Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-27 / 252. szám
látszat és valóság Egy nap ©gy tanácson — Már harmadik hete képtelenek elintézni az ügyemet, ücsörögnek, telefonálgatnak, dumálnak. Ez a tanács. Szeretném egyszer végignézni; hegy mit csinálnak csak egy napon. Egy beszélgetés elejének'dü- hüs indulatai voltak ezek a mondatok.. Kaptam az ötleten, s hogy ne illessen elfogultság, ujjammal a megye térképére böktem azzal, hogy így jelöljek ki egy helyszínt, tanácsot. Mátraszőlős neve húzódott az ujjam alatt. Ez a közel kétezer lakosú község már nem rendelkezik önálló tanáccsal, de sebaj, talán így érdekesebb lesz. Még az első kérdésig sem jutottunk, amikor óvatos kopogtatással egy idős ember lépett be az irodába. Házadóját jött intézni. Az okmányok elrendezése közben még arra is jut idő, hogy hogyléte felől érdeklődjön Gömbicz Jánosné, aki a Pásztói nagyközségi közös Tanács munkatársa es a kirendeltség vezetője. — Már túl vagyunk a mai első ügyön — mondja szabálysértési előadónk, Katona Jenőné, aki korábban itt volt a végrehajtó bizottság titkára, s kibékített két haragos „ellenfelet”. Később Áy István toppan be a pásztói tanácsról. A faluban a Kertész utcai árok- ósási munkákat irányítja. — Miután egy „teknőben” fekszik a falu, egyik legnagyobb gondunk a víz és a szenny elvezetése. Helyre kell hozni az utakat, amelyeket a lezúduló víz tett tönkre, — tájékoztat a kirendeltségvezető. Közben az úgynevezett ügyfélszolgálati füzptbe bekerülnek az elintézett és az intézés alatt levő ügyek. Magukat emlékeztetik ily módon, mit végeztek el, s milyen tennivaló vár még megoldásra. S a hetente kétszer Pásztóról Mátra- szőlősre látogató tanácsi dolgozók is pontos képet kapnak így a munkáról. Aztán a nagyközségi közös tanács vezetői is megnézik a füzetet a havonta egyszeri államigazgatási napon, amikor a községben teszik dolgukat. — Hogyan alakul kí a mai programom? — kérdez vissza Gömbicz Jánosné. — Igazolásokat kell kiadnom, tanúnyilatkozatot kell készítenem, megnézem az említett Kertész Utcai munkálatokat, az üzlet- ben az ellátás után érdeklődöm. Ez lesz délelőtt... Délután a társadalmi munkában készülő sportlétesitménvt nézem meg. bekukkantok az óyodaba és az iskolába is, nincs-e valami gondjuk. Katona Jenőné búcsúzik Megy, mert kezdődik a köz- tisztasági őrjárat. — Ezt nem nagyon szeretik a lakók — hallom — pedig szükség van rá, annak ellenére, hogy az intézményesített szemétszállítást megoldották... Már csak egyetlen kérdésre marad időnk. — Pásztó „árnyéka” hogy érezhető? — Kezdetben bizony az apróbb dolgokról, amik itt fontosak, megfeledkeztünk. Szerencsére a tanácstagok oly’ aktívak, hogy nem engedtek bennünket „elaludni” Említettem már a sporttelep fejlesztését, az árkok kialakítása is halad társadalmi segítéssel, az összevonás óta önálló takarék- szövetkezet alakult és olyan jól működik, hogy jövőre új épületet kap. Folyik a posta átalakítása, társadalmi munkában. A Major út végén játszóteret alakítottunk ki, az óvoda bővítése is megkezdődött... V Van mit cselekedni bőven. Azzal válunk el, hogy a ki- váncsiskodást tovább lehetne folytatni kinek-kinek a lakásán, mert a munkából hazatérők sokszor még ott is felkeresik a tanácsiakat. Vannak bizonyára rossz tapasztalatok is. A kéréseket, panaszokat nem intézi mindig mindenki egyforma felelősséggel Ez az egy nap azonban sok akaratot és jószándékot tükrözött. Hogy nem tipikus? Talán csak annyira nem az, amennyire sérelmes ügyeink kapcsán általánosítunk. — ő d — Névtelen milliók vetélkedője Ismét lesz „Ki mit tud?”. A Magyar Televízió már bemutatta a régi győzteseket megidéző műsorát, a napilapok is közölték: a „Magyar Kommunist Ifjúsági Szövetség,'a Művelődési Minisztérium, az Állami Ifjúsági Bizottság és az amatőr művészeti mozgalmakat ápoló, fenntartó intézmények égisze alatt meghirdetett vetélkedő a 14—26 év közötti fiataloknak kínál lehetőséget arra, hogy képességük és érdeklődési körük szerint bemutathassák művészi tehetségüket”. A nagyközönség 1983. május 20-tól már a képernyő előtt szurkolhat a íegrokonszenvesebbnek tartott versmondónak, énekesnek, bűvésznek, vagy — zsűritagnak. Mert visszagondolva az elmúlt Ki mit tud?Közülük sokan nem jutnak a tv-kamera elé, nem válnak ismert művésszé, feltalálóvá, nem beszél róluk .az ország. Mégis szeretnék, ha legalább vállalaton belül tudomásul vennék munkájukat, hogy valaki értékelje, amit csinálnak. A zsűri tagjai is tévedhetnek, de vitázni csak személyekkel, érvekkel lehet. Lehet, hogy néha rosszulesik a kritika, legközelebb mégis a „szemtől szembe” beszédet követelik. A siker ösztönző hatása a tv-vetélkedők történetén is nyomon követhető. Az egykori nyertesek gyakran váltak hivatásosakká, országosan elismert művészekké. Bizonyos, hogy kamatoztatva az egykori tanácsokat ma többet tudnak, mint győzelmük idején. A tv-s Ki mit tud? csak jövőre kezdődik. Ám a tízmillió versenyzőt, nézőt, zsűritagot megmozgató vetélkedő javában tart. Továbbra is lesznek aranykezű esztergályosaink, biztos kezű mozdonyvezetőink, szerelőink, műszerészeink. Ha találkozunk velük, csodáljuk ügyességüket, s azt, hogy mennyi áldozatra képesek, hogy .szakmájuk, hivatásuk mesterévé váljanak. Ök valóban több nyilvános elismerést érdemelnének, ha nem is az egész ország előtt, de közvetlen környezetükben mindenképpen. Horváth Kálmán A pásztói ÁFÉSZ vanyarci kivarróüzemében 30 asszony munkálkodik. A Hazai Fésűs* fonó részére készítik elő — mossák, vasalják, keményítik — az anyagot. A sziráki asz- szenyok havonta mintegy 1000 vég kelmét dolgoznak fel. Képünkön: Berceli Jánosné munka közben. ' — kj — Segítő kezek az öregekért Az idős emberekről való gondoskodás, az egyedül élők helyzetének javítása, enyhítése csak széles körű társadalmi összefogással valósítható meg. E megállapítás ma már gyakorlattá vált, s a megyében —, ahol a lakosság egyötöde nyugdíjkorhatáron felüli — szép példáit találhatjuk a sokoldalú segítség- nyújtásnak. A legtöbb feladat a vöröskeresztes aktívák • jelzőszol- gúlatának alapján a helyi tanácsokra hárul, hiszen ők rendelkeznek, olyan szociális kerettel, amelyből az idős emberek anyagi támogatása megoldható. A tanácsi összes szociális kiadás tavaly meghaladta a 71 millió forintot és mintegy hatmillió forinttal növekedett 1980-hoz képest. Több mint 1500 személy részesült rendszeres segélyben. A szociális étkeztetés területén a tervezettől nagyobb mérvű fejlődés valósult meg a két városban és újabb 11 településen, mely az ellátottak számának 073 főről 943 főre történő emelését eredményezte. Gyarapodott a magányosan élő öregek nappali komplex gondozását biztosító intézményhálózat. Megyénkben jelenleg 19 napközi otthonban 475 férőhely áll a magányos öregek rendelkezésére. A házi szociális gondozószolgálat, 26 hivatásos és 470 társadalmi aktíva mintegy nyolcszáz idős, beteg ember ellátását végzi. A feladatok színvonalasabb megoldásához, az idős emberek támogatásához a tanácsoknak nagy segítséget nyújtanak a helyi társadalmi szervek, gazdálkodó egységek. A Vöröskereszt-szervezetek a felvilágositó-nevelő munka, a szemléletformálás mellett gyakran rendeznek nyugdíjastalálkozót, öregek napját, jelentős támogatást adnak a szociális étkeztetéshez, a házi szociális gondozás bővítéséhez. A Hazafias Népfrontbizottságok társadalmi munkaakciókkal járulnak hozzá az öregek napközi otthonainak szépítéséhez, több helyen hazaszállították az időseknek a tüzelőt, segítették a szociális étkeztetés bevezetését, többek között Cserhátsu- rányban, Nézsán, Keszegen. A gazdasági egységek anyagi és természetbeni hozzájárulásai is jelentősek. Nagybátony- ban a Pentamer Ipari Szövetkezet, Kisterenyén az sKÜ helyi gváregysége végzett szakipari munkát az idősek otthonaiban, a berceli öregek napközi otthonának működését a helyi termelőszövetkezet évi 17 ezer forinttal támogatja. Romhányban a kerámiagyár nyújtott jelentős segítséget a szociális étkeztetés bővítéséhez. Mindez nem jelenti azt, hog'- szükségtelen a további támogatás. Hiszen, ha figyelembe vesszük a tényt, mely szerint 1985-ben a nyugdíj- korhatáron felüliek száma megyénkben eléri az 52 ezer főt, elmondhatjuk, hogy igen nagy szükség van a jövőben is a segítő kezekre. okra, néhol az értékelés élvezetesebb volt a produkciónál. A bírálók nem a látványt értékelték, hanem a mögötte lévő munkát, a próbák, a hétköznapok verejtékét. Próbáltam megérteni a Ki mit tud-osokat: miért vállalták e nyilvános szereplést? A fiatalok elmondták: győzni akartaik, de nem csak a külföldi utazás, a sztereo magnetofon, vagy egy előnyös szerződés kedvéért. E vetélkedőn végre megmérhették tudásukat. Mert a művészeti élet elismert szakemberei figyelmeztették őket, mit csinálnak jól és mit rosszul. Az élet egy sokkal komolyabb területén a szocialista brigádok, a gyárak és a vállalatok, a növénytermesztők és az álltagopdcteó'k, a tervezők és a kivitelezők vetélkednek mindennap a zászlóért, a kitüntető címért, az első helyezettnek és minden érdemes eredményt felmutatónak járó erkölcsi elismerésért. Küzdelmüket nem közvetíti a rádió, mozdulataikat nem rögzíti a filmszalag. A nagyközönség mégis ismeri és számon tartja a „hétköznapi ki mit tudókon” tovább jutók és elbukók produkcióit: A határidő előtt elkészülő beruházást, a társadalmi munkában létesített parkot; akár csak a rendszeresen félre kapcsolódó telefonközpontot, a .rosszul záródó ajtót, a beázó cipőt, a széli eslő kabátot. M oszkva, Frunze kerület, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság kultúrhá- za. A teremben, ahol vendéglátóinkkal beszélgetünk, hatalmas Lenin-portré. Az asztalon szegfűk, egymás mellett a sarló-kalapácsos vörös zászló és a magyar nemzeti lobogó. Véget ért a béke- és barátságnagygyűlés, ahol a Nógrád megyei munkásőrök a kerület rendőreinek! képviselői találkoztak. Köszöntötték egymást, emlékeket adtak át. A házigazdák között ott volt Tyerentyeva Vácsesz- láv, a Frunze kerületi pártbizottság titkára. — Ez a talákozó különös jelentőséggel bír most, mivel ebben az évben ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 05., és a szovjet állam létrejöttének 60. évfordulóját — kezdi a beszélgetést Tverentyeva Vacsesz- láv. — Mi különösen örülünk, ha a Magyar Népköztársaság küldötteivel találkozunk, akikkel mély barátság és gazdag együttműködés köt össze bennünket A mostani találkozás a Nógrád megyei munkásőrök és a frunzei kerület dolgozói, rendőrei között újabb lépes baráti szálaink erősítésében. A frunzei kerületben több mint 245 ezer munkás, dolgozó ember él. Több mint 500 gvár és. üzem, illetve intézmény van. Köztük 16 mi- nüzto-'u-n mű'-ödik, olyan, rrrot a köz,»k«dfs1. a hírközlési a lééi szállítási minisztérium, s itt van a Szovjetunió Üzenet Hosikvábé! '82 Á barátságot ápolni kell állami tervhivatala is. A kerület munkásai kilenc hónap alatt teljesítették éves tervüket. Az üzemek közül is kiemelkedik a Munka Dicsőség gyára, az óragyár, a Kozmosz, a Bolsevik gyár. A frunzei kerület a tudomány és az egészségügy központja is. Nem kevesebb, mint 24 egészségügyi, 53 oktatási intézmény működik. Színházak, művelődési központok, könyvtárak, múzeumok egész sora található kerületünkben. — A mi országunk — folytatja a pártbizottság titkára — nagyon nagy figyelmet fordít a béke védelmére, a leszerelésre, a háború elhárítására. Külpolitikánk megfelel az egész világ dolgozó népei követelésének... Tudjuk, hogy önök, más országokkal együtt, ugyancsak azért dolgoznak, hogy béke legyen az egész világon. Barátságunk, együttműködésünk része annak a nagy közös ügynek, melyet a népek barátsága és az országok együttműködése i fémjelez. Megragadom az alkalma*, hogy közelgő nagy ünnepünk, a Nagy Októbert Szocialista Forradalom 85. évfordulója alkalmából szívből üdvözöljem és köszöntsem Nógrád megye kommunistáit, dolgozóit, az egész magyar népet. Alig fejezzük be a beszélgetést, csatlakozik hozzánk Viktor Nyikolajevics Vlobo- cso,. Frunze kerület tanácsánál mökhelyettese. Nem kéreti m gát, kérdésre sem vár és muris mondja: i - *. tartóKívánunk az önök munkájához «rőt, -geszséget, boldogságot, s"k sikerL. Ott vo társaságunkban Tamara Mihajlovna Szuhova, a m iszl-a'-rt 2-es számú óra- gyár- állat!*, díjas dolgozója, a XXVI. kongresszus küldötte, az óragyár Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke. — Mi órákat gyártunk, ami a pontosság jelképe — vette át a szót. — Ha valamelyik írt x zet pontosan működik, erre nálunk azt mondják: úgy dolgozik, mint u'z óra. Gyárunkban mintegy tizenegyezer ember tevékenykedik eredményesen. Két egymást követő ötéves terv során a Szovjetunióban folyó szocialista munkaversenyben az első helyezést értük el. Most kollektívánk egy újabb vállalás teljesítésén fáradozik a két évforduló jegyében... Az óragyáriakat közvetlen ermelósi kapcsolatok kötik ssze a magyar MOM óra- yárral. Szakemberek ta- asz*alatcseré.1ét bonyolítják e. Tamara Mihajlovna Szu- 'oval sem régen tért vissza Moszkvába. Járt Budapesten, Dunaújvárosban. A Szovjet— Magyar Baráti Társaság a gyár dolgozói -körében versenyt hirdetett „Ismerd meg barátod!” címmel. A győztesek magyarországi körúton 1 vettek részt. Nagyszerű élményekkel, újabb baráti kapcsolatokkal tértek haza. — Így erősödnek népeink között a megbonthatatlan barátság szálai. Ügy tudom, hogy Nógrád megye ipari, illetve bányásznegyed. Éppen ezért engedje meg, hogy jó szerencsét kívánjak kedves barátainknak! így volt ezzel Anton Petro- vics Romenszkij, egykori felderítő törzsőrmester, a Dicsőség érdemrend három fokozatának kitüntetettje. az SZMBT elnökségének tagja, aki a többi között ezt mondotta: — Számos emlék fűz Magyarországhoz. A felszabadító harcokat végigküzdöttem Szegedtől Esztergomig, Tatabányán át Ercsiig. Részese voltam a budai harcoknak. Sok magyar baráttal találkoztam, s ma is vallom, hogy ezt az érzést mélyíteni és ápolni kell . . . Mások nem szavakkal, hanem művészetükkel küldték üdvözletüket Nógrád megyének. Titovék akrobatamutatványaikkal, a Rege együttes az orosz nemzeti hangszereket eljátszott dalaikkal, a lenini Komszomol-díjas ifjú moszkvai gyermektáncegyüttes balettjével, a Rossia művészegyüttes a békemenetet szimbolizáló táncával, a nemzetek színeivel fejezték ki mindannyiunk közös akaratát. M i a béke és a barátság koszorúját hagytuk magunk után a 65. évforduló tiszteletére Lenin mauzóleumának márványtáblás emlékfalán. így válaszoltunk a moszkvaiak üdvözletére. Somogyvári László r NÓGRÁD - 1932. október 27„ szerda
