Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

Fémmegmunkálás

igény« csökkenne. Űjabb kutatások szerint, ha a fémfelületet széntetrakloriddal megnedvesítik, és közvetlenül a fém megmunkálása előtt elpárologtatják, a megmunkálás energiaigénye 10—15 százalékkal csökken.

A jelenség magy*rázata valószínűleg az, hogy a szántét- raklorid hatására a fém felületén fémklorid-vegyüle- tek képződnek, amelyek a felületi energiát csökkentve megkönnyítik a fém vágását.

A VEGYÉPSZER Vállalat salgótarjáni gyára kollektívájának tervei alapján nyugati exportkiváltó tevékenységként gyártják az olajipari berendezésekben beépítésre kerülő irányváltó szerkezeteket. Január végéig két szerkezet indul kész állapotban a Szovjetunióba.

Túl az egymillió tonnán

Tanulságok és kilátások

Interjú Zsuffa Miklóssá*, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatójával

Nehéz esztendőt zárt a nyolc hazai szénbányavállalat, köztük a Nógrádi Szénbányák. Növekedtek a bányászokkal szemben támasztott mennyiségi és minőségi igények, miközben a természeti adottságok mostohábbak voltak, mint a korábbi években. Űjra van becsülete a szénnek, és biztató távlatok állnak a bányászok előtt. A Nógrádi Szénbányák tavalyi termelési és gazdálkodási tapasztalatairól, valamint az idei kilátásokról, beszélgettünk az év kezdetén Zsuffa Miklóssal, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottság tagjával, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatójával.

— A számok sok mindenről árulkodnak. A tavalyiak közül melyekre hívná fel a figyelmet?

— Feszített feladatokat tartalmazó, nehéz esztendőt hagytunk magunk mögött. Ennek ellenére az utolsó nyolc év legmagasabb széntermelését érte el a Nógrádi Szénbányák hatezres kollektívája. A nép- gazdasági terv a műit év elején egymillió 20 ezer tonna szén ki teremlését, ezen belül 76 ezer tonna lakossági szén felszínre hozását írta elő számunkra. Az országban viszont, nagyobbak lettek a szénigények a tervezettnél. Különösen a jó minőségű, lakossági felhasználásra alkalmas szénféleségek voltak keresettek. Ezért év közben azt a pótlólagos feladatot kaptuk, hogy a mennyiséget egymillió 50 ezer tonnára növeljük, miközben 85 ezer tonna legyen a jó minőségű, durva szán aránya. Csak igen nagy erőfeszítéssel, a ' bányászok rendszeres hétvégi túlműszak- jával sikerült a megnövekedett igényeket kielégíteni.

— A termelés mellett hogyan sikerült a gazdálkodás a vállalatnál?

— Má már megállapítható, hogy a vállalati gazdálkodás szempontjából legfontosabb gazdasági mutatót, az eredménytervünket teljesítettük. Az előző.évhez képest 40—50 millió forinttal javítottuk eredményünket. Ugyanakkor azt is reálisan kell látnunk, hogy a feszítettebb eredmény- tervtől csak 10—20 millió forinttal értünk el jobbat. Ez a nyereség aligha biztosít elegendő lehetőséget idei fejlesztési igényünk kielégítéséhez. Nyereségünk alakulását leginkább a széntermelés befolyásolta.

— A* termelés, a Jövő szempontjából rendkívül fontos a szénkutatás, a vágathajtás, és a beruházási tevékenység. E területeken milyen tapasztalatokat szereztek?

— Az előző évhez hasonló, emelt szinten folytattuk és teljesítettük szénvagyon-ku- tatási elképzeléseinket. Eredményt hozott a külfejtésre alkalmas területek kutatása. Mátranovák térségében megtaláltuk azt a területet, ahol minden valószínűség szerint az idén megnyílik a harmadik külfejtés. Külszínen és a bányákban tovább folytatódott a szénvagyon alaposabb megismerését célzó geoszeizmikus és fúrásos kutatás. A vágathajtásban rosszabb eredményt értünk el. Kevesebb vágatot hajtottunk ki a tervezettnél. A mélyművelésű termelés és vágathajtás elmaradása több okra vezethető vissza. Kétségtelen, hogy számos helyen a

Íjat. Ez a meglevő anyagok sokkal erőteljesebb újrafelhasználását, mindenkitől mesz- szemenő takarékosságot igényel.

A tervezett létszámunk gyakorlatilag annyi, mint ameny- nyit a hatodik ötéves tervben előirányoztunk. Munkaerőgazdálkodásunk alapvető célkitűzése a fiatalítás, valamint a megfelelő szakképzettségű- ek arányiinak további javítása. A munkaidőalapunk — az ötnapos munkahét, a szén- termelésnél a 40 órás munkahét bevezetésével, a megnö- vekedett fizetett szabadsággal, tehát a kieső műszakok emelkedésével — tovább csökkent. Ezt a veszteségidek feltárásával és mérséklésével, továbbá az új munkarendek szélesítésével kívánjuk bővíteni, az erre fordítandó össztönzést is felhasználva, összüzemi teljesítményünket gyakorlatilag az elmúlt év szintjén határoztunk meg. Ezen belül várhatólag növekszik a kisebb teljesítményű mélyművelés és csökken a nagyobb teljesítményű külfejtés aránya. Ezért a teljesítmény-! tervek végrehajtása komoly erőfeszítést igényel. Tervtel-' jesítés esetén ebben az évben 2.7 százalékos béremeléssel számolunk.

— Milyen irányzatok kibontakozását remélik a korántsem elhanyagolható szénen kívüli tevékenységben?

— A rubelelszámolású kivitel további növelésével számolunk. Az árbevételben és az eredményből a VI. ötéves tervnél magasabb értékeket terveztünk. Konkrétabban megfogalmazva: az idén 539 millió forint árbevételt és 55 millió forint értékesítési eredményt várunk. Tovább növeljük a távlatilag is gazdaságos, piacképes gyártmányok arányát. Meg kell oldanunk a fluidágyas generátor tervének gyors adaptálását és gyártását. Kutatási irányunk: tovább folytatjuk a korszerű, széntüzelésű berendezések kikísérletezését, a szén komplett felhasználási kutatásokban való részvételt.

— Vajon miként alakulnak a vállalat idei beruházásai?

— Beruházásunk — Kányás fejlesztése és a nagybátonyi gépüzemi fürdő kivételével — során csak az ismert saját forrásokra támaszkodhatunk. Ez az összeg 118,6 millió forint. A harmadik külfejtéshez húszmillió forint fejlesztési hiteligényünk van, de a további ez irányú feladatok megvalósítása is csak újabb hitel, illetve támogatás esetén biztosítható. Kányás fejlesztése a bankkal kötött 402 millió forintos szerződés alapján több évre szóló kiemelt feladatunk. Előkészítettük egy szénmosó alapokmányát is, de erre pénz hiányában csak később kerülhet sor. Befejeztük a páncél-kaparóteknő gyártósort, megvalósítunk egy új energiatakarékos kazántelepítést, ezzel megoldjuk a fahulladék hasznosítását Kis- terenyén. Beszerzőnk bánya- veszélyt elhárító műszereket, javítjuk az élet- és munkakörülményeket.

Végezetül elmondhatom, hogy feszített szakmai tervünk sikeres megvalósításához az egész vállalati kollektíva hatékony összefogására, egyet- akarására, szorgos, eredményes munkájára van szükség — vélekedett Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák vezér- igazgatója.

Rozgony! István

Az eisä európai, aki körihaiózla a JAremónység-fekát

Bartholomeo Diaz, portugál hajós volt az első fehér ember, aki eljutott Afrika legdélibb pontjára, a Jóremény- ség-fokára, A bátor hajós 1486 augusztusában futott ki a tengerre két karavellával és egy teherhajóval. A szelek kedvezőtlen járása ugyancsak megnehezítette hosszú útját, miután azonban Diaz túljutott a délnyugat-afrikai Keresztfokon, még erősebb szelek a szárazföldtől messze kisodorták hajóit a nyílt tengerre.

Ez azonban nem ejtette kétségbe a kapitányt, s a következő napokban már nyugodt vizeken folytatta útját déli irányban, minthogy többé nem látott szárazföldet, a legénység nagyon nyugtalan lett: nem tudta, hova is fognak végül elvergődni. Két hét múltán Diaz megparancsolta, hogy kelet felé folytassák az utat. További néhány nap után, mivel még mindig nem értek szárazföld közelébe, Diaz előtt világossá vált, hogy tulajdonképpen megkerülték Afrika déli „csúcsát”. Ekkor ismét irányt változtatott, ezúttal immár észak felé folytatva a hajózást. Amikor megérkeztek a Mossel-öbölbe, további útjukat már a part közelében tették meg, mintegy 200 mérföldnyi távon. S ekkor következett a ballépés: amikor már a gazdagságáról híres India és ' Távol-Kelet küszöbén álltak, a hajók legénysége föilázadt, és rá- kényszerítette Diazt, hogy kis flottáját' vezényelje visz- sza Európába.

NŐGRÁD — 1983. január 8., szombat

MUNK AS ARCOK

Ssepefni — mindvégig

A arcát kipirosítja, ősz haját meg-meglobogtat- ja a mozdonyszínbe bezúduló szél.

— Nem fázik?

— Mos't? — csodálkozik el. — Hiszen lassan január dereka és még jószerivel nem is éreztük a hideg csípését. Meg különben is beöltöztem, láthatja. Trikó, vastag garbó, pu- lóvel, fölöttük meg az overall. És így. dolog közben különben sem ér rá azon morfondírozni az ember, hogy jaj istenem fázok. Arra kell ügyelni, amit csinálok. — Megrövidíti a hegesztőből kiáramló, sziszegő lángnyelvet és szemére húzza a fekete üveget. Szikraeső spriccel szét széles sugárban az alkatrész oldalán.

— No, ezzel is megvolnánk! — szól oda társának, s ellép az apparát mellől. Lassú, komótos mozdulatokkal rágyújt.

— Sok munka van, így esztendő elején?

— Van az nálunk mindig. Folyamatos üzem a vasút, itt nem sok különbség van a hónapok között, mindig akad valami. Néha, ha nagyon sürgős a dolog, még otthon is kiugrasztanak az ágyból, hogy: „No, gyere, öreg, szükség van ‘rád odabent!” És ilyenkor nincs apelláta, a parancs, az parancs. >

— Márpedig magára, ilyen idős korban tekintettel lehetnének.

— Nem úgy van az! Egyfajta értékmérő is az, ha rendkívüli esetben éppen engem hívnak. Hiszen tudják, hogy a kisujjamban van a mozdonyszerelés minden tudománya. De hát ennyi idő «tán...

KukoMk József, a hatvanesztendős szerelő, kovácsként szabadult 1941-ben és a dunakeszi főműhelybe került dolgozni.

— Protekcióval — mosolyodig el. — Tudja, hadiüzem volt, s nagy összeköttetés kellett ahhoz, hogy valakit oda felvegyenek. Meg is mozgattunk minden követ ezért, mert az ott dolgozás azzal is járt, hogy mentesítettek a bevonulás alól. Nem nagy kedvem lett volna kimenni a frontra. Egyetlen bombatámadással meg is úsztam a nagy háborús zivatart.

Eldobja kialudt cigarettáját, s bár látja, nem parázslik, gondosan eltapossa. Kezével rápaskol egyet a mellettünk szuszogó gőzösre, s mintha az értené, mondja:

— Látod, pajtás, megöregedtünk. Te is, én is. Három ilyen gépünk van már csak — néz felém — a többit ki- szuperálták. Hej, bezzeg, amikor idekerültem, 1950 januárjában, Balassagyarmatra, csak csupa ilyen masinánk volt. Emlékszem a Kékgolyóra, a Nyalókára, meg a többiekre. Mert mindnek adtak valamiféle nevet.

— Divat ez most is?

P elnevet:

— Hogyne! Kint azt a régi, púpos tetejű motorvonatot maguk az utasok keresztelték el Limbó-hintónak, fene sem tudja, miért. Ennek a cseh Skodának meg Piroska a neve. Nevet az ember rajtuk.

— De nem vóifc mindig ilyen vidám az élet

— Mens. Sokat kiniódtunk. küszködtünk, amíg ilyen jó körülmények közé kerültünk. De gyakran dolgoztunk dermedő kézzel a lelógó jégcsapok között, olajban, piszók- ’ban, sáriban. Nem mondom, most sem tiszta munka ez még, nehéz is, teljes embert igénylő. És az állandó készenlét ..

— Ezért nem nagyon látni itt fiatalokat?

— Tudja, mostanában, általában, már csak a vasutas- dinasztiák gyerekei jönnek a MÁV-hoz. Van egy-kettő más is, aki belekóstol a dologba, de aztán rövid idő után fogja magát és odébbáll. De jól is teszik! Mert egy életen át kényszerből, fanyalogva csinálni valamit, az egyenesen borzalmas lehet. Én azt mondom, hogy aki nem szereti, nem tudja megszokni a vasutat jobb ha módosítja a pályáját.

— Eszerint maga a vasút szerelmese?

— Hát... én megragadtam. Pedig elhiszi, ekkora tapasztalat és ilyen sok munka után más cégnél sokkal, de sokkal többet keresnék. Mégis, sosem jutott eszembe, hogy itthagyjam a mozdonyaimat. Persze, tudja, sokat jelent a pénz, de nem mindent. A jó kollégák, a megszokott környezet, no meg, az egyébfajta megbecsülés is. . . Háromszor kaptam Kiváló dolgozó kitüntetést, egyszer meg Kiváló vasutas voltam... Ezért is volt nekem egyetlen munkahelyem a vasút.

— Volt?

— Hát, hamarosan lejár a mandátumom. Még egy gyönge kis fél év és elmegyek .nyugdíjba. Rám is fér már,

ennyi idő után. Tudja, hasogatnak már az Ízületeim, s annyira fáj a derekam a kifacsart testhelyzetben végzett munkától, hogy ha dél körül nem tudok leülni tíz-tizenöt percre, nagyon elnehezülök. Huzatos egy hely ez a moz- donyezin. No, de sebaj! Nyáron, a jó melegben kiülök majd a* Ipoly-partra, a horgászbotom mellé és csak süt- tetem, süttetgetem magam a nappal.

— Nem Jön vissza dolgozni?

— Tudom, hiányozni fognak a mozdonyok, meg a kollégák, de egyelőre csak pihen, ni akarok, nagyokat, jólesően nyújtózkodni, sokat aludni, sétálgatni, játszani az unokákkal. Aztán, majd meglátjuk. Persze, ha valamilyen precíz hegesztés elvégzésére behívnak, vagy kérnek, hogy: „Gyere, Józsi bácsi, mutasd meg ez meg ez hogy van!” — megyek szívesen.

P

irosra festett dízelmozdony áll be a szerelőakna fölé. Ránéz az öreg, s mondja:

— Látja, ezeké a jövő. És a fiataloké, akik utánunk jönnek. Mert jönniök kell, hiszen a vonatok sohasem állhatnak meg!

Csavarkulcsot vesz a kezébe és eltűnik a kerekek alatt.

Karácsony György

X fémalkatrészek gyártásának talán legköltségesebb fázisa az a munkafolyamat, amellyel a kialakítandó fémdarabból eltávolítják a felesleges részeket Ha a munkafolyamat energiaigényét valamivel csökkenteni lehetne, azzal az ipar évente óriási összegeket takaríthatna meg. Ennek érdekében világszerte folynak kísérletek olyan kenőanyagok összeállítására, amelynek alkalmazásával a fémmegmunkálás energiavártnál rosszabbak voltak a természeti tényezők. De figyelmünket nem kerülhetik el a tervező és. végrehajtó munka fogyatékosságai sem: például a kieső munkaidőkkel kapcsolatos gondok, a munkaszervezési és ösztönzési hiányosságok miatti termelés- kiesés, a gépek rossz kihasználtsága és számos más tényező. Az előző évek kedvező képe után a súlyos balesetek aránya is kedvezőtlenül alakult.

Ami a beruházásokat illeti: tavaly‘a saját forrásból fizetett beruházásaink csökkentek, de ha a felvett hitelek segítségével megvalósult fejlesztéseket vesszük figyelembe, akkor e területen is növekedésről adhatunk számot. Többek között megvalósultak: az üzemi fürdőket korszerűsítő beruházások, a kisterenyei fűtésrekonstrukció, megkezdődött a kányási termelést bővítő beruházás és a termelékenység javítása céljából több új gépet és berendezést vásároltunk. A továbbfejlődésünk irányát alakító, azokat előkészítő kutatási-fejlesztési tevékenységünk a korábbinál rendszerezettebbé és átgondoltabbá vált. összességében javultak a Nógrádi Szénbányák dolgozóinak élet- és munka- körülményei az elmúlt esztendőben.

— Már elkészült a vállalat idei termelési és gazdálkodási terve, melyet különböző fórumokon jóvá is hagytak. Milyen célt tűztek maguk elé?

A tavalyi szinthez közeli, egymillióu-negyvenezer tonnás szén termelési tervvel számolunk. A mélyművelésből 750 ezer tonna, a külfejtésekből pedig 290 ezer tonna szenet tervezünk adni a népgazdaságnak. A lakossági szénellátásra az idén is 85 ezer tonnát tudtunk biztosítani. A közvetlen termelést segítő kutatási tevékenységünket a tavalyi szinten tartjuk. Ezen belül növeljük a föld alatti fúrásos kutatás mennyiségét, de nem hanyagoljuk el a - geofizikai kutatásokat sem. Különösen fontosnak tartjuk a külfejtésre alkalmas területek további vizsgálatát* és a távlatot tisztázó kutatási program megkezdését. Az utóbbiak feltétele, hogy a kutatási alapból a középtávú tervünknek megfelelően részesüljünk. A vágathajtásban 14,3 kilométerrel számolunk. Ezen belül várhatólag 1,1 kilométert készít el Kányáson a Bányászati Aknamélyítő Vállalat. Növeljük a gépi vágathajtás arányát. Kiemelten kezeljük Kányás-akna 7,7 kilométeres tervezett vágathajtásának megvalósítását. A korábbi évek tapasztalatai alapján és a beruházási lehetőségek mérsék- ■lődése miatt nagyobb, figyelmet fordítunk ' a nagy értékű gépek minél jobb kihasználására, melyet műszaki és szervezési intézkedésekkel kívánunk elérni.

— Az anyag- és energiatakarékosságban, a munkaerőgazdálkodásban, mely' feladatok a legfontosabbak?

— Az anyag- és energiatakarékosságot különösen fontosnak tartjuk. Már csak azért is, mert a Minisztertanács határozata vállalatunkat szintén az ésszerű anyag- és energiatakarékosság fokozására, az anyagköltségek csökkentésére serkenti. Ezért a tavalyi 500 millió forintos anyagfelhasználással szemben az idén 480 millió forintos feszített anyagköltséget terveztünk. Ez 4 százalékkal alacsonyabb a tavalyinál. Emellett ki kell gazdálkodnunk a tervezett 5 százalékos anyagáremelkedést is, tehát az

anyagköltség-csökkenésünknek el kell érni a 10 százaié-