Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

Taxistörténetek Taxisok. Sokak szerint — és bizonyára van benne né­mi igazság — a legjobban fizetett gépkocsivezetők e nem könnyű szakmában. Akik a mesés borravalókról ábrándoz­nak, csak a derűsebbik oldalát látják e hivatásnak, pedig vannak pillanatok, amikor a taxis nem kap nevetőgörcsöt. Persze találkozni ennek ellenkezőjével is. Ilyen «, olyan is akad. Ezekből adunk közre néhányat P. J. tolmácsolásá­ban. HELYCSERES TÄMADÄS Jólmegtermett asszonyság vágtat át a téren, s a sorban várakozó taxik közül íelránt- ja* az első ajtaját. „Szabad a kocsi?” lihegi, majd választ se várva bepattan a kormány mögé a vezetőülésre. A kollé­gákkal a padom ülve beszél­gettünk, s döbbente? néztük, hogy helyezkedik el az utas az autóban. Mit volt mit tenni, beszálltam a mellette levő hátulról sem számíthat segít­ségre, sírva fakadt. Előbb be akartam vinni a rendőrségre, de valahogy megsajnáltam. El­engedtem. Hogy mennyi pénz volt nálam? Talán 5—600 fo­rint .. AKI MAJDNEM mMEGÉRKEZETT“ Három éjszakai hajtok egy szórakozóhelyről ha­találhatom meg. Mikor csönd, be becserkésztem, éppen sze­relmes szavakat suttogott szí­ve hölgyének egy ház ajtaja előtt. Úgy esedezett bebocsá­tásért, hogy észre sem vett. No, aztán én is suttogtam ne­ki néhány közvetlen szót, mi­re habozás nélkül fizetett HARMADIK NEM VOLT Kismama érkezik a taxiál­lomásra egy csukott babako­csit tolva. Karján párhónapos baba. Beül a kocsiba, én meg tüsténkedem, hogy beprésel­jem a babakocsit a csomag­tartóba. Próbálom így, pró­bálom úgy, oldalt fordítom, fejreállítom, mire megszólal a mama: „Jesszusom a másik gyerek !” Mondanom se kell, a babakocsiban volt Kivettem a pólyást, betettem az ölébe, ülésre és kíváncsian figyeltem zaíelé a gyorsforgalmi úton. Jó majd biztos, ami biztos meg­___• . 1 fl T» m _______J..1 _____________«_____________l______1 - «1-------------------1 ' ' J 1 1. —— «in/ia-A kni*_ m it csinál „Miért nem indul nyok-vaiwal megyek, amikor már, sietek!” türelmetlenke- a hátul ülők egyike etoik- dett „Kedves asszonyom, ön kantja magát „Megérkeztünk!" ül a volánnál, tőlem mehe- azzal már vágja is ki az aj- tünk!” Rémülten pillantott az tót és lép ki a kocsiból- Nyole- előtte meredő kormánykerékre, vaunál. Társai szerencsére utá­lna jd rám. „Nem, nem, cse- nanyúltak és még sikerült el- réljünk helyet!” Mit mondjak? kapniuk az utolsó pillanatban. Némi késéssel indultunk, úgy Cipőjének sarokvasa csak úgy csurgott a szememből a könny a nevetéstől. SlRÓS KÉSELO Éjszaka a bányagépgyár kör­nyékére fuvaroztam két fia­talembert és egy lányt. Jó ki­.«rzikráaott az útburkolaton. Máig is rejtély számomra, mi­ből gondolta, hogy hazaérke­zett .. ÉJJELI SUTTOGÁSOK Mihálygergére vittem egy kérdeztem, hogy nincs-e har­madik is? TIZENKETTES KÖRFORGALOMBAN Népes társaság rohanja meg a kocsimat a taxiállomáson. Hét felnőtt, öt gyerek. Prése­lik be magukat a járgányba. Egy darabig tűrtem az invázi­ót, aztán amikor már mellet-, tem is hárman ülték, kinyitot­tam a hátsó ajtót, mondván az eleje szálljon, ki, mert a vége máskülönben nem fér xai^jmoeri es egy ánU mefl be. JÓ ideig körforgalom volt a halt terület volt, ahogy meg- „tast. Azt mondta, álljak meg álltam, így szól hozzám a a sarokháznál, egy pillanat mellettem ülő kedves utas: múlva jön, csak beugrik a „Most elő a pénzt, vagy én pénzért. Egy perc múlva ki­veszem elő a kést!” Nem volt nézek a kocsiból, látom a rá ideje. Valahogy számítod- sarokház a kocsma. Monda­tára a támadásra és előre fel- n0m s<, kell, a fiatalember a készültem. Már moccanni sem hátsó ajtón addigra lelépett a mert, amikor hátrakiáltottam fuvardíjjal. Mivel nagyjából a másik kettőnek: „Kifele a pontos leírást tudtam adni az kocsiból!” Miután látta, hogy utasról, sokan segítettek, hol jmHiniiiimmiiiimiiiinmtimoimHHHl kocsi körül, míg rájöttek, így semmiképpen nem férnek be tizenkettőn. „Arra való a taxi, hogy utasokat szállítson!” perlekedtek. „Arra hát” mond­tam. Ök mégis valami átjáró­háznak nézték. Szerencsére közben befutott egy kollégám, így megoldódott a probléma. A hetedik év a legnehezebb Múltról, jelenről, jövőről a miháiygergei táncosok között Nem először szegezik mel­lüknek a kérdést: miért tán­colnák? Néhányan pedig a fa­luban még ma is, lekicsinylő­én beszélnek róluk. Nekik ér­telmetlen ugrabugrálás az, ami a néptánccsoport tagjai­nak kellemes szórakozás, hasz­nos időtöltés, páratlan öröm­forrás. — Mert nem értik, milyen nagyszerű érzés, ha egy cso­port együtt van, jól érzi ma­gát — mondja Egyed András, a salgótarjáni Karancshűs dolgozója. — Számomra ez je­lenti a táncolás legnagyobb értelmét. Persze csodálatos érzés hallani a közönség tao- sát is, tudni azt, hogy az él­ményt, amelyben nekünk köszönheti. — Nagyszerű kikapcsoló­dást jelent, még a rossz kö­rülmények között is — jelenti ki Egyed Pál, a Geodéziai és Térképészeti Vállalat munka­társa. — Egy-egy próba után az ember valósággal felfrissül, újjászületik. — S nem elhanyagolható az sem — veti közbe dr. Egyed Ferdinánd művészeti vezető —, hogy a tánc fejleszti a test­kultúrát, átalakítja a szemlé­letet, formálja az életmódot. Aki táncol, az megtanulja, hogy az eredményekért meg kell dolgozni, s megtanulja becsülni a maga és mások munkáját. — A tánc látványnak is csodálatos — jegyzi meg Zsé- lyi Irén, a salgótarjáni szol­gáltató vállalat dolgozója. A miháiygergei művelődési ház klubjában beszélgettünk a helyi Ipoly néptáncegyüttes tagjaival. Munkások, diákok, alkalmazottak zömmel a kö­zeli megyeszékhelyen dolgoz­nak, vagy tanulnak, szabad idejükben pedig a néptánc különböző elemeit sajátítják el, előadásokra, országos és megyei bemutatókra, verse­nyekre járnak. Az Ipoly táncegyüttes hat esztendeje alakult, megszerez­te a szövetkezet támogatását. A MÉSZÖV rendszeresen tá­mogatja anyagilag, erkölcsi­leg az együttest. Megalaku­lása két ember ötletének és összefogásának' köszönhető. Lenkó Alfrédné, a csoport technikai vezetője —. ifjabb éveiben maga is különösen kedvelte a táncot — felkeres- , ... te dr. Egyed Ferdinándot, aki részesült, akkoriban még a budapesti jogtudományi egyetem hallga­tója volt. gyakorló néptáncos, alakítsanak helyben néptánc- együttest. Van a faluban né­hány érdeklődő, ügyes „gye­rek”, akad még a népviselet­ből is egy-egy darab a házak­nál, ha nem, hát csinálnak majd. A kultúrházban talál­kozni lehet, próbálni. Egyed Ferdinánd, szívesen szövetke­zett Lenkónéval, s vállalta el a szervezendő együttes tartal­mi munkájának vezetését. — Falun meglehetősen szűk­re szabottak a fiatalok kultu­rális lehetőségei — mondja Lenkó Alfrédné —, többek között ezért gondoltam a nép­tánccsoportra. Egy jó lehető­séggel több. Vannak széo ha­gyományaink, őrzését, ápolá­sát a tánccsonort felvállalhat­ja. Amit pedig tanultak, azt bemutathatják különféle ün­nepségeken, a rárósi kulturális napokon. — A hat év alatt sok min­den történt velünk — mondja a művészeti vezető, aki mel­lesleg a MÉSZÖV jogtanácso­sa. — Rengeteg kellemes em­lékű fellépésünk volt. az utóbbi minősítőn bronz foko­zatot szereztünk. Kis község­ben dolgoztunk, pártfogóink nem, vagy alig voltak. A köz­ségben néhányan nem nekünk szurkolták... — De azért megtanultunk mindent, amire szükségünk volt — veti közbe Varga Éva, a salgótarjáni SZTK-rendelő- intézet röntgepasszisztense. — Most már inkább az a gond, hogy szűk számunkra a tele­pülés, kevés a továbblépésre inspiráló erő. — Problémáink vannak az utánpótlással is — jegyzi meg dr. Egyed Ferdinánd. — Kicsi a falu, kevés a számba jöhe­tő fiatal. Akadt olyan esz­tendő, hogy az általános isko­la első osztályába mindössze öt kölyök járt. A miháiygergei fiatalok el­járnak, dolgozni. A középis­kolások egy része is távoli kollégiumok lakója. Persze igyekeznek segíteni magukon rokoni, baráti kapcsolataik révén. Most két litkei és egy karancslapujtői fiatal erősíti a miháiygergei együttest. Jövőjükkel kapcsolatosan mégis kissé tanácstalanok. Az idei év sokban különbözött az előzőektől. Hónapokig zárva volt a művelődési ház, átala­kították, nemrégiben készült el, így nem tudtak próbálni. Megfakult a tudás, megkoptak a kapcsolatok. Mindezek el­lenére remélhetőleg lesz meg­újulás. Mert ez lenne a szá­mos szép sikert megélt együt­tes történetének hetedik esz­tendeje. Sulyok László Amatőr humorista Tarjánban Ha megdobnál<paradicsommal, dobd vissza dinnyével! — Miért lett a nevűk Bu­meráng? — Erre kétféle választ ta­dok adni. Az egyik az, hogy Tarjánból szoktunk elindulni a műsorunkkal, és ugyanide térünk meg. A másik lehetsé­ges felelet: ha megdobnak minket paradicsommal, mi dinnyével dobjuk vissza... AZTÄN ELNEVETTE MAGÄT Bakos Gézának, a József Attila Művelődési Központ dekoratőrének életét átszövi a humor. A huszonhét éves, ho- mokterenyei fiatalember csí­pős paródiákat készít és — a niHmiitiintiiifiwinmiiiinniiimMiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiinimiiiiiiiiiiiiiiiu;:­Hiába él már negyedik esz­tendeje városban az öreg, Nagy János, valahogy csak nem szokja. Szabadul is az emeletről, ha tud — márpedig miért is ne tudna, nem sok dolga van a háztartásban, sőt, amikor már nagyon fészkelö- dik a semmittevésben, maga Micsoda idők hallgattuk a kinti vidám zsi­vajt, s ha le-le is hunytuk a szemünket, olyan volt, mint­ha nappal lenne. Hatalmas az asszony küldi, ját jón egyet, reflektorként ontotta fényét a la, már ágyban voltunk. Hoz­zánk lépett, megcsókolgatott, s szólt: Boldog új évet, gyer­mekeim! Majd’ mindennap találkozom vele Salgótarjánban a hegybe épült házak között, ahol sű­rűk a fák, sok a bokor, ahol hallik a cinkék éneke, s reb­ben a feketerigó. Most is ott áll a hegyderékban, a fölfelé Hold, szikrázott, csillogott a hó úgy, hogy lámpagyújtás nélkül akár olvasásra is ad­hatta volna fejét az ember. Volt is eszünkben átaludni ezt a jeles éjszakát! A kulcslyukon át leskelődve kanyargó lépcsősoron, s tátott láttuk: apánk megint fel­szájjal bámulja a házak köz­ti nagy gyepen szorgoskodó asszonyokat. „Micsoda idők!” — mondja és tarkójára tolja irdatlan fekete kucsmáját. „Micsoda idők” — ismétli. „Maholnap szilveszter, ezek meg az őszi leveleket gereb­lyézik. Uramisten, hol van­nak azok a régi, nagy ha­vak !” Mert bizony, voltak azok régen. Emlékszem, akkor majdnem az ablak párkányáig ért, s hiába parancsolt tíz óra kö­rül ágvba jóanvánk, csak nem jött álom a szemünkre. For­golódtunk a kisdunna alatt. kurbiizza a gramafont, újabb lemezt tesz fel, s ropja a tán­cot a hat szomszéd. Az ajtó­val szemközti sarokban asztal állt, rajta nagy tányérokban párolgott a frissen főtt kol-. bász, s be is érezhetően csik­landozta az orrot a délelőtt, á hó alól kínnal-keservvel ki­bányászott torma ereje. Az­tán egyszer csak csönd lett. Megállt a lemezforgás és a telepes rádióban, amelynek széltépte antennadrótját dél­után. az alkalomhoz nem illő, sűrű istenkáromlások köze­pette kötözte össze apánk, felhangzott a Himnusz. Sosem láttunk még felnőt­teket ilyen megilletődöttnek. Láttuk, anyánk elindul az ajtónk felé. de mire kinyitot­N^GRAD - 1982. december 31« péntek Hol vannak már azok a ré­gi, meghitt szilveszteresték! — tűnődik el Pista bátyám. Ami­kor összejöttek a jószomszé­dok, meg egy-két közeli ro­kon. Azok voltak az igazi óév­búcsúztatók! Tudod, a disznót karácsony előtt megszúrtuk már, mert errefelé úgy járja, hogy a szentestére abból a friss húsból illik már főzics- kélni az asszonyoknak, le is nézték azt az embert, aki ad­digra nem tudta kés alá hiz­lalni a malacát, úgyhogy szil­veszterre már volt füstölt kol­bász, fagvos disznósajt, piros tepertő. Bor is maradt még a vágásból, ha meg nem, hát újra megtöltöttük a demizso- nokat. Jártak még árulni ak­koriban az Alföldről, Debrő- ről. Verpelétről az emberek, azoktól vettünk, ha jót akar­tunk inni. Nem is azt a sa­vanyú, szőlőt sem látott kocs­mait... Szóval, jól befűtöt- tünk a nagyobbik szobába, felhordta az asszony az éte­leket. kalácsokat, kitől tögette üvegbe a borokat, aztán ne­kiláttunk a disputának. Szám­ba vettük az elmúlt évet, volt mindenkinek valami monda­nivalója. Közben eszegettünk, iszogattunk, egyre jobb lett a kedvünk, s amikor már ki­fogytunk a szóból, elkezdtünk danászni. Sok szép, régi nóta, hol is van már! Éjfélkor ösz- szeölelkeztünk, összecsókolóz- tunk, aztán átmentünk a szomszédba boldog új évet kí­vánni. De rég is volt! Most meg! Ha végeztem a ház kö­rüli munkával, levetem a csizmám, tiszta nadrágot, pa­pucsot húzok, beülök a fo­telba és nézem a tévét. Néha koccintok magammal, az asszony nem iszik egy kor­tyot sem, mert szedi a gyógy­szert msrékszámra, harapok közbe-közbe valamit, aztán azon veszem észre magam, hogy le-lecsukódnak a szem- pilláim. Akkor aztán jöhet ne­kem már a Hofi is... ! Más világ ez rnár, fiam. Olyan ma­gsaknak vaiók az emberek. Begubóznak a házukba, le­húzzák a rolót. Elhiszed, csöppet sem félek attól, hogy éjfél után valaki is becsön­get, boldog új évet köszönte­ni. Igaz, én sem megyek. Hát, ilyen idők vannak mostaná­ban. Az istennek sem akarja a tél a havat, pedig lassan új­esztendő. Micsoda idők ... ! Karácson,» György kéttagú Bumeráng együttes tagjaként — ad elő mai slá­gerekről, szatirikus „nótákat” szerez mai helyzetek kifordí­tásával, emellett karikatúrá­kat rajzol emberekről, fonák­ságokról. — Kapott-e már a fejére például a rajzai miatt? — Egyszer a honvédségnél lerajzoltam a századparancs­nokomat Hozzátartozik a do­loghoz, hogy ő nagyon szeret lovagolni, és az egyik nap kék-zöld foltokkal a képén, lábát húzva jött be. A rajzo­mat ez az állapota ihlette ... Hamar tudomást szerzett a dologról, és szigorúan beren­delt ellentmondást nem tú­róén rám parancsolt: mutas­sam meg a képet Nem volt más választásom, elé tettem az asztalra. Egy pillanatra düh futott át az arcán, de az­tán elnevette magát Annyira megtetszett neki, hogy később az információs táblára is ki­rakatta ... A „büntetés” az volt, hogy ezután rendszeresen kellett mindenfélét rajzolnom a faliújságra. KONCERT A LÉPCSŐN — Egy nagy humorista, Ka­rinthy állítólag búskomor volt Milyen „kint az életben” Ba­kos Géza? — Nem jó, ha mindig bo­hóckodik az ember. Az én vi­selkedésemet meghatározza a hangulatom. Nem szoktam pa­lástolni, ha nincs éppen jó kedvem. De kiválthat az enu bérből derűt az is, ha hely­zete miatt inkább sírni kel­lene... Amikor megjött a Trabantom, jelezték, felutaz­tam érte. Látom, ki van ír­va: „Mai színválaszték: vilá­goszöld.” Éreztem, hogy erre a komikus feliratra valami viccel kell reagálnom. Úgy is lett. Amikor rám került a sor, fontoskodva odahajoltam az ügyintéző nőhöz: kézit csó­kolom, kérhetnék valamit? Tessék! Ha lehetne ... vilá­goszöld ... A mögöttem álló sor dőlt a nevetéstől. Talán nem is annyira a humortól, hanem mert örültek, hogy valahogy feloldhatták a tehe­tetlenségüket. — Érzi-e magát máskor is kiszolgáltatottnak ? — Nevezzük X falunak a sértődés elkerüléséért. Oda voltunk hivatalosak a nyáron egy műsort előadni. Fél hét­kor kezdődött volna az elő­adás, de a kultúrház-igazgató késett. Be se tudtunk menni a terembe, kint vártunk a húsz-harminc fős közönséggel. Másfél órás várakozás után végül úgy döntöttünk: nem kell nekünk a terem. Kint a lépcsőn tartottuk meg a negy­venperces műsort. így is meg volt a siker, s külön élményt jelentett. NEM MERTEK KÉRDEZNI — Másodállásban ön iskul- túrházvezető. Ebben a szerep­ben miként szuperéi? — Három éve jól összeba­rátkoztam néhány popénekes­sel, köztük Somló Tamással,, Balázs Ferenccel. Balázs Fe- cót egyszer sikerült lehívnom Homokterenyére, közönségta­lálkozóra. Ott ültek vagy hú­szán a fiatalok, de valahogy nem mertek kérdezni semmit. Én tettem fel Fecónak a szabványkérdéseket, amikre jói tudtam a választ. Addig- addig, míg Feri megunta: „Gézukám, te már úgyis tudsz rólam mindent, ne vond el a többiektől a szót!” Ezzel oldotta fel a hangulatot, s eavcsaoásra felbátorította a többieket... Molnár Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom