen, a görcsre hurkolódoti bakancsszíjamat próbáltam bicskával kioldani. Ahogy hajoltam, a penge megcsúszott, a hegye meg bele, ni, ide! Gyarmaton kaptam aztán üvegsze- m^t. No, de erről ennyit.

Csendes most a Gergely-ház. Felesége az imént ment el bevásárolni, fia, a másik Bálint még dolgozik, menye meg a havat járja a hároméves unokával, Dániellel, így • az öreg látja el a házigazda tisztét: tányérra jófajta házikolbászt, füstölt szalonnát tesz, megtetézve pirosra sült tepertővel, aztán poharakba csór*- gatja a bort.

— Ezt nyugodtan ihatja — bíztat —, ezen a lugason termett az anyaga. Biztos, hogy nem fájdul meg tőle a feje, mint az útszéli, szőlőt sosem látott kocsmai boroktól. Persze, a mértéket mindenből meg

kell tartani. Ebből sem használ a sok.

Harapunk néhány falatot, kortyolunk rá, de nem tart sokáig a nyugalom, mert az öreg bekattintja bicskáját és kifelé indul.

— Vetek már a tyúkoknak pár szem kukoricát.

Rögvest tér is vissza.

— Hát, látja itt lakunk. Itt kelek én már fel majd mindennap hajnali négy órakor, harminchárom éve egyfolytában. Mert hogy ennyi ideje dolgozok Tarjánban, s a buszok fél ötkor indulnak. Bekapok valami1 kis reggelit, pohárnyi meleg teavizet, aztán usgyi!

Kéziformázó volt az öreg vagy harminc évig a tűzhelygyári öntödében, de tavaly nyáron aztán megtörtént a baj.

— Baj? Dehogy is! Velejárója volt ez a munkának. Annak a rengeteg emel- getésnek cipekedésnek. Fél- sivatagnvi homokot megmozgattam én már eny- nyi idő alatt. Hát, megroppant a derekam amúgy istenesen, küldtek a kórházba, röntgenre, ahol aztán megállapították. hogy gerincem négy csigolyája úgy el van már kopva, hogy az orvostanhallgatók nyugodtan tanulmányozhatnák * rajta a melegüzemi dolgozók betegségének kórtüneteit. Fektettek egy ideig aztán kiírtak, s tanácsolták menjek könnyebb munkahelyre. No, de könyörgök, hol • van egy öntödében könnyű munkahely?! Úgyhogy most a ku- polókemencénél vagyok anyag- mozgató, bár csinálok mindent, ami kell. Mert más helyre egyáltalán nem akartam menni. Én szinte itt nőttem fel, s hogy már csupán alig néhány hónapom van hátra a nyugdíjig, dehogy mozdultam volna máshová. Meg különben is, itt a brigádom, amelynek huszonhárom éve egyfolytában vagyok a vezetője, voltunk már a Vállalat kiváló brigádja Is. hát őket hagytam volna ott? Nem, szó sem lehetett róla!

Szinte indulattal mondja a szavakat. Aztán lecsillapodik, s feláll, felkapcsolja a villanyt.

— Sajnos, korán sötétedik még. De azért csak-csak kifelé megyünk belőle.

Koccintunk a fanyar borral, s biztos, ami biztos, újabb fahasábokat rak a sparheltba. A földre hullott parazsat csak úgy ujja közé fogva dobja vissza a .hamuzőba.

— Ne csodálkozzon ezen! — nevet. — Megszoktam én ezt. Emlékszem, amikor a fiam kicsi volt, ült a kádban, s kért; mossam meg a hátát, mindig felvisított, hogy ne körömmel sikáljam. Pedig a tenyerem volt az. Csak hát ilyen, látja? Durva, kérges, mint a smirgli. Egyelőre nem teszi ezt simábbá se kefe, se szappan, se a legfinomabb kézápoló szer. B ír igaz, azokat nem használom.

Elbabrálgat az asztalon, aztán megint megerednek szavai: — Szóval itt élnénk, így élnénk. Itt a ház előtt van egy kis kertünk, olyan háromszáz négyszögölnyi, amin megteremnek a főzéshez legszükségesebb zöldfélék, krumpli, miegyéb, tyúk, csirke rengeteg, s ha enyhül kissé az idő. megint betelepítem az ólat két süldővel. Nem panaszkodunk, élünk szépen, tisztességgel.

H

áromszor vo\t kiváló dolgozó az öreg, de a negyedikre már nem áhítozik. Kapják ezt a fiatalok, az életerősek.

— Nem irigy fajta a miénk. Még a kisunokám is odaadná magának a kedves játékát. És ez az öröm.

Kikattintja megint bicskáját és nagy karéjt kanyarint le a szépen fehérlő kenyérből.-,

Karácsony György

J NÓGRÁD — 1983. február 19-, szombat 3