Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
Mire jó a munkásszálló? Réoóto keresem a választ. Valójában a munkásszállót nevezhetjük ideiglenes otthonhelyettesítő lakhelynek is, ahol szállásról és étkezésről a munkáltató gondoskodik. Az épületben általában van könyvtár, klubszoba, tévével, néhol orvosi rendelő is. A házirendet szigorúan betartatják, vendéget a szobába nem szabad felvinni. A szállólakó 'főzhet a közös konyhán, tisztálkodhat a közös mosdóban... A népművelők a szállásbizottságokkal karöltve mindent megtesznek, hogy „új., korszerűbb életmódra” szoktassák a hónap nagy részében itt lakókat, hogy hasznosan töltsék el szabad idejüket, távol a családtól. Filmve- ’ titések, ismeretterjesztő előadások, iskola- rendszerű oktatás és még sok más program űzi el az üres délutánok, esték unalmát, ha éppen a munkások nem kapun kívül keresik a szórakozást. Minden igyekezet ellenére mégis hiányzik a közösségi légkör, az otthon melege, a barátságos környezet A munkásszállónak nincs olyan karaktere, mint például a szállodának, a laktanyának, a kollégiumnak Jó néhányból hiányzik az emberreszabottság. Nem a hideg-meleg vizes szdbai mosdókra, a laticelbetétes heverőkre, szőnyegre, rozsdamentes evőeszközre gondolok... Hallani, hogy mostanában egyre-másra hagyják ott a munkásszállókat a fizikai dolgozók, kilépnek a vállalattól, s inkább lakóhelyükön vagy ahhoz közel keresnek állást. Háromszázezer távolsági ingázó van az országban, akik hetenként vagy havonként egyszer utaznak haza. Óriási ez a szám, lehetetlen, hogy mindenki el tudjon helyezkedni abban! a városban, községben, ahol a lakása van, mert a településeken a munkalehetőségek nincsenek arányban a keresőképes lakossággal. Ettől függetlenül, bizonyos mértékű ' visszaáramlás tapasztalható. Mindenesetre a munkásszál ló-tulajdonos vállalatoknál már felvődött a kérdés- hogyan lehetne lassítani a létszámcsökkenést, mivel lehítne ott marasztalni a munkásszálló lakóit. Semmi esetre sem azzal, hogy a tévét színesre cserélik, a műanyag tányérokat porcelánokra. De például megpróbálhatnának egy oldottabb, családiasabb házirendet bevezetni. Ki érti, hogy az ugyanannál a vállalatnál dolgozó házaspárnak miért kell külön laknia: az asszonynak a női szállón, aki férjét legfeljebb a társalgóban fogadhatja. A férfi- szállóban sincs semmi keresnivalója a hitvesnek. Erényes megoldás, bár nem hinném, hogy erkölcstelenül hatna,' ha egy-egy emeleten lennének házastársi szobák is. s együtt lakhatna férj és feleség. Sőt, ott, ahol nincsenek kihasználva a munkásszállók, a lakásra váró, gyűjtő fiataloknak meghatározott időre kiadhatnák az üres szobákat. Amennyiben a vállalatnál nincs igénylő, úgy a tanácsokkal együttműködve jelölhetnék ki a bérlőket. Idegeneket a házba? — hallom máris a felhorkanást. Talán egy új lakóépületben, garzonházban születésük óti ismerik egymást az emberek? Érapen ez a nyitottság törné meg a merev, riged hangulatot. Mint ahogy egyes pszichológusok azt sem tartják helyesnek, hogy az öregek egy fedél alá, nyugdíjasházakba költözzenek, mert ennek személviségromboló hatása lehet. Hasonlóan befolyásolhatja az építőipari munkás közérzetét is, hogy este megint azokat látja maga körül, akikkel egész nap a betont keverte, zsaluzott, aszfaltozott, falazott. Közelítsük meg gazdasági oldalról is a kérdést: azzal hogy a munkásotthonok homlokzatáról a vállalatok levették a „telt ház” táblát, még a fenntartási költségek nem csökkentek. A teljes üzemeltetés kiadásai szépen lefaragnak a nyereségből, növelik az önköltséget. A piaci mechanizmus, a verseny előbb-utóbb kényszeríteni fogja a vállalatokat arra, hogy a felesleges terhektől szabaduljanak, vagyis, ha csak a munkásszálló felére van szükség, az épület többi részét majd másként hasznosítják: szakmunkástanuló-kollégiumként, vagy bérbe adhatják utazási irodáknak, mint turistaszállót. a költségérzékenység még nem jellemző gazdasági életünkre, a vállalatok általában görcsösen ragaszkodnak a tartalékhoz, legyen az munkaerő, gép, épület, ha nem jövedelmez akkor is. A gazdasági helyzet azonban kényszeríteni fogja őket arra is, hogy végre eldöntsék: Mire jó a munkás- szálló? Horváth Attila Ranglistán Alkohol — hogyan is kezdődött hazai „pályafutása?” Anonymus latin nyelven írt krónikájában már említést tett olyan áldomásokról, amelyekkel őseink a győzelmeiket ünnepelték. S az úgynevezett „magnum aldumas”, a nagy áldomások sora folytatódott évszázadokon át, napjainkban pedig már elmaradhatatlan velejárója az életünknek. Névnapra, kitüntetésre, születésre és halálra, bánatunkra és örömünkre — koccintunk. s ezzel a magyaros szokásunkkal „felküzdöttük” magunkat az alkoholfogyasztás nemzetközi listájának élvonalába: az egy főre jutó alkoholmennyiség 20 év alatt megkétszereződött! Ez a ranglista azt jelenti, hogy a koccintás ugyan nálunk is egy pohárral kezdődik, de ki tudja, hányadiknál fejeződik be... Az alkoholfogyasztás fogalmából így lett: alkoholizmus, amely az országos adatok szerint — mintegy félmillió alkoholtól veszélyeztetett, súlyos beteg ember él hazánkban — ma már népbetegség, olyan kór, amely lehetetlenné teszi a társadalomba való beilleszkedést, a normális családi életet, az anyagi biztonságot, s melegágya, táptalaja a bűnözésnek. A közelmúltban megrendezett Alkohol és bűnözés című kiállítás tablóin ijesztő statisztikai adatok bizonyítják az italozás és a bűncselekmények elkövetése közötti szoros összefüggést. 1981-ben például az összes bűncselekmények 22,2 százalékát — több mint 17 ezret — Ittas állapotban követték el. A közlekedési balesetek okozóinak 71,1 százaléka pohara- zott, mielőtt volánhoz ült. Annak ellenére, hogy ma már mindenki tudja, —• vagy legalábbis tudnia kellene —, hogy törvényeink szerint az ittasan elkövetett bűncselekmények, vagy szabálysértések tettese éppúgy felel viselt dolgaiért, mintha józan lett volna. Sajnos, főként a fiatalokra jellemző a szeszes ital fogyasztása utáni „kivagyiság”: az erőszakoskodás, a garázdaság, a társádalmi együttélés alapvető szabályainak'felrúgása. Érdemes idézni egy tanulmányból, miszerint: „az érettségi idejére a fiúk 76,2, a szakmunkástanulók végzésekor 64,9 százaléka volt már részeg, illetve több alkalommal erősen italos!” S a fiatalok 20—25 százaléka ilyenkor érez feltartóztathatatlan erőt magában, amely a bűnözés útjára viszi. öt esztendővel ezelőtt minisztertanácsi határozat korlátozta a szeszes italok árusítását. Ennek hatására a fogyasztás növekedése csökkent, de — nem állt meg. A nagy áldomások ideje még nem járt le nálunk. Ahoi pedig már kibontakozott csíráiból az alkoholizmus ellen küzdő mozgalom. A társadalmi ösz- szefogás nagy eredménye lesz, ha leesünk —, no nem az italtól — a nemzetközi ranglista dobogóiról. Szilvás István Megszépülnek a Idős Szabó István műtermében Megbolygatták a művész életrendjét. Kőművesek, villanyszerelők, asztalosok jelentek meg a műteremben. Kalapáltak, vakoltak, szereltek. A csendhez szokott idős Szabó István Kossut-díjas szobrász- művész most már nyugodtabb, mert elvonultak az építők, megújult a műterem, s a tetőtérben méltó helyen tekinthetők meg az épp«» itthon lévő. alkotásai. — Be kellene menni Szé- csénybel — mondja halkan. — Megnézni az anyagot... A bútorgyár szécsényi telepén, ha előre tudják érkezését, talán szőnyeget terítenek a betonra. Körbefogják a szakemberek a lépteit lassúra vevő mestert, kísérik a csarnokba, ahol kábeldobok készülnek, s mintha egy pillanatra elhalkulna a zaj, mert idős Szabó István értő szeme megakad a tölgyfa pallókon. A veszprémi bányászok kértek tőle domborművet. Ehhez szemelte ki a műteremben negyedszázada ott álló rönköt, s ennék szeletelésére vállalkozMesferséges bioáram az emberi szervezetben Az emberi szervezet bonyolult villamos generátorhoz hasonlítható: minden szerve és sejtje bioárámot termel. Bizonyos bioáramok csak járás közben — a csontokra nehezedő terhelés hatására- termelődnek. A lett orvosok újabban mesterségesen állítják elő ezeket a gyengeáramokat a gyógyulási folyamat felgyorsítására. Vizsgálatok bizonyították, hogy az egészséges csont elektromos aktivitása elősegíti az anyagcserefolyamatokat, meggátolja a kálciumtartalmú sók elvesztését. A traumatológusok mindezek alapján arra a követ- keltetésre jutottak, hogy a bioáramok mesterséges sti- mulálása elősegíti a törések gyógyulását. Most az ágyhoz kötött időszak alatt a kezelések lehetővé teszik a „fekve járást”. Eközben a csontszövetekben helyreállnak a sérült fiziológiai folyamatok, gyorsabb a regenerálódás. Új szolgáltatás a MALÉV-nál NÓGRÁD - 1983. január 15., szombat A MALÉV új szolgáltatást vezetett be: úgynevezett komfortosztályt alakítottak ki a repülőgépek fedélzetén, s ezzel egyidőben valamennyi járaton megszüntették az I. osztályt — jelentették be a vállalat vezetői legutóbbi sajtótájékoztatójukon. A komfortcsztóly üléseire azok foglalhatnak helyet, akik a repülőjegy teljes árát j fizetik, tehát nem kedvezménnyel utaznak. A szociális-' ta országokba közlekedő járatokon az új osztály ára a korábbi I. osztályú tarifával egyezik meg. A turistaosztályt azok az utasok vehetik igénybe, akik valamilyen kedvezményt kaptak a repülőjegy árából (például csoport-, ifjúsági, vagy Apex-kedvezmény- nyel utaznak). • A komfortosztály utasainak külön jegykezelő pultok állnak rendelkezésükre, és elsőként szállhatnak be a gépbe. Újdonság, hogy a komfort bevezetésével párhuzamosan a MALÉV is áttér az ülés- szám szerinti ültetésre. A Budapestről induló járatok utasai a jegykezelésnél választhatják ki a kívánt üléshelyet, közölhetik igényeiket (dohányzó. nem dohányzó, vagy ablak melletti ülést óhajtanak), és annak száma rákerül a beszállókártyára. Lényeges változást tapasztalhatnak a komfortutasok a repülőgépek fedélzetén is, az eddiginél kényelmesebben utazhatnak, ugyanis valamennyi géptípuson csökkentették az ülések számát, hogy az új osztályon nagyobb legyen a sorok közötti távolság. A TU—154-esen 47, a TU—134- esen 40, a TU—134/A típuson 44 komforthelyet alakítottak ki, valamennyit a repülőgép első részében, ahol a legalacsonyabb a zajszint. Magasabb színvonalú a fedélzeti kiszolgálás is, a különböző hidegtálak mellett — a járat hosszától függően — meleg ebédet, vacsorát szolgálnak fel. Az utasoknak a jegyváltáskor lehetőségük van speciális ellátást, így például vegetáriánustálat, bébiételt kérniAz új szolgáltatás bevezetésével a MALÉV egyrészt az utazóközönség körének bővítésére, másrészt az utazási körülmények javítására törekszik. tak készséggel a bútorgyáriak. Előkerül a mérővessző, rendben a magasság is, elégedett a művész. — Azt mondták a bányászok, hogy ha lehet én már ne foglalkozzak más témával, csak az ő életük pillanatait örökítsem meg. Hát hogy tudnám ezt megcsinálni? Mert igaz, hogy a bányász áll a szívemhez a legközelebb, de majdnem így szeretem a mezőgazdasági dolgozókat is... Ha már itt vagyunk, javasolja: nézzük meg a termelő- szövetkezet új irodaépületében az egyik domöorművet. A tanácsterem falát díszíti, kénytelenek vagyunk megzavarni a helyiségbe költözött revizorokat, akiknek aligha gyorsan feledésbe múló élmény, amint szemtanúi a szobrászművész és az alkotása találkozásának. Dr. Hütter Csaba, a közös gazdaság elnöke átöleli Pista bácsit, érdeklődik egészsége felől, aztán ő teszi ugyanezt Földi Lászlónál, a nagyközségi tanács elnökénél, aki a közelmúltban kénytelen volt kórházban feküdni. Szemmel láthatólag nagy hatással vannak idős Szabó Istvánra e találkozások. Ritkán mozdul ki benczúrfalvai műterméből. Pedig az elmúlt esztendőkben is sokszor hívták. Itthon, külföldön egyaránt. t — Legjobb nekem itthon — mondja csendesen. Ahogy visszaérkezünk első ' dolga megszabadulni a télikabátjától. Az ő birodalmában az élet az ő szabályai szerint zajlik. — Nagyon sok még a feladatom — jegyzi meg, amikor a nyolc négyzetméteres bányászdombormű vázlatait szemléljük. Ezek már más bányászok. Nem a vágatban gör- nyedők, csupasz kenyeret és aszalt szilvát ebédelők. A terv gépesített bányái ábrázol, a zuhany alatt hancúrozó munkásokat, a kényelmes otthonba hazatérőket, a kitüntetést átvevőket. A távol- és, közelmúlt élményei kavarognak benne. Bányászsorsokról, a saját életéről. Meséli, az ellen- forradalom ideje alatt az utcára rakták, menjen ahonnan jött. két erősíti, hogy tudjuk, itt vannak közöttünk, hogy példásan dolgoznak, hogy készek bármikor megvédeni mindazt, amit kezünk munkájával hoztunk létre ebben az országban ... — Nem tudja ő a szavakkal igazán kifejezni magát. A kezei közül kikerült bazalt, fém és fa annál beszédesebb. Feltipeg a műterem padlásterébe, ahol szobrai pompáznak a mesterséges fényben. Munkásalakok, a paraszti élet jelenetei; a tájegység annyiszor megcsodált népviseletét megörökítő portrék, s a többiek. Azt mondja, megszépülnek a fák... Az akác, a vadkörte, a tölgy egyaránt gyönyörű dolgokat rejteget, s ahogy múlnak az évek a- belőlük készült mű úgy lesz egyre szebb. S talán a művész is egyre inkább ragaszkodik hozzá, mert idős Szabó István mosolyogva meséli, el hogy nemrégiben régi barátjával találkozott, s emlékezett rá, hogy fiatal korában egyik munkáját neki ajándékozta. — Abból az időszakból, nem volt itt egyetlen darab sem. Most már van! / Nem, nem csak a maga kedvéért, hiszen főként nyaranta nincs olyan nap, hogy egy-két autóbusz ne állna meg műterme előtt. Gyerekek és felnőttek jönnek, akik látni szeretnék Pista bácsit, látni alkotásait. Óvatosan teszi hozzá, hogy néha egy kicsit fárasztja is, de mindig kinyitja az ajtót. Aztán pontosítja magát, nem fárasztja, mert örül a látogatóknak, vendégeknek. A perceket sajnálja, amelyeket a munkájától lop el. Mert mintha az idős mester versenyben állna az idővel. Az a legnagyobb boldogság számára, ha az állvány előtt állhat és dolgozhat, ha legújabb művét határidőre befejezheti. Mert ez jellemezte őt mindig. Valami földöntúli megszállottság a maradandó létrehozására és valami ilyesféle nyugalom, ha belépett és belép a vésők és kalapácsok világába. — Honnan jöttem én? — kérdezi. — Itt születtem, itt éltem, itt kaptam lehetőséget az alkotáshoz... Talán ez az a mozzanat, amely egy új szobor készítésére ösztönözte. Munkásőrt ábrázol. Jelentést adó munkásőrt. — Nagyon szeretem a munkásőröket. Biztonságérzésün— A fa, ahogy öregszik, úgy keményedik, én meg úgy pu- , hűlök — mondja tréfálkozva, de ismét saját magának mond ellent, amikor szóba hozza, hogy napokon belül helyére kerül a bányászdombormű anyaga, ha segítség kell, számíthat a munkásőrökre, hogy barátai látogatását várja, hogy pompásan működik az égetőkemence... ■ Hiába, az öreg fa nem nőhet már másként. M. Szabó Gyula