Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

Szörnyű nagy sznú kalendáriumai

#/

KÜLÖNLEGES könyvészeti mérések szerint — az 1770-es -'pnevelés fontos ténye- éseményként a Komárom me- években évente mintegy 70 zis vált, részben közgyei könyvtár hasonmáski- ezer példányban adtak ki ka- ptézkedések nyomán, s adásban megjelentette a híres lendáriirmokat. 1809-ben vi- n azért, mert a nemzet komáromi nyomdász, Töltési szánt már így ír a Hazai nndolkodói is felismer- István „Christus Urunk szüle- és Külföldi Tudósítások kró- téalendáriumok lehetsé- tése utáni 1711. Esztendőre nikása: „Nevezetes tünemény gyepét. Mária Terézia való Ujj Kalendáriom”-át. a magyar literaturában, hogy p< kitiltotta belőlük a Eszerint András havának el- szörnyű nagy számú kalendá- b< meséket a napfogyat- ső hetére száraz, szeles, hideg riumok jelennek meg és sze- k<, s az érvágásra, a idő várható, éjjeli faggyal; rencsésen el is kelnek. Lande- pira vonatkozó tudó-" november 8-tól azonban ned- remél Pesten és Pozsonyban man magyarázatokat. II. vessé, igen lággyá válik az 15 000. Győrött Streibignél Jcz egyházi búcsúk hir- idő, „szomorú szellővel’’, 30 000, Vácon Gottliebnél 20 000. tídiltotta meg. Cenzora- „mellyet követ hideg, szél, hó- ... Rövid szóval Magyaror- ikája vastagon fogott, val...” Lássuk, hol lesznek szágban elkél kalendáriumból kun akkor, ha a nép mindenszenteki vásárok, azaz több 150 000-pél. Ennek bi- ellenségét növelő, tekin- „Sokadalmok, Felsős Alsó Ma- zonysága a pesti augusztusi ték>ló írások kerültek gyár Országban, és egész Er- vásár, melyet... méltán ka- el<

délyben is”: Földv., Alsó- lendáriumvásámak nevezhet- »ndáriumok —' mi ta- Palota, Esztergomban, Hanos- nek ... amikor a két magyar ga~ iennéoszerűbb oivas- falván, Szerencsen, Károly- újságból — a Tudósításokból 5^ tartoztak a seban, Szepsiben. Putnakon, és a Magyar Hírmondóból — kébrténetek, az anekdo- Berzevitzen, Diószegen, Be- meg nem vészén 2000 exemp- táloonwák. ’ Kis János nekszászon, Brassóban... A lárt... fontos könyvekből pe- ■ni A------------.ő

s könyvekből neMagyar Chronika — az év- dig 500-at” 173 Pozsonyban megjefordulónaptár — a többi kö- a kalendáriirrrwvk leltárában azonban forzött arróTttKiósit, hogy: „...744. W Ag ?«KSLÄ dítS már Schiliert> Bnrt- A Magyarok máeodzor jónek mintájára késeitek tize^ha- ”a

ki Magyar Országba... 959. todrét — azaz 10x8 centi — A :as Mlhaly szerkesz- István Magyar Király lőtt, és vagy tizenkettedrét alakúak tettl9-ben inóuló Debre- regnált 49 esztendeig... 1S76. voltak s a t^tsdoSmak^ní czel&yar Kalendáriumban 12. ApriL Szepesben és Lip- egy f^Uamad^an-Sri a 1 Matyí írÓlának fe!vi' tóságban mondhatátlan nagy ré^ dta Bőséggel szerepel- laS< szellemű versei, prohó esett, ki sok házak fede- tek itt balS^ LzfroS 231 i. az 1830 as komaro- --------” ek m - l3a0on^s asztrológiai mi ndáriumban Czuczor

l

ét le-rontotta...” magyarázatok, idő- és csillag- ““ P*" . k

Évszázadokon át a kaién- jóslások is, amely jövendőié- ~r Wí‘!j A. Jfcj

dáriumok voltak a betűt már sek később, a felvilágosult kiadott

ismerő, de — különböző meg- eszmeiség hatására lassan kifogalmazások szerint — mű- maradtak. A naptári részt M?3*ÍÍÍ!?, tudatosan hf‘/ veletlen pómépek, a szegé- közhasznú tudnivalókat tar- ^tab<^k rilffl^ ezenki- nyebb néprétegek, falusi em- talmazó állandó rovatok kö- ul csokrot r,y^5,Pt. „ f,; berek, parasztok, polgárok és vették. Elmaradhatatlan kel- a tI’kar 11*7^ kö1‘t< köznemesek egyedüli világi lékei voltak a kalendáriumok- * , ®udv Karoiynax, űaj- olvasmányai. Ott' volt a he- nak a vásárok jegyzékei, a zánío£osma.rtynak„ lyük a Biblia, a zsoltáros- postajáratok rendjei, a pénz-* vf[s' Ismert®t^ vagy imádságoskönyv mellett, átszámítási 'táblázatok, a fő- 5 ,JS,’ in.ezményezet. Később az érdeklődőbbeknél ként városi olvasóknak szánt egyeeket m“tapt,t Jje, es már meg lehetett találni az kiadványokban a schematiz- n?g^ok fyaktfíat,.g ^' Álmoskönyvet, netán a Vő- musok, azaz a tuczti címtárak. ®af!mVal0,*

A A-.................. fontosabb — szerepet ^ ^ak ha boldogulni

A cshiA- és fcaJendártam- töltöttek be — ma így mon- akarptriniá, éspedig foty- tbrténeti munkák az első ma- danánk — a közművelődésben vést alnia kell.-” gyár kalendáriumot az 1530- az állandó rovatokat követő .

as evekhez kötik; a legrégibb vegyes tartalmú úgynevezett „ A Idézés után, a kapfta- fennmaradt nyomtatott ma- toldalékok ameivek nirtiúii^ fizmaazai térhódításával gyár nyelvű kalendárium 1538- hazai és hmm másc virágkorához ért el

hói származik, Benczédí Szé- meretterjesztő írásokat, szó- a kaiáriumkiadás, a szakoly István adta ki Krakkó- rakoztató, ■ gyakran irodai- zadfdón, századunk első A. XVII. századi Mgyjá* mi igényű történeteket, verso- évtoben pediß valosá^sal ból hasonló — könyvek kö- két tartalmaztak. A legelső elbukott. Naptárt jelentól a lőcsei kalendáriumok ismeretterjesztő írások egész- teietbg úgyszólván minden vaitak a leghíresebbek. A nap- aégögyt tanácsok voltak, s feleke sőt püspökség is, mm- tárak első virágkorukat a WjrionKég yoR m&r n 179^ dm esület, a lapok, k>- BCVin. században és a XDC. évi nagyszwcnbati kaleadári- “dók rácsony előtt mgym- stózad első felében Ätft; a mríbnat» «w * PÖdí juttattak el előGzefetvilágosodás éP a reformkor „Major KalmdánamT. Ea*i

legszélesebb körben olvasott együtt snonbea valószínűleg ■iifmii« mjv —i. kiadványai voltak. S öy mő- teljes joggal Matti kJSSrtt

don a nyomdászok legbizto- vári Heü Miksa 1774-ben a sabb és legjövedelmezőbb üz- bécsi udvarhoz eljuttatott «nWEÖRES SÁNDOR:

Ferihegyi repülőtér

Az éjszakában nyilallnak fények, kivilágított repülőgépek.

At a síksági és hegyi égen szállnak magasban, elülnek mélyben.

Köd súlyosul a repülőtérre, a gép nem indul távol vidékre, sokféle színű nagy sereg lámpa szarkái gomolygó vattás miágba.

KÄLDI JÁNOS:

SZILVESZTERI TŰNŐDŐ

Suhogón száll tova minden, ami van. Pille-szárnyú láng csak az élet.

Szórja az idó a fehéret-sötétet, s felnémlenek szüntelen a beláthatatlan és mindig új kérdés-hegyvidékek.

Hova süvít az idő?

, Hova futunk tulajdonképpen?

Zokog a Föld a borzasztó magányban, a félelmetes idegenségben.

Búvik ez a szív-nagyságú gömb a Mindenségben, akár valami dúvad.

Kő-szigorú kvantumtörvények irányítják a naprendszer-koszorúkat.

E kézbe-fogható, csöpp Föld

— a sok-millió csillag egyike — a miénk.

Hárommilliárdan borzongunk, ha valamilyen távoli ismeretlen sugár-vihar ráfú. Vallásunk, ideológiánk, tudományunk és művészetünk egyaránt — és végzetesen! —

Föld-szabású.

m •

oá

ígT?

__________________________talentumait is lehet egy teleiének számítottak. Verseng- lékiratában:___________________jes eíndőn át laP°^ga_^ n

. „ s kiadás jogáért s a a benne elhelyezkedő sok hasz- — ,ént elődeik

SSlH. 8 S ÍS «ind nos cikk által. - igen fontos év uén ezek is múlttá váltöhbe- fordultak nHaHAdu- -------------_ ------------- -w— -------- ev man ezen: is munua vai•

többen fordultak privilégiu- tényezőjévé válhat a népne- vesztik aktualitásukat,

mért az uralkodóhoz. Az első vetésnek és a tudományos is- vaiahol véletlenül

ilyen kizárólagos jogot 1705- meretterjesztésnek, de csak ab- me^naénak, lehet, hogy két- ben éppen Töltési István ko- ban az esetben, ha terjesztő- SZ^L , mélva fakszimilében máromi nyomdász kapta meg. sét ée értékesítését kiveszik jrjelennek.

Joggal vagy jog nélkül — a nyomdatulaj donoeok kezé- Bíndenesetre a korabeli fel- bői..." Dcregán Gábor

S ha jA van, hát mi a teendő?

Hogyan rendezzük el

füstárnysaerú, rövid emberi utat a földi téren?

Van-e joga a homo sapiensnek, bogy remél jen?

Meg tudjuk-e teremteni az Otthont?

Azt a Derűs Tisztást,

■Melynek meghitt, testvéri csöndjét messzi utódaink

aaég több ezer év után is megköszönni? ül todonfc-e oda jutat,

nem a borzalom híreit hozza az újabb éa Újabb reggel?!

Ahoi az Irigység és Butaság >1

mm Mérgezi ax életet, pokoli módszerekkel?

Ahol e pMpéta népei

többé sose reszketnek, hogy melyikük mit is ér meg? Ahol megszűnik — mindörökre — a hatalomvágy, a presztízsféltés, a farkas-vad nacionalizmus, az üzleti érdek?

Elérünk-e oda,

ahol a nagy Kézfogás ünnepe megszülethet?

Ahol kiteljesedhet legjobb sorsa a küzdő-bízó embereknek ?

Találkozások

ahol

feketéjéből. Filmfelvevő kellene most. Hűsítő pillanatok lehetnének a nyári kánikulában a visszajátszott mozgó képek: milyen buzgalommal rak zuzmót a fákra a hirtelen jött délutáni hideg.

. A gyönyörködésnek vége, a percekkel ezelőtti látványnál talán még jobban leköti a figyelmet az erdőalji valóság. .Recsegve szakad be Baba alatt a hó, otromba nagy patáival hatalmas táblákban szaggatja fel az összeállt hójég cakkos szélű lapjait. Apám egy fa- suhanc ágára hurkolja hanyagul a ló kantárját, kéri a fűrészt és gondosan válogat a fák közül: ha már szükségből pusztítani is kell, hadd harapjon a fűrész az értéktelenebb, de a célnak megfelelő fa törzsébe. Baba sűrű párafeihöt fúj maga elé, ‘apám tizenöthúsz méterről szólít.

— Ezt nézd meg!

Paraszttenyémyi darabon szakadozott be a jeges hó teteje, egy helyütt pedig vérharmat festi a jégkristályokat.

— Érted most már? Megy a Szerencsétlen vad az etetőhöz, mert hajtja a gyomra ebben a komisz időben, a pengeéles hójég pedig felsérti a csülkét.

Ha tudok egy hangyányit a vadról, azt apámtól tudom. Ez a délután sem haszontalan, hisz. rögvest folytatja is:

— A felsértett csülök vére nyomán meg a kóbor kutya is

könnyebben rátalál az őzre. Aztán, lerántania is egyszerűbb ilyenkor...

Az ismeretterjesztés közben pedig messzehangzóan töri ketté a csendet a fűrész éles hangja. Egy-inásfél méteres rönköket vágunk, apám né- gyet-ötöt szorosan összehurkol a lánccal. Fölöttébb élvezem a dolgot, amikor a lánc végét Baba hámfájára bogozza, mert a balga lelkem még nem tudja, mi is vár rám.

A felismeréshez egy gyorsan illanó negyedóra is elegendő. Vezetem az erdő fái között Babá*; mögöttünk, a farönkök súlyos csokra alatt pedig harsogva szakad össze a hó jeges teteje. A hátam borzongató verítékben fürdik, cuppog a csizmámban a megolvadt hó, de egy négyzetcen- timéternyi száraz ruha sincs már rajtam. Nem tudok ügyelni a lépéseimre, mert ettől az ártatlan lótól is félek egy kicsit. Távol tartom magamtól a fejét, s amikor beszakad alattam a hó, örülök, hogy van mibe kapaszkodnom.

— Ne félj! — biztat apám, s nevet közben. — Nem harap!

Mi tagadás, több is az esze ennek a lónak, mint gondoltam volna. Amikor elnyel a hó, s csak a fejem és jobb karom nyújtom a magasba, azonnal megtorpan. Megvárja, míg kikecmergek és csak a „Gyí!”-re indul tovább.

Vég cserélünk. Apám fogja a aba kötőfékjét, jómagam dig hátul ügyelek a farönkre. Micsoda különbség! 1st szemlélhetem csak meg, tgy egy széles árok marad utánunk. Kétoldalt csipkézélű jéglapok széle áll a lagasba, középütt pedig ... Középütt porhanyós, grízes. hó. Öröm benne járni, azipró szemcsék pár lépés uh már tükrösre fényezik a iizmát.

Bárílyen könnyű is itt hátul a íta, inkább újfent oda- állok Baba pofája mellé, vezetna derék igavonót. Merő lucsk ugyanis rajtam minden gnya, az átnedvesedett ruha Idegét meg sétafikáivá érzem gazán.

Egy láncszakadás, féltucat rönkignítás, néhány kétség- beesett rémület — „Most taposs ösee Baba!” — és lassan beesleledik. Közben feltörtük a hegygerincen végigfutó földút jegét, innen pedig fésűfogakhoz hasonlóan zúztuk a hó tetejét minden etetőhöz. Este van, szürke este van, amikor a hegyről leereszkedünk a Gyikoshoz. A tisztás sarkában ott gunnyaszt a bódé. A valamikori lakókocsi, szerszámok és vadeleség tárolására szolgál, de a vad meglesésére alkalmatosabb csodát sem ismerek. Nézem ezt a fejedelmi menedékhelyet és a másodperc töredéke alatt eszembe jut a délután minden kínja, keserve. Ügy érzem, egy lépés nem sok, annyit sem tudok már megtenni; minden gyötrelem, utólag és egyszerre nehezíti el kezemet-lábamat

— Itt maradok, apám — mutatok a bódéra. — Itt maradok, egy darabig maj^ el- leskelődöm, egy kiadós alvás után pedig hazamegyek. Reggel.

Az első szál gyufát dobom az olajkályhába, amikor az ablakon át apám után nézek. Az összekötözött farönkökön ülve biztatja Babát a falu felé, közben fütyül, a távolból pedig hallom, hogy valami nótába kezd.

Az ablakon kiöntöm a csizmából a hólevet, teleteregetem a bódét vizes frottírzoknikkal, melegítőkkel, inggel. A polcon találok egy darab szalonnát és tőpörtyűt, egy papírban szikkadt kenyeret. Micsoda fölséges ízek! Majszolom az ágy végén, az olajkályha mellett gubbasztva ezeket a madarékokat, s tudom. hogy kinevetnének: nem cserélnék most az otthoni foszlós bejglivel, meg a paprikás csirkével sem. Most már. minden meleg, minden bizser- getően meleg az egész bódéban. Talán tfz vagy tizenöt perc és megleshetem az első őzeket, ha pedig szerencsém van, akkor szarvas is jön — gondolom, amikor a szalonná- zás után végigheverek az ágyon. x

Vakító fényre ébredek, a bódé keletre néző ablakán kíváncsian beles a távoli Mát-1 ra mögül kibukkanó Nap. No | hiszen, bátor, erdőn éjszakázó vitéz, ez lett‘a leskelődés- ből — korholom magam. Egy árva kóbor nyulat sem láthattál, úgy meglepett az álom. összeszedem a megszáradt gúnyát, mel-.etek haza frissen, kipihenten. Saját kényelmem miatt is megkeresem a farönkök vájta széles baráz- ] dát és pár lépés után alig hiszek a szememnek. A hó- | jég alól kiszabadított porhó az éjjel erre járó vad nyomát pontosan ugyan meg nem őrizhette, de számos látogatója lehetett e mesterséges vadcsapásnak, afelől semmi kétség. A rengeteg alaktalan pontos rajzolatot nem mutató j nyom arról árulkodik, hogy gyorsan rátalált a vad a jeges hóba tört útra.

I

tt van hát a vigasz a; tegnapi gyötrelmekért: nem dolgoztunk, kínlódtunk hiába. Felvillan előttem a tegnapi esti kép: ül apám a farönkök összebogozott csokrán és indul a falu felé. Fiityürészve, szolidan nótáz- j va.

Megpróbálnám most ma-1 gam is, ha fütyülni, ha da- | lolnl tudnék. Mindenesetre, kedvem volna hozzá.

Schcner Mihály rajzai

NÖGRAD - 1982. december 31., péntek