Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

Két hónapja kezdték és ez év vécéig gyártják piros és sárga színekben a közkedvelt kenguruzsebes tréningruhákat a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében. Képünkön:

Sulyok Béláné varrónő munkáját ellenőrzi Csépe Jánosné gyártásközi ellenőr.

Biztonság a bányában

A második világháború előtt a szénbányászat a bányatérségek biztosítására kizárólag bányafát használt. A fokozódó termelés feltételeit a fejtések és vágatok fabiztosítása már nem tudta kielégíteni, A gyakorlat bebizonyította, hogy fával nem lehet olyan nagy szelvényű és időálló vágatokat biztosítani, amelyek a mind nagyobb teljesítményű szállítóberendezések üzemeltetéséhez megfelelnek.

Először — az 1950-es évek elején — fa helyett a kör- szelvényű TH-acélbiztosítás alkalmazásával próbálkoztak, majd ún. csúszóíves bizitosí- tás használatára tértek át.

Mintegy két és fél évtizeddel ezelőtt indult meg nagyobb arányban fa helyett acéltámok és acélsüvegek alkalmazása. Előnyük elsősorban az volt, hogy omlasztás (kimentés) után ismételten be lehetett őket építeni, míg

a fabiztosítást bent kellett hagyni. Ugyanakkor segítségükkel már ki lehetett alakítani a korszerű jövesztő-, rakodó-, és szállítógépek almazásához nélkülözhetetlen támmentes szénhomlokot. Az első Időben súrlódásos fémtá- mokat használtak, majd rátértek a hidraulikus tárnok használatára is. A súrlódásos tárnokkal szemben a hidraulikus tárnoknak több nagy előnyük van: könnyebbek, beépítésük gyorsabb, előfeszíté- si lehetőségük sokkal nagyobb, ezért a névleges terhelést hamarabb elérik, működésük pontosabb. A fejtési biztosítás gépesítése során alakultak ki a hidraulikus tárnokból kiképzett, két-hat támos egységekből álló rendszerek, amelyeknek legfontosabb feladata a főte megfelelő alátámasztása. A gépesített biztosítószerkezet megakadályozza a lefejtett térségből az omladék lefolyását a munkapásztába. Ugyanak kor lehetővé teszi a gépi jö- vesztést és szállítást, vala mint a szállítóberendezések hidraulikus módon történő előre mozgatását. Képünkön: egy nyugatnémet szénbánya hidraulikus tárnokkal biztosi tott frontfejtését láthatjuk.

Munkarend és munkamódszer

Elevenebb, az élethez közelállóbb

legyen és vitára ösztönözzön

A salgótarjáni öblösüveggyár EF kemenc" 2-es alapszervezetének párttagsága legutóbbi taggyűlésén, a pártvezetőség munkarendjéről és munkastílusáról folytatott eszmecserét. A taggyűlés elé terjesztett vezetőségi beszámolóban Csizmadia János, az alapszervezet titkára megállapította, hogy a vezetőség a változó követelményeket figyelembe véve fejlesztette munkamódszerét, nőtt irányító tevékenységének színvonala, önállósága és felelőssége a helyi feladatok végrehajtásában.

Miben nyilvánult ez meg?

A politikai döntést kívánó kérdésekre

Abban, hogy megkülönböztetett figyelmet fordított az

üzem legfontosabb politikai döntést igénylő kérdéseire. Ezek a következők voltak: az EF kád összevonásából eredő gazdasági és politikai feladatok eredményes elvégzése, a különböző érdekek egyeztetése a világítási árukat gyártó dolgozók bérének rendezésekor, illetve a feszprésen munkálkodók által kért kategória módosításánál. Egyébként a feladattervben rögzített programnak megfelelően a politikai munka középpontjába a meleglüszterezés- bevezetése, a világítási áruk kétvéges leolvasztása, valamint a laboráruk minőségének javítása állt.

Ennek érdekében a tudat- formáló munka, az egységes szemlélet és cselekvő támogatás kialakítására irányúit.

Hogyan ?

A pártalapszervezet javította a testületi döntések előkészítését. Ennek megfelelően emelték az alapszervezetből a pártbizottságba delegált tagok munkájának színvonalát. A másik célravető módszerként a reszortfelelősök munkájának tartalmasabbá tételét jelölték meg. Ez a tevékenység felgyorsult és hatékonyabbá vált, mert a fel- készültségnél Jelentkező korábbi eltérések csökkentek. A munkarendszer és -módszer továbbfejlődését segítette az alapszervezeti titkári értekezleteken meghonosított gyakorlat; a továbbképző és konzultatív jelleg. A gyakorlat bizonyította annak helyességét is, hogy jó dolog, ha a titkári értekezletek anyagait alapszervezeti vezetőségi »üléseken is megtárgyalják, s a hozott állásfoglalást a taggyűlés elé terjesztik vita és döntés céljából.

Az alapszervezeti munka fejlődésében fontos szerepe volt és van a jól bevált területfelelősí rendszernek. Ez a tevékenység tartalmilag gazdagodott. A területfelelős nemcsak szoros kapcsolatot teremt az alapszervezetek és a gyári párt-végrehajtóbizottság között, hanem segít a párt bizottsági határozatok helyes értelmezésében, konkrét helyi, gyakorlati megvalósításában.

Jó irányba befolyásolta az alapszervezet munkarend jét és -mószerét a pártbizottság mellett működő különböző munkabizottságok feltáró,

elemző és javaslattevő munkája, valamint a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták növekvő felelőssége, a korábbinál nagyobb önállósága, kezdeményezése, a minden területen bekövetkezett előnyös együttműködés a tömegszervezetekkel.

Az alapszervezet előbb említett tevékenységével^, hozzájárult ahhoz, hogy az 1980- ban összevont két üzem dolgozói 1982 első felében már csak 3—4 milliós adóssággal zárják termelési tervüket. Azóta ismét előnyös fejlődés következett be.

Amin változtatni kell

Mivel az alapszervezet munkarendje, -módszere alapvetően megfelel a követelményeknek, ezért a pártvezetőség a taggyűlés elé terjesztett jelentésében lényeges változást nem tart szükségesnek. Hol kell előrelépni?

A taggyűlés egyetértett azzal, hogy az alapszervezet titkárának a jövőben több információt kell adnia a vezetőség tagjai számára. Nagyobb figyelmet fordítanak az észszerű munkamegosztás kialakítására, még jobban támaszkodnak a reszortfelelősök munkájára, megkülönböztetett figyelmet fordítanak a tisztségviselők választására, képzésére, munkájuk segítésére, a tervszerű beiskolázásra. Tovább növelik a pártcsoport- vezetők szerepét, gazdagítják felkészültségűket A hatékonyabb munka érdekében az eddiginél «óbban elhatárolják a tömegszervezetek konkrét tennivalóit, csökkentik egyes párttagok túlterheltségét, nagyobb megbecsülésben részesítik a politikai munkát végzőket.

A vitában résztvevők, a beszámolóban elhangzott feladatokat az alábbiakkal egészítették ki. Deák Bertalan az alapszervezeti munka színvonalának emelését abban látja, hogy a párttagság vállalt kötelezettségének megfelelően közölje azokat a gondokat, amelyek zavarják, nehezítik az eredményesebb munkát. Ugyanakkor tegyenek javaslatot a hiányosságok mérséklésére, illetve megszüntetésére. Nehezményezte, hogy a fegyelmezetlenkedőket, a részegeket nem vonják felelősségre, ugyanakkor egyesek a jól dolgozókat akarják leid- rntnl a fegyelmezetlenek előtt. Csomóny Lajos szerint véget kell vetni egyesek önkényeskedésének, ami abban nyilvánul meg, hogy kijelentik: kikkel hajlandók együtt dolgozni és kikkel nem. A részegek munkába állását szigorúbban kellene ellenőrizni. Sajnos ezeknek nem nagyon lehet szólni, mert fogják magukat és hazamennek. Olyan vezetői intézkedésekre van szükség, amelyek megszüntetik az előbbi állapotokat. Percze István szerint az italosokat eltávolítják az üzemből. Elismerte, hogy a létszámhiányra való tekintettel bizonyos esetekben elnézőek. • Az lenne a jó, ha már a portai ellenőrzésen fennakadná-: nak.

Domonkos Zoltán elismeréssel szólt az alapszervezet vezetőségének munkájáról, majd megjegyezte, hogy a jövőben a beszámolóknak elevenebbeknek, az élethez kö- zelállóbbaknak, vitára ösztönzőbbeknek kell lenni. König Rudolf elmondta, hogy a korábban elküldött dolgozók közül néhányat annak reményében vettek vissza, hogy majd megjavul. De erre késztette őket a szükségesnél ke-' vesebb létszám. Közölte, hogy milyen sok utánjárás szükséges a fegyelmi felelősségre vonáshoz. László József egyes párttagok indokolatlan távolmaradását kifogásolta és a velük való elbeszélgetést szorgalmazta. Berkovics András ugyancsak a rendszeres hiányzók és részegek szigorúbb felelősségre vonása mellett kardoskodott.

A tőkésexport növelése

Az alapszervezet titkára válaszában elismerte a szigorúbb felelősségre vonás jogosságát, ugyanakkor a nevelőfelvilágosító munka hatékonyságát szorgalmazta, mondván: próbáljunk még jobban hatni rájuk, foglalkozzunk velük még többet és még türelmesebben.

A taggyűlés a pártvezetőség által beterjesztett feladattervet a vitában elhangzottakkal kiegészítve elfogadta.

VENESZ KAROLY

Vállalkozások, rizikók... s ami mögöttük van

Begyűrűzött a válság a családi pénztárcákba is. Ami néhány éve még csak ruhagyártók és kereskedők rossz ómené volt, az ma köznapi valóság: nehéz a ruhaneműt eladni. Itthon is, külföldön is. Még a gyermekruhát is, noha még mindig arra mutatkozik nagyobb kereslet.

Csakhogy a Salgótarjáni Ruhagyárnak dolgozni és eladni kell. De kinek és hogyan, ha egyszer oly kicsi a keletje?

(Kaszás Józsefné dr. Igazgató- nő: — A mi embereink sokat utaznak külföldön. Kiállításokat, vásárokat néznek meg. Egyebek mellett tapasztalják, hogy a kiállítók alig tíz százalékának van komoly alkalma vevőkkel tárgyalni. A kilencven százalék most nem érdekel. De az a tíz, amelyiknek forgalmas a tárgyalója, tud valamit, s azt nekünk utána kell csinálni.)

Az oly sokat emlegetett, nehezedő feltételek láttán a gyáriak döntöttek: teljes revízió alá vetik házon belüli módszereiket és azon túli kapcsolataikat. Mindenekelőtt a piacpolitikát, mert alapjaiban inog az eddig jól bevált munkamegosztás: hazai piacra

gyermekruhát, határon túlra Hóit.

Ismerős és frissen kikutatott partnerek kaptak csomagot Salgótarjánból. A gyár

gyermekruha-kollekcióját

küldte szíves megtekintésre. Kanadába, USÁ-ba, Hollandiába, Franciaországba — mindenüvé. Oda is, ahová nem fűzött izmos reményeket. Sosem horgonyoztak le egyetlen profilhoz a tarjániak, hosszú évek óta öltöztetik a 3-tól 50 éves korig terjedő korosztályt — s ez most óriási előny.

A mintaszállítmányok nem maradtak hatástalanok, bár ma még csak első sikereit élvezik. De megjött már a 35 ezer darabos rendelés Jemenből, megkötöttek néhány üzletet Nyugat-Európában is.

(Kaszás Józsefné dr.: — A

gyermekruhadivatban kevésbé vagyunk otthon. Cgy véltük, a pasztellszínek és a mintás kelmék a menük. Kiderült, éppen- hogy a rikító árnyalatok és az egyszínű anyagok kelendők! Jó, akkor ilyet csinálunk! Ha kell, megfizetjük a tandíjat is. Muszáj, élni kell.)

A divat szeszélyes és hatalmas úr. Miért sikk mostanság butikból öltözködni? Mert köztudomású, hogy ott a legfrissebb módi szerinti holmit árulják. Az utánuk való éhséget pedig rendre a kisiparosok csillapítják.

(Kaszás Józsefné dr..- — De miért? Elő van ez valahol Írva, hogy egy gyár eleve nem lehet els$ a divatban? Ilyen passzus nincs. És íz sem igaz, hogy egy ekkora

szervezet nem képes rá. Most próbát teszünk. Hogy melyen holmival, az üzleti titok, de elsők leszünk vele a hazai piacon. A rizikó nagy, az első széria ennek megfelelően kicsi lesz, de arra alkalmas, hogy választ kapjunk: tudjuk-e állni a sarat a divatban — butikszinten.)

A vevő még ma is szívesen áldoz az ízlése szerint való holmira.De mi és miért tetszik neki? A BNV-nagydíjas Beatrix ruhacsalád a vásár ösz- szes zsűrijének tetszését megnyerte — s ez jelentős erkölcsi siker. A gyárat most az érdekli, mit szól a család 12 darabjához az, akinek szánták. Kiállítják tehát a teljes garnitúrát Salgótarjánban, a Pécskő Üzletházban, megfelelő készletet adva több méretben. Ez lesz a Beatrix igazi vizsgája. Megfelel majd a „melyik tetszik kérdésre”, de a „miért” tisztázásához tovább kellene lépni. Mondjuk egy kérdőíves szórólappal, amin a vásárló pár szóban megindokolhatná: mi okból döntött a kifizetett darab mellett, s miért nem a másikat választotta.

A Salgótarjáni Ruhagyár termékei januártól márkajelzéssel jutnak a piacra. Nem mind. Csak azok kapják meg a márkanevet, melyeket a gyárban arra legérdemesebbnek tartanak. Amolyan házon

belüli Kiváló Aruk Fóruma gyanánt működik a márkajelzés odaítélése. Az ismert márka fokozza a termék keresettségét, ez régóta bizonyított tény. Hajtóerő a gyáriak számára is, hiszen csak a legjobb produktumok viselhetik a nevet. Aminek eldöntésére egyébként pályzatot hirdettek.

(Kaszás Józsefné dr.: — . Székesfehérvártól hívott telefonon egy asszony. Két lánya van, évek óta a mi ruháinkkal öltözteti őket. Olvasta a Nők Lapjában megjelent cikket, s ajánlani akart jólcsengő fantázianeveket. Asszonyom, az ön ötlete szellemi termék, ne árulja el titkát, inkább küldje el a pályázatra!)

A mostanában felvett új

munkastílus kivált a házon kívüli kapcsolatokban való érvényesítésekor vert hullámokat a szakma vizein. Kezdődött a Budaprinttel kötött együttműködési szerződéssel. A tarjániak kezdeményeztek, az alapanyaggyártó azonnal vette a lapot. Több szerződés- tervezett átírása, kölcsönös kompromisszumok után született a megállapodás — az első, ami Magyárországon ruha- és alapanyaggyártó közt létrejött.

Kettejük érdeke közös) eladni. S miután ma ezt nem könnyű, alapanyagos és konfekcionáló legjobb erényei együttesen kellenek hozzá,

ami á gyakorlatban a legkiválóbb kelmét, a legrövidebb időn belül szállítva, s a lehető legszolidabb áron megszámítva jelenti. Ezzel szemben a konfekcionáló a lehetséges legjobb üzletet iparkodik megkötni, a hasznon pedig osztoznak. Igazán nem komplikált az elv, nem is ma találtatott ki, az érdem mégis az újrafeltalálóké.

(Kaszás Józsefné dr.; — A szerződés akkortájt nagy port vert föl. Megkérdezték a Buüa- print igazgatóját és engem a-tv- híradóban, miért jó ez nekünk. Elmondtuk. Azt is, hogy nem a közvetlen haszonszerzés vezetett bennünket, hanem az, hogy nehéz piaci viszonyok közt van igazán szükség az összefogásra. Mint legutóbb hallottam, ezért többen megmosolyogtak minket. Pedig komolyan gondoltuk: ha

egyedül nehéz boldogulni, akkor együtt kell megpróbálni. Hogy ez végül is haszonban mérhető? Nyilván. Ez az életrevalóság mércéje, ezért csináltuk.)

A sor tavalyi BNV-n kezdődött, s az idén folytatódott. A, Magyar Posztógyárral, mely a passzus szerint a jó minőségű gyapjúszövetek külföldi eladásában működik közre a ruhagyárral. Majd sorra jön a többi „gyapjús” Is, hisz a jelek szerint egyetlen alap- anyaggyártó sem veszi rossz néven az effajta megkeresést. Miért is ágálna? A jó üzlet ugyanúgy célja, mint a konfekcionálónak.

f

I

Am lehet a holmi bármi mesés, ha nincs külkereskedő, akinek zsebbevágón szívügye kuncsaftot találni rá- S ez meglnttsak nem a jó szándék kinyilatkoztatásának kérdése, hanem olyan formán múlik, melyben egy kenyeret eszik gyártó és külkereskedő. Van ilyen. A Modex Külkereskedelmi Vállalat, tíz ruhás közös vállalata, mely januárban lát munkához, s addig él, míg az alapító tagok érdekeit szolgálja.

(Kaszás! Józsefné dr.: — A könnyűkonfekció-gyárak közül egyedül mi léptünk be. Hosszas meditációk és számos feltétel kikötése után.' A többi „kőlinyfl” ruhagyár szeme most rajtunk: vajon sikerül-e nekünk? Mondom, mi egyedül vagyunk a Mo- dexben könnyííkonfekciósok. De amennyire ez hátrány lehet, legalább annyira előnyünkre válhat. Meglátjuk, s a továbbiakban aszerint határozunk. Nem égettük fel magunk mögött a hidat.)

Űj munkastílus. Próbák, vállalkozások, mik közül nem egyben úttörő szerepet játszik a Salgótarjáni Ruhagyár. Az ilyesmi persze kockázatos. De ígéretes is! S, ha manapság a piaci bonyolultsághoz ez kell, akkor a vállalkozás többé nem a divat szülte szólam, hanem a divatban dolgozók természetes, hétköznapi magatartása.

Szendi Márta

NÓGRÁD - 1982. október 23., szombat 3