Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-27 / 252. szám

Megszólal a mohoraí—magyarnándori pávakor Mondanivalójuk van Sok minden történt azóta, hogy a mohorai asszonyok és a magyarnándori férfiak a Röpülj páva körben együtt énekelnek- Annak idején, 1073-ban, az első országos minősítésük alkalmával jól szerepeltek: kiválóra értékel­te őket a szakértő zsűri. Mi­vel azóta sincs ez másként az ilyen jellegű seregszemlé­ken, a pávakör életútjának mérföldköveit nem a minősí­tések, egyéb események jel­zik. A Daróczi Ferenc vezet­te csoport első nagy sikerét az 1975-ös rádiószereplés je­lenti. Dr. .Manga János szak­mai segítségével hozták létre a rádióban bemutatott arató- és fonóműsort, mely azóta is közkedvelt mind a csoport, mind a közönség körében. Ki­sebb és nagyobb jelentőségű fellépések sorozata után — Daróczi Ferenc tragikus ha­lála után — új vezető, Giebi- szer Gáborné irányításával 1076 karácsonyán a Magyar Nemzeti Galériában örven­deztetik meg a budapesti kö­zönséget. A Magyar Rádió ez­úttal interjúban mutatja be a csoportot. — Hosszú kutató-gyűjtő munka következett — foly­tatja a történetet dr. Kecs­keméti Gyuláné, a csoportot fenntartó művelődési központ igazgatója. — A bonyolult munka eredménye a Palóc lakodalmas volt, amihez se­gítséget kaptunk Máder Lászlótól, a rádió népzenei osztálya vezetőjétől és Maráz László dramaturgtól. Az ezer- kilencszáztízes lakodalmi szo­kást feldolgozó műsort rög­zítette a rádió, qadrofon- technikával. Ezerkilencszáz- hetvennyolcban az országban először a Magyar Rádió qadrofonbemutatót tartott a magyarnándori művelődési házban. A Palóc lakodalmas felvé­telét azután megvásárolta a hanglemezgyártó vállalat, s azóta már több kiadást meg­ért a mohorai—magyarnán­dori pávakör nagylemeze. — A lemez megjelenését követően felkeresett bennün­ket a balassagyarmati IBUSZ és az idegenforgalmi hivatal képviselője. Kaptunk egy ajánlatot: ők kibérelnek Ma- gyarnándorban egy házat, ha mi vállaljuk, hogy az ide­érkező külföldi vendégeknek előadjuk a Palóc lakodalmast, énekelünk, főzünk, ők meg fizetnek. Nem vállaltuk, mert lehet, hogy ez az idegenfor­galomnak jót tett volna, az együttes moráljának nem. Amatőrcsoport vagyunk, s így nem is akarunk profivá válni. — Kecskemétiné mi­közben ezt mondja, többször nyúl a telefonért, a környe­ző községek iskoláiba telefo­nál, gyermekszínházat szer­vez. A pávakör bejárta már az országot műsoraival. Leg­utóbbi szereplésük színhelye Zalaegerszeg volt. — A zenei világnap alkal­mából nagyszabású gálamű­sorra került sor az ország több városában egyszerre. Miután végigjártuk a váloga­tókat, részt vehettünk a ha­gyományőrző csoportok gála­műsorán. A „Tárná menti ma­gyar gulyás vagyok én” cí­mű palóc csokrot mutattuk be — veszi át a szót Giebi- szer Gáborné, a pávakör mű­vészeti vezetője, a magyar­nándori körzeti általános is­kola igazgatója. — A követ­kező fellépésünk pedig no­vember közepén lesz, a „Kó­rusmuzsika a mezőgazdasági múzeumban” sorozaton be­lül, Budapesten. A Fonót ad­juk elő. — Több mint tízéves a cso­port. Nem okoz gondot a fenntartása? Van utánpótlás? — Éneket tanítok az isko­lában. Van lehetőségem fel­fedezni és toborozni az új ta­gokat Ilyen gondunk tehát nincs. Van vagy húsz műso­runk most már, amit külön foglalkozásokon tanítok a fiatalokkal. A fiatalok persze gyakran elkerülnek a falu­ból, de akkor sem sajnálom tőlük az időt. Jó érzés, ami­kor hallom a hírt, hogy si­kerrel szerepeltek egy-egy énekversenyen, vagy kulcs­emberei lettek a középiskolai kórusnak. — S a népművelőnek, a művelődési ház igazgatójának mennyi teendője van a pá­vakor fenntartása körül? — Olyan munkakörülmé­nyeket kell biztosítanunk, hogy a csoport kedve töret­len legyen — válaszolt Kecs­kemétiné. — Keresni kell a szereplési lehetőségeket, fóru­mokat, amiben az utolsó két évben nem volt hiány, te­kintve a Bartók- és Kodály- évet. —veszprémi— Esztétikai nevelés — halandzsa nélkül Az ellentétek embere: aki Lépes kitartóan, ha az idő en­gedi, éjjel-nappal festeni, raj­zolni, végtelen türelemmel a gyakorlatban bemutatni az ábrázolás fogásait, a gyerek mellé ülve — emellett lobba- nckonyan szólni mindarról, ami közel áll hozzá. Lengyel Péter Balassagyar­maton, az Ifjúság úti Általá­nos Iskolában dolgozik. Egy­szakos rajztanár, amatőr fes­tő, grafikus, a délelőtti — nem túl magas — óraszámát a napközis foglalkozások egé­szítik ki. — Pesszimista vagyok a képzőművészeti neveléssel kap­csolatban — ami különösen indokolja ezt, az a nyolcadra lecsökkenő óraszám. Évi 32 óra jut csupán a rajzra — óriási energiát jelent, hogy en­nek ellenére elérjünk valamit. Hogy milyen „ars poétikát” vallók a pedagógiában? Alap­elvem — és mint sok mindent, ezt is mesteremtől, Farkas Andrástól tanultam — el kell kerülni a halandzsát! A nagy művészek képeiből indulok ki: Dürer. Rembrandt, Michelan­gelo alkotásaival '»•.idom leg- i óbban megértetni, hogy a te­hetség mellé tudásnak, a mes­terségbeli jártasságnak is tár­sulni kell az érték alkotásá­ban. És nem tartom jó mód­szernek rajzról, művészetről túl sokat magyarázni — in­kább leülök a gyerekek mel­lé és megmutatom, mi rossz, mi hamis szerintem és hogyan próbálják meg jól. — Mi az igazság a gyermeki íz­léssel kapcsolatban, érzik-e mi a giccses, mi az igazi művészet? — Kevés gyerek jár múze­umba, kiállításokra — bár ez nem csak az iskolásoknál előforduló hiányosság... — nem sok ismeretük, élményük van a remekművekről. Egyébként, ha nagyon őszinte akarok lenni, nekem is „ászaiéi kell lenni” a biztos ítéletnél. Nem csak azért, mert kényes kér­dés megmondani valakinek, a szobája falán, a bútorain dí­szelgő képek, tárgyak giccse- sek — hanem mert eseten­ként tiszta szívvel csak any- nyit mondhatok: nekem tet­szik, számomra szép. A szép­ségre pedig minden embernek szüksége van — belső igény- nyé kellene válnia. — Mit tud tenni a napköziben és a tanítási órákon a képzőmű­vészeti ismeretek gyarapításáért, a tehetségek felfedezéséért? — Arra* törekszem, hogy lel­kiismeretesen, alaposan fel­készüljek az óráimra, a fog­lalkozásokra: a van tervek meg­valósítása csak átgondoltan lehetséges. A rajz készség­tárgy, sajnos a szülők alig- alig érdeklődnek arról, hogyan megy a gyereküknek; legtöbb­ször „munka nélkül maradok” a szülői értekezleteken, foga­dóórán. A gyerekek többsége szereti viszont a tárgyat, a napköziben is szívesen foglal­koznak vele. A rajz, a képző­művészet és a népművészet egyaránt helyet kap, diafil­meket vetítek, reprodukciós anyagot mutatok be és a gye­rekek is kapnak feladatokat. A népművészetből bemutató­foglalkozásra is felkértek. Há­rom tanítványom is bejutott a főiskolára — öröm, hogy vissza is látogatnak az iskolá­ba. — Októberben a kábelgyárban sokszínű -anyaggal mutatkozott be, decemberben ezek a képek eljut­nak a fémipari vállalathoz Is. Hogyan válogatta az anyagot? — Farkas András segített ebben. Már említettem, hogy az ő tanítványa vagyok — so­kan az utánzójának is tarta­nak, pedig én úgy érzem, csak tanulni akartam tőle, nem má­solni. Realista szemléletű va­gyok — legjobban a környező világ, az egyszerű emberek ér­dekelnek. Omladozó tanyák, idős emberek, a palóc táj. Azt mondták a kiállításon többen — magyarázat nélkül is érthe­tőek a képeim. Ez azt is jelen­ti, eljutnak az emberekhez, akikről és akiknek festettem, rajzoltam. Örülök ennek! G. Kiss Magdolna Képzőművészetünk közönsége A számadatok nemcsak biz­tatók, hanem lelkesítők: az évek során megkétszereződött a múzeumok és kiállítótermek közönsége. Csaknem 16 mil­lió állampolgár tekintette meg 1981-ben hazai tárlatainkat. Ez mindenképpen általános társadalmi eredmény, igazol­ja képzőművészetünk minősé­gi fejlődését, az intenzívebb kapcsolatot mű és ember kö­zött. Megnövekedett a szabad idő, ezzel a kultúra iránti fo­gékonyság, de izgalmasabb a kiállítási program is. Az is közrejátszik a mennyiséggel is mérhető a haladásban, hogy több új kiállítóterem nyílt az országban, s a régieket java­részt felújították. A számadatok növekedésé­hez az is hozzájárul, hogy egyre többen gyakorolják új­ra a népművészet különböző ágazatait, és igen sok a nem­zetközi képzőművészeti ese­mény hazánkban. Elég ha a kisplasztikái biennáléra, a szombathelyi tértextil-bien- náléra, a nagyatádi, hajdúbö­szörményi nemzetközi mű­vésztelepekre, a kecskeméti kerámiaszimpozionokra uta­lok. Bekapcsolták a képző­művészet vérkeringésébe az üzemeket, gyárakat is, az idei képzőművészeti világhét meg­nyitóját például Csepelen rendezték, abban a munkás- otthonban, ahol a munkás képzőművészeti nevelés im­már több mint harminc esz­tendeje elkezdődött. A buda­pesti, váci, salgótarjáni üze­mek egész sorában — az új országos gyakorlatnak megfe­lelően — rendre nyílnak a tárlatok, olykor múzeumi fel­adatot látnak el a gyárak, részt vállalnak a közművelő­désből, „házhoz” szállítják a kultúrát. Ez is százezres kö­zönséget toboroz, új műbará­tok seregét örvendetes, hogy több he­lyen megalakultak az iskola­galériák, más-más működé­si megoldással. Van ahol új kiállításokat rendeznek és gyűjteményt is elhelyeznek az iskolákban. Másutt az is­kola nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtt lakosságnak is kulturális programot nyújt a folyamatos tárlatokkal. Ren­geteg lelemény gyűjti, sokszo­rozza a közönséget. Ma már a kórházakban is nyílnak ki­állítások. Ebben vállalt úttörő szerepet a váci Szőnyi Tibor kórház, de ily módon a köz- művelődés helye a kórház Cegléden, Kecskeméten, Sal­gótarjánban, Kerepestarcsán is. ' Él az a tévhit, hogy sok a művész, s az állam nem ké­pes eltartani ezt a megnöve­kedett létszámú művésztábort. Ha az állam nem is, de a társadalom igen. A művek sokszorozódásával párhuza­mos lehet a közönség soka­sodása, miközben egyre töb­ben válnak műbarátokká, mű­gyűjtőkké. A kölcsönhatás lényege, hogy a képzőművé­szek alkotásaikkal a környe­zetkultúra részesei, szerepet vállalnak az ízlés, a tudat esztétikai fejlesztésében, s ennek jegyében részesülnek a társadalom anyagi javaiból. Nem a művészek és a művek számát kell csökkenteni, ha­nem az alkotók és a társada­lom kapcsolatát indokolt el­mélyíteni. Mindez akaratla­nul is megtörténik akkor, ami­kor a népművelők ügyszerete­te megszervezi a művek és a közönség találkozását, akár kiáilítóteremnek kinevezett vasúti állomásokon, üzemi ebédlőkben, szállodákban, mű­velődési házakban, könyvtá­rakban, éttermekben, tsz-köz- pontokban, laktanyákban, ta­nácsházak dísztermében és más helyeken, a legkülön­félébb alkalmakkor. Tovább fokozza a hatást, ha valami kedves figyelmesség a tárlat* megnyitás indító eleme. Több helyen az iskolások énekmű­sora, másutt a művésznek át­nyújtott virágcsokor sugároz­za azt az atmoszférát, amely nézőt és alkotót egyaránt él­ményben részesíti. A sok szép példa közül újabban kiemel­kedik a Tolna megyei Kö- lesd, ahol az összefogás bará­ti közösséget formált a hely­ség lakosságából. Itt egy-egy tárlatnyitás valóságos néoün- nepély,' s éleszti a reményt, hogy minél több helyen így lesz. Losonci Miklós Pásztó a galériáért Csohány Kálmán Pásztón látta meg a napvilágot 1925- ben, s már a pásztói temetőben pihen. Végleg hazatért te­hát Pásztora, a múlt súlyos ellentmondásaitól sem mentes községbe, amelyeknek föloldása a ma élők felgd&ta. Amíg élt, a művész is vállalta ezt, az örökségtől a tisztultabb vi­lágban a megőrzendőt őrizve, a hagyományból a folytatha- tót és a folytatandót mentve. Grafikai költészete a Mátra és a Cserhát övezte vidékhez kapcsolódik, a falu eltűnt fi­guráihoz, akik fölött a múlandóság angyala lebeg, vagy éppen a táj éneklő madarai szállnak. tfehéz, küzdelmes, időnként okkal szorongató ez a múlt, amelyet meg kell ha­ladni, fekete virágait is meg kell fogalmazni, hogy a neme­sebb jövő reménye megmaradjon. Különösen az 1970-es évektől személyes kapcsolata is mind szorosabbá vált szülőföldjével. Többek között ennek eredménye, hogy a nagyközségi közös tanács tulajdoná­ba képzőművészeti alkotások értékes gyűjteménye került a korábbi években. A gyűjtemény alapja a Csohány Kál­mán által 1974-ben szülőfalujának adományozott grafikai anyag. Ez az évek során, ugyancsak a művész segítségével, folyamatosan bővült s 1981-ben zárult az utolsó adomány­nyal. A gyűjtemény a kortárs magyar művészek alkotá­sait tartalmazza, összesen 315 művet. Ebben jelentős helyet foglal el a Csohány grafikai anyag, 73 alkotás, valamint kisplasztikák, érmek festmények. A gyűjtemény egyéni adományozással, továbbá a Képzőművészeti Alap és a Mű­velődési Minisztérium ajándékozásai útján gyarapodott, je­lenlegi értéke kétmillió forint körül jár. Csohány Kálmán özvegyének jóvoltából a gyűjtemény további gazdagodásá­ra is számítanak. Mi lesz a sorsa? Hiszen ilyen kincs birtoklása nem­csak örömmel jár, hanem nagy felelősséget és gondot is jelent. Ezt a felelősséget a nagyközség lakói és vezetői messzemenően átérzik s a lehetőségek határain belül min­dent megtesznek annak érdekében, hogy a művész eredeti elképzelése szerint mielőbb képzőművészeti kisgaléria nyissa meg kapuit Pásztón. Ennek egyik előfeltétele, hogy az értékes műalkotások szakszerűbb kezelését, megóvását s mindenekelőtt feltárá­sát lehetővé tegyék. Ehhez közgyűjteménnyé kell nyilvání­tani a jelenlegi gyűjteményt. A nagyközségi közös tanács a közgyűjteménnyé nyilvánítás iránti kérelmét idén július­ban küldte el — a megyei tanácson keresztül — a Művelő­dési Minisztériumnak. A képző- és iparművészeti alkotások közgyűjteménnyé történő nyilvántartásba vétele tehát fo­lyamatban van s remélhetőleg még idén megtörténik. Az anyag szakszerű kezeléséhez a közgyűjteménnyé nyilvánítás után a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága szakértői támogatást nyújt, így a gyűjtemény megóvása megoldot­tá válik. A tanács a szükséges személyi, tárgyi feltételeket, anyagi eszközöket megteremti. A további kérdés, hol és mikor nyílhat meg a galéria? Tervek szerint, erre már jövőre sor kerülhet. Kialakítá­sát Pásztó történelmi magjában, a Romkert melletti klasszi­cista műemlék épületben valósítják meg, annak felújí­tása után. Itt most a kisegítő iskola működik, de az új gyógypedagógiai intézetet 1983 nyarán átadják, így az épület felszabadul. Jövő nyárra ezt is rendbehozzák s az épület két részében kiállítóteret, raktárakat hoznak létre, meg­nyílhat a galéria. Van egy távolabbi elképzelés is, amely összefügg a Romkert védett környékének fejlesztésével, amire külön programmal rendelkeznek. Eszerint a mai barokk kolostor­épületet a következő tervidőszakban folyamatosan felújít­ják s az egész épületet múzeumi célra használják fel. A galéria végleges helye is itt lesz. Tóth Elemér műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.27: Világok meséi 8.57: Hagyományok háza 9.12: Boross Lajos népi zeneka­ra játszik. 10.05: Diákfélóra 10.35: Rádiószínház Grófé: Grand Canyon 12.45: Magvetők 13.05: Operaslágerek 1,3.33: Kritikusok fóruma 13.45: Dzsesszmelódiák 14.29: Miska bácsi levelesládája 15.05: Bogár István fúvósmüvei- bdl 15-28: MR 10—14. 10-04: Kórusainkat ajánljuk lfí.20: Schubert: a-moll szonáta Op. 42. *7.05: A személyzetisek tudo­mánya 17.30: Pátria — népzenei hang­lemezsorozat 17-39: Anna Moffo és Robert Merpill operafelvételeiből 19.15: Kilátó 20.00: A kamarazene kedvelőinek 20.55: Szökött szerelmesek 21.30: Külpolitikai klub 22.30: Nóták 22.55: Mit ér a nevem? 23*05: Előadja a szerző 0.10: Virágénekek. PETŐFI RADIO: 8.05: Fúvósesztrád 8.35: Idősebbek hullámhosszán 9.45: Reményi Sándor nótafel­vételeiből 10.00: Zenedélelőtt 12-05: Népdalok 12.35: Tánczenei koktél 13.30: Labirintus 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja 17.30: ötödik sebesség 18.35: Újdonságainkból. 19.15: Zenei tükör 19.45: Franke and the Knockuts együttes felvételeiből 20.35: Rádiószínház 21.55: Tomsits Rudolf szerze­ményeiből 22.25: Balettzene 23.20: A tegnap slágereiből MISKOLCI STÜDIÓ; 17.00: Hírek, időjárás műsoris­mertetés. 17.05: Hangversenykró­nika. — 17.20: Ablak az országra. Dr. Fodor László jegyzete. — 17,30: Index. Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: A ka- mionos. — Szállítási csúcs és szervezettség. — Egy melléküzem­ág számvetése.) Felelős szerkesz­tő : Paulovits Ágoston. Szerkesz­tő : Borsodi Gyula. — Sport. — 18.00: Észak-magyarországi kró­nika. (Az ötnapos munkahét ta­pasztalatai. — Közérdekű bejelen­tések a HVDSZ előtt.) — 18.25— 18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétoma 8.05: Iskolatévé — ^rosz nyelv (Alt. isk. 6. oszt.) 8.25: Magyar nyelv (áit Isk. 2. •.) 8.35: Magyar irodalom (Alt. isk. alsó tagozat) 9.00: Magyar irodalo/n (Alt. isk. 8. ősz«;.' 9.50: Stop! Közlekedj okosan! 9.55: Delta 10-20: La Tour színre lép Magyarul beszé-o jugoszláv —francia film. (Ism.) 11.40: Bohócok, artirtak és társaik. Francia rrvidfilm 13.50: iskolatévé — Stop! (Ism.) 13.55: Magyar irodalom. rAlt. isk alsó tagozat. (Ism.) 14.15: Magyar nyelv. (Irm.) 14-25: Orosz nyelv. (Ism.) 14.45: Bohóc a falon — magyar film. (Ism.) 16.20; Hírek 16.25: Ember és föld —Az Ibériai­félsziget állatvilága 16.50: A hajózás története — 17.25: A rövid^imstúdiók műhelyéből 18.2": Reklám 18.35: ősz a földeken — riport- műsor 18.55: A Közönségszolgálat tájékoztatója 19.00: Reklám 19.10: Tévétoi na 19.15: Esti mese 19*3o: TV-híradó 20.O0: Szerkesztette: Buzáné Fábri Éva 21.40: Reklámújság 21.50: Kortársunk: Dofcozy Imre „Hatalom nélkül (ism.) 22.55: TV-híradó 3. 2. MŰSOR*. 18.00: Tornagála —nemzetközi női- és férfi szererkénti verseny. — A műsor kere­tében kerül sor Magyar Zoltán búcsúztatására 20.30: Indiai útinapló — lengyel rövidfilm 21.00:,TV-híradó 2. 2i.:0: Egészségünkért-. 21.30: Halló, itt a csehszlovák televízió zenekara és balettkara BESZTERCEBÁNYA: 15.50: Hírek 15.55: iskolatévé 16.10: Képek a Szovjetunióból 17.25: Szakmunkástanulók műsora 17.55: Autósok-motorosok 18.30: URH-kocsival 19.10: Esti mese 19.20: Időjárásjelentés 19.30: Tv-híradó 20.00: Európa nem lesz hadszíntér 20.45: Straznica 1982. 21.15: Frankia Wales győzelme 22.03: Ez történt 24 óra alatt 22.20: A Passengers együttes olaszországi műsora 22.45: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: I. S. Turgenyev—A. — 1. rész Masa: A duhaj — színházi előadás 21.30: Időszerű esemény-ík 22.00: I. S. Turgenyev—A. Masa: A duhaj Színházi előadás — 2. rész MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Start két keréken. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjá­ték. Háromnegyed 6-tól: Hair (14). Színes, látványos, zenés, amerikai film. Este 8-tól: Az éj­szaka (16). Olasz film. — Balas­sagyarmati Madách: Milka (14). Színes finn film. — Nagybátonyl Petőfi: Szárnyalás. Színes szov­jet film. — Nagybátonyi Bányász: Szabadlábon Velepcében (14). Szí­nes, szinkronizált francia—olasz bűnügyi filmvígjáték: — Pásztói Mátra: Piedore Egyiptomban. Színes, szinkronizált olasz ka­landfilm, — Karaneslapujtő: A karatézó Cobra. (14). Színes, szinkronizált japán bűnügyi film. 4 NÓGRÁD - 1982. október 27., szerda í Október 27. Szerda: 14.45: Bohóc a laloa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom