Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-28 / 280. szám

jr Pértértekeriefek a lengyel városokban Élénkülnek a párttagok és pártonlcíviriiek kapcsolatai A Lenesei Egyeíűtt Mun­káspárt seen 'vrapttétbisn onszág­szenrte folytatódik a besoámo- lá~i kam,pá«vs amerjraek so­rán értékelik a tagság tevé­kenységét és megh«*lár ózzák az időszerű feladatokat. A beszámolási konferenciák több nagyüzemben a legfelső párt­vezetés egy-egy tagjának rész­vételével folynak. A szczecini Waráki hajó­gyár üzemi pártszervezetének tanácskozásán Kazimierz Bar- cikowski, a LEMP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vett részt. Mint a konferencián megállapították, a pártszerve­zet pozíciója fokozatosan, de érezhető módon javul. Élén­külnek a kapcsolatok a párt­tagnfc és* n üzem párton kívü­li dolgozói koaött, számos konstruktív eszmecserére ke­rül sor olyan mindenkit érin­tő kérdésekről, mint a gazdá­sági reform, valamint a dol­gozók mindennapi gondjai. Ez utóbbiak: megoldásában a pártszierrvezet egyre gyakrab­ban nyújt kézzelfogható segít­séget. Felszólalásában Barcikowská elismerését fejezte ki azok­nak a párttagoknak, akik a legnehezebb időkben is kiáll­ták az ellénséges csoportok tá­madásának . próbáját. Mint megfogalmazta, november 10- én, amikor is a földalatti szo­cialistaellenes erők sztrájko­kat és utcai zavargásokat igyekeztek mindenáron kipro- vokálni, világosan tisztázódott a „ki van velünk, és ki elle­nünk” kérdése. Azzal, hogy a politikai ellenfél próbálko­zásai kudarcot vallottak, egész Lengyelország nyert. Több más vidéki városban is pártértekezletet tartottak. A lodzi tanácskozáson, ame­lyet Marian Orzechowskinak, a LEMP KB titkárának rész­vételével tartottak, a téma a pártnak a munkahelyeken be­töltött szerepe volt. Mint Or- ntvhowsfci hangsúlyozta, a pártmunka kulcskérdése az alapszervezetek ereje, minősé­ge, egysége. Ezek a tényezők döntenek, végső soron az egész párt erejéről és jellegéről — mondotta. (MTI) Magyar vezetők üdvözlő távirata Jugoszlávia nemzeti ünnepén Üdvözlő távirat Albánia nemzeti ünnepe alkalmából A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke üdvözlő táviratot küldött Mitja Ribicsics- nek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bi­zottsága elnöksége elnökének, Petar Sztambolicsnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöksége elnökének és Mika Planincnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsa el­nökének Belgrádba: A Magyar Szocialista Munkáspárt Köziponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Miniszterta­nácsa nevében szívélyes üdvözletünket és őszinte jókíván­ságainkat küldjük önöknek, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságának, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökségének, a szövetségi végre- \_ hajtó tanácsnak, és Jugoszlávia népeinek nagy nemzeti " ünnepük alkalmából. , Dolgozó népünk elismeréssel tekint Jugoszlávia népeinek történelmi útjára, amelynek csaknem négy évtizede alatt kiemelkedő eredmények születtek az országépítő munká­ban. Nagyra értékeli azokat az erőfeszítéseket is, amelye­ket Jugoszlávia népei a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­ge vezetésével fejtenek ki a szocialista társadalom anyagi és szellemi erejének növelésébe11, a szomszédos Jugoszlá­via félvirágozitatásában. Sikereket kívánunk önöknek az egységes szocialista Jugoszlávia erősítésében, a béke vé­delmében, a nemzetközi biztonság erősítésében. Jó érzéssel állapítjuk meg, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kap­csolatai minden területen egészségesen fejlődnek, és erő­södnek országaink, a szocializmus és a béke javára. Meg­győződésünk, hogy sokoldalú együttműködésünk és baráti viszonyunk megfelel népeink óhajának. Nemzeti ünnepükön sikereket kívánunk önöknek és a baráti Jugoszlávia népeinek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége XII. kongresszusa határozatainak valóra váltá­sában, és népeink jószomszédi kapcsolatainak további el­mélyítésében. * Apró Antal, az országgyűlés elnöke Raif Dizdarevicsnek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzetgyű­lése elnökének küldött üdvözlő táviratot. Ugyancsak táv­iratban üdvözölte partnerszervezetét a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szö­vetsége és a Magyar Nők Országos Tanácsa. (MTI) Albánia nemzeti ünnepe al­kalmából a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa üd­vözlő táviratot küldött az Albán Szocialista Népköztár­saság népi gyűlése elnöksé­gének Tiranába: Az albán nép nagy nemzeti ünnepén, Albánia felszabadu­lása 33. és nemzeti független­sége kikiáltásának 70. évfor­dulóján a magyar dolgozó nép nevében üdvüzletünket és jó­kívánságainkat küldjük áz albán népnek. További eredményeket kí­vánunk a szocializmus építé­sében. (MTI) Változások Felső-Voltában Felső-Vattában a népi meg­mentés ideiglenes tanácsa, amely november 7-én ragadta magához a hatalmat, pénte­ken bejelentette önmaga fel­oszlatását, s egyben megalapí­totta a népi megmentés taná­csát. Ennek éléire, az állam­fői tisztségre Jean-Baptiste Ouedraogo ezredest választot­ták. A felső-voltai rádió közlé­se szerint a tanács közgyűlé­se jóváhagyta az új felső-vol­tai kormány összetételét is. A kormányban 17 miniszter, négy államtitkár és egy álta­lános titkárság van. Az ország legmagasabb ran­gú testületéi a következők: a népi megmentés tanácsa, a népi megmentés tanácsának állandó titkársága és az el­lenőrző bizottság. (MTI) Á hét 3 1. Milyen nyilatkozatok hangzottak el a héten Moszk­vában és Washingtonban? Ritkán történik meg, hogy ugyanazon a napon, jóformán alig néhány órás különbség­gel hangozzék el rendkívül fontos nyilatkozat Moszkvá­ban és Washingtonban. Az elmúlt hétfő azonban ennek a párhuzamos állásfoglalás­nak jegyében állt. A szovjet pártplénumon Andropov, az amerikai televíziós hálózatban Reagan mondott beszédet Az SZKP új főtitkárának szavai ismét megerősítették a politika folyamatosságát, biz­tató jelzésként értékelhette a világ azt a megállapítást, hogy a jövő az enyhülésé, ugyan­akkor reálisan mutatott rá a jelen veszélyeire. Andropov rendkívül kritikusan elemez­te azokat a fogyatékosságokat, amelyek a szovjet gazdaságot ma még, a jelentős eredmé­nyek ellenére is visszavetik és akadályozzák, a megkezdett tervek,. például az élelmi­szerprogram, dinamikusabb továbbvitelét. (Négy nappal később újabb pártplénumot szenteltek ennek a kérdésnek.) A gazdaság előtérbe helyezé­se, a minőségi változások ösz­tönzése újra alátámasztja a közismert tényt, hogy a Szov­jetunió a világ békéjéért ér­zett felelősségtől és saját nemzeti érdekeitől vezéreltet­ve következetesen törekszik a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére. A moszkvai nyi­latkozatok egyfajta békekihí­vást jelenthettek, elsősorban a legfontosabb partner, az Egye­sült Államok címére. Ezért kísérhette olyan ér­deklődés a washingtoni vá­laszt, annál inkább, mert Re­agan nemsokkal előbb kije­lentette: „A tangóhoz ketten kellenek”. A New York Times rögtön tovább ment az elnök példáján, s hozzáfűzte: a bölcs mondás igaz, kár, hogy az el­nök nem ismerte fel, a tánc­parkett ezúttal Moszkvában volt, s a „tangóhoz” nem ár­tott volna Reagan jelenléte sem... Az elnöki televíziós be­széd két lényeges mozzanatot tartalmazott az amerikai— szovjet viszonyt Illetőén. El­hangzott négy, úgynevezett bizalomkeltő indítvány: a ra- kébakisérletek előzetes beje­lentése; adatközlés a nukle­áris erőről; a hadgyakorlatok további előrejelzése, a forró­drót-hálózat továbbfejlesztése — majd egy olyan bejelentés, amely a bizalmat a minimum­ra csökkentheti. Ez pedig nem más, mint hogy huszon- hatmilliárd dolláros költség­gel száz MX rakétát építené­nek. Az MX rakéta nem „csoda- fegyver” de elhelyezésük két szempontból stratégiai bonyo­dalmakat okozhat. Szárazföldi telepítésű, föld alatti alaguta­kon át, síneken mozgatható rakétákról van szó, jó­val több a kilövóállomás, mint a rakéta, tehát nem tudni éppen melyik ponton találha­tóak. (Erre utal az X betű a rakéta angol rövidítése, az M után.) Igaz, a Carter-féle terv­vel szemben kevesebb rakétát és sűrűn telepítenek, mert — állítólag, elméleti számítá­sok szerint — a másik fél ra­kétái egymást is megsemmi­sítenék a viszonylag szorosan elhelyezkedő célpontok felett. Történelmi tapasztalata im­már a nukleáris korszaknak, hogy nincsenek „abszolút, fegy­verek”. Ha az Egyesült Álla­mokban egyes katonai és po­litikai vezetők abban a re­ményben próbálkoznak az MX rakétákkal, hogy ezzel, megnyerhető az atomháború, súlyosan tévednek. Az MX- verseny azonban újabb költ­ségeket és veszélyeket jelent­het, nehezíti a SALT típusú tárgyalást, miután az a lehet­séges kilövőállásokat tekinti ellenőrizhető alapegységnek. S vajon mit szólhatunk az új amerikai tervekhez annak fé­nyében, hogy Washington mindeddig szovjet fölényről beszélt a szárazföldi telepíté­sű rakéták területén (Géni­ben ezért javasolták ennek az egy rakétaágnak jelentős kor­látozását. Miközben marad­nának az amerikai repülőgé­pekről és tengeralattjárókról továbbítható fegyverek), most á „szárazföldi szférákban’’ is előnyre kiván szert tenni. A szándékon az sem változtat, hogy Reaagan a békeőrző (peacekeeper) névre keresztel­te az MX rendszert. Reagan beszédére reagál­va a Pravda megjegyezte, hogy minden javaslatot, amely csökkentheti a veszélyt, ele­mezni kell. Ugyanakkor meg­jegyezte, ha a száz MX raké­ta mellé odaállítják a forró­drót. a Moszkva—Washington összeköttetést biztosító vonni néhány újabb piros vagy kék színű telefonkészülékét, ettől a rakéták nem válnak jám- borabbá. Helyes a tájékozta­tás a kölcsönös kísérletekről, de a lényeg, hogy harci cél­lal ne bocsássanak fel soha ilyen rakétákat. 8. Miért vallott kudarcot az afrikai csúcsértekezlet? Az Afrikai Egységszerve­zet oak öt ven tagja van, ez, a legszélesebb kontinentális szervezet. A tagállamok sok­ban különböznek egymástól; gazdasági fejlettségükben és lehetőségeikben, társadalmi rendszerükben, politikai és katonai elkötelezettségeik­ben. Vannak szocialista irányzatú országok, s Olya­nok, amelyek területüket amerikai támaszpontok ren­delkezésére bocsátják. Így a viták természetesek. Ezzel egyű néhány lényeges kér­désben egyetértés születhe­tett. Közéjük tartozik az egy­séges szemben állás Dél-Afri­kával, a fajgyűlölő pretóriai politikával. Az idén először júliusban lett volna esedékes az AESZ csúcsértekezlete, a sorrend szerint Tripoliban, s Kadhafi vette volna át a szervezet so­ros elnökségét. Akkor a nyu- gat-szaharai képviselet jelen­tette a viszály alapját: 27 ál­lam, közte a vendéglátó Lí­bia a Szaharai Arab Demok­ratikus Köztársaság mellett, Marokkó és támogatód ez el­len foglaltak állást. Végül olyan kompromisszum szüle­tett, hogy a szaharaiak ön­ként lemondanak a részvé­telről, s ezzel most sor kerül­hetett a második nekifutásra. Most viszont a csádi képvi­selet ügye váltott ki vihart. A közép-afrikai országban puccsra került sor s az afri­kai országok nagy része a megdöntött törvényes kabi­netet, a másik rész az állam­csínnyel hatalomra került csoportot ismeri el. Már-már úgy tűnt, hogy ismét meg­egyezés születik: elvben el­ismerik ugyan az új, Hissene Habré-kormányt, de az nem vesz részt az üléseken, annál inkább, mert Líbiával külö­nösen élesek a nézeteltérései. De az AESZ nyugatbarát ál­lamai minden ésszerű komp­romisszumot elutasítottak — Líbia külföldi sugallatról be­szél — így nem jöhetett lét­re a határozatképességhez szükséges kétharmados lét­szám. A Trifioliba érkezett veze­tők magas szintű találkozói így is hasznosak voltak. A szervezet csúcsértekezletét nem törölték, csak elhalasz­tottált — tény azonban, hogy a konferencia immár kétszer vallott kudarcot az idén, pe­dig Dél-Afrikára és Namíbiá­ra tekintve, lenne miről egy­séges állást foglalni. 3. Mit jelent a japán kor­mány változás? Nakaszone Jaszuhiroról, az új japán miniszterelnökről — aki a kormányzó liberális de­mokrata párton belüli harc és szavazás nyomán került a kabinet élére — azt mond­ják, hogy olyan ember, aki mindig a napos oldalon megy. Ezúttal áronban nem ke­vés az árnyék. A legendás japán gazdasági csoda aka­dozik — a távol-keleti ország- .nak természetesen a saját én­jéhez és szintjéhez viszonyít­va nőttek meg a nehézségei — az előd, Szuzuki ezért dobta be a törölközőt. Zilált állapotokat mutat a kormány­párt, Nakaszone csupán 50 képviselőt tudhat saját frak­ciójában a 421 közül, s fő tá­mogatója az a Tanaka, aki formailag pártonkívüli, mi­vel a Lockheed megvesztege­tési ügyben ítéletre vár. A pártfogásért cserébe, nyilván azt várja Nakaszonétól, hogy simítsák el a kényes ügyet. Akad kérdőjel a külpolitiká­ban is. A korábban héjaként ismert politikus vajon meny. nyíre akarja szorosabbra fűz­ni a japán—amerikai katonai kapcsolatokat? Egyelőre a taktikus Naka­szone igyekezett pártbeli ve- télytársainak egy részét is ki­elégíteni a miniszteri székek­kel. De vajon melyik lesz most a napos oldal, vagy kér­dezzük úgy, lesz-e egyálta­lán napos oldal az új kor­mányfő számára? Réti Ervin Befejeződtek a magyar—nicaraguai külügyminiszteri tárgyalások Közlemény a látogatásról Közös közlemény kiadáséval és a konzuli egyezmény meg­erősítő okmányainak kicseré­lésével fejeződte^ be szomba­ton a magyar—nicaraguai külügyminiszteri tárgyalások. Miguel d’Escoto Brockmannt, aki Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására november 25—29. között hivatalos bará­ti látogatáson tartózkodott ha­zánkban, fogadta Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke és Várkonyi Péter az MSZMP . Központi Bizottságá­nak titkára. A közlemény megállapítja, a külügyminiszteri megbeszé­lések során Púja Frigyes és Miguel d’Escoto Brockmann véleményt cserélt a nemzet­közi helyzet időszerű kérdései­ről, tájékoztatták egymást a két ország politikájáról és áttekintették a kétoldalú kap­csolatok alakulását. A megbeszélések igazolták, hogy a felek azonosan ítélik meg a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet legfőbb problémáit. Aggodalmukat fe­jezték ki a nemzetközi fe­szültség növekedése és a bé­két veszélyeztető helyi konf­liktusok miatt. Megállapítot­ták: ennek alapvető oka az imperializmus arra irányuló erőfeszítése, hogy katonai fö­lényre tegyen szert. A szélső­séges imperialista körök a fegyverkezést hajszával, a gazdasági, politikai és katonai nyomás fokozásával, a más államok belügyeibe történő leplezetlen beavatkozással pró­bálják érvényre juttatni tö­rekvéseiket. A két miniszter aláhúzta, hoay fel kell lépni ezzel a politikával szemben, folytatni kell a harcot a bé­kéért, az enyhülésért, a biz­tonságért, a nemzetközi együttműködésért. A háborús veszély elhárí­tása érdekében hatékony in­tézkedésekre van szükség a leszerelés terén. A külügymi­niszterek egyetértenek abban, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alap­ján álló, a fegyverkezési ver­seny lefékezésére és a tény­leges leszerelés elősegítésére irányuló gyakorlati lépéseknek különleges jelentőségük van. Szükségesnek tartják a nuk­leáris fegyverek gyártásának korlátozását, az új tömegpusz­tító fegyverek kifejlesztésének és rendszerbe állításának megállítását. Síkraszállnak újabb atomfegyvermentes öve­zetek létrehozásáért. Méltatták a Latin-Amerikát atomfegy­vermentes övezetté nyilvánító nemzetközi egyezmény jelen­tőségét. Púja Frigyes és Miguel d’Es­coto Brockmann hangsúlyoz­ta, hogy a nemzetközi feszült­ség csökkentését, a vitás prob­lémák rendezését békés tár­gyalások útján kell elérni és fokozni kell a nemzetközi biz­tonságot, az államok haté­kony együttműködésének ki­alakítását célzó erőfeszítése­ket. Ebből a szempontból fon­tos tényezőként értékelték a helsinki záróokmány ajánlá­sainak valóra váltását. Kifejez­ték reményüket, hogy a mad­ridi találkozó érdemi záró­dokumentum elfogadásával fejeződik be és előre viszi az európai biztonság ügyét. A külügyminiszterek beha­tóan foglalkoztak a közép­amerikai és a karibi térség helyzetével. Követelik, hogy a szélsőséges imperialista kö­rök szüntessék be Nicaragua, Kuba, Grenada és a többi közép-amerikai ország népei ellleni fenyegetéseiket és ezen országok belügyeibe történő beavatkozásukat. A miniszte­rek egyetértettek abban, hogy csak tárgyalások útján lehet tartós és igazságos kiutat ta­lálni a salvadori nép jelenle­gi válságos helyzetéből. Síkra­szállnak a térség problémái­nak békés, tárgyalások útján történő rendezéséért. Szolida­ritásukat fejezik ki Latin- Amerika hazafias, demokrati­kus, antiimperialista erőivel és mozgalmaival. A magyar fél teljes támoga­tásáról biztosította a nicara­guai kormánynak a közép­amerikai feszültség enyhítésé­re, a bizalom erősítésére és a helyzet normalizálására irá­nyuló konstruktív békekez­deményezését. A külügymi­niszterek nagyra értékelik és támogatják Mexikó és Vene­zuela elnökeinek közelmúltban tett hasonló javaslatait. Elítél­ték a gazdasági szankciókat, a diszkriminációt, a kereskedel­mi blokádot, a politikai és ka­tonai nyomást, amelyek a fe­szültséget élezve komoly konf­liktus veszélyével fenyeget­nek. Ezzel összefüggésben el­ítélték a volt somozista gár­disták és más zsoldosok Hon- durasból kiinduló és a szélső­séges imperialista körök által irányított agresszióit. A külügyminiszterek nagyra értékelik a szocialista és az el nem kötelezett országok po­zitív szerepét az imperializ­mus, a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás, az aparthe­id elleni harcban. A magyar külügyminiszter üdvözölte, hogy az el nem kö­telezett országok koordinációs irodája rendkívüli külügymi­niszteri értekezletét Managuá­ban rendezik és sok sikert kí­vánt annak munkájához. A két fél méltatta az ENSZ jelentőségét és szerepét a nem­zetközi problémák rendezésé­ben, hangsúlyozta az ENSZ alapokmányában foglalt elvek betartásának szükségességét a nemzetközi életben. Púja Fri­gyes örömét fejezte ki, hogy Nicaraguát az ENSZ Bizton­sági Tanácsának tagjává vá­lasztották. A tárgyalásokon megállapí­tották, hogy Magyarország és Nicaragua kapcsolatai kedve­zően fejlődnek és kifejezték készségüket a kapcsolatok bő­vítésére. Púja Frigyes hangoz­tatta, hogy Miguel d’Escoto Brockmann látogatása újabb pozitív lépés a két ország együttműködésének és barátsá­gának elmélyítésében. A külügyminiszterek aláír­ták a kölcsönös vízummentes­ségről szóló megállapodást és kicserélték a magyar—nicara­guai konzuli megállapodás megerősítő okmányait. A külügyminiszterek tárgya­lásai a barátság és a kölcsö­nös megértés szellemében foly­tak. Miguel d’Escoto Brock­mann hivatalos, baráti látoga­tásra hívta meg Púja Frigyes külügyminisztert, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. NÓGRÁD - 1982. november 28., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom