Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
Megújuló várak Litvánia területén mintegy ezer-—-építészeti ■ íTröeml íket nyílvánítottak védettnek. Ebből több százat már helyreállítottak, mintegy 300 restaru- rálása pedig folyamatban van. A szovjetállam a tizedik ötéves tervben 40 millió rubelt-bocsátott a litván restaurátorok rendelkezésére, a jelenlegi öt évben ennél 10 millióval többet. A köztársaság számos helységében folynak a helyreállítási munkálatok. Egyik ilyen helyszín a XIV. században a Galve-tó partján épült trakai vár, amely annak idején a litván nagyfejedelemség központja volt. A festői helyet évente rengeteg turista keresi fel. Képünkön: a híres trakai vár. Ukrajnában Régi nyomású könyvek katalógusa Három évszázadot ö!«l fel az Ukrajnában kiadott régi nyomású könyvek katalógusa, amely a Ivovi egyetem kiadójának gondozásában jelent még. A gyűjteményes kiadás ismerteti a párját ritkító könyvművészeti emlékeket. A purgatórium valószínűleg annak felismerése, milyen kevés kellett volna ahhoz, hogy a rossz jó legyen. (Flannery O’Connor) Mi történik azokkal a könyvekkel, amelyeket nem sírunk el? (Jules Renard) Közülük számos könyv csupán egyetlen példányban maradt meg. Közéjük tartozik például a lengyel nyelven 1598-ban Lvovban kiadott Iliász. Nagy ritkaságnak számit az osztro- gi „ABC könyv” is, amelynek egyetlen lenyomatát az egyik Gondolatok Az embernek foglalkoznia kell magával, mert ha ezt nem teszi, minden tevékenységével felhagy, önmagán kívül ugyanis nem nagyon érdekli semmi más. (Slavomir Mrozek) szófiai könyvtárban őrzik. A katalógus 1577-tel kezdődik, amikor Ivan Fjodorov, az első orosz nyomdász első Ívovi atkái — az „ABC-s könyv” és az „Apostol” megjelentek. A katalógusban 760 régi nyomású könyv ismertetése szerepel. Ezier dolog halad előre, ki- lenszázkilencvenkilenc pedig hátrafelé: ez a fejlődés. (H. F. Antiéi) Ha stílusod túl szegényes, kiabálni kezdesz, hangerővel próbálod meg elnyomni mások szavait. (Saint Exupéry) Nemzettudat, népfrontmozgalom, honismeret A szocialista nemzeti önismeret, az önbecsülést építő- erősítő folyamatokról beszélgettünk dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával. — Egyre több tény mutatja közvéleményünk növekvő történelmi érdeklődését. Mivel magyarázható ez? — Ez a növekvő társadalmi érdeklődés nagyon örvendetes jelenség. Még akkor is, ha helyenként túlzások, torzulások is mutatkoznak. Ismeretes, hogy a néphagyomány, vagy a köztudat legváltozatosabban talán a történelmi eseményeket őrzi. Például ahogy a korona hazaérkezését fogadta népünk, az nem az ékszernek szólt, sokkal inkább államiságunk jelképének. Milliók kísérik figyelemmel a televízió történelmi tárgyú műsorait, soha nem látott népszerűségnek örvend a történelmi és memoárirodalom. — Mindezt jól érzékeli a politika s történelemtudomány és mindjobban felismeri az ismeretterjesztés is... — Az okokat elemezve közvéleményünk erősödő történelmi érdeklődésében a közelgő ezredforduló vonzerején túlmenően egyéb tényezők is közrejátszanak. Elsősorban nemzeti fejlődésünk olyan sajátosságait említem, mint a fokozott politikai érzékenység, a társadalmi, politikai nyíltság. Az okok sorában kell említeni, népünk növekvő műveltségi színvonalát, egyre táguló szellemi befogadóképességét. A történelmi ismeretek az új, szocialista nemzeti öntudat alkotórészei, formálói is. Régmúltunk és közelmúltunk tudományos alapokon nyugvó feltárása a szocialista szellemi honfoglalás egyik nélkülözhetetlen eszmei fegyverténye. — Nagyon fontos tudni, hogy ez az érdeklődés nem elvont, öncélú historizálás, nem a jelentől való elfordulás. A múlt arra ad választ: milyen a történelemben gyökerező politikai, gazdasági, kulturális pozíciókkal és tapasztalatokkal rendelkezünk, vagyis hogyan jutattunk a jelenig. — Történekmi célunk, a fejlett szocializmus megvalósítása sokkal nehezebb volna múltunk teljesebb ismerete nélkül. Hazánkban ma a közelmúlt iránt a legnagyobb az érdeklődés. Ez érthető, hisz történelmünk legújabb kori szakasza közvetlenül kapcsolódik a mához. És még valamit: közelmúltunk jó és rossz értelemben egyaránt mély nyomokat hagyott az emberek élményvilágában, tudatában. A gazdagodó szociálistól nemzeti öntudat a torzulásokat, értékzavarokat is rendezi. Azt a kort éljük, amikor a hagyományozó nemzedékek minden tekintetben tisztázni akarják a hagyatékot. És az örökösök igényt is tartanak erre. — A nemzeti önismeret szocialista társadalmi céljaink megvalósításának fontos forrása. A hazafias népfront-mozgalom a maga eszközeivel miként segítheti gyarapodását? — A népfrontmozgalom számára a nemzeti önismeret, önbecsülés és öntudat, valamint a történelmi műveltség gyarapítása lényegi kérdés; nem részvagy kampányfeladat. — Legjobban azzal segíti az önismeretet, hogy mind több állampolgárt segít az aktív közéleti cselekvéshez. Minden felnőtt állampolgárnak van valamilyen szintű nemzettudata, de a közélet, a több ismeret magasabb szintű, teljesebb nemzettudatot tesz lehetővé. A közéleti ember hozzáértőbb — a haza és a világ dolgaiban is: ha tapasztalata, tudása gyarapodik, több lehetősége lesz beleszólni és segíteni. — A népfrontmozgalom másik eszköze a széles körű tájékoztatás. A népfrontmozgalom áltál szervezétt folyamatos nemzeti párbeszéd ösztönzést és teret ad történelmi tudatunk építéséhez. A különböző érdekeket ütköztető, szembesítő, egyeztető népfrontviták a szó igazi értelmében cselekvésre serkentenek. — Milyen sajátos feladatok hárulnak a társadalmunk széles rétegeit átfogó honismereti mozgalomra? — Örülök ennek a kérdésnek. Így lehetőségem nyílik arra, hogy ezúton is kifejezzem a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elismerését a honismereti mozgalom több tízezer lelkes aktivistájának valóban magas színvonalú munkájáért a fővárosban és Nógrád megyében is. A honismereti mozgalom a népfrontmozgalomnak az a sajátos munkaterülete, amely közvetlenül szolgálja a nemzeti önismeret erősitését. Feladatai igen sokfélék, szerteágazóak. A krónikaírástól egészen a hely- és üzemtörténetig magába foglalja gazdaságunk, társadalmi mozgalmaink, kultúránk, szakmáink, egészségügyünk, nyelvünk, zenénk stb. történetét. — A jövőben még következetesebben kívánjuk folytatni a honismereti munkát. Erősítjük mozgalmi jellegét, új erőkre, elsősorban a fiatalokra számítunk. Mindannyiunk fontos feladata, hogy múltunk e feltárt értékeit gyorsabban és határozottabban tegyük közkinccsé. — A honismereti tevékenység ma elismert országos köz- művelődési mozgalom, amelyre a jövőben is építeni lehet. A legnagyobb elismerést, érdemlő, fáradhatatlan aktivisták mellett külön meg kell emlékezni a ' mozgalomban dolgozó szakemberek, szakmunkások, tanárok, régészek, történészek, kutatók ezreiről, akik egyre magasabb színvonalon, egyre szakszerűbbben dolgoznak velünk. — Az utóbbi fél évszázad nemzeti történetének fontos vonulata a népfrontmozgalom története. Foglalkoznak-e tudományos feldolgozással? — Elhatároztuk, hogy közelmúltunk teljesebb feltárása érdekében kezdeményezzük a nópfrontmozgalom történetének megírását. Természetesen tudjuk, hogy ez végső soron a történettudomány feladata. Mi azt tűztük magunk elé, hogy összegyűjtünk minden dokumentumot, tárgyi emléket, mindent, ami a mozgalom történetének része. A munka, megkezdődött. Nagyértékű segítséget kapunk az illetékes állami szervek mellett a történészektől, levéltáraktól. Az alapvető történeti dokumentumok gyűjtését a megyék szervezik. Valójában persze nem most kezdődött ez a munka; több megyében már tudományos értékű dokumen- tuimkötetek, tanulmányok láttak napvilágot. A tudományos összegzés része a népfrontmozgalom dokumentumait közreadó kétkötetes kiadvány is. — A nyolcvanas évek elejétől intenzívebbé, szervezettebbé vált ez a munka. Nélkülözhetetlen volt ehhez a magyar párttörténet átfogó feldolgozása, hiszen a népfrontmozgalmat a munkásosztály élő, eleven szövetségi politikájának köszönhetően a párt hívta életre. A magyar népfrontmozgalom fél évszázados jubileumát 1986—87-ben köszöntjük. Az évfordulóra úgy készülünk, hogy a történelmi számvetés erősítse, gazdagítsa szocialista nemzeti önismeretünket, öntudatunkat. Ágoston László Űtonjáró Nemzedékváltás zökkenőkkel Megértem a költőt, aki egy helyütt ezt írja: sokat hallott a nemzedékváltásról, a nemzedékek közötti ellenfeszülésről, de jó ideig nem nagyon hitt ebben... Most már úgy van ezzel az egésszel, hogy tényként gondol rá. Hogyan is érthetne meg a harmincas abból valamit, amit az ötvenes- hatvanas-negyvenes átélt ?! Körülbelül ezt is mondja még az ötvenes költő: „hallgatjuk a harmincasokat és torz vi- gyor ül ki az arcunkra...” Elég lehangoló ez így. Az alábbiakban súlyos dolgokról lesz szó. Ezt azonban jó lenne előre enyhíteni valami könnyebb fajsúlyúval. Kapóra jön egynéhány dolog, valamennyi a nemzedékváltás tárgyköréből. Alighanem a televíziónál is nemzedékváltás tizedeli az ismeretek folytonosságát, ritkítja azt, ami ösz- szefügg, hiányt kever oda, ahol valami volt még nem is olyan régen. Azt mondja a hirdetés — nyilvánvalóan az új korosztály készítette — „korszerű, modern tonettbú- torokkál várja vevőit ez-meg -ez” Margit néni Márkházán, az egykori falubíró házában, kötényével törli a tonettsz.éket és közben szabadkozik, hogy ilyen .„ódivatú” ülőkét tesz alánk — „van az leikecském vagy nyolcvanesztendős, de elpusztítani sem lehetne olyan erős...” Hogyan lett újra ,.modern” a szóhasználatban éppen ez á bútortípus, amely gyakorlatilag az első igazán tömeges termelés, az első igazán nagyipart termék volt és akkoriban szó szerint forradalmasította a bútorgyártást. Talán.» éppúgy, mint a legendás T-Ford gépkocsi az autógyártást. .. De hát a csecsemő mindenen csodálkozik... Jön a lelkes fickó valamelyik iskolából, éppen most kapta meg a diplomát, hát örül nagyon, és íme, itt a javaslat is, egy körülményesen felfedezett langyosvíz: az új bérkaszámyák (érdekes, hogy kiment a divatból éppen most ez a szó?!) folyosóin rendezzenek be a férfiaknak „tabak boutiq”-okaV. Szóval az úgy menne, hogy fel-lehajtható asztalokat, szerkesztenének a falakra, és amikor a férfiak dohányozni-társalogni, ne adj isten, sörözni akarnának, elég lenne csak kijönni az ötven négyzetméterből és... Talán a kávéházat akarja feltalálni ez a szerencsétlen, miért nem szól neki valaki? De vannak vérkomoly dolgok is. Itt ésetleg már indokolt a torz vigyor. De min mosoly- gunk kínosain? Nem éppen magunkon? Mert sokáig túlontúl szemérmesen hallgattuk, mert nem adtuk át a tudást úgy, ahogy megillette volna, s azt, ami megérdemelte volna? Hogy az a bizonyos történelmi tudat éppen ezáltal válhatott olyan mértékben hiányossá, ami már- már elképesztő? Vártam egy hetet és közben közvéleményt is kutattam „élni un. kárügyben”. Kisebb rávezetésekkel sikerült másokkal is kimondatni — az élmunkás az újjáépítést követő időszak megbecsült fizikai dolgozója volt és semmi köze a későbbiekben ránk erőltetett és nem is mindenben „tiszta” sztahanovistához. A két héttel ezelőtti Élet és írod,alom” „Páratlan oldalán” SzekánPál olyan mértékben keverte ösz- sze a kettőt, hogy a sztahanovistát meg sem említette. Miközben kizárólag a Sztahanov, Alekszej Grigorjevics által indított és később nálunk is alkalmazott munkamódszer hazugságait (?) „varrta” a magyar élmunkások nyakába — utólag, igazán elképesztő tájékozatlansággal. „Élmunkás-híd”. Micsoda anakronizmus — mennyire elkorhadt név ez is! Akkoriban sokat hallottam az élmunkásokról, ezekről a még csak nem is arctalan, de mindvégig idegen héroszokról. .. Nem gondoltam én arra, hogy hazguság osztja itt a kártyákat és a teljesítményszázalékot. .. ” Kereszteljék át az Élmun- kás-hidat a fővárosban — javasolja olyan elánnal a szerző, mintha nem egyúttal az Élmunkás teret és Élmunkás házakat is át kellene keresztelni. Kereszteljék át Kovács i János hídra: a névtelen munkásról nevezzék el! Ezt követeli igazságot osztó átkot szórva a sztahanovistákra, akik csalással értek el ezer százalékot, különleges munkaszervezettség közepette mások előtt járva, hamis példákká meredve és közben mindvégig az egyébként is névtelen élmünkásokról beszél izgatottan, mint aki felfedezett valamit... Persze, hogy kínosan vigyorog az ember, miközben apja Élmunkás jelvényét nézi és tudja — nem róla van szó! Pedig őt gyalázzák, aki hol is volt az élen? A többiek között járt az első sorokban, tehát nem a dolgozó tömegektől előre elszakadva különleges munkafeltételek között végezte, amit kellett, de élenjárt a munkaszeretetben-fe- gyelemben élen járt a minőségben, az anyagtakarékosságban. Másszóval az adott munkakörülmények közepette adta azt az erkölcsi megbecsülésre érdemes többletei, amelynek. jutalma ez az aranyozott ezüstláncan, függő csillag, fent a felírat „Magyar Élmunkás 1948”, középen babérkoszorúban a sarló és a kalapács, a munkásmozgalmat jelképező kis lánggal az egész fölött. Jutalma volt még, hogy közvetlen környezetében mindenki becsülte, hogy mindig a legnehezebb munkát bizták rá (vagy a legkényesebbeket), jutalma volt az a névtelenségnek, is amelyet a mindekori munkásnak tulajdonított kellő demagógiával a cikk szerzője, de jutalma volt minden, ami itt történt-felépült, jutalma volt élete végén a rák, hetvenöt évesen is élmunkásként járva a gyárat mindaddig... Halála után a nagyüzemi társadalmi megbízatás nehéz kenyerét egy hatvanéves egykori élmunkás vette át és fogyasztja ma is jó egészséggel mindaddig, amíg... Az Élmunkás-díjat a SZOT alapította 1948-ban. Ezerki- lencszázötvenkettőtől a Kiváló dolgozó jelvény különböző fokozatait kapják a mai él- mumkások, akik csakúgy, mint előttük járó elődjeik nem ezer százalékokkal tűnnek ki és megmaradnak a megbecsült névtelenségben. Mondom, vártam egy hetet, mert titokban arra számítottam, hogy már a következő heti számban saját maga helyesbíti az ÉS Szekán Pál írását. Szó sem esett róla egy héttel ezelőtt. A nemzedékváltás olyan tökéletesen sikerült, hogy talán már a legöregebb szerkesztő sem tudja, mi a különbség a Sztahanov- mozgalom (elsősorban munka- szervezési újításokon alapult és valóban sok volt az erőltetett, hamis tény benne) és az élmunkás, a mai kiváló dolgozó között! Mert miként ebben a folytonosság tovább él napjainkban, éppúgy lenne szükség a gondolkodás folytonosságaira is.., Mi legyen a régi Ferdinand-, a mai Élmunkás-híddal? Tegyünk egy szerény táblát az új nemzedékek számára a hídfőre. Amelyen feltüntetjük az igazságot. T. Pataki László NÓGRÁD — 1982. október 2., szombat S
