Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-08 / 236. szám
A salgótarjáni öblösüveggyár, vállalat kiváló és aranykoszorús kollektívája a Drackóczki üvegfúvó szocialista brigád. Képünkön készülnek a Römer vázák. A brigád műszakonként közel kétszáz darab terméket készít. A lakosság egyetértésével Társadalmi vélemények az új lakásügyi intézkedésekben Az elmúlt húsz esztendő alatt több mint másfél millió új lakás épült, ami az ország lakásállományának csaknem fele. Ha figyelembe vesszük, hogy a lakások mintegy 47 százalékát a régi, korszerűtlen és ezért lebontott lakások pótlásaként építették, akkor is minden második család új otthonba költözhetett. Mit jelent ez a családok életében? Megváltozott életvitelt, kedvezőbb feltételeket a családalapításhoz, a gyermekneveléshez, a szabad idő hasznosabb eltöltéséhez és közvetve, jobb munkateljesítményt is. Ezért is lett kiemelkedően fontos társadalmi ügyünk a lakásellátás. Napelemek Az USA-beli Union Carbide Társaságnak most sikerült, olyan napelemet kifejlesztenie, amely az eddigieknél csekélyebb tisztaságú szilíciumból készül, a hatásfoka mégis 8 százalékos, ami megfelel a lényegesen jobb minőségű szilíciumot igénylő polikristályos elemek hatásfokának. A Varian nevű vállalat viszont, két különböző félvezető cellából álló napgenerátort készített. Ez árammá alakítja a napnak az olyan sugarait is, amelyek a szokványos napcellákat csupán felmelegítették. Ugyanis a generátornak tükörből és szűrőből álló rendszere a napnak a hosszúhullámú sugarait egy szilícium napelemre vetíti, s így ezeket is hasznosítja, míg a rövidhullámú sugarakat átereszti az alumínium-gallium-arzenid- ből álló cellára. A két cella révén a generátor hatásfoka 28,5 százalékos. Textilgyüjtés Idén ősszel is megrendezik a zsákos textilgyűjtési akciót a Budapest és Vidéke MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat a Pest megyei és a budapesti általános iskolákban; Budapesten október 15. és november 12. között, vidéken pedig október 15-től 30-ig. Ez a korszerű, higiénikus gyűjtési forma az előző években is eredményesen végződött. Az iskolákba kiszállított műanyag zsákokat a pedagógusok szétosztják a tanulók között, akik azt hazaviszik és- otthon megpakolják már kidobásra ítélt textíliával. „így két hét múlva a MÉH vállalat teherautói teli zsákokat szállítanak el az iskolákból. Az ilyen módon átvett árut a vállalat nem minősíti, egységesen öt forintot fizet a textília kilójáért. A legeredményesebben gyűjtők vásárlási utalványokat, illetve ajándéktárgyakat kapnak a MÉH vállalattól. TEHERVISELÉS Ég ÉLETSZÍNVONAL Az elmúlt évtizedek alatt jelentősen megváltoztak a lakásépítésben vállalt teherviselés arányai, korábbi szándékainktól eltérően nagyobb részük nem állami, hanem a magánerő bevonásával épülő lakás. Ez az építés kivitelezésére és a pénzügyi forrásokra egyaránt vonatkozik. Talán érdemes megemlíteni, hogy nem teljesen helytálló a pénzügyi források szerinti megkülönböztetés, hiszen az állam részesedése — a nagy összegű kölcsönnyújtással az úgynevezett magánerősként kezelt formában is meghatározó. Tulajdonképpen az összes lakásépítés két százalékát sem éri el az állami kölcsönök nélkül épülő lakások aránya, tehát az összes többiben teherviselőként szerepel az állam. Nem lényegtelen viszont, hogy az építési formáktól függően igen differenciált az állampolgárok teherviselése, ami jelentős mértékű élet- színvonal-befolyásoló tényező. A lakásellátás kérdése számtalan alkalommal szerepelt a népfronttestületek előtt is: hogyan lehet lakáshoz jutni, milyen a lakásépítés támogatási rendszere; javul-e a lakásfenntartás és lakásgazdálkodás, ami a népesedéspolitikai irányelvek megvalósításának egyik alapfeltétele. Szóba került akkor is, ha az önképzésről, a továbbtanulásról, ha a szabad idő hasznos eltöltéséről vagy a családról, mint a társadalom legkisebb egységéről esett szó. A városokban a legfőbb gond általában az volt, hogy nehéz lakáshoz jutni, aggodalomra adott okot a lakások állapota, nem volt megfelelő az ingatlankezelés. A falvakban a lakásépítés feltételei, a telek- és építőanyag-ellátás, a hatósági ügyintézés, a kölcsönnyújtásban meglevő megkülönböztetések, a közműépítés költségei foglalkoztatták az embereket. Az azonos cél — új, vagy jobb lakásban lakni megközelítésének útjai különbözőek voltak. Hasonlóképpen a vállalt terhek is, amelyek nagysága között évről évre növekedett a különbség. A NÉPFRONTFÓRUMOK TAPASZTALATAI A népfrontmozgalom fontosnak tartotta, hogy a lakáskérdésben csakúgy, mint más társadalom-, vagy gazdaságpolitikai kérdésben központi intézkedések előtt, nyílt fórumokon, vitákon ismerje .meg a lakosság véleményét. A fórumok segítséget adnak a helyes döntéshez, egyben igazolják megvalósíthatóságát, vagy ellenkező esetben felszínre hozzák — még időben — a javasolt tervezet hibáit, végrehajtását gátló okokat. Az okokat tárták fel azok a fórumok is, amelyeken az építkezők, vagy építkezni szándékozók mondták el véleményüket. Más megvilágításba került így a telekgazdálkodást nehezítő földhivatali munka, a sok időveszteséget okozó hatósági ügyintézés. Nem volt mindig jó az építőanyag-ellátás, az ajánlott családiház-típustervek választéka. Sokszor támasztott nehézséget az azonos munkakörben —, de más kategóriába tartozó — dolgozók megkülönböztetése az építési kölcsönök, szociálpolitikai kedvezmények elbírálásakor. Mindezek nyomán kirajzolódott néhány probléma, amely a lakáshelyzet további javítását gátolta. Az egyik ilyen gond, hogy a tömeges lakásépítés ellenére sem csökkent a lakásra várakozók száma. Az okok között meg kell említeni azt az ellentmondást, ami az állami tulajdonú és építésű lakás, valamint a magánerős lakásépítés támogatási rendszerében volt található. Az állami bérlakásépítés döntő többségében a városokba koncentrálódott, ahol az egyébként is meglevő közművek a gazdaságos építés látszatát keltették. Bár nem kis számban találkozni a városok szélén épült lakótelepekkel, amelyek közművesítésére jelentős pénzösszegeket költöttek. Itt nem volt szokás kétségbe vonni a közmű szükségességét, sem pedig annak költségeit szétosztani az egyes lakásokra. Vagyis automatikusan azt is szociális juttatásként kezelték. Ezzel szemben a magánerős lakásépítés esetében az építési költségen kívül további jelentős terhet jelentett az alapközművek létesítése, fenntartása. A kölcsönök a szociális kedvezmények is nagy mértékben különböztek az állami és a magánerős lakásépítés támogatási rendszerében. Vagyis egyre vonzóbb lett lakásigénylőként jelentkezni a városban, mint vidéken lakást építeni. Ugyanakkor sokan nem tudták mivel magyarázni a lakosság nagyarányú városba áramlását, az üresen maradt falusi házakról pedig úgy beszéltek, hogy azok az urbanizáció természetes következményei. A LAKÁSTÉR NÖVEKEDÉSE Egy másik gátló tényező az építési technológiánkban keresendő, amely kirobbantotta a panelvitát. A panelt ellenzők nem azt vitatták, hogy más technológiával is lehetséges ilyen tömeges és gyors lakásépítés, hanem azokkal nem értettek egyet, akik ezt a leggazdaságosabb megoldásnak tartották. A tényleges építési költségek — csak a lakásokra'' számított — ösz- szegén túl nem elhanyagolható az az energia- és más fenntartási költségtöbblet, amit a házgyári technológia magával hozott. A házgyári sablonok méretei többnyire nemcsak az épületek külsejét tették unalmasan egyhangúvá, hanem a lakások térelosztását is korlátozták. A lakótelepek építésével egyidőben megnövekedett az érdeklődés a víkendtelkek iránt, amelyek a lakástér megnövekedését is jelentették. Igazuk volt azoknak, akik szerint a hétvégi házakhoz felhasznált építőanyagok hiányoztak a lakásépítéseknél. A nagyarányú lakásépítés a kelleténél jobban elvonta a figyelmet a meglevő épületek, lakások fenntartó és felújító munkálatairól. Az építés lendületében nagyon gyakran áldozatul estek a még gazdaságosan felújítható épületek. Az újonnan épülő külső vá* rosrészek gyorsították a vá* rosbelsők elöregedését. Ezzel együtt növekedett az ingatlan- kezelés gondja, mert az idő rombolásával nem állt arányban a házak karbantartása, felújítása. Szükségszerűvé vált, hogy az egyre növekvő fenntartási, felújítási költségek egy részét az állam áthárítsa a bérlőkre. Ugyanakkor a lakó is jogosan elvárhatja, hogy a megnövekedett lakbérekért megfelelő szolgáltatást nyújtson a bérbeadó. A bérlők nem kívánják —, mint eddig — honorálni a nagy apparátussal és ezért nagy költségekkel dolgozó házkezelő- ségek munkáját, a tatarozásoknál tapasztalható szervezetlenséget és anyagpazarlást. Régi kívánság az is, hogy legyen nagyobb beleszólásuk a lakóház ügyeibe, a bérekkel való gazdálkodásba. VISZONTLÁTNI A JAVASLATOKAT A fentiek csak kiragadott példák a társadalmi fórumok megállapításából. A vélemények eljutottak a felsőbb fórumokig, amikor a népfront vezető testületéi megvitatták az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács irányelveit. Jó volt viszontlátni a javaslatok többségét a Minisztertanács határozatában: az igazságosabb lakáselosztás, az azonos hitel- és szociálpolitikai kedvezmény, a rugalmasabbá váló lakás- gazdálkodás, a növekvő tanácsi önállóság, az ingatlanfenntartás módosítása — valójában valamennyi intézkedés, szabály kidolgozása előtt figyelembe vették a társadalmi vitákon elhangzottakat. Mindezek azt igazolják, hogy a legmagasabb szintű párt- és állami szervek fontosnak tartják a* lakosság véleményét. Nem csorbítja a döntést hozók tekintélyét, ha az előkészítő munka különböző fázisaiban a „kevésbé szakértő” közvélemény is elmondhatja javaslatait. Külön érdeme a mostani határozatnak, hogy kellő időben igazítja a szabályozás eszközeit az élet változásaihoz. Minden bizonnyal találkozik a közvélemény egyetértésével Nóg- rádban is. Inzsel Ottó, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának gazdasági és településpolitikai osztályvezetője Emez itt, a sima, barna bőrből készült, dárdahegyes orrú, majd’ ötcentis sarokkal talpalt nem ízlésem szerint való. Pedig férficipőben három év után most újra ez a kacki- ás a divat. Viszont az a tojáshéjszínű, fehér formatalppal, sötét tűzésdísszel már inkább II Solymár-talpú csodálatos karrierje Elég veins a fele. De melyik? az esetem. A barnát nem venném, a puha bőrű világosra viszont szívesen áldoznék. A kereskedők másként gondolták. A Salgó Cipőipari Szövetkezet két, fentebb leírt lábbelijéből egyformán nagy szériát rendeltek. Nyilván azért, mert mindkettőt jól el- adhatónak vélték. Évente 60—70 új modellt dolgoznak ki a tarjáni cipő- sok. Terjedelemes kollekciójukkal felpakoltan utaznak a börzére, a különféle hazai ipari vásárokra, valamint Zalába, Borsodba és Hajdú-Bi- harba, ahol állapdó vevőik figyelmébe ajánlják. II vevő — rejtély — Minden második fazon kerül ezekből a gyártószalagra — mondja Gulyás Miklós ter- (nelésvezető, aki a szövetkezet önálló gyártmányfejlesztőjének gyermekgondozási szabadsága alatt ez irányú feladatokat is ellát. — Az évi hatvam-hetven pár helyett elég volna fele annyit kigondolni. Csak tudná az ember, hogy melyik felét... A vevő ízlése sokszor kifürkészhetetlen. A szövetkezetben még most is emlegetik azt a zágrábi vásárt, ahol álomszép férficipőre lettek figyelmesek. De hisz ilyet mi is tudnánk csinálni! — vélték a csinos lábbelitől fellelkesülten. Hazajöttek, elkészítették. Alig tudtak belőle ötszáz párat eladni. — Nehéz a vásárló gusztusát előre kiszámítani — szól Szép Antal elnök. — A divattal persze tisztában vagyunk. Arra valók a szaklapok. De mivel magyarzázzuk akkor a Solymár-talpas félcipő szédületes karrierjét? Ötödik éve szalagon van. Rég kiment a divatból, s a vidéki kis boltok még mindig ragaszkodnak hozzá. Minden divatötlet magában hordja rizikóját. Mégis, a gyártmányfejlesztőknek tudniuk kell, mit miért csinálnak. A Salgó-cipősök is döntöttek már: mely modelleket variálják tovább a jövő évi ajánlathoz. KazépKorúaküak kényelmese? A hazai lábbeligyártó szövetkezetek közt hosszú évek alatt kialakult hallgatóiagos munkamegosztás szerint a tar* jániak reszortja elsősorban a középkorosztály által kedvelt, kényelmes fazonok gyártása. A talpon, a tűzésdíszen lehet változtatni tetszés szerint, a színen és borfajtán úgyszintén, a kellemes közérzetet nyújtó, kényelmes formán azonban nincs szándékukban módosítani. Ez alól egyetlen kivétel fordul elő ez idő tájt a már említett magas sarkú, hegyesorrú cipő, melynek újbóli diva tbajövetelét árbevételben, nyereségben is meglovagolni szándékozzák a tarjániak. Nem ragaszkodnak saját ötletükhöz csökönyösen. Példa rá tojáshéjszínű víkendcipő- jük, melyet a nagykereskedők javaslatára, két másik, saját modell összeházasításával hoztak létre. Megérte a fáradtságot, 15 ezer párnak máris gazdája van, és az a széria a kisszövetkezetnél figyelemre méltó. S bár nem szokásunk két egymást követő évben ugyanazt a fazont ajánlani, ezzel valószínűleg ez történik. — Muszáj. Felszerszámozási költségei tetemesek, két évig gyártásban kell tartani ahhoz, hogy megtérüljenek — magyarázza meg a termelésvezető. Az évenként elkészített 200 ezer pár lábbeli az ötletek kifogyhatatlan tárházát kínálja. A fantázia azonban csak módjával szárnyalhat. Hiába tudják, hogy a víkendcipő kelendőbb volna vastagabb szájú tűzéssel, ha egyszer . nincs hozzá gépük. Bővíthetnék a kínálatot a fröccsöntött talpú lábbelikkel is, ha volna hozzá alkalmatosságuk. Egyelőre azzal kell beérni, ami van, s az zömmel bizony] erősen elhasználódott, megviselt gép. Az eddigi beruházások — legújabban a tanműhely áll befejezés előtt — kiürítették a szövetkezeti kasz- szát. Korszerűsítésre, kapacitásbővítésre nem jutott. Ezután erre is bátrabban gondolhatnak: varrógépeket már rendeltek, automata körültüző is elkelne, a rávaló viszont még nincs együtt. Mintaszerűt normában A mintadarabok, melyeket a kereskedők elé tesznek szemlére, tökéletes gondossággal készültek, kivetnivalót bennük a legkritikusabb vizsgálódó sem talál. A szalagszerű gyártás más. A munkások normában dolgoznak, keresni akarnak, tehát iparkodnak. Könnyebben elvétik a műveletet, mint a figyelem kereszttüzében álló mintapéldányokon. — Ez az amit nem engedhetünk meg magunknak — utasítja vissza a feltételezést Gulyás Miklós. — Mi kicsik vagyunk a hazai piacon, minket egykettőre leírnak, ha összekapkodott minőséget adunk. A megkövetelt 96 százalékos első osztályú részarány helyett a mi arányunk tartósan 97 százalék fölött mozog. — A mostani kopottas gépekkel ? — Azért dolgozni még lehet rajtuk! Legfeljebb nem tudnak minden műveletet,. amire a divat szoros követéséhez szükség lenne. Szendi Márta Társadalmi munkavállalás Pásztón A Volán 2-es számú Vállalat pásztói kirendeltség dolgozóinak szociális ellátottsága igen gyérnek mondható. Ivóvíz-ellátásuk kancsókból, tisztálkodási lehetőségük pedig lavórmegoldással biztosítható, a mai napig is, mint két évtizeddel ezelőtt, amikor elkezdődött tevékenységük. A két helyiségből és raktárból álló épület, melyet a Volán-vállalat a Pásztói nagyközségi Tanácstól bérelt, már elavult, nem felel meg a ma követelményeinek. A Volán dolgozói, köztük a négy' szocialista brigád teljes létszámmal, a helyzet javítása érdekében száz óra társadalmi munká‘ vállaltak a kerítés és a csapadékvíz-csatorna építésében, mely munkálatokat szeptember 28-án el is kezdték. A tanáccsal azt a szándékukat is közölték, hogy az épület külső és belső felújítását elvégzik, melyhez anyagot és emberi munkerőt biztosítanak. Az épület felújításával egyidőben megoldják az ívóvíz bevezetését, a szennyvíz elvezetését valamint az épületen belül WC-t is kialakítanak. Ehhez kérték a tanácsot, mint az épület tulajdonosát, hogy a kívánt felújításhoz az engedély ügyében járjon közre a Nógrád megyei Csatorna és Vízmű Vállalatnál. A vízmű- vállalat a helyszni szemlét már megejtette, a tanácson a sor, hogy az engedély ügyében eljárjon, s a társadalmi munka vállalói mielőbb tervük megvalósításához kezdhessenek.- szűcs Diák munkává lalők A tanulás mellett munkát is vállalnak a Szombathelyi Tanárképző Főiskola hallgatói. Az elmúlt év kedvező tapasztalatai alapján — amikor is mintegy négyszázan egészítették ki ösztöndíjukat, a szociális juttatásokat, a szülők anyagi támogatását alkalmi munkájuk keresményével — az idei tanévben már eddig mintegy négyszázötvenen jelentkeztek munkára a főiskola KlSZ-irodáján, ahol segítik, megszervezik a munkát A fiatalok többek között ablakot tisztítanak, pótmamaszolgálatot, korrepetálást, vagonkirakást vállalnak. Állandó négyórás munkát is végeznek, például klubvezetői feladatot látnak el, s beldolgoznak üzemeknek, vállalatoknak is. NÓGRÁD — 1982. október 8., péntek 3
