Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
Múltidézés, jövőtervezés Hit láthatunk '83-ban Nógrád sportpályáin? Beszélgetés Répássy Lászlóval, az MTSH elnökhelyettesével Látványos védések, emlékezetes gólok, nagy ökölvívócsaták, népes tömegsportver- senyek . , . Kinek, mit hozott az 1982-es esztendő. Az év sporteseményei statisztikáiba, archívumokba, fotóalbumokba kerülnek, no és a szurkolók emlékezetében is megmaradnak. S, hogy ki, mit őriz meg magában, az élmény és ízlés kérdése. Bizonyára lesz, aki bánatosan gondol a balassagyarmati labdarúgók kiesésére, vegyes érzésekkel a nagybá- tonyi focisták egy évére. Olyan is akad, aki ünnepli az STC feltámadását. De, hát a sport és az emlékezet ilyen: keveredik benne a jó a rosszal, a csúnya a széppel, a kellemetlen a kellemessel . . . Természetesen már az is öröm, hogy van mire visszagondolnunk. Hogy például volt nógrádi ökölvívó — nem is egy — a müncheni világbajnokságon, vagy a junior EB-n, hogy időnként színvonalas versenyeket élvezhettünk a salgótarjáni városi sportcsarnokban, hogy átadták á megyeszékhely ifjúsági sportcentrumát, hogy a tévéközvetítés jóvoltából az egész ország velünk együtt láthatta az OSN záróünnepségét, hogy első rabén bonyolítottunk le ifjúsági barátságversenyt Nógrád megyében, hogy ... És még sokáig lehetne folytatni a sort, hisz Papp Zoltán, Czúder Antal, Bátka Zoltán, Bodó János magyar bajnoki címéről, vagy a síző fiatalok, a sportlövők előretöréséről nem is szóltunk. Ám most nem is ez a célunk, hiszen az eredményekről folyamatos tájékoztatást adtunk, az átfogó elemzések, értékelések pedig még most készülnek. Sokkal inkább arra lennénk kíváncsiak, mit hoz a jövő. Természetesen nem jóslatokról van szó, hanem tervekről. Vagyis arról, mit láthatunk 1983-ban Nógrád sportpályáin, sportcsarnokaiban, mikor, kinek és hol szurkolhatunk, milyen versenyeken, tömegsportakciókon szerepelhetünk mi magunk is. Ezért felkerestük az egyik legilletékesebb nógrádi sportvezetőt, Répássy Lászlót, a megyei testnevelési és sport- hivatal el nők helyettesét —, aki a szakmai munka irányítója is —, és arra kértük, beszéljen az 1983-as tervekről. •— A versenynaptár alapdokumentuma a magyar sportnak. Éneikül elképzelhetetlen a tervezés. Nos, ez idáig még csak a munkapéldányok kerültek az egyesülethez, szövetségekhez, szakigazgatási szervekhez... — A naptár készítése már a nyár derekán elkezdődött, több lépcsős rendszerben. Vagyis, az országos szövetségek először benyújtották az MTSH-hoz igényeiket, majd az OTSH hagyta jóvá a terveket, ezt követően pedig az országos sporthivatal visszajuttatta azokat a megyei hivatalokhoz. A további már a mj dolgunk, úgy, hogy a nyomdai példányok legkésőbb január 10-én már a kluboknál lesznek. — Milyen szempontok szerint készítették a terveket? — Igyekeztünk differenciáltan dönteni a versenyek mennyiségéről és minőségéről. Így tekintettel kellett lennünk a gazdaságosságra, a hagyományokra és még sok egyébre. Segítenünk kell például az országos bajnokságra való készülődést, vagy az utánpótlás folyamatos és olcsó versenyeztetését Emellett arra is gondolnunk kellett, hogy ’83-ban sem maradjunk nemzetközi sportesemény nélkül. jtvőre is ott leszünk! — Ha már a nemzetközi eseményeknél tartunk, kérem, ejtsünk szót az olimpiai készülődés világhajrájáról. Hiszen 1983 már ennek jegyében telik! Miként tudják sportrendezvényeikkel segíteni a magyar sport ügyét? — Néhány sportágban jelentős versenyt rendezünk, amely remek lehetőséget ad — elsősorban a fiatalabbaknak — a felkészülés leméré- sére. Így például már -január 20-án négy nemzet női tőrcsapatai találkoznak a salgótarjáni városi sportcsarnokban. A világbajnok olasz válogatott mellett a francia, a román és természetesen a magyar csapatot láthatjuk. Vagy novemberben is nemzetközi férfi- és női vívóversenyt rendezünk. De nem csak a megyeszékhely, hanem Balassagyarmat is kiveszi részét a jelentős események rendezéséből. Itt lesz augusztus elején a junior ökölvívók országos bajnoksága és a teniszezők hagyományos decemberi körversenyének fordulóját is a palóc város sport- csarnokában szeretnénk tarta— Megyénk jó néhány sportágban, mint például sakkban, modellezésben, autósportban hagyományos versenyekkel rendelkezik. A jövő esztendőben is megrendezik ezeket? — Igen, legalábbis többségüket. L-esz két ízben is au- tocrossverseny, júniusban rali Salgó Kupa — ismét országos bajnoki futamként —, a modellezők pedig szeptemberben, a Nógrád Kupán találkozhatnak. A sakkozók idén jubilálnak, tizedszer rendezik meg vegyesmesterver- senyüket. — És a fiatalok? Számukra mit tartalmaz a versenynap- tár? — Számtalan sportágban Nógrád megye ad otthont a fiatalok területi döntőinek és az úttörő-olimpia versenyeinek. Az ökölvívó úttörő-olimpia országos döntői a salgótarjáni városi sportcsarnok szorítójában zajlanak majd, áprilisban. Egy hónappal később pedig az ország legjobb kötöttfogású serdülő birkózói randevúznak majd ugyanott. Júniusban ismét mi látjuk vendégül hat nemzet női ifjúsági kosárlabda-válogatottjait. — A most búcsúzó esztendőben dúskálhatunk a tömegsport eseményeiben. Az OSN olyanok érdeklődését is felkeltette, akik korábban kevésbé érdeklődtek a sport iránt. Mit csinálnak az új és régi sportbarátoknak, azoknak, akik csupán szabad idejükben, kedvtelésből szeretnének sportolni? — A megye tömegsportnaptára a közelmúltban megjelent. A kiadványon módosítottunk, most már témakörönként csoportosítottuk a szabadidős-sport eseményeit, így például a „Sportünnepélyek, sportnapok” címszó alatt huszonöt rendezvény szerepel, vagy .a falusi dolgozók sparta- kiádjának keretén belül harmincnyolc időpontot adunk meg, ám ennél sokszorosan több az esemény. Ezért inkább általánosságban mondom : valamivel kevesebb sportnapot kinálunk, mint 1982-ben. No, ez nem azt jelenti, hogy a sportolni vágyóknak kevesebb alkalmuk lesz a mozgásra, Hiszen néhány új létesítménnyel és lakótelepi sportkör megalakulásával lényegesen javultak a szabadidős-sport lehetőségei. — Térjünk vissza a naptárhoz! Konkrétan hány tömegsporteseményt terveznek? — Jelentősebb tömegsportrendezvény mintegy kétszázötven-kétszázhatvan lesz. Ez a szóm — természetesen —nem tartalmazza a vállalatok, üzemek, intézmények sportnapjait, sportprogramjait. Az az élvünk, hogy „gazdaságosabban, hatékonyabban”. Ezért is a inkább a folyamatosságra, mintsem a látványos nagy eseményekre igyekszünk helyezni a hangsúlyt. — A közelmúltban a tömeg- szervezetek, valamint a hírközlő eszközök jóvoltából két nagy országos tömegsportakció kezdetéről is értesültünk. Kérem, erről is mondjon néhány mondatot! — Az olimpiai ötpróba az Edzett • ifjúságért mozgalom hagyományait viszi tovább. Pontosabban annak csúcskövetelményeit állítja a próbá- zók elé. Magas a szint, s csak az lesz képes teljesíteni, aki valóban rendszeresen sportol. — Miiyen sportágak jelentik xi. ötpróbát? — Futás, úszás, kerékpár- és vizitúra, valamint téli Volt egyszer egy OSN... Emlékezetes mérkőzés: STC— Eger SE. Kovács II. harcol a vendégcsapat védőivel. csúcstúra alkot ötösfogatot, A követelményekre jellemző, hogy a futásban a férfiaknak három óra alatt huszonnyolc kilométert kell megtenniük. A nők próbája sem kevésbé könnyű, hiszen kerékpárral négy óra alatt hatvan kilométert kell teljesíteniők. — Megvan-e már a próbák időpontja? — Igen, vagy legalábbis részben. Három próbát országosan, kettőt a megyékben rendeznek meg. Mi május huszonegyedikén futásban, szeptember huszonnegyedikén kerékpárban tartunk próbát — Az Aranyérmesek az olimpiára mozgalom jntalma — utazás az ötkarikás játékokra — so!;akat csalt a sportpályákra, kapcsolt be a rendszeres sport vérkeringésébe; Most mit nyerhetnek az indulók? — Ha azt mondanám, hogy egészséget, talán nem lenne megfelelő válasz a kérdésre. Az ötpróbázók emléktárgyakat, emblémás trikókat, melegítőket, valamint tatai táborozást nyerhetnek. — A fiatalabbakat, az úttörőket „Játssz velünk!” jelszóval hívják a sportpályákra. Mi az akció lényege? — Célunk a fiataloknál is a rendszeresség elérése. Arra törekszünk, hogy a csapatok — három felnőttel kiegészítve — minél többször és minél több hasonló együttessel találkozzanak. S játsszanak együtt és a felnőttekkel is. Természetesen itt is van jutalom : csillebérci táborozás, balatoni üdülés és külföldi jutalomutazás. Bizony — ben. ne nem csupán a díjak miatt — sok közösség küldi el nevezését, és vesz részt folyamatosan a küzdelmekben. — Végezetül még egy kérdés: a sportvezető milyen reményekkel várja a megye sportjának új esztendejét? — Nehéz a válasz. Hivatalból tele kellene lennem optimizmussal, és bízom is sok mindenben. Így a nógrádi foci feltámadásában, az ökölvívás alapjainak megszilárdításában, vagy az STC atlétáinak további jó szereplésében. Épp úgy reménykedem, hogy a tömegek sportjának folyamatossá tételében további apró lépést teszünk előre. És abban is, hogy a nehezedő gazdasági körülmények közepette jobb szervezéssel, a rejtett tartalékok feltárásával javul megyénk sportjának, egyesületeinek helyzete. Emellett azt is várom, hogy mint néző, színvonalas, jó versenyek, nagy iramú mérkőzések részese lehetek! Kiss László „Megy a jobb!” Sötét nadrágban: Hranek Sándor, ia 1982. évi abszolút ranglista vezetője. Ügy döntött a bátyám, hogy nem viszi magával a téli túrára gombfocicsapatom bizonyos játékosait, akik a James Kupa 24-es döntőjének csoportmérkőzésein felléptek. (A közvélemény szerint: leszerepeltek.) Mert ahelyett, hogy megmutatták volna: ők a James — nem sokat mutattak. Bár többen úgy vélik, feszült szituációkban jobb inkább mutatni, mint mondani bizonyos dolgokat (például a kispadról, a fél világ számára fölerősíiett tévés zajmikrofonba)... Nos, úgy tűnik a bra- tyóm tanult a történtekből; mindannyiunk kárán ugyan, de holtig, mint a jó pap. Amikor a csapat egész évi teljesítményének jutalmaként a teljes társulatot elküldte meleg éghajlatra a szövetség — ő mint kapitány eleve meg sem hívta azokat, akiket adott esetben még messzebbre kellett volna visszaküldenie. Tudniillik, ha ő dühbe jön... így aztán a város másik végében — tőlünk nyugatra, egy új lakótelep közepén — levő távfűtőközpontbán megrendezett mérkőzéssorozatra, legismertebb csillagai nélkül utazott a gombfoci-válogatott. Indulás előtt a rendező pályaudvar egy félreeső helyiségében meginterjúvoltam a bátyámat: — Sztárjai híján is szívesen látják ilyen messze földön a Gondfoci Hégis csillagokat láttak! csapatot? — kérdeztem, csak úgy „bemelegítőnek”. — Erre én is kíváncsi vagyok. Már mint, hogy miképpen reagálnak majd váratlan csapatépítési húzásunkra. Ha eljut oda egyáltalán a tömegkommunikáció, például a Matador utcaiak elleni világraszóló győzelmünk híre, akkor bizonyára feltűnik majd a nagy nevek hiánya a csapatból. Csakhogy én már a körzeti bajnokság jövőre kezdődő selejtezőire gondolok — tette hozzá sejtelmesen a Nagy Stratéga... — Kik ellen játszanak? — Halvány segédfogalmam sincs. A jó szertáros a megmondhatója. — Mit lehet várni az öszszecsapásoktól ? — A tökéletesen ismeretlen ellenfelekkel szemben alaposan fölkészültünk. Részletekbe menően kidolgozott taktikánk a kulcsemberek kikapcsolására épül. Külön gyakoroltuk az összjátékot lejtős pályán, sziklás hegycsúcson. istállómelegben, kocka alakú labdával, rögbi-játékvezetővel... — Hasznosnak ígérkezik a túra? — Mérhetetlenül. Mind szakmailag, mind a nagy háztartást illetően, már ami a közös konyhát illeti, ugye, vagyis az anyagiak oldaláról, tehát pénzügyileg is. — Mennyi? — szegeztem neki konkrétan, lényegretörő- en. — Mérkőzésenként hét fi- tying, plusz buszköltség és hamuban sült pogácsával való teljes ellátás. — Ez hányféle oszlik? — Húsz játékos, tíz kísérő plusz a hivatalos' kassza. Na meg a feketepiac. Sok sikert kívántam, és ennek meg is volt a foganatja. Igaz, a tervezett négy találkozókból kettő lett, mert közben fölrobbant a kazán. Viszont a jelenlevők így elmondhatták, amikor felocsúdtak, hogy mégis csak valóságos csillagokat láttak! Személyi sérülés szer encsére nem történt, de a kialkudott ösz- szegből a társaság elég keveset kapott, az intéző viszont sokkot. Különösen, amikor itthon ráripakodtak, hogy Jobban válogassa meg a mécsesek színhelyeit, ne robbanás- veszélyes helyeken kelljen játszaniuk. Csak azzal tudott védekezni, hogy máshonnan nem jött meghívás. Mindazonáltal megállapított^ hogy a túra feltétlenül hasznos volt, legalább az ellenfelek felkészítése szempontjából. És bár a helyi lakosság átmenetileg fűtés és meleg víz nélkül maradt, válogatottunk játéka tűzbe-gázba hozta őket. (Bár a távhő után sután hathatott a propán-bután...) Mégsem fáztak hát, csak másnap, amikor az újságokban azt olvasták, hogy a búcsúfogadás pohárköszöntőjében jövőre is meghívták a vendéglátók a csapatot. Végül is a jeles tizenegy fö- lülkerekedett a sintértelepi Kutyaütők FC és a kertekal- jai Futballugató TK ellen. (A két legyőzött gárda egymás elleni összecsapásáról nem érkezett jelentés, valószínűleg a tudósító is alulmaradt. Meg nem erősített hírek szerint azóta is gyógyítgatja az FTK- soktól kapott harapásokat a KFC-sek szőreivel.) Hazaérkezés után a bátyám lemondta a részvételt csapatával a szomszédos házbeli teremtornán. Ügy vélte: ha a helyszín egy közönséges és facér terem — ott ellenük szurkol a közönség, s kevés babér terem... Várkonyi Ferenc
