Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-19 / 272. szám

Jvakon a NOTEV Tó hangulatban Panel és pénz — Erre az esetre is érvé- ni Ganz-üzem ryes, hogy idővel az a drá- készítik el. Eddig két ház gább, ami olcsóbb — elméi- szerkezete áll a majdani négy­ből. Igen tetszetős „bútorda­kidik a kőműves brigádveze­tő.— A blokkos házat megé­píteni olcsóbb. De azt tizen- c -húsz év múlva tatarozni i r.11. Ezt a házgyári épületet elvan év múlva sem kell fel­it''tani. Bátran vállalhatunk elvan hosszú garanciát, ami­lyet az építtető kíván. Biztos, hogy hozzá se kell nyúlnunk, két jelentős kötelezettségünk: ha egyszer átadtuk. Ez a hom­lokzat ötven év múlva is ilyen minőségű lesz. Legfeljebb a színét unják meg az itt la­kók, de az átfestés is — mai szakipari kapacitás felszaba- órakom számolva — pár ezer dúl és befejezhetjük a mátra- forintból megoldható... nováki első két lakóépületet. Npm mntnri+iinV " Különbség: 1400 óra Ebben a tervidőszakban fél­ezer házgyári lakást kíván építeni szűkebb pátriánkban a Nógtád megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat. Egy évtized­del ezelőtt már összeállítot­megbízásából na, s így lassúbb volt a sze­relés. Később az miatt kellett összetűzni a szállítóval, hogy ne nagy vargabetűvel hozza az elemeket, hanem éssze­rűbb, rövidebb útvonalon. Si­került velük — ha nem is könnyen — megegyezni, így most egy épületet egymillió forinttal kisebb költségből húzhatnak föl. — Ha már „betör” me­gyénkbe ez a technológia — veti fel ötletét Kodlecsik Már­ton műszaki osztályvezető-he­lyettes —, akkor érdemes vol­na forszírozni a vasúti szállí­tást. Ez persze nagy kezdeti befektetést igényelne, de több - - vállalat is érdekelt bánne, és Wem T?ondíunk arról, hogy hosszú távon megérné! Körül- az elsőt még az idén átadjuk, belül felére csökkenne a szál­lítási költség. rabjai’ a falunak: „ez lesz Novák városnegyede” — járja a szóbeszéd. — Eddig tartják a tervezett ütemet? — Sajnos nem — rázza a fejét Hvizdos Károly, a vál­lalat párttitkára. — idén volt a pásztói és a balassagyarma­ti kollégium átadása. Ezeken lényegében már tú.l vagyunk, így az ide átcsoportosított D REH US OK szállítási költségek miatt ak­kor lemondtak a folytatásról. Repül a nehéz kő... — Ez sokkal érdekesebb munka, mint a blokkos építés — állítja — Czekmeiszter György, a szerkezetszerelő brigád vezetője. — Két hétig Borsod megyében tanultuk a Vargabetű helyett Kormos Zoltán művezető mindig olyan építkezésen irá- ™-„ nyitott, ahol számítani kel­ták ilyen épületet a megye- lett átlagon felüli nehézségek­székhelyen, ám a tetemes m Ezert Peruit most is Mát- ’ ranovakra. — Itt csak kezdetben vol­Mostamra úgy alakultak a kő- tak nehéz napjaink, most már módszert. Lényeges különb- rülmér.yek, hogy a panelok- kerékvágásban halad a mun- ség, hogy míg a blokkos mód­nak Miskolcról való idehoza- ka — közli a szakember. — szernél két-három centi nem tálával együtt is megéri e Sajátos gondot jelentett pél- számít, addig ennél már egy módszer alkalmazása. Egyik dául, hogy egy épülethez száz- centi eltérés is sok! Az izgal- oldalra az írandó: egy lakást ötven olyan kötőelemet hasz- más pillanatok azoik, amikor 2400 óra helyett 1000 óra rá- nálunk, amelyek közül min- ellenőrizzük a kötést, és ki­fordítással készítenek el, s ez den egyesnek meg van hatá- oldjuk a darut. Ha az ellen- a mai munkaerő-kínálat mel- rozva a pontos helye, nem őrzéskor tévednénk, akkor „re­lett rendkívül fontos. A má- szabad őket felcserélni, ősz- pül a nehéz kő...” Héttonnás sík oldalra az jegyezhető, szekeverni. Az első épületnél egy elem! Mi mégis ezt a mun- hogy míg egy blokkos lakás ez nagy figyelmet követelt a kát kedveljük jobban. Szak- 450 ezer forintba kerül, addig szerelőktől, egy házgyári 630 ezret emészt Átmeneti zökkenők támad­tok tak a szállításban is. Kezdet­A félezer lakásból az első ben kevesebb tréler hozta a 96-ot Mátranovákon, az otta- panelokat, mint üdvös lett vot­A képen Kapás László brigád vezető mai megbeszélés után. és Nagy Gábor esztergályos, a brigád tagja a szak* mai büszkeséggel nézhetünk a házra. S az újat, a szebbet mindig szívesebben végzi az ember.» Molnár Pál A szénbányák és virágok városa Donyeck — az árnyas fasorok, parkok és vi- Donyeckben a bányák környékét virágos pary rágok városa kok veszik körül Az ebédidő utolsó perceinél tartanak a Gránit Csiszoló­korong és Kőedénygyár tol- mácsi gyárának Nógrádi Sán­dor nevét Viselő 11 tagú esz­tergályosbrigád tagjai. Azok, akik már maguk mögött tud­ják a jó falatokat, vagy egy­mással társalognak, vagy pe­dig gépüknél állva készítik elő az újabb megmunkálásra váró darabokat, hogy mire letelik az ebédidő, nyomban ott folytassák tovább, ahol abbahagyták. Kapás László esztergályos —, vagy ahogy régebben hív­ták őket drehusok — a kol­lamáció eddig még nem ér­kezett. — Pedig velünk szemben igen magasaik a követelmé­nyek — veszi vissza a szót Kapás László. — Ennek ér­zékeltetésére a következőket mondom: — Századmii limé- teres tűréssel állítjuk elő a csapágyakat, csapágyházakat például a vágógépekbe. Emel­lett teljesítjük a központból érkező szerszámigényeket is — sorolja a munkájukkal szembeni kívánságokat. A feladatokat képesek meg­oldani, mert sokszor előre tudják, mikor, milyen fel­lektíva vezetője. Az idesereg- adat vár rájuk. A program lett szakemberek közül 9 esz tergályosként, 2 pedig marós­ként gyakorolja a szakmát. — Brigádunk fiatalokból áll, a legidősebb tagja 37 éves. Legtöbbjük itt tanulta a szakmát. Egy kivételével mindegyikük itt is maradt. Annak azért kellett elmenni, mert nem igazodott a kol­lektíváihoz, nem felelt meg a követelményeknek, kihullott ba v^tt alkatrészek előállí­tásához szükséges anyagok, ha az utolsó pillanatban, de mindig megérkeznek. — Mindegyikünknek meg­van a saját szerszámkészlete és azzal gazdálkodunk — mondja ismét a brigádvezető, majd kisvártatva így folytat­ja: — Én nem sajnálom a szerszámot másnak odaadni, ha kell, de bevallom nem közülünk. Tőlünk egy tsz-be szívesen teszem, sőt féltem ment dolgozni, de ott sem áll- ta meg a helyét — mondja a barátságos, közvetlen ter­mészetű brigádvezető, majd kisvártatva hozzáfűzi: — Elég jó a helyzetünk, elismernek bennünket, szerencsére nin­csenek problémáink... Mert az eltelt több mint egy évtized alatt háromszor nyerték el a szocialista bri­gád arany fokozatát. Ez már önmagáért azokra a szállított gépekre, melyekbe ők készítették és készítik az alkatrészeket, komoly rek­mert az én kezeimhez szok­tak hozzá. Ezért az ipari ta­nulóknak is inkább megkö­szörülöm az esztergakésükét, hogy ne kelljen a sajátomat odaadni. — Hány szerszámmal dol­gozik? — Vagy százzal. ______ — Én pedig ötvennel — b eszél. Ráadásul kapcsolódik a beszélgetésbe tőkésországokba Dózsa László, a brigád egyik tagja. 1— Ez a legkevesebb, ennyire feltétlenül szükség van, mert igen sokféle mun­kát végzünk. Nemcsak meg­Jgy nevezik Donyecket, Üli- koknak, lugasoknak. Víztáro- rajna egyik legnagyobb ipari zók épülnek a mai elhanya- központját, ahol több mint golt sztyeppéi, zöldségföldek és 100 iparvállalat működik. A az üzemek salakhegyei he- virágos parkokban, az árnyas lyén. ligetekben sétálva mindez fel A XI. ötéves terv évei alatt sem tűnik, hiszen zöldövezet 300 millió rubelt költenek a szegélyezi a sugárutakat is. Don-medence kömyezetvédel- Friss és tiszta a levegő, mel- mére. lékiz nélküli az ivóvíz. 80 tu- Nagy teljesítményű légtisz- dományos kutatóintézet és tító-berendezéseket helyeznek szervezet fogott össze, amikor üzembe, fob'amatosan parko- célul tűzték ki a Don-meden- sítják az üzemek és bányák ce környezetvédelmét. A szá- környékét. A kiaknázott te- zadfordulóig tartó hosszú lejá- rületeket ismét átadják me- ratú tervet készítettek a tu- zőgazdasági művelésre. Eddig dósok, ez idő alatt ki kell 35 ezer hektár volt bányate- zöldellniük az eddig élettelen mieten folytatnak ismét ag- meddőhányókra telepített par- rártevékenységet. Határidő előtt egy hónappal Szabályozták a Sinkárt Befejeződött Keszegen a Sinkár-patak belsőségi szaka­szának szabályozása, a patak­meder burkolása. A Nézsa községi közös Tanács által finanszírozott munkával egy­idejűleg új közúti híd épült a Dózsa és a Petőfi utcákat összekötve. E munkálatokkal a lakosság régi vágya telje­sült, s indokolta a rendezést az esetenkénti árvízveszély is. De nagy jelentősége van ab­ból a szempontból is, hogy ezáltal a mélyebben fekvő ker­tek művelhetővé váltak, s íg1' lényegesen jobb eredmények várhatók a háztáji gazdasá­gokban. A mintegy kétmillió­háromszázezer forint értékű lókban milyen elképzelés munkát a Galgamenti Vízi Társulat végezte, s a vál­lalt batáridő előtt egy hónap­pal fejezte be munkáját. Elnök az iskolában mélázni azon, hogy milyen Aki mindezek után idea­történelmi változások ered- lizmust emleget, annak való­ménye mindez. Az, hogy egy színűleg van némi igaza. Áki nem túlságosan nagy falu is- netán demagógiát, annak kolásai a lakóhelyükön levő nincs. Néhai Erdei Ferencnek gazdasággal kapcsolatban tá- például munkamódszere közé len esetben azonban másra jékoztatásra szorulnak. Az el- tartozott miniszterelnök-he­is. Nemrég hallottam, hogy nöki példa mindenesetre po- lyettes korában, hogy titkár­az egyik mezőgazdasági tér- zitív és fergeteges iramban ságán megadott egy útirányt. követni kellene Nógrádban is. Természetesen sok elnök volt már az iskolában, és ezzel még csak nem is a kö­telező általános iskolára, ha­nem a korábban dívott el­nökképzőkre gondolok. Je­melőszövetkezet elnöke osz­tályfőnöki órát tartott a he­lyi iskolában, ami nem csak formabontó, hanem úgy tű­nik, hogy célszerű ténykedés is. Az első kézbpl való felvi­lágosításoknak mérhető a haszna. A fiatal állattenyész­tők, növénytermesztők, szere­lők és traktorosok egy-egy ilyen elnöki óra után kezdtek meginogni abbéli elhatározá­sukban, hogy falujuktól távol keressenek munkát, majdan —, ha arra kerül a sor —, amikor közel is lehet. A termelőszövetkezet veze­tője tájékoztatott és tájékozó­dott. Arról is, hogy a fiata­él a közös gazdaságról. Le­gyünk őszinték: elég torz. Nincs értelme sokadszor el­Arra gondolok, hogy mi­lyen elbűvölő lenne, ha va­lamelyik vezérigazgató min­den protokoll és díszkíséret nélkül beállítana egy szép napon valamelyik brigádgyű­lésre. Tájékoztatni és tájé­kozódni. Egy rangos sütőipa­ri főnök beülhetne valame­lyik hajnali kenyérszállító au­tó vezetője mellé. A szállo­dák sorát fenntartó cég feje egy este a Kiskarancs bisztró­ban vacsorázhatna. Egy fővasutas a „fekete vonat­tal” érkezhetne a fehérgyar- vezérigazgatók is matt állomás ellenőrzésére, vezérigazgassanak. Mindezt természetesen tájé­kozódás céljából, amiből az­tán megfelelő időben, helyen és körülmények között tájé­koztatás is születhetne. És elment másfelé, ahol még véletlenül sem várták. Szó sem volt' valamiféle Harun al-Ra- sidoskodásról, vagy az álru­hás Mátyás királv moderni­zált változatáról. Egyszerűen csak az áttételek nélküli tá­jékozódás igénye öltött szo­katlan formát. Aki volt ka­tona, az tudja, milyen válto­zásokon megy át egy lakta­nya, ha előre ismerik a tábor­noki szemle időpontját. A termelőszövetkezett el­nökök a világért se vegyék át az osztályfőnökök funkcióit. A elsősorban De, ha közben valami újszerűt csi­nálnak, az se baj. O. I. szokott szerszámja van mi-»; derűdnek, hanem a saját gé­pe is. Tartalékból kettő ta­lálható azért, hogy a kisebb szériákat: a 15—20 darabosa­kat, ezeken a kisgépeken ál­lítsuk elő. — Nemcsak a szerszámok­ra, hanem a gépekre is vi­gyázunk — válaszolja Kapás László, arra a kérdésre, mennyiben tartják be a tech­nológiai előírásokat, fegyel­met. Dózsa László pedig hozzá­fűzi: — Olyan strapabíróak, erősek ezek a masinák, hogy meg se lehet szakítani őket. — Korábban, amíg teljesít­ménybérben dolgoztunk, ese­tenként egy kicsit jobban meghajtottuk őket, mert szo­rított bennünket a határidő. Mióta órabérben számolnak él, azóta erre nincs szükség. Pár pillanatig vár, aztán té­mát váltva a brigád életét jel­lemző dolgokat említi, mond­ván: — A brigád jó hangu­latban dolgozik, baráti és se­gítőkészség jellemzi tevé­kenységünket. Ha valaki va­lamit nem tud, megkérdezi a másiktól. Igen, én is kér­tem már a brigádvezetőmtől egy-két szakmái tanácsot, ugyanakkor ő sem szégyelte, ha tőlem kellett kérdeznie valamit. Nem sokkal később Havai László szerszámkészítő, a brigád másik tagja, akinek több újítását elfogadták és bevezették, a következőket mondja: — Egykorúak, fia­talok vagyunk, nem hiány­cikk a jókedv sem. Ha rosz- szul erezném magam, elhi­heti, hogy már régen nem dolgoznák köztük. Nemcsak a közös munka, annak sikerei, hanem a gyerekkori barátság is összeköt bennünket. C-se- tei Károllyal, például orszá­gos versenyen is együtt, vol­tunk. Laciról, a brigádveze­tőről csak annyit mondha­tok: szakmailag is és embe­rileg is kifogástalan... Ezután Nagy Gábort pró­bálom rávenni arra, hogy mondjon valami elmarasz­talót Kapás Lászlóra. Kissé megütközve kérdi tőlem: —. Miért? Nincs rá semmi okom' Régóta ismerem. Talán job­ban, mint kellene. Együtt voltunk ipari tanulók, együtt jártunk a lányokhoz. Kell ennél több? Aztán mindent meg lehet néki mondani... Ha komoly dologról van szó. akkor elfogadja, hia pedig hülyeséget mondunk, akkor elnevétt magát. Ilyen légkörben jő talaja van a szakma színvonalas gyakorlásának, ami egyet je­lent a magas fokú hivatástu­dattal. Ennek ez évi eredmé­nyei, az újabb szocialista bri­gád cím arany fokozatának elérése felé mutatnak. Venesz Károly NŐGRÁD — 1982. november 19., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom