Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
% „A jó ősz velünk enyelge..." Hullanak a falevelek, mint a nyári órák. Mindegyik visz valamit a felejtésbe, szépet, csúnyát, színeset, feketét, szomorút, vidámat is. Hosszú volt a nyár vagy rövid? Kinek- kinek szerencséje, akarata szerint, de hogy mi marad meg belőle a jövő esztendő jövő nyaráig? — az alighanem ráférne a sok levél egyikére... A címben idézett jó őszről Madách írt ezen a földön, amely adta és befogadta őt magát is, amiként a régi Nógrád „sara küldte” Mikszáthot a világra, a vigóghírnévre, hogy élete őszén visszacsalogassa Horpácsra, ott azután felépítette részben a Szontághtól, Madách egyetlen igazán jó barátjától megvett kastélyból az újat, az utolsó állomást, Jókairól szóló nagy műve díjából. * „Sok földet bejártam, de mégiscsak Nógrád megye tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom; a füvek zöldebbek, a virágokillata édesebb, mint bárhol másutt a világon... Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, mikor átsuhan felettünk... Ez az én igazi hazám" — írta az öreg Mikszáth, aki ide már dicsfénytől övezve és korának tapasztalataitól régen megfáradva érkezett, talán azért, hogy erőt merítsen a nagy úthoz. Amiként az egykori Dolányban is élete utolsó éveit töltötte Benczúr Gyula. Ott is halt meg a magyar piktúra kiemelkedő alakja, de bizony kevés- , sé ismertetett tény az is, hogy a festőt maga Mikhszáth beszélte rá a dolányí vételre, építésre, letelepedésre, akkor amikor neki már állt a horpácsi kúriakastély az ősöreg fák között... Balassagyarmat Szabó Lőrincet, Komját Aladárt őrzi ma is emlékeiben. Csesztve Ma- dáchon kívül Váci Mihályt‘, ahol a költő egy ideig tanított is — de ma sincs művészlélek nélkül, művésztekintettől elhagyatva ez a táj. * A híres-neve« zöld nógrádi hegyek-dom' bok-völgyek zöldek még, de az enyelgés szó szerint értelmezhető már. Olyan ez így, mint a hiúiba való magakelletés; nem lesz ebből igazi, forró szerelem! A siető, feltűnést kereső fák lombkoronái, azoké, amelyek tavasszal is elsőként jelentkeznek halványzöld leveleikkel, hogy kitűnjenek minden évszakváltás idején — a magukat kelleték, már rozsdabarnara-vörösre váltanak és azt harsogjág a hegyoldalakról: „ez most a divat!" A nagy illúzió újra kezdetét veszi és megy mindenki a divat után. Színesedik az erdő, a megbízható komolyzöld levelek áttetszővé változnak és ledéren. átengedik az ugyancsak illúziószámba menő napfényt. Talán a természet is olyan, mint az ember, csak a kiválasztottaknak nyújtja a lényeget. A többinek meg a látszatot, mindig csak az illúziót. Ilyenkor igaz lehet ez is: az élet csupa távozás. Az sem baj, csak szép legyen! * A jó ősznek vannak bővérű hívei, a gyarmati Palóc liget tele van velük, sok ' száz gyerek, két iskola nebulói segítik hanggal is a levelek lerezdülését a földre. Olyan a kontraszt, hogy szinte kiált; a múzeum mögötti részen, az elkerített, éppen ötvenesz- tendős palóc skanzen megkövült csendjét ez a zsivaj szinte nem is érinti. Itt a sárguló, párját ritkító falc alatt megy a „kacsadisz- kó”, az idei nyár nagy felfedezése. Mintha tavasz lenne. Ezt érái két iskoláslány, délutáni vidámságon részt vevő gyereksereg. De vajon látja-e azt, amit a krónikás, látja-e azt, amit „enyelgőknek’’ nevez a költő? — Miért jó itt, gyerekek? — Mert nagy a hely! — jön a válasz olyan hangerővel, hogy elhallatszik Jerikóig és ledönti a falakból azt, ami még megmaradt. Rengeteg nagy hangerő, rengeteg energia bennük; rengeteg nagy diszharmónia valami iránt, amiről csendesen lenne jó beszélni. De hogyan? Ki kezdje el? A fotós valósággal menekül. De lám csak, van „kislány os” finomság js! JuharJeyelekből font koszorút kap Szabó LŐrtnc szobra, amőtt meg babakocsit tolva közeleg egy asszony; a vedlett kocsiban faleveleket őrizgető gallyak. A gyűjtögető öregasszony pamutkendőjén megült egy sárga falevél. Mi más lehet mindez, mint maga az ősz.„ * Hol a legszebb a nógrádi ősz? Szép a földek barna meztelensége, ahogy kiadták és újra befogadták az életet, szép az ősz itt mindenütt, mert maga a táj az igazi nagy produkciói Milyen most a Börzsöny, a Cserhát? Cered meg Bárna környéke, az öreg Mátra, a pásztói „síkság”, Nőtincs vidéke, aztán Bánk, a Szuha völgye. Nógrád erdei, az Ipoly most is zöld mezői. — Azt a rossz lámpát is le kell fényképezni1 — kiált utánunk a ligetben egy hétördög kiskölyök. Sokat nézi a tévét. A rossz lámpák ilyenkor maguk is ■ megdicsőülnek, arra intenek, hogy semmi sem tart örökké. Különben is! A szarvasbikáfcnak most kezdődik a tavasz. Már a torkukat köszörülik. Hát, jól elment a nyúir. T. P. ti. Képek: Kulcsár József A turisták százai „ostromolják” a szécsényi múzeumot. Melengető napsütésben Édes pillanatok a megtépázott lombok alatt.-■ a r Szabó Lőrincet idézi a balassagyarmati Palóc liget. Mit ér az ősz új ruha nélkül? Virulnak a divatbemutatók. i'iCií i Ili i- i-i iJNVUIilviiii A rozsdabarna leveleket a parkőr gyűjti vesszőkosárba öszanyó talán? Kocsijában faleveleket őrizgető gallyak. Hosszú még az út — télig,
