Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-17 / 296. szám

Módszer, stílus a szövetségben / A salgótarjáni síküveggyár feldolgozó gyáregységében a közelmúltban helyezték üzembe azt az üvegvágó gépet, amelyet a gyár szakemberei alakítottak át úgy, hogy egy plusztag beépítésével megszün'ették a nagy méretű üvegtáblák kézi mozgatását. Az új tag beépítésével kevesebb a gép állásideje és csökkent a rajta dolgozók baleseti száma is Ülést tartott a megyei KISZ-bizottság S miniségi feilődés követelményeihez ke!! Igazítani a cselekvést Ülést tartott tegnap Salgó­tarjánban a Nograd megyei KISZ-bizottság. A testület Juhász András első titkár el­nökletével öt időszerű témát vitatott meg az összejövete­len. Szó esett az 1983-as moz­galmi évre vonatkozó tervek konkrét dokumentumairól, a bizottság káderutánpótlás! előirányzatának végrehajtásá­ról, a jövő évre vonatkozó ká­derképzésről, a politikai okta­tás feladatairól, valamint a párttaggá nevelésről, párttag­ajánlásról. Több fontos kérdést tűz na­pirendre — terve szerint — a bizottság 1983-ban. Egye­bek közt a KISZ-szervezeték­ben folyó katonai pályairányí­tás tapasztalatait elemzik. Ta­nulságokat szűrnek le a tsz- ekben működő KI3Z-szerve- zetek tevékenységéről. Ápri­lisban kiváltképp érdekfeszí­tő kérdéskör kerül sorra: „Az egyetemista és főiskolás ifjú­ság mozgalmi munkájának ta­pasztalatai és korszerűsítésé­nek módjai” című KISZ KS- határozat végrehajtását tag­lalják a PSZF salgótarjáni intézetében, végzettek alap­ján. „Asztalra kerül” még az Edzett ifjúságért mozga­lom lakóhelyi működtetésének megvitatása is. A KISZ megyénkbeli bi­zottsága a következő mozgal­mi évben is egyik legfonto­sabb feladatának tekinti, hogy a gazdasági építőmunkában mind szélesebb körben érvé­nyesítse a minőségi fejlődés­nek megfelelő szemléletet. A KISZ munkaformáit, akcióit az ésszerű takarékosság, a jó minőség és a pontosság szol­gálatába állítják főként. Fo­kozni kívánja a bevált ver­senymozgalmak hatékonysá­gát is az ifjúsági szövetség. Továbbra is, mind eredmé­nyesebben járul hozzá a fia­talok politikai szervezete a munkásfiatalok és a pályakez­dő értelmiségiek zökkenőmen­tes beilleszkedéséhez. Az érdekvédelmi, érdekkép­viseleti munkában a meglévő lehetőségek tudatos, érdemi kihasználására törekszenek to­vábbra is a megyénkbeli KISZ-tisztségviselők. További lehetőségek vannak e tevé­kenységben a társadalmi ve­zető testületekben lévő fiata­lokkal való együttműködésre. 1983-ban kiemelt feladat lesz az új lakásrendeletek megis­mertetése, az ezzel kapcsola­tos KISZ-feladatok tudatosí­tása. Növekvő tejtermelés Öt év alatt 1500 literrel nőtt az I tehénre jutó átlagos tejtermelés a mezőgazdaság iparszerben működő állatte- lepein, ahol korszerű tenyész­tési módszereket alkalmaznak és az átlagosnál jobban figye­lembe veszik a szakosodás kö­vetelményeit — állapította meg az Országos Takarmá­nyozási és Állattenyésztési Felügyelőség elemzése, amely az elmúlt időszak teljesítmé­nyeiből vonta 'le a következ­tetéseket. Az iparszerű telepek fölé­nyét jelzi: — Szemben a ré­gebbi típusú állattartással, amikor is a korszerű módsze­rek bevezetésére csak részben van lehetőség — hogy az 1 tehénre jutó tejhozam az or­szágos átlagot csaknem 530 literrel haladja meg. Ezeken a telepeken tartják a nagy­üzemek összes állományának mintegy 40 százalékát, ám az innen származó tej a nagy­üzemi kínálatnak mintegy fe­lét teszi ki. Ez is a korsze­rűbb eljárásokkal magyaráz­ható. s a tartási eredmények javulásával. A feorjúszaporu- iat például 5 év alatt 6—7 százalékkal nőtt. számos gaz­daságban a fiatal állatok el­hullását minimálisra csökken­tették és így az állomány utánpótlását foíyamatcssabbá tehették. Az " elemzések szerint az iparszerű telepeken a leg­több gondot továbbra is az okozza, hogy a műszaki be­rendezések színvonala nem üti meg a kívánt mértéket. A TESZÓV elnöksége előtt V ls,Éaii»e!yeIiicél Interjú Krisch Árpáddal, a KISZÖV elnökével A szövetség munkamódszerét, stílusát tette terítékre legutóbb a Nógrád megyei KISZÖV elnöksége, az rrröl ké­szült anyagot vitatta meg a küldöttközgyűlés is. F ú idő óta nem foglalkozott a szövetség ezzel a térniv d, a me­gyék között is igen frissen, másodikként tekintette át. A vitaanyag elkészültét alapos vizsgálódás előzte meg. Az ennek során szerzett tapasztalatokról beszélgetünk Krisch Árpáddal, a KISZÖV elnökével. — Mi indokolja a téma na­pirendre kerülését éppen most, amikor a gazdálkodó egysé­gek teljes figyelmükkel a „mi­ből élünk” kérdése felé for­dulnak? — Soha nem volt még olyan fontos, mint most, hogy a szövetkezetek belső tarta­lékai és a szövetség energiái mozgásba lendüljenek —, s ez csak hatásos módszerek al­kalmazásával lehetséges. A javakat, amiből élünk, csak úgy tudjuk megteremteni, ha a „hogyan” kérdésére is tud­juk a helyes választ. S ép­pen ez az, amivel eddig keve­set törődtünk, örültünk, ha gyors „tűzoltással” a legna­gyobb feszültségeket feloldjuk, ez azonban egyre inkább ke­vés a boldoguláshoz. A szö­vetségnek nemcsak az a dol­ga, hogy rangsorolt feladato­kat ajánljon a szövetkezetek­nek, hanem az is, hogy ezek mellé hatékony megoldási ja­vaslatokat is tanácsoljon. A döntés természetesen a szö­vetkezeteké marad: a lehető­ségek közüli választás a helyi vezetés felelőssége. Saját kö­rülményeiket ők ismerik leg­jobban, ezeket helyettük sen­ki más nem kalkulálhatja be a vezérlésbe. — Erre azonban csalt akkor képes, ha eléggé felkészült. Mi a véleménye az ipari szö­vetkezetek vezetési színvona­láról? — Az, hogy meglehetősen változatos. Felkészültségben, tájékozottságban is, az érde­kek felismerésében is. A módszertani kérdéseket leg­többjük nem tartja a leg­fontosabbak közül valónak. Némely szövetkezeti vezető­vel alig-alig lehet módszerek­ről beszélgetni —, vagy mert ragaszkodnak az eddig be­váltakhoz, s úgy vélik, ezek a jövőben is megfelelnek, vagy, mert előnyben részesítik a gyors, látványos eredménye­ket, s kevéssé gondolnak a jövő megalapozásával. — A szövetségnek, ha szük­ségét látja, joga van vezető­cserét kezdeményezni. Meny­nyire élnek ezzel? — Az utóbbi két esztendő­ben tizenkilenc első számú vezető cserélődött ki. A válto­zások zömét a szövetség su­galmazta — az illetékes párt­szervekkel egyeztetve. Ezek nem presszióval történtek, senkit nem raktunk egyetlen szövetkezet élére sem erő­szakkal. A káderpolitikai in­dítványoknál a tagság érdeke az első. A javaslatba közössé­get szolgálja. — Mik teszik sürgetővé az ilyenfajta kezdeményezéseket? — A szövetkezet kondíció­jának romlása, a gazdálkodás hanyatlása. Ez figyelmeztető jel, s lehet része benr.e a gyengélkedő vezetésnek is. Vég nélkül nem hagyatkoz­hatunk a szövetkezeti demok­ráciára, főként akkor nem, ha úgy látjuk, hogy kisikló­ban van. — Változott-e valami a szö­vetség elnökségének munka­stílusában? — Annyi feltétlenül, hogy megszűntek a kilátástalan, meddő viták. Ez a testület nem csupán elvi szinten dönt, hanem komoly pénzösszegek sorsáról is. A különféle ala­pok odaítélése ma racionáli­sabb: mindenki látja, mi van a közös zsákban, s tudja, hol lehetne a leghasznosabban fel­használni. Nemfcsak az kap, aki közel van a „húsosfazék­hoz”, ezért talán kevésbé ön­zők a viták. — A KISZÖV legutóbbi kül­döttközgyűlésének vitájában a tőkésexporttal kapcsolatos ne­hézségek is hangot kaptak. Milyen módszere van a szö­vetségnek a dolláros kivitel serkentésére? — Mindenekelőtt az, hogy megértessük a szövetkezetek­kel: olyan tevékenységet ré­szesítsenek előnyben, mely a népgazdasági érdekekkel egybevág, segít a népgazdasá­gi egyensúly, illetve a fizető- képesség javításában. Még ak­kor is, ha ez a szövetkezet dolgozói számára átmeneti ál­dozatokkal jár. — A szövetkezetek megítélé­sében azonban eddig a nye­reséges gazdálkodás volt aa elsődleges szempont . . . — Sok minden van válto­zóban manapság, a hangsúlyok Is áttevődhetnek. A nvereség növelése valóban fontos szem­pont, de nemcsak ez a cél. Tudomásul kell vennünk, hogy a tőkéspiacra való betörés kezdeti próbálkozásait nem honorálják látványosan. Ah­hoz azonban, hogy idővel nagy mennyiségű, jól jövedel­mező tőkésex; dórira tegyünk szert, merni keli vállalkozni! Veszteséges termék tőkés­piaci kiajánlása mellett nem tesszük le a voksot, de* amel­lett már igen, hogy a veszte­séges terméket minden lehet­séges eszközzel iparkodjunk k if i zetődővé, ve rsenyképessé tenni. Ez a tagság szorosan vett érdeke, hiseen, ebből él majd meg az elkövetkező években. Szendi Márta Pillanatkép A közművelődési munkában jó ered­ményt ért el a Bu­dapesti Finom kö­töttárugyár balassa­gyarmati gyárának kollektívája. Az or­szágosan csökkenő olvasási kedv ellené­re az üzemben nem csökken a könyvtárt látogatók száma. Az 555 dolgozóból két­száznegyvenen rend­szeres kölcsönzők. A könyvterjesztés me­gyei szinten is ki­magasló. Az ott dol­gozók évente 270 — 300 ezer forint ér­tékben vásárolnak olvasnivalót. Ebben nincs benne a Kos­suth Kiadó könyvei­nek -forgalma, mely több mint ötvenezer forint. A „Kell a jó könyvi” pályázaton kilencvenheten vet­tek részt és népsze­rűek az ide kötődő író-olvasó találko­zók is. Nem tartják asonJ ban kielégítőnek az ismeretterjesztési munkát, valamint azt a kapcsolatot mely a bejáró dol­gozók lakóhelyének művelődési házai­val köttetett. Jövő­beli feladatuk első­sorban ennek jó irányban való meg­változtatása. Terme- oszövetkezefelcben tinjozs fiatalok A Nógrád megyei mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek területi szövetségének elnök­sége tegnapi ülésén az ifjú­ságpolitikai határozat végre­hajtásáról tárgyalt. A beszámoló megállapítot­tá. hogy a fiatalok termelési aktivitása a jelenlegi, megnö- vekedett gazdasági követel­mények között mindinkább fokozódik. E téren jellemző rájuk az újért való küzdés, a korszerű technika alkalmazá­sának készsége. Igényt tarta­nak arra, hogy ismerjék a szövetkezetek gazdaságfejlesz­tési célkitűzéseit, és tudják, hogy a szövetkezet számit rájuk megvalósításában. A gazdasági egységek többsége fontosnak tartja, hogy a fia­talos lendület és a szakmai tudás ötvöződjön a gyakorlat­tal, a helyi körülmények is­meretével. A fiatalok, a ter­melés aktív részeseiként, őszintén, jobbító szándékkal -— néha túl • kritikusan — tesznek javaslatot a termelési folyamatok megváltoztatására. A törődés ma különösen fontos, hiszen a megye terme­lőszövetkezeteiben dolgozók 34 százaléka harminc év alatti. Egyre több a felsőfokú képe­sítéssel rendelkező, és a szak­munkások 58 százaléka is e korosztályhoz tartozik. Az utóbbi időben nő a tagsági viszonyt választók száma s ez azért örvendetes •• t az al . nitő nemzedék, az idősödő korosztály pótlása megoldott­nak látszik. A fiatalok szakmai képzett­ségének növekedése azt ered­ményezte, hogy mind többen kapnak helyet a vezetésben. Egyes szakmában, mint a gé­pész, üzemszervező, meliorá­ciós, energetikus, a fiatalok szerepe meghatározó. A kü­lönböző vezetési szintek kö­zül a harminc év alattiak aránya a középvezetésben a legjobb, eléri a 36 százalékot. Az utóbbi időben több nő kap, és vállal hasonló beosztást. Jelenleg a megyében 49 egye­temet, főiskolát végzett dolgo­zik a termelőszövetkezetek­ben. A fiatalok munkavállalásá­nak jelentős tényezője az élet- és munkakörülmények javu­lása, mely egyenes következ­ménye a szövetkezetek jobb, korszerűbb gazdálkodásnak. Növelte a megtartó erőt, hogy az utóbbi időben rendszeres­sé váltak a pályakezdők szak­mai segítését célzó tanácsko­zások, s az, hogy beilleszke­désükre több figyelmet fordí­tottak. Számos formája ala­kult ki a fiatalok, különösen a családot alapítók, a gyer­mekgondozási segélyben ré­szesülők, katonai szolgálatot teljesítők támogatására. A tsz-ek jelentős szerepet vál­laltak a kulturális és sport­élet szélesítésében, a tovább- n> is lehetőségének biztosí- „ásábafl. Vonó János, a Ganz-MÁ­VAG mátranovákl gyáregy­ségének munkaügyi vezetője nem büszke, bár az i.s lehet­ne. Statisztikai adatokat bön­gészünk, bár igaz, nem sok papírt kell előszedni ahhoz, hogy kitűnjék: a gyárban nem divat a munkaerő-ván­dorlás. — Mostanra már szinte tel­jesen megszűnt ez a folyamat, ami egyébként azt is jelzi, hogy jó a hangulat, az em­berek megtalálják számítá­sukat. Persze, míg erre a pontra elértünk, jócskán el­teltek az évek. Főleg eleinte, úgy hat-nyolc-tíz esztendővel ezelőtt voltunk átjáróház. Tudja, hogy itt is bezártak minden bányát, megalakult ez a vasüzem, nehezen törődtek bele az emberek a fegyelem­be. No meg, ezt sem szabad elhallgatni, bizony kevesell­ték a fizetést is. Sokan né­hány hónapig maradtak, s aztán inkább vállalták a hosszú buszutat Ménkesre, csakhogy többet keressenek. De mi_ is „felnőttünk” már, fizetésben is. A gyáregységben az idén — főleg a távolabbról bejárók közül — huszonnyolcán hagy­ták el Mátranovákot, de hu­szonkettőn jelentkeztek fel­vételre. A létszám tehát csak­nem teljes. — Persze — folytatja to­vább a helyzet elemzését Da- nyi István oktatási és sze­mélyzeti vezető —, ahhoz, hogy szinte elenyésző a fluk­tuáció. nagyban hozzájárul a tervszerű, évek óta következe­tese® végzett szakmunkás- képző munka. Elhiszi, hogy „kintről” nagyon megnézzük azokat az embereket, akik nálunk munkára jelentkez­nek? Szakmunkás-utánpótlá­sunkat minden évben szinte teljesen az általunk kinevelt fiatalokból oldjuk meg. Nem dicsekvésképpen, de ezt a te­vékenységünket már nem egy­szer állították példaként má­sok elé. Mátranovákon — csend van! * „A nevemet leírhatja, mert Nagy Istvánból sok van a megyében, a rosseb se jön rá, hogy kiről van szó. Azt kér­dezte, hány , munkahelyem volt eddig, s' miért jöttem be a munkaközvetítőbe? Hát, megfordultam már egy pár helyen, tudja eléggé nyugha­tatlan természetű vagyok. Nein sokáig húzom sehol se. Meg tudja, hogy van... Ke­resi az ember a könnyebb dolgot, meg a jobb kereseti lehetőséget. Nekem meg most nagyon nagy szükségem van a pénzre. Tudja elváltam és annyi gyerektartást vonnak le, hogy a kis sörömet sem tudom mindennap meginni... Nem, kérem, most még nem ment le egy korty sem a tor­komon,” Dolga végezetlenül távozik. Azt mondja: hülye lenne tíz­forintos órabérért éjjeliőrös- ködni. * Cseh Józsefnek, a Volán 2. számú Vállalat munkaügyi osztálya vezetőjének éppen eléggé fő a feje. — Jelenleg — mondja — több mint öiven gépkocsive­zetőnk hiányzik. Ezért is lát­hatja az újságokban, hogy elég sok hirdetésünk megje­lenik. — S vannak jelentkezők? — Sajnos, nem nagyon. Pe­dig bérben, szociális ellátás­ban is mindent megteszünk, hogy a dolgozóink jól érez­zék magukat. — Mindig ilyen nagy volt a fluktuáció a vállalatnál? — Nem. Főként az utóbbi egy-két évben nőtt meg a mozgás, amelyben talán köz­rejátszhatnak az új vállalko­zási formák is. Sokan kivált­ják az ipart. Kis teherautót vesznek és felcsapnak maszek fuvarosnak, természetesen a nagyobb jövedelem reményé­ben. Ám a tapasztalataink szerint lassacskán itt is „te-, lítődik a piac”. — És ez megállítaná a műn- kásvándorlást? — Teljesen természetesen nem, de némi javulás bizo­nyára mutatkozna. * Miként Barják Jánosné, a Salgótarjáni városi Tanács főelőadója megerősíti, az idén nem hogy nem csökkent, ha­nem jelentősen nőtt a fluk­tuáció csaknem minden nagy- vállalatunk — a kohászati üzemek, a tűzhelygyár, a szénbányák, a NÁÉV, a NO- TÉV, a VEGYÉPSZER, a Vo­lán — létszámhiánnyal küzd, s náluk a munkaerő-köz­vetítőben szinte napról napra nőnek az üzemek által beje­lentett munkaerőigények. — Sajnos — mondja Sal­gótarjánban a vállalatok nem élnek a részmunkaidős fog­lalkoztatással, mindenki nyolcórás dolgozót keres. Pe­dig nagyon sok kismama ér­deklődik bedolgozás és négy­órás munkahely után. Ugyan­ez vonatkozik a szellemileg még friss, aktív nyugdíjasok­ra is. Életerős férfiak jelent­keznének hét végi munkára, másodállás vállalására de úgy tűnik, a saját berkükön belül élik ki ezt a lehetősé­get. Szóval lenne itt mun­kaerő, csak... A kör bezárult. Karácsony György r NÓGRÁD - 1982. decembei 17., péntek Akik mennek és akik mennének Divat-e a vándorlás? 06272791

Next

/
Oldalképek
Tartalom