Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

Hely a telGn Klubok készülőben Hogyan mondjunk jót és igazat? „Hányszor mondtam mér iRam, hogy a suliból ne hozz haza egy csapatnyi havert! Ha őrsi foglalkozás van, az más — de mindennap ?!.„ Itt van a kishúgod, aludna ilyen­kor, megjön apád, fáradt, mérges a ricsajért. Itthon csak játssz egyedül!” „Jól meglennónk, csak ne terme az az állandó vita es­ténként a tévé miatt A ha­verok mind nézik a sportköz­vetítéseket Engem meg cuk­kolnak: nem elég, hogy az aktív sportot a heti egy mun­kahelyi focicsatára leszorítot­tad, még tóvében se nézed. Hiányzik a tréning is, meg korábban a csapattal a klub­ban mindent megnéztünk. Itt­hon meg, ha az egyesen va­lami vígjáték megy, lőttek a sportnak...” „Mióta beköltöztetek a la­kótelepre, már egy rakás ru­hát lehordtám a kukába. A falunkban volt egy gyermek­korom óta ismerős varrónő, aki segített, ha valamit egy csöppet toldani kellett, szok­nyát szabni is majdnem meg­tanított. Annyit azért nem tudok, hogy érdemes lenne egy varrógépet venni itthon- ra. De így sok jó holmi ve­szendőbe megy... Hiába, ez la­kótelep, itt nem mehet az ember senkihez...” Apró-cseprő bosszúságok ezek. Csak éppen nincs ellen­szerük. Vagy mégis van? Zagyvapálfalván „kifőztek” valamit. * A „félkész lakóklubok” ügyében keresem meg Salgó­tarján egyik nagy lakótele­pén, a Gorkijon az ifjúsági- művelődési házat. Innen jött a „füles” . ígéretes tervekről. De mielőtt belemerülhetnénk a témába Molnár Ágnes és Marcsó Zoltán népművelők­kel, friss közölnivalókkal ko­pogtatnak be. Min+ hamaro­san kiderül, ez egyáltalán nem zavarja meg a tájfleozó­dási szándékot. Sőt!... („ök a piros PEVA lakói, náluk lesz a Gagarin klub. Nagy a készülődés; nemsoká­ra szeretnék megtartani a hi­vatalos megnyitást, addig még van mit tenni...” — jegyzik meg a népművelők. Azóta lezajlott az avatás — nagy sikerrel!) Csőri Csabámé és Farkas Sándor csomagokkal érkezett, hozták megmutatni a vásárolt sötétítőfüggönyt, beszámolni a többiről, amit mór a klubban raktak le. — Vettünk cipő tartó szek­rényt az előszobába, tapétát, függönyöket, függönysínt Az IMH-tól nagyon jelentős tá­mogatást kaptunk a beren­dezkedéshez: van már sző­nyegpadlónk, linóleumunk te­levíziónk, magnónk, lemez­játszónk, sztrereó rádiónk, né­hány gyerekjátékunk. Két he­lyiségből áll a klub: egy két­szer kettes előtérből és egy $t méter hússzor négyes szo­bából. Szó van arról, hogy az IMH még egy varrógépet is kikölcsönöz... Már az eddigiekből is ki­tűnik: sokféle hasznosításra gondoltak. Ehhez még te­gyük hozzá a bordásfalat, az expandert és a tervek között szerelő kondikerékpárt. Óhatatlanul is fölmerül az emberben: mindez érték, ki fog minderre vigyázni? Mert ugye a sajátját félti-óvja az ember, de ami közös, egyha­mar ebek harmincadjóra jut­hat... — Nem hisszük, hogy ez lenne! Huszonnyolc család érintett az ügyben, egy-két gyerek mindenütt van. Közel egyidősek vagyunk, gyerme­keink is azok. Sok a kis­mama, a gyermekgondozási segélyen levő. Mindig lesz va­laki a gyerekekkel, addig má­sok akár gyermekmegőrzőben is érezhetik, elmehetnek be­vásárolni, fodrászhoz. Itt le­het majd nézni a közvetítést Makk Marci színes filmen Á korszerű táplálkozás áruházai A fiatalok nevelésében résztvevők — pedagógusok, közművelődési szakemberek, a tömegszervezetek aktivistái, orvosok, egészségügyi szak­dolgozók — számára készít egészségnevelési programokat az Országos Egészségnevelési Intézet ebben az évben. A ta­pasztalatok szerint az ifjúság egészséges életmódra nevelése eredményesebb, ha a család­ban, a munkahelyen, a közös­ségben jó példát látnak a fia­talok. A szakemberek termé­szetesen folytatják közvetle­nül az ifjúság körében vég­zett egészségnevelési tevé­kenységüket is: egészséges táplálkozásra, rendszeres test­mozgásra, higiéniás magatar­tásra, a káros szenvedélyek ellen nevelik, szoktatják őket. A felvilágosító munka sok­féle eszközét, módját alkal­mazzák majd. A többi közt színes báb-animációs filmen jelentetik meg Makk Marcit, a gyermekek kedvelt figurá­ját, aki ezúttal bemutatja: mi­ként tölti idejét családja kö­rében otthon, a természetben. Ismeretterjesztő filmet készít­tetnek a többi közt a fogbe­tegségek, a koraszülések meg­előzéséről, a kulturált ivási szokásokról. E produkciókat a televízió képernyőjén, a film­színházakban, az egészségne­velési intézményekben mutat­ják be. Az Intézet gondosko­dik arról, hogy a mozikban rendszeresen, az oktatási in­tézményekben a gyermekíog- lalkozásokon, rendezvényeken vetítsék az ifjúságnak szóló egészségnevelési filmeket. Az egészségnevelési szak- könyvtár sorozatban jelenik meg dr. Füsti Molnár Sándor Egészségünk múltja című mű­vének második kötete és dr. Lengyel Éva' Idős emberek életmódja című könyve. A Pedagógusok Lapja, az Egész­ségügyi dolgozó, a Népszava, a Képes Üjság című lapokban mellékleteket tesznek közzé az egészségnevelés időszerű kérdéseiről. A kismamaklu­bok, közművelődési intézmé­nyek, iskolák számára egész­ségnevelési módszertani se­gédanyagokat, ajánlásokat ad­nak. Több tárca közreműködésé­vel idén országos tanácskozást szerveznek: ezen az egészsé­ges táplálkozás propagandája továbbfejlesztésének lehető­ségeit vitatják meg a szak­emberek. Emellett számos élel­miszer-áruházban, például a fővárosi Sugárban a korszerű táplálkozáshoz szükséges élel­miszerek bőséges választékát kínálják majd árubemutató­kon, rendezvényeken ismerte­tik az élelmiszerek energia- tartalmát. (MTI) Vas- és színesfémhuüadék- gyűjtési akció a mezőgazdasági üzemekben ' Ä MÉH Tröszt az Állami Gazdaságok Országos Köz­pontjának és a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsá­nak hozzájárulásával az év első negyedévében ismét meg­szervezi a mezőgazdaság ha­gyományos vas- és színesfém­hulladék-gyűjtési akcióját. A nagyüzemi gazdaságokban ugyanis az év első hónapjai a legalkalmasabbak arra, hogy számba vegyék a kiselejtezett alkatrészeket, részegységeket, az elavult és javíthatatlan gé­peket, valamint az egyéb fém­hulladékot. A MÉH-telepek segítséget adnak a termelő- szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak a vas- és a színesfémhulladék összegyűj­téséhez, értékesítéséhez. Arra számítanak, hogy a mezőgaz­dasági nagyüzemek a márci­us végéig lebonyolított akció­val az idén is — akár csak a múlt évben — mintegy 20 ezer tonna fémhulladékkal já­rulnak hozzá a hazai acél­gyártás alapanyag-ellátásához. a kettesen vagy tévéjátékot játszani egyaránt, ősszel a lakógyűlésen egyhangúan ar­ra szavazott mindenki, kell ez a klub. Ezért hiszem, hogy a sajátunknak fogjuk érezni. Nem olyan régen, két éve köl­töztünk ide, de valahogyan kezdettől sikerült megtalálni a közös érdekeket Hogy ne épüljön elénld garázssor — teljesen be lennénk kerítve, szorítva, egy talpalatnyi föld, parkos rész nélkül. Még nem dőlt el 100 százalékban, de a városi igazgatási osztály így ígérte: nem adnak ki építési engedélyt rá, valószínűleg pi- heaőpark lehet belőle!... * Nyitottház-koncepció, a mindennapi élethez igazodó közművelődési gyakorlat, a csak adminisztrálgató, vege­táló művelődési fórmákon va­ló túllépés igénye ezeken keresztül jutunk el a beszél­getésben a klubok ügyéhez.. — A közművelődési tanács ad támogatást ehhez — mond­ja Molnár Ágnes. — Meg kell újulnia a házon belüli klu­boknak, szakköröknek is ah­hoz, hogy a lakosságnak iga­zán tudjunk segíteni. Sokáig tervezgettünk, „radíroztunk”, míg valami elindult. Szakmai szempontból a PEVA-klub és társai, (mert több is készülődik). — Salgó­tarjánban a „második lépcső­nek” számít. Az első az Arany János úti lakóklub volt a belvárosban. Más itt kint, a pálfalvai lakótelepen. — Az A/5-ösben „elhalt” egy kezdeményezésünk, most a gyerekekre építve újrakezd­jük. A városi igazgatási osz­tály az A/15-ös negyedik lép­csőházában több mint 80 négyzetméternyi helyet adott —11 lépcsőház tartozik a sor­hoz. Itt is folyamatban van a berendezkedés, de előre is lát­ható, nehezebb lesz, mivel sok­kal heterogénebb a lakók ösz- nzetétele, tanácsi lakások, ■nincs „közös képviselő”. És már a négyesből is voltak ná­lunk, készülünk hozzájuk, mi­ben segíthetünk, mit szeret­nének. Kellenek a helyek, a találkozási lehetőségek, kötet­len fórumok! Marcsó Zoli jegyzi meg: írvég kevésbé fölkészültek az emberek erre. „Szolgáltató”, rendezvénycentrikus művelő­désben gondolkodnak, tarta­nak attól, „mini ifjúsági há­zat” találnak majd a klub­ban. — Nem várunk csodákat, de azért jók lehetnek ezek a klubok. Persze, sokat kell tenni érte. Csak minél tovább megmaradjon a mostani len­dület, lelkesedés!... G. Kiss Magdolna (Előhang egy rádiós sorozat- .hoz: Mesterségünk címere. Szerkesztette: Vajek Róbert. ■ ©yermekriporterek: Alpár Ve­ronika, Borcsinszky Dóra, Mó- ger Lajos, Palotai Csaba és Richter Dávid.) Néhány kí­váncsiskodó gyerek „vándor­botot”, azaz mikrofont vett a kezébe, s elindult, hogy mes­terségekkel, szakmákkal, fog­lalkozásokkal-ismerkedjen. Öt megye kilenc gyárában, üze­mében, gazdaságában kérde­zősködtek afelől, hogy milyen is az a szakma, amelyet az ott dolgozók csinálnak, miért csinálják, hogyan kerültek oda, hogyan élnek, miféle ér­dekességeket tudhat meg tőlük a választás előtt álló kamasz. A gyerekek elhitték azt, amit hallottak, hiszen ott jár­tak, ahol a leghangosabb a gé­pek zaja. ahol piszkos lesz a munkás keze, ahol felelősség­teljesen kell dönteni. Elhit­ték, amit hallottak, mert ezek az emberek nem csak arról beszéltek, hogy milyen szép ez a szakma, amelyet művelnek, hanem arról is, hogy miért nehéz a munkájuk. Mi szerez nekik gyönyörűséget, és mi okoz gyötrelmet. Nem azt mondták: ne csináld, s azt sem, hogy csináld! Azt mond­ták: erre számíts! Ha sikerül magadhoz szelídíteni a gépet, akkor tudsz majd örülni. Ha nem engedelmeskedik a szer­szám, akkor gyötrődsz, kín­lódsz, elmenekülsz! Elgondol­kodtató tények ezek, jó, biz­tos információk. Érdemes rá­juk figyelni, mérlegelni őket, érdemes a pályaválasztás előtt segítségül hívni a hallottakat. Az öt kíváncsi gyerek a Magyar Rádió ifjúsági osztá­lya és az Országos Pedagógiai Intézet pályaválasztási tanács­adó osztálya által készített Mesterségünk címere című rá­diós magazinsorozatnak az al­kalmi riportere volt, azé a pá­lyaválasztási műsoré, amelyet januárban sugároz a Kossuth rádió. Az adások harminc-har- rhinc percében szakmunkás­tanulók, szakmunkások, tech­nikusok, mérnökök, termelés- irányítók az életükről, munká­jukról, mindennapjaikról be­szélnek. A sorozat alkotói nem csak közvetlenül a pályaválasztás előtt állóknak javasolják. Ajánlják az általános iskola felső tagozatos tanulóinak is, azoknak, akik most ismerked­nek a munka világával. A műsorok öt szakmacsoporttal ismertetik meg a hallgatókat: a szállodaiparral (Szállásmes­terek, január 11, 15.28); a ke­reskedelemmel (A pult másik oldalán, január 12, 15.28); az üvegiparral (Üveghangok, ja­nuár 19, 15.28); a fa- és bú­András Csilla üvegcsiszoló-tanuló munkában. (Fotó: Csermák András) toriparral (A fa formálói, ja­nuár 26, 15.28); és az erdő­gazdálkodással (Erdei szak­mák, erdei emberek, január 28, 10.05). Az Üveghangok című műsor egyik állomáshelye a salgótar­jáni öblösüveggyár volt. Itt főleg üvegfúvó és üvegcsiszo- lő szakmunkástanulókkal be­szélgettünk. Hogy kerültek ide, meg vannak-e elégedve a munkahely biztosította lehető­ségekkel, szeretik-e szakmá­jukat? Elmondották, hogy a legtöbbjük a legjobban az anyagi juttatásokkal van meg­elégedve. A gyár a fúvó- és a csiszolószakmát tanuló fia­taloknak nagyon sok kedvez­ményt ad. Egy közepes tanu­ló havi társadalmi ösztöndíja például több mint ezer forint. Az utolsó évben a második fél­évtől teljesítménybérben dol­goznak a leendő szakmunká­sok Kétheti munkáért 2500— 3000 forintot kapnak. A gyár téríti a vidéki tanulók útikölt­ségét, s az ebéd a gyárban in­gyen van. Az egy éve dolgozó szakmunkás havonta 5500— 6000 forintot' is megkeres. És nemcsak anyagi juttatások vannak. A munkakörülmények is egyre jobbak. Nemrég pél­dául megfordították a kemen­céket — így nem gyötri any- nyira az üvegfúvókat a nagy meleg. A tanműhelyben beszédbe elegyedtünk az első éves üveg­csiszoló- tanuló, András Csillá­val. Először egészségügyi szakközépiskolába jelentkezett, de helyhiány miatt nem vet­ték fel. Csak másodsorban je­lölte meg az üvegcsiszoló­szakmát. Miért? Gyerekkora óta szeret rajzolni, s ez a készség jól kamatozik a csi­szolásnál. Meg aztán a roko­nai Salgótarjánban élnek — tőlük már régebben is hallott a gyárról. Választás előtt járt a Nógrád megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézetben, s ott szintén ezt javasolták ne­ki. Mégis fenntartással jött. Félt a „piszoktól” és az üveg­szilánkoktól. Most már meg­nyugodott, mert a munkahely tiszta és ápolt, az üvegszilán­kok e-len meg különleges szemüveg védi a szemét. Min­dent meg akar tanulni ebből a szakmából, mesterré szeret­ne lenni. 'Szabó Mária OPI-főelőadó iitiiiiiinii'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiniiiiiiiinimiiiiinniiiiiniiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiHiwittiiiiiiimiiiiiiiiiinHiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiii Hagyomány és új, városképeinkben A kulturáltság állapotát a műemlékvédelem is jelzi: ho­gyan ápoljuk városképeink eredeti karakterét. Bizonyos esetekben ezt a divat is befolyásolja. A divat és a szükség. A századfordulón például Pest sok hangulatos épületét is fel kellett áldozni az indokolt korszerűsítésért, de ellen­példa is akad, amikor indokolatlanul esett áldozatul a sop­roni reneszánsz városháza a millennium éveinek átrende­zésében. Az urbanisztikában is érvényes tehát, amit Ka­zinczy a nyelvújítással kapcsolatban hangoztatott: „a tü­zes orthológus és neológus” párhuzamosan fontos küldeté­se. A hagyományoknak és az újításnak a maga helyén és idejében hasonló erejű szerep jut: nem gátolhat, nem rom­bolhat egyik elv sem. Talán ezért is adódnak sokszor hosz-‘ szúra nyúlt viták. Emlékezetes a budapesti Hilton Szálloda* elhelyezése körüli sok ellentétes vélemény, míg végül is arányrendje ma már a budai panoráma új eleme, a vár­negyed eredeti szépségének sértése nélkül. E komplexitás jegyében sikerült őrizni és újdonságokkal növelni Sopron. Veszprém, Kőszeg középkori belvárosát, miközben a mi századunk, a mi társadalmunk települt impozáns tömbök­kel e gótikus, barokk szerkezet mellé. Kerényi József jó­voltából rendkívül nagyvonalúan alakult Kecskemét arcu­lata. Alkotó munkája tanúsítja, s erre Kecskemét új vá­rosképe a bizonyíték, hogy napjainkban egy város főépíté­sze milyen sokat tehet a közboldogságért a tér optimális harmonizálásával. Akárcsak Fazekas Péter Szombathely formálásával. Természetesen, ahol a régi építészeti együttes nem kép­visel maradandó értéket, ott nagyobb szerkezeti átalakí­tásra van lehetőség. Ez történt igen helyesen Salgótarján esetében, ahol egy harmadlagos, szinte falusias központ he­lyébe lépett Jánossy György, Vass Antal, Szrogh György tervei alapján az új centrum. Időnként elkerülhetetlen a kisebb kompromisszum, mint Szegeden, ahol a nyári sza­badtéri játékok miatt ideiglenes jelleggel feláldozták a Dóm tér tágas hangulatát, ám az árkádsor szoborcsarnoka ezt némiképp pótolja. Igen ösztönző e városképformáláshoz a Hild-érem. me­lyet a Magyar Urbanisztikai Társulat adományoz a mű­emlékvédelemben és a városőrző, városszépítő tevékeny­ségben kiemelkedő eredményt elért városoknak, építé­szeknek. Méltán kapta Szentendre nemrégen ezt a kitün­tetést, annál is inkább, mert nemcsak az eredeti barokk városkép esztétizáló megőrzésében ért el európai rangot, hanem a lakótelepek csökkentett és tagolt arányaival, köz­beiktatott kertes házak sorával sikerült különös dombrin- gás segítségével fokozni a város különböző stílusjegyekhez kapcsolódó, mégis egységesnek megmentett hangulatát, ka­rakterét. Éppen a jövő héten nyújtják át az idei Hild-ér- meket a régiből újjászületett Sárvárnak és a fiatal Ka­zincbarcikának. Szépült az ország, s ezt népünk szorgalma mellett az építészet szigorának, kulturáltságának is köszönhetjük. En­nek jegyében vívott komoly páros versenyt az elmúlt év­tizedekben Zalaegerszeg és Szombathely úgy, hogy egy­részt új, fiatal építészgárdát hívott meg és telepített le, másrészt fontos szerepet tulajdonított a társművészetnek: a szobrászatnak, a festészetnek. így Zalaegerszegen Vadász György, Szombathelyen Heckenast János Ybl-díjas építé­szek alkottak maradandót, Nagykanizsa, Pécs vedutájában Erdélyi Zoltán képvisel új elgondolást a zománcburkolat külső fedésével, melyben partnere Lantos Ferenc festőmű­vész. Egyéni adottságok és a helységek történelmi igényei találkoznak szerencsésen a frissen kitüntetett Sárvár, va­lamint Vác, Gyula látványában. Az is helyes elv, hogy az anyagi és esztétikai források pontos felmérése révén váro­saink átalakítása más-más mértékű, a régi és új formák arányai nem' egysíkúak, azok léptékét Debrecen, Szarvas, Szolnok hagyományai és lehetőségei határozzák meg. Na­gyon lényeges, hogy mivel Szolnok vasúti csomópont, ott alakul ki építészeti értelemben is a város egyik új köz­pontja. Valóban, ezen a részen lebilincselő a fogadtatás. Mivel Székesfehérvárnak erősebb a barokk magja, ezért ott szerényebb a pályaudvari építészeti üdvözlet. Ott vi­szont máshol. Pátzay Pál szobra körül éri a látogatót a döntő hatás. Jó folyamat indult el, hiszen a társadalom nagyobb le­hetőségeihez méltón zárkózott fel az -új magyar építész- generáció. mely megfontoltan szerkeszti a teret az új for­mák sokaságával a múlt és a jövő tiszteletének jegyében. Losonczi Miklós-r----------------------------------------------------------------------------------------------------------— | NÓGRÁD — 1983. január 4., kedd £

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom