Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

Fogalmi kuszaság, kétes eredmények Kamaraszínházi tapasztalatok Kecskemétről Szeptember közepén egy he­tet szánt a kamaraszínházi előadásoknak — némi műve­lődési minisztériumi segéd­lettel — a kecskeméti Katona József Színház. A város és az intézmény figyelmes szeretet­tel fogadta vendégeit: a kas­sai,, az újvidéki, a szolnoki művészeket, az ország más tájairól érkezett érdeklődőket Kegyesnek bizonyult sajátjai­val szemben is, hiszen a hét előadásból négy hazai művé­szek -tolmácsolásában került a közönség elé. Komáromi Attila, a Katona József Színház újdonsült igaz­gatója a kamaraszínházi hét létjogosultságát azzal indokol­ta, hogy náluk az elmúlt éva­dokban a kamaraműfaj arat­ta a legnagyobb sikert, a kö­zönség az ilyen előadások iránt mutatta a legélénkebb érdeklődést A találkozó pe­dig ismételt lehetőséget te­remtett a szembesülésre, az értékek összehasonlítására, bi­zonyos általános jegyek, is­mérvek megállapítására. Négy produkciót — i* kas­sai Csendes László előadásá­ban Kocsis István Bolyai es­téje című manoirámajáit, a Rózewicz-bemutatót, a Fehér házasságot a kecskeméti Be- ke Sándor rendezésében, a szintén kecskeméti Kovács Ti­tusz és a szolnoki Vallai Pé­ter egyszemélyes színházát — nem láttam. Véleményt három előadásról tudok mon­dani. Sajnálatosan egyik sem jelenti a csúcsot, noha Csíki László Nagypapa látni akar benneteket című abszurdoid látomása Tömöry Péter ren­dezésében tavasszal a művelő­dési miniszter nívódíját nyer­te el. Csíki kétségtelen fon­tos dolgokról beszél — kiszol­gáltatottságról, érzéktelen- ségről, lelki kínzásról, szelle­mi dresszuráról stb. —, ám meglehetősen rejtélyesen, mi több fárasztóan, helyenként terjengősen és unalmasan. Tömöry Péter — nem hiába dolgoztak egy időben együtt — érti a 38 éves erdélyi szer­ző darabját, életfelfogását, gondolatait, modellizált szín­padi világát is. Mindezt a ki­fejezőeszközök sokaságával fejezi ki. Színészei viszont képtelenek megbirkózni a feladattal — részben Borbáth Ottiliát és Flórián Antalt ki­véve —, s hagyományos stí­lusban játsszák azt, ami más­félét követelne. Zám Tibor Pokoljárás cí­mű darabja szabályos színpa­di játék, holott a téma — egy író kálváriában való megtisz­tulása, hitének újbóli vissza­nyerése — kifejezetten mono­drámáért kiált. Ezt Is a ven­déglátók mutatták be Sándor János igyekvő rendezésében. A közönség körében néhány szellemes bemondásával, hu­moros, ironikus jelenetével sikert aratott, engem azonban nyugtalanná tett Képtelen vagyok ugyanis elfogadni, hő­sével azonosulni, miközben ezt várja el tőlem szerző, ren­dező, színész egyaránt Ép­eszű, erkölcsű ember ber­zenkedik a darabbeli író min­den koncepciót tagadó, látszó­lag forradalmi magatartása, cselekedete ellen. A „hős” — Zám annak tartja, mert ordí- tóan szimpatizál vele — fi- , gyeimen kívül hagy minden- 1 féle társadalmi determinált- ságot, igy lazadása eleve a magánszférába szorul bele. A szerző nem tud hőse sorsára megoldást találni, s kénytelen darabját egy kétes értékű, il­logikus hitvallással zárni az ember meg javulásának lehető­ségéről. Tolnay Miklós, Vár- konyi Szilvia tehetségét elő­adásra méltatlan tragikomé­diába fektette bele. A vajdasági Tolnai Ottó Bayer aspirin című monodrá­máját az újvidéki Ladik Ka­talin adta elő, Jancsó Miklós rendezte. Tolnai azt állítja, hogy műve semmiről sem szól. Ne vegyük komolyan — a neurózisról, az ember egye­düllétéről, szorongató magá­nyáról- a különféle mestersé­ges ajzószerektől való függő­ségéről beszél, Jancsó ked­venc műfajában: a blódliben. Vallai Péter az új évadban a Salgótarjánban rendszeresen vendégszereplő szolnoki szín­ház művésze. Esterházy Pé­ter spionjáték című egysze­mélyes darabjával keltett ér­deklődést. Mit jelent nálunk a kama­raszínház? Stúdiót, kísérletet, vagy egyszerűen a nagyszín­házból tartalmi-formai okok­ból kiszorult produkciót? Is­is. Hogyan közelítsünk hozzá: elsősorban tartalmi, vagy for­mai szempontból? Másképpen: a mondanivaló, vagy a sze­replők száma elsődleges? Né­ha még zenés darabok is he­lyet kapnak a kamaraszín­házakban. Azaz nincs e téren semmiféle rendszer. Mészáros Tamás vitaindítójában kísér­letet tett a kamaraműfaj be­határolására. Szerinte a mon­danivaló az alapvető, s min­den többi — például a közön­ség, kísérlet, szereplők száma — másodlagosan jellemző. S a mondanivaló olyan tartal­makat foglal magába, ame­lyek időszerűek, valóságban gyökierezőek, de természetük­nél fogva szűkebb körű ér­deklődésre számorttartóak. Vulgáris összevetéssel élve nem olyanok, mint amilyenek az Imádok férjhez menni-ből kiolvashatók. Magam osztom ezt a véle­ményt, valóban a legbiztosabb kiindulási pontot jelenti az Ladik Katalin öngyötrő játékának, a Bayer aspirinnak elején, szemben a nagy tükörrel A nívódíjas kecskeméti előadás: Nagypapa látni akar ben­neteket (Balogh Tamás, Borbáth Ottilia, fekve Lamanda László) (Strasszer András felvételei) Ez az előadás teljesen ma­gántermészetű, szellemileg ha­tástalan. Ladik Katalin meg­kísérli a lehetetlent: bevonni áramkörébe a nézőket. Erőfe­szítései azonban csak percek­re sikerülnek. Nagyobbrészt kínosan feszengünk székein­ken, s fogalmunk sincs mit, miért látunk. Kísérletnek fel­fogva azonban az előadás mindenképpen érdekes, noha kérdés: útja helyes irányba visz-e? A kamaraszínházi hét a Katona József Színház klub­jában rendezett szakmai ta­nácskozással zárult. Jelenté­keny érdeklődés mutatkozott meg a téma iránt, ami egy­ben kifejezi a kamaraszínház, mint kifejezési lehetőség, esz­köz és műfaj körül kialakult várakozást. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a kamara- színház és a vele kapcsolatos .fogalmak értelmezése rend­szerint homályos, kusza, szub­jektív. Ugyanaz a fogalom mást és mást jelent, attól füg­gően, ki használja. A kecske­méti vállalkozás egyik fő ér­vét éppen e tisztázási igény is szolgáltatta. Megegyezés azonban nem született (persze egy ilyenfajta találkozástól képtelenség, Inkább csak a valóság, a gyakorlat tényeinek jelzésére alkalmas). 3 NÓGRÁD — 1982. október 2., szombat alkotók és a nézők számára,' egyben azt a közös alapot, mely megszüntetheti az értel­mezés eddigi párttalanságát. A kamaraszínház tehát — nem azért mintha más nem lenne az, de ez fokozottabban — a politikai tevékenység egyik formája. Az általam látott előadások sajnos nem győztek meg a fen­ti igazságról. A produkciók homályos tükröket tartottak a valóságnak, színvonaluk erő­sen kifogásolható, a nézőkre gyakorolt hatásuk kétes ered­ményű. Jobbadán a kuriózu­mok — ha még egyáltalán annak lehet nevezni a színpa­don egy meztelen vagy fél­meztelen nőt — maradtak meg az emberben: a színész­nőkről lehámló ruhadarabok, a pajzán mozdulatok, okta­lan hangoskodás. • Persze a rendezvényt érde­mes . folytatni. A magyar drá­ma egyik felvonulási terepe lehet, az összevetések izgal­mas, hasznos alkalma. Idén egy kivételével minden művet magyar szerző írt. Jövőre — a rendező színház igazgatója szerint — valamennyit, s ezt teszik hagyománnyá. S még hozzátette: azonos gondolat­körű, mai problémáinkkal foglalkozó drámákat mutatunk be, mert ez éri meg nekünk. Amihez csak annyit:- a kö­zönségnek is! Sulyok László A magyarországi török ura­lom egyik szomorú következ­ménye az is, hogy az alföl­di és az Alföld környéki me­gyék s városok levéltárai szin­te teljes egészükben elham­vadtak a másfélszázadon ke­resztül hói gyengébben, hol erősebben fellángoló, egész vi­dékeket elnéptelenítő harcok­ban. Sajnos Nógrád megye is e küzdelmek színtere volt, aminek következménye, hogy a megye összes XVI. és majd­nem mindegyik XVII. századi irata a lángok martalékává lett, éppen a törökellenes fel­szabadító harcok nyitányán, 1682-ben. Akkor már 141 éve volt an­nak, hogy az oszmán elfoglal­ta Budát 1541-ben és ezzel Nógrád megyét is elérték az örökös, kegyetlen végvári har­cok szenvedései. Az addig Ba­lassagyarmaton tartott me­gyei közgyűlések kénytelenek voltak előbb a megye északi részébe, majd a megye egészé­nek meghódol tatása után (1575) a biztonságosabb felvi­déki városokba átköltözni. A tizenöt éves háborúban vissza­foglalt Füleken (1593) tartot­ták javarészt aztán a XVIL században a megyei közgyű­léseket nemcsak Nógrád, ha­nem Hont, Solt, Pest, Pilis megye nemesei is, és itt őriz­ték irataikat. Itt érte azokat az 1682-es év. Ekkor Gyürki Pál nótárius volt megbízva gondozásukkal.1 E hónapban éppen három­száz éve, hogy a kétezer em­bert számláló várvédők, kapi­tányukat kivéve, csüggedten szemlélték nap mint nap a hatvanezres ostromló sereget. Koháry István, a várvédők Hasburg-párti kapitánya véd­te a füleki várat Thököly Im­re kuruc seregeivel szemben, amelyeket erdélyi és török se­gédhadak is támogattak. A várat a végsőkig védeni aka­Levéltárak ostromban ró Koháry helyzetét nem csak a harmincszoros túlerő ne­hezítette, hanem az is, hogy a védők nagy része protestáns lévén, az ostromló kurucok ve­zéréhez szított, akinek hadjá­rata a protestánsok jogainak elismeréséért is indult a Habs­burgokkal szemben. Koháry felmentésre nem számíthatott A közeli Zólyom­ban ugyan voltak császári csapatok, de onnan kimozdul­ni nem mertek. Koháry any­ja kétségbeesésében kevés ka­tonáját és -jobbágyait akarta a vár felmentésére küldeni, odamenni azonban senki nem merészkedett A négy oldal­ról lövetett város hamarosan tarthatatlanná vált Ezért a kapitány felgyújtatta és a fel­ső várba húzódott vissza. E tűzvészben semmisült meg a néhány ládába csomagolt ira­tok zöme, nagy rést ütve ez­zel a megyetörténet forrásain. Koháry példája és buzdítása sem tudta meggyőzni a védő­ket, akik kapitányuk tudomá­sa nélkül alkudozásba bo­csátkoztak az ellenséggel. Az egyezkedés eredményeként a védők szabad elvonulást kap­tak és így a vár szeptember 11-én elesett. Csupán Koháry nem egyezkedett, miért Thö­köly közel három ékig tartot­ta börtönben. Az elfoglalt vá­rat pedig a törökök kívánsá­gára felrobbanttatta, amely ezzel katonai jelentőségét el­vesztette. Az iratok pusztulása után másfél évvel, az 1684 án- rilis 10-i közgyűlésen felelős­ségre vonták Gyürki Pált, a levéltár gondozásával meghí­vott nOtárias. Azzal védekezett; hogy egyrészt a várkapitány nem adott neki biztonságos helyet a megőrzésre, másrészt a város megszállása után az ostromlók sem engedték meg neki az iratok elszállítását A megyei közgyűlés elfogadta, hogy nem volt lehetősége azok megoltalmazására és igazol­ta: Gyürky Pál nem vétkes pusztulásukban. A ládákban őrzött iratok főleg a nemesek jogbiztosító okmányai vol­tak, amelyek igazolták nemes­ségüket, illetve birtoklásuk jogosságát. Ennek elvesztése a megye nemességének nagy része számára az elszegénye­dést jelentette, i Thököly e sikeres hadjára­ta a törökellenes felszabadító harcok nyitányává vált. A hatalmas török pártfogó e si­kerektől is indíttatva 1683- ban Kara Musztafa vezérle­tével hadba szállt, hogy régi vágyát valóra váltsa, elfoglal­ja Bécset. Az egész Európá­ból egybegyűlt seregek nem­hogy megvédtek Bécset, de 15 éves véres és szívós küzdelem árán kiszorították Magyaror­szágból, a Temesközt kivé­ve. Mint Thököly és Koháry példája mutatja, az idegen nagyhí talmak szorításában po­litizáló magyar főurak más- más hatalom oldalán vélték elérni egyéhkémt közös célju­kat, Magyarország területi és politikai egységének visszaál­lítását. E megosztottság an­nál keserűbb, mivel az önpusz­tító harcokban egyrészt más érdekeit képviselték, másrészt az európai „közvéleményben” bizonyos mértékig megzavar­ták azt a századokon keresz­tül élő képet, amelyet Balassi Bálint így szedett vesbe: „Ó én édes hazám, te jó Magyarország, Ki kereszténysének viseled paizsát.” Hansel Sándor Az első országos rajzbiennálé Salgótarjánban A múzeumi és műemléki hónap megnyitása Ma nyílik Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeum­ban az első országos rajzbi­ennálé, amely egyúttal a múzeumi és műemléki hónap eseménysorozatának nógrádi indítását is jelenti, valamint legkiemelkedőbb eseménye északi vidékünkön az idei képzőművészeti világhétnek. Több mint egy évtizede, 1971-ben javasolta a Képző­művész Szövetségek Nemzet­közi Szervezete, az AIAP a nemzetközi szövetségeknek, hogy minden év szeptembe­rében képzőművészeti világ­hetet rendezzenek országuk­ban. Hazánkban a világhét társadalmi bázisának meg­teremtéséhez meghatározóan járult hozzá 1974 után a köz­művelődési határozat, illetve később a közművelődési tör­vény. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége 1975-ben rendezett először képzőművészeti világhetet Magyarországon a művészet és a közönség kapcsolatának erősítése jegyében. A követ­kező évtől már egy-egy köz­ponti gondolat hangsúlyo­zásával rendezték a világhét eseményeit. Így van ez Nóg- rádban is, ahol ezekben a napokban szintén kiállítások nyíltak és nyílnak, művész­közönség találkozókat szer­veztek, ankétokat tartottak, amelyeke!) a közönség legkü­lönbözőbb rétegei kerülhet­tek és kerülhetnek még kö­zelebb a művészetekhez. A képzőművészeti- világhét köz­ponti megnyitóját pár nap­pal ezelőtt tartották a Cse­pel Művek Munkásotthoná­ban, azóta számos kiállítás és rendezvény szolgálta szer­te az országban és a megyé­ben is a világhét idei alap­gondolatát: Művészet a tár­sadalomért. Ebban az évben külön je­lentőséget kölcsönöz a , világ­hétnek, hogy hazánkban tárt­ja kongresszusát az A. I. C., a Nemzetközi Kerámia Aka­démia. Kecskemét és Siklós ezekben a napokban -a kerá­mia szakma nemzetközi ér­deklődésének . középpontjába került. Ebből az alkalomból Kecskeméten megnyitották a Kerámia Stúdió kiéHUnter- mét, s megnyílt a II. szili­kátipari formatervezési tri- ennálé. Siklóson bemutatják a modern magyar kerámia tör­ténetét, s a kerámia alkotó­házat, valamint Villányban a szobrász szimpoziont. Nyitva a kerámia biennálé is. A Nemzetközi Kerámia Akadé­mia 1953-ban jött létre, szék­helye a genfi Ariana Múze­um. Célja, hogy elősegítse a világ keramikusművészeinek kulturális együttműködését, megkönnyítse az együttműkö­dést a keramikusok és mú­zeumi szakemberek, műpár­tolók között. Az A. I. C. köz­gyűlésére, amely pár nap múlva fejeződik be a világ csaknem húsz országából ér­keztek neves szakemberek ha­zánkba. Az is örvendetes, hogy idén — immár ötödször — Szol­nokon megrendezték az orszá­gos képzőművészeti rövid­filmszemlét, a képzőművésze­ti világhét alkalmából. A ren­dezvényre a szolnoki művész­telep jubileuma alkalmából került sor. A szemle hitelesen tájékoztatott az elmúlt évek alatt készült képzőművészeti témájú mozi-, tv-, amatőr- és diafilmekről. Sor került al­kotók és közönség találkozó­jára, szakmai tanácskozások­ra is. E rangos események sorá­ba illeszkedik a salgótarjáni első országos rajzbiennálé, amelynek célja, hogy ezután kétévenkénti bemutatással segítse e művészeti ág fej­lődését. A ma nyíló biennálé gazdag anyagát két helyen, a Nógrádi Sándor Múzeumban, valamint a megyei József Attila Művelődési Központ­ban mutatják be. A rendező szervek megfogalmazása sze­rint: „A rajz fogalmán mind­azokat az egyedi grafikákat értje c, amelyek nem sokszo­rosító szándékkal készültek és nem alapvetően festői, szobrászi stb. gondolkodást tükröznek.” A biennáléra 2t9 művésztől 707 mű érkezett. A zsűri 130 művésztől 218 mu\- kát ajánlott kiállításra. Az első salgótarjáni országos rajzbiennálén bemulatják Csohány Kálmán emlékkiá - lítását és az 1980-as Magyar Nemzeti Galériában rende­zett rajzkiállítás díjnyerte­sének, Szalay Lajosnak a ki­állítását is. T. E. Csákány Kálmán rajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom