Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

\ Voh egyszer egy szilveszter ?%*»y mWywi wííl a tett »bio f-d*»FeaBteri iwwstora. ma már koeántfflern oiyan általános tár­salgási téma. mint korábban volt. Muesli tapodtat a saen- ’X’ed^jeek, a viták a látottak rm-IyeTíSégéről. ma iwúr legfel­jebb egykedvű legyíwyésaet in­tézőik el a kéndést. Tény: a «ejsojépíDŐ ineasze- ségben aránylónak törtnek: a hajdani szilveszterek, de az is kétségtelen, hogy az óévbú- csfetatők rrimdirrkabb szegé­nyesebbek, fmtáziátianabbak. Minth-a készítői mind keve­sebb figyelmet, szélién* «oer- giát szánnának rájuk. Hol varrnak már a régi, nagy sztárparádék, melyek­ben színházi világunk úgyszól­ván minden számottevő sze­mélyisége felsorakozott rau- lattatásunkra!? — kérdezhet­nénk. De ne kérdezzük. Ne kérjünk számon olyat a tele­víziótól. amiről nem teheti Tu­domásul kell vennünk, hogy beszűkültek az anyagi lehető­ségek, s kényszerétől a szil­veszteri műsor sem mentes. Sztárparádé helyett most meg kellett elégednünk egyetlen személlyel: Hofi Gézával. Kényszerűségből. Amolyan eszi, nem eszi alapon. Mert hiszen, ha jól meggondoljuk, ez a megoldás még külön pénzébe sem került a program- szerkesztőknek, Hofi ugyanis ősz óta a televízió főmunka­társa, azért kapja a fizetését, hogy „csináljon” valamit. rágott csonfcfoon rágódott, mű­kőében lépten-nyomon abban tetszetett, milyen merész szó­kimondó! El meri mondani, ha fejét veszik is, hogy az ötve­nes években bizony voltak hi­bák nálunk! Hogy a tervtelje- sitésben „lakkoztak” az alsó, középszintű párt-, állami ille­tékesek, hogy a kulákok nem is úgy, hanem emígy, maguk a földre szállt önszorgalom és szakértelem... Hogy Rákosi bi­zony. ej-ej, nagy kópé volt ám! De az már csakugyan nem tréfa, — nem lehet tréfa dol­ga senki számára sem, hogy nem is olyan távoli múltunk­nak a maguk közegében meg­győződéssel munkálkodó alsó és középszintű káderei kivétel nélkül úgy elevenednek meg Hofi láttatásában, mint a mélységes butaság emberi te­nyészetei, Marx, Engels, Le­nin olyasmit álmodott, amiből felébredve ködöt markolunk. S mindez, igen silány cso­magolópapírba csűrve-csavar- va, elénk hajítva, amúgy hofis módon. Am ez a Hofi csak halvány kópiája, külsődleges utánzója volt annak a másik­nak, akit a Mikroszkóp Szín­pad fénykorában országszerte ismertünk. Az est műsorában leginkább a Szuperbola tett ki magáért A Parabola szilveszteri külön­kiadása szellemes műsorparó­diáival, pikáns látványosságai­val valóban élvezetesen szóra­koztatott, mint ahogy derűnk­re szolgált a kora esti prog­ramban a Jogi esetek ezúttal témájában oldottabb válogatá­sa is. Erősen éreztük viszont a más szilvesztereken éjfélig tartó kabarézás hiányát. A csaknem kétórás firt sajnos nem tudta betölteni a magyar és osztrák televízió közös gá­laestje, a Bécs—Budapest szilveszter K2. A zenés-tán­cos sütetben kevés volt a ma­zsola, így kissé kelletlenül, kü­lönösebb étvágy nélkül fo­gyasztottuk. A búcsúzó és a kezdődő év közös hetében egyébként elég változatos, színvonalában azonban elegyes programot kaptunk. Képernyőre került Zimre Péter történeti hiteles­ségében egészen valószerűtlen tévéjátéka, az ítélet előtt, Dóczí Lajos—Fényes Szabolcs —Szenes Iván: A csók című, a maga korában, a múlt szá­zad utolsó évtizedeiben rend­kívül, de teljességgel méltat­lanul sikeres vigjáléka a kis- várdai Várszínház középszerű produkciójában, majd vasár­nap, elégedettségünkre, Kará­csony Benő, tragikus végű, er­délyi írónk Napos oldal, a negyvenes években sokas ál­tal olvasott regényének tévé- filmváltozata. Mihályfy Sán­dor rendezte, Székhelyi József, Molnár Erzsébet, Meosáros László, Kubik Anna, Balázs Péter, Benedek Miklós, Tímár Béla formálta a mű filmválto­zatát kitűnően — kitűnőre. 0>. t.) Ez a rafcmri volt az iiSei szifveszterest főattrakciója. Leg­alábbis a szerkesztői szándék szerint, mert a látottak-halict- tak bizony vajmi keveset iga­zoltak vissza a képernyők előtt ülő jóhiszemű „el'várók­nak”. Hofi bizony ezúttal jó­val alatta maradt önmagának, annak a bizonyos fajta szint­nek, amit tőle megszoktunk. Sajátos, olykor meghökkentő politikai fricskáiból, különle­ges filozófiai csűr-csavarjaiból szinte teljességgel hiányzott a szellemi vivőerő, általa — és mások által is — százszor le­így látják 6k Középiskolások a közéletiségről ERDŐBEN Egy férfi és egy nő sétál az erdőben. Megkérdik az arra jövő vadászt: — Mondja, milyen messze van a falu? — Hát úgy fél óra és há­rom ói a között! — Nem értem,, minek mond ilyen nagy különbséget? — Ugyanis attól függ, hogy maguk házasok vagy szerel­mesek... — Azt mondják, magunk­nak tanulunk, tehát a tanu­lás, ami a középiskolában el­sődleges kötelességünk, nem közéleti tevékenység — bir­kózik a közéletiség fogalmá­nak meghatározásával Mol- csányi Éva, a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazda- sági Szakközépiskola KISZ- bizottságának titkára, amikor őt, és néhány iskolatársát a közéletiségről kérdezzük. — De amit a tanuláson kívül a szünetben, délután, a többie­kért, az osztályért, az iskolá­ért, a közért teszünk, az kö­zösségi, közéleti munka. Ben­ne van a szóban a jelentés. A „fogalommeghatározás” körül heves vita alakul, van, aki még hozzátesz valamit, más elvesz belőle, végül el­fogadják Éva definícióját. — Valamennyien KE5Z­íitkárok, funkcionáriusok vagytok, ez közáletiséget fel­tételez. Milyenek vagytok? Azaz, milyen tulajdonságok­kal rendelkezik — kellene, hogy rendelkezzék — a köz­életi ember? — Alkalmazkodó, azaz fel tudja venni annak a stílusát, akit meg akar nyerni az ügy­nek. Nem kétszínűséget, meg- hasonlottságot értek ezalatt! És jó emberismerőnek kell lennie — kezdi a felsorolást Percze Tünde, negyedikes alapszervezeti titkár. — Az igazi közösségi em­ber elfogadja mások vélemé­nyét, a maga igazát nem te­kinti kizárólagosnak — így Czene Gábor, aki másodikos számviteli szakos, az iskolai KISZ-bizottság propagandis­tája. műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: A lőporsziget lakói 8.57: A fegyverkovács. Részletek Lortzing operájából 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: MR 10—14 10.35: Népdalok 10.54: Előadja a szerző. Benjámin Britten vezényel 11.39: Jósika Miklós: Emlékirat. Rádióra alkalmazta: Al­bert Gábor — XV/11. rész. 12.45: Törvénykönyv 13.00: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát, kb. 14.00: Magyar táncmu­zsika. 14.23; Fúvósátiratok 14.43: Élő világirodalom 15.05: Régi híres énekesek mű­sorából. 15.28: Nyitnikék. Kisiskolások műsora. 16.00: Népzenei Hangos Üjság. 16.40: Kabaré. Részletek Kander zenés Já­tékából. 17.05: Textil — „textil nélkül”. 17.30: Sosztakevics: VII. vonósné­gyes. 19.15: Járdányi Pál népzenei fel­dolgozásaiból. 19.45: Szintézis 20.15: Hallgassuk együtt! 21.09: Rádiószínház. 22.30: Kodály Zoltán rádióelőadá sai. 22.55: Akitől tanultam. Pásztor Magdolna mikrofonjánál: Szabó László, a szentesi Árpád Tsz elnöke. 23.05: Romantikus zene. 0.10: Koncz Tibor táncdalaiból PETŐFI RADIO: 8.05: Kecskés Sándor klarinéton és tárogatón játszik. - 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.35: Melódiakoktél 13.25: Látószög 13.30: Régi táncok gyermekeknek 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja. 18.00: Disputa. Arról, hogy ml a bátorság 18.35: Németh Marika operettda­lokat énekel 18.54: Noszta lein hullám 19.25: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban. 1880—1940. Puskás Julianna könyve. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Utazás a Balaton körül. 20.54: Jákó Vera és Bojter Imre nótákat énekel. 21.30: A kamaszkortól a klimaxig. 22.00: Sanzonműsor négy tétel­ben. 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. — 17.05: Döntött a bí­róság. Mit mond * a jogszabály? Dr. Timár László előadása. — 17.10: Fiatalok zenés találkozója. Szerkesztő: Bély Katalin és Za- kar János. — 18.00: Észak-ma­gyarországi krónika. (Az MSZMP Miskolc városi párt-végrehajtó­bizottsága tanácskozása. Felnőtt­technikusképzés Borsodban.) — 18.25—18.30: Lap. és műsorelőze­tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna (ism.) 8.05: Iskolatévé. Környezetis­meret (ált. isk. 1. oszt.) 8.25: Fizikai kísérletek. 8.40: Idesüss! (ism.) 9.15: Magyar nyelv (ált. Isk. 1. ©szt.) 9.25: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 7—8. oszt.) 10.00: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 3—4. oszt.) 10.30: Deltácska 11.05: Képújság 14.00: Iskolatévé. Deltácska (ism.) 14.35: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 3—4. oszt.) (ism.) 15.05: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 7—8. oszt.) (ism.) 15.35: Napköziseknek, szakkörök­nek. 16.05: Hírek. 4 NÓGRÁD — 1983. január 4., kedd ~ | Megkésett bemutatás FRONT a zenei élet „harcmezején" A Petőfi rádió hétfő dél­utáni „HANG-ADÖ” című műsora egy induió zenekart is bemutatott: a salgótarjáni FRONT együttest. A rádiófelvétel híre aligha­nem a nógrádi megyeszékhely rádióhallgatóit lepte meg a legjobban, hisz idáig jószeré­vel egyetlen salgótarjáni zene­kar — a FANYÜL — neve volt valamelyest ismert a szű- kébb pátriában. Észrevétlen nőtt fel a feladatokhoz a FRONT, vagy csupán az „il­letékesek” nem vették észre fejlődését? A FRONT esetében némileg másról van szó. Neve­zetesen arról, hogy zeneileg egészen más stílust képvisel­nek, mint amit a hazai (és nem csak a salgótarjáni) .kö­zönség megszokott. Ezt a stí­lust Eurőpa-szerte csak a ze­nebarátok szűk tábora kíséri megkülönböztetett figyelem­mel. A FRONT ugyanis instrumentális, azaz ének nél­küli, hangszeres zenét játszik... A zenekar 1981 nyarán — az I. salgóbányai poptáborban — döntött emellett a zenei stílus mellett, s maga az együttes is ekkor állt fel a jelenlegi ösz- szetételben. Tagjai két kezdő együttes — a somosi HÍVŐK és a Bányász Művelődési Ház akkori FRONT zenekarának — tagjaiból verbuválódtak. Úgymint: Alapi István (szó­lógitár), Szilágyi Péter (Ham­mond orgona és szintetizátor). Fekete Sándor (ütős hangsze­rek), Vincze László (basszus gitár), de a muzsikusok a demokratizmus jegyében — a csapat teljes jogú tagjának tekintik Vigh László techni­kust, és Mezei Istvánt, aki amolyan menedzserféle sze­repet tölt be az együttesben. Csak érdekességképp jegyez­zük meg, hogy a zenekar tag­jai — egy kivételével — mű­szerészek (a kivétel egy elekt­romérnök), és egy kivételével valamennyien a salgótarjáni zeneiskola jazz tanszakán ta­nulnak. Nos, múlt év nyarán — a III. popzenei tábor — adott le­hetőséget arra, hogy a FRONT immár felkészülten, új, kon­cepciózus zenei repertoárjával bemutatkozhasson a szakem­berek, meg a közönség előtt. A már említett okok miatt el­sősorban a szakemberek elis­merését sikerült kivívniuk. Személy szerint Victor Máté kérte fel őket egy úgynevezett „DEMO”-kazetta összeállításá­ra. Hogy kik és hányán hall­gatták meg a fővárosban a „demonstrációs” magnókazet­tát, azt nem tudjuk, de tény, hogy múlt év október 30-án rádiófelvételre hívták az együttest. Hangszalagra került a „Pápua-diszkó” és a „Zsák­utca” című számuk, de már elbírálás alatt áll „A hétfejű királykisasszony” című hét- tételes 21 perces kompozíciójuk is. Hogy el ne feledjük, az együttes — önálló koncertje­in — kizárólag saját szerzemé­nyeit mutatja be. Ennek elle­nére ma még „kettős életet” élnek, tekintettel arra, hogy közkiadásaik fedezésére bá­lokban is vállalnak fellépése­ket, ahol kénytelen-kelletlen slágerzenét játszanak, noha egyértelműen elhatárolják má­gusát az „olcsó” zenei műfa­joktól. Csakhát a zenekar felszerelésének bővítése, utaz­tatása nem olcsó. Szükség van tehát a kényszerű kompromisz- szumra, de az ebből szárma­zó bevétel minden esetben kö­zös kasszába kerül. Igaz rangos önálló koncert­re még nem adtak számukra lehetőséget, de ezt eddig nem érezték tragédiának, mert a tanulás és a repertoár ösz- szeállítása volt az elsődleges feladat. Elvük, hogy csak kiforrott, tökéletesen kidolgozott zene- számolvka! állnak közönség elé. Ma már mintegy másfél órás koncertprogramért mernék vállalni a „felelősséget”. Nagyobb gond az, hogy ..koncertkész” állapotban sem remélhet gyors győzelmet a zenei élet „harcmezején” a FRONT, lévén a siker egyik záloga a hanglemez, melyet instrumentális zenét játszó együttessel elvétve készíttet csak a hanglemezgyártó vál­lalat. Ami pedig a koncerteket illeti, rangos meghívásokat csak színvonalas zenei igé­nyeket támasztó közösségek­től várhatnának, melyekben szintén nem bővelkedik kis hazánk. így legközelebbi — elérhe­tőnek tűnő — cél, az idei „KI MIT TUD?” marad, me­lyet több fronton is meg kíván hódítani a FRONT. Természe­tesen benevezett maga az együttes, de a szólisták „ka­tegóriájában” Alapi István is megkísérel szólósikereket el­érni, sőt két tehetséges Nóg- rád megyei énekes lány kísé­retére is vállalkozott a FRONT. (A jövőbén egyébként elképzelhető, hogy az énekhan­got — mint önálló „hang­szert” — beépítik zenei stílu­sukba, anélkül, hogy a dal­szövegek az asszociációra ins. piráló muzsikát korlátoznák.) A „KI MIT TUD?”-on mi mindenesetre a FRONT-nak drukkolunk.. — pintér — — Szakmai, politikai jár­tassággal leltet csak valaki közösségi ember, mert a pluszmunkának csak akkor van megbecsülése, ha az em­ber a kötelességét jól ellátja, és a pluszmunkához is kell hozzáértés. S vigye az egyé­niségét Is a munkájába! Nem árt, ha vidám, kiegyensúlyo­zott ember, mert az népsze­rűsít, az emberek szeretik — folytatja a sort Kortis Gyu­la, negyedikes alapszervezeti titkár, pénzügyi tagozatos. A továbbiakban már röpködnek a rövid jellemzések: kezde­ményező, jó szervező, önzet­len... — Nálunk a közéletiség és a demokrácia szoros kapcsa, latban van. Mi, diákok ítél­kezünk a dicséretekről, sőt, a dicséret fokáról is. Jogunk van tanárainkat is előterjesz­teni dicséretre, jutalomra. Nem aszerint, hogy mi a ked­venc tantárgyunk, vagy az illető tanár hogyan adja le az óráját, hanem, hogy meny­nyit segít az osztálynak egy­es y feladat megoldásában — magyarázza Varga Erzsébet, aki iskolai megbízatásán túl a salgótarjáni városi KISZ­bizottságnak is tagja, bár még csak másodikos. Az elismerés kérdése fel­villanyozza a kis társaságot, a gondolatot Percze Tünde folytatja: — A közéleti embernek, a közösségért munkálkodónak nagy szüksége van dicséret­re, a környezet elismerésére. Ez tevékenysége értelmének fokmérője. Az a legrosszabb, ha észre se veszik a fárado­zásait, vagy a gyarló embe­rek kikezdik. Néhány jó szó azonban feldobja. — Csak jó szó? — A felnőtteknél, lehet, hogy prémiumnak nevezik. — Ha már itt tartunk, ho­gyan látjátok a felnőttek köz- életiségét? Ismét Percze Tünde vála­szol: — Aki az iskolában aktív volt, az később is az marad, mert igénnyé válik a közös­ségi munka. De mondják, megtörik a fiatalok lendüle­te az iskolából kikerülve. Ezt még egyikünk se próbálta. Mostanában mindenütt azt hallani, már nem akarják megváltani a világot a fia­talok. Szerintem, ez attól függ, milyen légkörbe poty-’ tyannak. Az idősebbek pozí­cióféltése megakadályozhat­ja őket. Olvastam valahol, a féltékenység nem más, mint félelem az összehasonlítástól; Sokszor, nem alaptalan ez a félelem az idősebbek részé­ről. Ám a felnőttek közéleti- ségét többre kell becsülni a miénknél, mert a kötelessé­gük is több. Én miután meg­tanultam, elvégeztem a vál­lalásaimat, mindent, ami a közéletiségemet jelenti, még mindig van néhány órács­kám, amivel szabadon ren- delkezhetem. A felnőtteknek — kivált, ha közéleti embe­rek — kevés a huszonnégy óra. Tizenhat-tizennyolc éves fiatalok vallanak a közéleti­ségről, olyan fiatalok, akik egy jó szellemű intézmény diákközösségének tagjai. S miközben a maguk életét tar­talmassá szervezik, szemlélői a nem sokkal idősebbek, a felnőttek zűrzavaros rendjé­nek. Nem szabad hinni, hogy nem értik. De szeretnénk hinni, hogy mostani lényü­ket átmentik az érettségi utánra. Veszprémi Erzsébet 16.10: Kiskutya, nagykutya 16.40: Nemzetközi siugróverseny. 17.40: Reklám 17,45: Képújság. 17.50: Emlékszel még? 18.30: Dél-alföldi krónika 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese 20.00: Az Onedin család. Magya­rul beszélő angol tévéf ilm - sorozat. X/l. rész: A Helen May elvesztése. 20.50: Stúdió ’83. 21.50: Szép magyar tánc. 21.55: 1982-ben történt... 22.55: Tv-híradó 3. (SZ.) *. MŰSOR: 20.00: Iskolakerülgető 21.20: Tv-híradó 21.30: Rettenetes vasárnap dél­után. 22.25: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 16.20: Tudomány és technika 17.15: Matematika mindenkinek 17.55: Közép-szlovákiai magazin 18.30: Mezőgazdasági magazin- műsor 19.10: Esti mese 19.30: Tv-hlradó 20.00: Nyárutón. Szovjet film 21.10: A biotechnológia jövője 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Hangverseny Nachodból 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 16.25: Junior 1égkoror,g-VB 18.457 Fiatalok tv-kiubja 1. rész 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 2. rész 21.30: Időszerű események 22.00: Junior jégkorong-VB MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: A lator (18). Színes, szinkronizált olasz—francia filmvígjáték. — Kohász: Szuperzsaru. Színes, szinkronizált olasz bűnügyi film- vígjáték. — Tarján vendéglő: . . . És megint dühbe jövünk. Színes olasz filmvigjáték. — Balassagyarmati Madách: szö­kés a halál elől (14). Színes, szinkronizált francia bűnügyi filmdráma. — Nagybátonyi Pe­tőfi: Tanú ne maradjon! (16). Színes jugoszláv krimi. — Pász­tói Mátra: Csontváry (14). Szí­nes magyar film. — Réiság: a karatézo Cobra (14). Színes, szinkronizált japán bűnügyi film. — liisterenyei Petőfi: üjra szól a hatlövetű. Színes, szink­ronizált USA western. H 1983. január 1. — kedd 20.00: Az Onedin család 1. rész J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom