Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-13 / 10. szám

Befejeződön az országos agitációs, propaganda- és művelődéspolitikai tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról.) «mely a tudomány népsze­rűsítésére hívta fel a figyel­met. Különösen nagy érdek­lődés nyilvánul meg történel­münk, elsősorban icgújabb- kori történelmünk alapos fel­dolgozása iránt. Ennek része­ként adhatunk osztáiyszemle- letű, internacionalista, tehát hiteles választ azokra a kér­désekre is, amelyek a magyar társadalomban a nemzeti kér­déssel kapcsolatban vetőd­nek fel. A tanácskozáson szóba ke­rültek művészeti, művelődés- politikai kérdések is, leg­többször azt vizsgálva: mit tehetnek az alkotók, a külön­böző művészeti, irodalmi mű­helyek a társadalmunk előtt álló feladatok megoldásáért. Többen szóltak az alkotómű­helyek felelősségéről, hangsú­lyozva : teremtsenek olyan eszmei-politikai légkört, amelyben eredményeinket és gondjainkat egyaránt tükrö­ző és eszméinket, értékeinket megfelelően képviselő és gaz­dagító alkotások születhetnek. A műhelymunkában problé­mák ott keletkeznek ahol jog és felelősség esetenként külön­válik, ahol a döntés joga nem párosul a döntés felelősségé­vel. Az ideológiai munka leg­fontosabb területei között em­lítették a felszólalók a tö­megtájékoztatást. Aláhúzták rendkívüli hatását, s ezzel kapcsolatos felelősségét a köz­vélemény formálásában. A sajtó, a rádió és a televízió munkáját elismerő szavak mellett észrevételek hangzot­tak el, amelyek kifogásolták a tájékoztatás hiányosságait; esetenként lassúságát. Kie­melték: a hazai tömegtájé­koztatásnak is fel kell készül­nie a kommunikációs techni­ka robbanásszerű fejlődésére, de a legfontosabb, hogy a tájékoztatási intézmények jól képviseljek, eszméinket, poli­tikánkat, i művészi, kulturális értékeinket. Megfogalmazó­dott, hogy e munka meneté­ben sokkal nagyobb energiát kell fordítani az emberek meggyőzésére, a szocialista vitakultúra erősítésére. Gazdaságunk korszakos vál­tozásai ideológiai kérdéseket is felvetnek. Az ideológiának segítenie kell a gazdaság mű­ködő- és alkalmazkodóképes­ségét, megújulási törekvéseit. Elméletileg is elő kell készíte­ni és támogatni kell azokat a változtatásokat, reformokat, amelyekre gazdaságunknak az új körülményekhez való al­kalmazkodás érdekében szük­sége van. A hitelesebb és meg­győzőbb tájékoztatás, a szín­vonalasabb elméleti munka, a mai nemzetközi és világgazda­sági kérdésekre adott helyes válaszok hozzásegíthetnek ah­hoz is, hogy lakosságunk re­álisabban értékelje a szocialis­ta világban végbemenő válto­zásokat. felismerje, hogy azok a működési zavarok, amelyek egy-egy országban ma jelent­keznek, nem a szocialista rendszer válságából, hanem a sok szempontból megváltozott viszonyok közötti növekedés nehézségeiből fakadnak. Az emberi tényező jelentő­sége felbecsülhetetlen és nö­vekszik. Az ideológiai munka a maga eszközeivel segítse elő a gazdaság előtt álló felada­tok — egyebek között a haté­konyság növelése, a minőség javítása — megoldását. A tanácskozáson nagy súly- lyal szóltak a párton belüli eszmei-politikai munka fon­tosságáról. Elsőrendű jelentő­sége van a párttagság rend­szeres tájékoztatásának, a színvonalasabb agitációnak és propagandának. Ebben különö­sen nagy az alapszervezetek szerepe, amelyeket az eddigi­nél jobban kell segíteni. Alá­húzták a különböző szintű pártszervek növekvő felelős­ségét a területükön folyó ide­ológiai munka irányításában. Aczél György összefoglalója Mindent összevetve, a ta­nácskozás elérte célját — kezdte vitaösszefoglalóját Aczél György. — Valamilyen formában minden hozzászóló Kifejezésre juttatta: egyetért a beszámoló fő mondanivalói­val. Emelte az értekezlet szín­vonalát, hogy együtt tárgyal­tuk az ideológia, a politika, a gazdaság, a társadalom, a töténelem időszerű kérdéseit. A Központi Bizottság titká­ra a felszólalásokhoz kapcso­lódva rámutatott történelmi urunk reálig megítélésének fontosságára. Kiemelte, hogy napjainkban egy ellenséges imperialista világ áll szemben a mi „inkubátor nélkül” szü­letett szocialista világunkkal. A harc ideológiai téren, a tömegtájékoztatás eszközeivel is folyik. A burzsoá propagan­da gátlástalanul felhasznál minden, a Szovjetunióval, a szocializmussal szembeni meg­nyilatkozást, bárhonnan is hangozzék e! az. A nemzeti, nemzetiségi kér­désekről szólva rámutatott: Managuában készen a tanácskozásra Managuában kedden a szak­értők befejezték az el nem kötelezett mozgalom koor­dinációs irodájának 5. rend. kívüli miniszteri ülését elő­készítő tanácskozásokat. Megállapodtak, hogy a mi­niszteri értekezlet elnökét Nicaragua, a földrészek sze. rint elosztott alelnöki tisztsé­geket pedig Guyana, India, Jugoszlávia, valamint a nem­zeti felszabadító mozgalmak képviseletében a Palesztinái Felszabadítási Szervezet de. legalja. Szerdán a várakozások sze­rint már harminc ország kül­ügyminisztere és mintegy negyven alacsonyabb szintű delegáció lesz jelen a nicara. guai fővárosban. Feladatuk a koordinációs iroda határoza­tának elfogadása. E dokumen­tum a mozgalomnak a latin- amerikai kérdésekben elfog­lalt álláspontját hivatott tük­rözni. A tervezetet Nicara. gua dolgozta ki, s managuai nyilatkozat néven került a szakértők elé. A szöveg szer­kesztői bizottságának elnöke Uganda, alelr.öke Indonézia képviselője lett. A tervezet egyebek közt felszólítja az Egyesült Államokat, hogy ves­sen véget a közép-amerikai országok belügyeibe való be­avatkozásnak, s a béke és a párbeszéd érdekében fogad­jon el építő álláspontot. Izrael feltételeket szabott a tárgyaláshoz Tel Aviv egyes, közelebb­ről meg nem jelölt módosítá­soktól teszi függővé, hogy ei- fogadja-e az izraeli—libanoni tárgyalások napirendjéül elő-' terjesztett amerikai kompro­misszumos javaslatot. Ezt a tervezetet a bejrúti kormány már jóváhagyta, azzal a kikö­téssel, hogy a megvitatást a ajánlott kérdések nem „köte­lező érvényű” irányelvek. Az izraeli állásfoglalást azt kö­vetően ismertették, hogy szer­dán Menahem Begin kor­mányfő elnökletével ülést tartott a tárgyalások . felügye­letére alakított különleges bi­zottság. Bár Habib visszatérése után a tárgyalásokat illetően bizakodó a hangulat libanoni vezető körökben, a kétoldalú kapcsolatok normalizálásá­nak izraeli erőltetése, az a követelés, hogy ezek kerülje­nek a namrenl élére, nem­esük a napirend kölcsönös jó­váhagyását hiúsíthatja meg, ha nem a tárgyalások megszakí­tásának a veszélyét is magá­ban hordozza. Az ilyen felté­tel előzetes elfogadása ugyan­is azt jelentené, hogy Liba­non mindenben aláveti ma­gát a megszálló hatalom dik­tátumának. Közben az izraeli Kiriat Smonában sorra kerülő csü­törtöki találkozó előtt Philip Habib amerikai megbízott és Morris Draper, az amerikai tárgyalóküldöttség vezetője megbeszéléseket folytatott a Tel Aviv-i kormány képvise­lőivel. A belügyminiszteri tisztsé­get is betöltő Safik El-Vaz- zan libanoni miniszterelnök egyébként szerdán a észak­libanoni Tripoliban járt, hogy személyesen gondoskodjék a közbiztonság megszilárdítá­sát célzó intézkedések végre­hajtásáról. ezek megoldása a szocializmus viszonyai között csak a lenini nemzetiségi politika elveinek következetes érvényesítése alapján képzelhető el. Ennek megfelelően pártunk egyszer­re nemzeti és internacionalis­ta politikát folytat. Aczél György ezután — a vitában elhangzottakra reflek­tálva — a szocializmus építé­sének néhány kérdéséről be­szélt, érintve a szociálpoliti­kát, az oktatást, a szocialista demokrácia fejlesztését épp­úgy, mint az ifjúság életét és a kultúra helyzetét. Felhívta a figyelmet arra, hogy gond­jaink enyhítésében nagy sze­repe van a művészeteknek, a tömegtájékoztatásnak, hiszen megfelelő közszellemet kell teremteniük problémáink megoldásához. Az MSZMP Központi Bi­zottságának - titkára hangoz­tatta: a marxizmus ereje fe­jeződik ki abban, hogy a bur­zsoá nézetektől eltérően igaz választ, tud adni az emberiség nagy kérdéseire. A szocializ­mus az emberiség nagy lehe­tősége. Fel tudjuk vállalni a kor, a nemzetközi helyzet, belső feladataink kihívását. Van mit képviselnünk, embert fölemelő feladatok várnak ránk, rajtunk, embereken mú­lik, hogy otthonosabb legyen ez a szocialista haza! — Zár­ta vitaösszefoglalóját Aczé! György. Pravda Reagan rádióbeszédéről Nincs összhang a kiielenfés és a cselekedet között A Pravda szerdai száma sze.kesztőségi cikkben elemzi Ronald Reagan szombati rá­dióbeszédet, rámutatva, hogy az több ésszerű, üdvözlendő kijelentést is tartalmazott a szovjet—amerikai kapcsola­tokról. A cikk ugyanakkor megállapítja azt is, hogy ezek az önmagukban pozitívnak tekinthető kijelentések ma még egyáltalán nem állnak összhangban az amerikai kor­mányzat cselekedeteivel, s az Egyesült Államok vezetői­nek más nyilatkozataival. Reagan szólt arról — emlé­keztet rá a Pravda —, hogy bízik a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásában, meg­szilárdulásában és kijelentet­te: az Egyesült Államok nem követeli a Szovjetuniótól nagyhatalmi státusának, illet­ve törvényes nemzeti érde­keinek feladását. Ha az ame­rikai politika valóban ezekre a megfontolásokra épülne, akkor biztonsággal ki lehetne jelenteni, hogy kedvezőek a kilátásai a Szovjetunió és az Egyesült Államok között bár­milyen szinten folyó tárgyalá­soknak — mutat rá a cikk. Ám az amerikai elnök ezút­tal is megismételte már ko­rábbról ismert vádjait, a Szov­jetuniót téve felelőssé a nemzetközi feszültség fokozó­dásáért, a fegyverkezési haj­sza erősödéséért, a genfi fegy- verzetkorlátozá'i tárgyalások eredménytelenségéért, a kö­zel-keleti és az afganisztáni helyzetért. Nem mondott le Reagan arról sem. hogy ismét megnróbálja rákényszeríte­ni Washington akaratát a Lengyel Népköztársaságra, előírva neki a megoldást sa­ját problémáira — mutat rá a Pravda cikke, amely kitér az említett kérdésekben ta­núsított amerikai magatartás negatív vonásaira, bizonyitva a Szovjetuniónak címzett vá­dak alaptalanságát. Az amerikai kormányzat­tól a Szovjetunió azt várja, hogy olyan eligazítást adjon tárgyalóküldöttségeinek — így a genfi amerikai delegáció­nak is —, hogy azok érdem­ben vitassák meg a szovjet javaslatokat, és a szovjet fél­lel közösen keressék a meg­egyezés lehetőségét. A szerkesztőségi cikk vé­gül megállapítja: ha az Egyesült Államoknak valóban komoly szándéka —, mint azt Reagan kijelentette — tár­gyalóasztalhoz ülni a Szov­jetunióval, és megvitatni a kelet—nyugati kapcsolatok Ja­vítását szolgáló lépéseket, ak­kor azt csak üdvözölni le­het. A Szovjetunió vélemé­nye szerint ugyanis nyitva áll az út a szovjet—amerikai tárgyalások előtt. A két or­szág jelentősen hozzájárulhat­na a nukleáris háború veszé­lyének csökkentéséhez, a köl­csönös bizalom, megértés és együttműködés nemzetközi légkörének megteremtéséhez — írja a Pravda. Vogel a bizakodás hangján nyilatkozott Már korábban Is meg vol­tunk győződve róla. hogy Ju- rij Andropov december 21-i beszéde és a prágai nyilatko.- zut olyan fontos elemeket tar­talmaznak, amelyek azt bizo­nyítják: a fejlemények helyes irányba haladnak. Ez a meg­győződésünk mostani moszk­vai tárgyalásaink nyomán tovább mélyült,, — jelentette ki Hans-Jochen Vogel, a Né­met Szociáldemokrata Párt Moszkvában tartózkodó kan­cellárjelöltje kedden késő este a nyugatnémet ZDF televízió­állomásnak adott nyilatkozatá­ban. Vogel annak a véleményé­nek adott hangot, hogy válto­zatlanul van esély Genfben megállapodás elérésére, az eu­rópai közép-hatótávolságú ra­kéták számának csökkentésére és új rakéták telepítésének megakadályozására. Az SPD kancellárjelftltje cáfolta, hogy üzenetet vitt vol­na Reagan amerikai elnöktől Jurij Andropovhoz, ugyanak­kor közölte: moszkvai tárgya­lásairól és az azokon szerzett új ismereteiről részletesen tá­jékoztatni fogja a nyugatné­met kormányt. Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizott­ság titkára, a Szovjet Legfel­sőbb Tanács Nemzetiségi Ta­nácsa külügyi bizottságának elnöke szerdán Moszkvában villásreggelit adott Rins-Jo- chen Vogelnek, a Német Szoci­áldemokrata Párt elnöksége tagjának, a párt kancellárje- löltjének tiszteletére. A villás­reggelin szovjet részről jelen volt az SZKP Központi Bizott­ságának több tagja, továbbá Viktor Komplektov külügy­miniszter-helyettes és Nyikó- laj Cservov vezérezredes, a szovjet hadsereg vezérkari fő­nökségének csoportfőnöke. Hans-Jochen Vogelt ugyan­csak szerdán fogadta Vlagyi­mir Promiszlov, a moszkvai városi tanács elnöke. Promisz­lov tájékoztatta vendégét a moszkvai városgazdálkodás­ról, s azokról a kapcsolatokról, amelyek a szovjet főváros és az NSZK több városa között kialakultak. Arafat Moszkvában A palesztinok készek harcolni A súlyos áldozatok és vesz­teségek ellenére a Palesztin Felszabadítási Szervezet poli­tikailag megerősödve és meg­edződve került ki a nehéz harcból — jelentette ki szer­dán Moszkvában Jasszer Ara­fat, a PFSZ Végrehajtó Bi­zottságának elnöke. ’ Arafat kedden érkezett rövid munka­látogatásra a Szovjetunióba a PFSZ küldöttsége élén. A palesztin politikus szer­dán a szovjet társadalmi szer­vezetek vezetőivel találko­zott, s előttük mondott beszé­dében hangsúlyozta: a palesz­tinok továbbra is készek har­colni és meghalni ügyükért. Semmiféle katonai erő sem kényszerítheti térdre őket. A közel-keleti válságot csakis alkotó szellemű tárgyalások utján lehet felszámolni. Arafat emlékeztetett rá, hogy a palesztin nép Libanon­ban Izrael gondosan előké­szített, a palesztin felszaba­dítási mozgalom felszámolása érdekében indított agresszió- ■ jának célpontjává vált. MejjkétiM stóláiban (Xill.) Turkmen Szocialista Szovjet Köztársaság * A TUrkmén SZSZK címere Közép-Ázsia délnyugati ré­szén, délen Iránnal és Afga­nisztánnal határos, 488 ezer négyzetkilométer területű köz­társaság Türkménia. A majd­nem hárommillió lakosú or­szág négyötöd részét hatalmas homoktenger, a Kara-Kum sivatag borítja, amelynek je­lentése: fekete homok. A Ka- ra-Kurn a Szovjetunió legna­gyobb sivataga, nyugatról ke­letre 8úü, észak—déli irányban 450 kilométer. Ma. amikor bolygónk zöld­övezete fokozatosan csökken, a lakosság pedig növekszik és a földeket a városok építésé­hez sajátítják ki, az ember mindjobban rákényszerül a sivatagok meghódítására. Így van ez Türkméniában is. A sivatag megszelídítésének leg­szükségesebb feltétele azonban a víz. Közép-Ázsiában az a mondás járja, hogy „nem a föld terem, hanem a víz”. A sivatagban még az 1950-es években megkezdődött a Ka­ra-Kum öntözőcsatorna építé­se. Hossza ma meghaladja az ezer kilométert, az építkezés befejezése után pedig eléri az 1400 kilométert. Ez a valóban gigászi öntözőcsatorna az Amu-Darja folyótól a Kaszpi- tengerig, Kizil-Artek térségé­ig nyúlik majd. „Ahol víz van — ott élet is van” — tartja egy másik ősi mondás- És ott, ahoi a siva­tagot átszelte a két ütőér, ül­tetvények és termő kertek születtek. A napfényes napok évi átlagát tekintve Türkmé­nia az első helyen áll, de egy­ben ez a legszárazabb vidék is. Az intenzív vízgazdálkodás azonban átalakította a hajda­ni kopár vidéket, és jelenleg is állandóan növekszik az ön­tözött földek területe. A sivatagok komplex ta­nulmányozásával a Szovjet­unióban a türkmén sivatag­kutató intézet foglalkozik. Ma a sivatagok és félsivatagok övezete adja a mezőgazdasági termékek termelésében a gya­potszál, a nyersselyem, a ka- rakülprém száz százalékát, a növényi olaj 20 százalékát, a gyapjú, a gyümölcs és zöld­ségfélék 16 százalékát. Türk­méniában működik a tudo­mányos akadémia napener­gia-intézete és a Szolnce Tu­dományos Termelési Egyesü­lés. amelyeknek a szakembe­rei a napenergia hasznosítá­sának tudományos alapjait dolgozzák ki. Türkménia gazdasága fontos szerepet tölt be a Szovjetunió népgazdaságában. Elsősorban vonatkozik ez a földgázra, amellyel nemcsak a lakossá­got és ipart látja el, hanem a „Közép-Ázsia Központ gázve­zetéken” keresztül a Szovjet­unió európai területére is szál­lítja. A köztársaságban olyan hasznos ásványkincseket is bányásznak, mint az ezüst, króm, só, kőolaj. Türkméniában több mint hatezer orvos dolgozik. A főváros, Ashabad egyetemén 12 ezer diák tanul, 25-féle szakterületre készítik fel a jövő szakembereit. A tizenegyedik ötéves terv végéig a köztársaság minden ötödik lakója új lakásba köl­tözik. Különös gondot fordí­tanak az új települések kiala­kítására. A fejlesztési tervek kidolgozásában Moszkva. Le- ningrád és Ashabad tervező- intézetei is részt vesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom