Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-10 / 212. szám
Az óvatosság is lehet kockázatos Kulcspozícióban Felújítás pro és kontra Ki mit nem tud? Vállalati vezetők körében manapság szinte általános az a vélekedés, hogy a kiugró nyereség a helyi gazdálkodás számára legalább olyan veszélyt rejt magában, mintáz alaphiány, vagy. a veszteség. És, aki megpróbál vezetni egy brigádot, üzemet, akár vállalatot irányítani, meglehetősen gyorsan belátja: egyáltalán nem megalapozatlan ez a vélekedés. Nemcsak azért, mert a vállalkozások a vezetőktől nagyobb felkészültséget, a műszaki, kereskedelmi, piaci ismeretek egyidejű ötvözését kívánják meg, hanem más okok miatt is. Jelenleg a vállalatok nem rendelkeznek megfelelő tartalékokkal. Elsősorban azért nem, mert egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy a tartalékokkal a későbbiek folyamán is szabadon rendelkezhetnek. Így az erőforrásokat lehetőleg mindig felhasználják, ami nem is ütközik különösebb nehézségekbe, hiszen fejlesztési eszközeik, jövedelemnövelési forrásaik többnyire szűkösek. Márpedig kockázatot vállalni tartalékok nélkül, már több mint kockázatvállalás. A bizonyos mértékig egymásnak ellentmondó intézkedések is nehezítik a vállalati vezetők előrelátását, s mindenképpen' óvatosságra intenek. Ráadásul ma még a felügyeleti hatóságok is sok esetben jobban értékelik a folyamatos, zavartalan, az alig-alig, de fokozatosan javuló munkát, mint az ingadozó, ám időszakonként kiugró teljesítményeket. Mindemellett tény, hogy terjedőben van a kockázatvállalás és ez elsősorban a külpiaci hatásoknak köszönhető. Annak például, hogy amennyiben egy vállalat a jelenlegi viszonyok között tovább is exportálni akar, vagy adott esetben növelni kívánja kivitelét, esetleg új piacokra kíván betörni, akkor a kedvezőtlen hazai feltételek miatt szinté a lehetetlenre kell vállalkoznia. A hazai háttéripar ugyanis számottevően elmarad a fejlett országokétól, az anyagbeszerzés hosszadalmas és nehézkes, s kooperáló partnerek egyáltalán nem érzik selejtes munkájuk következményeit. Amíg a répától cukor iesz A cukor karrierje még ma is, amikor az; élelmiszerek jelentősen felértékelődtek, ritkaságnak számít. Az elmúlt három évtizedben ugyanis földünkön a cukortermelés és -fogyasztás nagyjából megháromszorozódott, s napjainkban évente több mint 80 millió tonna! S ha időszakosan változik is a kereslet-kínálat mértéke — és ezzel együtt természetesen a világpiaci ár is —, a korszerű módon való cukor- termelésnek feltétlenül hosz- szú távú jövője van. A répa hosszú technológiai soron fut át, amíg cukor lesz belőle. Az első állomás: átvétel a termelőktől (a cukortartalom és a súly együttes mérésével), azután következik a tisztítás, az úsztatásos mosás. A gyártás első fázisa: a cukorrépa felszeletelése. A ré- pasizeletekből diffúziós eljárással (kioldással) nyerik a cukrot Ezt követően a gyártási folyamat kettéválik. A már cukormentesre lugoaott szelet szárított vagy préselt formában visszakerül a mező- gazdasági üzemekbe, ahol takarmányozásra használják. A cukortartalmú nyers léből pe- dik több fokozatú mészkarbo- nátoe eljárással kiszűrik azokat az anyagokat amelyek nem cukortartalmúak, majd a tisztított cukorlevet bepároló állomáson besűrítve kristályosítják. A végterméket a kristályosítással nyerik. A mellék- termékeket, a melaszt pedig szeszgyári, illetve takarmányozási célokra értékesítik. A cukor tárolására legúiobban óriás betonsilókat használnak, ahonnan azután egész évben folyamatosan elláthatják a csomagolóüzemet. Ilyen körülmények között természetesen növekszik a vállalati vezetők szerepe. Elsősorban rajtuk múlik, hogy teljesíteni tudják, amit vállaltak, vagy amit vállalni kényszerültek. A gond csak az, hogy mindez bizonyos mértékig háttérbe szorítja a tervszerű, előrelátó vezetői tevékenységet, és rá- kényszerít a rögtönzésre, esetenként a kapkodásra, korántsem segíti elő a szervezettebb termelés és gazdálkodás feltételeinek megteremtését. így aztán érthető, hogy bármilyen sokszor is megfogalmazódik a követelmény: a költségek csökkentésének, a takarékosabb gazdálkodás kialakításának szükségessége, a termelés szervezettebbé tételének fontossága, mindez csak kitűzött, de meg nem valósított cél marad már évek óta. A vállalati vezetőknek a napi feladatok mellett egyre kevesebb az idejük és az erejük, hogy távlati intézkedéseket igénylő tennivalókkal is foglalkozzanak. Igaz, hogy ezzel párhuzamosan a gyakorlatban alkalmazott vezetési módszerek, az irányítás technikája is kevéssé korszerűsödik. Sőt, egyes helyeken éppen az ellenkezője történt az elmúlt időszakban. Az egyes vezetők a napi munka sodrában olyan ügyekben is intézkednek, amelyek munkatársaikra hárulnának. Ez meghatározza a közép- és alsó szintű vezeNagy kályhák — Nagy teljesítményű, vegyes tüzelésű kályhák gyártását kezdték meg Veszprém megyében, a Kúp községbeli Egyenlőség Termelőszövetkezetben. A vállalkozás sajátossága, hogy régi kályhák korszerűsített mását készítik el, főleg falusi művelődési házak, nem folyamatosan működő mozik részére, ahol a drága dajfűtést kívánják így felváltani. A szénnel és fával egyformán fűthető kályhákat egyébként a teremtől tők tevékenységét is. Az irányitó munka hatékonysága, eredményessége a kívántnál csak lassabban javul, a módosuló körülményekkel nemigen tud lépést tartani. A megoldás a népgazdasági irányító munka korszerűsítésében és a vállalati vezetésben alkalmazott módszerek fejlesztésében, a szakemberek felkészültségének növelésében egyaránt keresendő. Ehhez belföldön is olyan feltételeket kellene kialakítani, mint amilyenek ma csupán az exportáló vállalatokat kényszerítik igényes munkára. Ha a gazdálkodási hiányosságok miatt bekövetkező pénzügyi nehézségek a mainál súlyosabban érintenék a vállalatokat, ha adott esetben számolniuk kellene a megszüntetéssel, vagy állóeszközeik értékesítéséből kellene kiegyenlíteniük tartozásaikat (ami szintén az egység korlátozott mértékű felszámolását jelenti), akkor feltehetően gyorsabbá válna az alkalmazott vezetési módszerek korszerűsítése is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére tapasztalható némi javulás, ami a kulcspozícióba kerülő vállalkozókészségű, innovativ vezetők személyes érdeme is. Csak a folyamat nem elég gyors. Manapság pedig az idő is mind jobban sürget. A túlzott óvatosság kockázatos... Pichler Ferenc vegyestuzeléssel ben állítják fel, s innen áramoltatják a meleg levegőt a terembe. Ugyanezen az elven működik a nagy teljesítményű öntöttvas kályha azon változata is, amelyet az 1—2 szintes családi házak fűtéséhez ajánlanak. A meleg levegőt itt is ventillátorral juttatják a szobákba, mellékhelyiségekbe. A tapasztalatok szerint 5—600 köbméternyi légterű helyiségek, lakások fűtésére alkalmas a termelőszövetkezet új terméke. Az előzmények A Magyar Államvasutak kisterenyei állomásának főépülete ma már csaknem műemlék, hiszen a hatvan—salgótarjáni szárnyvonal megépítésekor adták át rendeltetésének, több mint egy évszázaddal ezelőtt. Azóta állaga érthetően sokat romlott, s hiába festették, mázolták, javítgatták hosszú esztendőkön át, ez csak szépítő tevékenységnek bizonyult. Tíz centiméter vastagságú már az a ki tudja milyen összetételű festék- és vakolatréteg, amely a ma még mindig jó állapotban levő téglákat fedi, de már nem bírja az újabb terhelést. Meg hiába a jó, stabil falak: az épület, sajátságosán beosztott helyiségei révén nem felel meg már manapság a jelenkor követelményeinek. Az utasforgalom meggyorsítása, a kulturált ott-tartózko- dás lehetőségeinek biztosítása, s egyéb, egyelőre még csak távoli célok tudatából eredő feladatok tették szükségessé — anyagi fedezet híján csak a múlt évben — az állomás teljes rekonstrukcióját. Ez látszólag, 1981. december negyedikén megkezdődött. Csécsei Ernő, akkor még állomásfőnök volt, azóta nyugdíjas mondja: — Jól emlékszem erre a Mikulás előtti napra, mert akkor kellett kiköltöznünk nekünk, s még két családnak az állomásépületből szükség- lakásba. Ami jó, két szép szobánk van és kényelmes is, attól eltekintve, hogy a vizet olyan négyszáz méternyiről kell, kézben: vödörben, kannákkal hordani. Hangsúlyozom, semmi bajom a jelenlegi állapotokkal. De én, mint aki több mint két évtizeden át főnöke voltam ennek az állomásnak, nem a magam, hanem az utasok és a jelenleg szolgálatot teljesítők érdekében is szívemen viselem az ott történteket. Azokat az állapotokat, amelyek azóta vannak. — Miért? Mi aggasztja? — Engedje, hogy időrendben felsoroljam a dolgokat, s aztán megérti... Tehát, 1981. december 4-én kiköltöztünk, a tél derekán, azzal az ígérettel, hogy hozzálátnak a munkának. Ám a Karancske- szi Építő- és Faipari Szövetkezet emberei alig néhányan, csak 1982. februárjának közepén vonultak fel. Azóta amolyan látszatmunkát végeztek, s most semmiféle biztosítékot nem látok arra, hogy december 4-re, egy esztendő elteltével újra visszaköltözködhessünk. Szerintem az év elején felhalmozott építőanyagot: cementet, periitet, kavicsot, homokot már „megette” az idő, vagy tekintélyes részét eltulajdonították. Ami egyébként nem lenne csoda, hiszen a fentebb megnevezett cég emberei május végén levonultak az épületről, s hős?:-, szú heteken át közülük egyeteifalazott kis külön helyiségAz EDZETT Művek szécsénv? gyáregységében készítik a különféle lakatokat, többek között a TUTO ■ és GOGI bi:-{•’n-ági lakatokat, valamint az ajtó- és szekrényzárakat. A gyár eb,’í'n az évben kezdte el a eolinderzárak készítését, amelyeket az asszonyok korszerű ^„1. Oakon készítenek. Almaexport — naponta több mint 200 Megkezdődött az almaexport, a Hungarotonét szervezésében az első 40 ezer vagon friss gyümölcsöt már el is szállították a legnagyobb megrendelőnek, a szovjet partnereknek. Jelenleg naponta 200—250 vagont töltenek meg, főleg jonatánnal, goldennaí Szabolcs, Bács-Kiskun, Zala és más megyék almáskertjeiben, s indítanak a határ felé. A legforgalmasabb átrakóhely a tuzséri „almapályaudvar”, ahol az idén újabb rámpát építettek ki a rakodás meggyorsítására. Szükség van az ütemtervek betartására, hiszen a 30 fokos őszi kánikulában a termés kevésbé vagonnal bírja a szállítás megpróbáltatásait. Mindenesetre a szovjet átvevők elégedettek a minőséggel. A szovjet export mellett a napokban indul az NDK-ha és Csehszlovákiába is az almakivitel. A csehszlovák partnerek tartályládákat küldtek a szállítás menetének megkönnyítésére. A Hungarofruct a tőkésországokban is eladta az első tétel almát: eddig a Német Szövetségi Köztársaság vásárolt, októberben Finnországba küldenek szállítmányt, s szaúd-Arábia is rendelt a starkingfajtákból — a déli népek ugyanis az édes almákat kedvelik. len egyet sem lehetett látni még a környéken sem. Áldatlan állapotok uralkodnak Kis- terenyén. Tények és közbevetések Kecskés Vendel, a MÁV kisterenyei állomásának mostani főnöke: — Csaknem háromnegyed éve, hogy a főépület vasutaslakóit kiköltöztették, bezárták a dohányzóknak kijelölt várótermet, s az egyik, nemdohányzó, hasonló rendeltetésű helyiségbe helyezték át a jegypénztárt. A karancske- szi szövetkezet emberei hosz- szú kihagyás után csak most, néhány nappal ezelőtt: augusztus 24-én jelentek meg nálunk, s hiába, hogy azóta munkájukra panasz nem lehet, sőt mitöbb, úgy dolgoz-^ nak, mintha meg akarnák váltani a világot, ám mi kétségesnek tartjuk, hogy a szerződésekben megállapított október 31-i határidőt tudják-e tartani? Hiszen a forgalom biztonságát jelentő olyan helyiségek, mint a szolgálattevőké, a vezénylőké, még mindig eredeti állapotukban vannak: Mitöbb: a nyílászárók kicserélését meg sem kezdték, márpedig, ha ezt a rossz idő beállta előtt nem tudják befejezni, akkor mi, az utasok egészségének megóvása érdekében nem is engedélyezzük. — A felújítás alatt milyen főbb munkákat végeztek már el a szövetkezet szakemberei? — Koprodukciós filmet forgatott itt a MAFILM, s kérésükre újrafestették az állomásépületet... Ami kívülről tényleg szép, mutatós, ám bent a látvány korántsem hasonló. De nem is lehet olyan, hiszen javában, végre valahára, teljes erőbedobássál munkálkodnak a karancskeszi szövetkezet emberei. Budai József brigádvezetőé a szó: — Május közepén, szó ami szó, tényleg levonultunk, nem sok munka után az épületről. Az itteni hiányos tervdokumentációk végett, amelyek tétlenségre kárhoztattak, más munkákra vezényelt % át a főnökség. S hogy tu- * dunk dolgozni, azt bizonyítja: azóta ugyancsak a MÁV-nak, Somoskőújfaluban, kitataroztunk három szolgálati lakást. felújítottuk a litkei pedagógusházakat, újjávarázsoltuk a KISZ salgóbányai továbbképző központját, segítettük az öblösüveggyár keverőházának alapozását. Higgye el, rajtunk nem múlt volna, hogy problémák nélkül, mellőzve az egymásra mutogatást, fejezzük be október végére a kisterenyei MÁV-épület felújítását. Tovább a vonalon Zsidai Zoltán, a Karancskeszi Építő- és Faipari Szövetkezet elnöke emígyen beszél: — Kétségtelen, a dolgok jelenlegi állása szerint úgy tűnik, mintha nem tudnánk eleget tenni a szerződésben vállalt kötelezettségeinknek. De —, s ezt .hangsúlyozom! — mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a hamarosan bekövetkezendő őszi, téli időkben se a vasutasokat, se az utazóközönséget nehézségek ne érjék. — A pillanatnyi helyzet nemigen erősíti meg szavait. — Nézze! Meglehetősen sok huzavona volt főleg a belső átépítések terveit illetően a MÁV részéről. Még mind a mai napig is vannak olyan, mondjuk belső, villamossze- relési rajzok, amelyek nincsenek a kezünkben. Ám ennek ellenére ígérjük, hogy rajtunk nem fog múlni az október végére tervezett átadási határidő. Kisterenyén naponta ezer- ötszáz-kétezer utas fordul meg. s szemlélheti az ottani átépítési-felújítási munkák alakulását. Tény: eddig nem fukarkodtak az elmarasztaló jelzőkkel, de hát —, s ez igazság —, a külsőségekről nem lehet az igazságnak megfelelő konzekvenciákat levonni. Bélán László, a szövetkezet műszaki vezetője mondja: — A hiányos tervdokumentációkon kívül, az épület megbontásakor derült ki, hogy az öreg épület, födém- szerkezete is elavult, ki kell cserélni. Mi ezt, további komplikációk és esetleges „időeltolódások” végett, a saját szakállunkra építettük át, kifogástalan minőségben, MÁV-tervek nélkül. Ezt követően, most már vélem, sínen vagyunk. És ha a MÁV biztosítja a még hiányzó tervdokumentációkat és a mi munkánk végzésének feltételeit, október végére megtörténik az épület átadása. — Most láttam, teljes erővel dolgoznák. Nem idéz-e elő ez a hajrá majd szervezési gondokat? — ... Ha a brigádvezető által említett munkákat ilyen rövid idő alatt, cseppet sem nagyobb létszámmal megtudtuk valósítani, akkor ehhez sem férhet kétség. . — Hátha még bizonyos időkben nem festettek volna a MAFILM-nek... ’ — Nézze! Dolgozóink ezt szabad szombaton és vasárnap dldották meg, ami a tervek hiánya miatti tengés-len- gést még hétköznap sem befolyásolta volna. * Kettőn áll, természetesen a vásár. Hosszas fejtegetés nélkül a kisterenyei állapotok egyáltalán nem megnyugtatóak. Bár lehetséges, hogy á karancskeszi szövetkezet dolgozói, ha a MÁV is segíti őket, beváltják ígéretüket. Csak sajnos, rövidnek tűnik a tétlenül töltött tizenegy hónap utolsó hatvan n^iya,.. Karácsony György Munkahelye az út minden brigádunk tagjává foAz év bármely Szakaszában — télen, nyáron — egyaránt vágyódnak az emberek a ki- kapcsolódásra, hogy a hétköznapok feszített munkatempóját félretéve kellemesen töltsenek el egy-egy napot a szabadban, strandolással, vagy éppen a téli sportoknak hódolva. Az előkészületek után, az indulás pillanatában felpörög az Ikarus 260 típusú autóbusz motorja és k tgurul az országúira. A volán biztos őre Csuka József a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár autóbusz- vezetője. — Augusztus 18-án múlt 30 éve, hogy a tűzhelygyárban dolgozom. Tizenöt évesen a készáruraktárban tűzhelypakolóként kezdtem — emlékszik vissza. — A vágyam 1961- ben teljesült, a gyári busz sofőrje lettem. Azóta egyre zsúfoltabbak lettek a programok, nyáron szinte mindennap úton vagyok. Ennyi idő alatt majd gadott... Húsz év telt el a volán mellett. Az autóbusz műszerfalát ékesíti a 250 ezer kilome ter balesetmentes vezetésért kapott elismerés. — A régi Ikarus 30 típusú autóbuszt 1975-ben cserélte ki a gyár a modern kényelmes, panoráma buszra. Munkaköröm állandó kötöttséget ielent. De mindezt kárpótolja a sok látnivaló. Elmondhatom magamról. hogy már kétszer végighaladtam Magyarország útjain, szebbnél-szebb tájain, ahová gyakran visszatérünk... Nem csak az országút, a sebesség és a kilométerek töltik ki munkaidejét. Menetleveleket ír. ha kell szerel és végül kitakarítja, rendben tartja a buszt. A gyár dolgozói szívesen indulnak vele útnak. Jól ismerik és szeretik, aki annak örül ha hazafelé a fáradtságot elfeledve, jókedvűen énekeinek utasai. T. Zs. NÓGRÁD - 1982. szeptember 10i, péntek 3
