Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) a népek függetlenségével, az enyhüléssel és az államok együttműködésével szemben. Erre a Varsói Szerződés tagállamainak 1980. május 15-i varsói nyilatkozata már felhívta a figyelmet. A tanácskozás résztvevői ugyanakkor megállapították, hogy a népeknek elhatározott szándéka még jobban kibontakoztatni a békéért és a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a független fejlődésért és haladásért, az egyenjogú nemzetközi együttműködésért folyó harcot. Országaik nevében kijelentették, hogy a Varsói Szerződés tagállamai a jövőben is maximális erőfeszítéseket tesznek, hogy megállítsák a feszültség éleződésének folyamatát, elhárítsák a háborús veszélyt és haladást érjenek el a fegyverzet, különösen a nukleáris fegyverzet korlátozásában és csökkentésében. Az ülésen képviselt államok meggyőződése szerint a jelenlegi körülmények között a nukleáris háború elhárítása érdekében rendkí- vi* fontos lenne valamennyi nukleáris hatalom kötelezettségvállalása, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Ezért üdvözölték és támogatták a Szovjetunió ilyen kötelezettségvállalását, amelyet Leonyid Brezsnyevnek az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakához intézett üzenete tartalmazott. Elengedhetetlennek tartják, hogy hasonló kötelezettséget vállaljon minden olyan nukleáris hatalom, amelyik ezt még nem tette meg. ' , ' A béke és a biztonság érdekében valamennyi államnak nagy felelősségérzetet és politikai akaratot kell tanúsítania, hogy az időszerű nemzetközi kérdésekben konstruktív megállapodások szülessenek. Le kell mondani minden olyato törekvésről, amely egyoldalú előnyök megszerzésére irányul és szigorúan meg kell tartami a nemzetközi jog általánosan elfogadott elveit és normált, a megkötött szerződéseket és megállapodásokat 2. Az európai helyzet áttekintése során az ülés résztvevői rámutattak, hogy erősödött bizonyos nyugati erők konfrontációs irányvonala, mégpedig olyan körülmények között, amikor az európai kontinensen hatalmas mennyiségű haderő és fegyverzet összpontosul, köztük tömegpusztító, különösen nukleáris fegyverek. Ezzel összefüggésben ismét felhívták a figyelmet arra, hogy különösen veszélyes az amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugateurópai telepítéséről szóló NATO-dőntés, amelynek valóra váltására több országban megkezdődtek az előkészületek. Határozottan elítéltek minden olyan cselekedetet, amely aláássa az európai területi és politikai realitásokat meghatározó, érvényes szerződések és megállapodások értékeit, megsérti a helsinki záróokmányt, lerombolja az európai államok politikai párbeszédét és kontaktusait, az utóbbi évtizedek során kialakult és ki- szélesedett kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatait, beavatkozik a szocialista országok belügyei- be, és diszkriminációs intézkedéseket foganatosít velük szemben. Az ülésen képviselt államok határozottan elítélik a Lengyel Népköztársaság belügyeibe való külső beavatkozás minden formáját, az Egyesült Államok és néhány más nyugati ország által a Lengyel, Népköztársaság ellen alkalmazott szankciókat. Vissza utasítják-azokat a kísérleteket, hogy az ország belső problémáit a nemzetközi helyzet élezésére, az • európai együttműködés megnehezítésére használják fel. Csak Lengyelországnak van szuverén és elidegeníthetetlen joga a lengyel ügyekben dönteni. Az ülés részvevői országaik nevében újólag támogatásukról biztosították a szocialista Lengyelországot. A tanácskozás résztvevőinek meggyőződése, hogy az euróKözlemény pai országok és népek, a haladó és demokratikus pártok és szervezetek, a reálisan gondolkodó körök közös érdekeltsége a béke és biztonság megszilárdításában, az enyhülés megőrzéséiben és elmélyítésében, a jószomszédi együttműködésijén felülkerekedik az erő és a konfrontáció politikáján. A Varsói Szerződés tagállamai politikájukkal, békekezdeményezéseik tel és konkrét javaslataikkal a jövőbon is hozzájárulnak ehhez. 3. Az ülésen nagy figyelmet fordítottak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevőinek madridi találkozójára, amely 1982. november 9-én folytatja munkáját. Megelégedéssel állapították meg, hogy a kezdettől fogva meglévő súlyos nehézségek ellenére az európai országok érdekeltek a madridi találkozó sikerében, mert a tanácskozásnak fontos szerepe van abban, hogy javuljon az európai helyzet, a helsinki záróokmányban megjelölt úton. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a mostani helyzetben a madridi találkozó különös jelentőségű Európa és a világ politikai légkörének javításában. Az ülésen képviselt államok síkraszállnak azért, hogy a madridi találkozó mielőbb olyan érdemi és kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával fejeződjék be, amely újból megerősítené az összeurópai értekezlet résztvevőinek szilárd elkötelezettségét a záróokmány valamennyi elvének és rendelkezésének szigorú betartására, végrehajtására és megállapodásokat rögzítene ezek gyakorlati megvalósítására. Különösen fontos, hogy a madridi találkozón határozat szülessen az európai bizalomerősítő, biztonsági és leszerelési intézkedésekről szóló, az összeurópai folyamatba illeszkedő konferencia összehívásáról és mandátumának egyeztetéséről. Ez lényegesen hozzájárulna az enyhülés fejlesztéséhez, az európai kontinens biztonságának erősítéséhez, s egyben elősegítené a végrehajtható konkrét intézkedések kidolgozását is. Az ülés résztvevői síkra- szálltak azért is, hogy a madridi találkozó záródokumentuma rendelkezzék a gazdasági és a humanitárius együttműködés fejlesztéséről és a Helsinkiben megkezdett összeurópai folyamat továbbviteléről. A záródokumentumban az összeurópai értekezlet résztvevői következő találkozójának helyéről és idejéről szóló megállapodásnak ugyancsak szerepelnie kell. Az ülés résztvevői ez alkalommal Is támogatták a Román Szocialista Köztársaság javaslatát, hogy a találkozót Bukarestben tartsák meg'. Az ülés résztvevői úgy vélik, hogy a semleges és el nem kötelezett országok 1981. december 16-i záródokumentum-tervezete alapot teremt a találkozó eredményes befejezéséhez, de ehhez szükség van valamennyi résztvevő politikai akaratára. Kijelentik, hogy e tervezet alapján készek konstruktiv szellemben megvizsgálni az eddig még nem egyeztetett kérdéseket és elősegíteni megoldásukat. A szocialista országok fellépnek az európai biztonság erősítéséért, az együttműködés fejlesztéséért. Mint eddig, a jövőben is következetesen elősegítik, hogy a madridi találkozó fontos és gyümölcsöző állomás legyen ezen az úton. Szembeszállnak az enyhülésellenes erőknek azzal a szándékával, hogy lejárassák és megszakítsák az enyhülés folyamatát, amely valamennyi európai állam és nép hosszú távú érdekeit szolgálja. Elvárják: a találkozó többi résztvevője is annak felismeréséből induljon ki, hogy a találkozó sikere valamennyi résztvevőnek egyformán objektív érdeke. 4. Az európai és a vi Iá “béke alapjainak megszilárdítása szempontjából az ülésen képviselt államok nagy jelentőséget tulajdonítanak az Európában levő nukleáris fegyverek csökkentésének és korlátozásának. Ez elősegite- né annak, az európai államok és népek számára lét- fontosságú célnak az elérését, hogy maradéktalanul vonják ki Európából a nukleáris fegyvereket — mind a közép-hatótávolságúakat, mind a taktikaiakat — és szabadítsák meg a kontinenst a nukleáris konfliktus veszélyétől. A Varsói Szerződés tagállamai változatlanul erre törekednek. Ezzel összefüggésben az ülésen véleménycserére került sor az Európában lévő nukleáris fegyverekre vonatkozó szovjet —amerikai tárgyalásokról. A résztvevőknek közös véleménye, hogy e tárgyalások eredményessége attól függ, vajon sikerül-e az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján olyan megállapodást kidolgozni, amely biztosítaná az Európában lévő nukleáris fegyverek radikális csökkentését és hatékony korlátozását a lehelő legalacsonyabb szinten. A Szovjetunió ilyen megállapodásra törekszik. Az ülés résztvevői megállapították, hogy a Szovjetuniónak az a döntése, amely szerint beszünteti a nyugat-európai célpontok elérésére képes közép-hatótávolságú rakétáinak telepítését, s jelentősen csökkenti c rakéták számát, kedvező feltételeket teremt az előrehaladáshoz az amerikai nukleáris fegyverzetekről szóló szovjet—amerikai tárgyalásokon. Az ülés résztvevői határozottan állást foglaltak minden olyan tevékenységgel szemben, amely bonyolítja ezeket a tárgyalásokat Újból felhívják a NATO-országokat, hogy mondjanak le az új amerikai közép- hatótávclságú nukleáris rakétafegyverek Nyugat-Európába telepítésének tervéről. Ez hozzájárulna az európai politikai légkör javításához, a bizalom erősítéséhez, a jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséhez. Megerősítették azt is, hogy a nukleáris fegyverek kérdésének megoldása Európában lehetetlen olyan feltételek mellett, amelyek megbontanák az európai hadászati egyensúlyt, egyodalú katonai előnyöket biztosítanának a NATO-nak a szocialista országok biztonsági érdekeinek rovására. A Varsói Szerződés tagállamai a maguk részéről soha nem törekedtek és nem fognak törekedni egyoldalú katonai előnyök szerzésére. Mivel a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek csökkentése és korlátozása Európában létfontosságú valamennyi európai nép számára, az ülés résztvevői remélik, hogy minden európai állam hozzájárul az erről folyó szovjet—amerikai tárgyalások előrehaladásához és azok sikeres befejezéséhez. 5. Az ülés résztvevői rámutattak a hadászati fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről szóló szovjet—amerikai tárgyalások felújításának jelentőségére. Arra van szükség, hogy ezek a tárgyalások konstruktív szellemben folyjanak és az egyenlőségen, az egyenlő biztonságon alapuló megállapodáshoz vezessenek. Ez elősegítené a hadászati egyensúly szintjének fokozatos csökkentését, a nukleáris katasztrófa veszélyének enyhítését, megszüntetését, a tárgyalásokon a Szovjetunió erre törekszik. 6. Az ülés résztvevői a közép-európai haderők' és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokról megállapították, hogy a szocialista országok kitartó erőfeszítései ellenére a tárgyalások hosszú évek óta elhúzódnak és nincs tényleges előrehaladás. Mégis úgy‘vélik, hogy a bécsi tárgyalásokon van lehetőség az előrelépésre és megvan az alapja annak, hogy elkezdjék a megfelelő megoldás gyakorlati előkészítését. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a közvetlen részt vevő szocialista országok 1982. február 18-i megállapodástervezetének jelentőségét. Az ülésen képviselt államok a nyugati országoktól azt várják, hogy konstruktívan foglalkozzanak a tervezettel. Ez megnyithatja az utat a megállapodás eléréséhez. Ami pedig a nyugati országok 1982. július 18-i javaslatát jlleti, a szocialista országok a tárgyalásokon már kifejezték ezzel kapcsolatos kritikai álláspontjukat. A tanácskozáson hangsúlyozták annak fontosságát, hogy Közép-Európában ne kerüljön sor a haderők és fegyverzetek növelésére és más lépésekkel se nehezítsék a kölcsönösen elfogadható megállapodást a bécsi tárgyalásokon. 7. Az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszaka eredményeinek fényében az ülésen vélemény- cserére került sor a fegyverzetkorlátozási és -csökkentési kérdésekről is, figyelembe véve, hogy e kérdéseket az ENSZ közgyűlés most folyó 37. ülésszakán is áttekintik. Megállapították, hogy az ENSZ-tagállamainak túlnyomó többsége, a világ közvéleményének széles rétegei, földünk népei síkraszállnak a nukleáris háború .megakadályozását célzó hatékony intézkedéskért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelési tárgyalások meggyorsításáért, a mielőbbi gyakorlati eredményekért, ideértve a genfi leszerelési bizottságban folyó tárgyalásokat is. Ezt a célt szolgálják a szocialista országok javaslatai, amelyeket a leszerelési, mindenekelőtt a nukleáris leszerelési kérdésekben tettek. Ezek közül az ülés résztvevői szükségesnek tartják külön kiemelni a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltását, figyelembe véve anak jelentőségét a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetésében, valamint azt, hogy az e kérdésről folytatott tárgyalások már közel voltak a befejezéshez. Az ülésen képviselt államok határozottan fellépnek azért, hogy haladéktalanul újítsák fel az erről kezdett, az Egyesült Államok kormánya által megszakított tárgyalásokat Nyomatékosan felhívják az ösz- szes érdekelt felet, hogy a jóakarat és a politikai felelősség szellemében törekedjenek az említett szerződés mielőbbi megkötésére. Az ülés résztvevői Ismét megerősítették, hogy államaik nagy jelentőséget tulajdonítanak az atomfegyverektől mentes, béke- és együttműködési övezetek létrehozásának földgolyónk különböző térségeiben, beleértve Európát, többek között Észak-Eu- rópát és a Balkánt is. 8. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei véleményt cseréltek más időszerű nemzetközi kérdésekről is, elsősorban azoknak a térségeknek a problémáival foglalkoztak, ahol katonai konfliktusok vannak és változatlanul veszélyes a helyzet Különös aggodalmuknak adtak hangot a közel-keleti helyzet miatt. Szigorúan elítélték Izrael benyomulását Libanonba, az izraeli agresz- sziót a palesztin és a libanoni nép ellen, a Nyugat-Bej- rút polgári lakossága elleni kegyetlenkedéseket Megállapították, hogy Izraelt kívülről nyújtott segítség és támogatás ösztönözte e cselekményben. Megerősítették országaik álláspontját, hogy fellépnek az izraeli csapatok azonnali, teljes kivonásáért Libanonból és követelték Libanon függetlenségének, szuverenitásának, egységének és területi sérthetetlenségének tiszteletben tartását. Az ülésen képviselt államok meggyőződése, hogy a valóban tartós, igazságos és átfogó békés rendezés a Közel-Keleten megköveteli az izraeli csapatok teljes kivonását valamennyi, 1967 óta megszállt arab területről, beNÓGRAD — 1982. október 23.. szombat Pírityi Sándor, az MTI munkatársa írja: Időszerű tanulságokat keresve és találva emlékezik a világ ezekben a napokban 1962 októberére, a karibi válságra, amikor a világ katonailag két legerősebb hatalma a háborús szakadék szélén állt és onnan visszalépett. Kubában 1959. január 1-én győzött a forradalom, és Fidel Castro 1961 áprilisában deklarálta a forradalom szocialista jellegét. Az Egyesült Államok politikai zsarolással, gazdasági nyomással és ellen- forradalmi összeesküvések szervezésével válaszolt a történelmi változásra, és 1961. április 17-én fegyveres intervenciós bandákat vetett be a szigetország ellen amerikai hadihajók és légierő támogatásával. A disznó-öbölbeli kaland a támadók csúfos vereségével végződött. Washington kénytelen volt meghátrálni. A Szovjetunió, amely már 1960-ban készségét nyilvánította a forradalmi Kuba függetlenségének megszilárdítására, segített erős kubai hadsereget létrehozni, majd amikor a kubai kormány 1962 nyarán további védelmi segítséget kért, hozzájárult több jelentős intézkedéshez, egyebek között szovjet közepes hatótávolságú rakéták kubai elhelyezéséhez. A karibi válság Kennedy amerikai elnök 1962. október 22-én bejelentette, hogy parancsot adott az Egyesült Államok haditengerészetének: tartóztasson fel és vizsgáljon át minden Kuba felé tartó hajót és amennyiben azok „támadó fegyvert” szállítanak, akadályozza meg továbbhaladásukat. A tengeri blokád kihirdetését az amerikai haderő harckészültségbe helyezése követte. Fidel Castro rendelkezése értelmében Kubában mozgósítást hajtottak végre. Szovjet figyelmeztetés következett egy erélyes kormánynyilatkozat formájában, a szovjet hadseregnél beszüntették a szabadságolásokat és a Varsói Szerződés fegyvereső erői megtették a kiélezett helyzet folytán szükségessé vált intézkedéseket. Október 24-én, az amerikai hatóságok azt közölték, hogy mintegy 25 szovjet és egyéb hajó tart az Atlanti-óceánon Kuba felé. Október 26-án korlátozták a Moszkvában működő nyugati diplomáciai képviseletek tagjainak mozgási szabadságát. Az Egyesült Államokban sokasodtak azok a jelek, amelyek azt mutatták, hogy az amerikai hadsereg Kuba elözönlésére készül. A Pentagon provokációi világháború szélére vitték a világot. Moszkva ilyen légkörben utasította az Atlanti-óceánon haladó szovjet hajókat, hogy maradjanak távol a blokádot végrehajtó amerikai haditengerészeti egységektől. Teljes harckészültségben voltak az Európában állomásozó amerikai erők, az amerikai 6. és 7. flotta egységei, deszant-, lövész- és harckocsi-hadosztályok, légikötelékek. Az akkori ügyvezető ENSZ-főtitkár, U Thant közvetítésével október 27-én és 28-án drámai üzenetváltások zajlottak le a szovjet és az amerikai kormányzat között Ezeknek, valamint sorozatos egyéb akcióknak eredményeképpen a Szovjetunió visz- szavonta a szovjet tisztek kezelte közepes hatótávolságú rakétáit Kuba területéről, amikor még amerikai közepes hatótávolságú rakéták voltak Angliában, Olaszországban és Törökországban. Az Egyesült Államok vállalta a blokád feloldásán túlmenően, hogy biztosítékokat ad bármilyen, Kuba elleni invázióval szemben. Húsz évvel ezelőtt a Szovjetunió és az Eevesült Állaleértve Jeruzsálem kelet! részét is. El kell ismerni a Palesztinái arab nép törvényes jogait, beleértve független államának létrehozására való jogát. E térség minden államának joga van ahhoz, hogy biztonságban és függetlenül éljen, hogy megszűnjön a hadiállapot és megteremtsék a békét az arab államok és Izrael között. Ki kell dolgozni és el kell fogadni a rendezés nemzetközi biztosítékait. Síkra szállnak azért, hogy e feladatok megoldására hívjanak össze nemzetközi konferenciát valamennyi érdekelt fél részvételével, ideértve a Palesztinái Felszabadítási Szervező- - tét, mint a palesztinai a^ab nép egyetlen törvényes képviselőjét. Az Egyesült Nézzetek Szervezete hasznos és fontos szerepet tölthet be ebben az ügyben.. A külügyminiszterek hangsúlyozták országaik szilárd meggyőződését, hogy bármilyen bonyolultak is a vitás kérdések az államok között, semmi sem igazolhatja azokat a kísérleteket, amelyek az erő alkalmazásával, vagy az erővel vailó fenyegetéssel próbálják megoldani azokat. Csak politikai eszközökkel, tárgyalások útján és a nemzetközi jog elveivel és normáival való összhangban pldható meg minden nemzetközi vita. 9. Az ülésen képviselt államok hozzá kívánnak járulni a nemzetközi feszültség általános enyhüléséhez és ezért szükségesnek tartjuk, hogy a NATO és a Varsói Szerződés ne terjessze ki tevékenységét úi övezetekre Ázsiában. Afrikában, Latin- Amerikában. A‘ külügyminiszterek az ülésen megerősítették, hogy a VSZ tagállamai nem akarják kiszélesíteni szövetségük tevékenységi területét és hasonló állásfoglalást várnak a NATO tagállamaitól. Emlékeztetnek korábbi elvi állásfoglalásukra is a két katonai szövetség egyidejű feloszlatásával! kapcsolatosan. 10. A külügyminiszteri bizottság ülésének munkáját mindenekelőtt az a közös elhatározás jellemezte, hogy következetesen folytatják a békét, az enyhülést és a nemzetközi biztonságot szolgáló politikájukat E politika célja a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítása, az államok kapcsolatainak javítása, a konstruktív párbeszéd, a kölcsönösen előnyös kereskedelmi és gazdasági, műszaki-tudományos és egyéb kapcsolatok fejlesztése, a népek óhajának megfelelően. • Az ülés a kölcsönös elvtársi megértés és együttműködés szellemében zajlott le. A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának következő ülése Prágában lesz. Ennek időpontját kölcsönös megáll »- podással tűzik ki. (MTI) mok talált bátorságot magában a közvetlen konfrontáció elkerülésére, a realitások elismerésére és elismertetésére. A karibi válságból győztesen került ki Kuba, amely az elmúlt két évtizedben felelősségteljesen helytállt a világ- forradalmi folyamat nemcsak amerikai frontjain A Szovjetunió, amely Kuba megvédése érdekében „előretolt .rendszereket” készült kiépíteni a szigetországban, elállt ettől a szándékától, természetesen a kölcsönösség reményében. Vajon az Egyesült Államok, az 1979-es NATO-hatá- rozat sugalmazója, amely két évtizede „halálos veszélyt” látott a Kubában megjelenő szovjet rakétákban, hajlandó-e okulni az 1962-es eseményekből, hajlandó-e lemondani európai „előretolt rendszereinek” a Szovjetunióra szeg- zett „eurorakétákkal” való fel- dúsításáról, ami 1983-tól lenne esedékes? Hajlandó-e a kölcsönösségre húsz évvel a tanulságos karibi válság után ? Moszkva nem tart igényt a józanság monopóliumára, s csak végső esetben, kényszerből nyúlt és nyúlna olyan „opcióhoz”, amely 1962-ben kijózanítóan hatott, de amelynek ma százszorta kijózaní- tóbban kell hatnia Washingtonra, ha képes a biztonságot minden kontinensen azonos mércéje! mérni.
