Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
s z n ó ö s b © \ A lig ébredezik még a ködös hajnal, szunnyadoznak a házak ablakszemei, csend borul a falura, ám Tóth Istvánék portáján már nagy a sürgés-forgás. Kést ^éleznek, zubog a víz a katlanban, előkerülnek a zornáncos tálak, jóízű tréfák röpködnek a levegőben. Disznóölésre készül a család. A kétmázsás szegény pára nyugodtan röfög az ólban, nem is sejti azt, hogy mi vár rá. Februárban vették a tere- nyei vásáron, egész évben jól tartották, etetgették, hagy legyen sok húsa, kövér szalonnája... t— Jókora szép állat — dicsérik a sógorok, Tóth András, Hegedűs László és Radnai László —, de mielőtt nekiesnénk, nyelhetnénk egy kupicával! — Mindig az ital körül forog az eszetek! — ellenkezik Ica asszony, a ház úrnője, de azért előveszi a jó karcos pálinkát, körbetöltögeti a poharakat. — Na, egészségünkre, a sikeres disznóölésre! Remélem, a hívatlan vendégeket se kell majd kerülgetni — kacsint felénk. — Böllér úr, maga csak módjával, mert aztán világnak szalad a disznó! — Nem addig a’! — vág vissza Horváth László —, értem én a mesterségemet, a Karancshúsnál tanultam ki, hogyan kell módosán kivégezni a jószágot. •— Itt van, kérem ez a lábfogó bilincs, ami úgy megszorítja a disznó. lábát, hogy akaratlanul is az oldalára dől. Amikor meg már kigarítjuk, elfektetjük, csak a szúrás van hátra. A nyakeret vágom el, akkor gyorsan kileheli a lelkét. Körbealljuk a karicsot. Élesen hasít bele a csendbe a disznó visítása, messzire hallik, tudatja a környékbeliekkel, Karancslapujtőn megint disznót vágnak. Spriccel a vér, bele a vajüngba, fogjuk minden csepp- jét, ebből készül majd a jó reggeli. De addig mé^ hátravan a munka nagyja. Pörzsölés, darabolás, miegyéb. — Megdöglött a disznó, éljen soká a házigazda! —kurjant nagyot Radnai sógor. Elégedetten szemlélik a szép állatot, fehéren villog a vastag szalonna, mögüle a friss hús. — A pörzsölést régi falusi szokás szerint szalmával végezték. Eltartott délig is, amíg teljesen megtisztult a bőr. Ma már korszerű módon palackos gázzal pörzsölünk, fél óra alatt elkészülünk vele — tájékoztat Ica asszony —, de menjünk a konyhába, készüljünk reggelihez Embermunka itt ez a kinti. Pucoljuk a hagymát a vér alá. keverődik a rántás, közben egyre nyílik az ajtó, érkezik .a segítség. Kell az asz- szdnykéz a bél mosáshoz, hurka-, kolbászkészítéshez. Először Margit néni jön Karancsaijáról, a házigazda hatvaneszten- dős édesanyja. Rozi néni, a nászasszony,-nem sokkal utána toppan be. Vejei azt tartják róla. hogy egy keze többet ér, mint öt asszonynak tía együttvéve. — Az biztos lelkem, hogy engem a faluban minden disznóölésre meghívnak. Most is a télen már vagy nyolc helyen voltam.' A belet száz vízbe is átmosom, nehogy szagos legyen. Amikor hó van, azzal jól megdörgölöm, megsikálom... A szépen terített reggelizőasztalt „százan” üljük körül. Ott vannak már Ica asszony testvérei, Juliska, Etzsi, Vali. —- összetartó, nagy család a miénk. Mindent együtt, közösen csinálunk, legyen az házépítés, kerti munka, bármi. összecsendülnek a poharak, de aztán most már munkára, aki él és mozog! Nincs megállás, amíg minden el nem készül. Lesz idő beszélgetésre a vacsoránál. Mi, a hívatlan vendégek sem akarunk szégyenbe maradni. Pilótánk köpenyt kér, a fűtő szerepét vállalja, én százéves k-isködmönt kapok Rozi mamától, nehogy megcsapjon a csípős hiSeg levegő. Sózzuk a szalonnát, paprikázzuk, fokhagymával hintjük. Boszorkányos gyorsasággal dolgoznak a háziak. A böllér úr, hol itt fűszerez, hol ott kever, amott meg a sonkát vágja. Megvilágítja a deres rétet a felbukkanó nap, tíz óra sincs, s már tekeredik a töltő csövén a kolbász, a hurka. Rozi mama a zsírt süti. Dehogy bízná másra, megvan annak is a maga fortélya. Két kis pohár tej kerül a katlanba, hogy legyen szép piros a tepertő. Jár a kéz, de a száj sem hallgat Az emberek jóféle szőlőborral fűtik magukat, hiába kárál ellenük az asszonynép. Tóth István gazda meséli, hogy 14 éves korától a bányában dolgozik, édesapja foglalkozását örökölte. Az édesapáét, akit 1944-ben a karancslejtosi ellenállás idején lelőttek. Rozi mama meg azzal dicsekszik, hetven esztendős bár. de_ még mindig fogékony a munkára. Szabad idejében a szövőszéke mellé ül, szőnyeget készít párnát, térítőt sző. Ica asszony a helyi termelőszövetkezetet dicséri, ahol számviteli csoportvezető. Megélénkül a gyerekhad is körülöttünk, kását kóstolnak, lopkodják a katlanost. De jó is a főtt máj, szív, belsőség, megsózva, kenyeret harapva hozzá! N agy a sürgölődés az alkalmi konyhának kinevezett garázsban. Így az emeletes nagyház konyhája tiszta marad, elkerüli a piszkosságot. Ott szorgoskodunk a tűz- hely körül. Gyöngyözik a sárga húsleves a fazékban, sül a ' hús. a krumpli. Bár reggel hat óra óta talpon vagyunk, alig érzékeljük az idő múlását. Estebédhez ülvén érzi csak mindenki tagjaiban a jóleső fáradtságot. Fenséges lakoma, jó ízű anekdoták, csipkelődés, vicces korholások. Aztán össze- csendülnek a'poharak a Tóth Istvánék konyhájában, a gazdagon terített asztal felett. Ez jó mulatság, férfimunka volt! Kiss Máris Fehéren villog a vséteg .»Ionná Tekeredik * kolbász a tűnőből Csendélet. Ica asszony a hurkát főzi. Ez jó mulatság, férfim unka volt (Gyurkó Péter felvételei) 4----;------------------------------------------------------------------------------i NOGRÁD — 19Ő2. december 31., péntek 5 r
