Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-09 / 7. szám
A hét 3 kérdése 1. Milyen hatást váltott ki a nemzetközi külpolitikában a prágai nyilatkozat? Nincsenek könnyű helyzetben a vezető nyugati politikusok — erre mutattak azok a nyilatkozatok is, amelyekbe sok ellentmondásos, bizonytalanságot tükröző elem vegyült. Á Varsói Szerződés tagállamainak politikai tanácskozó testületé, ha úgy tetszik feladta a leckét; prágai dokumentumával olyan békeprogramot javasolt Európának és a világnak, amelyet nem lehet egyszérűen irattárba temetni, vagy kézlegyintéssel elintézni. Az elmúlt időszakra Washington és a NATO sorozatos kihívásai nyomták rá bélyegüket; új fegyverkezési programok, a feszültség növelése, beavatkozási kísérletek, gazdasági szankciók, sorozatos kísérletek az egyensúly megbontására, egyoldalú előny- szerzésre. A prágai csúcsértekezlet most a béke kihívását állította szembe mindezzel: normális kapcsolatok az államok között, a béke fenntartása, a kölcsönös érdekek figyelembevétele, s ami a kulcskérdés: az egyesúly biztosítása alacsonyabb szinten, a fegyverzet kölcsönös csökkentésével. Indítványaikban igyekeztek érvényesíteni minden ésszerű nyugati véleményt, messzemenően kifejezésre juttatták a másik fél igazi érdekéit is. A szocialista országok kezdeményezésének középpontjában egy olyan meg nem támadási szerződés indítványa áll, amely Kelettől és Nyugattól egyaránt lemondást kö- vétef -az erőszak használatáról, mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverek vonatkozásában. Ekörül a prágai résztvevők megismételték korábbi javaslataikat a különböző vitás kérdésekben, de mindez több a puszta ismétlésnél. Egyrészt hangsúlyt kapott, hogy egy megnehezedett és kiélezettebb helyzetben fenntartják ajánlásaikat, másrészt több javaslatot kiegészítettek, árnyaltak. A Washington Post megjegyzése szerint a NATO, s különösképpen az Egyesült Államok vezetése ezért is kényes helyzetbe került, mert az elmúlt két-három esztendőben mindig a békés rendezésre irányuló javaslatok vissza- utasítójának szerepét játszotta, s ez hozzájárult a belső elégedetlenség, a békemozgalom erősödéséhez. A lap úgy tudja, hogy egyes tanácsadói még Reagannek is taktikusabb magatartást indítványoztak, így történt, vagy nem, tény az, hogy az elnök a prágai nyilatkozat másnapján tartott sajtóértekezletén meglehetősen kitérően foglalt állást, sőt elhagyva a Fehér Ház keleti szalonját, a konferencia színhelyét, úgy menet közben, néhány „pozonegatív” így is, úgy is értelmezhető megjegyzést tett a körülötte levő tudósítóknak. A nyugat-európai kormánykörökben szintén viszonylag visszafogott az első reagálás, amelyen belül a józan nyilatkozatoktól a kényszeredett semmit mondásig sokféle árnyalat jelentkezett. A sajtókommentátorokból ítélve, nyugati részről két területen próbálják csökkenteni a prágai nyilatkozat hatását. Olyan kijelentések hangzottak el, hogy a meg nem támadási szerződés javaslata nem új, hiszen az ENSZ alapokmánya és több más nemzetközi dokumentum tartalmaz nyen kötelezettségeket. (így igaz, de a történelmi tapasztalat szerint az alapigazságokat is szükséges néha ismételni, kiemelni, nyomatékosan aláhúzni, a „ne ölj!” parancsolata is újra meg újra helyet kap a büntető törvénykönyvekben...) A meg nem támadási szerződés ünnepélyes deklarációja 1983- ban a bizalom erősítését, a légkör javítását jelentené, egy olyan közeget, amelyben megfékeződhet a fegyverkezési hajsza és könnyebben megoldhatók a vitás kérdések. A másik ellenérv szerint a javaslat túl általános, nem eléggé konkrét. Dehát éppen a héten tette közzé a Pravda a ffienfben előterjesztett új szovjet javaslatokat, hogy a Géniben tárgyaló két nagyhatalom csökkentse 1990-ig 1800-ra stratégiai fegyverrendszereinek, interkontinentális jellegű rakétáinak számát. (1974- ben, a vlagyivosztoki csúcstalálkozón 2400—2400-as keretszámban állapodtak meg, majd az 1979-ben Bécsben aláírt, de az amerikaiak által nem ratifikált SALT—1. 2250— 2250-es felső plafont állapított meg.) Ismeretes Andropov előterjesztése, hogy ha az Egyesült Államok nem telepít közép-hatósugarú rakétákat Európa területére, a Szovjetunió hajlandó 162 egységre csökkenteni saját kjzép-ható- távolságú rakétáinak számát. (Azért éppen erre a szintre, mert így egyensúlyozódnék ki a 64 brit és 98 francia, hasonló kategóriájú fegyver.) A bécsi haderőcsökkentési értekezlet asztalán is ott a szocialista terv: az érintett térségben csökkentsék kölcsönösen 900—900 ezerre a hadsereglétszámot. Aligha vagyunk híján a rendkívül konkrét tárgyalási javaslatoknak, csak tárgyalási szándék kellene... Senki sem várhat gyors áttörést a nemzetközi helyzet jelenlegi állapotában. A prágai javaslatok azonban — ezt máris megállapíthatjuk — ott munkálnak a nemzetközi politikában. A Varsói Szerződésnek ez volt a tizennyolcadik csúcsértekezlete, s az eddigi magas szintű tanácskozások is mindig meghozták a maguk eredményeit. Közeli példát idézve: 1969 tavaszán parlamentünk épületéből hangzott el a budapesti felhívás, amely az első lépés volt az 1975 nyarán létrejött helsinki csúcsértekezlethez. Z. Hogyan állnak a libanoni—izraeli tárgyalások? Napirenden még mindig a napirend: a Libanon és Izrael között Khaldéban, illetve Kirjat Smonában folytatott heti kétszeri megbeszéléseken még nem történt előrelépés. A vita természetesen nemcsak Fenyegetés Bonnban A nyugatnémet kormány — a hadügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője által adott nyilatkozat útján — pénteken „az amerikai fegyverek vásárlásának korlátozásával” fenyegette meg az Egyesült Államokat, ha a kongresszus „nem változtatja meg az Egyesült Államok külföldi fegyvervásárlásait korlátozó döntését”, amelyet karácsony előtt szavazott meg. Az amerikai kongresszusnak a „különleges fémek záradéka” elnevezést viselő karácsony előtti határozata megtiltja a Pentagonnak, hogy olyan fegyverrendszereket, vagy részegységeket vásároljon a NATO-szövetségesektől, amelyek „különleges ötvözeteket” tartalmaznak. Az NSZK álláspontja szerint ez a záradék megsérti a NATO-szövet- ségesek 1976-os megállapodását, amely a fegyverkereskedelem terén volt hivatva védelmet nyújtani a nyugateurópai NATO-tagállamok- nak. NCGRÁD - 1983. január '9., vasárnap ügyrendi, a napirend körüli csatározások előrevetítik a későbbi, érdemi összecsapásokat. Libanon szűkszavú napirendi indítványának első pontja a külföldi csapatok kivonása, s ehhez kíván bizonyos kikerülhetetlen garanciákat adni Izrael számára. Izrael javaslata négyszer olyan hosszú, s normalizálásra tett részletes előterjesztések után kívánja csak érinteni a csapatok visz- szavonását. Annyi engedményt tesz csupán, hogy lemond egy formális békeszerződés megkötéséről, viszont gyakorlatilag sokkal súlyosabb feltételeket foglal magába. (Például izraeli elektronikus előrejelző állomások létesítését Libanon területén, szabad tengeri és légi felderítést, s a Libanon szuverenitását sértő intézkedések egész sorát.) A két tárgyaló fél láthatólag másként kezeli az időtényezőt is. Izrael ráérősen tárgyal, mivel birtokon belül érzi magút — Libanon szeretne mielőbb eredményt elérni. Annál inkább, mert közben újabb összecsapások veszélyeztetik az ország belső békéjét. az északi Tripoliban szilveszter éjszakája óta 150 nalalo'' áldoatot követelt a különböző mohamedán csoportok fegyveres rivalizálása és harcok folynak a Bejrúitói keletre levő hegyvidéken is. A tárgyalásokon harmadikként részt vevő amerikaiak egy semmitmondó napirenddel végre szeretnék elkezdeni a tárgyalásokat, a Reagan-terv megvalósításához ugyanis nehéz lenne hozzákezdeni, ha rnég Libanon és Izraél párbeszéde is rögtön megfeneklik. (Az izraeli Halogatás mögött éppen ezért égy olyan meggondolás is húzódhat, hogy a Libanonnal szembeni hajlékonyabb magatartásért némi visszakozást kérnek a Reagan- terv vonatkozásában. Hogy az amerikaiak ne vegyék any- nyira komolyan a visszavonulást Gázából és a Jordán nyugati partjáról....) 3. Miért oszlatták fel a nyugatnémet parlamentet? Nem volt drámai meglepetés a nyugatnemet Bundestag feloszlatása, hogy megnyíljon az út március R-í rendkívüli választások előtt. Következett ez a Kohl-Kafcinet önbuktatá- sábol s a parlamenti pártok megegyezéséből. (Elképzelhető, hogy milyen szívvel támogatja mindezt Genscher szabaddemokrata partja, amikor aligha valószínű, hogy visszakerülhet a törvényhozásba.) Ma az igazság órájaként idézik a közelgő márciusi dátumot, de ma még lehetetlen eiőrejelezni, kinek üt ez az óra. A gazdasági válság szorításában, valamint a belső koalíciós súrlódásokban — Schmidt személyes népszerű-; sége ellenére — elkopott a korábbi kormányzat. De a kormányváltás módja mégis vísz- szatetszést keltett, a hesseni és hamburgi választások tanúsága szerint, a választópolgárok erős fenntartásokkal élnek. Ilyen körülmények között szoros küzdelemre számítanak, amelyben 2—3 százalék meghatározó lehet. A választási kampány máris megindult, s a szociáldemokrata kancellárjelölt, Vogel a heti washingtoni, majd jövő hét elejére tervezett moszkvai útjával, hangsúlyt kaoo.tt a külpolitika is. Vogel a Fehér Házban komoly tárgyalásokat sürgetett az euro- rakéták ügyében és lényegében konstruktív módon nyilatkozott a prágai javaslatokról. Érthető, ha különös figyelem előzi meg a jelenleg kormányon levő unióoártok álláspontját: erre többek között alkalom kínálkozik majd Gro- miko szovjet külügyminiszter még e hónapban esedékes bonni látogatása során is. Réti Ervin Hz eoymiüia kert országa (X.) Moldáviai Szocialista Szovjet Köztársaság NjWíiii A Moldáviai SZSZK címere A 3 millió 880 ezer lakosú Moldávia hatalmas gyümölcsösökkel ékesített „kertország”. Fővárosa Kisinyov. Mindent, amit ezen a dombos, termékeny földön nem' vetettek be gabonával, vagy ipari növénnyel, szőlőskertek, alma, körte, szilva foglal el. A köztársaság 33 ezer 700 négyzetkilométernyi területén — a helybeliek szerint — több mint egymillió kert található. A gyümölcsösök néha kilométereken keresztül húzódnak. A régi hagyományt követve a családapa minden gyermek születésekor ültet néhány gyümölcsfát. Mire felnőnek a gyerekek, megnőnek a fák is. Azt tartja a mondás, hogy örömet, egészséget és szerencsét hoznak a házhoz. Korszerű mezőgazdasági termelés az utóbbi években a nagy méretek irányában fejlődik. Érdekes kísérletek folynak a gazdasági egyesülések szervezésével. A köztársaság kolhozai és szovhozai részvényes alapon a szakosított leányvállalatok egész hálózatát hozták létre, így néhány termelési ágra szakosodó, kitünően jövedelmező gazdaságokká váltak. Sok .moldáviai kolhoz és szovhoz egyidejűleg 7—8, olykor 10—12 gazdaságközi vállalatnak, szervezetnek és egyesülésnek a részvényese. Az egyik legutóbbi újdonság az úgynevezett területi agráripari komplexum, amelyhez több mező- gazdasági, ipari, szállítási, kereskedelmi és építési vállalat tartozik. A moldáviai kísérlet sikeresnek bizonyult és a Szovjetunió más vidékein is megkezdték a bevezetését. A köztársaságban az élelmiszer- ipar elsőbbséget élvez a többi iparággal szemben, de ma már egyre népszerűbbek első osztályú ruházati cikkei, műanyagai, műszerei és gépei. Az utóbbi 40 év alatt a köztársaság ipari termelése negyven- szeresére nőtt. Moldáviában kidolgozták a íöldtarLalékok kihasználásának és megőrzésének 2000-ig szóló általános tervét: E szerint a mai szűzföldeket is termővé teszik, nagy részükét felszántják, vagy gyümölcsösöket, szőlőültetvényeket telepítenek rajtuk. Hogy a városok és falvak területigényes terjeszkedését megakadályozzák, előnyben részesítik a magasépítkezést, ezzel egy időben felszámolják a kis településeket: lakóik nagyközségekben kapnak otthont. így 40 ezer hektár föld szabadul fel. Kidolgozták az agro- és hidrotechnikai, az erdei talajjavítási munkálatok terveit is. Oj erdősávokat telepítenek és fejlesztik a teraszos földművelést. A földművelésre kevésbé alkalmas területeken 30 ezer hektárral növelik az erdőt, '20 ezer hektáron pedig létrehozzák a moldáviai nemzeti parkot. * Változások Bolíviában A lengyel külpolitika múlt évi mérlegét vonta meg és az idei feladatokról beszélt Marian Dmochowski lengyel külügyi államtitkár a PAP hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Mint mondotta, a tavalyi legnagyobb eredmény az, hogy sikerült helyreállítani Lengyelország rangját a szocialista közösségen belül. Az a tény, hogy az országban megszakadt az események veszélyes menete, áthúzta az imperialista erőknek azon terveit, amelyek az országnak a szocialista közösségből való kiszakítását célozták. Az, hogy megerősödött Lengyelország helyzete a szocialista államok közösségében, alapvető jelentőségű mind az ország belső helyzetének normalizálása, mind nemzetközi pozíciójának megszilárdítása szempontjából. Ezt szem előtt tartva folytatott a lengyel diplomácia aktív tevékenységet a Szovjetunióval és a többi testvéri állammal való kapcsolatokban annak érdekében, hogy megerősödjék Lengyelország partneri megbízhatósága a Vársói Szerződés és a KGST keretében. A testvéri szocialista országok segítséget nyújtottak Lengyelországnak abban, l^ogy ellenállhasson a belügyeibe való amerikai és más nyugati beavatkozási ak dóknak. A szocialista országok következetesen felléptek az olyan kísérletekkel szemben, amelyek célja az volt, hogy Lengyelország elszigetelődjék a nemzetközi életben. Ezt bizonyítja a többi között a madridi találkozó és a nemzetközi munkaügyi szervezet genfi értekezlete. Dmochowski külön hangsúlyozta a szovjet gazdasági segítség jelentőségét, és azt, hogy jelentős előrelépés történt — mind rövid, mind hosszú távon — Lengyelország és a KGST-tagországnk gazdasági együttműködésének elmélyítésében. Ami a lengyel külpolitika idei fő feladatait jlleti, a külügyi államtitkár az első helyen említette, hogy tovább kell szilárdítani Lengyelországnak a szocialista közösségben meglevő pozícióját, az ugyanis az ország biztonságának a garanciája, de egyben az európai helyzet stabilitásának fontos feltétele is. Lengyelország tehát az idén is a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való aktív politikai kapcsolatokra, a gazdasági és kulturális, tudományos együttműködés élénkítésére törekszik. Dmochowski végezetül nagyra értékelte a Szovjetunió tavaly decemberi, majd a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének idei újabb békekezdeményezéseit. Hangsúlyozta, hogy Lengyelország aktívan részt kíván venni a testvérországoknak a béke és az enyhülés megőrzését, a fegyverkezési hajsza megfékezését célzó közös erőfeszítéseiben. Dole szenátor nyilatkozata A fegyverkezési hajsza újabb fordulójához vezetne, ha sikertelenül fejeződnének be a Géniben megrendezett szovjet—amerikai tárgyalások — figyelmeztetett a Szovjetszkaja Rosszija című szovjet napilapnak adott nyilatkozatában Robert Dole amerikai szenátor. A repuüiikánus párti politikus hangsúlyozta, hogy a tárgyalásoknak nincsenek ésszerű alternatívái, az eszmék harca törvényszerű, a hadseregeké azonban nem. A szenátor elengedhetetlennek nevezte, hogy a hadviselési készségre épülő egyéni biztonság helyett a békén alapuló kölcsönös biztonság rendszerét építsék ki. A gazdasági nehézségek és a bonyolult belpolitikai helyzet ellenére Bolívia ma a változások korát éli; a reakciós rezsimek csaknem két évtizedes uralma után baloldali tömb — a demokratikus népi egység — alakított kormányt a kommunisták részvételével. Az új rendszer társadalmi-politikai bázisa tovább szélesedett a kereszténydemokraták belépésével a kormányba. A reakció — ha rendelkezik is bizonyos pozíciókkal a parlamentben, a tömegtájékoztatásban, a hadseregben — védekezésbe szorult — így jellemzi a jelenlegi bolíviái helyzetet a szombati Pravda. A lap tudósítója interjút készített Jorge Kolle Cueto- val, a Bolíviai Kommunista Párt KB első titkárával,. Kolle Cueto hangsúlyozta, hogy a polgári kormányzás bevezetése Bolíviában (a kormány tavaly október 10- én vette át a hatalmat a katonáktól), ha még nem is maradéktalanul, de lezárta a demokráciáért hosszasan vívott népi küzdelmet. S itt nem egyszerűen polgári demokráciáról, hanem a népi tömegek demokráciájáról van sző, arról, hogy a nép számára reális lehetőséggé vált. a hatalom gyakorlása — mondotta a Pravda tudósítójának a Bolíviai Kommunista Párt vezetője. Értékelése szerint a kormánynak elsősorban a gazdasági válsággal kell megbirkóznia s ezzel egyidejűleg elkerülnie a rá leselkedő komoly veszélyeket; az ellenség meg akarja osztani, jobbra tolni a demokratikus népi egységet. Élénkíti tevékenységét a belső reakció, elsősorban a hadseregre fejt ki nyomást, szembe akarja fordítani a fegyveres erőket a kormánnyal. Élő veszély a gazdasági blokád, s az is, hogy az imperialista erők megkísérlik mesterségesen megnehezíteni Bolívia nemzetközi helyzetét — mutatott rá a Pravdának adott interjúja során Jorge Kolle Cueto. I Lengyel külügyi államtitkár nyilatkozata
