Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-07 / 5. szám
TcmulófeJelős Derekas decembe: A |©lszés í3í«I©iríi@z értesii! Úgy tint, összevissza kajkodnak... < — Soha nem félek nyíltan kimondani a véle:..Ínyemet. Tud'a az irtasz al mellől hamarább felállítják az embert, de a' satupadtól nem. nagyon lökdösik el a dolgozót. Ezt a kék munkásruhát nem veszi le rólam senki... — A lakatosszakmát 1953— 55 között tanultam ki a Haitian Kató Járműjavítóban, majd hat évig Kisterenyén dolgoztam, mint bányalakatos, 1981-ben jöttem haza a szé- csényi termelőszövetkezetbe. A 43 éves energikus, ízig- vérig munkásember jelenleg tanulófelelősként dolgozik a közös gazdaság nemrégiben átadott, korszerű műhelyében. — Mit adott volna, ha csaknem harminc évvel ezelőtt ilyen körülmények között tanulhatott volna? — Sokat. Hanem a. szakmát ott is tisztességesen megtanították az emberrel. Igaz, nem voltak ilyen gépek, berendezések, szerszámok, mint itt. Jöjjön, nézzünk csak körül — javasolja. A hangámagyságű csarnokban a szécsényi szakiskola tanulói serénykednek. Minden akna fölött más-más gép áll, szerelésük fortélyaira a gazdaság legjobb szakemberei oktatják a fiatalokat. A legfőbb elv; mindenhez érteni! — Nézze ezt az aknát — mutat le Győri Sándor a mélybe. — Csempézett, fűtött, kivilágított. Lakni lehet benne. Ha valaki oda lemegy, jó ideig nem is kívánkozik ki onnan. Nagyméretű szerszámosszek- rény mellett állunk meg. Hamarosan előkerül a kulcsa is. A leheletfinomat! nyíló ajtó mögött krómozott, nikkel ezett szerszámcsodák garmadája tűnik elő. Az embernek — pedig teljesen kívülálló — csillapíthatatlan vágya támad megérinteni, kézbe venni a soha nem látott csodákat. A precíz műszerek úgy simulnak a tenyérbe,, mintha bele- öntötíék volna. — Ha azt mondom egy Ilyennek az ára vetekszik a legdrágább személygépkocsikéval. nem mondtam sokat — csukja be az olasz USAG szerszámszekrény ajtaját. — Tudja lehet bárki a legjobb szakmunkás, szerszám nélkül mit sem ér a tehetség. Kanál nélkül bajos levest enni... A tanulófelelősnek közben hol ide. hol oda villan a szeme. Aligha történhet valami a Az elmúlt tíz évben Francia- ország nagyot lépett előre a városi szennyvizek tisztításában. Víztisztító üzemek tucatját építették fel. Képünkön; a franciaországi Ponteves község ülepítő szennyvíztisztító üzemét látjuk. Az elmúlt években Francia- országban megbillent a nitrogénciklus egyensúlya, amelynek következménye, a nitrát- tartalom növekedése, mind a Host se’enf meg! Építőipari statisztikai évkönyv, 1881. Űj évkönyv tartalmát tekintve a korábban nagyobb időközönként megjelent építőipari adattárak folytatásának tekinthető, táblázatai azonban szakágazati és tárcarészletezést is tartalmaznak. összefoglaló fejezete módot nyújt a visszatekintésre, 1981. évre vonatkozó részletes táblázatai pedig az építőipar tevékenységének, szerkeszetének áttekintéséhez biztosítanak adatbázist. Helyet kaptak a kötetben a termelési, munkaügyi, gépesítési, gépkihasználási. pénzügyi, anyagfelhasználási stb. adatok, valamint az építőipari árak alakulására és a befejezett építményekre vonatkozó mutatók is. A kivitelező vállalatok és szövetkeze- *ek eredményein túl számot *d a tervezőintézetek, a „há- eilagos” és a magánépítőipar tevékenységéről is. Az évkönyv részletes és tel- teskörű adatai hasznos segít- *éget nyújtanak az építőioar vezetői és szakemberei számává egyúttal elősegítik a közvélemény széles körű tájékoztatását. felszíni, mind pedig a felszín alatti vizekben. A közvélemény figyelme a nitrátra irányult. Ehhez hozzájárult az Európai Közösség Tanácsának irányelve is, amely szerint az ivóvizekben ez 50 mg/líter mennyiséget nem haladhat meg. Ezt a normát csak 1935-ben vezetik be Franciaországban. A nagy nitráttartalom három fő forrásnak tulajdonítható: a városi, valamint az ipari szennyvizeknek és a mezőgazdaságnak, azaz a vegyszereknek és a műtrágyázásnak. A városi és ipari szennyvizek tisztítására, demtrifikálá- sára különféle technikai megoldásokat alkalmaznak; szűrést, bikarbonos eljárást, biológiai tisztító módszereket. A francia víztisztító módszerek és berendezések iránt nagy az érdeklődés a latin-amerikai kontinens országaiban és a Közép-Keleten egyaránt. műhely legtávolabbi sarkába, amiről ne tudna. Itt-ott megáll egy-egy pillanatra, figyeli a tanulókat, majd elégedetten lép tovább. — Gondolom egy tanulófelelős nemcsak szakember, tanár is. így érzi? — Nem mondanám. Tanár van mindig velük, a pedagógiát rájuk hagyom, hanem emberismeretre bizony szükség van. Akad olyan fiatal, akinek megveregetem a vállat és örömében fölmászik a plafonra, a másiknak csak inteni kell, a harmadikkal pedig le kell ülni és beszélgetni kell, hogy a lehető legjobb munkát végezze. — Szereti is őket, igaz? — Enélkül ne is foglalkozzon az ember fiatalokkal. Különösen a szakiskolásokat szeretem. Igazi munkásgyerekek. Megvan bennük az a jó értelembe vett zsivárly.ság, amely nélkül nem ér semmit az igazi szakmunkás. Több mint negyvenen igyekeznek naponta elsajátítani a szakma mesterfogásait. Hatos- hetes csoportokban dolgoznak szakoktatóik irányításával, a többiek egyesével, vagy párosával egy-egy szakmunkás mellé vannak beosztva a mezőgazdasági gépek javításá- ■ hoz. — Van korszerű tanműhely is, de most üres. — Délután lesz ott is oktatás. Akik kint dolgoznak már harmadik, negyedik évesek. Hadd tanulják meg mi •yen az, amikor az istennek nem akar egy csavar enged ni, mert tisztességesen berozs. dásodott. Ráadásul a fejük fölött meg ott toporzékol az agronómus, hogy meddig totojáznak még a géppel, mert már kéne a szántáshoz. Ez! az igazi gyakorlás. A tanműhelyben már annyiszor szétszedlek egy-egy gépet, ha ránéz' nek maguktól kipotyognak belőle a csavarok. Sorra járjuk a különböző kis műhelyeket, az öltözőket, mosdókat. Patyolattisztaság, rend mindenütt. Látszik, megbecsülik a fiatalok amit nyújtanak nekik. — Van még tanulnivalőjuk — mondja elgondolkodva Győri Sándor. — Nemrég voltunk Ausztriában, a Pöttingen cég gépgyárában. Magas fokú szervezettség, munkafegyelem, ésszerű, céltudatos gazdálkodás a meglevő javakkal. Ez jellemezte a gyárat. Cigaretta-, kávé-, és sörautomaták az üzemben. Inni lehet munkaidő alatt is, de berúgni csak egyszer... A. hetvenmiiliós nagycsarnokban befejezéshez közeledik a munka. Helyükre kerülnek a szerszámok, helyettük söprűket ragadnak a jövő szakmunkásai és a zuhanyozás, átöltözés után számukra ismét véget ért egy nap. Győri Sándornak még nem. Traktorostaníolyamot is vezet, a vezetőjelöltek most kezdenek szállingózni, s a kék munkásruhás tanulófelelős mögött néhány perc múlva becsukódik a tanterem ajtaja. , (zilahy) Amilyen rosszul indult, olyan jól végződött az esztendő a balassagyarmati kábelgyár számára. Volt részük a kábeleseknek meglepetésben bőven, főleg kellemetlenekben, kerültek kilátástalan helyzetbe elégszer, de egyetlen egyszer sem veszítették el a fejüket. Pedig, aki esztendő vége tájt bepillantott a gyáriba, azt hihette, éppen azt látja: a fej- vesztettséget. A tmk-sok és az irodások vagont pakoltak, a szabadvezetékes és az erősáramú üzem közt szüntelen volt az oda-vissza vándorlás. Mintha bizony a munkások nem találták volna a helyüket. MINDENKI MÁST CSINÁLT Ez a kapkodó összevisszaság a görcsös igyekezet által vezényleti rend jele volt. S bár volt idő, amikor „mindenki mást csinált”, éppen ez kellett ahhoz, hogy időben induljanak a vagonok, gépkocsik Záhony, Fiume felé. Géczi Imre gyár igazgató most már szívesen idézi föl a jó véget ért történeteket. Ha akkoriban kérdezik, talán kevésbé készséges — ámbár, vendéget fogadni amúgy se futotta volna idejéből. — Nem rajtunk múlott, hogy egész évi exportszállításunk egyharmada decemberre, annak is inkább második felére esett — mondja. — Most aztán igazán nem dirigálhatunk vevőinknek, mikor mennyi árut kérjenek. így aztán az első kilenc hónapban 8100 tonna gyártmányt indíthattunk útnak, határon túlra, december 18-a és 31-e között meg 5127 tonnát! Aki élt és mozgott, a szállításnál dolgozott. Vasárnap is, ünnepen is, éjszaka is. Ilyen áldozatok árán tudtunk végül is több mint 29 millió dollár értékű exportot csinálni. Ez kevesebb ugyan az eredeti tervben szereplő értéknél, ismerve azonban a mostani viszonyokat, tudva, hogy ötszörié nagyobb erőfeszítés van mögötte, mint a korábbi években, a kábelgyáriak nem minden ok nélkül érzik: ezPrimőr saláta márciusra Egerben, az Egri Csillagok Termelőszövetkezet növényházában már a tavaszra készülnek: hozzáláttak a salátamagvak vetéséhez. A belőlük termő saláta — mintegy 200 ezer fejre számítanak — várhatóan márciusban válik piacra éretté. Megkezdték a primőrnek szánt paprikamagvak vetését is. Az üvegházakban mintegy 30 ezer palántát nevelnek. A korai magvetés nyomán már májusban megjelenhet a piacon a friss egri zöldpaprika. Az itteni primőr- termelésnek kedvez, hogy a tsz nagy kiterjedésű növényházait helyi földgázzal fűtik. A megye más területein a nagyüzemek csak később látnak hozzá a tavaszi magvak vetéséhez. A ¥®lén é§ szolgélfeifésa A Volán Tröszt az idén a szolgáltatások színvonalának javítása vei, tevékenységi körének bővítésével igyekszik a fuvaroztatók igényeinek mind teljesebb kielégítésére. Még inkább feltárják a nagyüzemi árufuvarozásban rejlő előnyöket, s olyan népgazdasági ágakban is elébe mennek a megrendeléseknek amelyekben eddig csak kisebb feladatokat vállaltak. Emellett kutatják azokat a vállalkozási-társulási lehetőségeket, amelyek a fuvaroztatok érdekeit szolgálják, de egyben javítják a vállalat gazdálkodásának egyensúlyát, s elősegítik a munkaerő megtartását. A tröszt az idén a már eddig is működő szállítási hálózata mellett kiegészíti a belföld; szállítmányozási hálózatot. Ezzel leveszi a szállítás szervezésével, lebonyolításával járó gondokat a megbízók válláról. A szállítmányozók például beszerzik helyettük a szükséges okmányokat, azokat ki is töltik, megszerzik az útvonalengedélyeket, vállalják a szakszerű csomagolást és az egyéb, -dőt, energiát és nein utolsósorban szakértelmet kívánó tevékenységet. A Volánnak ez az új profilja nagymértékben szolgálja a lakossági igények jobb kielégítését: egyszerűbbé válik például az építkezők dolga, ugyanis egy helyen rencjelhetik meg a fuvareszközt, az építőanyagot. A kívánt időpontban az építkezés helyére fuvarozzák részükre a téglát, cserepet. A szállítmányozási feladatok vállalásához bővíteni kell a raktárkapacitást, és szakembereket kell képezni az új feladatra. Hamarosan tanfo- iyamot indítanak a legszükségesebb tudnivalók elsajátítására, később pedig speciális szállítmányozási szakot indítanak a Volán oktatási központjában. A Volán Elektronika Vállalat számító- gépparkjára támaszkodva adatbankot hoznak létre, amely a legfontosabb fuvar- cikkekről ad naprakész tájékoztatást, egyaránt segítve 3 szállítmányozók és a megrendelők munkáját. zel az eredménnyel nem kell restelkedniük. A vállalat teljes tőkésexportja a gyarmati gyárból származott —, s azért ez is mond valamit. — A Siemens gyár igazgatója járt nálam, tőle tudom, exportkapacitásuk csak 35—40 százalékig van leterhelve — közli Géczi Imre. — Mégis inkább tőlünk vásárolnak, mert rövid határidőre vállalunk és olcsón adjuk. Muszáj, különben kiszorulunk a piacról. EGYSZER HOPP, MÁSSZOR KOPP! A rendelések igencsak egyenlőtlen eloszlásban érkeztek, s ezzel voltaképpen még igen keveset mondtunk. Egyszer hopp, másszor kopp — ez jellemezte a kábelgyáriak 82-es esztendejét. A harmadik negyedévben például szabadvezetékből alig tudtak gyártani, erősáramú kábelekre viszont jócskán volt igény. Nosza, átcsoportosították az embereket a szabadvezetékes üzemből az erősáramúba ! Előbbiben kettőre csökkentették a műszakok számát, utóbbiban viszont folyamatos termelésre tértek át. Nem telik bele egy hónap, nagy csomó rendelés futott be szabadvezetékre, vissza kellett állítani az üzemben a három műszakot. A negyedik negyedévben ismét változott a helyzet: az erősáramú üzemnek alig volt dolga, a szabadvezetéket meg nem győzték csinálni. Az erősáramúban tehát megszüntették a folyamatos műszakot, a szabadvezetéket viszont még mellékfoglalkozásban is gyártották. Hát erre mondják: ez van. S ha egyszer ez van, ehhez kell alkalmazkodni. Sok a fiatal a gyárban (mindössze 34 év a kábelesek átlagéletkora), s ez a tény messze több, mint egyszerű statisztikai adat: ebben a korban az ember még alig ismer lehetetlent. ■ Nem hiába dolgoztak ennyire egymás keze alá a gyáriak: végül is 320 millió forint hasznot várhatnak munkájuk után. A nyereségből csak az anyag- és energiatakarékosság hozott húszmillió forintot! FILLÉREK FIALNAK FORINTOT — Csak a termeléshez okvetlenül szükséges anyagokat engedtük behozni .— érzékelteti a spórolás egyik taktikáját az igazgató. — Irodabútorokat például nem vásároltunk, noha beterveztük, felújítva is eltartanak még pár évig. Ami meg az üzemi embereket illeti, nemcsak vadonatúj szerszámmal lehet dolgozni! Svédországban még rozsdás csöveket, kapcsolókat is láttam raktáron — nem muszáj mindent azonaal kidobni! Fillérből lesz a forint, abból meg a haszon. Csakhogy ám a fillért oly könnyű kiadni. hisz’ mi az egy gyárnak?! Jöttek is a kivételt kérők egyre-másra: csak most az egyszer! A gyárvezetőség azonban hajthatatlan maradt. Nincs kivétel, itt elvről van szó! Ha nem kis nehézségek árán is, de valamennyi fontos mutatót tekintve néhány milli- ócskával túlteljesítette a tőle elvártat a balassagyarmati kábelgyár. Most már aa idei évre kell gondolni. S nem lesz fáklyásmenet ez sem. Könnyebbséget jelent ugyan az, hogy az erősáramú üzem bejáratődott, hamarosan a második meóblokk is elkészül, az emberek rutint szereztek, jóval alacsonyabb lesz tehát a selejtszázalék 13. Nagy segítséget ígér az első negyedév végére elkészülő PVC silórendszer. Az egyenlőtlen rendelések okozta tavalyi gondokat viszont megtoldja az idén az acél kábeldobnál várható minőségi probléma. Aa első száz darab megjött már a Hegyalja Tsz-től, s azokban bizony nem sok öröme telt a gyárnak. Géczi Imre mindezt tudja, ám bizakodásából nem ad alább: — Csak rendelés és anyag legyen. A többit nyugodtan rá lehet bízni erre a kollektívára! S(zendi Márta Az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában készülnek a bányaipari szállítószalagok vázelemei. Képünkön: Csiklós Lajos az elemeket sarkalja. I NÓGRÁD - 1983. január 7., 'péntek 3 Víztisztító tízesnek
