Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-14 / 293. szám

űSésszfk a siejrn Helyhatósági választások Portugáliában Á szükségállapotot enyhítő törvénytervezetről tárgyalnak Előretörtek a szocialisták A kommunisták megtartották pozícióikat Ä szükségállapot korlátozó intézkedéseinek jelentős eny­hítését tartalmazó két tör­vénytervezetet ismretetett a szejm ülésén Henryk Jablons- ki, az államtanács elnöke. Bevezetőben elmondta: a lengyelországi szükségállapot olyan egyedülálló intézkedési rendszer és gyakorlat volt, amelynek hatálya idején nem függesztették fel az alkot­mányt, mindvégig működtek a választott hatalmi szervek, a hadsereg pedig nem ural­kodó erőként lépett fel, ha­nem a törvényes vezetés poli­tikájának megvalósítását biz­tosította, illetve ellenőrizte. A szükségállapot felfüg­gesztésére — amelyet a szejm Július 21-i ülésén Wojciech Jaruzelski hadseregtábomok helyezett kilátásba — bizo­nyára már hamarabb is sor kerülehetett volna, ha a belső helyzet gyorsabban normali­zálódik, ha hamarabb sikerült volna úrrá lenni a gazdaság visszaesésén. Ezeket a folya­matokat azonban jelentős mértékben késleltették a nyu­gati államok által Lengyelor­szággal szemben alkalmazott szankciók. A nemzeti megmentés ka­tonai tanácsának ’ javaslata alapján az államtanács most a szükségállapot felfüggeszté­sét indítványozza, azzal, hogy annak végleges megszünteté­séig legyen idő az ország po­litikai, társadalmi és gazda­sági életének teljes normali­zálására. A szükségáTlapotről szóló törvény módosított változata értelmében a szükségállapot felfüggesztésére a miniszter­tanács javaslata alapján ke­rülne sor. Ugyancsak a kor­mány indítványára vissza le­hetne állítani a szükségálla­potot vagy annak egyes kor­látozó intézkedéseit az ország egész területén, vagy annak egy részén, abban az esetben, ha a nyugalmat és a közren­det újból veszélyek fenyeget­nék. j A szükségállapot felfüg­gesztésével ugyancsak felfüg­gesztették a tavaly december 12-én az államtanács által el­fogadott három dekrétumot, helyettük viszont bizonyos különleges jogszabályokat ve­zetnék be. A második, a felfüggesztett szükségállapot időszakára vo­natkozó rendelkezésekről szó­ló törvénytervezet értelmében megszüntetnék az állampolgá­ri jogok és szabadságjogok korlátozásainak többségét. A szükségállapot felfüggesztésé­vel megszűnik az internálás gyakorlata, valamint — né­hány kivételtől eltekintve — a rögtönítélő eljárás is, mó­dosul a katonai bíróságok te­vékenységi köre. Megszűnnek az országon belüli mozgásszabadságot korlátozó intézkedések, meg­szűnik, az állami vállalatok katonai irányítása, hasonló­képpen a sztrájkokra és tilta­kozó akciókra vonatkozó ti­lalom, feltéve, hogy az ilyen akciókat az érvényes törvé­nyeknek, mindenekelőtt a szakszervezetekről szóló tör­vény előírásainak megfelelő­en tartják. Megszűnnek az ál­lamigazgatás, valamint a gaz­dasági vezetés működését ed­dig szabályozó különleges alapelvek. Legkésőbb három hónapon belül teljes mérték­ben vissza kívánják állítani a munkásönkormányzati szer­vek jogköreit. Mint Jablonski mondotta, az említett korlátozó intézke­dések egy részét már eddig sem, vagy csak kis mérték­ben alkalmazták, a most elő­terjesztett törvénytervezet ér­telmében a felfüggesztett szükségállapot Időszakában az ilyen korlátozó intézkedések­ül bóli bevezetésére nem ke­rülhet sor. A tervezet értel­mében továbbra is a figye­lem középpontjában áll a gazdaság, a piaci ellátás, ezért fenntartják az operatív prog­ramok egy részét. Ami az igazságszolgáltatást illeti, a szükségállapot felfüg­gesztésével mind a polgári, mind a katonai bíróságok fel­hagynának a rögtönitéiő eljá­rásokkal az állam politikai ér­dekeit, a közbiztonságot és a közrendet sértő esetekben. Fenntartják ugyanakkor a rögtönítélő eljárást az élet el­len elkövetett bűncselekmé­nyek, a rablótámadások, a be­töréses lopások esetében. Ugyancsak rögtönítélő eljá­rással vonják felelősségre a kirívóan súlyos gazdasági bűncselekmények elkövetőit, továbbá azokat, akik tisztsé­güket egyéni haszonszerzés­re próbálják kiaknázni. A minisztertanács elnöké­vel való előzetes egyeztetés alapján mondotta Jablonski — az államtanács a most előterjesztett törvényterveze­tek elfogadása után a lehető legrövidebb időn belül dön­tést hoz a szükségállapot fel­függesztéséről. Amint ez meg­történt, az államtanács ren­deletet kíván hozni a külön­féle büntetések megszünteté­séről vagy felfüggesztéséről. Vonatkozna ez a többi kö­zött olyanokra is, akik állami vagy társadalmi intézmények tevékenysége vagy a közrend ellen bűncselekményeket kö­vettek el. Jablcnski végezetül úgy jel­lemezte a két, első olvasásban ismertett törvénytervezetet, mint olyan lépéseket, ame­lyek jelentős mértékben hoz­zájárulnának az ország életé­nek további normalizálódásá­hoz, a nemzeti egyetértés esz­méjének térnyeréséhez, a tár­sadalom egységének erősítésé­hez. Közel-keleti béketerv készül Ämmanban hétfőn összeült az ősz folyamán létrehozott jordániad—palesztin vegyes fő­bizottság. hogy megfogalmaz­za azt a közös álláspontot, és javaslatot, amelyet Husszein jordániai király képvisel majd Washingtonban, amikor de­cember 21-én találkozik Rea­gan amerikai elnökkel. Miután az Egyesült Államok nem hajlandó érintkezésbe lépni a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezettel mindaddig amíg az nem ismeri el Izra­elt, most olyan jordániai— palesztin vegyes bizottság ösz- szeállításáról folyik az eszme­csere, amelyben formálisan nem vennének részt agyaa 4 PFSZ képviselői, de «mély felhatalmazást kapna aPFSZ- től a közel-keleti béketárgya- lásokon való részvételre. Egyelőre nem ismeretes, hogy kik lennének azok a PFSZ-en kívüli palesztinok, akik Jordániával együtt a pa­lesztin ellenállási mozgalom nevében is tárgyalásokat foly­tatnának a palesztin kérdés megoldásáról. Feltételezések szerint egyes ciszjordániai pa­lesztin vezetőkről, köztük az izraeli megszálló hatóságok ál­tal kiutasított polgármesterek­ről van szó. A jordániai—palesztin egyez­tető tárgyalásokat Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke és Mudar Badran jordániai kor­mányfő vezeti. Az eszmecse­re további fontos témája a jordání8i--palesztlR föderáció Husszein király által javasolt terve. A PFSZ lehetségesnek mondta, hogy a majdani pa­lesztin állam konföderációt al­kosson Jordániával, de a pa­lesztin nép önrendelkezési jo- •gát megtagadó Reagan-tervet nem tartja alkalmasnak a palesztin probléma megoldá­sára. i A portugál jobboldal 67 százalékos veszteséget szen­vedett a vasárnapi helyható­sági választásokon. Az ellen­zék vezető ereje, a szocialis­ta párt legalább ilyen arány­ban előretört. Ennek alapján Mario Soares, a párt főtit­kára követelte Balsemao mi­niszterelnök lemondását. A kommunista párt vezet­te népi szövetség megtartot­ta korábbi pozícióit. A többi politikai csoportnak a szava­zatok töredéke jutott. Hétfő reggelig a szavazatok 85 százalékát számlálták ösz- sze. A szavazásra jogosult 7,1 millió állampolgár közül több mint másfél millió nem -já­rult az urnákhoz. A jobboldali szövetséget al­kotó három politikai eró — kereszténydemokraták, szo­ciáldemokraták, valamint a monarchisták — nem minde­nütt indultak együtt, több községben, városban éppen az ellentétek miatt következett be a különválás. De mivel a parlamentben, mint kormány- koalíció együtt szavaznak, így a statisztikában is együtt je­lenik meg eredményük. A há­rom évvel ezelőtti 45 száza­Fanfani bizalmat kapott a szenátusban Fanfanl négypárti kormá­nya bizalmat kapott a szená­tusban. A szombat éjszaka befejeződött szavazás ered­ményeként a köztársasági Olaszország sorrendben 43. kabinetje 176 „igen” és 116 „nem” szavazattal túljutott az első akadályon. A kétnapos vita során he­ves támadások érték a pénte­ken ismertetett kormány- , programot. A bírálat közép­pontjában elsősorban a ter­vezett gazdasági Intézkedések álltak. Még a kormánykoalí­ció soraiban is elhangzottak olyan vélemények, amelyek megalapozatlannak tekintik a gazdasági válság leküzdését, az Infláció megfékezését cél­zó intézkedéseket. A baloldali ellenzék elsősorban azt kifo­gásolta, hogy a legnagyobb terheket a fizetésből és bérből élők vállaira rakják, mivel az áremelések, s az oktatási és az egészségügyi költségvetési tételek lefaragása főként őket érinti. A volt miniszterelnök, Spa- dolini pártja megerősítette, hogy azért nem támogatja Fanfanit a bizalmi szavazás során, mert elégtelennek tart­ja a súlyos gazdasági gondok szanálására tervezett intézke­déseit. lékről most megközelítőleg 38 százalékra estek vissza. A szo­cialista párt a korábbi 27 szá­zalékról 31 százalék fölé nö­velte szavazati arányát, s mint önálló párt, ismét a leg­nagyobb politikai erőként je­lenik meg. Az Egyesült Népi Szövetség —, amelynek meghatározó ereje a kommunista párt —, lényegében megtartotta, né­hány helyen kis mértékben növelte tömegbefolyását. El­nyerte a szavazatok 22 szá­zalékát, Sőt két újabb polgár- mesteri poszttal növelte ere­jét. A mostani választások leg­nagyobb vesztese a miniszter- elnök pártja, a szociáldemok­rata párt. Korábbi választói­nak mintegy hat százaléka fordult el tőle. A jobboldal mögé felsorakozott választók „belső vándorlását” az is jel­zi, hogy ugyanakkor megerő­södött az egyház támogatását élvező kereszténydemokrata párt. A mostani községi, járási, városi választásokon nagy súllyal esett latba, hogy a hatalmon levő koalíció az állam eszközeit jól ki tudta használni pártpolitikai célok­ra. Az első hírmagyarázatok szerint a portugálok stabili­tásra vágynak. Nyolc év alatt 16 kormányt emésztett fel a politikai harc. Többen úgy látták, hogy a jobboldal kí­nálja a kormányzási bizton­ságot, ezért adták rá szava­zatukat. A szélesebb értelemben vett baloldal — szocialisták, kom­munisták — ismét megosztott volt. A két párt közötti el­lentétek csökkentették a jobboldal elleni harc haté­konyságát. De így is érvé­nyes az a lisszaboni mondás, hogy „Portugáliában a balol­dali többséget képviselő tö­megeket jobboldali kormány irányítja”. Mario Soares, a szocialista párt főtitkára hétfő hajnali sajtónyilatkozatában a vá­lasztók változást igénylő óha­jával magyarázta pártjának előretörését’. Véleménye sze­rint a Spanyol Szocialista Munkáspárt októberi válasz­tási győzelme hatással volt a portugál tömegekre. Alvaro Cunhal, a kommu­nista párt főtitkára szerint a párt megszilárdulása kedve­zőbb helyzetet teremt a harc folytatásához. Ponomaryov ílreiskynél Bruno Kreisky osztrák kancellár szombaton Bécsben fogadta Borisz Ponomarjovot, az SZKP KB PB póttagját, az SZKP KB titkárát. A baráti légkörben folyta­tott megbeszélésen — jelen­tette a TASZSZ — megvitat­ták a békeharc ügyét, a fegy­verkezési verseny megszün­tetésének, valamint a kétol­dalú kapcsolatok továbbfej­lesztésének kérdéseit. A* találkozón résztvett Va- gyim Zaglagyin, az SZKP KB tagja, az SZKP KB nemzet­közi osztálya vezetőjének első helyettese, osztrák részről pe­dig Walter Hacker az Oszt­rák Szocialista Párt nemzet­közi ügyekkel megbízott tit­kára, Ponomarjov és Zaglagyin a Görög Kommunista Párt ked­den kezdődő kongresszusára utazva tölt rövid időt Bécs­ben. Béketünfetés Nagy-Brítanniában Tizenkétezer lány és asz­szony gyűlt össze vasárnap a Londontól nyugatra fekvő Newbury közelében a Green- hám Common-i amerikai légi- támaszpont mellett, hogy til­takozzék a szárnyasrakéták (robotrepülőgépek) nagy-bri- tanniai telepítése ellen. Greenham Common a ra­kéták egyik kijelölt telepítési helye Angliában. A béketün­tetők „élő falként” fogódzkod­tak össze a támaszpont kö­rül: közel 14 kilométer hosz- szú láncot alkotva „védelmez­ték” a helyet a rakétáktól. A magas kerítésre rakétaellenes transzparenseket, a békemoz­galom jelvényeit és a gyer­mekeik sorsáért aggódó anyák érzéseit kifejező legkülönfé­lébb tárgyakat — családi fényképeket, gyermekruhákat, karácsonyi díszeket — aggat­tak fel. A tüntetése szinte mindvégig zuhogó esőben zaj­lott le, békében, összetűzés nélkül. •Ismét hírt adott magáról a hírhedt amerikai fajüldöző szervezet, a Ku-Klux-Klan. Tagjai tüntetést szerveztek a közelmúltban Washingtonban, tiltakozásul a bevándorlási törvénytervezet ellen, amely az Egyesült Államokba öt év­nél régebben bevándoroltak helyzetét rendezné. A Klan „demonstrációja” azonban nem úgy sikerült, ahogy el­képzelték. A kétszáz fősre tervezett megmozduláson a Fehér Házzal szemközti té­rén mindössze 40—50-en vet­ték részt, s azok is hamar el- iszkoltak, látva az ellentünte­tők tömegét. Visszaszorult volna az USA-ban a Ku­Ku-Klux-KJan Ami a fehér csuklya mögött van Klux-Klan? Immár nem kell rettegniük az amerikai ki­sebbségeknek, főleg a feke­téknek a lincselésektől. gyil­kosságoktól, bombamerény­letektől? A Klan történetét, véres tetteit ismerő józan amerikai polgárok valószínűleg megmo­solyognák ez ,-ket a kérdése­ket, hiszen éppen az elmúlt néhány esztendőben lehettek A Ku-Klux-Klan provokatívfelvonulása New Orleansban maguk is tanúi a szervezet „újjászületésének”. Sokan meggyőződéssel vallják, hogy mindig megélénkül a Klan tevékenysége, ha rossz a gazdasági helyzet, ha sok a munkanélküli. Márpedig az USA jelenleg csak az 1929— 1933-ashoz hasonlítható nagy gazdasági válsággal birkózik, a munkanélküliek száma az ősszel már meghaladta a 11 milliót. A washingtoni „Klan- tüntetés” így akár barométer Is lehetne, amely jelzi: a Ku- Klux-Klan további térnyeré­sével kell számolni az USA- ban. Becslések szerint a faj­üldöző szervezetnek ma mint­egy negyedmillió tagja van, s közülük legalább 10—15 ezer­re tehető a mindenre elszánt ..fehércsuklyások” száma. A Klan napjainkban is különö­sen a déli államokban — Alabamában, Mississippiben, Tennesseeben és Georgiában — erős, de mind több hívet számlál északon is. Utolsó leg­kegyetlenebb tettüket három éve épp az észak-karolina! Greensboróban követték el, ahol a Ku-Klux-Klan ellen békésen együtt tüntető fehé­rekre és feketékre lőttek: négy halott és kilenc súlyosan sebesült maradt az utcán. Évforduló-ünnepség A Klan újabban már nem­csak a feketéket üldözi, ha­nem a Puerto Rico-ialcat, a mexikói bevándorlókat és más kisebbségeket is. Ráadásul „titkos hadsereget” hoztak létre, úgymond a Klan gyű­léseinek biztosítására, a pro­vokációk megakadályozására, „sárkányoknak” hívott veze­tőik megvédelmezésére. Való­jában, mint a rohamosztagok néhány „közkatonája” köny- nyelműen ellocsogta: „A fe­keték elleni harcra készíte­nek fel bennünket egy elkö­vetkezendő faji háborúban” Aligha lehetne jobban megvi­lágítani azt a veszélyt, amit a Ku-Klux-Klan jelent az egyszerű amerikai polgárok számára, mint ahogy az ala- bamai szövetségi nyomozóiro­da egyik felügyelője tette e „titkos hadsereg” kapcsán: „Riasztó a kép. Ez a terroriz­musnak egy olyan megjele­nési formája, melyre nem vagyunk felkészülve. Ez a csoport jóval kiszámíthatat­lanabb, és ezért veszélyesebb mindegyiknél.” A Klan nyíltan készül a faji háborúra. A' régi jelké­pek, a fehér csuklya és az égő kereszt mögött napról . napra félelmetesebb erő bújik meg — Immár több mint száz esztendeje legálisan az Fzve- sült Államokban. K. M. Kubában Havannában, a Forradalom- terén nagyszabású katonai díszszemle és felvonulás ke­retében emlékeztek meg a ku­bai forradalmi erők 26. évfor­dulójáról. Ez a dátum egybe­esik annak időpontjával, ami­kor 26 évvel ezelőtt a kubai partok mentén kikötött a Granma hajó, fedélzetén hősi fiatalok egy csoportjával, hogy Fidel Castróval az élükön megkezdjék harcukat Ful- gencio Batista diktatúrája el­len. A felsorakozott egységek előtt Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, a forra­dalmi fegyveres erők főpa­rancsnoka, az állam- és mi­nisztertanács elnöke három­órás beszédet mondott. Castro aláhúzta, hogy a szi­getország jószomszédi baráti kapcsolatokat szeretne kiépíte­ni a világ valamennyi orszá­gával, így az Egyesült Álla­mokkal Is, s kész Washington­nal bármikor megkezdeni a tárgyalásokat a viszony nor­malizálásáról. Reagan elnök viszont Kolumbiában úgy nyi­latkozott, hogy Washington erre akkor hajlandó, ha Ku­ba lazít a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolatain. „Az Egye­sült Államok elnöke hiú áb­rándokat kerget — jelentet­te ki. Kuba ugyanis nem tar­tozik azok közé, akik hátat fordítanak barátaiknak csak azért, hogy az ellenség szö­vetségeseivé szegődhessenek”. A szónok a továbbiakban kifejtette, Kuba internaciona­lista kötelességének tartja, hogy katonai segítségben ré­szesítse az ilyen támogatást kérő forradalmi országokat. Kubai katonák — mondotta — az illető országokkal kö­tött kétoldali szerződések alapján tartózkodnak jelenleg Angolában és Etiópiában, s azonnal hazatérnek, ha az érintett kormányok ezt kérik. A kubai elnök megállapítot­ta, hogy az imperializmus napjainkban különösen élénk­tevékenységet fejt ki Latin- Amerikában, ahol több or­szágban forradalmi helyzet ala­kult ki. Az Egyesült Álla­mok nem hajlandó tudomásul venni, hogy a latin-amerikai forradalmak hajtóereje a nyomor. A bűnbakot máshol keresi, s így alaptalanul a Szovjetuniót és Kubát vádol­ja. Feltette a kérdést: vajon, milyen felelősség terheli a Szovjetuniót a kubai forrada­lom kitöréséért?

Next

/
Oldalképek
Tartalom