Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-07 / 262. szám

Rimóca Tarka népviselet kevere­dik a legújabb divatú dzsekivel, kosztümökkel a rimóci buszon, a faluDan felváltva sorjáznak a régi palóc házak és a loggiás paloták. A rimóciak egyútt- élnek hagyományaikkal, s ebben a Röpülj páva-kör­nek nagy érdemei vannak. Sajnos azonban az is ha­gyomány lassan, hogy a község közművelődési életét egyedül a pávakor tevé­kenysége jelenti. A klubkönyvár minősíté­sű közművelődési intézmény 1975. óta újra és újra népmű­velő munkahelye. Képesí­tésnélküliek jönnek-mennek, nincs aki lendületet adjpn, folyamatosságot biztosítson, aktívákat szerezzen a kö­zösségi kultúrának — kivé­ve a hagyományőrző cso­portot, s vezetőjét, ICobela Andrásnét. — Amióta a csoportot ve­zetem, nem melegedett meg nálunk népművelő — mond­ja a fiatalasszony munkahe­lyén, a hófehér orvosi ren­delőben. — Pedig nagy szükségem lenne egy szer­vezőre, hisz voltaképpen több csoportot vezetek. Az asszonykórus mellett van nálunk rezesbanda, a KtSZ- korosztálybeliek és az isko­lások csoportja. Egy hetven- főnyi társaság tanítása, szervezése, menedzselése nem könnyű, ha az ember­nek munkahelye is van. S még nem beszéltünk a gyűjtőmunkáról, amely szin­tén egész embert kívánna,- valakit, aki felvállalná n ri­móci népszokások gyűjtését, gondozását, addig amíg még léteznek tiszta rimóci ha­gyományok. A csoport vezetője idén kérte először az iskola, a tantestület segítségét a nyá­ri Palóc szőttes kulturális napokra való felkészülés előtt. Valami miatt azonban nem valósulhatott meg az együttműködés, s Kobeláné újra egyenként verbuválta össze a vakációs diákokat. A fiatalok szervezése jó­val könnyebb. — A klubkönyvtár épüle­tében van a KISZ-szervezet klubja. Nagy létszámú, jó palóc kultúráért szervezeti és politikai életet élő közösség. Csak valahogy épp a kulturális munka szorul kicsit háttérbe, ennek egyetlen állandó színtere a hagyományőrző csoport. Egyébként pedig a különböző események, társadalmi ünne­pek jelentenek ilyen jelle­gű tevékenységet — ma­gyarázza a községi tanács elnöke, Kobela András. — A KISZ-es lányok kü- löncsoportonként indultak a legutóbbi minősítőn, jó eredménnyel. A közművelődésnek tehát minden szála az asszonykó­rusnál fut össze, és onnan indul. Ennek megfelelően munkájukat elismerés öve­zi. Az 1971-ben alakult cso­port .kiteljesedését a tavalyi Röpülj páva-tévészereplés jelentette, a tagok régi vá­gya teljesült, s a falubeliek büszkesége, lokálpatrio­tizmusa magasra szökkent. De a rimóciak nemcsak ak­kor örülnek, ha csoportjukat a tévében látják, még a tö­megsportrendezvényekre is meghívják énekelni őket. A múlt havi szüreti felvonulás után egész estét kitöltő mű­sort adtak az asszonyok, nagy-nagy érdeklődés mel­lett. — Hány műsoruk van? — Több népdalcsokor, köztük az aratási, a sum- más, aztán a Fönőstánc, a Csalogatós, s néhány nép­szokás-földolgozás — kutat az emlékezetében a csoport vezetője. Sok , összegyűj­tött anyagunk van, amik feldolgozásra várnak. Rimó- con egyelőre nem nehéz a gyűjtés, az idősebbek élén­ken emlékeznek a datokra, szokásokra, hisz szorosan az életükhöz tartozott egykor. Például a keresztelő, a lako­dalom, a farsang ma Is élő gyakorlat, csak kissé leegy­szerűsített formában. — Farsangkor most már nem járják végig a falut a legények, mint ahogy annak idején mi csináltuk — em­lékszik vissza legénykorára Kobela András. — De az asszonyok most is sütnek fánkot, és megvannak az ünnepekhez kapcsolódó ha­gyományos ételek. — Ebben van szerepe az asszonykórus munkájának, sikereinek is. Újra előkerült a népviselet a szekrényből, a fiatalok is felöltik vasár­nap délutánonként. Ma már ezresekért se adja el senki a ruháját, mint néhány év­vel ezelőtt — veszi át a szót ismét a feleség, Kobela Andrásné. — Többet ér ne­kik az ezreseknél. Az biztos, ha szóba kerül a palóc kultúra, néhány más nógrádi és hevesi tele­pülés mellett Rimóc nevét asszociáljuk. Es az is biztos, láttuk, hogy Rimócon a köz- művelődést jelenleg a ha­gyományőrzés jelenti. X. E. MAPRJÁL- kapu a világra Beszélgetés Hopkó Tatjánával Bár az orosz nyelvoktatással szervezetet, megyei munkáját, 1978 tavaszán, a pedagógiai foglalkoztatókat tömörítő feladatait és lehetőségeit. napok során hivatalosan is nemzetközi szervezetnek sok Bevezetőül „megfenyeget” létrejött a megyei szekció, esztendős múltja van. Nóg- — erről ő órákig tudna be- Tolsztoj-ünnepségek Salgó- rádban néhány évvel ezelőtt szélni. Ezért is kissé csapongó tarjánban és Balassagyarrnn- még kevesen tudták, mi is az beszélgetésünk mellé mankóul ton, előadásokkal, irodalmi já- a MAPRJAL. Talán csákány- ideadja az 1977-től eltelt évé- tékkal gazdagítva, módsze "t - nyit hallottak, hogy az UNJSS- két összegző beszámolóját is. ni tanácskozások, iapasztalat- CO égisze alatt, nyugaton és Ahogy lapozgatom, már az cserék1 sora, a berlini i\. keleten egyaránt vannak nem- elején szembeötlők egy szám- majd a prága V. nemzetközi zeti szekciói ennek a moszk- adat: 1977 januárjától, márci- konferenciák, melyeket a rne­vai Puskin Tntézethf’r fppe usig 76 tanár töltötte ki a be- gyei szekcióban élménybeszá- lépési nyilatkozatot. Aztán mólók követnek, Puskin-meg- később — a továbbképzési al- emlékezések, tankönyvbírála- kalmat leszámítva — már ki- tok, bemutató órák, megérnie- sebb számban szerepelnek a kezések A- Biokról, tanúim:'.- résztvevők, az aktív emberek, nyi versenyek előkészítése, la- A gyermekkorból ismert já- pasztalatainak megvitatása és ték jut eszembe: Ennyi búzáin még sorolhatnánk, termett, ennyit hagytam ve- — Az orosz nyelvoktatás nz tésre, ennyit adtam szegény- iskolában és az iskolán kívül nek... ennyi maradt nékem— — mindkettő, igen nagy terü- és a két tenyér forgatásai letet ölel föl. Legnehezebb a „ után pár szem pörög már csak le az ujjakról... — Kettős dolog ez. MAPR­JAL egyik legnagyobb érde­me, értéke, hogy közelebb ho­A salgótarjáni PetSfl Sándor Általános Iskolában korsze­rű körülmények között folyik az orosz nyelv oktatása. Ké­pünkön Csonkáné Galgóczy .Zsófia, Ipacs László 7. osztályos tanuló leckéjét ellenőrzi, aki társaival heti öt órában ismer­kedik az orosz nyelvvel. felnőttek bevonása — ehhez már nagyon kevés a szakta­nár, a mi területünkön talán a fluktuáció is nagyobb, mint más szakoknál, emellett nem zott bennünket, orosz szako- a jelentkező ahhoz,, hogy sokat egymáshoz, fano-T,,!—,!,- egy—egy központban (monc..,u?r akár általános, akár közép­iskolában vagy a főiskolán. Emberileg és szakmailag egy­üzemben) össze lehetne fogni az oroszul tanulni vágyó szak­embereket. Nagyon fontos cé­aránt — az évek során ssk le- lunk a tanárok egyéni, szak hetőség nyílt beszélgetésre, vi- mai továbbképzésé. tára, egyszerű találkozásra. Rendezvényeinket magunk terveztük meg és bonyolítot­tuk le. Nem érződött rajtuk a kötelező jelleg, a hivatal pa­ragrafusszabta kényszere. Csak az jött el közénk, aki többre vágyik, akinek vannak — Mindennapos munka,. Bizonyára a MAPRJAL-on belül is téma időnként az orosz nyelvoktatás színvonala és hatásfoka, nem lehetünk tökéletesen elégedettek ezzel. Mi az oka? — Ez volt a prágai kong­belső indítékai. Sajnos, néha resszus fő témája is. Kiderült, igen kevesen jöttünk össze, a (amit mindnyájan sejtettünk, befektetett munka nem volt sőt tudtunk is) — ahol jobb a arányban az érdeklődéssel, hatékonyság, ott egyrészt több Hogy miért? Az időhiányra, a órában, audio-vizuális, eszkö- távolságra sokan hivatkoznak zökkel jobban felszerelkezve — joggal. Közömbösséget, fá- tanítják a nyelvet. Másrészt sultságot szerencsére ritkán akár a kereskedelmi, akár az tapasztaltunk. Az összejövete- üzemi életben vagy a vezetés­leinket, programjainkat a ,.bá- ben jobban érzik a szükséges- zishelyeken” tartjuk főként: ségét a nyelvtudásnak. Konk- Salgótarjánban, Balassagyar- rétan nálunk a középiskolá- maton, Kisterenyén, Nagyba- ban az új érettségi nagyobb tonyban. Ott, ahol van Druzs- ösztönző hatására számítunk ba klub, ahol kedvvel, szere- és több helyen a jó programú tettel végzik a kollégák az szakkörök, klubok is megsze- orosz nyelv megszerettetését, a vettetik a nyelvet a üalalok- nyelvi versenyekbe való teMvé- kai. szítást, az orosz vonatkozású — Végezetül egy kérdés: mi irodalmi, művészeti progra- lesz a megyei szekcióban a mok szervezését. legközelebbi nagyobb ese­Csak ízelítőül néhány a leg- mény? fontosabb eseményekből: négy — November végén tartunk megye és Budapest regionális közgyűlést. Ezen mérlegre tudományos-módszertani kon- tesszük az eltelt öt év munká- ferenciát tartott a fővárosban, ját. G. Kiss Magdolna SZAVAK BUR IC Jk Munkásművelődés, avagy egy sokoldalú N agyszerű szellemi örök­ségünk úttörői, tanító- mesterei bizonyára elé­gedetten nyugtáznák a dia­lektikus gondolkodás tükrö­ződését korunk szószólóinak írásaiban, beszédeiben. A nagy gondolkodókat talán csak az lepné meg, hogy mi­lyen sokan tekintik ma a dia­lektikus gondolkodást — és annak terminus technicusait — önmagában elégségesnek ahhoz, hogy a bölcsek szere­pében tetszelegjenek. Hovatovább úgy fest a do­log. hogy elegendő, ha az ember csupán jelzi a folya­matok összetettségét, bonyo­lultságát, ellentmondásossá­gát. Ráadásul a megfelelő „jel- zöszavak” megfelelő helyen történő használata módot ad arra is, hogy használójuk el­kendőzze valódi tudását, avagy ismereteinek hiányos­ságait az adott tárgyban. Hogy csak egyetlen példát említ­sünk, a dialektika jegyében futotta be szédületes karrier­jét az „is” szavunk, melyet kockázatmentesen odabigy- gyeszthetünk bármi után, azt sugallva, hogy a téma egyéb vetületeit is ismerjük. Gyakran a kényelmesség, az ..időnyerés” késztet ben­nünket árrá, hogy minél több — bármily csekély kapcso­latban álló — dolgot közös nevezőre hozzunk. Való igaz, hogy például a fehér szín valamennyi összetevőjét, (köz­te a feketét is) elláthatjuk egyazon címkével, de a gyűj­tőfogalmak alkotóelemei [ezál­tal könnyen devalválódhat­nak azok szájában, akik va­lódi tartalmuk ismerete nél­kül használják azokat... * E hosszú bevezetést tulaj­donképpeni témánk indokolta. A minap ugyanis egy olyan, eszmecsere keretében esett 6zó a munkásművelödés — nem kevésbé gyakran hasz­nált — fogalmáról, mely cél­ját tekintve, épp e fogalom valódi tartalmát volt hivatva vizsgálni. A Magyar Tudományos Akadémia közelmúltban Sal­gótarjánban ülésezett Miskol­ci Akadémiai Bizottságának tanácskozásán markánsan ki­rajzolódott a fentebb vázolt problémakör, jóllehet a bi­zottság eredendően nem a munkásművelődés elméleti, sokkal inkább a munkások kultúrában való részvételének nagyon is gyakorlati kérdései­vel kívánt foglalkozni, első­sorban Nógrád megyei tapasz­talatok alapján. (A kérdés he­lyi indíttatását indokolta a Társadalomtudományi Intézet 1971-ben és ez év nyarán e témában végzett szociológiai felmérése.) Az a lény, hogy a tudományos élet legmaga­sabb szintű fórumának regio­nális testületé nem „ugrotta át” a munkásművelődés fo­galmának értelmezésében rej­lő ellentmondásokat, önma­gában is figyelemre méltó. Bizonyítja egyrészt azt, hogy a köznyelvben ■ gyakran hasz­nált gyűjtőfogalmakon nem feltétlenül azonos komponen­seket értünk. Másrészt meg­nyugtató bizonyságát adta az ülés annak is, hogy az indo­kolatlanul általánosító köz­életi zsargonok, az első hal­lásra sokat mondó — valójá­ban annál kevesebbet jelen­tő — köznyelvi panelek ter­jedésével párhuzamosan erő­södik az az igény is, amely vissza akarja adni a szavak rangját. aVv szi"'"r'-'0"nek tsrtía a fofa’mak differenci­ált értelmezését. Ennek adott hangot a MA'B- ülésen elhangzott ban dr. Csongrády Béla, az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottságának osztályvezetője is, amikor referátumának mind­járt a legelején — szinte pontról pontra — sorra vette a „munkásművelődés” fogal­mának lehetséges megközelí­tését. Mert — előadásából idézünk — „Hogy csak az időbeni keretek gondját em­lítsem; másként jelentkezett a munkások részvétele a kul­túrában a felszabadulás utá­ni első évtizedekben, más­ként a kulturális forradalom első — jobbára mennyiségi felhalmozást igénylő — sza­kaszában, megint másként a hetvenes évek közepén — a művelődéspolitikai párthatá­rozatok megjelenését követő években, a munkásművelődés hangsúlyos, esetenként ' túl hangsúlyos időszakában — és napjainkban, amikor a szocia­lista építés intenzív szaka­szának új követelményrend- sze~e, a külső és belső felté- te'ek, • körülmények jelentős módosulása, az emberi té­nyezők növekvő szerepe igen­csak motiválja valamennyi társadalmi osztály és réteg- viszonyát a kultúrához; rész­vételét a művelődési folyama­tokban. S ezzel máris, újabb nehéz­ségbe ütközünk: mit jelent ez esetben a részvétel fogalma?... * Mint említettük, az idézett rész és a téma megközelítésé­nek további problematikája az e’őadgs bevezető részében hangzott el, ám nem vélet­len, hogy a hozzászólók kor- referátumaikban kivétel nél­kül e problémasor tovább­Lehoczky Alfréd, a történe­lemtudományok kandidátusa utalt arra, hogy a munkás- osztály kategóriájának a szo­cializmus viszonyai között tör­ténő meghatározásáról a het­venes évek elején kialakult széles körű vita végül is nyit­va maradt, és az ősz*.ily meg­határozás csak a politikai kö­vetelmények szintjén valósult meg. Időközben a munkásság további átrétegződésének le­hettünk tanúi, s ez természe­tesen a kultúrában való rész­vételük szempontjából sem hagyható figyelmen kívül. Nem vállalkozhatunk az „akadémikus” tanácskozás részletes krónikájára, már csak azért sem. mert az olva­só joggal mondhatja; ha az életünk fejlődését meghatá­rozó folyamatok dialektikus vizsgálata, az összetett fogal­mak ízekre szedése tudós el­mék számára sem egyik nap­ról a másikra megoldható probléma, akkor talán mégis bocsánatos bűn, ha a magunk­fajta halandók nem firtatjuk a mélyebb összefüggéseket, és beérjük egy „is”-sel is. No, azért né adjuk ilyen köny- nyen! A dolog ugyanis ,úgy áll, hogy azok az általános megfogalmazások, közhelyek, melyekkel a közélet különbö­ző fórumait) — mi tagadás, a sajtóban, rádióban, televízió­ban is — találkozunk, a fo-, galmak elméleti,. filozófiai síkján valóban lehetnek szá­munkra érdektelenül bonyo­lultak, de minden esetben van — kellene, hogy legyen — gyakorlati jelentésük, is. S, ha e”y termelési tanácskozás résztvevője a munkahelyi ve­zető beszámolójából egy muk­kot sem ért, az nem biztos, hogy a téma bonyolultságának érem következménye, lehet, hogy egyszerűen csak „ködösítés”. * Szükség van-e már most a muri kásmű vetődés fogalmának, „aprópénzre” váltására, és egyáltalán, mi indokolja, hogy időről időre tudományos szin­tű tanácskozás elemezze a munkások viszonyát a kultú­rához, részvételüket a műve­lődési folyamatokban ? A' kérdésre elsősorban a közművelődés irányítói adhat­nák meg a választ, mindazok, akik a hétköznapok során felkelthetik, kielégíthetik kulturális javak iránti igé­nyeinket, mindazok, akiknek lehetőségük és egyben ne­mes feladatuk elénk, tárni a kulturális értékeket; könyve- ke'-, filmeket, és sok egyéb műveltséget gyarapító isme­retet. Nyilvánvaló, hogy a kultu­rális értékek eredményes köz­vetítése érdekében a közmű­velődés szakembereinek sok­oldalú ismereteket kell sze­rezniük azok életmódjáról (munkájáról, érdeklődéséről, szokásairól), akik számára a kulturális értékeket közvetí­teni kívánják. Tehát a mun­kások kulturális életben való részvételének folyamatos vizsgálata is konkrét, gyakor­lati célkitűzések elérése érde­kében történik. ! Egy kérdés azonban még mindig megválaszolásra vár. Nevezetesén, hogy a „mun­kásig” és a „kultúra” .kate­góriáinak teljességgel még nem tisztázott, pontosabban, idő­ről időre változó, kiegészülő jelentéstartama lehetővé te­szi-e a munkásművelődés helyzetének vizsgálatát, s, ha igen, hogyan oldható meg úgy a feladat, hogy az a köz- művelődésben dolgozók szá­mára hasznosítható legyen. Mert a közművelődésben do’- gozók — csakúgy, mint az élet más területén tevékeny­kedők — elvont fogalmánk''! gyakorlati munkájuk során vajmi keveset tudnak kezde­ni. számukra konkrét fogód­zók, naprakész információk keilen: le a minél hatékonyabb módszerek megtalálásához. Ennek a jogos igénynek a szem c’őtt tartása vezette dr. Csongrády Bélát, amikor Nógrád . megye munkásainak kulturális életben való rész­vételét, az általános politikai, gazdn"á y:i, szellemi fejlődés össze:“ ü ggésr&ndszerében, an­nak részeként,- illetve alakító tényezőjeként vizsgálta, a he­lyi adottságok, öröklött fe1 té­telek és hagyományok tük­rében. Á jelenlevők részletes- ké­pet kaphattak a n, •'"ye munkásságának a köz­oktatásban, a közműveit.'.ős­ben, az amatőr rhűvójzeti mozgalomban betöltött szere­péről stb... A beszámolónak ez a konkrétumokat feliora- koztató része a MAE-ülé in senkit sem in.-drált vitára. Feltehetően az előadó s_-m vitaalapnak szánta. Másul t bizonyára ennek ellenkezője történt .volna —, a nagybetűs fogalmak köznapi értelme kö­rül forgott volna a szó. De a Miskolci Akadémiai Bizottság legutóbbi ülése ar­ra is bátorító példa volt, hogy „.jelzőszavainktól” is számon lehet kérni konkrét, közért­hető tartalmakat. Fintér Károly NÚGRAD - 1982. november 7., vasárnap 5 előadásé- gondolására vállalkoztak. Dr.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom