Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
A csempegyárlás, befejezéseként kerül sor a késztermék osztályozására és csomagolására. Műszakonként óránkénti váltással Koczur Lászlóné és kollégája négyszáz négyzetméter árut osztályoz a Komhányi Építési Kerámiagyárban. Meglepetés A kínos meglepetés színhelye az ecsegi ABC-áruház, s akinek a kellemetlen perceket szerezték: az üzletvezető. Gondoljuk csak el a pillanatot, amikor egy vásárló eléteszi a friss újságot, az elképedt kereskedő pedig ebből értesül a nem mindennapi tényről: az irányítása alá tartozó kereskedelmi egységben ekkor és ekkor „húsipari termékbemutató” lesz. A jeles eseményt a pásztói ÁFÉSZ igazgatósága fizetett hirdetésben tudatta országgal és világgal, csak éppen az érintett üzletvezetőt felejtette el értesíteni, mint akire nem is tartozik az ügy. Mit tehet ilyenkor a kereskedő? Igyekszik menteni a saját maga és a cége becsületét. Magyarán: az arra a hétre kapott áruból visszatartott egy keveset, hogy a nagy garral beharangozott BEMUTATÓ idején ne legyen üres a pult, mint a kódus tarisznyája. Csakhogy a (titokban) tervezett 'bemutató ettől még nem bemutató. Ahhoz valami új, a megszokottól eltérő, a korábbinál sokkal nagyobb választék kellene. Elvégre, az ehhez hasonló rendezvények éppen azt a célt szokták szolgáim, hogy felhívják a figyelmet. Hogy valamit megkedveltessenek. hogy vevőt szerezzenek egy bevezetendő termékre. Ennyi a történet. S hogy mi a tanulság? Elsőként csak egyre gondolhat az ember; a pásztói ÁFÉSZ-nek nyilván annyi a pénze, hogy a dolgozóit kényelmetlen helyzetbe hozó és a vásárlókat holondító álhirdetésre is jut belőle. S lévén a tagság — tehát a KÖZÖS — pénzéről van sző, ez a tény is megérdemel egy kis figyelmet. Akárcsak egy halk kérdés: vajon mit szólnak a hasonló eljáráshoz a reklámetika szakemberei? — kelé — Szénszállító 4 A nagy szénlelőhelyek kiaknázása érdekében a Szovjetunióban fokozott figyelmet szentelnek a nagy teherbírású szénszállító járművek gyártásának. Egymás után születtek meg a mind nagyobb — 30, 40, 75 tonna — befogadó- képességű változatok, mígnem elkészült a 120 tonna teherbírású óriás is. Ez utóbbi 20 méterre van a talajtól. Egy-egy 2,5 méter átmérőjű kereke 300 kilóval nehezebb, mint egy egész Volga személygépkocsi. A kétvagonnyi terhet szállítani képes járműóriás dízelmotorjának teljesítménye 1000 kW körül van. A 75 tonnás és ennél nagyobb teherbírású szénszállító járműveknél a konstruktőrök elvetették a motor hajtóerejének a kerekekre mechanikus" módon való hagyományos átvitelét A dízelmotor tengelyére egy elektromos generátort építettek, s onnan kapják az járműórfás áramot a jármű kerékagyaiba beszerelt elektromos hajtóművek. Az első tengelyen nincs motor, azzal történik a jármű kormányzása, mégpedig többszörös hidralikus áttétel segítségével. A zord klímájú vidékekre szánt gépkocsiknál fűteni lehet a vezetőfülkét. A szélvédő üveget beépített áramvezető dróthuzallal tartják a megfelelő hőfokon. A motorház fedelét védőburkolattal látják el, s a motorhoz még egy előmelegítő berendezés is kapcsolódik. Az északi területek számára tervezett gépkocsik gumialkatrészei a hatvanfokos fagyot is kibírják. Azokat a változatokat viszont, amelyekkel trópusi vidékeken kell dolgozni, légkondicionáló berendezéssel látják el. Ma már az is egyfajta konstrukciós alapelvnek tekinthető, hogy a legnagyobb típusokat dízelmotor helyett gázturbinával hajtják Mérleg a „gázosoknál" Megfelelően alakult a TI- GÄZ Nógrád megyei Kirendeltségének szervizszolgáltatási és hálózatkarbantartási tevékenysége az, elmúlt fél év során. Földgáz-értékesítési tervüket pontosan hat és fél százalékkal teljesítették túl. Százkilencvennyolc gázpalack bekötését végezték el hat hónap alatt, s ez is szépen túlhaladta a tervezett száztizenegyet. Tevékenységük' során 2375 alkalommal hívták segítségül a szerelőket. Hétszázhuszonhá- rom gázmérőt cseréltek le, részben meghibásodás miatt, de főleg azért mert ezen műszerek lecserélését újra meghatározott idő után előírják. Kilencvenhárom alkalommal végeztek fogyasztói ellenőrzést. Elenyésző számban, de vannak . akik „elfelejtik” befizetni a gázdíjat. Az így felgyülemlő súlyos ezrek a ki- rendeltség gondjait növelik. A kirendeltség feladata — az egyre növekvő fogyasztólétszámmal együtt — növekszik, hiszen Salgótarján, Nagy- bátony, Kisterenye és a romhányd kerámiagyár után hamarosan a fogyasztók táborába léj; Pásztó, Jobbágyi és Romhány. Az olvasók tájékoztatására érdemes megjegyezni hogy a palackosgáz-szolgál- tatást a TIGÁZ-osok helyett a GELKA szakemberei végzik. Igényeikkel, javítási bejelentéseikkel őket kell megkeresni. Pattantyúsajánlatok Több mint egymilliókétszázezer forint eredményjavításra tett vállalást, illetve pótföl- ajánlást idén a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár Pattantyús műszaki szocialista brigádja. Évközbeni felajánlásuk közt szerepel egy technológiai módosítás, amely 100 ezer forint megtakarítást eredményez. Egy alkatrész készítésének újítással vaió módosításából 110 ezer forint spórolás származik, vállalásuk szerint. Termelésben kifejtendő társadalmi munkára is, ráadásként 125 órát vállaltak összesen a csapattagok. Jog és kötelezettség A fejlett szocialista társadalom építésének fontos feltétele a szocialista demokrácia erősítése, az államhatalom munkájának további tökéletesítése. Örvendetes a törekvés, hogy mind több munkás, mezőgazdasági dolgozó, értelmiségi vesz részt közvetlenül a hatalom gyakorlásában, fokozódik az állampolgárok közéleti aktivitása. Esztendőről esztendőre megnyilvánul ez a falugyűléseken, a tanácstagi beszámolókon, a Hazafias Népfront helyi bizottságainak rendezvénj^ein. Legutóbb például a Salgótarjáni városi Tanács elnöke találkozott várospolitikai fórum keretében lakótelepen élőkkel, válaszolt a felvetődő nem kevés kérdésre. Kötelességből tette, ami együtt jár a választott tisztséggel, amely a választók önzetlen szolgálatát jelenti, s érdekeik képviseletét. Mi sem természetesebb annál, hogy például a megye országgyűlési képviselői is rendszeresen számot adnak munkájukról, feltérképezik a környezetüket foglalkoztató kérdéseket, gondokat és igyekeznék azok orvoslásáért a legtöbbet tenni. Azokért tevékenykednek, akiknek bizalmából és aki szavazatai által tisztségükbe kerültek. A legutóbbi tanácstagi választásokon jó néhány választókörzetben léptek a régiek helyébe új tanácstagok. Ha úgy tetszik, a választók minősítették szavazataikkal képviselőjük tevékenységét. S olykor jelentette az új jelölt személye azt is, hogy a korábbi tanácstagoktól — bár azok közéleti munkájukat .jól végezték — még alkalmasabb, rátermettebb, aktívabb személyeket találtak. A különbség csupán ennyi, mert a politikai célok tekintetében eltérés aligha mutatkozhat: a fejlett szocialista társadalom építésének programja valamennyiünk elfogadott, támogatott közös ügye. Köztudott, a szocialista demokrácia elsősorban a tömegek közvetett és közvetlen részvételét jelenti az államhatalom fórumainak munkájában, s egyúttal törvényeink, elveink következetes érvényesítését, a jogok és kötelességek egységét, a szocializmus iránti elkötelezettséget. Jog és kötelezettség! összetartoznak, mint az édestestvérek, s elválaszthatatlan fogalmak a tanácsok testületéiben tevékenykedőknél is. A közelmúltban egy végrehajtó bizottsági ülésen került napirendre a telekhasználat- bavételd díjak mértékének megállapítása. Ugyanaz a testület megközelítőleg egy éven belül hozta erről szóló határozatát, amelyet most hatályon kívül helyezett* Ezzel az építési telkek használatbavételi díját akár többszörösére is emelhetik a végrehajtó bizottság megbízásából az erre felhatalmazott osztályvezetők. Fontos, a közvéleményt érintő és befolyásoló ügyben hozták a döntést, s a több mint tucatnyi vb-tag közül csupán egynek akadt a hosszú távon ható határozathoz véleménye. Holott a testület tagjainak joga a szólás. De Vajon hol van az a pont, amikor ugyanez egyúttal kötelességnek is számít? Azért a kérdés felvetése, mert a sokféle demokratikus lehetőség és fórum hasznosítása sokszor megmarad az igény, vagy a lehetőség szintjén. Nem egy példa akad rá, IWMIIHIIIIIBIUIIIIBBHIUUUIIUIUIIIWHIIIIMIMIII1—IIIHUUIIIWIIIII1MW amikor a testületek tagjai kész tények elé kerülnek, legfeljebb a szavazás során emelik magasba kezüket, híján az alternatívák közötti választás lehetőségének, s olykor csupán formalitásból, mert kész tényeket kapnak, vagy az „egyszerűség” kedvéért a döntés többé-kevésbé a testületi ülés előtt megszületett. A hozzáértés és a demokratikus lehetőségekkel való élés lehetősége természetesen a tanács különböző fórumain is összefügg. Sokszor éppen a kevés információ, vagy a felkészületlenség bénító érzá.e akadályozza a testület tagját, egyébként, meglehet okos javaslatai, vagy aggályai kifejtésében. A megyében a helyi tanácsok igyekeznek ezen a tanácstagok rendszeres informálásával segíteni. De még mindig kevés példa akad rá, hogy a döntés előkészítésének szakaszába bevonnák a tanácstagokat, lehetőség nyílna szűkebb-tágabb összefüggések feltárására. Pedig e vélemények nélkül nem biztos, hogy a legjobb döntés születik, nincs garancia arra, mint az említett példa is bizonyítja, hogy belátható időn belül a legjobb szándékkal hosszabb időre szóló döntést ne kelljen módosítani. Még ennél is fontosabb, hogy e döntéseket el kell fogadtatni, meg kell értetni azokkal, akikre a végrehajtás oroszlánrésze hárul. Ehhez pedig megint meggyőző érvek szükségeltetnek, amelyek egyben mozgósító erejűek, motorjai a cselekvésnek. Népgazdaságunk jelenlegi nehézségei az élet minden területén figyelmeztetnek a közös gondolkodás jelentőségére. Nem kivételek ez alól a tanácsok sem, amelyek anyagi lehetőségei korlátozottabbak a korábbiaknál. Legyen szó új tanterem építéséről, járda kivitelezéséről, sportpálya létesítéséről. Amivel a vékony pénztárca tartalma megtoldható, a. társadalmi összefogás. az önzetlenül végzett közhasznú munka. Ha az állampolgárok úgy érzik, gondjaik a megfelelő fórumok elé kerülnek,- s a lehetőségekhez képest ügyeik intézése megnyugtató módon zajlik, ha tisztában vannak vele, mikor, miért és milyen alkalmak kínálkoznak településfejlesztésre, minden bizonnyal az elsők között ajánlkoznak, hogy kezük munkájával is részt vesznek környezetük gyarapításában. N em kevés a tanácsi testületekben munkálkodó, a köztisztséget vállalók felelőssége. Választóik joggal várják el tőlük, hogy hallassák hangjukat, képességeik szerint vegyenek részt a döntés meghozatalának gyakran szövevényes folyamatában. A kollektív bölcsesség olyan tényező és erő napjainkban is, ami mással nem pótolható! Ezért kötelessége és nem csupán joga e választott testületek tagjainak tapasztalataik közrebocsátása, az állampolgároktól származó és saját, életrevaló javaslataik felvetése. Mert az a társadalmi szándék, hogy minél többen vegyenek részt szocialista államunkban az állami, gazdasági, kulturális munka irányításában, az ügyek intézésében csak ezen az úton járva válhat valósággá. M. Szabó Gyula Kezdő vcnroxiők Nyolcán elmentek Évente vizsgálják a Salgótarjáni Ruhagyárban a kezdő szakmunkások teljesítményeit, keresetét, beilleszkedési gondjait. A tavalyi áttekintés a szokottnál is alaposabb volt, igaz, a frissen munkába állt varrónők is több nehézséggel küszködtek, mint elődeik. Akkor 54 fiatal lány látott munkához a gyárban. Látnivaló volt, hogy — bár harmadikos korukban már dolgoztak szalagon — nehezen szokják a gyári fegyelmet, elmaradnak a minimálisan elvárt teljesítménytől, s hamar kitűnt, hogy elméleti felkészültségük is hézagos. (Sokan alig igazodtak el a szakrajzon, nem ismerték a szabványon szereplő jelöléseket.) Viszonylag legsimábban a gyár jobbágyi telepén indult a fiatalok pályája, a jobbágyi lányok mutatták a legmagasabb teljesítményeket is. Az idő tájt az ottaniaknak egyszerűbb munkák jutottak, ám a jobbágyi szocialista brigád tagjai is vizsla szemekkel figyelték, hogy boldogulnak a kezdők, miben segíthetnek. ‘ S bár mindenféle kudarcra lehet magyarázatot találni, a ruhagyáriak inkább, a hathatós és sürgős intézkedések mellett döntöttek. Módosították például a garantált bérezést — sorolja a megtetteket Rafaelné Ber- ze Erzsébet, megbízott munkaügyi osztályvezető. — A mostani azoknak kedvez, akik az első két hónapot követően gyorsan jutnak az elvárt szintre. Támogatásukat a szalagvezetők feladatkörébe utaltuk, nekik kell munkájukat figyelni, s gondoskodni arról, hogy ne hányódjanak műveletről műveletre. Naponta kell közölniük azt is, hogy az aznapi műveletből mennyit kell megcsinálni' a százszázalékos teljesítményhez. Magatartásuk alakításában a gyári tanulóoktatók kaptak tennivalót. Tartalmasabb volt a szakmunkások idol fogadása is: nem annyira az ünnepélyes külsőségekre, hanem a feladatok, lehetőségek, jogok magyarázatára tevődött a hangsúly. A tavaly Salgótarjánban kezdett 23 varrónőből nyolcán mindenesetre kiléptek. — Miért? — A hivatalos papírokon ilyen okok szerepeltek, mint férjhez megyek, lakóhelyemhez közelebb kaptam munkát, iparengedélyt váltottam ki — mondja Rafaelné Berze Erzsébet. — Nem hivatalosan viszont az erős munkatempóra és a szerény keresetre panaszkodnak. .. — Nagyon jól tudjuk. Ilyen a gyár híre. A tények azonban nem egészen ezt támasztják alá. A 3M szervezés bevezetésekor fővárosi szervezők számoltak utána normaidőinknek, s a tarjáni- aktól függetlenül ugyanarra az eredményre jutottak, ösz- szehasonlítottuk a mi normaidőinket a FÉKON-nal, a Styl Szövetkezettel, a Soproni Ruhagyárral — az övék volt szigorúbb! Az viszont biztos, hogy teljesítmény nélkül egyetlen fillér bért sem fizetünk ki, s alig hiszem, hogy ebből bármikor engednénk. A felmérés kapcsán valamennyi fiatallal elbeszélgettek. Kitűnt, hogy a kezdők zöme jó családi háttérrel rendelkezik, keresetére nincs rászorulva, az amolyan zsebpénz. Ha van jó, ha szolidan csurran-cseppen, akkor sem látnak hiányt. Amint férjhez mennek, alapvetően változik a helyzet —, a pénz fontos lesz. Csakhogy akkor már nehéz pótolni az elmulasztottakat. — Mit remélnek az intézkedésekről? — Mindenekelőtt azt, hogy nálunk maradnak a fiatal szakmunkások — válaszolja a megbízott munkaügyi osztályvezető. — Bízunk abban is, hogy legalább a szalag átlagteljesítményét elérik, .s tevékenyebben bekapcsolódnak a szakszervezeti, az ifjúsági és a brigádmozgalomba. Szentkúti András telepvezetőnek idén kevesebbet fáj a feje, a kezdők miatt, mint esztendővel ezelőtt. — Minden tekintetben jobb a mostani „évjárat” — szűri le a néhány hét alatt összegyűlt tapasztalatokat. — Jó. 15—20 százalékkal magasabb a produktumuk, mint a tavalyiaknak volt, a minőségi próbát is megállják, ami nem könnyű, mert mind a négy szalagon tőkésexportra dolgozunk. Alighanem alaposabb lehetett iskolai felkészítésük. Idén újfajta minőségi bérezést vezettünk be, ez is erőteljesebbem ösztönzi őket a gondosabb munkára. — S a tavalyiak? — Zömük most sem éri el a szalagátlagot. Ecsegi Erzsébet nem ezek közé tartozik, bár produktumával ő maga sem elégedett. Eddig legtöbb havi keresete 2700 forint volt. — Sokszor úgy érzem, van még valami plusz bennem. Fogalmam sincs, miért nem tudom kihozni magamból. Fizetését hazaadja, de amire szüksége van, megveszi magának. Spórolni legföljebb akkor fog, majd ha bekötik a fejét. Tarnóczi Judit az idei garnitúrához tartozik, júliustól dolgozik a gyárban. — Kicsit fárasztó a napi munka, de különösebb gondot nem okoz. Ha kell, többször is megmutatják a műveletet, velünk mindenki nagyon rendes. Hetven-nyolcvan százalék közt teljesít. De többször elérte a százat is. Precíz munkát ad ki a kezéből, javítania egyetlenegyszer kellett. Üdülésre gyűjt, a következőkre pedig úgy egyeztek meg otthon, hogy az előleg Jutka zsebpénze, a kereset nagyobbik fele fölött pedig a szülők rendelkeznek. Az idei szárnypróbálgatók könnyebben boldogulnak —* részint az iskola, részint a gyár jóvoltából. De maguk a lányok is tudomásul vették: a kollégák segítsége mellett saját iparkodásuk is elkél. Szénái Márta NÓGRÁD — 1982. szeptember 12., vasárnap 3
