Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-22 / 300. szám

Tisztelet a szülőföldnek

Külföldön élő magyar származású művészek tárlata

Schöffer Miklós: Mobil (1912-ben született Kalocsán, 1936 óta él Franciaországban, Kalocsán 1980-ban nyitották meg a Schöffer Múzeumot a művész ajándékaiból, Budapesten pedig 1982 őszén volt kiállítása a Műcsarnokban.)

Gellért Hugó: Bartók Béla (1892-ben született Budapesten, tanulmányait New Yorkban végezte, 1915

Nemcsak karácsonykor

Haltermelés, hale'.látás, halfogyasztás

Immár második alkalommal nyílt a Műcsarnokban seregszemle a külföldön élő magyar származású művészek alkotásaiból. A nagyszabású kiállításra 23 európai és tengerentúli országból 287 művész jelentkezett, mintegy ötszáz műtárggyal, zömében festők, egyharmaduk szobrász, fotóművész és építész. Vannak köztük a képzőművészet határmezsgyéjén álló, kísérleti műszerekkel alkotó művészek. Ilyen a video- performauceszal dolgozó

Kuchta Klára vagy a Zürichben élő Bállá Péter, aki Me- tamorphozis címmel állandóan cserélődő fénystruktúrákat mutat be programozott vetítőlemezzel úgy, hogy a látogató a terembe lépve, árnyékával és a saját maga vetítette képekkel változtatja a fényjelenségek mozgását. így részese, kiváltója és formálója a művészi élménynek.

A közönség árnyalt, sokoldalú képet kap a külföldön élő magyar művészek tevékenységéről, érzékelteti, hogy mi foglalkoztatja a határainktól távol élő alkotókat, akik többen a világ művészeti arculatát is formálták, mint köztük Vasarely* vagy Schöffer Miklós. A külföldi kultúrák gyümölcsöző kölcsönhatásait mutatja a reprezentatív kiállítás, amely három generáció munkásságából ad ízelítőt. A müveket

az alkotók maguk válogatták, maguk határozták meg, mit tartanak fontosnak munkásságukban, mit akarnak a szülőhazában élőknek bemutatni. így egymás mellé került a világban szétszórtan élő sok művész alkotása, különböző stílusirányzatok széles skáláján. Az ismert és eddig. itthon még nem ismert alkotók a jelen művészetének pillanatképét villantják fel. Semmilyen irányzat nincs túlsúlyban, a hiperrealizmus éppoly fontos szerepet játszik, mint a legelvontabb absztrakció, de a pop art, concept art és más törekvéseknek éppúgy akad képviselője, mint a naiv művészetnek.

Jólesik üdvözölni a második világháború előtti törekvések sikeres hazai képviselőit, és meglepődve tanulmányozhatjuk, hogy mennyire hűek maradtak önmagukhoz utolsó alkotásaikban is, mint Beck András, A. Borbereky Kovács Zoltán, Szalay Lajos, Jakovics József. Egyes magyar művészeknek már a nemzetközi lexikonokban

szereplő művei is láthatók a kiállításon, mint Pierre Székelynek, Kepes Györgynek, Bartha Lajosnak, Amerigo Tótnak. Etienne Vágónak, Pierre Vágónak.

A kiállítás legöregebb mestere, a kilencvennyolc éves Orbán Dezső, a ma már

óta él külföldön.)

itthon is klasszikussá vált Nyolcak csoportjának tagja. Zúzmarás idő című, 1975-ben készült munkája földrészeken túli rokonságban áll Bartha László balatoni rianásos tájképeivel.

Sok művész stílusát már az idegen környezet formálta, mint a Venezuelában élő Fir- csa László monumentális indián tárgyú képeit. Az USA- ban élő Faragó Miklós 1982- es Tisztelet a szülőföldnek című képét viszont Szász Endre ifjonti szürreális stílusa ihlette, a felhőkarcolókon átködlő Magyarországot tej- jel-mézzal folyó kánaánként ábrázolja nosztalgikus látomásával. Egy-egy utazás emléke vagy a távolban élők nosztalgiája is megjelenik műveiken, mint például a Rómában élő Dallos Marinka tihanyi levendulásokat idéző képén. Különleges élmény Rapaics Richard mélyértelmű, szimbolikáid Attila-gobelinje a kontinenseket szétszaggató nyíllal. Igen nagy a fotóművészek aránya, és meglepően sok a külföldön munkálkodó építőművész, akikről eddig keveset tudtunk. 4

Nemzeti kötelességünk

számon tartani és időnként számba venni a magyar tehetségek kibontakoztatását, alkotó munkájuk eredményét seregszemléken bemutatni.

Brestyánszky Ilona

Közeleg a karácsony, s azok közül is, akik egész évben nem fogyasztanak halat, sokan ülnek halételes asztalhoz. Régi szokás ez, melynek okai között — a böjti napok száma mellett — az is szerepel, hogy a halászat ekkortájt már befejeződött és évente ilyenkor bőséges a kínálat.

A halfogyasztásban egyébként európai utolsók vagyunk, mivel a több mint száz éve megváltoztatott mezőgazda- sági termőhelyi körülmények

— a folyók medrének rendezése, vízfolyás-szabályozások

— a korábbi halgazdaságot szegényessé tették. Ugyanakkor az új területek alkalmassá váltak más állatfajok, -fajták tenyésztésére: a sertés, a marha, a juh hústermelésének gyors fokozására. Ez a körülmény az élet reális alkalmazkodását kifejezően változtatott a lakosság húsfogyasztási szokásain. Időközben. főleg az utóbbi 15 évben húsfogyasztásunk jelentősen nőtt és már meghaladja évente, fejenként a 75 kilót is. Ezzel egyidejűleg nőttek a választék iránti igények. Többször felszínre tört a hal iránti kereslet, melyet azonban a hazai termelésből kielégíteni nem lehetett. Még a jelentős importtal sem sikerült teljes megoldást találni, noha az 1970-es évek elején úgy tűnt, hogy a hazai halfogyasztás jól kielégíthető importárukkal. Ezt az akkori kedvezőbb árak indokolták, bár a hazai hal is olcsó volt, igaz kevés és gazdaságtalan a termelőknek. Az elmúlt 8—10 évben azonban jelentős változások mentek végbe a halimportárakban. Napirendre került, hogy miként lehet hazai természetes adottságainkat fokozottabban kihasználni, mint a belső ellátás alapvető tényezőjét.

Igaz, az export is jelentősen emelkedett és így a hazai árualap nem a termeléssel arányosan nőtt, de még

Az egyik mezőgazdasági tsr- mf-Xöszüvetkezet tagjai; fegyelmi büntetésül a tagok sorából kizárták. Azt rótták fel neki, bogy engedély nélkül nyúlt különféle génekhez, azokat megrongálta, az egyikről pedig két alkatrészt eltulajdonított. Ezenkívül munkahelyéről négy napig igazolatlanul távol maradt.

A határozat hatályon kívül helyezéséért a tsz-tag a munkaügyi híróságon pert indított, de keresetét elutasították. Fellebbezésre azonban a megyei bíróság a bünígy is több jutott a hazai piacra. Ami a halfaj szerkezetét illeti fontos változás, hogy a ponty szinten maradása, némi csökkenése mellett a növényevő halak és a nemes ragadozók mennyisége nőtt. Tömeges termelés indult meg a pisztrángból, fokozódott és többszörösére nőtt az angolnatermelés — nem a Balatonban —, kibontakozóban van a harcsatermelés mesterségesen irányított módszere.

Megépültek a modern nagy kapacitású feldolgozók, melyek a konyhakész, félkész halételek szempontjából sok új lehetőséget jelentenek. Termékeik közül bevezetés alatt van a körösi halászlé, a Balaton Halgazdaság füstölt pisztrángja, a halpástétom, a Bikali Állami Gazdaság ízlésesen csomagolt halszeletei, a nagy ízválasztékkal készített frikadellája — mely percek alatt elkészíthető — stb. Tehát a modern konyha számára alkalmas új termékek kínálata is megindult. Természetesen tömeges termelésük és megjelenésük a fogyasztóktól függ, illetve a kereskedelem mindkét felet — termelőt, fogyasztót — érdekeltté tevő okos közvetítő tevékenységétől.

A jelentős export mellett is bőségesnek kínálkozik a karácsonyi halellátásunk. Főleg pontyból, miután az exportban elsősorban a növényevő hal szerepel. Talán e megállapítással el is intézhetnénk a halellátást. Vannak azonban szomorú tapasztalataink, mint például az 1978-as év, amikor bár volt elegendő hal a termelőnél, de nem jutott el időben a fogyasztókhoz. Nem a termelők hibájából! Egyszerűen nem volt biztonságos a halbetárciás, a -szállítás akadozott. A megfelelő karácsonyi halellátás mind a termelő, mind a kereskedő feladata. Ezért több helyen is vállalkoztak a termelők — TEHAG Százhalombattán, Szitetést szigorú megrovásra enyhítette. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, éa a szövetkezet által kiszabott fegyelmi büntetést helyben hagyta.

A döntés indokolása szerint, ha a fegyelmi vétség súlyos, az a munkáltató többi dolgozójának munkafegyelmére js kihat. Ilyen esetben a viszonylag enyhe büntetés kiszabása hasonló fegyelmi vétség elkövetésétől nem tartja vissza őket. A társadalmi tulajgetfő Mgtsz Szigetszentmik- lóson — arra, hogy új megoldásokkal biztosítják a jól elérhető, a szállítás folyamatosságát lehetővé tevő tárolást. Üjszerű, de könnyen telepíthető megoldás lehet az ország legtöbb térségében a vitározókba, kavicsbányatavakba eresztett hálóketreces tárolási módszer, melyet a szigetszentmiklósiak dolgoztak ki és gyártanak. E rendszer gyorsan telepíthető más időszakokban, termelésre is felhasználható, jól gépesített, biztonsági berendezésekkel felszerelt. Amikor bőven van termés, akkor is cél a kevés veszteséggel járó tárolás. Ennek megnyugtató megoldása mellett sokat bűvült a szállítókapacitás is.

Ezúttal most főként a karácsonyi halellátásról esett szó, de a nagyobb fogyasztásnak lényeges eleme a sze- zonalitás széthúzása, azaz az év valamennyi időszakában legyen hal és a választék bővüljön. Mindezekben azonban nemcsak a termelőnek van feladata, de alapvető a tennivalója a hozzáértő nagy- és kiskereskedelemnek Is. A többcsatornás értékesítés terén kiveszik részüket a halsütödék, halászcsárdák, csarnoki elárusító helyek az áruterítésből.

Amikor jó a haltermelés és több juthat a hazai piacra—. mint az idén is — akkor fokozott feladata van az értékesítőknek. Mint ahogyan abban is, hogy a felkínált új termékek eljussanak a fogyasztókhoz, s ők reagáljanak érdemileg. A jó összhang, az időben és a jó minőségben, de elfogadható áron adott halkínálat lényegesen javíthatja az ellátást és elősegítheti a halfogyasztást. A termelők jól kialakított program alapján törekszenek a haltermelés folyamatos emelésére, az ellátás zavarainak felszámolására.

dón terhére elkövetett fegyelmi vétség miatt alkalmazott súlyos büntetés mérséklése általában még nyomatékos enyhítő körülmények esetén sem indokolt. Éppen ezért tévedett és ezzel törvényt sértett a megyei bíróság, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a tsz- tag cselekményeinek társadalmi veszélyességére, vétkességi fokára, személyi körülményeire tekintettel kiszabott fegyelmi büntetés indokolatlanul súlyos. Ezért a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül kellett helyezni.

Dr. Dobrai Lajos

Vétség a társadalmi tulajdon ellen

Emlékek a sínekről Kisterenyén

Harminchárom év a mozdonyon

A VASUTAS-EGYENRUHÁS

férfi tűnődve mosolyog a kis- terenyei állomás felvételi épülete előtt.

— Jól ismerem, hiszen én még dolgoztam vele. Szívós, kemény ember volt, pedig talán a legalacsonyabb mindünk között. És akkor a legjobb szakember a fűtőháznál. Még a nyugdíjazása után fél évvel is kinn volt a fényképe a dicsőségtáblán. Nem érdekelte az ital, nem is dohányzott Két dolog volt fontos az életében: a mozdonya és a családja. A felüljáró után forduljon jobbra és keresse a Deák Ferenc utcát. Amelyik a legszebb, ott lakik Dezső bácsi.

A kiskapu apró réztábláján szépen vésett betűk mutatják, hogy Rákosy Dezső nyugalmazott MÁV műszaki főellenőrnek, régen kihűlt gőzmozdonyok egykori vezetőjének, „zsebkendőnyi birodalmához” értem. Fehér hajú ember. Fürgén siet ajtót nyitni. A leírtak szerint ilyennek képzeltem, s ahogy mondom, elneveti magát. Nehezen tudom elhinni a több mint negyven szolgálati, s lassan húsz nyugdíjas évet.

— Negyvenhárom! És abból harminchárom mozdonyon — mondja.

— Apai nagyapám tanító volt a Felvidéken, de édesapám már vasutas. A polgári iskola után, 1919-ben kerültem először a MAV-hoz. Nem sokáig. Csak tanultnak vettek fel a Tanácsköztársaság alatt, augusztus után mégis elbocsátottak. A bányához kerültem lakatostanoncnak, aztán kitanultam a villanyszerelő- és az esztergályosszakmát is. Utána jutottam vissza nagy- nehezen a vasúthoz. A szerencse is segített, amikor hamarosan ,fűtő lehettem, aztán a vizsgák után mozdonyvezető, örültem neki, persze hogy örültem. Jó pénz, kenyér, önállóság volt a kezemben. Csak így. a „véglegesítés” után mertem rászánni magam a nősülésre is. A vasút lett a biztos pontom az akkori bizonytalan, munkanélküliekkel .teli világban. Szolgálati lakásban kezdtünk. Ide született mindkét lányom, de aztán hozzákezdjünk a saját házunk építéséhez. Nagyon lassan haladtunk vele. Ma már hihetetlennek tűnik, pedig akkor gyakran előfordult az egyhetes távoliét is, s ilyen hosszú szolgálat után se jutott több

egy-egy- nap pihenőnél. Kevés olyan állomás van az országban, ahol nem fordultam meg ... Amikor azt hittük, már nem lehet rosszabb, jött a háború. Ugyanazt csináltuk, mint addig, de katonaként. Soha nem tudhattuk, mikor siklunk ki, vagy futunk aknára. Aki félt és megtagadta a parancsot, nagyon gyorsan a fronton találta magát. Aztán később, ahogy a németek egyre hátrább szorultak, állandó lett az életveszély. Debrecen alatt vöröskeresztes jelzésű lőszervonattal megjártam a tankcsata kellős közepét. Mögöttem gép- pisztolyos, halálfejjelvényes katona állt. A két lányomra gondoltam — és mentem! Ott voltam a szovjetek szolnoki áttörésénél is. Meg Hatvan bombázásánál, személyvonattal. A kocsikban rengeteg utas. Amikor megszólalt a sziréna, a szolgálattevő az óvóhelyekre akart vezényelni mindenkit. Mielőtt az emberek leszállhattak volna, kivittem a szerelvényt a nyílt vonalra. Bennünket egy karcolás sem ért. Az állomásból csak tég- iahalom és füst maradt. És számtalan halott. Ma se tudom, hogyan sikerült életben maradnom azokban a hónapokban — tűnődik csendesen.

— Háromszor hozták a halálhírét, s háromszor sirattuk el! — hangzik a hátam mögött. A hőfehér hajú Irénke néni arcára még most is, annyi év után is kiül a rettegés. A férje ki tudja merre, s neki élnie kellett két apró gyerekkel a vasutasfeleségek akkor cseppet sem köny- nyű életét. Lehajtott fejű kollégák hozták a hírt kisiklásról, légiaknáról, s egy harmadik a salgótarjáni főtéren, egyenruhában, nyakában táblával, faágon vélte látni.

— De életben maradtam, mert elszöktem — csillan fel Dezső bácsi szeme. — Pedig elfogatóparancsot is kiadtak ellenem. A besztercebányai felkelés leveréséibe állítottak össze válogatott zászlóaljakat a németek. Egy ilyen szerelvényt vittünk, de valamiért elfelejtettek mellénk fegyverest adni. A fűtőm az egyik, én a másik oldalon léptem le a gépről a lónyabányai nyolcezrelékes emelkedőben. Amíg a gőzből tartott, addig énekeltek az SS-katonák. Aztán a szerelvény megállt, visz- szagurult és az alsó ívben kisiklott mindenestül. Hallottam néhány éve, hogy szlovák történészek keresik a mozdonyvezetőt, de nem jelentkeztem. Nem azért csináltam én, azt, és most se azért mond-' tam el, mert valamit utólag várok érte. Akkor azt kellett tennem, hát megtettem! Nem én voltam az egyetlen ilyen mozdonyvezető.

— Aztán rá két hétre, amikor már nyugodtan ülhetett volna itthon, jelentkezett a szovjet fűtőház-parancsnoknál és elment velük. Két hónapig újra nem láttam — néz rám Irénke néni.

— Akkor meg azt kellett tennem! — hangzik a csendességében is kemény válasz. — Aztán visszajöttem és akik megmaradtunk, összeszedtük egymást. Szereltünk, javítottunk és lassan helyreállt az élet. Vittük a személyvonatokat és a rengeteg szenet. Megindultak a tervteljesítési versenyek és a szemünk láttára változott a környék. Nehéz évek voltak, de szépek. Megérte!

Az asztalon oklevelek.

— Nem csak az elismerések miatt. Azt is kaptam eleget, de közben felnőtt a két lányom. Először egyik se a vasutat választotta és ma mégis mindkettő Tariánban szolgál egymás mellett. Már a legidősebb unokám is törzs- gárdatag. Raktárnok Salgótarján-Külsőn a férjével együtt. Az országos hírű komplex- brigád tagjai. Tavaly ilyenkor kapta a Szakma ifjú mestere címet. És azért magam helyett is adtam embert a va. sutnak. Attila unokám mozdonyvezető. Húszéves létére vizsgázott „vezér” és dízelt vezet. Vagy villanymozdonyt, ha arra kerül a sor. Én pedig a gőzösökkel együtt kiöregedtem. Az ötvenes évek végén nálunk nem voltak magas fizetések, hát a nyugdíjam sem lett sok. Persze, azért kettőnknek, ha szűkösen is, de elég. Nem panaszkodom. A tanácselnökünk se feledkezik meg rólunk egyik évben sem. Inkább a betegség az, ami hiányozhatna, mégis megvan. De- hát, mit akarhat az ember nyolcvan év tájékán?! Itt van a ház. a kert, a vetemények és a virágok. Csak egészség legyen, és akkor semmi se hiányzik.

Már búcsúzom, amikor — szinte végszóra — érkezik a család. Az élen az alig hároméves dédunoka vágtat, szöszke haja messze lobog utána.

— Mivel jöttetek, édesem? — hajol le hozzá Irénke néni.

— VONATTAL. A háromtizenötössel! — vágja harsányan rá a kislány a déli személyvonat csak vasutasok által használt elnevezését.

G. Sz. L.

b NÓGRÁD - 1982. december 22., szerda