Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-07 / 287. szám
Lebeg a nehéz kő... (I.) Szövetkezeti szövevények Az őszinte sző ünnepére 1/ öszöntjük az Olvasót a magyar sajtó nap- jón. A magyar írott és — ma már — elektronikus újságírás ünnepén, amelyről minden esztendőben egy nevezetes évfordulón emlékezünk meg. 1918-ban, vagyis már 64 esztendeje, hogy megjelent a Vörös Újság, megszületett hazánkban a kommunista sajtó. Amint a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásával! új fejezet kezdődött hazánk történelmében, úgy lépett új forradalmi útra e párt lapjának létrejöttével a mór akkor is nagy múltú magyar sajtó. Kosztolányi Dezső már előzőleg az újság vonzerejének fő rugóját az őszinteségben jelölte meg. De úgy volt kénytelen folytatni, hogy ezen „nem a feltétlen igazmondás magával ragadó erejét” érti. Mert ,,a zsurnaliszta sokszor bizony kénytelenségbői és kedvtelenül is ír, nemegyszer saját meggyőződése ellenére is”. És mégis, ,,mire befejezi az írást, maga is hisz és kigyullad az arca”. Mert: ,,A vérbeli újságíró végtelen hajlékony, olyan, mint a Bar- num cirkusz kígyótesty nője.” Minden tiszteletünk e finomtollú költőé és íróé, de mi — és nagynevű és nagyszámú elődeink, a magyar kommunista sajtó megteremtői, ügyének folytatói — az újságírás művészetét, a sajtó őszinteségét másként értelmezzük. Az ok nem elsősorban az újságírókban, hanem abban a világnézetben és politikában van, amely toliunkat irányítja. Ebből következik az is, hogy tudjuk: a sajtó jelentősége messze túlmutat azon a látszólagos, naponként múló kapcsolaton, amely az újságcsinólók és -olvasók között van. A régi szólást, mely szerint nincs régebbi, mint egy tegnapi újság, szakmai körökben ma is gyakran idézik. Ez azonban csak annyiban igaz, hogy az olvasó nem kiváncsi már arra, amit tegnap megtudott, sőt gyakran azzal sem elégszik meg, hogy ma mi történt, hanem azt szeretné, ha elmondanánk neki, mi lesz holnap. Azt azonban — joggal — számon tartja, mit mondtunk el tegnap, ha a ma nem igazolja akkori álláspontunkat. Mi mást nem tehetünk, mint igyekszünk a legszigorúbban a tényékhez tartani magunkat. És ahhoz a régi bölcsességhez, hogy a legbölcsebb az, aki nem tartja magát a legbölcsebbnek. A lehető legjobb tudásunk szerint igyekszünk tisztességes és teljes képet festeni hazánkról és a világban történtéből, az eredményekről és kudarcokról, a veszélyekről és reményekről. Célunk abban segíteni, hogy a veszedelmeket elkerüljük, a reményeket beigazoljuk, a vívmányokat megőrizzük, a bajokat megszüntessük. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha őszintén beszélünk. És ugyanilyen nyílt szívvel és ésszel fogadjuk az olvasó kritikáját, észrevételeit, javaslatait. Jobb lapot csinálni számunkra nem egyszerűen szakmai kérdés, hanem politikai, társadalmi — a mi hozzájárulásunk lehet egy jobb világhoz. Akadnak még — ha nem is sokan, -, akik a régi polgári lapokra emlékeznek, vagy a mai nyugati bulvárlapok szenzációit emlegetik és így kívánnak érdekesebb újságát. Csakhogy ezeket a lapokat a legtöbben úgy vették és veszik ma is kézbe, hogy „lássuk, mit hazudik ma az újság”. Számunkra, a mai magyar sajtó munkásai számára azonban éppen az a legnagyobb elismerés, ha szándékaink ellenére vétett hibáinkért, tévedéseinkért szenvedélyesen bírálnak bennünket. Ebből ugyanis érezhetjük, hogy tisztességes embernek tartanak, akik a valódira és az igazira törekszünk. Még akkor is, ha mondanivalónk kellemetlen. A tényeket ugyan könnyebb a papíron megváltoztam, mint a valóságban, de míg az előbbi veszedelmes, az utóbbi elképzelhetetlen azok nyílt, őszinte feltárása nélkül. Azt szeretnék, ha a tegnapi újság úgy válna érdektelenné, hogy az abban megírt gondok és bajok megszűnnének, a rögzített eredmények meghaladottá változnának. blinden évben megemlékezünk a magyar ' ■ sajtó napjáról. legnagyobb ünnepünk azonban, hogy nemcsak ezen az egy napon, hanem egész esztendőben olvasnak bennünket. Kérjük az olvasót, hogy e jó szokását őrizze meg. És, miután megtudta tőlünk, mi újság az ország ban-világ bon, dolgozzék és cselekedjék úgy, hogy valósághoz hű híradásaink igaz ügyünk előrehaladásáról számolhassanak be a jövőben is. VEGYÉPSZER-módsier Tartályok« tippek, töprengések Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg. Ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg. A salgótarjáni Beszterce-la- kótelep F 3-as épületének 63 családja bő egy évvel ezelőtt elrepítette a maga nehéz kövét. Az azonban ellenállva a tömegvonzás törvényének, nem esett le sehová, nem talált el senkit, noha az utóbbit a lakók nem is kívánták. Azóta is lebeg valahol a levegőben. Eladnak, kiadnak — mégis drágább Az F 3-as kilencedik emeletén Kaffkáné Tóth Katalin meséli a szövevényes történetet, amiből immáron mindő. jüknek elege van. — Kulcsátadás előtt, hogy meggyorsítsuk a költözést, beléptünk az Üvegipari Munkások Lakásfenntartó Szövetkezetébe. öt épület tartozik hozzá, mi is. Azóta azonban rendre tapasztaljuk, hogy szövetkezetünk nem jól sáfárkodik pénzünkkel, nem különbül bizalmunkkal. Külön kérésre sem tájékoztat kielégítően a ház gazdasági ügyeiről, amik már csak azért is érdekelnek bennünket, mert a közös költségek; évről évre emelkednek. Költözéskor átlag havi 790 forinttal kezdtünk, 1980-ban 980, 1981-ben 1090, idén pedig már havi 1190 forintot fizettünk! (Az összeg a gázfűtés díját, a felújítási összeget, a meleg víz árát és más közös költséget tartalmaz.) A drágulásból egyedül a gázszámla miattit tartjuk elfogadhatónak, a többire magyarázatot szeretnénk. Időközben három helyiséget adtak ki bérbe. Egyet a maszek cukrász, egyet a fodrász, egyet a ház egyik lakója használ, hárman együtt évi 54 ezer 600 forintot fizetnek érte. Idén eladták a házmesteri lakást is, amit amúgy is ugródeszkának használtak a házfelügyelők a lakáshoz jutáshoz, ez újabb bevétel tehermentesítő hatását sem érzik a lakók. Sőt, úgy hírlik, jövőre ismét több lesz a közös költség! — Tavaly ősszel a részközgyűlésen kerek-perec megmondtuk a szövetkezet elnökének: engedjen alaposabb betekintést a költséggazdálkodásba, különben kénytelenek leszünk a népi ellenőrzéshez fordulni. Az elnököt nem izgatta fel a lakók ultimátuma. Ha akarunk, forduljunk. lövő-menő papírok Az F 3-as jelű épület ezután írásban kérte a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottságot: vizsgálja meg a ház közös költségeinek 1979. február és 1981. szeptember közötti alakulását. Külön kérték a csaknem folyamatosan rossz lifttel kapcsolatos ügyek revízióját. A MNEB továbbadta az ügyet a megyei tanács ÉKV-osztályá- nak, ahonnan a papírok a városi tanács TEF-osztályára és a MÉSZÖV revizori irodájára kerültek. — Többszöri érdeklődés után idén februárban behívattak a megyei népi ellenőrzési bizottságra — folytatja a históriát Kaffkáné. — Velem jött Huszár László és Szabó István is a házból. Kispál elvtárs azt mondta, hogy a ház dolgainak intézésében semmi törvénytelent nem találtak, s felhívta a figyelmünket, kérjük határozottabban számon forintjaink sorsát. Mi ezt a választ nem fogadtuk el, ezzel nem tekinthettük lezártnak az ügyet. Közben a MNEB a teljes körű, komplex vizsgálat előrehozatalára szólította fel a revizori irodát. És teltek-múltak a hónapok, és az F 3-as ház lakói úgy találták, nem halad a kívánt tempóban panaszuk intézése. Ezért hát nyomatékül a megyei rendőr-főkapitányság népgazdasági és társadalmi tulajdonvédelmi' osztályára is eljuttatták segítségkérő levelüket, ahonnan is ugyancsak közvetlen felügyeleti szervüket szólították föl az ellenőrzésre. Újabb telefonok, úiabb érdeklődések, hírek a legkülönfélébb forrásokból. Kiderült, hogy a revizori iroda befejezte munkáját, elkészitette a jegyzőkönyvet, s abból két példányt a szövetkezet elnökének elküldött. Azóta már az az idő is letelt, ami alatt az elnöknek intézkednie kellett volna — s a lakók még mindig nem tudják, mi történt, mi történik pénzükkel. Rézsútos lift De hogy legyen mée bonyolultabb, ami már amúgy is az, az F 3-as ház közben pereskedik is. Képviseletében a Nógrád megyei Beruházási Vállalat pert indított a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, mint kivitelező ellen a lift miatt. Építési hiba következtében a liftakna balra dől, ezért, s más építési, szerelési „nagyvonalúságokból” eredően a felvonó fele-fele arányban működik, illetve üzemképtelen. A NÁÉV a Ganz-MÁVAG felvonógyárra hárította a felelősséget: miért vette át az aknát, ha egyszer a? rossz volt, így a perben alpéresként a felvonógyár is belépett. A fővárosi igazságügyi szakértő jogosnak ítélte a lakók keresetét. Többszöri tárgyalás, fellebbezés után a liftügy a Legfelsőbb Bíróságra került, ahol ugyancsak elismerték a panasz jogosságát, a pert mégis elvesztették. Hogy miért? Mert nem tudták bizonyítani kellő számú levéllel, irattal azt, hogy a két alperes kezdettől fogva tudott a lift hibáiról. A bíró jó indulatot mutatott: keressék meg a lakók az ezzel kapcsolatos dokumentumokat, s ha sikerül, segíteni fog a perújrafelvételben. Eddig a történet. S mit mond még Kaffkáné Tóth Katalin? Hallgassuk csak! — Az az érzésünk, ahogy bonyolódik az ügyünk, úgy húzódik el tőlünk mindenki egyre messzebbre. A házban olyan hangokat hallani, hogy ebben a megyében már úgysem tudjuk igazunkat megtalálni, hiszen minden lehetséges fórumot megjártunk, menjünk hát a televízióhoz meg a rádióhoz! Én azzal csitítom őket, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság meg a SZÖVOSZ még hátravan, a tévével, rádióval tehát várjunk. Türelmünk azonban, mi tagadás fogytán, ezért kérjük a NÓGRÁD segítségét. A rendőrséghez küldött beadványuk egyébként ezzel a mondattal zárul: A tagság és a vezetőség közötti viszony erősen megromlott, a bizalom szinte teljes egészében megszűnt. (Kaffkáné Tóth Katalin nem igazgatósági tag, a felügyelő bizottságban sem ténykedik. Gyes-en van, állása olyan, hogy az „i/.gágaságából” eredő esetleges kellemetlen következményektől nem kell tartania, önszántából vállalta, hogy segít végére járni a ház közös dolgainak.) • (Folytatjuk) Szendi Márta — Jellegzetes kompromisz- szumokat kötünk időnként árképzéskor — mondja a fő műszaki. — Előfordul, hogy egy- egy új exportmunkánál kezdetben csak a legminimálisabb nyereségre törekszünk, hogy minél olcsóbban kínálhassuk a terméket. Az a lényeg, hogy az üzlet beinduljon, és hozza magával a többit™ leges-tengeri ívek Bonyolult gazdasági viszonyaink között gyakorta kényszerülnek kisebb-nagyobb kompromisszumba a gyárak vezetői. A sokféle kölcsönös engedmény úgyszólván nélkülözhetetlen ahhoz, hogy haladjanak dolgok, mégis: ritkán esik szó róluk a szélesebb közönség előtt. Balogh László, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárának főmérnöke vállalkozott arra, hogy a munkájában előforduló fontos kompromisz- szumok néhány típusát felvázolja. — Egy nyugatnémet cégrészére különleges ötvözetből készítünk csőszűkítőket. Ilyen anyaggal a magyar iparnak még nem volt dolga — közli a szakember. — Azért van szükség speciális anyagösszetételre, mert az ívek és a szű- kítők a Jeges-tenger partján működő fúrótornyokba lesznek beszerelve. 100 milliméter átmérőjűtől 500 milliméteresig terjednek a méretek. Az üzletnek az a sajátossága, hogy a vékony típusokért keveset fizet a vevő, a nagyobb méretűek gyártása viszopt igen gazdaságos. Kérdezhetnék: akkor miért nem csak a natenként sokat számit, hogy néhány héttel előbb vagy később kapja meg a gyártmányunkat. Előfordulhat, hogy ha későn kapja meg, már nem tud fizetni, rajtunk ragad az árunk. Azzal pedig mi nem tudunk mit kezdeni, hiszen egyedi gyártást folytatunk; máshol nem lehet eladni egy speciális berendezést. Még azt se mondhatjuk, hogy „megesszük”, mint a vendéglátó- iparban™ Ilyenkor mérlegelni kell: veszélyes-e az anyag, ami majd a tartályban lesz, s ha nem, akkor összevonhatjuk a vizsgálatot, úgy, hogy egyik próba eredményéből következtetünk a másikra. Ehhez persze nagy szakmai intelligencia keli. Nekem 22 éves gyakorlatom van. s a munkatársaim közt, sok a kiválóan képzett szakember. Kábe'gyóri ú'ítók Ebben az évben 25 újítást j adtak be a balassagyarmati kábelgyár ötletgazdag dolgo- zói. Az új megoldásokat ki- eszelők közül 37-en fizikai, 13- an műszaki beosztásban tevékenykednek. Az újításos közül 19-et találtak elfogadásra érdemesnek, hatot elutasítottak. A használható ötletek jutalmazására eddig 90 ezer forint újítási díjat űzettek ki. Érdekes is, értékes is az az ötlet, mely a Bager kábelsoci- rógépre nyírócsap készítését tartalmazza. Ez a csap akadályozza meg, hogy a gép leál- j lításakor a sodrat elcsavarodjon. Az újítást hárman dolgozták ki, tízezer forintos újítási díjat Kaptak érte. Ipari szakcsoportok Szakcsoportok alakultak az utóbbi időben a nógrádi ipari szövetkezeteknél. ösz- szesen 14 szakcsoport működik 184 fővel három szövetkezetnél, így a Salgótarjáni Tervező- és Építőipari, a drégelypalánki Szondy és a Pásztói Építő Szerelő és Szolgáltató Ipari Szövetkezetnél. Egy-egy szakcsoport 6—30 dolgozóval tevékenykedik lakatos, festő, tapétázó, szerelő, karbantartó, tervező, fémtömegcikkgyártó és -javító, vegyipari gépszerelő, épületfenntartó, villanyszerelő és faipari szakmában. A ’csoportok mellékállásban do1 iozrtak, a szövetkezet munkáját egészítik ki. « Az ÉLGÉP Vállalat pásztói gyára műszaki csoportjában Jancsó Józseí és Mészáros Sándor, a háromszo ’s arany koszorús Tittel Pál Szocialista Brigád tagjai, az utolsó ellenőrzéseket végzilr ", rajzdokumentációkon a kalapácsos daráló nullszériája gyártásának megkezdése előtt. gyokat gyártjuk? Azért, mert a partnernak az volt a kikötése, hogy minden méretet egy helyről akar beszerezni. Ezért egészében vállaltuk a megrendelését. És azon törtük a fejünket ■ hogyan gyártsuk a kis méretű szűkítőket is olcsóbban. Szerszámokat terveztünk, ezek elkészítésébe bevontuk az SVT öntödé !ét. ök sokat segítettek,' feltétlenül említse meg ezt! Erős csábítások! — Hazai kapcsolatokban adódnak-e kompromisszumok? — Gyakran olyan tartályokat készítünk, amelyek nagy nyomásnak lesznek kitéve, s veszélyes anyagokat tárolnak majd. Ezek minőségével kapcsolatban nincs helye a kompromisszumnak. Pedig sokszor erős csábításnak vagyunk kitéve. Az egyik szolnoki üzem főmérnöke például jó barátom. Személyesen kérte, hogy a foszforsav-keverő berendezést szállítsuk korábban, s ha egy mód van rá, csökkentsük az előírt minőségi próbák számát. Mivel tudtam, hogy veszélyes anyag lesz a berendezésben. ragaszkodnom kellett a teljes próbához. i — Előfordul-e, hogy engednek a csábításnak? — Ehhez tudni kell, hogy egyes beruházásokhoz a bank határidőre adja a pénzt. így a mi megrendelőnknek ese„ Matthelyzet" — Vezetőként milyen erW gedményeket tesz? — A konkrét helyzettől függ. Egyszer egy kiváló hegesztőnk kijelentette, hogy ő fedett ívű hegesztést nem végez, csak kézi ívhegesztést. A soron levő feladathoz pedig az előző technológia volt szükséges. Bár az üzemvezető kért minket, ne engedjük el ezt a jó szakembert, mi úgy döntöttünk. nem hagyjuk magunkat „matthelyzetbe” hozni, és elengedtük a vállalattól a hegesztőt. Itt nem volt kompromisszum... Egy másik esetben viszont igen. Célprémiumot tűztünk ki egy tartály elkészítésére. össze is állították időre, de az ellenőrzéskor az egyik varratnál szivárgott a víz. így az átvétel két napot csúszott. Azt mondtam: nincs prémium. Csakhogy „megmozdultak” a társadalmi szervezetek, s magyarázták nekem, hogy hiba lenne egy ember mulasztása miatt a többieknek is „vezekelni”. Egy fontos sorozat első darabja volt a tartály, kár lett volna rossz hangulatban indítani a nagy munkát. Sokat morfondíroztam rajta, hogy feladjam-e az elveimet Végül kompromisszumot kötöttem: hozzájárultam a csökkentett összegű prémiumfizetéshez. Molnár Pál [ NÓGRÁD — 1982. december 7., kedd 3
