Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
Don tőtf a junta Az argentin szárazföldi, tengeri és légierő főparancsnokai: Christino Nicolaides, Jorge Isaac Anaya és Augus- to Jorge Hughes, pénteken együttesen úgy döntöttek, hogy helyreállítják az 1982. június 22-én felbomlott katonai juntát Döntésük értelmében a korábbi átmeneti időszak után, amikor a Reynaldo Bignone a junta nélkül kormányzott elnöki minőségben, a junta újból, mint legfelsőbb állami szerv gyakorol ellenőrzést a kormány fölött. Korábban azt jelentették be; hogy Argentínában 1984- ben választásokat tartanak és polgári kormányzat kerül ismét az ország élére. Helikopter- katasztrófa Huszonhárom francia, 8 angol, 1 kanadai és két nyugatnémet polgári személy vesztette életét az NSZK több mint tíz éve legsúlyosabb he- li kopter-szerencsétlenségében. Szombaton Mannheim közelében légibemutatót tartottak, amelynek keretében amerikai és francia polgári ejtőernyősök is csoportos ugrásra készültek. Helikopterük azonban eddig ismeretlen okból meghibásodott és szemtanúk beszámolója szerint mintegy 400 méter magasból egy kő tehetetlenségével zuhant a mannheim—heidelburgi autó-, pólyára. Az Izraeli KP Véget ért a KKP kongresszusa Szombaton Pekingben befejeződött a Kínai Kommunista Párt XII. kongresszusa. Az utolsó napon megválasztották a Központi Bizottság póttagjait, 138 főt és a 132 tagú központi fegyelmi és ellenőrző bizottságot, továbbá elfogadták a fegyelmi bizottság jelentését. Záróbeszédet mondott Li Hszien-Nien. A szombat délutáni nemzetközi sajtóértekezleten Csu Mu-Csi, a kongresszus hivatalos szóvivője közölte, hogy a 12. Központi Bizottság „nagyon hamar”, talán már holnap megtartja első ülését, amelyen megválasztják a Politikai Bizottságot, a PB állandó bizottságát, a titkárságot és a KB főtitkárát. Li Hszien-Nien, záróbeszédében méltatta a kongresz- szuson elfogadott új szervezeti szabályzatot, amelyben már nem kaptak helyet a „balos” hibák. Az új szabályzat „a párt történelmi tapasztalatainak és kollektív bölcsességének kikristályosodása”. Li Hszien-Nien megállapította: a dokumentumot viszonylag könnyű volt megfogalmazni, de nem lesz könnyű szigorúan betartatni. Megjegyezte, hogy az új központi fegyelmi és ellenőrző bizóttságra nagyobb felelősség hárul, mint elődjére. A Kínai Kommunista Párt munkájának minősége kulcsfontosságú lesz abban, hogy a következő öt évben, a XIII. kongresszusig, mennyit valósítanak meg az általános feladatból, a négy modernizálásból, annak is központi részéből, a gazdaság korszerűsítéséből. Fontos feladat a kínai területek újraegyesítése és minden ország népével közösen harcolni kell a világbéke megőrzéséért. Li Hszien- Nien kijelentette, hogy Kína szocialista ügye a marxizmus helyes útján halad előre. Intézkedés a SZU ellen Az Egyesült Államok vámkorlátokat kíván állítani az acélipari termékek behozatala elé — közölte pénteken William Brock, az amerikai kprmány kereskedelmi főmegbízottja. A csapás, amelyet Brock előkészít, egy augusztusban befejezett vizsgálat eredménye alapján Belgium, Olaszország, Francia- ország és Nagy-Britannia ellen irányul, mert az amerikai kereskedelmi minisztérium ezeket a kormányokat az acélipar állami támogatásával vádolja.. Brock kijelentette: bízik abban, hogy az acélvámok bevezetése nem vezet szakításhoz a nyugati szövetségesek között. Ugyanezt közölte a szibériai gázvezetékkel kapcsolatos vitával ösz- szefüggésben is. Védelmébe véve a Reagan-kormány embargó politikáját, azzal érvelt, hogy az embargó nem is elsősorban Nyugat-Európa „függőségét” akarja megakadályozni, hanem a Szovjetuniót szeretné megfoszta-' ni évi* 6—8 milliárd dolláros bevételtől. A L'Humanité ünnepe dokumentuma Az arab—izraeli konfliktus középpontjában álló palesztin kérdést megoldatlanul hagyja Reagan tervezete, amely megtorpedóz minden rendezési erőfeszítést, és azt, hogy létrejöjjön az "általános, igaz- ságes^-és tartós béke a Közel- Keleten mutat rá az Izraeli Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának nyilatkozata. A dokumentum hangsúlyozza: az amerikai elnök teevépek semmi köze a térség békéjének megteremtéséhez. Sombaton délelőtt a Párizs melletti La Cournauve hatalmas parkjában megnyílt 'a L’Humanité hagyományos kétnapos ünnepe. Már az első pap sűrű sorokban áramlottak az érdeklődők a 15 hektáros parkba, hogy részt vegyenek a különböző politikai, kulturális és sportrendezvényeken. A park „nemzetközi város”-nak nevezett részében állították fel a külföldi testvérpártok és más haladó mozgalmak lapjainak pavilonjait. 81 külföldi testvérpárt és haladó mozgalom lapjai képviseltetik magukat a kétnapos fesztiválon, köztük — akárcsak az előző években — a Népszabadság. A Népszabadság 320 négy- zctrpéter alapterületű, ízlésesen berendezett., pavilonjában hatalmas tablókon — tömör magyarázó szövegek kíséretében — elhelyezett fényképek mutatják be Magyarországot és a mai magyar élet számos vonását. Az eredményeket és a felmerülő problémák leküzdésére irányuló erőfeszítéseket szemléltetően tükröző képek sorozatában az idén különös hangsúlyt kapott a magyar szakszervezetek munkájának, a dolgozók érdekében kifejtett önálló tevékenységüknek bemutatása. Reagan és az nalapító atyák rr A hét 3 kérdése Közelebb hozhatta-e az új arab béketerv a közel-keleti rendezést? Akkora nyilatkozatözön fogadta a marokkói Fez városában ülésezett arab csúcstalálkozó határozatát, az új béketervet, annyi ellentmondó vélemény hangzott el, hogy egyelőre nehéz megmondani: valóban elmozdul-e á holtpontról a közel-keleti válság ügye. Csak néhány jellemző állásfoglalás: Izrael hallani sem akar a béketervről, amely egy palesztin állam létrehozását is magába foglalná — Reagan amerikai elnök nehezményezi, hogy Fezben láthatólag az ő közel-keleti elképzeléseitől eltérő tervet fogadtak el, — Kathafi ezredes éppúgy helyteleníti a fezi döntést, mint a teheráni kormány, — Libanonban is elégedetlenséget okozott, hogy az arab államfők nem követelték kellő eréllyel az izraeliek kivonulását és így tovább. Az arab királyok és köztársasági elnökök kétségtelenül tettek egy lépést Izrael elismerésének szükségszerű és elkerülhetetlen útján, de nyilvánvaló volt, hogy a palesztin állam létrehozásának sürgetése és valamennyi, Izrael által megszállott terület kiürítésének követelése Jeruzsálemben csak visszautasításra talál. Különösen, ha a palesztin állam fővárosának éppen Kelet-Jeruzsálemet jelölték meg... Izrael csak egyenként lenne hajlandó az arab államokkal tárgyai ni. A szalámi taktika szerint... A fezi döntés alapján a palesztin kérdésben közös arab delegációnak kell majd tárgyalni, például az USA-val, — a küldöttségbe választották Jasszer Arafatot is. Ami a Palesztin Felszabadí- tási Szervezetet illeti, Fezben szavakban és külsőségekben (feltehetőleg anyagiakban is) minden elismerést megadtak Arafatnak és a PFSZ delegációjának. Sok arab államfőben minden bizonnyal a rossz lelkiismeret is munkált... Két- három hónapja a kisujjukat sem mozdították, majd gyorsan belementek abba, hogy a PFSZ fegyveres ereje szétszóródjék nyolc arab ország területén. Most megint a támogatás szólamai következnek. Enyhül-e az amerikai szankciópolitika? Főleg a nyugati világban szinte visszafojtott lélegzettel figyelik üzletemberek és politikusok, újságírók és a munkahelyüket féltő dolgozók is, hogy miként alakul Washington és Nyugat-Európa vitája a „földgázát csőért” üzletről. Talán fölösleges emlékeztetni arra, hogy az amerikai kormány, amely már régóta berzenkedik a Szovjetunió és több nyugat-európai ország között létrejött üzlet ellen, a tavasszal konkrét és kemény szankciókat hirdetett meg, most már nem csak a Szovjetunióval szemben, hanem minden olyan nyugat-európai tőkésvállalat ellen, amely hajlandónak mutatkoznék a szibériai gázvezeték építésében csövekkel, turbinákkal, kompresszorokkal stb részt venni. Előbb a Dresser amerikai nagyvállalat franciaországi leányvállalata ellen hoztak intézkedéseket Washingtonban, mert az túltette magát a tilalmon, aztán más francia, olasz és angol cégek következtek. De a nyugat-európai tiltakozás olyan elemi erejű volt, (a jobboldali pártok soraiban is!), hogy a Reagan-kormány- zat láthatólag máris visszakozni próbál. A szankciók súlyosságán enyhített és tárgyalni akar az üzletben részt vevő cégek képviselőivel csakúgy, mint az érdekelt kormányokkal. Jellemző, hogy a konzervatív angol kormány, amelyet igazán nem lehet szovjetbarátsággal és amerikaellenesség- gel vádolni, nem csak a Brown céget bátorította, amely elsőnek szállt szembe az amerikai szankciókkal, hanem további két angol vállalatot is arra utasított, hogy teljesítse a Szovjetunióval szembeni szállítási kötelezettségét. Hja, Nagy-Britanniában több mint 3 millió a munkanélküli, s ha egyes cégek ilyen fontos megrendeléseknek nem tesznek eleget, akkor további ezrek, tízezrek kerülnek az utcára. No, meg az is igaz, hogy a tőkésvilágban kevés dolog szent, de egy igen, s ez az üzlet. Hogyan hat a válság a nyugat-európai országok belső helyzetére? A gazdasági válság újabb és újabb nyugat-európai országokban idéz elő politikai megrázkódtatásokat. Két kisebbnek a példáját említsük előbb: Dániáét és Hollandiáét. Mindkettőben most van alakulóban új kormány, hosszabb-rövi- debb kormányválság után. Az alapvető ok ugyanaz: a gazdasági gondok itt is, ott is rendkívül súlyosak. Dániában van például a legnagyobb arányú munkanélküliség Európában: minden kilencediktizedik dolgozó az utcára került az utóbbi években. Hollandiában szintén igen sok a .munkanélküli. Az üzleti élet pangását pedig az mutatja, hogy rekordszámban jelentenek csődöt a vállalatok, soha ennyi fizetésképtelen cég nem volt Németalföldön. Megfigyelhető, hogy a válság árát a kormányon levőknek kell megfizetniük: Dániában, ahol emberemlékezet óta mindig a szociáldemokraták kormányoztak, Jörgensen miniszterelnök átengedte a terepet egy polgári, jobboldali kormánynak. A konzervatív Poul Schlüternek sikerült koalíciót összehoznia négy párt képviselőiből, de ez a kabinet kisebbségben lesz a parlamentben. Meglehet, hogy nem is lesz hosszú életű... Hollandiában a munkapárt kapta a legtöbb szavazatot — viszonylag. A voksok 30 százalékával 4? képviselői mandátumot szerzett, de ez a kormányalakításhoz kevés... A kereszténydemokraták és a liberálisok együttvéve kormányképes többséghez jutottak. így hát folytatódhat a polgári kormányzás, hiába vesztett szavazatokat és képviselői helyeket az eddigi kormányfő, van egy pártja. Megint csak ő lehet újra a miniszterelnök. Az NSZK-ban az igazi megrázkódtatás • tulajdonképpen csak a hesseni tartományi választás (szeptember 26) után vúrhntó, de a Bundestagban Schmidt kancellár egyelőre határozottan leszögezte, sem az ellenzéki támadások, sem a szabaddemokrata manőverek miatt nem hajlandó lemondá- ni. Ha a jobboldal véget akar vetni a mai bonni kormánypolitikának, vesse fel az úgynevezett bizalmatlansági indítványt az alkotmány előírta formában, azaz úgy, hogy a kormány leszavazása után még ugyanazon az ülésen tartozik új kancellárt el is fogadtatni. De ha az FDP képviselői a szociáldemokratákkal tartanak, akkor nincs többsége a CDU CSU-nak a bonni parlamentben! Egy fogalom mindenesetre vissza-visszatér a válság sújtotta tőkésországokban: koalíció. Két vagy több párt kormányszövetsége. összefogásuk a hatalom megszerzését éppúgy célozza, mint a kormányzás terheinek megosztott viselését. Azok a terhek a válság idején ugyanis csak még súlyosabbak. Pálfy József Ronald Reagan amerikai elnök csütörtökön és pénteken az „alapító atyák” szellemével került perbe az amerikai törvényhozásban: a királyi abszolutizmus elől Amerika.. szabad földjeire vándorolt független telepesek olyan alkotmányt fogalmaztak meg 1789-ben, amely biztosítékokat tartalmaz az ellen, hogy az Egyesült Államok mindenkori elnöke élhessen esetleges diktátort hajlamaival és a törvényhozó testületek akarata ellenére döntsön fontos kérdésekben. Ronald Reagan elnököt csütörtökön és pénteken ennek az alkotmánynak az alapján szavazta le a képviselőház, majd meglepetésre, a republikánus többségű szenátus is. A törvényhozás és az elnök vitája 2,6 milliárd dollár kórul forgott: az amerikai költségvetést kiegészítő törvénytervezetben a Reagan-kormányzat ennyivel akart többet fordítani katonai célokra, mint a jelenlegi honatyák •—, akik viszont egymilliárd dollárral többet terveztek be szociális célokra. A kérdés tehát —■, mégha az összeg nem is jelentős az amerikai katonai költségvetés egészéhez képest — a „vaj, vagy az ágyú” körül forgott, ahogyan ezt Jim Wright, a képviselőhöz demokratapárti csoportjának vezetője megfogalmazta. Az alkotmány szerint az elnök megvétózhatja a törvényhozás javaslatait — Reagan elnök ezt meg is tette. Amennyiben azonban a megvétózott javaslatokat a törvényhozás mindkét háza — a képviselőház és a szenátus — kétharmados többséggel ismét elfogadja, akkor ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok elnökének és a kongresszusnak a véleménye különbözik —, s az utóbbinak a szava a döntő. Ami bekövetkezett, elég ritka esetnek számít. Reagan elnök eddig hétszer élt vétójogával és egy jelentéktelen iigyt kivéve mindig győzelmet aratott. Washingtoni megfigyelők számára nem, volt meglepetés a képviselőházi szavazás eredménye: a demokratapárti többségű képviselőház egészét novemberben újjá választják. A képviselők nyilvánvalóan választóik szándékainak megfelelőn szavaztak. A szenátusban azonban Reagan párthívei vannak többségben —. s novemberben csak a szenátorok egyherma- dának kell választóik elé állniok. A 100 tagú testületben mégis 60-an szavaztak az elnök ellen —, s csak 30-an mellette. Bár az elnöki vétó visszautasításának jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Reagan a „vai, vagy ágyú” vitában intő je1 ót kapott. ..A kortgrers-zv* mindig hallgat az amerikai nénré mondotta ..Tip” O’Neill a képviselőhöz elnöke Az elnöknek ezt elöbb-utóbb tudomásul kell vennie. 2 NÓGRÁD — 1982. szeptember 12., vasárnap t Választás Svédországban Ki oldja meg a dilemmát ? Az eddigi koalíciós kormány í'cje Thorbjörn Fälldin I A szeptember 19-re kitűzött svéd választás szinte „lefutottnak” látszik: a 'közvélemény-kutatás szerint a kormányzó polgári pártokat támogatók tábora folyamatosan csökken, míg a hat éve — több mint négy évtizedes kormányzás után — ellenzékbe szorult szociáldemokraták ázsiója egy 'idője felülmúlja 3 három nagy polgári, pártét, amelyek a legutóbbi választáson egyetlen mandátummal győztek. Olof Palme Szociáldemokrata Pártja, úgy látszik, számíthat arra, hogy ismét kézbe veszi a stockholmi kormányrudat. Van azonban jó néhány óvatosságra intő tényező. Elsősorban az, hogy az, egykor hárompárti kormánykoalícióból még időben kivált Konzervatív Párt szilárdan tartja magát — az idei felmérések szerint — a 25 százalékos szinten. A liberálisokkal és a centristákkal 1976- ban, majd 1979-ben Ismét szövetkezett párt, a jobboldal legnagyobb csoportja tehát még ereje teljében van. A szociáldemokrata vezetés aggodalmait fokozhatja, hogy Svédországban is feltűntek a „zöldek”, a környezetvédelem jelszavával fellépő politikai erő. Ezek, miként azt már az NSZK esetében láthattuk, nem kínálnak átfogó, vadonatúj politikai p ragra ni ot, hanem balról és jobbról átvett elvekkel és tervekkel „egyetlen alternatívának” hirdetik magukat az elmúlt évek növekvő gondjai miatt sokak . által megelégelt hagyományos pártokkal szemben. A svéd alternatívok Miljö Párt néven „futnak”, s a jelek szerint nem rosszul, hiszen a választás előtt hat százalékra becsülik esélyüket. Ennyivel bekerülnének a parlamentbe, s könnyen lehet, hogy éppen á Szociáldemokrata Párt abszolút többségének rovására. Ilyen fordulat esetén Paláiénak bonyolult feladatot jelentene koalíciót fabrikálni a zöldekkel, s még nehezebb lenne aztán gazdaságipolitikai tervei.t végrehajtani. Pedig az ország manapság rászorulna valamilyen nagyszabású terápiára. A jólét mintaállamát mind nagyobb bajok gyötrik. Az egész világon érezhető gazdasági krízis Svédországot sem kerülte el, s az évtizedek alatt kiépített jóléti rendszer most különös gondot jelent. A kivételesen magas bér, a hatalmas arányú adózás, a folyton növekvő közkiadás válság idején nehezen tartható fenn. A magas bérek miatt az egyébként kitűnő minőségű svéd ái'u versenyképessége csökkent. A nagy adózás visz- szafogja az amúgy is kicsi vállalkozási kedvet. A szociális biztonság megkövetelte állami kiadások a tűrési határ fölé emelik a deficitet. Takarékosság, áremelkedés, a bérek fékentartása — ez a mindenkori kormány kézenfekvő gyógymódja, aminek persze nem örül a lakosság. A polgári kabinet pártjai várhatóan e lépések levét isszák meg most a választáson. De, ha győz a Palme-kormány, mit tehetne? A szociáldemokraták az utóbbi időben feltűnően hallgatnak régóta dédelgetett tervükről, amely új tulajdonosi viszonyokat kíván teremteni Svédországban. Eszerint egy bizonyos határon túl minden vállalat profitjára 20 százalékos adót vetnénA ki. A tekintélyes pénzből létrehoznák a bérből és fizetésből élők beruházási alapját. Ebből ' fokozatosan felvásárolnák a magánvállalatok részvényeit: végül ilyen módon az alkalmazottak lassan beleszólhatnának a vállalat gazdálkodásába, tehát növelni lehetne a beruházást, csökkenteni a munkanélküliséget, amely Immár több mint háromszázalékos, s ez ebben az országban nyomasztó rekord. Az elmélet érdekes, a kérdés csak az, hogy ha uz amúgy i.s kedvetlen vállalkozóktól még több profitot vonnak el, növekszik-e majd a tőke beruházási kedve? A polgári pártok szerint már a jelenlegi adózás Is fojtogatja az ipart, amely viszont a svéd jóléti állam alapja. A jólét svédországi szociális hálójába belenyírni azonbah senki nem mer, másfelől a fenntartáshoz nélkülözhetetlen gazdasági fellendítésre senki nem tud csodaszert ajánlani. A dilemma megoldása a feltehetően előretörő szociáldemokraták gondja lesz. Avar Károly /
