Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
I Büszkeségük, a korszerű szülészeti-nőgyógyászati pavilon. A szülőszobán dr. Barczy József főorvos és dr. Bakos István végzi teendőit Az újszülöttek békésen szunyókálnak a számukra fenntartott steril kórtermekben. Póló- nyi Katalin és Percze Erika vigyázza álmaikat Amikor Balassagyarmaton fotós kollégámmal nyakunkba vettük a városi kórházat, még nem tudtuk. Mór tudjuk. Engedje meg az olvasó, hogy megosszuk mindannyi- ukkal nemrég szerzett tudósunkat. Mert mi is a kórház úgy általában? Kórtermek, betegek, orvosok, nővérek. Ennél aligha több. Pedig hát... „Város" a Város szélén Talán ez lett volna az igazabb cím. • Hogy miért? A balassagyarmati városi kórházban egyszerre 1021 fekvő betegnek jutna hely, ha a sors ügy hozná. Szerencsére nem hozza úgy, hiszen az elmúlt esztendőben „csak” alig több, mint nyolcvan százalékban használták ki a betegek a meglevő ágyakat. Vagyis nem volt telt ház. Ha az erősödő gazdaságossági szemléletet vesszük alapul, akkor ráfizetéses a város eme legnagyobb „üzeme”, ám ha az egészségünkre gondolunk, akkor mindjárt másképp fest a fenti mutató- ezám. Ha mindig akad üres ágy, akkor nyilván — megint csak szerencsére — egészségesek vagyunk, de legalábbis egészségesebbek, mint amire a kórház kapacitált. Tehát ezernél is több ágy a betegek számára. No és akik velük törődnek? Kilencszázan vannak! Nyolcvanöt orvos, hatszáznál több nővér, asszisztens, ápoló. Talán eszünkbe sem jut, hogy a tizenhárom fekvőbeteg-osztály zavartalan működéséhez még számtalan ember munkája szükséges. Mert hát mozdulni sem lehetne a konyha, a mosodp, a szállításban tevékenykedők munkája nélkül (tavaly hatszázezer kilométert futottak az intézmény járművei!), s vajon kinek jutnak eszébe a kellemes meleget biztosító fűtők, a parkokat rendben tartók, az asztalosok, a vízvezeték- szerelők, a varrónők, a műszerészek, a cipészek (igen, a cipészek!), a telefonkezelők, avagy a kárpitos? Bevallom, én sem gondoltam rájuk, ha épp beteget mentem meglátogatni. Pedig milyen egyszerű. A kórház nem teheti meg, hogy türelmesen vár egy-egy vállalkozóra, ha munkájára szükség mutatkozik, hiszen itt mindennek pontosan kell működnie, itt nem lehet percnyi üzemzavar, hiszen emberek egészségéről, sokszor életéről van szó. Kéznél kell lennie mindenkinek, akire a gyógyításban szükség mutatkozik, mégpedig ama percnyi késedelem nélkül. Önálló élete van a kórháznak a város szélén. Ha úgy tetszik tehát: város a város szélén. Mindazt nyújtania kell, amit a beteg közérzete — a gyógyulás mellett — megkíván. És akkor még nem beszéltünk a látogatásokról! Erről nincs ugyan statisztika — a portások talán többet tudnának mondani (majd kifelejtettem őket!) —, de egy-egy alkalommal alighanem „megszállják” a hozzátartozók, ismerősök a lassan kilencvenesztendős, egykori Mária Valéria közkórházat. Néha, látogatás után többféle finomság található a kórtermekben, mint némelyik ABC-ben. Néhány forint Az egészségnek nincs ára — elcsépelt igazság. Ám megteremtésének papírra vetett számoszlopai sok mindent elárulnak. Főként azt, hogy a kórház is vevő a piacon. Nem akarom untatni az olvasót a számokkal, csupán még néhányat. Tavaly tlzenhatezer-hatszázan léptek ki a kórház kapuján. Amit megettek, több mint tízmillió forintba került! Ám a beteg nem csupán főzelé .kel, tejjel, kenyérrel, parizerrel és ki tudná felsorolni még mivel él, gyógyszerre is szüksége van. Egyetlen tabletta csupán fillérekbe kerül, de „kórházváros” tavaly kilencmillió forintnyi tablettát (és rersze egyéb gyógyszert) nyelt. Már-már hihetetlen. Energia? Bagatell huszonhárommillió forintot igényelt az egy évben rendelkezésre álló 120 milliós költség- vetésből. Az utolsó forintos számadat; egyetlen kórházi ágy fönntartása (az is, amin — szerencsére — nem feküdt senki) valamivel több mint százezer forint. Ennyit hát a forintokról. Kórházváros megöregedett kilenc ' évtized alatt. Talán első pillantásra nem is a legtetszetősebb. Sokan léptek már ki kapuján azonban, akik másutt is eltöltőitek■ néhány napot és határozottan állítják: az ilyen pavilonrendszerű, kórházban könnyebb elviselni a bezártságot. Más a levegő, a fák, a bokrok miatt, elfogadhatóbb a séta a pavilonok között, mint ott, ahol emelet emeletre következik és minden egyforma. Kórházváros állandó polgárai — a gyógyítás szakemberei — ezt pontosan tudják és nem restellik megfogni az ásót, hogy újabb facsemeték kerüljenek a parkokba betegvidítónak. Igen, az épületek megöregedtek, nem elég korszerűek. ' A rövid időre beköltözők érdekében mostanában nagy munkálatokba fogtak. A szülészet-nőgyógyászat épületében jó néhány leány és fiúcska látott már napvilágot minden baj nélkül, hiszen évekkel ezelőtt átvágták a jelképes szalagot az átadási ünnepségen. Egy orvoSf sóhaj azért fölszakadt: tavaly csupán 883 gyermek, majd négyszázzal kevesebb újszülött sírt föl az új falak között, mint néhány évvel korábban. Elkészült a kiszolgálóműhelyek csarnoka, épül a diagnosztikai központ, új konyha lesz hamarpsán... Közben persze a már meglevő, régóta szolgáló falakon belül is dolgoznak a szakemberek. Még néhány év — remélhetőleg nem sok — és kórházváros megújul. Mindannyian várjuk. Nem mosolyog a nővér! Rossz kedvű az orvos! Hányszor hallani? Vajon jut-e eszünkbe, hogy nincs ember ezen a világon, aki az év minden napján egyformán kiegyensúlyozott, derűs? „Csak azt kívánd mástól, amit magad is megteszel” — tartja a mondás. Kórházváros ideiglenes polgárai néha elfelejtik ezt. Bár... Az elmúlt években gyakran kérdezgették betegeiket a kórháziak kérdőív segítségével: vajon mivel nem voltak elégedettek. Bizonyíthatom, egyetlen súlyos vád sem hangzott el- Hirtelen haragjában sok mindent mond az ember, de lelke mélyén azt is tudja, hogy kórházváros állandó polgárai esküt tettek. Nem csupán egy'bizottság előtt, hanem a lelkiismeretük előtt, is. Legjobb tudásuk szerint gyógyítják betegeiket, hogy mihamarabb kikerülhessenek kórházvárosból, el a város széléről, otthonukba, az igazi városba. Gyógyultan! Hortobágyi Zoltán Fényképezte: Kulcsár József Dr. Oppe Emil: A bizalom, a simogató szó már félgyógyulás ” A telefonos segélykérőn éjszakánként azonnal riaszthatok az ügyeletesek a betegágyakhoz Asszisztensek, ápolónők, orvosok meghitt, kényelmes otthona a kórház szomszédságában az egészségügyi szálló Épül a diagnosztikai központ i Kórház a város szélén Szabad idő és tankönyvek — itt természetes kapcsolatuk
