Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-13 / 10. szám

A Ganz-MÄVAG mátranováki gyáregységének dolgozója Végh István gépi forgácsoló. Képünkön: darualkatrészek gé­pészeti elemeinek fúrását végzi sugárfúró gépen. Mongóliái sikerek után Algériába készülnek a Miaui kutatót Befejezte mongóliai vízku­tatását az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat. A kétéves munkára a Geomin- ko Rt. bonyolításában vál­lalkoztak. Az Ulánbátortól északra fekvő területen, egy leendő bánya térségében, több mint kétezer méternyi kuta­tófúrást mélyítettek, s a ta­pasztalatok alapján tizenegy kutat építettek. A kutak ösz- szes vízhozama meghaladja a napi 700 köbmétert, ami lé­nyegesen — mintegy 300 köb­méterrel — több mint ameny. nyit előzetesen szavatoltak. Az újabb tárgyalások ered­ményeként jövőre ismét föld­tani kutatásokhoz kezd Mon­góliában az Országos Földta­ni Kutató és Fúró Vállalat. A mongóliai sikerek után a várpalotai központú vállalat szakembercsoportja Algériá­ba készül, ahol az Industrial Export Külkereskedelmi Vál­lalat bonyolításában nyolcezer méternyi földtani kutatófúrást vállait. A munkát — négy város térségében — május­ban kezdik meg, feltérképe­zik a környék anyagkészle­teit és kijelölik egy építendő téglagyár legmegfelelőbb he. lyét. Mi az árfegyefem, de... Szolgáltatások falun Az árhivatal, az ágazati ár­hatóságok, a helyi árszervek és az Országos Kereskedel­mi Felügyelőség a legutóbbi másfél évben 6700 árellenőr­zést tartott vállalatoknál és szövetkezeteknél, további 81 000 esetben végeztek ár­vizsgálatot boltokban és szol­gáltatóhelyeken. Az Országos Anyag- és Árhivatalban ösz- szesítették a tapasztalatokat, különösen az 1980-ban beve­zetett árreform hatását a ha­gyományos, úgynevezett nem kompetitiv árképzést alkal­mazó termelők, kereskedők, és áruik körére. Ezt az árkép­zési módot — amelyet nem befolyásol a külpiaci értékíté­let — használják áz ipari termelés egyharmadában, a szolgáltatások körében, az építőiparban, a mező- ás élel­miszergazdaságban, a fogyasz- tásicikk-kereskedelemben, va­lamint a kutató- és fejlesztő intézetek és számítástechni­kai intézmények munkájában. Az árellenőrzések mintegy 20 százalékánál szabálytalan­ságot fedeztek fel az ellenő­rök, ezek mintegy fele szigo­rúbb felelősségrevonást igé­nyelt, ritkábban bűnvádi el­járást, gazdasági bírságot vont maga után. Sok olyan kisebb vétséget is találtak, amelyek ugyan nem jártak áremelke­déssel — tehát tisztességte­len hasznot sem eredményez­tek* —, mégis rávilágítottak a hibás vállalati árpolitikára, vagy a rossz árképzési gya­korlatra, sokfelé pedig az ad­minisztratív hibákra. Az el­lenőrök, minden esetben fi­gyelemmel kísérték a szank­ciók után hozott vállalati in­tézkedéseket. Az árhivatalban azt a kö­vetkeztetést vonták le, hogy a mulasztások nem általáno­sak, azok egyedi esetként ke­zelhetők. Az árpolitika min­den eddiginél jelentősebb sze­repet tölt be a vállalatok gazuálkodásában, s általában helyes irányban ösztönöz; s a fellelt hiányosságok leg- . többször a gyakran még mindig nem megfelelő belső szabályozásból adódtak. Az árellenőrzések során elsődle­gesen a jogszabályok betar­tását vizsgálják, külön is fi­gyelik, hegy a termelők ár­változáskor eleget tesznek-e bejelentési kötelezettségüknek s kiterjedten ellenőrzik azt is, hogy nem jutnak-e a válla­latok tisztességtelen haszon­hoz. Legutóbb például Fejér és Somogy megyében fordult elő, hogy a gyártóvállalatok még a felfüggesztési időn be­lül felmelték áraikat, ezért a vállalatokat az árhatóság kár­talanításra kötelezte. Azoknak a tervezőintézeteknek, ame­lyeknél hibás kalkulációra visszavezethető szabálytalan­ságokat fedeztek fel, a több­letköltségeket vissza kellett fizetniük megerendelőiknek. A hevesi példca Sslvefhető Négrádban is E gerből túrajáratot indítanak a me­gye legkisebb falvaiba. Ne gondol­jon senki természetjárásra, szolgál­tató gépkocsik rendszeres kiutazásáról van szó azokba a községekbe, amelyek a Patyo­lat áldásaiból eddig nem részesülhettek. <A mosó- és tisztító vállalat a mintegy ötven be- gyűj főhellyel 38 eddig ellátatlan falut kap­csolt be a szolgáltató hálózatba a túrajára­toknak köszönhetően. Példáját egyhamar kö­vették az egri, gyöngyösi és hatvani cipőja­vítók, akiknek gépkocsijai húsz településről gyűjtik össze a talpalni-, sarkalnivalót. A dicsérendő vállalkozási formát az idén hatályba lépett új jogszabályok hatására ve­zették be, Heves megyében ezenkívül az új lehetőségekkel élve a szolgáltatások terüle­tén számos kisszövetkezet, tucatnál több vál­lalati, gazdasági munkaközösség, néhány szö­vetkezeti szakcsoport is alakult. A kisszö­vetkezetek, szövetkezeti szakcsoportok tevé­kenységével megpezsdült az építési munka, más vállalkozások a többi szolgáltatást ja­vítják. Az új szervezeti formák segítségével is a lakosság részére végzett ipari szolgálta­tások teljesítménye 1980-hoz képest 18—19 százalékkal növekedett 1982-ben, ezen belül a magánkisipar 31 százalékkal bővítette te­vékenységét. Nem hiába; tavaly 538-cal több magánkisiparos látott munkához, számuk jelenleg 4200 fő. Idézhetnénk tovább a Heves megyei Ta­nács jelentéséből a fontos azonban az, hogy ez a testület nem késlekedett megvizsgálni, hogyan alakultak a szolgáltatások az új jog­szabályok bevezetése óta. Ugyanis nemcsak ennek a megyének a tapasztalata az, hogy a falusi szolgáltatások fejlődése elmaradt a kívánatostól, de a lehetőségektől is. A cent­ralizált szolgáltató vállalatok érdekeltsége nem terjedt ki a távoli kis igények kielégí­tésére, bezárt boltok, felvevőhelyek, javító- műhelyek jelezték, hogy a vállalatoknak nincs szükségük a lakosság filléreire. Hevesben is több szolgáltatási területen bevezették az átalányelszámolási rendszert, s lám kinyitot­tak a fényképész-, fodrászműhelyek, a mére­tes szabóságok. Sőt, nyitva is tartanak ab­ban az időben, amikor a lakosság igénybe­vételükre leginkább ráér. Decentralizálták az állami szolgáltatókat, a korábbi pénzügyi megkötések feloldásával rugalmasabban igye­keztek kedvébe járni a lakosságnak, ennek tanúbizonyságai többek között a Patyolat szolgáltatóautói, amelyek beszerzésére így sor kerülhetett. Az országos tapasztalatok azonban azt mu­tatják, kezdeti eredmények ezek, s különö­sen a falusi szolgáltatások területén sok még a javítanivaló. A legtöbbet talán a szolgál­tató szövetkezetek tehetnék a mozgékonyabb szakcsoportok megalakításával, viszont eze­ket csak a közgyűlés hagyhatja jóvá, közgyű­lést pedig évente egyszer-kétszer hívnak ösz- sze. Ugyanígy késik a kisebb mosodák át­alányelszámolásra való átállítása — pedig így több munkát vállalnának —, s jó néhány új szervezeti formát azért nem hozhatnak létre, mert nincs elég számviteli vezető. Jól mutatja mindez, hogy az új jogszabályok au. tomatikusan még nem javítanak a helyze­ten, tenni is kell. Hevesben például meg­gyorsítják a kisvállalkozásokhoz szükséges könyvelők, számviteli vezetők képzését. A kisiparosok száma bár országosan is növek­szik valamelyest, gond, hogy a hiányszak­mákban továbbra sincs biztosítva az utánocc. lás, egyre több mesterember öregszik ki. Nem kell feltétlenül ebbe belenyugodniuk a ta­nácsoknak. Megpróbálhatják, hogy az ilyen szakmák képviselőit rávegyék a főfoglalko­zású munkaviszony melletti ipargyakorlásra odahaza, a faluban. Az ilyen személyeket a tanács arra is felkérheti, hogy tanítsanak ki fiatokat a szakma fortélyaira. R ecept tehát van az ellátatlan falvak segítésére, csak be kell váltani őket — élve az új jogszabályokkal, ha­tározottabban cselekedve. Komornik Ferenc TélálEó rozs A moszkvai egyetem mik­robiológusai megállapították, hogy a trópusi éghajlaton az órák azért késnek gyakran, illetve állnak meg, mert mikroorganizmusok tönkre­teszik a kenőolajat. A ma­gas hőmérséklet és a dús pá­ratartalom kedvező körül, menyeket teremt a gombák­nak és a baktériumoknak, s az olajban ezek gyorsan el­szaporodnak. A szovjet kutatók e káros folyamat megelőzésére 1:1000 arányban, szerves higanyve- gyiileteket keverték a kar­órákban használatos olajhoz. Kipróbálták különféle fenol-, árúimon-, ón-, ólom- és tio- cianátvegyületek fertőtlenítő hatását is. A szerves higany- származékok alkalmazása a trópusi viszonyok között meg- akadályoz7.a az olaj elbomlá- sát. A higany- és az ónve- gyületek megölik a baktériu­mokat. A tiocianát csupán osztódásukat, szaporodásukat gátolja. A földművesek régóta ál­modoznak olyan gabonafaj­tákról, amelyek nem dőlnek meg. Ez a probléma izgatta a baskíriai Szabirzjan Kunak- bajev növénynemesítőt is. Már a harmincas években, a moszkvai Tyimirjazev mező- gazdasági akadémia elvégzé­se után új mezőgazdasági nö­vényfajták kinemesítésével foglalkozott. A tudós egy sor magas terméshozamú, télál­ló őszi búzafajtát, hajdinát és más gabonafajtákat nemesí­tett ki. Kunakbajev fő figyelme azonban az őszi rozs szelek­ciójára összpontosult. Több évtizedet szentelt ennek ^ munkának. A kísérletek ered­ményeképpen új, rövid szá­rú, intenzív típusú rozsfajtát sikerült előállítania, amelyet Csulpannak nevezett el. — A Csulpan — mondja Nazif Bahtyizin, a baskír me­zőgazdasági tudományos ku­tatóintézet igazgatója — a vi­lágon páratlanul álló fajta. Nagy terméshozamával, tél­állóságával, szárazságtűrésé- vel tűnik ki. A fajta, jól al­kalmazkodik a különböző ter­melési körülményekhez, az in­tenzív földművelés vala­mennyi követelményének megfelel. A baskír rozs ter­méshozama a kísérleti par­cellákon eléri a 80 mázsát hektáronként, a köztermesz­tésben — az 55 mázsát. A Csulpak rozsfajtát jelen­leg a KGST-tagörszágokban — igy Magyarországon is — kipróbálják. A lipcsei Agro— 81 kiállításon díszoklevéllel tüntették ki. A 80 éves tudós, Szabirzjan Kunakbajev, tovább folytatja nemesítő munkáját. Nemreg új. rövid szárú rozsfajtát adott át állami fajtaminősítésre, a Csulpan—3 fajtát, amely még jobban ellenáll a megdőlés­nek, s fokozottabb mértékben télálló. Hát — mondja vidéki gyáregységünk főmérnöke — valahogy eltelt az 19tí2-es esz­tendő is. Sok kínnal-keserv- vel idegeskedéssel, hajtépés­sel, de azért — mégis ered­ményesen./ „Hoztuk” a' tervet, sőt az árbevételt meg is tol­dottuk még nyolc-egynéhány millió forinttal, úgy hogy ezt figyelembe véve, semmi okunk sem lehetne panaszra. Ám mégis. . Hiszen tudja, a megváltozott gazdasági kö­rülmények. a szabályozó rend­szerek tilalomfái, a piaci igények hullámzásai, s az egyéb szigorítások mind-mind hátráltatták a nagyobb ered­mény elérését. Pedig — tette hozzá még gondterhelten ma­ga elé meredve —, ha régeb­ben így ténykedtünk volna, most egymásra halmozhat­nánk a fentről jövő dicsére­teket. Aztán legyint, mondja: Ej, a régi, szép idők... Elmesélem nagyvállalatunk egyik igazgatójának is a fen­tebb hallottakat, s bár ő sem csupa megtestesült optimiz­mus, de a „régi szép idők” emlegetése szinte kihozza a sodrából. Nem ismeri, mond­ja, nem ismerheti töviről- hegyire a előbbi termelőegy­ség múltját ám fel tudja té­telezni. hogy érvényesült ott is a nagykalapelv Ha jól dolgoztak, eleve megvolt a nyereségük, ha kevésbe ered­ményesen, hát akkor is csak csunant-cseppent valami a közös kasszából, s így jósze­rivel meg sem érezték a ne­hézségeket. Elhibázott lépés­nek tartja a hajdanán létre­hozott mammutírösztök mechanizmusát, amely, lehet kezdetben eredményesen funkcionált, de aztán majd­hogynem teljesen leszoktatta az embereket az önálló gon­dolkodásról. Hiszen minden fentről jött.. A központ ku­tatott piacot, határozott meg tervszámokat, vezettetett be új gyártmányokat, adta a pénzt, néha még a vezető kádereket is, s a végén lent nem ma­radi más hátra, mint az irásbar megfogalmazottak végrehajtása. Ahol jó volt a munkás- és a vezetőgárda, ez többé-kevésbé sikerült, ahol meg nem, hát segített a tröszt. Legfeljebb a prémiumok nagysága csökkent. .. Az önállóvá válás — bi­zonyítja —, majd bebi­zonyítja, hogy egyenként is ugyanolyan gondos gazdának, hozzáértő szakembernek bi­zonyulnak-e azok, akiknek a „közösben” jól ment! Egyik megszűnt Művünk egyik gyá­rának példáját hozza fel, ne­vet szándékosan nem említ, mert nem egyedi jelenségről van szerinte szó, ahol hosszú esztendőkön át jól mentek a dolgok. Most meg a „leülés” veszélye fenyegeti őket. Ter­mészetesen — fejtegeti tovább — egyedül lényegesen nehe­zebb, de ha ezt a népgazda­ságot még stabilabb talpra akarjuk állítani, márpedig gz a feltett célunk, akkor min­denkinek kutyakötelessége, mégha saját kárán is, meg­tanulni igazán gazdálkodni, eredményesnek lenni. Sűrű hivatkozási alap volt tavaly — mondja nagyválla­latunk, termelési osztályá­nak vezetője —. eredményte­lenség esetén a megváltozott piaci körülményekre hivat­kozni. Kétségtelen tény hogy erre okot (magyarázatot?) ad­tak a forrongó nagyvilág ese­ményei, hiszen tudok olyan gyárról, amelynek termékei hónapszám telítették a raktá­rakat és az udvar minden szegletét egy háború miatt. No, de azért, ahol piacot ve­szítettünk, vagy az ottani helyzetünk bizonytalanná vált, nem biztos, hogy a fegyverek dörgése miatt kö­vetkezett be! Akadtak jócs­kán olyan kiváltó okok, amik­re magunkban kell a hibát keresni, kutani. Itt én főleg a piacra „dobott” termékek mi­nőségére gondolok. Hiszen — mondok egy példát... Szak­mai értekezleten váltottunk szót régi ismerősömmel, aki — nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek!? — arról panasz­kodott, hogy majdnem meg­buktak itthon! Jó nagy szeri- ájú gyártmányukat csak ja­vítás után volt hajlandó át­venni a belkereskedelem s ez tetemes pénzünkbe került. Pedig, bizonygatta, ugyaneze­ket a tckéspiacon szinte egyet­len reklamáció nélkül értéke­sítjük. Igaz, ott jobban oda­figyelünk! Nem akartam mondani neki — folytatja az osztályvezető —, hogy tőle is hallottam már effajta sza­vakat: „No ez, ezzel az ap­rócska hibával itthon még el­megy!” Szemléletet, kell váltani, s megtanulni a szó legszoro­sabb értelmében vetten 'gaz­dálkodni, s rugalmasan al­kalmazkodni a megváltozott körülményekhez! — mondja az aranyigazságot a fentebb már idézett igazgató. Mert ha a tavalyi év nehéz volt, ak­kor az idei sem lesz köny- nyebb. Mindig jön egy újabb helyzet, amelyen muszáj úr­rá lenni. S aki ezt nem tud­ja produkálni elbukik. Azt hiszem, a panaszkodások ide­je lejárt. végéi vényesen... Karácsony György A Nógrádi Szénbányák külfejtési üzemében a Kun Béla Szocialista brigád a tüzoltókészülékek javításán dolgozik. 1982-ben a 8 fős brigád árbevételi tervéi 120,4 százalékra teljesítette. Társadalmi munkát 262 órát végeztek. A brigá­dot Kral Gyula vezeti, kinek személyes példamutatása je­lentősen hozzájárult eredményeikhez. Képünkön: Szikói János és Habony Sándor a szénsavhcoltó-palackok töltését végzi. (Fotó: Krekács Miklós) | NÓGRÁD — 1983. januai 13., csütörtök 3 Is fölt egy újabb Órák a trópusokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom