Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
A hatékonyság jegyében Yonsik Gyula „A propagandamunkáról” című könyvéről A z trtóbb! években írott tanulmányai, cikkei ismeretében kézenfekvőnek látszik, hogy kötetté rendeződték Vonsik Gyula propagandával kapcsolatos gondolatai. 'A szerző érdeklődése e téma iránt szükségszerűen alakult igy — noha megelőző munkássága, életpályája is sok szálon kapcsolódott hozzá —, hiszen 1977- itől, — a megindulásától — fele1 ős szerkesztője az MSZMP KB Agiitációs és Propaganda Osztálya folyóiratának, a Pro- pagandistá-nak. A lap életre hívása éppúgy szorosan kötődött a Központi Bizottság 1976. októberi határozatához), mint ahogyan Vonsik Gyula könyve is e dokumentum szellemében, a pántpropaganda hatékonyságának, minőségének továbbfejlesztése jegyében íródott. A marxista—feminista propaganda alapfunkciói — a politika szilárd elméleti alapjainak, főbb céljainak közvetítése, magyarázata, az emberek meggyőzése, jeflemük, személyiségük formálása, gondolkodásuk, magatartásuk szocialista vonásainak erősítése — nem változnak az évek során. De mivel — mint a kötet bevezetője is megfogalmazza — „a magyar társadalom történetében még sohasem volt olyan nagy jelentősége a tömegek politikai területen végzett gyakorlati tevékenységének, mint a szocializmus építésének mai szakaszában”, most értelemszerűen nagyobb hangsúlyt kap a tömegoktatás valóságíeltáró, mozgósító, szervező szerepe. Napjainkban, a társadalmi f »jlődés összetettebb, sok szempontból nehezebb szakaszában, — amikor a célok, f-'ládátok kifejezésére »már rom alkalmas egyegy, első hollósra is érthető jelszó”* — fokozódik a közvélemény port ikai befolyásoltságának szerepe. Alapvető kérdés, hogy a párttagok és különösen a k irnyezetük gondolkodásának formálásában aktív —, párton k ívüliek mennyire ismerik, értik, a lényeges összefüggéseket, a szocialista építés új követelményeit, gyorsan változó — külső és belső — feltételeit, a tömegek mennyire egységesek a tennivalók értelmezésében, a nehézségek leküzdésében. Nem kis feladatot jelent megértetni, elfogadtatni, hogy vívmányaink megvédése is csak az eddiginél r agyobb erőfeszítések órán lehetséges. Most olyan körülmények között kell az emberek hitét, elkötelezettségét, optimizmusát megőrizni, megerősíteni, amikor a párt politikája iránti bizalom, a kiegyensúlyozottság, a biztonságérzet, mint fő tendencia, kedvezőtlen hatású tényezők egész sorával párosul. Az éleződő Ideológiai harcban, még inkább szükség van az okos, meggyőző érvekre, az értő sióra, az újonnan felmerülő, szokatlan kérdésekre is őszintén, türelmesen reagáló eszmei, politikai tevékenységre. Ennek „egyik nélkülözhetetlen eszköze a propaganda”, hisz nincs még egy olyan fóruma a tömegpolitikai munkának, amely ilyen rendszeres alkalmat biztosítana az aktív politizálásra, a munkahelyi, lakóhelyi környezettel, tevékenységgel • közvetlenül összefüggő politikai, ideológiai kérdések alapos megvitatására, a különböző nézetek, vélemények szembesítésére. Így — az eszmecserék nyomán — jut el a kisközösségekig, az egyes emberekig a marxista—leninista eszme Igazsága, konkrétizálódik a helyben befolyásolható, megoldandó tennivaló. Az együttes gondolkodás jól segíti a feladatokkal való értelmi és érzelmi azonosulást, ami viszont lényeges feltétele a tudatos munkának, a cselekvő- készség kibontakozt utasának, a szubjektív tényezők — az emberek tudásában, képességeiben, tapasztalataiban rejlő — tartalékenergiák mozgósításának. De nerhesak az igények változnak, hanem fokozatosan módosulnak a propaganda lehetőséget. fettételei 1st mind a közvetítés, mind a befogadás oldalán. A tudományos- technikai haladás eredményei, a politikai gyakorlat tapasztalatai gazdagítják, élőbbé formálják a marxista—leninista elméletet, a propaganda tartalmát. Ennek megfelelően felkészültebb, igényesebb munkát végző propagandistákra van ma szükség, minthogy azzal is számolni kell, hogy lényegesen műveltebb, tájékozottabb emberek közegében méretik meg tevékenységűik. A propaganda eredményessége tehát attól függ — következtet Vonsik Gyula, hogy mennyire sikerült szinkront teremteni a „mit akarunk elfogadtatni”, a „kihez szólunk” és „hogyan — milyen általános és konkrét feltételrendszerben — végezzük ezt a munkát” kérdések között. M iután a hatékonyság kifejezés a könyv legtöbb fejezetének már a címében is megjelenik, az alap- kategóriák — politika, ideológia, propaganda — meghatározása, funkcióik, sajátosságaik körülírása mellett a szerző nagy figyelmet fordít e fogalom értelmezésére a propagandával való összefüggésben. Többek között ezst írja: „A propagandának mint tevékenységnek az eredménye elsősorban nem önmagára vonatkoztatva jelenik meg, hanem az ember társadalmi tevékenységének folyamatában. A hatékonyság is ott mérhető, vagyis a gyakorlati tettek eredményében, az ember magatartásában. A propaganda hatékonysága éppen ezért elsősorban az ember ideológiai tisztánlátásában, az eszmei meggyőződésében, az ügy igazába vetett hitben és az ember aktivitásában jelentkezik. Az a propaganda, ami ezekben az összefüggésekben nem okoz pozitív változást, kz nemcsak nem hatékony, de nem is propaganda”. A hatékonyság emelésének elsődleges feltétele a propagandamunka minőségének javítása. Ez esetben a minőség mindenekelőtt a tudományos tartalommal függ össze. „Ha a marxizmus—leninizmusnak mint tudománynak intenzíven működik a valóságfeltáró funkciója, ha szorosan kapcsolódva a társadalmi-történeti feladatok megoldásához mind mélyebben tárja fel a társadalmi valóságot, akkor a propaganda számára potenciálisan rendelkezésre áll a mind korszerűbb muníció.” A minőség kritériumai között ugyancsak fontos szerepe van a szerző szerint az elmélet és a gyakorlat egységének, vala-' mint a propagandamunka osztályjellege erősítésének. A minőség javítása szorosan kapcsolódik továbbá a világnézet formálásának feladatához, általában a neveléshez is. „A világnézetben mindig együtt jelentkeznek az ember értelmi és érzelmi Ítéletei, illetve törekvései, művészi és erkölcsi értékítéletei stb. Mindezek azonban nem logikusan összefüggő rendszert is alkothatnak, vagyis csak szubjektív összességet. Logikus egységgé ez a világnézet csak akkor válik, ha a tudomány hatására megtisztul a tudománytalan összetevőktől ha az ösztönös elemeit tudatosak váltják fel”. Így a minőség javítása egyebek mellett feltételezi a konzervativizmus, a dogmatiz- mus elleni tudatos harcot is. Egy-egy fejezetet fordít a szerző a hatékonyság és minőség növelésének alapvető követelményeire illetve előfeltételeire.- Az előbbiek sorában elemzi a politika, az ideológia és a propaganda kapcsolatát, összefüggéseit, az elmélet szerepét, a történetiséget és az értékrendszer-formálás következetességének kritériumát Az előfeltételek között a valóságfeltáró funkció fejlődéséről, a társadalmi atmoszféráról, a propagandamunka tervezéséről és irányításáról valamint a korszerű szellemi műveltségről ír. Ugyancsak önálló fejezetek keretében foglalkozik a tudás, a tanulás illetve a tanítás, nevelés kategóriák értelmezésével, hatékonyságuk fejlesztésének módszertani kérdéseivel, kör vetelményeivei Mindezek közül kiemelt hangsúllyal szól a marxizmus—leninizmus ismeretének fontosságáról, elsajátításának — a valóság megismerésének és megváltoztatásának egymásba hatoló és egymást feltételező — folyamatáról. Hangsúlyozza, hogy a marxizmus—leninizmus ismerete „akkor válik igazán tudássá, ha az az ember világnézetében is visszatükröződik” Rámutat arra, hogy a marxista—leninista ismeretek, tételek sem egy csapásra és nem egyformán válnak meggyőződéssé”. Azok az ismeretek gyorsabban és mélyebben tudatosodnak, amelyek az ember érdekeivel és szükségleteivel közvetlenebb kapcsolatban vannak. A marxizmus —leninizmus tanításának is követni kell azt az elvet, hogy a tqpftásnak és eredményének, a tudásnak is elsősorban emberre orientáltnak kell lenni. Az emberre irányultság mellett a marxista tudás másik fontos követelménye a problémára irányultság. Itt azonban hangsúlyozni kell a problémák objektivitását... A marxista tudásnak mindezek mellett lehetővé kell tennie a gyors változás észlelését és megértését A kor emberének éreznie és értenie kell a változást, altnak, mélységét, jelentőségét, tendenciáit és következményét, ismernie kell a potenciális értékeket. A változás megértése — a kívánatos és nem kívánatos változások felismerése — lehetővé teszi egyik oldalról a változásban való cselekvő részvételt, másik oldalról a változáshoz való alkalmazkodást.” A kötetzáró fejezet a propagandamunka hatékonyságának egyik legfontosabb tényezőjével, összegzi elméleti fel- készültségének, elkötelezettségének, hozzáértésének, magatartásának alapvető követelményeit A könyv befejezéseként megfogalmazott következtetések azt hangsúlyozzák, hogy „jövőnk, előrehaladásunk javarészt az oktató-nevelő munka színvonalától függ; az emberek közti új viszonyok kialakításának és megszilárdításának egész frontján az ideológiai munka előtérbe kerül.” f A kö+etet a témával kap- Csolatos és a könyvben felhasznált, magyar nyelven megjelent publikációk bibliográfiája egészíti ki. (Kossuth Kiadó 1982.) Csongrády Béla mm Öröme> bánata az agyag Nyolcvan éve, 1902. november 30-án született Kovács Margit keramikusművész, a modem kerámia nemzetközi hírű alkotója. A művész már öt éve elhunyt, de gazdag munkássága szentendrei és győri múzeumában látogatók tízezreit vonzza, hódítja meg. A szentendrei Vastagh ház, ahová halála után lakószobáját is elhelyezték a művészre oly jellegzetes használata tárgyakkal együtt, ma az ország leglátogatottabb múzeuma. A kerámia minden ágában jelentős életműve korszakot jelöl a műfaj hazai történetében. Éraelmektől, reflexióktól erősen átfűtött, jellegzetesen egyéni, sajátosan magyar stílusa páratlanul áll korunk kerámiaművészetében.. Kiérett alkotásai a képző- és Iparművészet határmezsgyéjén állva csak az élet lényeges dolgairól, a. születésről, halálról, az alapvető emberi kapcsolatokról, szerelemről, házasságról, anyaságról, örömről, bánatról, fájdalomról, szenvedésről, gyászról vallanak mai nyelven, de a múlt hazai és nemzetközi hagyományaiból kinőve. Keze alól figura és edény, falicsempe és relief pazar bőségben került ki. Művészete olyan természetes és mindenkinek élményt adó, mint a madárdal vagy a virágok illata. Győrött született, művészeti tanulmányait előbb Budapesten, majd Bécsben, utána Münchenben, Koppenhágában és rövid Ideig Sevresben folytatta. Korán érett "művész- szé, a nagy gazdasági válság idején már kiállított, s a 30- as évektől kezdve jelentős hazai és nemzetközi sikereket mondhatott magáénak. Korai műveire a népművészet és a koraközépkor világa hatott erőteljesen, a 40-es években pedig a francia gótika megnyúlt szentjei és a bizánci mozaikok dekorativitása ragadta meg képzeletét. Szentendrei múzeumának alagsorában láthatók ebből az időszakból való, egykori műtermében maradt remekel, mert aiz akkori mostoha idők nem kedveztek az iparművészeteknek. Kovács Margit is kevés munkáját tudta eladni. Nagy nélkülözések közepette haladt a maga számára kijelölt úton, megbízásai ritkán akadtak. Híres szobrainak sorát a harmincas években kezdte elko- rongolnd. Figuráit a felszabadulás utáni években fejlesztette tökélyre. Megbocsátó humorral figurázta ki a kisvárosi polgárság jellegzetes képviselőit, a pipiskedő dámát, a kényes gavallérokat, a fényképésznél magát feszesen kihúzó jegyespárt. Hagyományainkat, népszokásainkat óvó szeretettel örökítette meg, a nagy művészet rangján mutatta be a paraszti élet azóta már feledésbe ment jeleneteit faliképéin (Fonó, Lakodalmas, Szüret). A technika virtuóza A hónap műtárgya Gulácsy Lajosra emlékezve A hónap műtárgya novemberben Gulácsy Lajos két alkotása a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban. Az egyik egy ceruzarajz (22,3x19,5 cm.), az 1911-ből származó önarckép. Kiállították a Magyar Nemzeti Galériában (1963, rajzok) és a Gulácsy Lajos emlékkiállításon Székesfehérvárott (1966). A másik szintén ceruzarajz, ez a Velencei utcarészlet (48x31,5 cm.), 1915 körül készült. Mindkettő a Mihályfi Ernő gyűjteményhez tartozik, amelynek jelentős részét a Nógrádi Sándor Múzeum őrzi s reprezentatív válogatásban a szécsényi Kubi- nyl Ferenc Múzeum tárja a látogatók elé. A múzeum tulajdonában lévő gyűjteményben több mint húsz Gulácsy - mű található. Sinkó Katalin szerkesztésében most készült el a Mihályfi Ernő gyűjtemény katalógusa (Kubinyi Ferenc Múzeum, Szécsény). Múlt' hónapban emlékeztünk Gulácsy Lajos születésének százéves évfordulójára. A tragikus sorsú művész, bár nem tartozott szorosan meghatározó stílusirányhoz, a magyar szecesszió egyéni és kiemelkedően sajátos életművét hagyta - hátra. Munkásságában sok hatás érvényesült, például az angol preraffaelistáké, különösen Rossettié, vagy később a századvég szimbolizmusa. Mégis rperőben különöset teremtett a hazai művészetben. Alakja a víziókkal teld álmok birodalmát idézi napjainkig, a kor szorításai elől „kivonuló”, menekülő művészét, aki éterikus, tiszta világba álmodta magát, az elmúlt századok sejtelmébe, Giotto, Bqtticelli és mások tündéri- nek vélt idejébe. A háború hatására művészete hatalmas belső szorongásokkal telítődött, félelmei elborították. Menekülése a ködlő messzeséget sejtelmesen villogtató nem e földről való tájak felé sodorta. . Juhász Gyula Gulácsy La- josndk című szép versében írta a művésztársról: ..Nincsen remény, s te nem tudod Szelíden Es finoman — hisz művész vagy. Lajos — babrálsz a várnán 'újaddal. Az Isten Legyen irgalmas. Ó, csodálatos, Szent, tiszta művész, Giotto jó utóda, Alázatos, hű, tőled nem kíván Már e planéta semmit, és a holdba Nakonxipán vár már, Nakonxipán!” Hol van Nakonxypán? Nakomxypán már túl van a léten. Ezt az állomvárost Gulácsy Lajos képzelete teremtette. Olyan birodalom ez, ahol — bár a való világ elemeiből épült — minden megtörténhet. akár az álmokban. Alakjait is az álom törvényei szülték, szűzies lényeit csakúgy, mint lidércként bolyongó asszonyait a titokzatos utcákon és tereken. Hold kél, nap világít, de mintha víz alatt ázna az egész város, az egész határtalan birodalom. Itt virulhat — ha így akarja a nagy varázsló — újra Dante és Beatrice szerelme. Itt •lelhet otthonra a mindig máshová kívánkozó, nyugtalan és otthontalan idegen. Itt virulhatnak a szeretett Itália középkori kertjei, ragyoghatnak sejtelmes fénybe borulva ódon palotái, mesélhetik titkaikat a konduló kövek, amelyeken járva egymásra találnak a szép szerelmesek A valóság más. Gulácsy Lajos, ez elől az Ismert és félt valóság elől menekül a szépség birodalmába, túlságosan is messzire jutva. Olyan várost épített magának, amelynek szövevényeiből már nem találhatott vissza a valóságba. Többé nem engedte el Nakonxypán. Tóth Elemér volt. Figurái, a Madonnaarcú parasztlányok, a bámész tekintetű, ártatlan, kékszemű falusi hajadonok, a népviseletet hordó Kenyérszelő, megnyúlt szentjei bumfordiságuk- ban is kecses állatalakjai, sötétbe öltöztetett öregasszonyai nemcsak a közelmúlt visszahozhatatlanul elsüly- lyedt világának megindító őszinteségű ábrázolásai, hanem az európai, kerámiaművészet technikai bravúrjai is. Szobrai, festett és mintázott falképei az ötvenes évek realista stíluseszményét testesítették meg. Alkotásai minden jelentős hazai és nemzetközi kiállításon kimagasló sikereket arattak. Elsők között vette át az alkotómunka máig legnagyobb kitüntetését, a Kossuth-díjat i& A hatvanas években és a megváltozott korízlés érintésére mintázása leegyszerűsödött. Samottfiguráiban áttért a darabosabb, összegező for-' maadásra, a szaggatott felületkezelésre. Témavilága is átalakult, már csak az emberi élet megváltozhatatlan tényei, a születés, a szerelem, a család, a szenvedés, az elmúlás foglalkoztatták. Alkotói pályája haláláig töretlen ívű volt. Utolsó percéig dolgozott, mert az „agyag” saját szaval szerint „mindennapi kenyere, öröme, bánata” volt Brestyánszky Ilona A régi kötések titka A régi könyvek kötései olykor érdekesebb információkat tartalmaznak, mint maguk a könyvek. Ezt igazolta az a lelet, amelyre az ukrajnai Harkov egyik tudományos könyvtárában bukkantak. • A könyvtár munkatársai felfigyeltek arra, hogy egyes XVII. századbeli könyveknek különös fedőlapjai vannak. Ezek nem fából vagy kartonból készültek, mint ahogy annak idején szokás volt, hanem egymásra ragasztott közönséges papírrétegekből. Amikor a kötéseket felbontották, kiderült, hogy latin nyelven írt lapokból állnak; A lelet tüzetes tanulmányozása során megállapították; Arisztotelész műveiről készült első, nyomtatásban megjelent fordítások egyikének töredékeit tartalmazza. Bebizonyosodott, hogy a megtalált részek az 1483- ban Bécsben megjelent „Fizika” és „Etika” egyes fejezeteivel azonosak. Más fedőlapokban. töredéket találtak XV. századbeli alkotásokból, egyebek közt a villanuevai Arnold 1481-ből származó „Solernói egészségügyi kódex” című művéből.
