Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-05 / 233. szám
A szécsényi malomban évente 950 vagon búzát őrölnek, melyből nyolcszáz vagonnal a képen látható silócellákban tárolnak. Az idei termés a tavalyihoz viszonyítva azonosnak, közepesnek mondható, melyet a megye állami gazdaságai és termelőszövetkezetei szállítottak. Az érdek nem titok K. község párttitkára sóhajtozik: Nyolc szakembert hozhattak volna egyszerre a helyi téeszbe, ha hirtelenjében ugyanannyi összkomfortos lakást építhettek volna — akár a városi lakótelepeken — egy tömbbe. „Egy egész volt kollégiumi szoba jött volna hozzánk feleségestül férjestől, de hát itt... ” Széttárja a karját Déli határőrközségünket, D.-t említem, ahol ma már húsz ilyen lakást laknak a termelőszövetkezet legkülönbözőbb beosztású dolgozót „Nálunk ez elképzelhetetlen — mondja a párttitkár — megpróbáltuk közgyűlés elé vinni, elmagyarázni, hogy van pénz is, építőbrigád is. Még azt is javasoltuk, hogy ha már belefogunk, építsünk rögtön 12 lakást, akkor más is társulhatna a tsz-ből, de felállt az egyik tagunk és azt mondta: szerinte az egész játék arra megy ki, hogy a vezérkar olcsó lakáshoz jusson, hiszen csak az új elnökünknek, meg nekem nincs még saját házunk. Mit mondhattunk volna erre? El kellett vetni az egészet. A nyolc jelentkező közül meg csak egy jött ide végül, őt viszont az ösztöndíjszerződése egyébként is ide köti. Nem szívből jött, hanem érdekből: másképp 40 ezer forintot kellett volna visszafizetnie.” K. község politikai vezetője tehát élt a gyanúval, hogy a fiatal agrármérnök, miután a remélt lakás terve kútba esett, csupán érdekből „jött haza”. És némi röstellkedéssel a hangjában említette, hogy róla, meg az elnökről azt feltételezték: a község segítségével akarnak lakáshoz jutni, magyarán saját érdekükben javasolták a házépítést. De vajon mi szégyenlenivaló van az érdek szerinti cselekvésben? Miért baj az, ha a szakember a munkahelyváltoztatásnál —, amennyiben teheti^— előnyben részesíti azt a munkahelyet, ahol korszerű lakást kínálnak fel neki. És miért lenne baj az, ha a téesz által áhított szakemberekkel együtt a vezetők is lakáshoz jutnának? Ki járhat emiatt rosszul? Hiszen éppen az a lényeg itt, hogy két érdek találkozásával egy harmadik — a legfontosabb — érvényre juthat. A szakember lakni szeretne, a téesz szakembert szeretne, s ha ez így összejön, feltételezhető, hogy az adott téeszben emelkedik a gazdálkodás színvonala, s a közösség növekvő mértékben járul majd hozzá a nemzeti jövedelem gyarapításához. Kit rövidítettek akkor hát meg az érdekek felszínre hozatalával, kendőzés nélküli kinyilvánításával és érvényre juttatásával a példaként is említett D.-ben, déli határőrközségünkben? Persze értem én a K.-falubeli tsz-tag bizalmatlanságát is, amely minden valószínűség szerint megelőző rossz tapasztalatok hosszú során hízott rosszindulatúvá. Mert nem akkor van baj, ha a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdek egymásra talál, egybeötvöződik, hanem akkor, ha az egyéni érdekek maguk alá gyűrik a nagyobb közösség érdekeit. Aki kizárólag magánérdekből borítja magára a közösségi érdek köntösét, az előbb-utóbb lelepleződik, de nagyobb baj, hogy a saját érdeket elhallgató fellépése bizalmatlanságot kelt, és olyan légkört teremt, amelyben mindenki azt keresi, hogy hol is lóg ki a lóláb? Ilyen körülmények között azután valóban szégyen, ha egy-egy kezdeményezésről „kiderül”, ho^y az egyidőben a kezdeményező magáncéljaival is egybevág. A kezdeményezőt e légkörben természetesen akkor is kedvezőtlenül ítéli meg a közvélemény, ha egyébként józan ésszel belátható akciója társadalmi haszna is. Imigyen azonban azt kell belátnunk, hogy az ilyenolyan ügyeskedésekkel „titokban” elért pillanatnyi előnyökkel az érdekek hosszú távon minden szinten csorbát szenvednek. LJ _ leoldjuk érdekviszonyainkról a fölösleges szemérem — sok esetben csupán az álszemérem —amúgy is szakadozott fátylát, akkor a különböző „lóláb”-elrejtő manőverek helyett energiáinkat a tisztán és a világosan kinyilvánított érdekek mindenkit kielégítő egyeztetésére fordíthatjuk, annak veszélye nélkül, hogy a közvélemény elítélné azokat, akik a közösségért saját érdekből fe cselekednek. Brigádvetélkedö Balassagyarmaton A Magyar Kábelművek balassagyarmati gyárában, „öt város, öt forduló” címmel honismereti vetélkedőt indítottak. A résztvevő szocialista brigádok, Eger, Szeged, Pécs, Balatonfüred és Budapest látnivalóiból, nevezetességeiből, földrajzi, gazdasági adataiból készülhetnek fel, s ismereteikről városonként egy-egy forduló alkalmával adnak számot. A verseny résztvevői nagy lelkiismeretességgel, lelkesen készülnek a feladatok megoldására, ismerkednek a kijelölt városokkal. Azon túl, hogy minden versenyző gyarapítja ily módon tudását, a verseny győztes brigádja az öt város egyikében tölthet jutalmul egy hétvégét Léghajó, mini emeiődaru A léghajózás szverdlovszki hívei „Urál” néven kormányozható léghajót konstruáltak. A léghajó háromrétegű szövetből készült, puha burkát héliummal és levegővel töltötték meg. A gömbre kétszemélyes alumínium gondolát függesztettek. A manőverezéshez, a repülés felgyorsításához, vagy lassításához két nagy teljesítményű motorkerékpár-motor szolgál, amelyek változtatható forgássíkú csavarlapátokat működtetnek. Az ,,Urál” kormányozható léghajót az elektromos vezetékek támpilléreinek szerelésénél fogják felhasználni. Nem bírja az ^rcSeg se... — Belső tiltakozást kellett legyűrnünk például az Á kemence leállításával kapcsolatban is — meséli Mészáros György energetikus csoport- vezető. — A hat kézi kemencét nem lehetett már gazdaságosan működtetni, mert tavaly mintegy negyvennel csökkent az üvegfúvók létszáma. De a kereskedők szerették volna, ha mind a hat kemence tovább dolgozik, mert úgy nagyobb választékkal állhatták volna a vevők rendelkezésére. Nekünk kellett bizonyítanunk, hogy a hat kemence együtt már annyira rontja a fajlagos mutatókat, hogy az kész ráfizetés. Sikerült elérnünk, hogy tavaly a legrosszabb hatásfokkal működő kemencét „nyugdíjazták”. Így persze élénkebb mozgásra kényszerültek a kereskedők, de az eltelt háromnegyed év igazolja: öt kemencével sem kerültünk üzleti hátrányba. A fajlagos mutatóink viszont sokkal jobbak lettek: tavaly 73 me- gajoule-lal állítottunk elő egy kilogramm üveget, idén pedig már csak 66 megajoule- lal! Más-más nagyságrend Hozzávetőleg1 száznegyven- millió forint az energiaköltség idei summája a salgótarjáni öblösüveggyárbán. Az ésszerű takarékosság tehát korántsem közömbös az üzemieknek, érdemes keresni a spórolási lehetőségeket. Az energiaosztály 3 millió 800 ezer forint értékű megtakarítást tervezett erre az évre, összesen négy konstrukciós módosítással. Mindahány esetben a kemencék szerkezetét változtatják meg kisebb- nagyobb mértékben, s hatásfokukat növelik ezáltal. — Ezek a módosítások nem kerülnek-e többe, mint a várható megtakarítás? — Nem, nem — csóválja főjét Kádár János osztályvezető. — Ugyanis a soros kemencefelújítások keretében végeztük, végezzük el az átépítést. — Jelent ugyan bizonyos többletköltséget — fűzi hozzá Mészáros György —, de míg a megtakarítás milliós nagyságrendben mérhető, a ráfordítás csak százezresben. Nem csupán a kemencék szerkezetét, hanem a termelésirányítás struktúráját is hozzáigazították a követelményekhez a gyárban. Két, úgynevezett olvasztóüzemet hoztak létre, azaz a nyolc kemencéből négyet-négyet két üzemmérnök, s az általuk irányított apparátus kezel, ellenőriz hőfok- és energiafelhasználás szempontjából. E két „üzemvezető” a termelésért felelős üzemvezető m e 1 - 1 é van rendelve, így megfelelő hatáskörben tud föllépni a racionális viszonyok kialakítása és megőrzése érdekében. — Én ezt forradalmi változtatásnak értékelem — fogalmaz Kádár János. — Már tizenöt évvel 'ezelőtt is javasoltam ugyanezt, akkor azonban nem volt elegendő mérnök. Most érkeznek hozzánk magas végzettségű fiatalok, akiket rá lehet állítani ezekre a fontos posztokra. „Ránk másznának" Az energiaosztály cselekvéseit „kívülről” rendeletek, illetve fölöttes szervek utasításai lökik a megfelelő irányba. Országos szabályok írják elő az energiagazdálkodószervezet működtetését és az egyes racionalizáló berendezések használatát. Az ÜM- központból kapnak ukázt arra vonatkozólag, mekkora megtakarítást, kell elérniük a kijelölt időben. És az energiafelügyelet tart nálunk ellenőrzéseket — borsos árért —, majd fogalmaz meg tennivalókat a gyáriak számára háromévenként. — Negyedévenként is tartanak nálunk ellenőrzéseket — így Mészáros György. — A felhasználási normákat figyelik és elemzik a tendenciákat. Ha túlzott lenne a fo* gyasztás, akkor „ránk mász- na” az energiafelügyelet. Sze* rencsére még nem kellett fizetnünk bírságot. — Milyen hatások érik magukat „házon belülről”? — A vezetők helyeslik a lépéseinket, van szava az energiaosztálynak — véli az osztályvezető. — Ebben része van annak, hogy csak az idei változtatásoknak köszönhetően óránként ötven köbméter gázzal kevesebbet égetünk el. — Alacsonyabb vezetői szinteken is angyali ábrázat- tal tekintenek magukra? — Régebben adódtak nézeteltérések. Hét végén a kemencét 1500 fokra hevítve hagyták, hogy hétfőn reggel ne kelljen felfűteni. Pedig, különösen most, kétnapos heti munkaszünet alatt sok lenne a fölösleges felhasználás. Az olvasztóüzem felállításával ez a gond megszűnt: hétvégeken 300 fokra hűtik le a kemencét, és csak vasárnap délután kezdik meg a felfűtést, hogy hétfőn reggel kezdődhessen a termelés. Krampuszbölcsesség.,, Mostanában másféle „jelzések” érkeznek az osztályra: egyik-másik irodában, munkahelyen szeretnék a kényelmesebb villamos fűtést meghonosítani. Ez azonban nem megy. Sőt, mindenütt a gőzfűtést kívánják alkalmazni a mostani gázkonvektorok helyett. Az ennek fontosságáról való meggyőzésben — a fölvilágosító szó mellett — bizonyára fölmér- hetetlen hasznuk van a remek plakátoknak. Ezek egyikén egy krampusz gubbaszt a fűtőtesten, s alatta velős szöveg — „Az ördög se bír ja!” — formálja a tudatot magas hatásfokkal. .. Molnár Pál Mérlegen a nyár A Váci Kötöttárugyár pásztói egységében az idén ki tudták elégíteni a dolgozók, vállalati üdülőkbe beadott igényeit. A pásztói lányok, asszonyok Hajdúszoboszlón, Hévízen, BalatonleTlén és Tapolcán nyaralhattak. A gyári mellett SZOT-beutaló- kat is igénybe vehettek. Az üdüléseken túl az év során, de elsősorban a nyári időszakban az üzem gazdasági vezetésének és szakszervezeti bizottságának hozzájárulásával számos szocialista brigádkirándulást is szerveztek. Ezek révén az NDK-ban, Csehszlovákiában, a hazai tájak közül a Dunakanyarban, Szentendrén, Visegrádon, Debrecenben, Hajdúszoboszlón és Aggteleken ismerkedhettek a helyi nevezetességekkel a brigádtagok. Hírcsokor a FÖfŐBER-ből A FÜTÖBER nagybátonyi Programban szerepeltek barágyáregységének pártbizottsá- ti találkozók, valamint az ga szeptemberi ülésén meg- NDK ifjúsági mozgalmával tárgyalta: a külgazdasági való ismerkedés. Gyáregysékapcsolatokból és az export- gükből novemberben a Szov- termelésből adódó gyáregysé- jetunióba induló barátságvo- gi feladatokat. Végrehajtó bi- nat delegációjában ketten zottsági ülésen tájékoztató vesznek részt, hangzott el a gyáregység anyaggazdálkodásának hely- jjc zetéről és a további feladatokról. A FÜTÖBER gyáregysége A pártalapszervezetek fel- I—III. negyedéves tervét a dolgozták a testületi üléseken programnak megfelelően 35(1 megtárgyalt napirendeket, millió forintra teljesíti, ami ahol az alapszervezetek mun- 5 millió forint túlteljesítést kastílusa, munkamódszere és jelent. a további feladatok, valamint A IV. negyedév tervteljesí- 1982—83. pártoktatási év meg- tésének feltételei biztosítot- nyitása szerepelt. tak, annak ellenére, hogy inA szakszervezeti bizottság dulásnál zavart okozott az szeptember 14-én újraválasz- importból származó alap- totta a munkaügyi döntőül- anyagok időbeni biztosítása, zottságot. A havi terv biztosítása érik dekében programmódosításokat hajtottak végre, s a gyár- A gyáregység KISZ-bizott- egységnél meglevő anyagok- sága az 1982-es évben kiemel- kai dolgoznak, ezzel is elke- kedő munkát végzett KISZ- rülve az importból származó fiatalok részére, az NDK-ba alapanyagok átmeneti hiányá- közös kirándulást szervezett, ból adódó kényszerpihenőt. Oda a forinttal, ahol serkentőleg hat! Tiribesi tippek — Olyan lehetőségeket kóstolgattunk — fogalmaz a technikus —, amelyekkel a vállalati költségvetés egyensúlyát javítani lehet. A széndioxid értékesítéséből származó bevétel csökkentené a deficitet. A tanulmányterv felkarolása a vállalatnak is érdeke tehát, ezért támogatják a javaslatot A vállalat „hozzáállásával” elégedettek vagyunk, még akkor is azok leszünk, ha az elképzelés esetleg nem valósul meg... Díjnyertes pályamű társszerzője Sütő János, a tiribesi aknaüzem villanyszerelő-részlegének vezetője. Két mérnökkel: Forgách Ferenccel és Törjék Tiborral a kőerdőtetői széndioxid hasznosításáról nyújtott be dolgozatot az idei FMKT-vetélkedőre, és a tanulmányterv-kategóriában huszonhét munka közül az övéket .találta legjobbnak a bíráló bizottság. — Jelenleg Répcelakon foglalkoznak a pályámunkánkkal — tudatja Sütő. Szifonpatronhoz lenne hasznosítható a jó minőségű széndioxid. Sajnos nem valószínű, hogy a szénsavgyárak üzleti érdeke a gáz kinyerése. Nekünk, a bányának azért lenne jó, mert a leendő beruházások területéről kiszellőzne a széndioxid, amit ha értékesíthetnénk is, bevételhez jutnánk. Mindez azonban igen nagy befektetést igényelne ezért jönne jól Répcelak betársulása. Hogy miként alakul az üzlet, ez már nem a pályamű szerzőin múlik, ők megtették, ami tőlük telhető. A vállalat támogatását az első díj is szemlélteti. — Mennyi díjat kaptak a munkáért? — Eddig hármam összesen tízezer forintot... — Nem valami sok. — Nézz«, én korábban többször is újítottam. Azoknak a díjához képest ez szép pénz. — Itt Tiribesen idén eléggé „hallgatagok” az újítók. Szerepe van ebben a túl „szolid” díjazásnak is? — A vállalat gazdasági helyzete nem a legjobb. Az újítások díjazásokor is gazdaságosságra törekednek... — Ha ezzel a „gazdaságossággal” elmúlik az ötletes emberek újító kedve, akkor hosszú távon nagyon is ráfizetéses lesz ez a gyakorlat, azaz drága lesz a takarékosság. — Nem mondanám, hogy a vállalat keveset áldoz az újítások elismerésére. De annak eldöntése, hogy a forintokat oda tettük-e, ahol kamatozni fognak, serkentőleg hatnak, mindig nehéz És néha nem is sikerül. — Mint szakvéleményező ma is belülről látja az újítómozgalmakat. fftit változtatna a belső mechanizmuson, hogy rugalmasabb, kedvcsimálóbb legyen? — Remélem, nem vágom magam alatt a fát, ha azt mondom, hogy egyes üzemi gondok megoldását „levinném” azokra a munkaterületekre, ahol a gondok közvetlenül jelentkeznek. Tehát oda, ahol az emberek nap mint nap látják azokat, és talán ötletük is támad a megoldásra. — Lehet ennek akadálya? — Ügy volna szerencsés a dolgokat összehangolni, hogy minél több embernek legyen kedve a gondolatainak elmondásához, és ezután a jó javaslat megvalósításához is. — Vonzó célok, de mindezt hogyan? — Szaporítani kellene a kapcsolatfelvételt, a magasabb vezetők és a fizikai dolgozók között. Hogy alaposabban ismertek legyenek az emberek lent is, fent is. (molnár) NŐGRÁD — 1982. október 5., kedd \
