Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
fi szántás a legfontosabb tennivaló az ószl határban. A varrodában egész évben akad munka. Csordás János a mindent tudó Tanár úrral. Vetés után, számvetés előtt Ködbe burkolózik az őszi tái, a hallgatag határ zavartalannak tetsző nyugalmát csak itt-ott töri meg egy-egy ekét vontató traktor zakatolása. A frissen zöldellő őszi vetések közé nemrégiben szántott fekete földnyelvelt ékelődnek, amelyeket már a tavaszi munkára készítettek nagy hozzáértéssel, gondossággal és olyan szeretettel, amelyét minden földből élő ember a vérében hordoz. — Ezért tíz százalék minőségi prémiumot kapott a készítője — zökkent ki, a gondolataimban olvasó Barna József növénytermesztési főágazatvezető hangja. Ezen ismét lehet meditálni, hiszen az anyagiakkal megtámogatott lelkiismeretesség mindenféleképp jó üzlet, így valóban érdekeltek az emberek, s ez mindenkinek hasznot hajt. Mondanám is, de a szavakkal óvatosan kell bánni, mert a terepszínű terepjáró, kecskéhez méltó bakugrásokkal követi a földút egyenetlenségeit és azon kell igyekeznünk, hogy fejünket lehetőleg csak a puha ponyvatetőbe üssük. Hosszúvölgybe igyekszünk, ahol még lüktet a munka a szandai termelői; zövetkezet határában, de a kék Zetor nyomában rohamléptekkel zsugorodik a szántásra váró föld. Ámbár ami azt illeti, rohamosabban is csökkenhetne a művelni való, ha neon volnának ezek a gépek annyival kényesebbek, amennyivel kényelmesebbek. — A K—701-esünk egy hete áll az egyik táblában — újságolja Tóthpál Árpád műszaki főágazaitvezető. — Szétdurrant a belső gumija. Ez háromezer forint volna, de nem adják, csak külsővel együtt! Az meg ennek tízszerese. A „térdre rogyott” óriásgépnek ráadásul a felnije is eltört, ilyet még az országban sem árulnak. A háromkerekű most a határban búsul, tétlenségre ítélve mereszti tompa fényszórószemeit, a reá váró földre. Egy csapat fekete varjú tanyázik körülötte, jelezve már megszokták jelenlétét, csak éppen nem tudnak mit kezdeni vele, lévén csőrüknek tűi kemény. De túl kemény dió a gazdaságnak is, mozdítani sem bírják a járásképtelen óriást... * Cserhátstrránytran barátságosan ontják a meleget a termelőszövetkezetnek most már saját tulajdonát képező XV. századbeli Já- nossy kastély cserépkáiyhái. A XX. századi meleg egyben jelképe is annak, hogy valamennyi kinti munka végétért a gazdaságban. A többi — kora tavaszig — már a természetre van bízva. Idebent másféle vetés, a számvetés időszaka következik: mit és főképpen hogyan tettek idén a közösért fársdozók. Évek óta nincs ok az aggodalomra, biztoson, •' kiegyensúlyozottan sáfárkodnak a lehetőségekkel, a vagyonnal, két kezük munkájával. A közös gazdaság varrodájában a mező- gazdaságból, a növénytermesztésből kiszoruló lányok, asszonyok találtak jó munkalehetőségre. ■ — Az egész éves folyamatos foglalkoztatás az egyik mércéje a vezetésnek — mondja az elnök. — Ha van munka, jók Hővezetők, ha nincs, hiba van a gépezet műKödé- sében. Cserhátsurányban nincs hiba. Az asszonyok tiszta, világos üzemben, korszerű gépeken varrják a legkülönbözőbb színű és fazonú dzsekiket, s aligha valószínű, hogy visszasírnák az évekkel ezelőtti bizonytalanságot: lesz-e munka, vagy az eső hazapa- rancsol-e mindenkit a földekről. Az elnöknek időközben látogatói érkeznek. Lotharidesz Ferenc, a szügyi termelőszövetkezet nyugalmazott elnökhelyettese jött át a „szomszédból” baráti eszmecserére és Lukács József őrnagy, a balassagyarmati határőr kerületből érdeklődni. — Jó a kapcsolatunk a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Segítünk a bevonulóknak — a szolgálati feladatok ellátása mellett — olyan munkát kapnak, hogy ne essenek ki a gyakorlatból. A nyári-őszi kampánymunkák idején lehetővé tesszük, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott fiatalok rendkívüli szabadságra mehessenek a gazdasági feladatok elvégzéséhez — mondja az őrnagy. Okos gondolatok, bölcs szavak. Igaz a jelenlevők valamennyien a határ érdekeit képviselik. Ki a szövetkezet határáét, ki az államét— * Az út mellett, alig fél méter magasan' feszül a villanypásztor sárga vezetéke. Amikor óvatosan „átlimbózunfc” alatta, a sikamlós sártól és az áramütéstől félve, megszólal egy mély hang: — Nincs is benne áram. A kurta fölvilágosításban némi kajánság is rejlik. Csordás János a hang gazdája, barátságosan kalauzol minket a kukoricatarlón szétszórtan legelésző szarvasmarhák felé. — Majd ötszáz állatot fezünk — mondja a nyugdíjas kisegítő. — De most már fogytán a kukoricaszár, hamarosan áthajtunk a gyepre legeltetni. — Meddig maradnak kint a Jószágok? — Míg le nem esik a hó, találnak ennivalót. Tanár úr közben bizalmatlanul szagolgatja nadrágunkat, fekete cipőgomb szeme nyugtalanul fürkészi az idegeneket. Tanár úr ugyanis pulikutya, aki azért kapta a megtisztelő nevet, mert — mint gazdája mondja — mindent tud, amit egy jóravaló pásztorkutyától el lehet várni ebben a mai vil- lanypásziorral telitűzdelt világban. — Hát nem összementeik reggelre a jószágok — tolja hátra bosszúsan süvegét Divi- csiri István. — Ez még tegnap három gulya volt. Most választottuk le a borjakat és ettől megbolondulak. Egyszerre mind szoptatni akar. — A borjak meg az újpusztai istállóban vonítanak — teszi hozzá Csordás János, jelezve, hogy valóban bolond egy nap köszöntött emberre, állatra egyaránt. Azután együtt elindulnak a kukorica tarlón rendet tenni az akaratukon kívül egyesült marhaállomány körül, még mielőtt besötétedik. Az ember által elvetett magot, most a föld dédelgeti, majd a hó óvja, hogy megerősödhessek, hogy tavaszra ismét munkát, nyárra kenyeret adhasson annak, aki elvetette, A körforgás végtelen és megmásíthatatlan, az embernek ebben kell a helyét megtalálnia. Szöveg: Zilaby Tamás Kép: Gyurkó Péter Mikula Bertalan és Mikula István közös igyekezetét siker koronázza. Apa és fia jól megértik egymást a munkában. mciben, szállítani való termény viszont még bőségesen van az év végéig. A szécsényi termelőszövetkezet húshasznú szarvasmarhái, amíg a hő le nem esik a legelőn vannak. Edzettek és szemmel láthatóan jó! értik magukat a szabadban. Istállóikat viszont műhelyekké, raktárakká alakítják át a gazdaság szakembere!. Ebb« az épületbe például több millió forint értékű alkatrész kerül.
