Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-07 / 287. szám

0. Usztyinov marsall beszéde Á béke szeretete nem gyengeség A Szovjetunió soha nem csi­nált titkot abból, hogy katonai ereje megfelelő, hogy hadsere­ge a legkorszerűbb fegyverek­kel és haditechnikával rendel­kezik, és képes bármilyen fel­adat teljesítésére. Ezzel együtt a Szovjetunió katonai ereje ki­zárólag védelmi célokat szol­gál, fegyveres erőinek feladata a szovjet nép békés építőmun­kájának, az ország szuvereni­tásának és területi épségének megvédése — jelentette ki Dmitrij Usztyinov, a Szovjet­unió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a moszkvai katonai körzet párt- aktíváján hétfőn elhangzott beszédében. Usztyinov a nemzetközi helyzetről szólva rámutatott: Washington az objektív való­ság és a józan ész követelmé­nyeivel ellentétben mindent el­követ annak érdekében, hogy katonai fölényt szerezzen a Szovjetunióval szemben, és vi­láguralomra tör. Ezt a célt szolgálja a példátlan intenzitá­sú katonai készülődés. A há­ború utáni első 35 esztendőben az Egyesült Államok kétbillió dollárt költött fegyverkezésre, most viszont csupán 1983. és 1987. között 1,6 billiót akar ilyen célokra fordítani. Reagan elnök nemrégiben hozott döntést 100 MX tíousú interkontinentális ballisztikus rakéta telepítéséről. Közben bővül a Pershing—2 és a szár­nyasrakéták gyártása, és meg­kezdődtek a gyakorlati előké­születek az utóbbiak nyugat­európai telepítésére. Tovább­fejlesztik a világűrbeli katonai rendszereket, felújítják és nö­velik a vegyi fegyverekből fel­halmozott készleteket, fokoz­zák a szárazföldi és a légierők, valamint a haditengerészet erejét. A Szovjetunióval szembeni katonai fölény megszerzésére és a világuralomra irányulnak az Egyesült Államok katonai doktrínái is, amelyek az ag­resszív elvek egész sorát tar­talmazzák a nagy erejű első nukleáris csapástól egészen a „korlátozott" és az „elhúzódó” nukleáris háború megvívásá­nak lehetőségéig. Ezeknek a doktrínáknak az alapvető cél­ja — hangsúlyozta Usztyinov — „A szocializmus mint tár­sadalmi-politikai rendszer megsemmisítése” — amint ezt Amerikában megfogalmazzák. Természetesen, az Egyesült Államok világuralmi céljait szolgálja az az „új keresztes hadjárat” is, amelyet Reagan elnök hirdetett meg a kommu­nizmus ellen. Ennek lényege a Szovjetunió és szövetségesei elszigetelése és gazdasági gyen­gítése. Ezt szolgálják a Szov­jetunió és a szocialista közös­ség többi országa elleni gaz­dasági, politikai és ideológiai támadások. Ezek a törekvések történelmi távlatban szemlélve teljes mértékben kilátástala­nok, azok, akik ezt az utat kö­vetik, valószínűleg elfeledkez­tek arról, hova vezettek az ilyen kísérletek a múltban — mutatott rá Dmitrij Usztyinov, A háború, az agresszió ve­szélye napjaink valósága és ez tőlünk megsokszorozott éber­séget, az ország védelmének erősítése érdekében folytatott szüntelen munkálkodást,* ka­tonai erőnk és harci készültsé­günk továbbfejlesztését köve­teli meg. A szovjet fegyveres erők bármilyen feladat meg­oldására képesek de a Szov­jetunió katonai doktrínája szi­gorúan védelmi jellegű. Ennek egyik világos bizonyítéka az, hogy a Szovjetunió kötelezett­séget vállalt: elsőként nem vet be nukleáris fegyvert A Szovjetunió honvédelmi minisztere végezetül hangsú­lyozta: a Szovjetunió békesze­rető ország és ez a szocialista állam lényegéből fakad. De senki ne higyje, hogy a béke szeretete gyengeséget jelent. A Szovjetunió nem tart igényt idegen területekre, sem semmi másra, ami másé. De nem is mond le semmilyen kö­rülmények között arról, ami az övé és a ni drága számára. Felszólítás a megegyezésre Hoszni Mubarak egyipto­mi elnök vasárnap ismét fel­szólította a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezetet, hogy ismerje el Izraelt — ebben az esetben az Egyesült Államok­nak — szerinte — közvetlen párbeszédet kellene kezdenie a szervezettel. „Egyiptom a kölcsönös és egyidejű elisme­rést sürgeti a PFSZ-től és Iz­raeltől; de a PFSZ semmit sem veszítene, ha elsőként is­merné el Izraelt, mert így szembesítené az Egyesült Ál­lamokat saját felelősségével” — mondotta. Mubarak elnök azokat az állítólagos híreket kommen­tálta, amelyek szerint a PFSZ és Jordánia megállapodott volna abban, hogy a majdani béketárgyalásokon közös Jor­dániái—palesztin delegáció venne részt. „Ha Jordánia és a PFSZ egyetértenek valami­lyen megoldásban, akkor előbbre juthat a békefolya­mat” — hangoztatta az egyip­tomi elnök. A Hoszni,, Mubarak által említett jordániai—palesztin megállapodásról — amelyről a kairói sajtó tett említést — semmiféle részlet nem isme­retes. Abu Majzer, a PFSZ hivatalos szóvivője szombaton a kuvaiti hiri|gynökségnek adott nyilatkozatában azt hangsúlyozta: a PFSZ nem ad felhatalmazást Jordániának hogy a palesztin kérdésről tárgyaljon. Á terrorista halála Barcelonában vasárnap reg­gel, egy különleges rendőri osztaggal folytatott tűzharc­ban halálos sebet kapott Juan Martin Luna, aki feltehetően a Grapo elnevezésű spanyol térrorszervezet vezére volt. A hivatalos rendőri közle­mények úgy emlegetik mint a Grapo, vagyis az „Október El­seje Antifasiszta Ellenálló Cso­port” újjászervezőjét. Távozá­sával talán végképp eltűnik a spanyol közvélemény által megvetéssel és iszonyattal em­legetett terrorista szervezet. A Grapo nevét 1975. októ­ber 1-én, négy rendőr meg­gyilkolása után ismerte meg a világ, és azóta is sűrűn hal­latott magáról ez a csoport, amely önmagát az „antifasisz­ta ellenálló” jelzővel illeti. Legutóbb a spanyolországi vá­lasztási előkészületek idejéi) próbálta pokolgépes merény­letek sorozatával, a legember­telenebb módszerekkel megfé­lemlíteni a szavazópolgárokat. A Grapo tevékenységének politikai célja: bizonytalanság keltése a tömegekben és a de­mokratikus kibontakozás meg­akadályozása Spanyolország­ban. A csoport által nyilvá­nosságra hozott politikai ál­lásfoglalások, a megtévesztő, demagóg és sokszor baloldali­nak feltüntetett jelszavak el­lenére egyértelmű, hogy Spa­nyolország legreakciósabb kö­reinek érdekeit szolgáló „ha­lálbrigádról” van szó. Az elmúlt hét esztendőben végrehajtott 42 politikai gyil­kosság, az emberrablások fél­reérthetetlenül jellemzik a csoportot. A spanyol államta­nács elnökét és a katonai törvényszék legfőbb tanácsá­nak elnökét 1976-ban rabol­ták el. Ugyanebben az évben gyilkolták meg a spanyol fegyházak főigazgatóját és két tábornokot is. Ez a csoport helyezett el robbanószerke­zetet egy madridi kávébázban 1976. május 26-án, a hadsereg napja megünneplésének előes­téjén. A robbanás kilenc ár­tatlan ember életét követelte. Juan Martin Luna, a vasár­nap 28 esztendős korában agyonlőtt terrorista a legna­gyobb rendőri erőkkel kere­sett bűnöző volt Spanyolor­szágban. 1977-ben egy tiszt meggyilkolásáért 37 évi bör­tönre ítélték, de 1979 decem­berében — ki tudja milyen segédlettel — négy társával együtt megszökött a zamorai börtönből. Két szökevényt azonnal elfogtak, másik ket­tőt később tűzharcban tettek ártalmatlanná. Az ötödik, Ju­an Martin Luna, vasárnao Barcelonában végezte be éle­tét. Szejm és a szükségállapot. A lengyel szejm január végétől december elejéig be­zárólag 11 ülést tartott, s azokon 46 törvényt hozott. Ezek a törvények a gazdasági és társadalmi élet szer­kezetének megújulását szol­gálják, megteremtik a jogi alapot a reformok és a megújulás véghezviteléhez — jelentette ki a lengyel hír- ügynökségnek adott nyilatko­zatában Zbigniew Gertych, a szejm alel nőké. A szükségállapot idején szü­letett törvény a népgazdasági tervezésről, az árakról, a szak- szervezetekről, valamint az egyéni gazdálkodók társadal­mi-szakmai szervezeteiről. Ugyancsak ebben az időszak­ban hozták létre az állambí­róságot és az alkotmánybíró­ságot. A szejm szerepe az elmúlt hónapokban oly kér­désekre is kiterjedt, amelyek korábban a kormány kizáró­lagos jogkörébe tartoztak — mondotta Gertych. Általában elmondható — tette hozzá — hogy nincs olyan törvény, amelynek tervezetén a szejm valamit ne módosított volna. Huss7einnal az élen Arab Liga küldöttsége Kínában Husszein jordániai uralko­dó vezetésével vasárnap Pe- kingbe érkezett az Arab Li­ga küldöttsége, hogy ismer­tesse a szeptemberi fez! csúcs- találkozón kidolgozott nyolc­pontos közel-keleti rendezési tervet és konzultációkat foly­tasson a kínai vezetőkkel a Közel-Keletről. A küldöttség tagjai között van Szaúd Al- Fejszal, Szaúd-Arábia minisz­terelnökének első helyettese, külügyminiszter Is, akinek országával Kínának nincsenek diplomáciai kapcsolatai, mi­vel Ríjad a tajvani vezetést Ismeri el Kína „törvényes kormányának”. A delegáció küldetésének be­fejezése után Husszein ki­rály Peklngben marad és de­cember 7-én megkezd) első hivatalos látogatását a Kínai Népköztársaságban. A PFSZ részvételével ki­dolgozott nyolcpontos tervet Kína kedvezően ítéli meg. A terv egyebek között sürgeti Izrael visszavonulását az 1987-ben megszállt arab te­rületekről, a Jordán folyó nyugati partján és a gázai övezetben független palesztin állam létrehozását és felszó­lítja az ENSZ Biztonsági Ta­nácsát, hogy nyújtson béke­garanciát a térség összes ál­lamai számára, beleértve Iz­raelt és a független palesz­tin államot is. Ziaul Hak, az igényes jő borát Ziuul Hak pakisztáni el- iszlamabadl amerikai nagykö- nök nem adja olcsón a barát- vétség fölgyújtásót és a tá- ságát. Miután két és fél éve bomok-elnök iszlám-naciona- „alamizsnának" nevezte és gó- lista gőgjének nemegyszer gösen visszautasította a Jimmy csípős megnyilvánulásait. A Carter által fölajánlott 400 Reagan-kormányzatnak ugyan­millió dolláros támogatást, a is elsőrendű érdeke, hogy Pa- minap — nem sokkal hétfőn kisztán afgán politikája vál- kezdődött amerikai útja előtt tozatlanul amerikai érdekeket — visszadobott hat, közvetle- szolgálja, nül szállítás előtt álló F—16­os vadászbombázót. Az ok: a Mindez persze csak a do­gépek nem voltak fölszerelve egyik fele. Mert nemcsak az amerikai légierőnél szoká- Washingtonnak yölt szüksége sós szupermodern elektron!- Ziaul Hak országára, hanem kus berendezéssel. annak Is Washingtonra. Pa­. kisztán mindig is katonai A farok csóválja a kutyát egyensúlyra törekedett a — mondhatnánk, ha nem egy csaknem tízszerte népesebb nyolcvanmilliós országról, az Indiával, nem is szólva arról, iszlám világ második legnépe- hogy az afgán ellenforradalom sebb államáról lenne sző. támogatását sem érezte magá- Persze nem egyedül a lélek- ra nézve biztonságosnak ütő- számon múlik a dolog. Zia- képes, korszerű pakisztáni ul Hak nem csak az amerikai haderő nélkül. Ehhez sem a lapra tett: a könnyűfegyvere- kínai könnyűfegyverek, sem két Kínától kapja, anyagilag pedig az arab olajdollárok pedig igen nagy mértékben nem elégségesek: szüksége van hagyatkozik az öböl menti az amerikai harci repülőgé- arab olajországokra is. Wa- pekre, rakétákra, harckocsi- sh ing tonnái való kapcsolatai- elhárító fegyverekre és nem ban az elmúlt három észtén- utolsósorban az amerikai dobén azonban legfőbb ülőkár- pénzre. Washington és Iszla- tyája nem Kína, nem is Sza- mabad egymásrautaltsága a űti-Arábia, hanem Afganisz- gőgös gesztusok és zajos nyi- tán volt. latkozatok után mindeddig Washington az afgán ellen- végül, is elegendő volt a megál­lón adatomban egyedülálló le- lapodáshoz. ^ hetőséget látott arra, hogy az ázsiai színtéren megvalósítsa' szovjetellenes céljait. Afga­nisztánhoz azonban csak egy irányból tudott hozzáférni: Pakisztán felől. Ziaul Hak igy egyfajta monopolhelyzet- hez jutott, és alaposan ki is használta ezt. A Carter-féle 400 millió he- 'yett tavaly nyáron így 3,2 milliárd dollárt sikerült ki­csikarnia az amerikaiakból. Washington mindent lenyelt: Pakisztán eltagadott, de min­denki előtt nyilvánvaló atom­fegyverkezési ambícióit, az Csökkentik a hadikiadást A francia szárazföldi had­erő, a haditengerészet és a légierő vezérkari főnökei Her- nu hadügyminiszterhez Inté­zett emlékiratukban aggodal­muknak adtak hangot amiatt, hogy a készülő tervek sze­rint a következő években csökkentik a haderők létszá­mát és a hagyományos fegy­verzet fejlesztésére fordítan­dó összegeket. A vezérkari főnökök bizalmas emlékira­tát a Le Matin közölte, A kormány‘álláspontja az, hogy a hadügyi költségvetés nem haladhatja meg a nem­zeti össztermelés értékének 3,9 százalékát. A vezérkari főnö­kök szerint a katonai kiadá­sok ilyen korlátozása „veszé­lyeztetni fogja az ország vé­delmét.” A Le Matin vezércikkében rámutat arra, hogy a kor­mány továbbra is a nukleáris fegyverzet fejlesztésének biz­tosítja az elsőbbséget, és emiatt kevesebb jut a hagyo­mányos erőkre. Franciaország erőforrásai nem teszik lehe­tővé, hogy a nukleáris fegy­verzetet és a hagyományos fegyverzetet is egyforma ütem­ben fejlessze, és mivel a kormány nem akarja fékez­ni a nukleáris erők fejleszté­sét, a három haderőnem fel­adatait újra kell fogalmazni, ez pedig nyugtalanságot kelt a katonai vezetőkben. Békéltetői kísérlet Irak után Irán is beleegye- san fölkeresi Bagdadot és Te^ zett abba. hogy a köztük fo- heránt. lyó háború befejezése érdeké- Mint az El-Maszaja megírta, ben Bendzsedid Sadli algériai a legújabb békéltetési kísér­elnék és Zaid Szultán Al- letet Fahd szaúdi király kez- Nahajan, az Egyesült Arab deményezte, aki erről a témá- Emírségek államfője újabb ról tárgyalásokat Is folytatott közvetítő kísérletet tegyen — a két kiszemelt államfővel. A közölte vasárnap a katari ál- két államférfit az teszi alkal- lami hírügynökség. Az El- mássá a közvetítésre, hogy Maszaja című szaúd-arábiai országaik mindkét hadviselő lapra hivatkozó jelentés sze- féllel baráti kapcsolatban van- rint a két államférfi ha maró- nak. Shultz európai MX-ellenes szervezet A7 MX rakéták ellen küz­dő szervezet leírt-hozásáról kezdtek tanácskozni az Egye­sült Államok nyolc nyugati államának képviselői a Wyoming állambeli Chey­enne városában. Mintegy húsz, az MX rakéták te­lepítését ellenőrző csoport kül­döttei vesznek részt a ta­nácskozáson, azzal a céllal, hogy megalakítsák* a „Nyuga­ti Szolidaritás” nevű szerveze­tet és meghatározzák tevé­kenységének irányvonalát. NÓGRÁD - 1982. december 7.. kedd Amikor George Shultz ame­rikai külügyminiszter hétfőn elindult kéthetes nyugat-euró­pai kőrútjára, legalább akko­ra feladat állt előtte, mintegy héttel korábban Reagan elnök előtt Dél-Amerikában. Shultz Washington hét vezető európai szövetségesét látogatja végig. Ütja a félidejénél tartó Ren- gan-kormányzat eddigi legfon­tosabb diplomáciai küldetésé­nek bizonyulhat. Az 1982-es év a szövetségen belüli konfliktusok párját rit­kító sorozataként vonul be a NATO évkönyveibe. Shultz nem Is vállalkozhat egyetlen körút alatt az összes nézetelté­rés és súrlódás elsimítására, hiszen minden diplomáciai ér­zékére ahhoz lesz szüksége, hogy megakadályozza a fe­szültségek további elmérgese­dését az Atlanti-óceán két partja között. Az ellentétek — különböző intenzitással — po­litikai, gazdasági és katonai sí­kon jelentkeznek. A legélesebb konfliktusok a gazdasági ér­dekellentétekben robbantak ki és a más természetű feszültsé­gek jó része is ezekre vezethe­tő vissza. Nyugat-Európát mélyen meg­döbbentette, ahogy Reagan el­nök a szibériai gázvezeték épí­tésének ügyében eljárt vele szemben. A nyári versailles-i tőkés-csúcsértekezleten még látszólag harmonikus megál­lapodás született arról, hogy részletesen megvizsgálják a szocialista világgal fennálló kapcsolatrendszer egészét. Az­tán tanácskozás helyett Rea­gan szankciókkal sújtott le legfontosabb szövetségeseire, hogy ily módon kényszerítse őket szélsőséges kelet—nyugati gazdasági koncepciójának el­fogadására és egy részterületen teljes engedelmességre. A több hónapos kötélhúzás után kény­telen volt tekintélymentő gesz­tusok mögé bújva visszakozni, de az elkeseredett erőpróba mindkét félben maradandó nyomokat hagyott — Washing­ton ilyen módszerrel eddig csak az ellenfeleivel szemben pró­bálkozott. Ebből a szemszögből nézve logikus láncolattá áll össze a többi idei konfliktus: a nyugat-európai acélexport jókora hányadának ultimá­tumszerű kiutasítása hagyomá­nyos amerikai piacáról, az egy­re fenyegetőbb kereskedelmi háború az agrártermékek vi­lágpiacán, Ha ehhez még hoz­závesszük, mióta sérelmezi Nyugat-Európa a saját gazda­sági talpraállását is béklyózó roppant amerikai költségvetési deficiteket, a mesterségesen túlértékelt dollárt és a magas­ra srófolt kamatlábakat, tel­jessé válik a válságban egy­más érdekein átgázolva tusa- kodó versenytársak összképe Amíg tartott a hosszú konjunk­túra, a maihoz hasonló ellenté­teket mosolyogva, kesztyűs kézzel lehetett elintézni. Most, amikor a tőkésvilág fél évszá­zada a legmélyebb és legtar­tósabb válságban vergődik, mindkét fél lehúzza a kesz­tyűt... Schmidt volt nyugatnémet kancellár valószínűleg minden nyugat-európai államférfi kö­zös keserűségét öntötte sza­vakba a The New York Times- ban, amikor kifejtette, hogy a század második világgazdasági válsága, a pénzügyi rendszer összeomlása és katasztrofális arányú munkanélküliség fe­nyegeti a tokésvilágot. A fő felelősnek az Egyesült Államo­kat tartja, mert gazdasági lé­péseinek megválasztásakor nem törődik következményeik­kel a világ itöobi részére. A franciák most is a füg­getlenség oldaláról nézik a vi­szályt. Mitterrand elnök a mi­nap sürgette az egész atlanti szövetség megreformálását és a szankciókra utalva figyel­meztette Washingtont, hogy Franciaország nem bocsátja al­kuba szuverenitását, Mitterrand megjegyzése ar­ra is rátapintott, hogy a vita mélyen a kelet—nyugati kap­csolatok kezelésének politikai kérdése áll és Shultz megbe­széléseinek egyik fő témája nyilván az új szovjet vezetés iránti nyugati politika össze­hangolása lesz. A kelet-nyuga­ti kereskedelemben sokkal ér­dekeltebb nyugat-európaiak ig3'ekeznek mérsékelni Reagan élesen szovjetellenes vonalát, mint legutóbb Kohl kancellár Washingtonban, aki kívánatos nak nevezett egy szovjet—ame­rikai csúcstalálkozót. Katonai téren látszik legza­vartalanabbnak az együttmű­ködés az óceán két partja kö­zött, ám a harmónia sima fel­színe alatt itt is alattomos sziklák rejlenek. Az európaiak hallgatólagos alkut kötöttek magukkal és az amerikaiakkal. Lényegében már beletörődtek a közép-hatótávolságú raké­ták jövő évi telepítésébe és a velejáró kockázatba, hogy Nyugat-Európa potenciális ve­szélyeztetettsége, frontjellege még nagyobb lesz. Ha ők nem szorítják jobban megállapodás felé az amerikaiakat Genfben, cserébe viszont elvárják tőlük, hogy azok meg ne erőltessék a katonai költségvetések évi háromszázalékos növelését. Az új amerikai terv, a ha­gyományos fegyverzet költsé­ges korszerűsítése körül látszó­lag teljes volt az egyet' tés a brüsszeli NATO-üléseken, de az európai államférfiakban itt is maradtak aggodalmak: az elektronika szép és meggyőző a fegyverkezésben is, de ha csak amerikai cégek gazdagod­nak rajta... A körút egyes állomásain kü­lön helyi problémák is várják Shulrzot. Az új spanyol kor­mány befagyasztotta az ország integrálását a NATO-ba és népszavazásra akarja bocsáta­ni a tagság fenntartását. Ang­lia sérelmezi az ENSZ falklan- dl vitájában Argentína mellett leadott amerikai szavazatot és a CIA kapcsolatait az IRA-val. Shultznak lesz tehát mit hal­lania Európában, és legnehe­zebb feladata a megcsappant kölcsönös bizalom helyreállítá­sa lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom