Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

Képernyő előtt Évkezdés —jó start fal Ünnepek múltán elkezdőd­tek az új év közönséges nap­jai, sőt immár utána vagyunk január első teljes műsorheté­nek is. A start ígéretesnek mutatkozott, s ha nem követ­kezik rá idő előtti kifulladás, jó iramú, mozgalmas és vál­tozatos eseménysorozat vár ránk az esztendőben a képer­nyők előtt. Ezt ígérik az olva­sott előzetesek s az eddig lá­tott programok. Persze, elhamarkodott do­log lenne ilyen korán inni a „medve bőrére” egyelőre elé­gedjünk meg annyival, hogy a televízió évnyitó hete tetsze­tős, odafigyelésre érdemes, várakozást ébresztő volt. örömmel nyugtázhattuk, például, hogy immár harmadik alkalommal jelentkezett prog­ramunkban igen igényes pro­dukcióval a román televízió magyar szerkesztősége. A kö­zelmúltban gyönyörködhettünk az általuk filmre örökített Toldiban. Arany János elbe­szélő remekében, majd Kará­csony Benő Napos oldal cí­mű regényének tévéfilmvól- tozatában, most pedig, kedden este, Rettenetes vasárnap dé­lután címmel, Tomcsa Sándor novellájának tévéváltozatával örvendeztettek meg bennün­ket. Az emberi társkeresés na­gyon finom tapintatú gro- teszkje ez a sajátos atrnosz- férájú történet. Külön figyel­met keltő az a szokatlan tem­pólassítás és meg-megújuló jelenetvaríáns, amiveí Száraz György rendező a történés időmúlását érzékelteti, az író mondandóinak nyomatékot ad. Szereplői: Orosz Júlia, Barkó György, Taszó Hona, Lázár Erzsébet és Ambrus Vilmos szintén a nagy igényű rendezői elvek hiánytalan megvalósítá­sát szolgálták, örömmel je­gyeztük meg arcukat, mint olyanokét, akikkel az elkövet­kezőkben is szívesen találkoz­nánk a képernyőn. Életünk konkrétabb problé­máit feszegeti Máriássy Judit Nagy Anna, kis Anna című tévéfilmje, mely a múlt nyári, veszprémi tévéhét sikere után szerdán került képernyőre. Hogyan igazodnak, formálód­nak vagy húzódnak korábbi megszokott életformákba a je­len felgyorsult társadalmi vál­tozásai közepette egy kis falu­si közösség emberei? Milyen egyéni, családi és társadalmi megráz kódás okon át vezet az út a váiíozásokhoz? — ezt ke- icsi történetében az írónő. O'ykor talán szükségtelent^ didaktikus az összegezés, lé­nyegileg azonban igaz, amit mond, s elgondolkodtató. Az igen jó színészi csapatmunká­ból Pécsi Ildikó, Fonyó István, Horváth László, Herczeg Csil­la, Almási Albert, Pataky Je­nő, Molnár Tibor, Kránitz Lajos nevét külön is érdemes megemlíteni, ők segítették leginkább Havas Péter hite­lességre törekvő rendezését. E nap eseménye volt még műsor KKDTK KOSSUTH RADIO? t.27: „Aranyház- a toiaiógíébM. III. rész (fem.) *-57: A Népzenei Haajaa t>)aág melléklete 9.44: Gyermek jelenete*: 10.45: AZ MR 10—14 különkiadása. Kupaktanács 14.15: Lemezmúzeura 11.22: Régi hires énekesek moto­rából llJS: Jőfíika Miklós: Emlékirat. XV/14. rész: üt az ismeret­len felé (ism.) 12.45: Törvénykönyv’ 13.00: A Rádió ganini M-20: a magyar központi íúvó6zer#£kara játszik 14.40: Élő vílágir-5d»iawi 15.05: Népszerű dalia»vételeinkből 15.28: Szállásmesterek. A Gyer- mekrácíió műsora 14.00: Déki La katas Sáadar népi zenekara játszik 16.30: Zengjen a muzsika 17.OS: Arcélek. Mun kása brázatea a magyar irodaiamban 17.34: Puccini: Manón Lescaut — Szerelmi kettős a n. fel­vonásból 17.45: A Szabó család 18.15: Hol volt, hal nem volt... 19.30: Gondolat. A Rádió irodalmi lapja 20.15: Üj Melódia-lemezeinkből 20.33: A környező világ. KGST­h ír adó 21.03: Budapesti beszélgetés Giuliett Simionatóval 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Lajtha László: Négy capella madrigál Charles d’Orléans verseire 22.5(1: Akitől tanultam 2il.no: Három szvit 0.10: Vlrágénekek PETŐFI RADIO: 8.05: Boross Jolán nótákat éne­kel 8.20: Tíz perc külpolitika (ism.) 8.33: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.35: Melódiákoktól 13.25: Látószög 13.30: Muzsikáló természet 13.35: Hegedűmuzsika gyermekek­nek 14.00: Operaslágerek 14.35: Tánczenei koktél 15.20: Könyvről — könyvért 15.30: Sanzonműsor négy tételben 15.35: Csúcsforgalom 18.00: Tini-tonik 18.35: Beszélni nehéz 18.47: Külföldről érkezett (ism.) is.n: pasztny Júlia és Kelen Péter énekel lé.25: Gyógyitható-e a logíny­sorvadás? 19.35: Csak fiataloknak! *l).35: Hét bagoly. Krúdy Gyula regénye rádióra alkalmazva XVII. rész: A téli vendég (ism.) *1.01: Népdalkörök pódiuma (ism.) 21.26: A kamaszkortól a klimaxig 2. rész 21,36: Három a kislány. Részle- ' tek Schubert—Berté dal­játékéból 22.30: Balassa P. Tamás szerze­ményeiből 23.20: A mai dzsessz; MISKOLCI STtJDlO: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. — 17.10: Zenedoboz. A stúd’ó zenés reitvényműsora. Te­lefonügyelet: 35-510. szerkesztő: Beely Katalin és Zakar, János. 18.00: Eszak-magyarországi króni­ka. (A . Miskolci Akadémiai Bi­zottság egészségügyi szakbizott­ságának tudományos ülésén. — Az Egri Ruhaipari Szövetkezet exporttervei.) 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TCLITIZKV: 8.0S: Tévétorna (ism.) 1.06: iskolatévé Oroszai beszé­lünk 8.25: Fizikai kísértetek L 9.00: Orosz nyelv (Alt. isk. 8. oaeM l.lt: Környezetismeret (Alt. isk. 1. oszt.) 8.15! Ősztályíőnöki óra (AJ*, isk. 7—8. oszt.) n.K: osztályfőnöki óra (Alt. isk. 3—4. oszt.) M.25: Osztályfőnöki óra (Mt. isk. 9—8. oszt.) **.35: Korok művésaetc 11.05: Képújság 14.25: Iskolatévé. Osztályfőnöki óra (ism.) 14.31: Osztályfőnöki óra (tem.) (Alt. isk. 7—8. oszt.) 16.05: Korok művészete (ism.) 15.35: Napköziseknek — szakkö­röknek. Beteg vagyok 16.15: Hírek 16.2*: A rövttHUmettKfiök műhe­lyéből 17.00: Képújság 17.05: Sakk-matt 17.25: MAFC—Olimpia Ljubljana Kupagyőztesek Európa Ku­pája férfi-kosárlabda- mérkőzés 19.00: Reklám 19.10: Tévétorn* 19.15: Bsti mese 19.30: Tv-hfradó 20.00: Az Onedin család. Magya­rul beszélő angol tévé­filmsorozat. X/2. rész: Hi­deg szelek 20.55: stúdió ’83. 21.55: Kockázat 22.21: Tv-híradó 3. 19.10 19.30 20.00: 21.30 22.00 22.15 2. műsor: 20.0«: Képmagnósok figyelem! 20.30: Beszélgetések az operáról 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Hetedik nap este. Magya­rul beszélő csehszlovák film 22.45: Képújság BESZTERCE® ANY A: Esti mese Tv-híradó Üvegfigurák. Bolgár film K. L. zacltar: Dokumen­tumműsor a kiváló szlovák színházi szakemberről (ism.) Ez történt 24 óra alatt. Kamarahangverseny. Hely­színi közvetítés 23.00: Hirék 2. MÜSOR7 19.30: Tv-hiradó 20.00: Fiatalok tv-klubja. 2. rész 21.30: Időszerű események 22.00: Színművészeti magazin 22.23: Matematika mindenkinek. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4 és háromnegyed 6-tól AB®A' színes, zenés, látványos svéd- ausztrál film. 8 órától: Detektív két tűz között. (14) — Salgötai- jani Kohász: Fekete tyuk. Szí­nes. szinkronizált szovjet film. - Tarján vendéglő: Ben Hur. I n. Szines amerikai szuSe^irh' ci6. _ Balassagyarmati Madách. Mesemozi: A farkas és » dák. Színes rajz- es babfilm mesesorozat Várlak nalad va­csorára (14) Színes, szinkronizált amerikai filmvigjéték. lokolamo- 55i • Nuki majom kalandiai. szí nes szovjet ifjúsági Nagybátonyi Petőfi: Kalózok Ja maicában. Színes angol kaland jjjm _ pásztói Mátra: Éjszakai utazók. (16) Színes, szinkronizált olasz—spanyol ri^Aszta­tasztikus film. - "«sairi A»*** los: Hová tűnt Agatha Christie. (14) Színes angol filmdráma. Kisterenyei Petőfi: Szuperzsaru. Színes, szinkronizált olasz t>űn­.ryi fiimvíniáték. — Jobbár vi: A kék lagúna. Színes amerikai üUn, annak az éj dokwmentum­film-sorozatnak a nyitánya is, amely az elkövetkezőkben Krónika címmel hazánk má­sodik világháborús hadbaié- péeének körülményeit elemzi, tárja elénk szemtanúk: kato­nák és tisztek, volt táborno­kok és túlélő munkaszolgála­tosok visszaemlékezései, hite­les dokumentumok és más források alapján. A sorozat kezdő részében a 2. magyar hadsereg doni hadba lépésének előzményeit ismerhettük meg. Sára Sándor rendező valóság- feltáró vállalkozása nagy ér­deklődésre tarthat igényt a továbbiakban is. Lélekvándorlás a címe Her­nádi Gyula új tévéjótékának. Különleges és bravúros írói­irodalmi szaltósorozat szemta­núi lehettünk általa. A törté­nelmi személyiségek köré épí­tett fiktív események azonban alig többek rendkívül látvá­nyos szellemi buborékoknál, legfeljebb a fölényes mes tér­ségi bravúr nyűgözi le a né­zőt, mivel a helyzetterem lés­ben és tökéletes kiaknázásá­ban Hernádi valószerűsííeni képes a fikciókat. S azt is kétségtelen, hogy a történet­kék szerepjátszása rendkívül hálós lehetőségeket kínál kü­lönösen két művészünknek, Bánsági Ildikónak és Darvas Ivánnak, de epizódpartnereik- nek: Gáspár Sándornak, He­gedűs D. Gézának, Puskás Ta­másnak. Basilides Zoltánnak és Harsányi Gábornak is. Nemkülönben az ezúttal ren­dezésre vállalkozó színészünk­nek, Madaras Józsefnek. A hét tévéfilmjei, játékai sorában méltatlanul kapott he­lyet a Csata a hóban című, szombaton délután látott pro­dukció. Kern István regényé­nek tévés változata tizenéve­seink szellemi igényének alá- értékelése. Az eseménytelen, bugyuta históriában seregnyi jó színészünk: Bálint András, Zen the Ferenc, Bencze Ilona, Pásztor Erzsi, Földi Teri, Te- messy HécB, Bencze Ferenc, Végvári Tamás csak partra került hál módjára vergődött, a gyermekszereplők szöveg­mondása meg egyenesen fül­sértő volt. E kisiklás ellenére mozgal­mas, változatos évkezdetet tudhatunk magunk mögött. Különösen, ha olyan egyéb műsoralkotó elemeket is te­kintetbe veszünk, mint az új Onedin-sorozat, a Viaszfigura című angol „klasszikus krimi", A maláji tigris című olasz ka- iamdfilmsorozat, Antonioni Nagyítása, az Audrey Hep- burn-sorozatból a Ketten az úton című produkció és a va­sárnap esti tévészínház kere­tében látott amerikai tévéfilm, a Kényes egyensúly. (b. t.) A harmadik Tolsztoj volt az orosz irodalomban. Egynek a nevét, aki ugyanúgy Alekázej volt, a magyar olvasó nem ismeri; 'Lev Tolsztojét viszont annál inkább; az övét, Alek- szej Nyikolajevics Tolsztojét, a Golgota, az Első Péter Író­jáét is majdnem ugyanannyi­ra, ha a méricskélés egyálta­lán lehetséges volna. Szerb Antal 1941-es világ- irodalomtörténetében még fel sem bukkan Alekszej Tolsztoj neve, holott akkor már csak néhány esztendő volt hátra az életéből: 1946-ban, közvetle­nül a második világháború után hunyt el. Pedig az akkor ötvennyolc éves írónak addig­ra több műve is napvilágot látott magyarul, ráadásul a legfontosabbak, a tolsztoji életmű alappillérei is. 1926- ban a Pesti Hírlap' Aelita cí­mű fantasztikus regényét kö­zölte folytatásokban, utána egymástól függetlenül két ki­adó is megjelentette könyv- alakban. 1928-ban a gyomai Kner Nyomda az Első Péter csírájának tekinthető Péter cár napja című hosszabb el­beszélését adta közre; a Gol­gota Kálvária címmel 1937- ben; az Első Péter Nagy Pé­ter címmel 1938-ban jutott el a magyar olvasókhoz. Féja Géza 1941-ben, a Szovjetunió elleni hadbalépé- sünk esztendejében írta: „Alexej Tolsztoj és Solochow a kelet-európai humanizmus kútfői, mondanivalójuk tiszta emberi beszéd”. A magyar irodalmi közvélemény legjobb .formálói már ekkor letették Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve, 1982 Napvilágot IStott Salgótar­jánban a Nógrád megyei Mú­zeumok Évkönyvének ,1982. évi kötete, amely a sorban már a nyolcadik. A kötet ta­nulmányait a szerzők szép gesztussal dr. Schneider Mik­lós, a Nógrád megyei Levél­tár egykori igazgatója emlé­kének ajánlották. Az évkönyv felelős kiadója dr. Praznovsz- ky Mihály, szerkesztője dr. Szvircsek Ferenc. A múzeumi évkönyvek hosszú idő óta a megyei mú­zeumi szervezet adott időha­táron belüli tudományos tevé­kenységének összefoglalásait is jelentik. A bennük közre­adott tanulmányok beszámol­nak a múzeumokban folyó kutatási irányokról, részkuta­tások eredményeiről. Ugyan­akkor információkat tartal­maznak ezen intézmények közművelődési munkájáról s minden más múzeumi tevé­kenységről is, például a gyűj­teménygyarapodásról, kiállí­tási programról, látogatott­ságról. Az évkönyv 1982. évi köte­tében a tanulmányok sora te­matikailag a régészettel kez­dődik. Soós Virág számol be a Szécsény-ültetési zselizi te­lep feltárásáról. Amint arról lapunk korábbi számaiban már mi is többször hírt ad­tunk, ez az első, hiteies Nóg­rád megyei neolitikus lelő­hely. Soós Virág szerint: „Az 1979-ben megindított, s azóta folyamatosan zajló ásatások­nak két fő célja van: a terv­szerű, folyamatos leletmentés (a tervezett völgyzáró gát egyrészt a telephez, a domb­tető, legszélesebb részéhez csatlakozik, másrészt a domb — tehát a telep — másik fe­léből tervezik kitermelni a völgyzáró gát építéséhez szük­séges, földet); ugyanakkor ezek a körülmények egyben azt is lehetővé teszik, hogy egy, — bár viszonylag nem nagy kiterjedésű — neoliti­kus telepet teljesen feltár­junk.’’ A régész ezután rész­letesen ir az eddigi ásatási eredményekről, az úgyneve­zett zselizi csoport egyéb publikált lelőhelyeiről és jel­legéről, a leletanyagról, a to­vábbi tervekről. A történelmi tanulmányok közül érdeklődésre tarthat számot Szvircsek Férenc Üveghuták, üveggyárak Nóg­rád megyében című publiká­ciója, amelyben a szerző be­vezetőként alapos képet raj­zol a nógrádi üvegipar terüle­ti elhelyezkedéséről, termé­szeti és gazdaságföldrajzi fel­tételeiről. Majd pedig önálló kutatásokra támaszkodva a megyei huták és gyárak ke­letkezését dolgozza fel, szól ezek tulajdonosairól, bérlői­ről, berendezéseiről és terme­léséről. Igen gazdag mellék­letet is közread ezen ipar- történeti témakörben. Maruzs Mónika a „Nógrád megyei gazdasági egyesület” történetéhez (1839—1871) kö­zöl adalékokat. Praznovszky Mihály tanulmányában egy jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodását elemzi a XIX. század első fe­lében, kapcsolódva a közép­réteg-kutatási tervezethez. Ebben a szerző a nógrádi köznemesség múlt századi tör­ténetének újabb rétegét tár­ja fel. Mint írja: „A levéltári forrásból kiemeltük azt a családot, amely tarsadalmi- gazdasági súlyánál, szerepénél fogva reprezentálhatja a jel­zett korszak nemesi gazdál­kodását, annak fejlődését, ta­nulságait, zsákutcáit.” Ugyan­akkor a szerző mélyebb ősz- szefüggések föltárására is vállalkozik vizsgálódása so­rán. Ugyancsak különös ér­deklődésre tarthat számot Horváth István: A Sréter csa­lád társadalmi, gazdasági sze­repe a XIX. század első felé­ben Nógrád megyében című .tanulmánya. Nógrád megye feudáliskori története nem választható el a Kacsics csa­lád történetétől. „E család le­származottai hosszú százado­kon át a saját érdekeik és a feudális rendiség érdekössz­hangját képviselték és meg is valósították azt. Az újkori társadalmi törekvések és a családi ambíciók újabb cso­portokat szólítottak a törté­nelem színpadára. A Kubinyi- ak, a Krúdyak, a Szentivá­nyiak, a Cyürkyek, a Ma- dácfiolc, a Tihanyiak, a Frá­terek, a Kacskovicsok neve a politikával, a közszerepléssel Igencsak összeforrott Nógrád megyében. Ebben a meg hosz- szan folytatható sorban jól csengett a XVIII. század má­sodik felétől a Sréter család neve is” — írja a szerző be­vezetőként. Horváth István nem családtörténetet ír. Célja az volt, hogy tanulmánya se­gítségével közelebb juthas­sunk Sréter Jánös reformkori alispán nézeteihez, amit a társadalmi haladással s ter­mészetesen osztályával kap­csolatban képviselt. Kovács Anna Nagy Iván könyvtárá­ról tesz közzé újabb feldol­gozást. Ezúttal mint egy mű­velődési eszmény bizonyíté­kát tárgyalja az adott kor művelődési közállapotaival összefüggésben e könyvtárat. Belitzky János Miskolczy- Simon János, Nógrád várme­gye dualizmuskori utóteö fő­levéltárnokának munkásságát dolgozza fel tanulmányában. A tanulmány jegyzeteiben külön összefoglalja dr. Schneider Miklós munkásságát is, aki 1981-ben hunyt el. A történelmi tanulmányok sorát Vonsik Ilona zárja, aki újabb adalékokat ad közve Nógrád megye forradalmi ifjúsági mozgalmának történetébe» (1919—1944). Az évkönyv a továbbiak­ban néprajzi tanulmányt kö­zöl Zólyomi József tollából. A szerző ezúttal a narasztság anyagi ellátottságából a föld­műveléshez kötő ismeretet és gyakorlatot foglalja össze a XVIII. század elejétől a XTX, század közepéig. Ezt követi Rejtő István érdekes közle­ménye Mikszáth Kálmán és Selmecbánya kapcsolatáról. A Salgótarjáni városi Ta­nács, a TIT megyei szerve­zete, a Nógrád megyei Múze­umok Igazgatósága a várossá nyilvánítás 60. évfordulója alkalmából 1982 február 18- án emlékülést rendezett. Ezen elsősorban a város legújabb- kori történetével foglalkozó előadások hangzottak el. Az évkönyv ezeket mostani szá­mában adja közre. így olvas­hatjuk Sára János előadását a város gazdasági életének alakulásáról 1944-től 193ű-ig. Horváth István pedig ugyan­csak ezen időhatárok között elemzi a kulturális tendenci­ákat és jelenségeket Salgótar­jánban. A gazdag tartalmú és gond­dal szerkesztett évkönyvet muzeológiai közlemények zárják. T. E. A humanizmus kútfője Száz éve szüleien- Alekszej Jolszloj voksukat Alekszej Tolsztoj mellett. Az, hogy Szerb Antal nem említi, bizonyara nem ér­tékítélet, s ma már aligha tudnánk megállapítani, miért siklott ei fölötte. Abból a néhány adatból, amelyet följ egyeztünk, vilá­gosan látható, hogy mi, ma­gyarok, nem késtünk el fölis­merni a harmadik Tolsztoj vi­lágirodalmi jelentőségét — tanúsítja ezt az is, hogy — olyan nagy magyar író fordí­totta, mint Németh László, aki az Első Pétert tolmácsolta újra az ötvenes években. Alekszej Tolsztoj 1883. ja­nuár 10-én született a szama­rai kormányzóság Nyikola- jevszk nevű városában grófi, de magyar értelemben véve már csak hétszilvafás nemesi családból. Édesanyja nem te­hetségtelen Írónő volt, fiát ennek ellenére a pétervári műszaki főiskolára adta. Ö azonban sohasem szerezte meg mérnöki diplomáját; író akart lenni. Versekkel kezdte; két lírai gyűjteménye meg is je­lent, ám hamarosan áttért a prózára. Első felfedezőinek egyike Makszim Gorkij volt. 1910-ben írta róla: „..kegyet­len, igazságos szeretettel áb­rázolja a kortárs nemesség szellemi és gazdasági romlá­sát. . ” E mondatával Alek­szej Tolsztoj munkásságának egyik leglényegesebb pontját ragadta meg: osztályát ábrá­zolta, a polgárságba hajló ne­mességet, ám korántsem nosz­talgikusan, sajnálkozva, ha­nem visszanézve, fölülemel­kedve és túllépve rajta. Isme­retes, hogy Alekszej Tolsztoj 1917 után Franciaországba emigrált. 192I-es hazatérése, „megtörése” éppen azzal ma­gyarázható, hogy túljutott osz­tálya, a nemesi-polgári osz­tály kisszerűségein, értetlensé­gein, s olyan természetes mó­don illeszkedett bele az új rendbe, hogy az sokáig szinte gyanússá tette a balos irodal­márok szemében. Titka az a humánum volt, amelyet Féja Géza is említett. Alekszej Tolsztoj hazaszeretete, élet­imádata, mélységes huma­nizmusa magától értetődően állította az új társadalom mel­lé. Benne élt, benne léleg­zett anélkül, hogy feladta vol­na a múltját. Hogy mennyire nem „meg­tért gróf” volt, jól és érdeke­sen példázza hazamenetele utáni első regénye, az Ibikusz. A szovjet szatíra kezdete, sok mozzanatában Ilf—Petrov későbbi munkájára, a Tizen­két székre emlékeztet. Az emigránssá váló ügyeskedő kispolgár szatírája: ilyet csak az tud írni, aki belülről küzd valami ellen és valami mel­Magyarnándorból művelődési kiránduláson Az iskolán kívüli művészen ti nevelést nem csupán a dián kok számára szervezett klu­bokban, programokon, hang­verseny- és szí n házbéri etek - kel segítik a magyarnándorl Radnóti Miklós Körzeti Mű­velődési Házban. Például va­sárnapra egész napos buda­pesti művelődési kirándulási állítattak össze a gyerekek­nek. Megnézték Bulgakov» őfelsége komédiása című da­rabját a Vígszínházban, részt vettek a Planetáriumban a Betlehemi csillag című elő­adáson és ellátogattak a Vár­ba is. lett. Alekszej Tolsztoj állás- foglalása élesen egyértelmű: az alakulóban levő szocializ­mus gyöngeségeit kihasználó kispolgárt, a nepmant pellen- gérezi ki. Az Ibikuszt — immár vég­legesen otthon — művek hosz- szú sora követi. Tolsztojnak legendásan nagy munkabíró • képessége volt. Kornyej Csu- kovszkij följegyezte róla, hogy volt év, amikor fölvált­va egyszerre három művön is dolgozott. Talán ez az oka annak, hogy a Golgotát — író­ja szavával: a hazatérés, a hazába vezető út regényét — még befejezte, de Első Péteré­nek a végére már nem tudott pontot tenni. Rá is illik, amit Bartók Béla sóhajtott halála előtt: „Csak azt sajnálom, hogy teli bőrönddel kell el­mennem”. Egy negyvenes évek eleji vallomása nagyszabású írói programot sejtetett hát­ralevő esztendeire: „Négykor csábít ábrázolásra: Rettegett Iván és Péter kora, az 1918— 1920-as polgárháborús időszak, és a mi jelenlegit páratlan lendületű és fontosságú kor­szakunk”. Nem minden való­sult meg belőle, kárára a szovjet, s kárára a világiroda­lomnak. Magyar monográfusa így foglalta össze jelentőségét: „Tolsztoj életműve nemzedé­kének legnagyobb tanulsága és tanítása volt,: eleven emlé­kezés a múltról, ameív je­lenné változott, tragédiákról, amelvek. hol véresek, hol rú­tul elsikkasztotok voltak”. Győri László I

Next

/
Oldalképek
Tartalom