Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

Polgári védelem Az új esztendő első Üttörősarkúban először is köszön­jük a jókívánságokat, s hasonlót kívánunk valamennyi tu­dósítónknak és Olvasónknak. Az idei beszámolók azonban még természetesen az elmúlt esztendő eseményeiről szólnak, kezdjük a sort a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Úttörő­csapat tudósítója, Fodor Edina levelével. Milyen lesz 2000-ben? „Sokszor álmodozunk, va­jon milyen lesz a jövő? Né­hány évtized múlva mi lesz maképpen? Sokszor álmodo­zunk ilyesmikről, nemrégiben aztán valóban szabadjára en­gedhettük a fantáziánkat, sőt nem is kis nyilvánosság előtt! A miskolci rádió riportere, Zengő Árpád faggatott benőn­ket arról, milyen lesz Salgó­tarján 2000-ben? Elképzeltük Salgótarjánt légpárnás autókkal, iskolák nélkül! De aztán mégis csak valamiféle különleges tanítási módszereken törtük a fejün­ket. .. A vásárlást is szeret­nénk megoldani, megkönnyíte­ni egy-két képernyős telefon­nal, mozgólépcsővel...” Ám, térjünk vissza 1983 ele­jére, s folytassuk Edina leve­lének egy másik részletével, amelyben arról számol be, hogy a közelmúltban egy rendhagyó irodalmi órán vet­tek részt. A téma: a Nyugat költészete. Kürthy Papp Lász­ló tolmácsolásában, s egy gi­táros kíséretével idézték föl a század eleji irodalom reme­keit. Kodályról Drégelypalánkon A Kodály-évf or dűlőhöz kap­csolódó ünnepségsorozatról küldték beszámolóikat Mózer Erzsébet és Bállá Györgyi drégelypalánki pajtások. „Legyen a zene mindenkié — vallotta Kodály, s mi kis­diákok igyekeztünk ezt a jel­mondatot magunkévá tenni — írják. — Sok-sok népdalt tanultunk, énekeltünk, őrs- gyúleseken, rajfoglalkozáso- kon, énekkaron, ünnepélye­ken. .. A centenárium alkal­mából népdaléneklési ver­senyt rendeztünk, a zeneszer­ző születésnapján pedig csa­patversenyt tartottunk." Bulla Györgyi nyolcadik osztályos diák arról ír, hogy nemrégiben a Szondi Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet­ben jártak, majd Dunakeszin, ahol a vagongyárat látogatták meg. Aztán volt az iskolában egy pályaválasztási vetélkedő is, amelyen a hetedikesek és a nyolcadikosok mérték össze tudásukat. ünnep — együtt Sok pajtás számolt be a karácsonyi ünnepségekről, kö­zülük említünk néhányat. Ze­ke Andrea pásztói tudósítónk, mint a Dózsa iskola táncszak­körének tagja vett részt a remekül sikerült ünnepélyen. A homokterenyei kisdiákok a helyi KISZ-esekkel együtt ün­nepeltek, mint azt Kotroczó Róbert írja: „az est csúcs­pontja a tombolasorsolás volt.” Másnap az öregekhez látogattak el a tanulók, az óévtől pedig egy házibulival búcsúztak. Berceli Judit az Erdőkürti Általános Iskola fenyőfaün­nepélyét rögzítette papírra. A rendezvény különlegességé­nek számított, hogy a rajveze­tőjük, s egyben osztályfőnö­kük Budai József arról me­sélt a pajtásoknak, hogy év­tizedekkel ezelőtt, a háborús időkben, milyen volt a kará­csony. Hírek Posztóról A pásztói általános iskolák­ban ismét bőséggel zajlottak az események, mint az a tudó­sítók beszámolóiból kiderül. Tóth Gabriella, a Kun Béla iskolából az Arany Jánosra emlékező rendezvényekről ír, ahogyan olvashatjuk, az év­forduló alkalmából az iskola minden tanulója beiratkozott a sulikönyvtárba, s az 590 ta­nuló közül több mint három­százan részt vettek a vers- és prózamondóverseny első for­dulóján. A csapatdöntőre feb­ruárban kerül sor. Mércsel Bernadett pedig egy könyvtá­ri vetélkedőről számol be, amelyen hat őrs — valameny- nyien ötödikesek — mérte össze tudását, s végül a „Vadvirágoknak” sikerült meg. szerezniük az első helyet. Szintén kulturális hírről tudó­sította a rovatot Illés Gabri­ella, a Kodály Zoltán tisztele­tére rendezett vetélkedőről írt, amelyen nagy küzdelem után a 8 a. bizonyult a legjobbnak, Zsiga Olga, Károlyi Edina, Tóth Gabriella és Illés Gab­riella összeállításban. És végezetül még egy levél­be kukkantsunk bele. Simon Edina nem Pásztóról, hanem a salgótarjáni Budapesti úti Általános Iskolából küldte le­velét, amelyben arról ír, hogy nemrégiben ellátogattak az öregek napközi otthonába, ©hol rövid műsorukat adták elő. majd szerény ajándékkal kedveskedtek az idősebbek­nek. Nyertesek, fefadvóny A legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtői közül az alábbiaknak kedvezett a szerencse, könyvju­talmukat postán küldjük el: 1. Vallus Ádám Mátraszőlös, Felszabadulás út 98. 2. Kollár Krisztián Salgótarján, Kemerovo körűt 21. 3. Gulyás Szilvia Salgótarján, Ybl Miklós út 92. 4. Játék őrs, Somoskőújfalu, Általános Iskola. Beküldési határidő: január 20. Cím: „ÜTTÖROSAROK” NÖG- RÁD Szerkesztőség. Salgótarján, Palócz Imre tér 4. KÖZMONDÁS Az úttörőélet hírei Az ábra szótagjait rakjátok egymás mellé olyan sorrendben, hogy egy közmondást kapjatok eredményül. Hogy szól ez a közmondás? Holnap, azaz szerdán ifielöj- képző Indul Salgótarjánban, az I. számú pártkörzetben. A mintegy százhúsz hetedikes és nyolcadikos pajtás önként jelentkezett a március 2-ig tartó, heti egy alkalommal megrendezendő képzésre. Ok­tatóik a Nógrádi Sándor Űt- törőház munkatársai és ifive­zetői lesznek. * „A város testvére” címmel játékos úttörővetélkedőre ke­rül sor január 26-án, Salgó­tarjánban, az ifjúsági-műve­lődési házban. A több mint másfél száz résztvevő megye- székhelyünk testvérvárosainak történelméről, földrajzáról, ze­nei- és mozgalmi életének is­meretéről adhat számot a ren­dezvényen. Nyugalmunk érdekében, vizeink védelmében „A vizeinket nem a szülé­inktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön”. — Ezzel a gondolattal kezdő­dött a polgári védelemmel foglalkozó, a „Nyugalmunk érdekében” című tv-sorozat- nak a „Vizeink védelmében” című adása. A stúdióban megjelent víz­ügyi szakemberek azt fejte­gették, hogy az „unokáinktól kölcsönkapott” vizeink ele- gendőek-e a társadalmi-gaz­dasági fejlődéshez, minőségük megfelel-e a sokirányú igé­nyek kielégítésére. Azt is meg­vitatták, hogy a polgári véde­lem hogyan kapcsolódik a vízzel való felelősségteljes gazdálkodáshoz. ŐSI KÜZDELEM Közismert, hogy a víz a természeti környezet megkü­lönböztetett' jelentőségű al­kotóeleme, amely mással nem helyettesíthető. Á víz az élet alapfeltétele, egyben nyers­anyag, tápanyag, termék és környezeti tényező. Ma már viszont nem a természet in­gyenes és bőséges ajándéka. Egyre nagyobb fejlesztési és üzemeltetési költségeket és mind bonyolultabb műszaki megoldásokat igényel, hogy a szükséges mennyiségben és minőségben előállítható le­hessen. Az ember ősidők óta küz­delmet folytat a vízzel. Egy­részt az éltető vízért, másrészt a vizek károkozása ellen. A XIX. században, az ármente­sítési munkák megkezdése előtt az ország mai területé­nek 25 százaléka árvízjárta, vagy vízzel borított volt. A folyóinkat ma már 4200 km hosszúságú árvízvédelmi töl­tés szegélyezi és védi az ott élő lakosságot, vagyonát. Az ármentesítési munkában je­lentős eredményeket értünk el. hiszen Magyarország ár- vízvédelmi rendszere világ­viszonylatban is kiemelkedő, az árvizek ellen pedig az év­százados tapasztalat birtoká­ban egyre hatékonyabban tudunk védekezni. Az ármentesítési és árvíz­védekezési feladatok fontos­sága napjainkban sem csök­kent. mivel fokozódik a víz­károkkal szembeni érzékeny­ség. Ezért a lakosság életbiz­tonsága a védett területen levő népgazdasági vagyon nö­vekedése a védőművek bizton­ságának további fokozását in­dokolja. A vizeinket érő szennyező­dések és ebből eredő károso­dások, valamint a vízigények megnövekedtek. A hasznosít­ható vízkészletek és az igé­nyek közötti egyensúly meg­teremtése ezért szükségessé tette a vizek védelmét és tervszerű gazdálkodást velük. MENNYISÉGI VÉDELEM Hazánk nem tartozik a víz­ben szegény országok közé. A felszíni és felszín alatti víz­készletei tervszerű gazdálko­dás és védelem mellett elég­ségesek a társadalmilag indo­kolt vízigények kielégítésére. A hozzáférhető vízkészlet el­osztása azonban térben és időben rendkívül egyenetlen. A növekvő vízigények és a csökkenő készletek közötti egyensúly megteremtéséből, a vízkészlet-gazdálkodásból ere­dő feladatok többirányúak. Elsődlegesen fejlesztésekkel indokolt a vízkészleteket a tározási lehetőségek ésszerű kihasználásával növelni. A fejlesztések során a komplex hasznosítású rendszerek ki­alakítására kell törekedni. Ilyen például a Tisza-völgyi vízgazdálkodási rendszer is, a tiszalöki és kiskörei vízlép­csővel, amely elsődlegesen a mezőgazdaságnak öntözővizet, Leninvárosnak és a Kábái Cukorgyárnak ipari vizet, Debrecennek ivóvizet biztosít. Emellett nem lebecsülendő az energiatermelési, az üdülési és sportolási lehetőségeinek biz­tosítása sem. Ma már azonban a fejlesz­tések mellett egyre inkább fo­kozódik a jelentősége a víz­igények befolyásolásának (a víztakarékos üzemelési tech­nológiák és öntözési módok kialakítására, a vízgazdálko­dást figyelembe vevő telepf- téspolitikára stb.). A vízigé­nyek indokoltságának elbírá­lására és ellenőrzésére foko­zott figyelmet kell fordítani. VÍZSZENNYEZÉS A felszíni és felszín alatti vizeket rendkívüli szennyezé­sek is érik. Ilyen volt példá­ul a dunaújvárosi pakura­szennyezés, a szombathelyi vasútállomás hibás üzem­anyag-tárolója következtében előállított, vagy a váci fel­szín alatti vízszennyezés. Ez utóbbi tavaly februárban ko­moly erőpróba elé állította a vízügyi szolgálatot. A szeny- nyezés következtében ugyan­is a vízműnél napi 18 ezer köbméter kapacitású déli víz­bázis esett ki a termelésből, aini a vízmű kapacitásának 40 százalékát tette ki. Átme­neti intézkedésként a gödi vízműtelepet gyorsított mun­kával üzembe kellett helyezni, vízkorlátozást kellett beve­zetni, meg kellett kezdeni a városi vízmű összekötését a főváros vízellátását biztosító Szentendre szigeti vízbázis­sal, Duna alatti átvezetéssel. Meg kellett természetesen a szennyező góc pontos he­lyét is állapítani. A sokirányú vizsgálatok kiderítették, hogy a szennyezést közvetetten a Chinoin hulladéktároló tele­pe idézte elő. A vízszennyezés megszünte­tésében közreműködő szervek között a Chinoin is jelentősi erőfeszítéseket tett. A hulla­déktelepről a veszélyes anya­gokat elszállították, amelyek pedig nem voltak szállíthatók, a helyszínen megsemmisítet­ték, elégették és mintegy 50 ezer köbméter elszennyezett földet kicseréltek. A vízmű kútjainak minősé­gét a közegészségügyi és a vízügyi szervek folyamatosan ellenőrzik. A jelenlegi minő­ség miatt 1983. év végéig a kutak vizét az ipari üzemek technológiai vízigényének ki­elégítésére használják. A fel­merült költségek tetemesek. A váci vízszennyezés első­rendű tanulsága az, hogy a vízbázisok védelmére minden területen fokozott figyelmet kell fordítani. POLGÁRI VÉDELMI FELADATOK A MINŐSÉGÉRT A polgári védelemről szóló hatályos minisztertanácsi ha­tározat rögzíti az ágazatok polgári védelmi feladatait. A vízgazdálkodás területén az Országos Vízügyi Hivatal ága­zati és felügyeleti jogkörében szervezi a megelőző rbv — ra­diológiai, biológiai és vegyi — védelmet, fele) a szennyező­désmentességért és a rendkí­vüli körülmények között az ivóvíz biztosításáért. A polgári védelem egyes ágazati feladatai a vízminő­ség-védelem központi és terü­leti rendszerére épülnek fel. A központi és a vízügyi igaz­gatóságok laboratóriumai korJ szerű műszerellátottsággal felkészültek a radioaktív su- gáftóanyagok, az oíaj és olaj- származékok, a szintetikus mosószerek, a gyomirtó és ro­varirtó szerek okozta szenny­vizek vizsgálatára és mérésé­re. A méréseket a Vízgazdál­kodási Tudományos Kutató Központban működő radio- hidrológiai szolgálat irányít­ja. A vízügyi igazgatóságokon szakszolgálati egységek, a tanácsi vállalatoknál (rendkí­vüli esetben) mérő- és ellen­őrző állomások működnek. Az ágazat biztosítja rend­kívüli körülmények között a lakosság, a mentés és mente­sítési munkákban résztvevők vízellátását is. A rendkívüli körülmények közötti vízellá­tás napjainkban is előfordul.' Példa rá a nitrátos vizek mi­atti úgynevezett közegészség­ügyileg veszélyeztetett tele­pülések. Ellátásukra a szol­gáltató vállalatok több mód­szert is alkalmaznak. A legel­terjedtebb a tartályos, a kan­nás, a palackos és a tasakos vízellátás. Ez főleg a csecse­mők érdeke, mivel a nitrátos víz rájuk nézve a legveszé­lyesebb. A szükségvízellátás kapcsán kísérletek folynak a víz tartó­sítására is. Célja, hogy rend­kívüli időszakban a lakosság hosszabb időtartamra tudja a szükségvizet tárolni. MARAKODÁSOK, kisebb tolvajlások, szóbeli közlés út­ján terjedő becsületsértések, perpatvarok. Ügyek, melyek még nem tartoznak a bíró­ságra. elkövetőjük mégsem vi­heti el szárazon. Szabálysértések dr. Schink Annamária, a Salgótarjáni vá­rosi Tanács szabálysértési ügyintézőjének asztalán. A testes dossziékba lefűzött ira­tok az életvitel, magatartás rövidzárlatainak ezerféle va­riációját tárják fel. És igazol­ják külön-külön is: mennyire nem érdemes... * A jó negyvenes asszonysá­got négy esztendeje sűrűn bír- s-oolják önkiszolgáló üzle- t ben bekövetkezett megin­gásai miatt. Csak italt lop. mégcsak nem is márkásat. Borral indult, most a Casino rumnál és a szilvapálinkánál tart. Ha elkapják, nem kapá- lódzik, szó nélkül fizet. Négy év alatt negyvenezer forintot... A többedik esetnél behívat­ták a tanácsra. — Kizárólag a barátnőm kedvéért teszem — védekezett a kérdőre vont asszony. — Mindig ő kér meg rá. Zsák a foltját megtalálja. Rövidesen a barátnőt is lefü­lelték. Szintén önkiszolgáló­ban, szintén oly formán, hogy éppen szeszes itallal kokettált — szorosan a polchoz simulva. Találják ki, kire hivatko­zott. .. ! (A zömmel száz forint alat­ti eltulajdonításokat ó.tlag ezer forintnál nagyobb összegek­kel torolják meg. A szabály­sértési ügyek hetven százaié­Trillázik a szomszédasszony! ka mégis e kategóriába tar­tozik.) * A mama és kislánykái is is­mert figurák. Bizonytalan ere­detű holmikkal házalnak. Előbb a megyeszékhelyen, újabban a közeli községekben. Legutóbb Cereden csúszott el a banánhéjon a szorgal- maskodó család. Szoknyákkal, pulóverekkel csöngettek be minden házba. Szép sorjába, ahogy jött. Honnan tudhatták volna, hogy a körzeti rendőr is arra lakik? * Bérházban azután igazán tudni kell viselkedni. A falak vékonyak, a lakók nem túl el­nézőek. A korosodó házaspár nem sokat vet efféle körülmé­nyekre: megissza a magáét, aztán hajrá! Ordibálnak egy­másra, a másik fejéhez vág­ják, ami mozdítható. Rövid időn belül kétszer fizettek „ki­rívóan közösségellenes ma­gatartásukért". S mi okozhat még szom­széd-perpatvarokat? Idézetek a feljelentésekből: hangosan húzzák le a vécét, kukorékol a kakasuk, sőt, trillázik a szomszédasszony! Na és az ebügyek. .. Négy­lábú barátunk nem trillázik, ellenben ugat. Liftezik is, s ha nem tudja visszatartani, ugye... Hát még, ha a sző­rös kutyapaplant az erkélyen rázzák ki! * A becsületsértés már ko­moly dolog. Így vélte az is, aki ezt a feljelentést tette: — Az a senkiházi imigyen utálkozott rám: maga olyan, mint egy Moncsicsi! Behívatták a sértegetőt, hátha visszavonná becsmérlő kijelentését. Az azonban áll­hatatos maradt. — Hát nézzenek már rá, könyörgöm! — intett a Pa- naszkodóra, segítségül híván a tanácsiak jóízlését. — Ta­lán nem olyan?! ERRE MONDJUK, ugyebár, akinek nem inge. ■. — szendi — KÖZÖS ÖSSZEFOGÁS A vizek védelme nem váJ lasztható el a termelési folyat matoktól, az ágazati tévé-- kenységtől. Akkor lesz a munka eredményes, ha minj denki felismeri, hogy haté­kony környezetvédelem csak a társadalom aktív közreműkö­désével valósítható meg. Ä vízvédelem nem csupán a vízügyi dolgozók kizárólagos feladata, nem egy ágazat gondja és felelőssége. E munkában szükség van az ágazatok, a lakosság együtt­gondolkodására és tudatos, közös cselekvésre. Csak ily módon tudjuk a „kölcsönbe kapott” vizeinket unokáink számára megfelelő mennyi­ségben és minőségben meg­őrizni. ♦ Dr. Csevár Antal Országos Vízügyi Hivatal NÓGRAD - 1983. január 11-, kedd 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom