Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

fi szántás a legfontosabb tennivaló az ószl határban. A varrodában egész évben akad munka. Csordás János a mindent tu­dó Tanár úrral. Vetés után, számvetés előtt Ködbe burkolózik az őszi tái, a hallgatag határ zavartalannak tetsző nyugalmát csak itt-ott töri meg egy-egy ekét vontató traktor zakatolása. A frissen zöldellő őszi vetések kö­zé nemrégiben szántott fekete földnyelvelt ékelődnek, amelyeket már a tavaszi munká­ra készítettek nagy hozzáértéssel, gondosság­gal és olyan szeretettel, amelyét minden föld­ből élő ember a vérében hordoz. — Ezért tíz százalék minőségi prémiumot kapott a készítője — zökkent ki, a gondola­taimban olvasó Barna József növényter­mesztési főágazatvezető hangja. Ezen ismét lehet meditálni, hiszen az anya­giakkal megtámogatott lelkiismeretesség mindenféleképp jó üzlet, így valóban érde­keltek az emberek, s ez mindenkinek hasz­not hajt. Mondanám is, de a szavakkal óva­tosan kell bánni, mert a terepszínű terepjá­ró, kecskéhez méltó bakugrásokkal követi a földút egyenetlenségeit és azon kell igye­keznünk, hogy fejünket lehetőleg csak a pu­ha ponyvatetőbe üssük. Hosszúvölgybe igyekszünk, ahol még lük­tet a munka a szandai termelői; zövetkezet határában, de a kék Zetor nyomában ro­hamléptekkel zsugorodik a szántásra váró föld. Ámbár ami azt illeti, rohamosabban is csökkenhetne a művelni való, ha neon vol­nának ezek a gépek annyival kényesebbek, amennyivel kényelmesebbek. — A K—701-esünk egy hete áll az egyik táblában — újságolja Tóthpál Árpád mű­szaki főágazaitvezető. — Szétdurrant a belső gumija. Ez háromezer forint volna, de nem adják, csak külsővel együtt! Az meg ennek tízszerese. A „térdre rogyott” óriásgépnek rá­adásul a felnije is eltört, ilyet még az or­szágban sem árulnak. A háromkerekű most a határban búsul, tétlenségre ítélve mereszti tompa fényszóró­szemeit, a reá váró földre. Egy csapat feke­te varjú tanyázik körülötte, jelezve már megszokták jelenlétét, csak éppen nem tud­nak mit kezdeni vele, lévén csőrüknek tűi kemény. De túl kemény dió a gazdaságnak is, mozdítani sem bírják a járásképtelen óri­ást... * Cserhátstrránytran barátságosan ontják a meleget a termelőszövetkezetnek most már saját tulajdonát képező XV. századbeli Já- nossy kastély cserépkáiyhái. A XX. századi meleg egyben jelképe is annak, hogy valamennyi kinti munka végét­ért a gazdaságban. A többi — kora tavaszig — már a természetre van bízva. Idebent másféle vetés, a számvetés időszaka követ­kezik: mit és főképpen hogyan tettek idén a közösért fársdozók. Évek óta nincs ok az aggodalomra, biztoson, •' kiegyensúlyozottan sáfárkodnak a lehetőségekkel, a vagyonnal, két kezük munkájával. A közös gazdaság varrodájában a mező- gazdaságból, a növénytermesztésből kiszoru­ló lányok, asszonyok találtak jó munkalehe­tőségre. ■ — Az egész éves folyamatos foglalkozta­tás az egyik mércéje a vezetésnek — mond­ja az elnök. — Ha van munka, jók Hőveze­tők, ha nincs, hiba van a gépezet műKödé- sében. Cserhátsurányban nincs hiba. Az asszo­nyok tiszta, világos üzemben, korszerű gé­peken varrják a legkülönbözőbb színű és fa­zonú dzsekiket, s aligha valószínű, hogy visszasírnák az évekkel ezelőtti bizonytalan­ságot: lesz-e munka, vagy az eső hazapa- rancsol-e mindenkit a földekről. Az elnöknek időközben látogatói érkeznek. Lotharidesz Ferenc, a szügyi termelőszövet­kezet nyugalmazott elnökhelyettese jött át a „szomszédból” baráti eszmecserére és Lu­kács József őrnagy, a balassagyarmati ha­tárőr kerületből érdeklődni. — Jó a kapcsolatunk a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Segítünk a bevonulóknak — a szolgálati feladatok ellátása mellett — olyan munkát kapnak, hogy ne essenek ki a gyakorlatból. A nyári-őszi kampánymunkák idején lehetővé tesszük, hogy a mezőgazda­ságban foglalkoztatott fiatalok rendkívüli szabadságra mehessenek a gazdasági felada­tok elvégzéséhez — mondja az őrnagy. Okos gondolatok, bölcs szavak. Igaz a je­lenlevők valamennyien a határ érdekeit kép­viselik. Ki a szövetkezet határáét, ki az ál­lamét— * Az út mellett, alig fél méter magasan' fe­szül a villanypásztor sárga vezetéke. Amikor óvatosan „átlimbózunfc” alatta, a sikamlós sártól és az áramütéstől félve, megszólal egy mély hang: — Nincs is benne áram. A kurta fölvilágosításban némi kajánság is rejlik. Csordás János a hang gazdája, ba­rátságosan kalauzol minket a kukoricatar­lón szétszórtan legelésző szarvasmarhák felé. — Majd ötszáz állatot fezünk — mondja a nyugdíjas kisegítő. — De most már fogy­tán a kukoricaszár, hamarosan áthajtunk a gyepre legeltetni. — Meddig maradnak kint a Jószágok? — Míg le nem esik a hó, találnak ennivalót. Tanár úr közben bizalmatlanul szagolgatja nadrágunkat, fekete cipőgomb szeme nyug­talanul fürkészi az idegeneket. Tanár úr ugyanis pulikutya, aki azért kapta a meg­tisztelő nevet, mert — mint gazdája mond­ja — mindent tud, amit egy jóravaló pász­torkutyától el lehet várni ebben a mai vil- lanypásziorral telitűzdelt világban. — Hát nem összementeik reggelre a jószá­gok — tolja hátra bosszúsan süvegét Divi- csiri István. — Ez még tegnap három gulya volt. Most választottuk le a borjakat és et­től megbolondulak. Egyszerre mind szoptat­ni akar. — A borjak meg az újpusztai istállóban vonítanak — teszi hozzá Csordás János, je­lezve, hogy valóban bolond egy nap köszön­tött emberre, állatra egyaránt. Azután együtt elindulnak a kukorica tar­lón rendet tenni az akaratukon kívül egye­sült marhaállomány körül, még mielőtt be­sötétedik. Az ember által elvetett magot, most a föld dédelgeti, majd a hó óvja, hogy megerősöd­hessek, hogy tavaszra ismét munkát, nyárra kenyeret adhasson annak, aki elvetette, A körforgás végtelen és megmásíthatatlan, az embernek ebben kell a helyét megtalálnia. Szöveg: Zilaby Tamás Kép: Gyurkó Péter Mikula Bertalan és Mikula István közös igyekezetét siker koronázza. Apa és fia jól megértik egymást a munkában. mciben, szállítani való termény viszont még bőségesen van az év végéig. A szécsényi termelőszövetkezet húshasznú szarvasmarhái, amíg a hő le nem esik a lege­lőn vannak. Edzettek és szemmel láthatóan jó! értik magukat a szabadban. Istállóikat viszont műhelyekké, raktárakká alakítják át a gazdaság szakembere!. Ebb« az épületbe például több millió forint értékű alkatrész kerül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom