Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

HURRÄ! /tíü PHAC A utth4i4rOH Md^r a*nos 4/nn •POLITIKÁNK* Mviiyfi »i ^DtQ}| WrelÉST 1 /l) VALLUNK/' f/MyyűS ^HETETDIISTV/W^ • CS4K. ATE5TE^£rt, , KEaEÄTÜ^y Ä P/AWÄo W FEKETE JTOS: P JELEME/M, A LB\f>£TÖ/HVE! II —SÄ Kép, szöveg nélkül SZERVIZBEN A ionok dorgálja a beosz­tottat: — Mondja, képes volt elfo­gadni ötven forint csúszó­pénzt! Nem szégyellte magát? — Szégyelltem, de mit csi­náljak, nem adott többet bíróságon — Bíró úr, vegye figyelem­be, hogy nagyon régen nem voltam büntetve! — Miért, mikor volt büntet­ve utoljára? — Tizenöt éve. — És hol dolgozott azóta? — Sehol A börtönben töl­töttem a büntetést HÉTVÉGE Kiss megkérdezi Nagyot: — Hogy éreztetek magato­kat a hétvégi kiránduláson? i— Szörnyen! Amikor kilép­tünk az állomásról nem talál­tuk a vendéglőt. Amikor meg kiléptünk a vendéglőből nem találtuk az állomást~ ! Oknyomozó art Aki neioüatt nemet — MIKOR GYANÍTÓ először, hogy baj var gazdaság szénájával? — A szénával k< nem volt baj, az már előbb elfogyott.» — Ügy értettem, a ga kodással? — Ja! Kérem, azt a! tájt kezdtem sejteni, ar a főkönyvelőt a zári adás előtt elvitte a ne Szúrása volt. — Mily«! szúrása? — Szúrópróbát tart a pénzügyi szakemt Attól állt be néki a s a szívébe. — Talán nem volt nr rendben. — Bizonyára, ha 6 évesen valakinek szúrí a szivébe. Valami baj az egészséggel. Kérem szer már nekem is ilyen szúrásom, amikor kidőltem egy tehé amelyik azelőtt lenyel vasvilla egyik ágát és állt az oldalából. — Térjünk talán i a pénzügyi ellenőrzésr. lett az eredménye? — Eredménye? N: évek óta nincs ered mér teljesen eredményt» vagyunk. Mint, az a, aki hihihi, meglát ep nőt, de... — Talán, ha lehet, a ­ügyről... — Ja, igen. Szóval, * gény Benőt elvitte a - tő, teljesen magamra i- radtam pénzügyileg, i- szakadt az egész ki. Tiszta szerencse, hogyl- mi sem volt benne. — Ha lehet, rövidé. — Na, ezután bete, tudja, oda föl a mee. Mondták, vallják színin csak színeket tudtamt- szani. Szerintük ez run »politikus dolog volt,re megjegyeztem, a helyze: tünk meg apokaliptikus. Ezeknek fogalmuk sincs a sok szabályozóválto­zásról, meg egyébről. Ké­rem, lassanként akkora a kamatlábunk, hogy az egész országban nincs olyan zokni, amit rá lehetne húz­ni. — Nem is tudták vis­szafizetni a hiteleket? — VISSZAFIZETNI? Ne nevettessen. Mondtam, hogy akkor is üres volt a kasz- sza, amikor a fejemre esett. Nézze a púpot itt a feje­men. Most is fáj! A hitel miatt meg fájjon annak a feje, aki adta Nekünk el­vünk, hogy pénzt vissza nem adunk. Ki van adva ren­deletileg. — Meg se próbált ren­det tartani a szövetkezet­ben? — Ki mondta, hogy nem próbáltam. Legutóbb is fe­lelősségre vontunk egy trak­torost, mert nem cserélte le az olajat a gépben. — Mikor volt ez? — Ügy az ötvenes évek elején. El is vitték, tudja, kik. Noná, az volt az egyet­len traktorunk. Ilyen ma már hálistennek nem for­dulhat elő. Most 17 trakto­runk van. Viszont olajunk nincs, hihihi... — És valamennyi gépük megvan? — Megvan a véleményem az ágazatvezetőről, mert négy hiányzik belőlük most is. Azt mondta, elkószáltak a határban. — A traktorok? — Én se hittem ám el. Csak nemrég még ő volt a föállattenyészíő. Mindig ilyen mesével jött, ha hi­ányzott néhány marha. Azt hiszi, a traktor is marha, meg az elnök is, de téved. mondani — Hogy hiányozhat négy traktor? — Nem hallott még a hi­ánygazdálkodásról. Nálunk már régóta az van. Előbb bevezettük, mint a vizet a faluba. Meg támogatni kell a háztájit is. Ezt is ott leim mondták. — Jó-jó, de hogy jön ea ide? — Elmondom. Egyik ta­gunknak elhalt a felesége, nem volt aki pucolja az ab­lakát a házán, mi meg oda­adtuk a traktor ablaktörlő­jét. Nem tudtam nemet mondani. Elvégre nem néz­hetjük tétlenül, hogy meg­egye a kosz. A másiknak nem indult ki a kocája, oda­adtuk az önindítót, hadd le­gyen malac, elvégre népgaz­dasági érdek. A hűtővel Ju­lis néni hűti most a tejet. A kerekeiből gázpalack­hordót csinált az az ezer­mester Józsi. Eszem a ké­zit, de ügyesen, összehozta. i — Mondja, mi maradt meg ebből a tsz-ből? — A kassza. Itt a púp a fejemen a bizonyíték. Meg a névtábla is „Virágzó Tsz”_ — Mintha kicsit herva­doznának. — Na hallja, nem va­gyunk mi örökzöld. De be­értünk. — Hová? — A VESZTESÉGES TSZ­EK közé. Szépen szanálnak minket, .megint kapunk 10—20 milliót, ismét teli lesz a kassza, mire a fő­könyvelő kijön a kórházból. De mintha már hallanám is a szirénaszót. Ide is sziré­názva hozzák? — Én úgy látom, vinni akarnak valakit. — Te jó isten, ez az a»-; tó csíkos! Z. T. A VILA a

Next

/
Oldalképek
Tartalom