Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 5. szám

Nyilatkozót (Folytatás az 1. oldalról.) IV. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hi­vatala koz^i: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Meghallgat­ta és jóváhagyólag tudomá­sul vette Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testüle­tének prágai üléséről szóló je­lentését. A kormány értékelte a re­gionális és településrendezési tervezés eddigi gyakorlatát és meghatározta további kor­szerűsítésének irányelveit. Eszerint a tanácsok önállósá­gának növelésével, a társadal­mi és a tudományos szervek részvételének bővítésével nö­velni kell e munka demokra­tizmusát, lehetővé tenni, hogy a lakosság a tervkészítés idő­szakában megvitathassa a kü­lönféle változatokat. A jövő­ben fokozott figyelmet szük­séges fordítani a jó állapot­ban levő lakóépület-állomány védelmére, a termőföld és a természeti környezet meg­óvására. A Minisztertanács megbízta az építésügyi és vá­rosfejlesztési minisztert, hogy tegye meg a szükséges intéz­kedéseket és 1983. június 30-ig adja kj az új jogszabályokat. A kormány áttekintette az országgyűlés decemberi ülés­szakán elhangzott képviselői javaslatokat. Kötelezte a mi­nisztériumok és az országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg az indít­ványok megvalósításának le­hetőségeit és az eredményről tájékoztassák az országgyűlés elnökét, valamint a javaslato­kat tevő képviselőket. Hazaérkezett Prágából a magyar párt- és kormányküldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével csütörtökön hazaérkezett Prágából a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség, amely részt vett a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé­nek ülésén. A küldöttség tag­jai voltak: Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke; Várkonyi Péter, « Központi Bizottság titkára; Czinege Lajos hadseregtá­bomok, honvédelmi minisz­ter; Púja Frigyes külügymi­niszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai. A küldöttség fogadására a Keleti pályaudvaron megje­lent: Aczél György, Havasi Fe­renc, Németh Károly. Övári Miklós, a Központi Bizottság titkárai, Sarlós István, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke; Szűrös Mátyás, a KB külügyi osztályának vezetője; Pullai Árpád közlekedés- és posta­ügyi miniszter; Csórni Károly, vezérezredes, honvédelmi, Kamara János, belügyi állam­titkár, a Központi Bizottság tagjai, továbbá Nagy János külügyi államtitkár. Jelen volt Andrej Barcák, á Csehszlovák Szocialista Köztársaság ma­gyarországi nagykövete. (MTI) Kambodzsa ünnepén Kevés ország élt át az elmúlt évtizedben annyi megpróbáltatást, mint Kambodzsa. Hosszú véres küzdelmet kellett vívniuk az amerikai imperializmust kiszolgáló Lón Nol- rezsim ellen. A nép hősi harcát 1975. ápri­lis 17-én végül győzelem koronázta. A győ­zelem gyümölcseit azonban nem élvezhette, mert a magát szégyenletes módon „szocia­listának” nevező Poi Pot-rezsim elárulta a forradalmat. Négyéves rémuralma mérhetet­len szenvedést okozott, értelmiségiek, munká­sok és parasztok millióit gyilkolta le. Az egységfrontba tömörült kambodzsai ha­zafiak — vietnami testvéreik segítségével — végül is megdöntötték az embertelen rend­szert. Az 1979. január 7-i győzelem megte­remtette a feltételeket az új élethez. Az újjáépítésben elért sikerek megnövelték az ország nemzetközi tekintélyét. Annál meg- hökkentőbb, hogy az ENSZ Szavazógépezete —, ha egyre csökkenő arányban is — nem hajlandó tudomásul venni a realitásokat. Az imperialista körök célja: visszaszorítani Vietnamot, Vietnam pe.dig, anfeiy. segíti Kam­bodzsa népét az ország teljes helyreállításá­ban is, több alkalommal kinyilvánította, hogy a kérdés megnyugtató rendezésére törekszik. Nagy ünnepükön kössöntjük a távoli, ám hozzánk mégis közel álló kambodzsai népet és kívánjuk, hogy érjen el további sikereket ha­zája újjáépítésében, az új, igazságos társa­dalom alapjainak lerakásában., Az évforduló alkalmából üdvözlő táviratot küldtek Kam­bodzsába. í-t: ' ' r' fi halászbárkától a tartályhajóig... (Vili.) lett Szocialista Szovjet Köztársaság A Szovjetunió északnyugati részén, Észtország, Belorusszia és Litvánia között fekszik Lett­ország. Partjait a Balti-ten­ger mossa. Zászlaján kék szalag jelké­pezi a tengert. Régi mondák­ban Borostyán-tengernek ne­vezték, mert nagy viharok után a parti fövényben keresték Riga lakói a szerencsét hozó „napsugárköveket”... A köz­társaság 83 ezer hétszáz négy­zetkilométernyi területén majdnem’a felét tölgyesek, li­getek, parkok és erdők fog­lalják el. Kékvizű folyója a Daugava, amelyről sok száz népdal született. A sekély zá­tonyokat és fer.yveserdőket elhagyva a széles folyó Dau­gavpils városhoz ér. A régi, jellegtelen, vidéki hely ma fon­tos ipari központ, a köztársa­ság második legnagyobb váro­sa. A 2 millió 512 ezres lélek­számú Lettország a Szovjet­unió népességének csak egy százalékát teszi ki, de olyan fejlett iparágakról híres, mint a gépgyártás, rádiótechnika, elektronika, híradástechnika. A köztársaság a Daugaván épült erőművektől kapja a villamos energiát. Az egyik legismertebb erőmű a plja- vinszki, amelyet moszkvai szakemberek terveztek, lenin­A Lett SZSZK címere grádi és ukrán gépgyárak be­rendezéseivel szereltek fel. Több mint 2,5 millió rádiót gyárt évente. 1985-re az el­ső osztályú és osztályon felü­li rádiókészülékek gyártása á jelenleginek háromszorosára növekszik. Tovább fejlesztik a tengeri szállítást és a hal­feldolgozó ipart: bővítik a ri­gai kikötőt, ezen kívül a fő­városban két nagy halfeldol­gozó gyárat helyeznek üzem­be. A nyolc évszázada növek­vő és fejlődő lett főváros la­kóinak száma rövidesen eléri az egymilliót. Jövőjét a ter­vezők a Daugava folyó szige­teinek beépítésével képzelik el. i szerződés megkötése hozzájá­rulna Európa szembenálló katonai csoportosulásokra való megosztottságának fel­számolásához és megfelelne a népek kívánságának, hogy békében és biztonságban él­jenek. Felhívással fordulnak az Észak-atlanti Szövetség tagállamaihoz: fogadják ezt az új kezdeményezést a leg­teljesebb figyelemmel és ad­janak rá építő választ.” Befejezésül a prágai ülé­sen elfogadott politikai nyi­latkozat a következőket mondja: „A - Varsói Szerződés tagál­lamai — e politikai nyilat­kozatban kifejtve elképzelé­seiket a béke megszilárdítá­sának, a nemzetközi enyhülés megőrzésének és elmélyítésé­nek útjairól és eszközeiről a jelenlegi helyzetben — kinyil­vánítják készségüket a pár­beszédre és az együttműkö­désre mindazokkal, akik e nagy célok elérésére töre­kednek.” A dokumentum leszögezi, hogy a nagy mennyiségű ha­gyományos fegyverzet össz­pontosítása Európában ugyan­csak veszélyes. Az ilyen ve­szély nagymértékben növek­szik, ha megvolósít.iák azokat a' terveket, amelyek szerint Nyugat-Európában megnövelik a hagyományos fegyverek leg­újabb fajtáinak mennyiségét. Foglalkoztak az ülésen a bé­csi haderőcsökkentési tárgya­lásokkal is. Az ülés résztve­vői szerint minden feltétel adott ahhoz, hogy Becsben a lehető leggyorsabban, nem több mint egy-két év alatt, megállapodást dolgozzanak ki. Az Európával foglalkozó fe- jf'-et kitér a madridi tárgyalá- is. Az összeurópai érté­lén részt vett országok e tanácskozásának ei edménye- sen, tartalmas és kiegyensú­lyozott záródokumentum el­fogadásával kell véget érnie. Különösen fontos, hogy meg­állapodás jöjjön létre az eu­rópai bizalom- és biztonság­erősítő Intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó kon­ferencia összehívásáról. E konferencia arra hivatott, hogy nagymértékben járuljon hozzá a katonai szembenál­lás mérsékléséhez, a bizalmat­lanság feloldásához, a had­erők és a fegyverzet csökken­téséhez. A Helsinkiben megkezdett folyamatok folytatását sürget­ve a nyilatkozat aláírói meg­erősítik korábbi álláspontju­kat: az összeurópai értekezle­ten részt vevő államok képvi­selőinek következő találkozó­ját tartsák Bukarestben. „A madridi találkozó sike­re a jelen és a jövő szempont­jából egyaránt megfelelne az összeurópai értekezleten részt • vevő valamennyi állam érde­keinek. Ezért azok a 'határo­zatok, amelyeket a találkozó­nak kellene elfogadnia, csak olyanok lehetnek, amelyek e realitásokon alapulnak és megfelelitek minden részt­vevő számára” — írja a nyilatkozat, amely építő ma­gatartásra hívja fel a mad­ridi tanácskozás minden részt­vevőjét A Varsói Szerződés tagjai sflcraszállnak a kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejleszté­se mellett, a politikai párbe­széd és a konzultáció fenn­tartásáért és elmélyítéséért minden szinten, a kereskedel­mi, az a mezőgazdasá­gi és a műszaki-tudományos tér ületen megvalósuló, min­dennemű megkülönböztetés­től mentes érdemi együttmű­ködés, a kulturális csere ki­bővítéséért. Külön foglalkozik a nyilat­kozat Lengyelországgal. Erről a következőket állapítja meg: „Az ülésen képviselt álla­mok osztják a Lengyel Nép- köztársaság álláspontját, hogy a kizárólag saját illetékességé­be tartozó kérdésekbe történő bármely külső beavatkozási kísérlet szöges ellentétben áll a nemzetközi kaocsoiatok ál­talánosan elfogadott normái­val és e kísérleteket a továb­biakban is határozottan visz- szautasítják. Szembeszállnak az USA és néhány más nyu­gati ország Lengyelország el­len alkalmazott szankcióival. A lengyel belső ügyeket — miként eddig is — csak Len­gyelország fogja megoldani. A szocialista Lengyelország min­dig számíthat a testvéri szoci­alista országok erkölcsi, poli­tikai és gazdasági támogatá­sára". Az európai kérdések elem­zését összegezve a politikai nyilatkozat megállapítja: „Európában, ahol már több évetizede léteznek különböző társadalmi berendezkedésű államok, csak a békés egymás mellett élés politikája lehet életképes.” A politikai nyilatkozat ne­gyedik fejezete a világhely­zet több más kérdését tekin­ti át, leszögezve: a nemzet­közi helyzet javítása jelentős mértékben összefügg a meg­levő háborús tűzfészkek fel­számolásával és újabbak megjelenésének megakadá­lyozásával Ázsiában. Afriká­ban, Latin-Amerikában és más térségekben. „Nincs oivan világméretű, vagy re­gionális probléma, amelvpt ne lehetne igazságosan, békés eszközökkel megoldani” — állapítja meg a dokumen­tum. Egyebek mellett az értekez­let részvevői veszélyeshek minősítik azokat a kísérlete­ket, amelyek az ázsiai, afri­kai, latin-amerikai és óceá­niai államokat közvetlenül, vagy közvetve katonai-politi­kai szövetségekbe akarják be­vonni. Sürgeti a többi kö­zött az Indiai-óceán békeöve­zetté nyilvánítását, az erről szóló szovjet—amerikai tár­gyalások felújítását. Külön foglalkozik a doku­mentum a leginkább elhúzó­dó és legveszélyesebb válság­helyzettel, a közel-keleti vál­sággal. Elítéli Izrael libanoni invázióját, a palesztin ás a libanoni nép elleni agresszió­ját, Nyugat-Bejrút polgári la­kosságának kegyetlen lemé­szárlását. Követeli az izraeli csapatok azonnali és teljes kivonását Libanonból. Az ülés résztvevői kedvezően fogad­ták az arab állam- és kor­Az ötödik fejezet az álla­mok közötti bizalom légkö­rének megteremtésével Össze­függő kérdéseket elemzi s a többi között foglalkozik a szocialista országok, a nem­zeti felszabadító és más ha­ladó mozgalmak ellen az utóbbi időben megindított széles körű kampánnyal is. E kampány célja az, hogy igazolja a konfrontáció és a fegyverkezési hajsza fokozá­sának, a különböző államok függetlensége lábbal tiprásá- nak, a belügyeikbe történő be­avatkozásnak, gazdasági fejj lődésük feltételei megnehezí­tésének, az enyhülési folya­mat akadályozásának politi­káját. Az új kommunistáéi-; lenes hadjárat megszervezé­sére irányuló törekvések a valamennyi ország érdekeit veszélyeztető nemzetközi fe­\ X befejező hatodik fejezet tartalmazza a Varsói Szerző­dés legújabb, rendkívül fon­tos javaslatát annak megvaló­sítására, hogy a két legna­gyobb, különösképpen a nuk­leáris fegyverek terén hatal­mas potenciállal rendelkező katonai-politikai szövetség, a Varsói Szerződés és a NATO között kiküszöböljék a bizal­matlanságot, csökkentsék a szembenállás szintjét. Emlékeztetve a két szerve­zet feloszlatására irányuló korábbi javaslataikra, az ülés' résztvevői leszögezik: „A mostani kiélezett nem­zetközi helyzet azonban nem tűri a várakozást. Mielőbb olyan hatékony intézkedé­sekre van szükség, amelyek már most képesek csökken­teni a bizalmatlanságot a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között ás az aggá­lyokat az agresszió lehetősé­ge miatt.” „A Varsói Szerződés tagjai nem törekednek katonai fö­lényre a NATO-tagáilamok- kal szemben és nincs szán­dékukban megtámadni azo­kat, mint ahogy egyetlen más országot sem Európában vagy azon kívül. A NATO-tagálla- mai szintén úgy nyilatkoz­nak, hogy nincsenek agresz- szív szándékaik. Ilyen körül­mények között nem lehetnek olyan okok, amelyek meg­akadályoznák a két szövet­séghez tartozó államokat ab­ban, hogy kölcsönösen meg­felelő, nemzetközi jogi jelle­gű kötelezettségeket vállal­janak. Figyelembe véve a je­lenlegi helyzetet, ez különö­sen jótékony hatást gyako­rolhatna a nemzetközi ese­mények egész további fejlő­désére.” „Ezen elképzelésekből ki­indulva a Varsói Szerződés tagállamainak legfelső szintű képviselői javaslattal fordul­nak az Észak-atlanti Szerző­dés tagállamaihoz: kössenek szerződést a katonai erő al­kalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kap­csolatok fenntartásáról.’’ mányfők fezi tanácskozá­sán előterjesztett rendezési elveket. A rendezéssel kap­csolatos korábbi álláspontju­kat megismételve, leszögezik: e célból nemzetközi konfe­rencia összehívása szükséges valamennyi érdekelt fél, köz­tük a PFSZ, a palesztinul arab nép egyedül törvényes képviselője részvételével. Több más feszültséggóc meg­szüntetésére is utal a nyi­latkozat és a többi között megállapítja: az ülés részt­vevői kedvezően értékelik, hogy az ENSZ-főtitkár sze­mélyes képviselőjének közve­títésével megkezdődtek az Afganisztán és Pakisztán kö­zötti tárgyalások. „Korunkban az általános béke megőrzése elválasztha­tatlan valamennyi nép és ál­lam egyenjogúságának elis­merésétől. Tartós béke csak igazságos béke lehet, amely­ben minden egyes állam el­ismeri és tiszteletben tarija valamennyi más állam törvé­nyes jogait; és érdekeit” —• összegzi a politikai tanácsko­zó testület ülése résztvevői­nek véleményét e kérdésben a dokumentum. r. sziiltség szításához vezetnek. A továbbiakban, a szocia­lizmus eredményeit méltatva, a dokumentum kiemeli a szuverén szocialista országok zötti hosszú távú gazdasági és nemzetközi kapcsolatokat. „Az ülés résztvevői, kifeje­zésre juttatva pártjaik és népeik akaratát, megerősítik eltökéltségüket, hogy a jövő­ben is erősítik a szocialista országok összeíorrottságát, fejlesztik és elmélyítik poli­tikai, gazdasági és kulturális együttműködésüket, egyesí­tik erőfeszítéseiket a békéért és a haladásért vívott harc­ban” — szögezi le a nyilat­kozat, megállapítva: szüksé­ges a szocialista országok kö­zötti hosszú távú gazdasági és műszaki tudományos együtt. *’-Ős 'kooperáció ki­bővítése a KG.ST keretében, rl. A nyilatkozat résdetead a javasolt szerződés elemeit. A szerződés magja az is lehetne, hogy a két szövetség tagálla­mai kölcsönösen kötelezettsé­get vállalnak: r.ern alkalmaz­nak egymás ellen elsőként sem hagyományos, sem pedig nukleáris fegyvereket, vagyis nem alkalmaznak egymással szemben elsőként katonai erőt. Ezt a kötelezettségvál­lalásukat nemcsak egymás irányában, hanem harmadik országokkal szemben is meg­tehetik. További eleme lehetne a szerződésnek kölcsönös köte­lezettségvállalás, amely sze­rint a két szövetség tagálla­mai nem fenyegetik a nem­zetközi tengeri, légi és koz­mikus kommunikáció bizton­ságát olyan térségekben, amelyre nem terjed ki egyik ország nemzeti fennhatósága sem. Ugyancsak kötelezettsé­get lehetne vállalni arra, hogy tárgyalásokat folytatnak a fegyverkezési hajsza fel­számolására irányuló haté­kony intézkedésekről, a fegy­verzetei: korlátozásáról és csökkentéséről, valamint a le­szerelésről. Meg lehet vizs­gálni a váratlan támadás ve­szélyének elhárítását szolgáló gyakorlati intézkedéseket. A Varsói Szerződés tagál­lamainak javaslata aláhúzza: az ilyen kötelezettségvállalá­sok nem érintenék a résztve­vők elidegeníthetetlen jogát az egyeni és a kollektív ön­védelemre. Ugyanakkor vi­szont a két szövetség tagjai megszabadulnának attól az aggálytól, hogy szövetségi kö­telezettségeiket a másik szö­vetség tagállamai elleni ag­resszió céljaira használnák ki. s így saját maguk biztonsága kerülne veszélybe. A nyilatkozat szerint egy ilyen szerződéshez csatlakoz­hatna a két szövetségen kívül álló többi érdekelt európai állam és a világ más államai is. „A politikai tanácskozó tes­tület ülésén résztvevőknek meggyőződése, hogy ilyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom