Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-22 / 300. szám

Taxik új szerepkörben 'Az tfj sze­mélyszállítási változat, a taxi- buszrendszer — amelynek szülő­hazája az USA —, Nyugat-Né- metországban hé. zagpótló szere­pet tölt be a vá­rosi közlekedés­ben. Ez az új szolgáltatás be­jelentett utazási igényeken ala­pul, amelyben az utas elfogadható viteldíjért élvez­heti a háztól há­zig síállítás elő­nyét, a közleke­dési üzem pedig elkerülheti a fe­lesleges üresjá­ratokat. A taxi­busz telefonhí­vásra vagy hívó­oszlopról adott jelzés nyomán viszonylag rövid időn belül felve­szi utasait, át­szállás nélkül szállítja őket a körzeten belüli úticélhoz, és a személygépkocsikhoz ha­sonlóan kényelmes ülőhelyet nyújt. A taxibuszrendszerek járművei rádió adó- és vevő- készülékkel felszerelt kis­autóbuszok, amelyekben ál­talában 14—20 ülőhely van. A forgalomba küldött jármű­vek körzetükben cirkálnak: nem kötött vonalakat gálnak ki, hanem egy letet, nincs tehát menetrend­személy kíván utazni. A kö­vetkező lépés a területen tartózkodó taxibuszök olyan mozgatása, hogy a felmerült igényeket minél gyorsabban kielégíthessék, ugyanakkor kihasználatlan férőhelyük minél kevesebb legyen (ez egyébként ún. optimalizálási feladat, amelynek elvégzésé­hez egy kis számítógép szük­séges). A taxibuszrendszer al­kalmas arra, hogy teljes egé­szében ellássa a kisvárosok helyi tömegközlekedését, vagy eredményesen lebonyo­lítsa egy-egy előváros belső forgalmát, egyúttal gyűjtő és elosztó szerepkörben ki­szolgálva a tömegközlekedési gerinchálózathoz tartozó kö­zeli gyorsvasút- vagy autó­buszállomást. Képünkön az egyik nyugat- németországi városka taxi- buszrendszerének hívóoszlo­pát láthatjuk. E rendszerben levelezőlapon, telefonon, vagy a hívóoszlopok gombjainak lenyomásával tetszőleges idő­pontra kisautóbusz rendelhe­tő a kívánt megállóba. Leve­lezőlapon a gyakori haszná­lók rendelik meg a napi mun­szükséges taxibuszt, telefonon és a hívóoszlopok útján az utasok jelentik be jük. A forgalomirányító köz­pont összegyűjti az igényeket, alkalmi mikor, honnan és hová, hány igényüket. szol- kába vagy iskolába járáshoz terü­Népi ellenőrök vizsgálták Lakossági ügyintézés a rétsági járásban Az ötnapos munkahéttel megváltozott élet- és munka­rendünk előtérbe hozta a la­kossági ügyek munkaidőn kívüli intézésének megoldá­sát. Születtek is különféle in­tézkedések, ezek gyakorlati megvalósítása is megkez­dődött. Hogy miként való­sultak meg az elképzelések, arról végzett vizsgálatot a járási népi ellenőrzési bizott­ság Rétságon és környékén. A kilenc tanácson és szolgáltató helyen tapasztaltakat a bi­zottság a minap értékelte. Megállapították, hogy a különböző szintű tanácsi szerveknél az ügyfelek mun­kahelyi veszteségidejének csökkentése érdekében tör­téntek intézkedések, de lé­nyegi előrelépés valójában nincs. Nagyon kevés kivétel­lel a szombati ügyfélfogadást a lakosság nem veszi igény­be, ugyanakkor nem tartja be az ügyfélfogadás rendjét. En­nek oka: a rend kialakításá­nál nem vették figyelembe a helyi sajátosságokat, nincs összhang a különböző szer­vek ügyfélfogadási ideje kö­zött. valamint, hogy a meg­határozott időpontokról nincs kellően tájékoztatva a lakos­ság. Ennek ellenére minden esetben fogadják az ügyfele­ket, de ez nyilvánvalóan za­varja más munkák folyama­tosságát. A vizsgált tanácsi szervek közül a járási hivatalnál a szervezeti átalakítást meg­előzően végeztek munkater­helési vizsgálatot. Eredmé­nyeit jól hasznosítva, a szak­osztályok között munka­átcsoportosítást végeztek. Ugyanakkor a helyettesítési rend nem megoldott, azaz csak halaszthatatlan ügyek­ben biztosított. A vizsgálat megállapította, hogy a különböző szolgáltató egységek munkarendje egyál­talán nem vezet az ügj'felek, megrendelők munkaidő­veszteségeinek csökkentésé­re. Az illetékes tanácsi szer­vekkel nem egyeztetik a nyitvatartási időt, mivel szervezetileg más területi központhoz tartoznak. To­vábbi baj, hogy a lakásokon végzendő munkák rendje nem veszi figyelembe az állampol­gárok elfoglaltságát, általá­ban csak a napot jelölik meg a munkavégzés időpontjául. A munkahelyeken végzett vizsgálatok alapján a népi ellenőrzési bizottság általá­nos megállapítást nem tu­dott tenni, mert az ellenőr­zött egységeknél alacsony a létszám, így a kiesett mun­kaidő nem tükrözi hűen a járási tendenciát. Annyi az adott esetekre megállapítha­tó volt, hogy az eltávozások részben szabályozottak, kü­lönösebb intézkedésre nincs szükség. A javaslatokban a bizott­ság ttöbbek között kitért ar­ra, hogy a Rétsági nagyköz­ségi közös Tanács ügyfélszol­gálati irodáját fejlesszék va­lóban ügyfélszolgálattá — miután tevékenysége jelen­leg csak az ügyfelek tájékoz­tatására terjed ki —, ezzel is tehermentesítve a szak- igazgatási szerveket. Általá­ban meg kell oldani a tájé­koztatást, az ügyiratok átfu­tási idejének csökkentését. A vizsgálat általános tapaszta­latai azt mutatják, hogy új­ra meg kell vizsgálni a szom­bati ügyelet bevezetésének lehetőségét, amennyiben en­nek jogszabályi akadályai nincsenek, bevezetését indo­koltnak tartják. Töhet a századik! A gépkocsinyeremény-be- tétikönyvek november végén megtartott legutóbbi sorsolá­sán —, mely a húzások kö­zött a 86. volt — tizenhét négykerekű került nyere­ményként Nógrádba. A pász­tói járásban 99-re emelkedett a nyereményautók száma. A századikra sem kell sokat vár­ni, a februári sorsolás alkal­mával minden bizonnyal meg­érkezik. Várományosa lehet bárki, aki betétkönyvét idén október 31-ig váltotta és 1983. január 31-ig érvényben tart­ja. Az idén különben össze­sen 72 autó került gépkocsi- nyeremény-betétkönyvek sor­solása révén Nógrád megyé­be, szinte valamennyi hazánk­ban elérhető típust reprezen­tálva. A leggyorsabb számítógép A legnagyobb japán cég, a Fujitsu műszaki szakemberei tudományos célokra új szu­pergyors számítógépet dol­goztak ki és készítettek elő gyártásra: A FACOM VP—200 típust Norbur Yamaguki, a cég képviselője szerint ez a világ leggyorsabb számítógépe. A tudományos adatfeldolgo­zásban az eddigi „gyorsasági rekordot” az amerikai számí­tógépek tartották. A FACOM VP—200 azonban náluk is gyorsabb: egy másodperc alatt ötmillió számítási műveletet tud elvégezni, míg az ameri­kai gyártmányú számítógé­pek, például a Cray Research cég X—MP típusú gépe, vagy a Control Data Cyber 205 tí­pusú gépe másodpercenként legfeljebb négymillió számí­tási műveletet végez el. Az új japán számítógép na­gyon sokféle feladat megol­dására alkalmas: efemzi a meteorológiai, biotechnikai adatokat, az, atomkutatás ada­tait, feldolgozza és értékeli a mesterséges bolygók kutatá­si eredményeit, elemzi az épületek és a hidak szerkeze­tét és „szimulálni” tudja a szociális vagy gazdasági struk­túrákat, vagyis elő tudja állí­tani azok modelljét. A FA­COM VP—200 például har­minc óra alatt ki tudja dol­gozni az áramló plazma szi­mulációját, míg például az M—20o típusú univerzális nagy számítógépnek ehhez 1500 órá­ra van szüksége. Az új gyors­számítógép rövidesen a piacra kerül. Ära 3,1 milliárd yen lesz. de bérbe is vehető havi 69 millió yeneru ___ S zépült, épült Lapujtő és környéke Az év vége közeledtével egyre több helyen összegzik tanácsok, üzemek, Intézmé­nyek, miként és mivel szé­pültek, gyarapodtak. A ka- rancslapujtőiek elmondhatják például, hogy ebben az év- %en felépítettek, a célcsopor­tos lakásépítés keretében egy szolgálati lakást, elkészítet­ték Karancsalja és Karancs- lapujtő összevont rendezési tervét. Karancsberényben rendbehozták a Táncsics,, La­pui tőn a József Attila utcát. Karancsalján pedig járhatóvá tették a Kossuth és Béke uta­kat 850 illetve 370 méteres szakaszon. Berényben felújí­tottak három szolgálati la­kást és a tanácshoz tartozó intézményeket rákötötték a vízhálózatra. A vízkárok meg­előzéseként Karancsalján mintegy ötvenméteres sza­kaszon elvégezték az árkok burkolását. Víz az új telkekhez Kisterenyén A Kistoronyéi Víz- és Csa­tornamű Társulás a Határ út mögötti területen kialakítandó öt ven építési telekhez és ki- lencvenhárom garázshelyhez megrendelte az ivóvízvezeték­rendszer terveit. A megvaló­sítást 1933-ra tervezik. Ez év végére a Rózsa Ferenc úti szennyvízcsatorna tervei is el­készülnek, s ezt követően hoz­záfognak a kialakításhoz. Az elektromos hálózat kivitele­zésére is a jövő évben kerül sor. Az említett ötven telket tartós használatba vétellel adják az építkezni szándéko­zóknak. Távol a Lehet-e olyan életkörülményeket teremteni a falvaikban, amelyek jobbá teszik az ott lakó-k helyzetét? A kérdés nem újkeletű, évek óta vita folyik e körül. Legutóbb Kecskeméten rendeztek országos elméleti tanácskozást a falu szocialista átalakulásának jellemzőiről. A tanácskozáson a falu gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésé­nek tapasztalatairól, problémáiról és lehetősé­geiről folytattak eszmecserét tudósok, téeszveze- tők, tanácsi irányítók, pártfunkcionáriusok és fa­lun dolgozó értelmiségiek. ' A mai falu ma már össze sem hasonlítható azzal a régivel, amelyről azt állítottuk, hogy „az Isten háta mögött” él. Nem mozdulatlan, elszigetelt világ többé a falu, átrétegeződött a társadalma, változott a családok életmódja. Még nem is olyan régen, 1960-ban az aktív keresők 38,5 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban. 1980-ban ezek száma mór 18,5 százalékra csök­kent. De nemcsak az ilyen adatok mondanak sokat, a kép is, mely a látogatót fogadja: a korszerű házaik, a rendezett utcák, vízvezeték, csatorna, villany és sorolni lehetne hosszan. A változás nagy, de azért vannak még jócskán gondok. Ezek egyilke például a kistelepülésekről való tömeges elvándorlás. Főleg a fiatalok hagyják el nagyszámban a falut. ■ Ennek okáról is szó esett az országgyűlés téli ülésszakán, egyik Somogy megyei képviselőnő mondta felszólalásában, hogy a falun élők köz­érzetét, hangulatát, nagymértékben befolyásolja várostól az alapellátás minősége. Az, hogy mit lehet kap­ni a szövetkezeti boltokban, hogy megérkezett-e időben az áru, a városi üzletekkel egyidőben, hogy kielégítő-e az óvodai és az orvosi ellátás.’ van-e járda és hasonlók. Ezekről esik mostanában szó a falugyűléseken is, amelyek mint a közvetlen demokrácia fó­rumai, napirenden tartják a helyi feladatok megoldását és megnyerik hozzá a lakosság több­ségének cselekvő részvételét is. Erdei Ferenc azt hirdette, hogy eleve célt tévesz. tett falu politika az olyan, amely a falun belül keresi a falu kérdéseinek megoldását. Ez így igaz, de valóság az is, hogy a falu életének jobbá tételét, a lakosság igényeinek kielégítését, a falu környezetének szépítését lényegében saját erejéből kell megoldania a településnek. És erre meg is van minden lehetősége, hiszen a laikóhelyszeretet ma mindenütt elevenen ható erő. A népfront a mozgatója ennek a cselekvő összefogásnak, a népfrontbizottságok szervezik mindenütt a falugyűléseket, amelyeken nemcsak a jövőt tervezik, de a múltat is elszámoltatják: mi valósult meg, mi még a tennivaló? A kistelepülések jövőjéért sokat tehetnek és tesznek az értelmiségiek. Jelenleg a falvak­ban mintegy nyolcvanezer diplomás él: peda­gógus. orvos, agronómus, mérnök, jogász. Ök munkájukkal, szerepvállalásukkal, támogatásukkal előmozdíthatják a település további fejlődését, a szocialista falu új arculatának kialakítását. Illés Sándor Vendégmé S zokatlan titulus. A ven­dégmunkásból kreál­tam. Oka egyszerű: a magyar szellemi exportnak jó híre van. Egyik módszere, hogy a fejlődő országokba számtalan magyar szakember utazik, ahol különféle beru­házásokon, a mezőgazdaság­ban, vagy épp a vízgazdálko­dásban segédkeznek. Ki a két keze m unkájával, ki pedig itthon, megszerzett tudásával. Havas Vilmos Rútságon él, a Börzsönyvidéki Egyesült ÁFÉSZ alkalmazottja, gépész­mérnök. öt a nagy útra aligha csá­bította a jó kereset, hiszen negyvenedik évén túl megál­lapodott embernek ismeri min­denki, Kényelmes családi há­zat épített, jó fizetést kapott a szövetkezettől. Mégis aláír­ta a TESCO szerződését, amelynek értelmében Algé­ria Biszkra nevű városában épületgépészeti szaktanács- adóként segíti az ottani be­ruházásokat. — Nem mondom, hogy a pénz nem számít, mert azzal kényelmesebbé teheti az em­ber az életét. Én legalábbis arra használom — mondja mosolyogva. — Pénz? Biszk- rában árnyékban ötven fok, napon hetven-nyolcvan fok látszik a hőmérőn, de hogy Rejtőt idézzem, árnyék az nincs. Ami viszont elviselhe­tővé teszi a klímát, az a szá­razság. Leszámítva a „téli” egy-két hónapot, az ég fan­tasztikusan kék és a levegő száraz. Egyszer elhúzódott az egyik tárgyalás és a kocsim a napra került. A kilincset nem lehetett megfogni, csak egy darab ronggyal, a mű­szerfal szabályosan megol­vadt. Hát ennyit a pénzről. És még annyit, hogy minden­képpen megérte anyagilag is. A hazai viszonyokhoz képest kiváló fizetést kaptam, önálló valutaszámlám van a bank­nál, amit a keresetemből nyi­tottam, mert a fizetés egy ré­szét konvertibilis valutára vál­totta a magyar állam. Miután szeret a család utazni, ez az egyik haszon. Ami ennél sok­kal fontosabb, hogy szakmai­lag is sokat nyújtott a más­fél éves kinttartózkodás. Al­gériában hatalmas építkezé­seken lehettem jelen. Biszkra amolyan megyei székhely, az Építési Minisztérium ottani irodájának voltam a szakta­nácsadója. A legmodernebb technológiákat vásárolják meg, így testközelből láthattam, merre halad a szakmám. Rét­ságon más a lépték, ez ter­mészetes, hisz a feladatom is más. A harmadik utazásra ösztönző ok a gyerekek dolga volt. Francia iskolába írat­hattam őket és ma vidáman fecsegnek franciául. Nagy dolog. Erre már tudnak majd itthon is építeni. No és per­sze világot láttunk. Egy olyan világot, amit más módon alig­ha ismerhettünk volna meg. (Biszkra az Atlasz-hegység lábánál fekszik. Északra tő­le — ezt csodálatos diákon láthattam — irdatlan kőren­getegek, délre a sivatag. Az európait, a közép-európait persze nemcsak a klíma viseli meg. Az arab világ egészen más mértékkel mér, mint a miénk...) — Nagyon nehéz volt meg-' szokni, hogy én ott unikum vagyok — kapcsolódik a be­szélgetésbe a feleség. — A nők lefátyolozva, hagyomá­nyos viseletben. Csak nagy ritkán léphetnek az utcára és persze egészen más jogaik vannak, mint a férfiaknak. Az európai viselet föltűnő. Azonkívül én nem dolgoztam, csupán a lakás rendbentartá- sa volt mindennapi felada­tom, no meg a gyerekek. Sze­rencsére ott volt a közelünk­ben egy strand, sportpályák­kal, ahol az NSZK-beli mun­kások laktak, s ahol szívesen fogadtak bennünket. Rajtunk kívül magyar nem volt több száz kilométeres körzetben sem. — Nekünk nehezebb dol­gunk volt a francia nyelvkör­nyezetbe beleszokni, mint a gyerekeknek, de muszáj volt — veszi vissza a szót Havas Vilmos. — Én szedtem ma­gamra valamit az arab nyelv­ből is, amit azon a környéken beszélnek, tekintve, hogy a munkásokkal csak ügy érint­kezhettem. A végletek világa. Békésen megfér egymás mel­lett a nomád tevepásztor és a legújabb Mercédes. a föl­felé lejtő szennyvízcsatorna és r n ö k a legmodernebb olasz textilgyár, ahol mindent a gépek csi­nálnak, azokat komputer sza­bályozza, klímaberendezés a lakótelepi házakban és siva­tagi kunyhók. A gyors fejlő­dés nyomai, ellentmondásai. Én barátságosaknak, segítő­készeknek ismertem meg arab munkatársaimat és azt hiszem jól megvoltunk. — Nevetséges, de hamar el­fogott a honvágy — mondja az asszony. — Hiányzott a megszokott itthoni környezet, a munkám, a gyerekek az óvodából. Fantasztikusan szép helyeken jártunk, de hát... Amint nézzük a színes diá­kat, a tizenhárom eves Vil­mos és a kilencéves Péter vi­tatkozik. — Ez Ghardaia — véli Pé­ter. — Nyavalyát — rikkantja Vilmos. — Touggourt, nem látod ? Alighanem kevés rétsági gyerek mondhatja el magáról, hogy egy Észak-Afrikában le­vő ország néhány települését jobban ismeri, mint mondjuk Budapestet. Amikor magunk­ra hagynak bennünket, fran­ciául folytatják valamiről a vitát. Az „r”-ek úgy pereg­nek, akár francia kisfiú szá­jából hallaná az ember. — Hatalmas távolságok van­nak. Öt-hat száz kilométert au­tózni természetes dolog. Amit szívesen átmenekítenék ide onnan, az az olcs.ó benzin... — nevet a férj. — Lakásunk megfelelő volt, a munkához biztosították a feltételeket. Azt azért észrevettem, hogy egyelőre még nincs nagy be­cse az épületgépészeknek. A sivatag szélén nagy, bentlaká­sos iskolát építenek. Mondták, hogy csináljam meg a köz­ponti fűtés tervét. Rendben. Adják ide az algériai szab­ványt Nincs. Milyen radiá­tort gyártanak? Semmilyet. Majd importálnak valahon­nan. Jó, mondtam, akkor im­portálják tőlünk és csinálom magyar szabvány szerint. Így is lett. Hát azt nem tudom, hogy jelentkeztek-e már ra­diátorért, de az tény, hogy a sivatag szélén magyar szab­vány szerint fognak fűteni a hűvös éjszakákon az arab gyerekeknek. — Ha holnap új szerződést kínálnának valahol az Egyen­lítő környékén? — Egyelőre pihenünk, akk- limatizálódunk. Én lehet, hogy nekivágnék — néz a fe­leségere Havas Vilmos. — A feleségem viszont nem tud betelni a munkahelyével, az óvodával, a gyerekekkel. — Kétezer is meggondolom, hogy iithagyom-e őket ismét — mosolyodik el az asszony. Amikor koccintunk, hatal­mas, kézzel díszített arab tál­cáról emeljük a poharat. H. Z. ( NÓGRÁD - 1982. decembei 22., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom