Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-18 / 297. szám

— Kemerovo Mm! nft • nagy kulturális közpon­toktól. Olyan kis ország­ban, mint a miénk, valós gondokat jelent a vidék és a főváros viszonya, önök érzékelik-e a különbséget, ha Kemerováí és a Szov­jetunió nyugati területeit összehasonlítják? — Itteni tapasztalataink alapján megértem, miért teszi fel ezt a kérdést. Találkoztam ezzel a problémával magam is. Mégis azt kell mondanom, nagyszerű lehetőségeik van­nak. eredményeik is szépek. Semmi okuk a kisebbrendű- ségd érzésre. Természetesen Kemerovo és az ország egyéb területei között vannak kü­lönbségek, de ezeket inkább sajátosságoknak mondanám. Nálunk nem úgy vetődik fel a kérdés, hogy a jelentős kul­turális központ előnyben van, a vidék pedig sok vonatko­zásban hátrányban. Csak néhány példát arra, hogy mi nem érezzük magunkat vidé­kieknek. Gyönyörű színházi épületeink vannak, amelyeket jó együtteseink töltenek meg programmal. A filharmóniá­nak két hatalmas koncertter­me, a két cirkuszunknak egyenként két és fél ezres né­zőtere van. Az intézményi le­hetőségeinket is sorolhatnám még, de inkább a színvonal­ról hadd szóljak. Amint az bizonyára önöknél is ismert, Kemerovóban vitték színre először a Szovjetunióban Ka­tona József Bánk bánját. A bemutatón a moszkvai ma­gyar nagykövetség is részt vett. Vezető színészeinket a magyar kulturális miniszter hívta meg látogatásra. Társu­latunk Leriingrádban és Moszkvában is szerepel. Ed­digi teljesítményüket állami díjjal ismerték eh Művészeti együtteseink Kemerovo terület minden nagyvárosában fellép­nek. Több együttesünk arról nevezetes, hogy egyszerűen nem lehet jegyet kapni az előadásaikra. Ugyanakkor rendszeres ná­lunk a vendégjárás. Az elmúlt években Kemerovóban és No- vokuznyeckben szerepelt a moszkvai Nagyszínház, nem­zetközileg ismert énekeseivel és táncosaival. Vagy az egyik legrégibb társulat, a Kisszín- ház is fellépett nálunk. So­rolhatnám a Magyarországról érkező különböző társulatokat is. Csak a példa kedvéért né­hányat. Nagy sikere volt a Nógrád táncegyüttesnek, a magyar néphadsereg művész- együttesének; a Lokomotív GT-t mi is kedveljük. Most Szűcs Juditot, Kovács Katit várjuk hozzánk. Mindezek mellett ott van még a ínoszkvai televízió mű­A távolság nem akadály Beszélgetés Vlagyimir Davidovics Litvinovval, a kemerovói filharmónia igazgatójával sörkínálata: mindermap két programját is foghatjuk. Nos, ennyit ízelítőül. Magára bí­zom. döntse el, hogy provin­ciális-e a vidékünk. — Hallhatnánk a gond­jaikról, nehézségeikről is? A közelmúltban egyik je­les újságíróinktól olvas­hattam, hogy olykor bizo­nyos kulturális igények ki­elégítésében. illetve bizo­nyos igények felkeltésében mutatkoznak hiányosságok. Érdemes lenne ilyen előadási is meghívniuk. De Nógrádban nincs olyan színpad, ahol megfelelő körülményeket biz­tosíthatnának. Akiket viszont bátran tu­dok javasolni, az az Emberek és babák együttes. Kúsz-har- minckét fős a társulat. Tol­ls- . rnács nem kell hozzájuk. Min­— Kemerovo kulturális te- den megérthető a zenéből és kmtetben hogyan aránylik mozgásból Egyszerre vidá- Szibéria egészéhez? mák és meggondolkodtatóak. . Színvonalukra jellemző, hogy — Kemerovo jerület a Szí* rendszeresen szerepelnek a bénái megyek közül az egyik moszkvai televízióban és a legnagyobb. Nyugat-Sziberia- jöVő évi programjuk már te- ban viszont a legnagyoob ipa- lítet.t rí körzet. Természetesen kul- Zeneí éltünkből a vonós- turalis tekintetben is az első négyesünket melegen ajánlom, heiyek egyiket foglaljuk el. Ha nemzetközi színvonalat halunk mindig történik vala akarnak, őket kell meghívni, nu ami országos jeientosegu. Hanglemezük készült, a rá- A leglatvanyosabb művészeti dióban és a tele vízóban rend- , fesztivált augusztus utolsó va- szereSen hallhatjuk és láthat­raks feltételeket. Amit kérdé- az oktatásban, a közművelő- sarnapjan, _ a banyasznaoon juk 6ket A kemerovói kulturális delegáció vezetőjével ezeken a hasábokon már jelent meg interjú. Akkor a nálunk vendégeskedő együttesről, itteni élményeikről, tapaszta­lataikról nyilatkozott. Most a kemerovói Kulturális élet­ről faggatjuk. A beszélgetés kerete ebben az esetben is ugyanaz: zajlik a búcsúest, a Nógrád táncegyüttes tag­jai kitűnő hangulatot teremtettek, a kemerovói fiatalok szemmel láthatóan barátokra találtak. Kemerovo és Nóg_ rád tizenöt éves kapcsolata bizonyos, hogy velük és ál­taluk is folytatódik, mélyül. Ránk ez teljes ^egészé- sével kapcsolatban ebből désben dolgozók számára az tartjuk. Előtte már egy héttel ben nem vonatkoztatható, hangsúlyozottan ki kell emel- ingyenes lakást, fűtést, világi- megkezdődnek a rendezvé­Amit olvasott, az olyan terű- nem: Szibéria gazdasági je- tást. nyék. Országunk legnevesebb leteken lehet, ahol a kulturá- lentősége mindenképpen meg- művészei lépnek fel. 15—30 lis irányítás kérdésével nem követeli, hogy fejlett kulturá- Korábban nagy volt nálunk ezres stadionokban adják elő foglalkoznak megfelelően. Ná- Us centrum is legyünk. A a migráció, a lakosság be- és műsorukat, gyakran többször lünk a párt helyi politikája roppant területek gazdasági elvándorlása. A jobb feltété- is ugyanazon a napon. Most arra ösztönzi az együtteseket, hasznosítása és a helyi kul- lek hatására a helyzet meg- a zeneszerzők országos kon- — A távolság nem lehet művészeinket, _hogy semmi- turális élet között kölcsönös változott. ' ferenciájára készülünk, amely- probléma a mi viszonylatunk­lyen jelentkező igény ne ma- összefüggés van. Éppen ezért radjon kielegitetlenül. Mint a kérdéssel hosszú távú komp­ra?1'. mondottam, ebben egy [ex fejlesztési terv foglalko­lehetőeegünk a meghívás, a zik, amelynek megvalósításán vendegmuveszek bemutatkozá- folyamatosan munkálkodunk, sa. Peidaul nyaranta 10—23 Ebbe a tervbe beletartozik az meghívott tarsu.at szerepel a iskolahálózat fejlesztése is, színházi programokban, beleértve a közép- és felső­Ugyanakkor mindent megte- fokú tanintézeteket is szun« a művészek letelepítése — Kitűnő szovjet írók mű­veiből tudjuk, hogy Szibé­riában is gondot okoz az ipar fejlesztése miatt a természet egyensúlyának megőrzése. Ön, aki a kul­— Mi a véleménye? Két egymástól ilyen nagy tá­volságra levő terület kö­zött kialakulhat rendszeres kulturális kapcsolat? re márciusban kerül sor. ban. Ez nem igazán kérdés. „ .... . „ Nekünk olyan lehetőségeink . H.a ,?;,anIani.a kellene, vannak> hogy a kultúra min­k!ket, ,.laína. szívesen Nog- den területén ki tudnánk e'é- i.'a-íi,?6”16" gíteni Nógrád érdeklődését. Nógrádból oedig szívesen lát­rovo művészei közül? érdekében. Ehhez a tárgyi feltételeket is megteremtjük. Ezekkel a kérdésekkel szemé­lyesen Gorskov elvtárs — az SZKP Kemerovo területi Bi­zottságának első titkára — — A kulturális életben ho­gyan jelentkezik az óriási távolságok hatása? — A festők közül Kircsano- nánk például a képzőművé­vot ajánlanám, akinek Moszk- székét. A Szovjet Kultúra és . . vában is volt kiállítása. A Tudomány Házában megte­turat tagan értelmezi, ho- grafikusok közül Ananyint, kintettem a kiállításukat: ők gyan vélekedik erről a kér- Költőként, íróként Mahalovot, nálunk igen magas színvona* désről? akit már ismerhetnek az £rá- 'at képviselnének. Vagy a ma­saiból, valamint Jurij Nye- gyarnándori és a hozzá ha­_ „„(„nil. or, bogátovot, akinek úgy tudom sonló együttesek egészen biz­Xnndulasi pontunk, an- a közelmúltban önálló kötete tosan népszerűek lennének---- -------- Szintén köztudott, hogy ^ál jobb az embernek, minél ■ megjelent Magyarországon nálunk. És ezzel még nem is f oglalkozik. Ma már büszkén az utóbbi időben országunk- inkább megőrzi a termeszetet. magyaro.szagon.-----,t_u— e lmondhatjuk, ezen a terüle- ban egyre nagyobb figyelem Valentyin Raszputyin r . Öt érdemes művészünk van merítettem ki a lehetőse're­----- ----- _ -------- - - — , . ,, , isten j^ésv fírfi és e"v nő Az utób- két. Hozzáteszem: a távolság t en nies nálunk elvándorlás, irányul az ellátás kérdéseire, veled Matyóra című regénye, bira külön -s bdszke vagvok tehát áthidalható és különö* Pedig az intézményhálózati Mi is kiemelten foglalkpzunk Abramov, vagy Vanpilov mű- mert a feieségem Egyébként sebb anyagi költségről sem megteremtése, a szakemberek ezzel, s nyugodtan elmondhat- vei valóban a szibériai valós ő i^tszo+ta Gertrud szerepét, beszélhetünk, biztosítása nem kis feladat Juk, érezhető eredményeink gondokról szólnak, magas mu- bálunk nagyon népszerű - Köszönöm a beszélgc­_ ,, , , ,, vannak. Ebben az osszefug- veszi fokon, s nagy népszerű- Klímán Imre mindig műsn tési' Félénk a legnagyobb prob- gésben jelentkeznek fokozot- ségnek örvendenek. Raszpu- operettszínházban ’ I aczkó Pál lénia, hogy kévés a munkás- tabban a kulturális ellátás tyin valódi egyéniség, mun- operettszinhazban. Laczlio Pál kéz, s ez egyben a_ kultúra feladatai. Például a falusi la- kásságával komoly hatást vál-' területére is értendő. Miután kosság kulturális ellátása ki- tott ki. Az említett írók által mindenki előtt közismert Szi- emelt feladatunk. Pedig ná- felvetett kérdések iránt álta- béria gazdasági potenciálja- lünk falun kevesen laknak, lános az érdeklődés. Egyéb- az is természetes, hogy rend- alapvetően a városi lakosság- ként a környezetvédelem kívül nagy erőfeszítéseket te- gal számolunk. A népesség- Szovjetunió-szerte a figyelem szünk ennek mozgósítására, nek mindössze 16 százaléka él előterében van. Csak ismételni tudom: Szibé- falun, háromszáztól ezeröt­ria önmagában csupán tárhá- szaz lelkes településekig. Itt kell megjegyeznem, hogy za a gazdagságnak. De e?t a Munkánk mégis olyan mérté- bár nem vagyok pártmunkás, gazdagságot mobilizálni is kű és mélységű, hogy például de az ideológiai és kulturális kell. Ehhez pedig nélkülözhe- mindegyik hivatásos és ama- kérdésekben jártas, s állítha- tetien a szakember. Egyetlen tőr együttesünknek kötelező tóm, nálunk jó alkotó légkör példát: a kuzuyecki medencé- -jelleggel vidéken is föl kell van- Az emberek meg vannak ben eddig 3 milliárd tonna iépni Ezeknek az együttesek- arról győződve, hogy alapve- szenet hoztak felszínre, az nek az js feladata még, hogy tő gondjainkat lépésről lépésre összes szén vagyon 725 milli- a falusi művészeti csoportokat megoldjuk. Ha nem kellene árd tonna. Ez nem titok, ez olyan színvonalra fejlesszék örökké súlyosabb ügyekkel mindenhol olvasható. Maga fei amellyel már nyugodtan *s foglalkozni, gondolok itt Gorskov elviárs mondta el az felléphetnek városainkban is. elsősorban a fegyverkezésre, SZKP XXVI. kongresszusén. már több vonatkozásban A következtetés is levonható: Külön figyelem irányul a előbbre tarthatnánk. De mi biztosítani keli a megfelelő falusi értelmiségre. Határozat megértjük az áldozathozatal gazdasági, szociális és kultu- biztosítja az egészségügyben, fontosságát. it. pill , (. 3tt|H K ■: í Németh Endre rajza Jó, hogy a falvak lassan úgy átépülnek, hogy még a te­metőket is felforgatja a kö­nyörtelen idő, s ahol nem nyitnak újakat, ott újratelepí­tik elköltözőitekkel a régit; vagyis se élővel, se holttal nem tanácskozhat már az em­ber a régi időkről. Hát gaz­dagabbak lehetünk az ország lakosságának 170 milliárdos takarékállományáml, meg minden egyéb földi jóval, de az is biztos, hogy az embe­rek egyre nagyobb hányada él úgy, hogy ahova letette a jó sorsa, arról a helyről majd­nem semmit sem sikerült megtudnia a rohanó idők so­rán, a folytonosságok sokol­dalú megszakadtéval. Pedig kínos érzés lehet válasz he­lyett nagy szemeket mereszte­ni, amikor a helybelitől meg­kérdezi az idegen: „Mit tet­szik tudni a falu történeté­ről?” •—0 — 0 — o — o — Maradnának a könyvek, * inúlt üzenetei, de hiszen azo­kat is elvitte az idő, a sors­fordulók, világégések, napi aktualitásé szempontok, ne­velési gyakorlatok, amelyek­be egy időben még a történe­lemoktatás is éppemhogy be­lefért; az össznépi változások, az össznépi értékteremtések­kel együttjáró értékpusztítá­sok (kastélyok, gyűjtemények, könyvtárak, azokkal fűteni le­hetett) rossz időket hoztak a régi könyvekre, amelyeknek ilyenformán szó szerint em­beri sorsuk is lehet talán. Akárcsak egyetlen foszla- dozott ,,Borovszky”-t, ha meg­ír:»- ink — miféle törté­net Kerekedhetne ki abból is! Eőyrt emlékszem. A régi ÚTON1ÁRÓ Esetek Borovszkyval szerkesztőség valamelyik szobájában „székelt” az elejét régen elhagyta valahol, talán egy aktatáska mélyén, ahon­nan. hirtelen rántotta elő valaki, annak az egynek volt valami becsülete is, mert aki az asztalán őrizte (nem na­gyon őrizte, mert akkor nem tűnt volna el), rendre bele­belenézett mielőtt felkere­kedett a nógrádi vidéket be­járni. Ö sem nagyon állhatta a kérdésekre vállat vonogaío néma „tanúkat”, de azt is jói tudta, hogy a mai helyzetek, a mai emberek, a mai törté­netek és a történelem sem le­het egészen világos, ha a múltat nem ismerjük... Na, azt a Borovszkyt valaki az­után még időben „megmen­tette” a teljes enyészettől, a teljes feledéstől; egyszerűen hazavitte, mit «e mondjak? ennyi hiábavalóan eltöltött idő, ennyi hiábavaló keresgé­lés, kutatgatás, nyomozgatás után, amennyit ennek a könyv­nek a fellelésére fordítottam — ma már teljes mértékben egyetértek ezzel a megoldás­sal is. Mert más remény már nemigen maradt nekünk, mai krónikásoknak, akik még ér­deklődünk igény szerint (vagy éppen ellenkezőleg) a helyek múltja, eredete iránt, és ke­vés időnk marad arra, hogy minden egyes ailkalommal felkeressük azt az egyetlen egyet a Borovszky-féle nóg­rádi monográfiából, amelyet valamely^ könyvtárunk, le­véltárunk őrizget. Az ilyen könyvnek ugyanis kéznél kell lenni, mert a többi, sajnos, nem helyettesíti: a megyei útikalauz szükségképpen el­nagyolt, a négykötetes me­gyei monográfia meg alkal­matlan a kézikönyvfeladatok gyors, hatékony betöltésére. — o — © — O — o — A korszerű történelemtudo­mány nyilvánvalóan elismeri értékeit ennek a könyvnek, miközoen kinyilvánítja vé­leményéi. is tapasztalható egy­oldalúságáról, mégis nélkü­lözhetetlen alapkönyv mind­máig, megjelenése után hét évtizeddel is... De az „arisz­tokratizmusa’’ mindvégig meg­maradt. Ilyen a sorsa. Meg­jelentetése idején és utána is mindvégig, nem éppen a sze­gényparaszt, a zsellér, vagy a városi munkás polcát díszítet­te (nem is róla volt benne szó), hanem a könyvben érin­tett családok, a helyi törté­nelmek iránt érdeklődők, a szakemberek keze ügyében volt található, mára meg né­hány szerencsés utód és a szakterületek könyvtárai birtokolják. Néha már-már sikerült közel kerülni a „nagy Borovszky”-hoz, amely ho­vatovább úgy jelenik meg bennem, mint a jéghegy; csak a csúcsát, a nyomait látom itt-ott felvillanni. Egész kis gyűjtemény kerekedett ki már azokból a helyi kivonatoaból is, amelyeket „grátisz” kap­tam itt meg ott a falvakban járva. A sóshartyáni helybeli történelmet például stencile- zett változatban a községi ta­nács készítette el, de ugyan­így jutott egy gépelt példány Borovszkyból a történelmi szempontból nevezetes Al- sópetényból — Alsópetényröl, vagy például Vanyarcról, Ve­res Pálné falujáról; azután szabad betekintésre miivuen- kinek szívesen kézbe adja a karancssági tanácselnök a Bo- rcvszky-monográüát ott, hely­ben! olvasatra, jegyzetelésre, de előbb kiemeli nagy gond­dal a páncélszekrényből! Bi­zony, a lézengő ritíerek elől ott vagyon a legbiztonságosabb helyen —, de ez csak tréfa. Sokkal érdekesebb az, ahogy azt a könyvet őrzik, megbe­csülik abban a gyorsan válto­zó, lakosságát teliintve régen a bányászkodással,' iparral el­jegyzett faluban. — o — o — o — o — Nyomára bukkantam — mindig szóbeszéd adja az el­ső halvány nyomokat — egy megyei monográfiának P.-ben. is, de a szókincsem „feltúráz- tatva” sem volt elegendő, eléggé meggyőző ahhoz, hogy azt meg is szerezzem akár­milyen összegért. Katika. a tulajdonos, megértette hevüle­temet a tárgy (iránt, elnéző volt túlzásaimat, illetően, mo­solygott, mint akitói a szénit fényét kérik (persze nem követelve, csak szép szavak­kal, ahogy illik), de hát, hogy adhatná oda?! Még leveleket is váltottunk, csak a könyv nem került elő soha. Itt bi­zony már csak egy út látszik, az meg zárva van a házas- ember előtt. Ezt a könyvet csak a lánnyal együtt lehet­ne tatán megszerezni! Nagel Lajos meg azt mond­ja a rádióban (1941 óta él Párizsban, az egyik legtekin­télyesebb könyvkiadó), hogy a „halhatatlanság ott kezdődik, hogy az ember állandó érté­keket termel... ” Nem is ad ki Nagel semmi mást. csak örökérvényű maradandót, mert a könyvet nem tekinti fogpasztának, de a többi, na­pi irodalmi felbuzdulásokra spekuláló kiadót „könyvgyár­nak” nevezi, ő tudja miért... Hát ezt a Borovszkyt is csak egy Nagel tudná újra kiadni (esetleg megfelelően átdolgoz­va de ilyen errefelé több is létezik, vagy inkább nem lé­tezik, mint például a kin­csekkel vetekedő, átdolgo­zásra, újramegjelentetésre mégiscsak érdemes Dornyay- féle Salgótarján és a Na­rancs—Medves-vidék részle­tes kalauza, teszemazt). A mai szerzők ezekről a tár­gyakról szólva ugyanis mind rneregettek is ezekből. csak éppén a szempontok voltak esetenként szükségszerűen egy-két irányba vivők, tehát gyakorlati hasznuk is cppen annyi, amennyi, de semmi­képpen sem mindenoldalú. — o — o — o — o — Palotáshoz közel, egy régi kúriában, egy uagybeteg öreg­asszonyhoz küldtek a jóem­berek, hogy „v-.n neki egy, abból a régi könyvből, most már talán odaadja magának...” Dehogy adta, szegény! De ha adta volna, a fia nem nagyja, hogyisne, amikor abban min­den benne van arról a falu­ról, ami a régi időket meg­mutatja. De menjek el ah­hoz az ügyvédhez, aki még él és a könyvkészítés munká­jában részt is vett, sót, elő­fizetőket gyűjtött a kiadás idején! Ez az út még hátra­van. Már így van az ember, ha egyszer nem hisz a hirdeté­sekben, meg a pályázatokban, meg minden efféle szervezett dologban, de hisz a könyvek sorsában, meg abban, hogy az embernek is éppen úgy sorsa hozhatja, hogy a kettő valahol, valamikor mégiscsak összetalálkozik. Erőltetni ezt nem lehet. Éppen olyan ez is, mint egynémely dolog; az em­ber szereti Borovszkyt, de Bo­rovszky még kerüli... T. Pataki László NÓGRÁD - 1982. decembei 18., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom