Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-09 / 7. szám

Rádiótelefonok a Szovjetunióba Ez évben közel hatezer rádiótelefont készítenek a BRG salgótarjáni gyáregységében, mely­nek jelentős részét szovjet exportra szállít iák. A több százezer forintos mcrőparkkal Pintér András a berendezések panelelemeinek mérését végzi. TUkéietes térhatás Ha egycsatornás (mono) hangfelvételt hallunk, az egész előadó-együttest a hangszóró irányából halljuk. Hozzávetőleg meg tudjuk ál­lapítani, mekkora teremben és milyen akusztikai viszo­nyok között készült a felvé­tel. Az a benyomásunk, mint­ha nyitott ablak mellett ül­nénk, s az együttest az abla­kon át hallanánk. Mindebből nyilvánvaló, hogy a hangfel­vétel nemcsak magát a hang­eseményt, hanem olyan jele­ket is tartalmaz, amelyek bi­zonyos térinformációt nyújta­nak, s igy térérzetet kelte­nek. A jelek között olyan cso­portok is találhatók, amelyek az egyes hangforrásoknak a mikrofontól való távolságáról tájékoztatnak, ezekből alakul ki a hallgatóban az ún. mély­ségérzet. Ezeken kívül ter­mészetes környezetben le­hunyt szemmel még a hang­forrás irányát is meg tudjuk állapítani — ez az irányérzet. Az irányinformációk átvitelé­re már nem elég egy csator­na, ehhez legalább két csa­tornára van szükség. Ha két­csatornás közvetítéskor a két hangszóró kb. .fejmagasságbgn 60—90 fokos nyíllásszöget be­zárva helyezkedik el, a mély­ségérzeten kívül irányérzet is keletkezik bennünk, amely azonban csak a két hangszó­ró közötti területre korlátozó­dik, de mindenképpen na­gyobb élményt nyerünk. Ho­gyan lehet tovább tágítani az irány érzet „hallószögét?” Nyilván még több hangcsa- tonára van szükség. Négy csatornához kapcsolódó hang­szóróval — kvadrofonikus technikával — szinte már tel­jesen körülbástyázható a hall­gató, s valóban úgy érezheti, mintha egy zenekar kellős közepén ülne. Nagy hátrálta­tója a kvadrofóniás rendszer elterjedésének, hogy >a négy- csatornás átvitelhez négy raágnescsikos magnószalagok és négycsatornás hangleme­zek szükségesek. Korszerűbb vállalati szervezet A HETVENES ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN mind nyilvánvalóbbá vált, hogy az addigi vállalati szervezeti rendszer felépítése, mű­ködése nem teremt kedvező feltételeket gaz­daságpolitikai céljaink eléréséhez — miután idő közben lényegesen megváltoztak a gazdál­kodás körülményei. E helyzet megváltoztatására a Miniszterta­nács 1980. elején egy tárcaközi szervezetet, az úgynevezett koordináló bizottságot hozott létre, amelynek feladata a vállalati szerveze­ti keretek átalakítása. volt. Fő célja a válla­latok piaci érzékenységének, reagálók í pessé- gének fokozása. A minisztériumok és a koor­dináló bizottság együttműködésének és mun­kájának eredményeként — a három évvel korábbi állapothoz képest — 1982 nyarán már 10 tröszttel és négy nagyvállalattal ke­vesebb működött a gazdaságban. Ezen kívül számos vállalatból, trösztből vált le egy. vagy több gyáregység, és néhány kisebb összevonás is történt. Mindennek következtében — az összevonásokat is beleértve — 26 korábbi szervezet szűnt meg és 167 új vállalat ala­kult, illetve alakul. Érzékelik a piaci hatásokat Az új vállalatok többségének eddigi műkö­dése biztosítja, hogy a célnak megfelelően a módosult szervezeti keretek kedvezőbb felté­teleket teremtettek a rugalmas alkalmazko­dáshoz: a gazdálkodó egységek közvetleneb­bül érzékelik a környezeti — köztük a piaci — hatásokat, s jól alkalmazkodnak hozzájuk. Ez lemérhető volt a fogyasztók ellátásában is. A szervezeti változásokkal párhuzamosan változott a gazdaságirányító szervek, a ve­zetők és átdolgozok szemlélete is. A vállala­tok tevékenysége komplexebbé vált, együtt­működésük erősödött. Szélesedtek a külön­böző vállalatközi együttműködési formák, társulások, közös vállalatok jöttek létre. Szo­rosabb lett a vállalatok és a kereskedelem együttműködése, sok vállalat saját üzletháló­zatán keresztül közvetlenül is értékesíti ter­mékeit — így naprakészen tájékozódhat a vevők igényeiről. Nyilvánvaló, hogy a módosított vállalati szervezeti rendszert nem végleges állapotnak kell tekinteni. Tovább kell folytatni az ész­szerű gazdasági verseny elősegítését a mo­nopolhelyzet megszüntetését, vagy legalábbis jelentős mérséklését, hiszen ezek mind a gaz­dálkodás hatékonyságának fokozását segítik elő. Ezekhez az egyik legfontosabb tennivaló a vállalatok belső irányítási rendszerének korszerűsítése. Kulcskérdés a belső érdekvi­szonyok nyíltabbá tétele, az egyes elkülö­nült egységek eredményességének felszínre hozása, a teljesítményekkel arányos belső ösztönzőrendszer kialakítása. A Minisztertanács a vállalati önállóság és érdekeltség további fokozását, a belső irá­nyítási, érdekeltségi rendszer továbbfejlesz­tését, a munkahelyi demokrácia szélesítését kívánta elősegíteni azokkal a közelmúltban elfogadott határozatokkal, amelyek 1983. ja­nuár 1-től a vállalati felügyelő bizottságok tevékenységének fejlesztését, a vállalati igaz­gató tanácsok jogkörének növelését és a ma­gasabb vezető állású dolgozó kiválasztási és kinevezési gyakorlatának korszerűsítését hi­vatottak elősegíteni. , A korszerűsítés kétirányú: egyrészt bő­vül a vállalati bizottságok felügyeleti és el­lenőrzési funkciója, másrészt az ellenőrzés és az értékelés tapasztalataira támaszkodva a vállalat működési irányát befolyásoló, ori­entáló tevékenységet fejthetnek ki. A kollektív vállalati vezetést elősegítő igazgatói tanácsok működésének jogi kerete­it már a vállalati törvény megteremtette. Ennek ellenére számuk mégis elenyészően kevés volt. A meglevők is elsősorban a veze­tők tevékenységét segítő véleményező, tanács­adó, döntés-előkészítő funkciókat láttak el, döntési jogkörrel azonban nem rendelkeztek. Most ezzel a jogkörrel is felruházzák az igazgató tanácsokat. A konkrét vezetői dön­tésekért természetesen továbbra is az igazga­tó a felelős, tehát a tanács működése nem korlátozza az igazgatót a folyamatos vállalat- vezetésben. Jelenleg a vállalati igazgatók esetében az alapító szerv egészben, az igazgatók helyette­sei esetében pedig meghatározott fontosabb esetekben gyakorolja a munkáltatói jogokat. Az új rendelkezések a vezetőkiválasztás tár­gyilagosságának elősegítését, a személyzeti munka nyilvánosságának demokratizmusának fejlesztését szolgálják. Amellett, hogy a jövőben szélesebb körben lehet pályázat útján elnyerni a vezetői állá­sokat, illetve bevezetik a meghatározott ide­jű vezetői kinevezések gyakorlatát, azzal is bővül az igazgatók jogköre, hogy a jövőben helyetteseik fölött ők gyakorolják a munkál­tatói jogkört —, s ezzel szélesedik a felelős­ség megosztása. Ugyanakkor erre a területre is kiterjed a felügyelő bizottságok hatásköre, tehát a vezetőkiválasztásban erősödnek a demokratikus vonások. Véleményez a szakszervezet Ezt az igényt fejezi ki az a határozat is, amelyet a Minisztertanács, a SZOT elnöksége és a KISZ kb intéző bizottsága együttesen fogadott el, s amelynek célja szintén a mun­kahelyi demokrácia továbbfejlesztése. ENNEK LEGFONTOSABB VONÄSA AZ, hogy — bizonyos szűk és meghatározott kör kivételével — valamennyi vezetőre kiterjeszti a különböző szakszervezeti fórumok vélemé­nyezési jogát Ezek az intézkedések ismét jelentős lépést jelentenek a vállalati belső mechanizmusok korszerűsítésében. Ä. T. — Gyere be, édes fiam! — mondja a világ legtermésze­tesebb hangján Lombos Már­ton, amikor az Arany János utcai panellakás ajtaját csön­getésemre megnyitja. alassagyarmaton ritka az olyan be- ■k szélgetés, amelyikért W ha a múltat a kö­zelmúltat szóba hozzák, nevét elő ne vennék az emlékezés bugyraiból. A hatvanas évek derekán ke­rült a városi tanács élére, ab­ban az időben, amikor az egy­kori megyeszékhelyen a más­fél évtizedes csöndes szunyó- kálást fölváltotta a fejlődés. Azt sokan tudják, hogy mit jelentett és jelent ma is Lombos Márton Balassagyar­mat legújabb kori történeté­ben, de azt kevesebben, neki mit jelent a város. Egyálta­lán, lehet szeretni egy vá­rost? — Nagyon — bólint a kér­désre. — Bár Bercelen szület­tem, de minden ide köt, éh­hez a városhoz. Meg ne mo­solyogj fiam, de engem ez a város nevelt emberré. sok­szor úgy jut eszembe, mint az édesanyám. Nem mosolyogsz? Akkor érted nyilván, mire gondolok. Itt voltam először szerelmes, itt töltöttem a legszebb éveimet, közülük a leghasznosabb tizenkettőt a városi tanács elnökének szé­kében. Itt voltam a legboldo­gabb és itt voltam a legbol­dogtalanabb is. Ez a város * megölelt, fölemelt magához igaz, előbb olyan mélyre ta­szított, hogy azt hittem, on­nan már nincs visszaút. (Szakítsuk meg rövid időre a vallomást. Ki is Lombos Márton? Hatvanhét esztendő­vel ezelőtt született a berceli Lőwy család fiaként. A sze­gény szatócs és felesége ti­zenkét gyermeket nemzett. Az akkori nagycsaládból ma ket­ten élnek. A nagy gazdasági válság idején a berceli sza­tócs tönkrement, akkor dön­töttek a költözés mellett. Ba- lr-^aevarmatot választották, a Hunyadi, utcát. Márton keres­kedő inas lett Ganzéi József és testvére textilüzletében. Huszonhárom évesen beruk­kolt katonának. Aztán a zsi­dótörvények értelmében 1941- től 1945-ig munkaszolgálatos­ként különböző munkatábo­rokban próbálta megélni a holnapot. A végső állomás Mauthausen, ahol már csak pislákolt benne és társaiban a túlélés reménye. Hazajött. Mégis hazajött. Itthon csak egy bátya és egy öccse vár­ta. Édesanyját, feleségét, gyer­mekét, öt nővérét, egy báty­ját — mindenkit hát, aki élt a Lőwy családból — Auswitz lágere, nyelte el. Bátyját ta­valy temették. Én nem tu­dom, honnan veszik az embe­rek az emberfeletti erőt. Lombos Mártonnak megada­tott. A pusztulásból, az em­bertelenségből megerősödve, tisztán került ki.) — Hordtam a mellemen a sárga csillagot. Amíg élek, nem felejthetem el. De azt sem. hogy ugyanebben a vá­rosban más is megesett ak­kor. Zsidócsillaggal a kabáto­mon mentem bevásárolni a Hunyadi ut&i gettóból. Már üresek voltak az üzletek, kapni szinte semmit sem le­hetett, ha volt, csak fejadag. Minden üzletben temérdek ember. Amikor én. a semmi kis kereskedősegéd beléptem a boltba, az emberek utat nyitottak nekem: menj Mar­ci. vásárolj. Fél kiló helyett egy kiló ’ zsírt vihettem haza. Itt a fotelban üldögélve mind­ez már hihetetlen, fölfogha- tatlan. Azt kérdezed, lehet-e szeretni egy várost? Voltak fasiszták itt is, mint másutt, de nem a város volt fasiszta. Talán akkor értettem meg mélyebben a dolgokat? Nem tudom. Elnyomja a félig szívott He­likont, fegyelmezetten, az orvos parancsa szerint. — Amikor az amerikaiak fölszabadították a mauthause- ni tábort, én haza akartam jönni azonnal.. Első utam a kommunistákhoz vezetett. Az egyetlen olyan párt volt, ezt Magához ölelt a varos józan ésszel ázonnal átláthat­ta mindenki, ha nem is iat- ta át sajnos, amelyik valódi, tisztességes programmal állt elő. A felszabadulás évének őszén rendezett választáso­kon a város nyolcvan párt­tagja mellett még négyszázan szavaztak az MKP-re. Tizen­két százalék. Nagyon kevés, de biztató. Itt nem volt ipar, és vele együtt nagyszámú munkásság. Hivatalnokok, ke­reskedők lakták Balassagyar­matot, a meggyőzés nem si­kerülhetett egyik napról a másikra. Nem volt ép ház, romokban hevert minden, fá­sult, levert emberek élték a napjaikat. Igyekeztünk célt adni nekik, áttörni a közö­nyön. Szerveztem a földmű- vesszövetkezetet, én lettem az első bolt vezetője. A mai ABC helyén volt Kalmár Mór tex­tilkereskedése, ott nyitottunk. Aztán létrejött az SZÖVÁRU Nagykereskedelmi Vállalat, amelyik a szövetkezeti bolto­kat látta el, annak vezetőhe­lyetteseként, majd 1950-től vezetőjeként akadt dolgom bőven. Rá két évre a belker- rninisztcjriurn káderképző fan­folyamára küldtek, s mire hazajöttem megint, már az átalakult állami vállalat élén találtam magam Salgótarján­ban. Na, akkor elhagytam rövid időre a várost, de ha­marosan megint itthon kap­tam feladatokat. A hatvanas évek közepéig munkálkodtam a kereskedelemben. Akkor vá­lasztottak tanácselnökké, má­jus elsején. Te. nem unalmas ez ma már? Na, mindegy, már a mában vagyunk szin­te. Két hónapja se voltam tanácselnök, amikor Kádár János Nógrád megyébe láto­gatott és maga Kérte, hogy programjába vegyek bele Ba­lassagyarmatot, hiszen már tíz-egynéhány éve nem járt nálunk. Legutóbb mikor is? Igen, a negyvenhetes válasz­tások idején. No, nem sok változást látott! Amikor a pártbizottságon beszélget­tünk, szóvá is tette. Hát in­nen számolom én a város föl­lendülését! Több figyelmet és ami fontos, több pénzt kap­tunk! Kádár János látogatá­sa szárnyakat adott nekünk! A harmadik ötéves tervben 8ű9 lakás épült. Közel ezer munkanélküli volt a város­ban akkortájt. Munkahelyek létesültek és a terv végére mindenki dolgozhatott, mi több, rá öt évre már munka­erőgondok is jelentkeztek. Nem volt közművünk! Mind­össze fél megawatt villamos energiát „nyelt” a város, ma úgy tudom ötven megawatt fölötti a fogyasztás. Utak, csatornák, épültek, szabályoz­tuk az Ipolyt. Szegény Dégen Imre kapáját, amivel az első marék földet kivágta a sza­bályozás megkezdésekor, ma is őrizzük. Sokat köszönhe­tünk neki, az ő segítségéért hálával tartozik a város. És Szirmai Jenő. az OTP vezér- igazgatója? A Rákóczi feie delem úton, az ABC fölött lakások megépítéséhez nem volt pénze a városnak. Akko­riban még szokatlan volt, hogy szinte megelőlegezték az összeget. Én tudtam, hogy lesz rá vevő, de az idő sürgetett. Megkaptuk tőle a pénzt és mint kiderült kétannyi lakás is kevés lett volna. No és Rév Lajos, az OKISZ elnöke? Köz­reműködése nélkül a kátée­szek kis csúf üzletei még min­dig ott szorongnának a főut­cán! Megértette, ez a város fejlődni akar! Ma normális épületekben dolgoznak a mun­kások. Hát én szereztem belé­pőt az országgyűlésre! Nem ám a karzatra! A folyosón ta­lálkozhattam az országos fő­hatóságok embereivel, ahol el­mondtam, miben kérünk se­gítséget. Szinte mindig megr kaptuk. Lázár György? Akkor a tervhivatal elnökeként fi­gyelt ránk. Igaz, Nógrád me­gye a vidéki ipartelepítések idején nem kaphatott prefe­renciái, hiszen iparmegyének számított. De nem Balassa­gyarmat! Hát mi kaptunk! És lett ipar! Hol vannak már azok a hangok, hogy dzsentri­város, meg reakciós fészek? A város soha nem volt az, csak néhány benne lakó. Hol van már a törés, amikor el­vitték a megyeszékhelyt Sal­gótarjánba? Ma a rivalizálás is csak egyes emberekben él, Balassagyarmat megtalálta a helyét. A korábbi hibákról a kommunisták, a proletárok, a nincstelenek nem tehettek. Miért hordanák a bélyeget? Nem mondom, sok ellenzője volt a város fölemelkedésé­nek, mondhatnék neveket is, de minek? Csattanós választ kaptak, nem, " fiam? Mit mondasz? Hogy nekem mit je­lent a város? Hát nem azt mondom éppen? Mindent! A hatvanhét esztendőmet, a nyomorúságomat, a boldogsá­gomat, a feleségemet, a két gyermekemet, az unokákat, a Hunyadi utcai gettót, a bé­két. Büszke vagyok erre a vá­rosra. Hat éve mentem nyug- ' ,u>a. Papíron. Tanácstag va- ok ma is, négy éve a város díszpolgára. A legszebben de­korált férfi Balassagyarmaton én lehetek, annyi elismerést, kitüntetést kaptam már. De nem ez a fontos. Sokszor ösz- szerúgtam én a port a fölöt- teseimmel! Ha úgy éreztük mi, helybeliek, hogy igazunk van, hát én azért az igaz­ságért az égig mentem. Si­kernek könyveltem el min­dig, ha az eredményeinket el­ismerték. De ez se olyan fon­tos. Ha én kimegyek az utcá­ra, ma is megsüvegelnek az emberek. Nincs nap, hogy va­laki ide ne telefonálna, be ne kopogtatna valamilyen ta­nácsért. Ez már elismerés, ez igen, ez jutalom. Ha Géczi Jánossal, a párt megyei első titkárávkl együtt vagyunk va­lahol, sose tudom előre en­gedni az ajtón. Nem csak a korodat tisztelem — tessékel előre. Ha nekem valaki har- minc-egvnehány évvel ezelőtt azt mondja a Vinnyica kör­nyéki munkaszolgálatos tá. borban, ahol Hitlernek főz­tünk egyszer rákot, ó, majd kimondtam, ha nekem azt mondják, hogy Marci, leszel te még tanácselnök Balassa­gyarmaton, hogy összkomfor­tos lakásban éled az életed, hogy nem felejtenek el meg­öregedve sem, hát bolond­nak nézem. S okat szidtak a Hu­nyadi utcaiak, mert a városban már sok­felé van betonút, ott meg még mindia a régi macskakő. Majd az utódom elhordatja. én nem tudom megtenni. Afféle me­mento a múltamból. Nem ad­tam senkinek kedvezményt soha, csak azt kapta, amit hi­tem szerint megérdemelt. Bosszút sosem álltam, még azokon sem. akik elől 56-ban a szántóföldeken bújkáltam, hogy föl ne húzhassanak az első fára. Csak a köszönésü­ket nem fogadtam. De ma már ez is elfelejtődik lassan. Szerencsére. Na, fiam, hát szeretem én ezt a várost, mit gondolsz? Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD — 1983. január 9., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom