Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-10 / 212. szám
Gulay István Tűnő idők tanúja Szurcsik János vallomása életről, emberről, művészetről A szobrász drámája (F. B. emlékére) ISMERŐS ARCOK NÉZNEK, vagy rejtőzködnek előlünk a lapokon. Fej- és váll- kendőbe burkolózó öregasszonyok, megtiport sorsú öregemberek, s elvétve egy-egy fiatal férfi, nő, "gyerek. A képek hangulata zömében komor, hiszen dráma sűrűsödik mindegyikben. Még az eltérő asszociációkhoz tapadó, olyan című művekben is, mint a Dinnyeevők, az Árusok, vagy a Gyűlésen. Az utóbbit különösen jellemzőnek érzem Szurcsik János művészetére. A Gyűlésből pontos képet alkothatunk emberi, művészi magatartásáról, józan, reális szemléletéről, ábrázolás- módjáról. Szurcsik nem rejtvényeket szerkeszt, hanem mindenki által érthető, átélhető alkotásokat, lendületes, expresszív vonalvezetéssel. További hervadhatatlan érdeme —, melyet megnyitójában Lóránt János festőművész külön hangsúlyozott — a világunkban ritkuló, de nála meglevő erkölcsi, esztétikai érték: az őszinteség — ahogyan korunkról szól. — A megnyitó szép számú közönségének itt, a nagybá- tonyi Bányász Művelődési Házban tetszettek a művei, ezt szavakban is kifejezték. Többeknek is feltűnt, hogy előszeretettel ábrázolja az idős embereket, különösen asszonyokat. Mivel indokolja ezt a — talán nevezhetjük így — vonzódást? — Érzelmileg. Bizonyára hat rám a részvét. ötvenegy évemmel magam is a múlandóságon kesergem, s ezt a múlandóságot veszem észre az öreg embereken, a távozás érzete érint meg engem is. Ügy vélem, az élettapasztalat, a keserűség, maga a megtett életút az idősebb ember mozgásán, arcán jobban kiütközik, ily módon jobban megragadható a számomra. Szeretem az idős házakat, öreg tárgyakat, egyszóval mindent, ami régi. Megtámogatják az embert, biztonságérzetet adnak. Meggyőződésem, hogy a jövőt is úgy lehet jól megélni, ha az ember a múltját is becsüli. — A jugoszláv határ melletti Hercegszántón született, családjában nincs előzménye a képzőművészeti pályának. Ennek ellenére festőművész lett. Hogyan emlékezik erre? — Baján jártam középiskolába, s 1947-ben Rudnay Gyula lejött a városba és képző- művészeti szabadakadémiát alapított. Mint nyugalmazott főiskolai rektor, afféle kis főiskolát kívánt csinálni a környék paraszt és munkás érdeklődőinek, fiataljainak. Addig csak rajzolgattam, ott azonban elhatároztam, hogy a képzőművészpályát választom. Segített benne, hogy a képzőművészeti főiskoláról tehetségkutató körúton lent járt Koffán Károly és Ben- cze László, akik többek között az én munkáimra is felfigyeltek. Ez 1949-ben történt. Meghívást kaptam először a Derkovits-kollégium, majd a főiskola felvételijére, s mindkét helyen megfeleltem. Így otthagytam a gimnáziumot, hatodik osztályban. — Otthon aligha örültek ennek. — VALÓBAN NEM AKARTÁK megérteni elhatározásomat, de nagyon nagy kedvem volt. Rudnay mester is vérig sértődött, hogy egy csomó növendéke elment, ősem tudta megérteni elvágyódásunkat. Azt hitte, rosszul foglalkozott velünk, a kelleténél kevesebbet adott nekünk. De tiszta szívvel mondhatom: a főiskolán nem találtuk azt a légkört, szellemiséget, emberséget, mint amit az ő szabadiskolájában. Olyan nagy hatással tudott beszélni a művekről, a művészpályáról, mint senki más. — 1956-ban végezte e! a •főiskolát Főnyi Géza és Domanovszky Endre növendékeként. Ismert az is, hogy művészetét a szakemberek a vásárhelyi iskolával is kapcsolatba hozzák, s így említik a pásztói születésű Cso- hány Kálmánt is... — A mi generációnk — tegség” amelynél különböző tikkek váltakoznak egymással, például a pislogás, a grimaszvágás, fej mozgások és testrángások. Ennek oka feltehetőleg a központi idegrendszer zavara, ahogy azt a New York-i pszichiáterek, Elaine és Artur Shapiro megállapították, és rámutattak arra a tényre, hogy a tourette-betegség az egypetéjű ikrek esetében egybehangzóan lép fel. Ez a zavar jól kezelhető. dig Magyarország csak egyszer 1975-ben’ szerzett elismerésre méltó helyezést: harmadik díjat. A magyar fiatalok azóta sok nemzetközi pályázaton szerepeltek sikeresen. Remélhető, hogy ez az érdekes témájú pályázat felkelti a magyar ifjúság érdeklődését, és ezen is kiemelkedő helyezéseket érnek el. Németh Jóska, Novák Lajos, Szalai, Csohány stb. — tényleg mind megfordult Hódmezővásárhelyen. A városban szerették a művészetet. Beléjük oltódott a korábbi nemzedékekből, Tornyaiék- tól. Szerettek volna szinte mindenkit letelepíteni, de anyagi okok miatt ez csak részben sikerült... Egyébként Csohány Kálmánon kívül még egy nógrádi képzőművészt megismertem, jóval korábban Baján. Iványi Ödön fiatal tanárként rendszeres vendége volt Rudnay Gyula szabad- akadémiá j ának. — A nagybátonyi Bányász Művelődési Házban 1968-ban helyezték el Történelem (Fény, árnyék) című pannó- ját, vagyis nógrádi kapcsolatai meglehetősen régiek. Szerepelt már a megyében tárlaton ? , — Kollektív tárlatokon; néhányszor a salgótarjáni tavaszi tárlaton, egyszer a hetvenes évek elején Nagybá- tonyban. Olykor képzőművészeti zsűrik tagjaként is eljutottam a megyébe. Ügy érzem, a nógrádi kollégákkal jő kapcsolataim alakultak ki. — Festőművész, szeptember 22-ig látható nagybátonyi tárlatán, mégis kivétel nélkül grafikákat mutat be. Miért? — Praktikus oka: ilyen anyagot egyszerűbb összeállítani. szállítani. Am az az igazság, hogy nagyon szeretek rajzolni, a rajzot a mesterséghez tartozónak tartom. Ha egy jó témát látok, azt először lerajzolom. Ezért aztán budapesti kiállításaim mindegyikén grafikákat is kiállítottam. Nagybátonyban pedig van egy pannóm, s úgy gondoltam, tíz-egynéhány festmény mindenképpen eltörpül mellette, míg a rajzok másik oldalamat mutathatják meg. — Ifjú ember korától városi, művein mégis falusi figurák láthatók... — Mert azt a világot ismerém, azokat az emberi viszonylatokat megéltem, otthon vagyok bennük, vonzódom hozzájuk. Hiszem, hogy a paraszti világ — noha leszűkített — felmutatásával is lehet fontosat, általánosat mondánk Nagyon foglalkoztat az embernek a természettel való közvetlen kapcsolata, küzdelme, s ez a falusi életben ragadható meg. A városi emberében kevésbé látható, ugyanakkor a? életét is kevésbé ismerem. Szurcsik János elismert művész: az elmúlt két évtizedben megkapta a Munkácsy- díjat, a SZOT-díjat, az Érdemes művész címet. Budapesten él, a szombathelyi tanárképző főiskolán hetedik éve tanít. Kapcsolata szülőfalujával szoros és állandó. Művelődési házának grafittót készített, most pedig két szek- kón dolgozik. — Vannak szívügyeim — mondja a művész. — Olyan nyugodt körülmények között, mint eddig, szeretném azokat megvalósítani, sokat rajzolni, 'festeni. EHHEZ KÍVÁNUNK Szurcsik Jánosnak egészséget, sikert. A nagybátonyi Bányász Művelődési Házban látható tárlatát pedig mindenkinek szíves figyelmébe ajánljuk. Maradandó élményt jelent. Sulyok László Izomrángások, és pislogás grimaszok Az önkéntelen izomrángásokat tikknek nevezik. Kevésbé ismeretes az a tény, hogy az orvosok a böfögést, ugatást, krákogást és nem oda illő kifejezések beteges ismételgetését is a tikkek közé sorolják. A tikkes gyermekek részarányát 14—24 %-ra becsülik. A legtöbb tifck átmeneti és rendszerint nem tart tovább egy évnél. Az esetek mintegy két és fél százalékában azonban kifejlődik a „tourette-beAZ IFJÚSÁG AZ ELEKTRONIKA KORÁBAN Ez a címe és témája a genfi Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) pályázatának, amelyet 155 tagországában élő fiatalok számára írt ki. A pályázat részleteit, a részvétel feltételeit az Univerzum 1982,8. száma közli, amely már kapható az újságárusoknál Az ITU négyévenként ír ki nemzetközi pályázatot EdA műteremben, akárcsak a templomokban, egyenletesen világos volt virradattol sötétedésig. Keleti fekvésű lévén, egész nap nem tört be eleven napfény. A tágas, magas helyiségből egy kisebb leválasztott részben tartotta az agyagot, sa- mottot, gipszet, drótokat, deszka- és lécdarabokat, mindazt, amiből a szobrok lelke is lett. Afféle oltár mögötti zug volt ez, ahová a papok a leesett fejű, letörött kézfejű szenteket, madonnákat, angyalokat dobták, ahol a felmosórongyot, gyertyacsonkokat, az évente egyszer használt betlehemi jászolt tartották. Ma már kevés ilyen műterem van, a szobrászok mosókonyhákban, garázsokban, bérelt kertekben, mindenütt dolgoznak, olyan helyeken, ahová tetszés szerint bekukucskálhat, sőt beronthat a nap, buján, hamisan, csábítón, kibillentve a művészeket alkotó állapotukból. A szobor, akárcsak a növény, a fény felé hajlik; mondhatnánk: deformálódik. Ugyanígy a művész is — a klasszikus. Az, aki kezdettől hiszi, nem alkothat mást, csak tökéleteset. Épp a fény megzabolázá- sára az ablakok fejmagasság fölött nyíltak. A magas belső párkányon olyan gipszvázlatai álltak, amikben furcsamód épp a hibát, például a far si-kerületlenségét, a váll torz voltát vagy a mellkas silányságát szerette. Olyanok voltak, mint a természet baklövései — noha valódiak, nem igazak: nem egészségesek sem formájukban, sem lelkűkben. Mégis: némi szégyenérzettel keveredett erős szeretet fűzte hozzájuk. De arra soha nem gondolt, hogy ezeket még há csak magának is, bronzba öntesse. Egy kis fotelban gubbasztott. Az ablakpárkányon sorakozó „falu hibásait”, „falu bolondjait” nézte. Medgyessy teremtményei, gondolta, mind egészséges magyarok. Az én szobraim nem annyira azok, nem olyan nagyok belül, mint az övéi. Nem mondhatom magam boltozatos, alföldi méretű léleknek. Egy utcaseprőben démonibb vágyak, dosztojevszkijibb indulatok viharzanak, mint az én leghíresebb szobraimban. Ezek a nyomorékok, függesztette szemét az ablakban élő gipszfigurákra, lánglelkűb- bek, mint az én sovány, inas Petőfim. A természet hazardíroz, én soha. Nem ismerte azt a fajta, testét-lelkét abroncsba szorító feszültséget, ami úrrá lett rajta. Szinte a részegségig gyöngének érezte magát. Meg akarta fékezni csapongó gondolatait. Meg akarta védeni magát tőlük. Magyarázkodott: nem csináltam szobrot sem tréfából, sem mámorosán! Nem készítettem senkiről karikaturisz- tikus portrét. önmagamat sem gúnyoltam ki soha... Nem, nem" azért, mert nem mertem! Védekezett tovább: nem tartozik senkire, mit vél, mit érez, tépelődik-e vagy sem — a szobrai, azok beszélnek az emberekhez helyette. A csupa- csont Petőfi-szobor. Eszébe jutott, hogy annak is megvan a gipsze, ott hátul, az elkerített részben. Gipsz és víz. Melegség öntötte el. összeszorult a szíve. Látni szerette volna Petőfit gipszből és vízből! A testét, lelkét. Feltápászkodott volna, hogy hátra menjen, de az agyában láng lobbant, mintha megpörkölte volna a koponyacsontját... Féloldala fölött elvesztette az uralmát. Megbénult. A láz megszűnt benne. Ismét hidegen gondolkodott. Tudta, hogy agyvérzés érte. Az ablakpárkányra pillantott — gyűlölettel, szemében az ellenkezés, az akarat vad szikrájával. Hazárdjáték áldozata lett, aki sosem hazardírozott. Ügy érezte, mintha felelőtlen, rossz szobrász kotyvasztotta volna élettelen, béna, együgyű anyagból, gipszből... Csengett a telefon, keresték. A párizsi Pantheon Párizsban, a Sorbonne egyetem körayékén emelkedik a Panthéon hatalmas épülete. 1764-ben XV. Lajos utasítására Saufft építész terved alapján kezdték építeni, Párizs védasszonyának, St Genovévának a tiszteletére. 1791-ben aa alkotmónyozó nemzetgyűlés határozata alapján Panthéon lett a neve, s úgy döntöttek, hogy ide temetik a nemzet nagy halottjait. A forradalom tztáni évtizedekben hol templom, hol ismét Panthéon volt, míg végül iß Victor Hugo 1885-ös temetésekor a francia kormány döntése alapján végleg Panthéon lett ez az épület. Gigantikus méretek jellemzik: 110 méter hosszú, 82 méter széles, a kupola magassága 83 méter. Alaprajza a görög kereszt formáját követi. A Panthéon kriptájában a francia történelem nagyjai nyugodnak: írók, művészek, politikusok, katonák, a francia ellenállási mozgalom harcosai. Itt alussza örök álmát Mi- rabeau, Voltaire, Jean-Jacques Rousseau, Victor Hugo, Lannes marsall a napóleoni idők katonája. Itt nyugszik Sadi Carnot, Franciaország meggyilkolt elnöke, Émile Zola, Louis Braille, a vakok írásának kidolgozója, két nagy fizikus: Jean Perrin és Paul Langevin, továbbá Victor Schoelker, aki eltörölte a rabszolgaságot a francia gyarmatokon, Jean Jaures politikus, akit az első világháború előestéjén gyilkoltak meg, Félix Ebemé fekete bőrű francia gyarmati politikus, aki 1940-ben csatlakozott a Szabad Franciaországhoz. KOSSUTH RADIO: *.35: Kander zenés játékaiból 9.00: Népdalok 10.05: A csudálatos Mary 10.'29: Most visszacsókold 10.34: Beethoven: F-dúr vonósnégyes 11.00: Csak a címe ismerős... 12.45: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 13.39: A hamburgi Monteverdi kórus énekel 13.57: Grószika meséi 15.03: Verbunkosok 15.30: Hétszín virág 16.06: Húszas stúdió 17.05: Újdonságainkból 17.30: Magánerőből 17.55: Liszt: Mazeppa 19.15: Leoncavalló: Bajazzók — részlet 19.30: Hídfők a végtelenben 20.30: Operettkedvelőknek 21.30: Fűtől fáig a Hortobágyon 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Üj Zenei Újság 23.05: Szimfonikus zene 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RADIO: 3.40: Slágermúzeum 9.18: Háttérbeszélgetés 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Tánczenei koktél 12.40: Népi muzsika 13.15: Nyolc rádió — nyolc dala 14.00: A Petőfi rádió zenedélutánja 17.30: ötödik sebesség 18.35: Könnyűzene trombitára 18.50: Közvetítés az FTC—Videoton bajnoki labdarúgó-mérkőzésről, és a kötöttfogású birkózó VB-ről 19.55: Régi nóta, híres nóta 20.35: A Los Paraguyaos együttes felvételeiből 21.00: Sokféle... 22.00: Ritmus! 22.30: Nem szentírás! 23.20: A tegnap slágereiből Miskolci stüdio: 17.00: : Hírek, időjárás, műsorismertetés. 17.05: Péntek este Észak-Magyarországon. (\ tartalomból: Hozom-viszem szolgálat Putnokon. — Egészségügyi ellátás falun. — Kincsesbnlt Miskolcon. — Hétvégi programajánlat) Szerkesztő: G Tóth Ferenc, telefonügyelet: 35-510. 13.30: É?zakmagyarországi krónika. (A KISZ Miskolc városi bizottsága a KISZ- szervezetek városi szintű társadalmi munkában való részvételéről tárgyal. — Sajtótájékoztató az őszi vetőmagellátás helyzetéről Miskolcon.) 18.25—12.30; Láp- és müsorelőzetes. TELEVÍZIÓ: 9.20; Tévétorna 9.25: Iskolatévé Az Iskolatelevízió új sorozatainak bemutatása pedagógusok részére 9.50: Lottósorsolás — 36. hét 10.05! Magyar nyelv (Alt. isk. 4. oszt.) 15.30: Iskolatévé — Hogyan tanítok tv-vel? 16.20: Hírek 16.25; Megtorlás — magyarul beszélő csehszlovák film 17.45: Reklám .17.55: Találkozások A pécsi körzeti stúdió útifűm je 18.20: Postafiók, 250. 18.35: öt perc meteorológia 18.40: Súlyos pillanatok Szovjet rövidfilm a súlyemelésről 19.00; Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Delta 20.25: Szerkesztette: Búzáné Fábri Éva 21.25: A fele sem igaz! 21.55: A hét műtárgya 22.00; Fiatalok órája 23.00: Tv-híradó, 3. 2. MŰSOR: 20.00; Egy asszony — magyarul beszélő olasz filmsorozat VI12. rész 21.00: Öt perc meteorológia 21.05: Tv-híradó, 2. 21.25: Reklám 21.30: Atlétikai Európabajnokság közvetítése Athénből BESZTERCEBÁNYA: 16.55: Csehszlovákia— Szovjetunió jégkorortg- mérkőzés 19.20: Időjárásjelentés és műsorismertetés 19.30; Tv-híradó 20.00; Forró szél. Jugoszláv tv-filmsorozat, 5. rész 20.55: Részletek Kálmán Imre operettjéből 21.45: Ez történt 24 óra alatt 22.00: Zárt ajtók mögött, kanadai filmsorozat 22.50: Atlétikai EB. Közvetítés Athénből 2. MŰSOR: 20.00: Hála és tisztelet. Gálakoncert pedagógusoknak 21.15; időszerű események 21.45: P. O. Hviezdoslav: Gábor Vlkolinsky. Tv-játék 22.55: Tükröződés. Folkmuzsika MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7,: Lándzsák hajnalban. Színes angol történelmi kalandfilm. — Balassagyarmati Madách: Fél 4-től. Vadölő. Színes NDK kalandfilm — Jobb ma egy nő, mim tegnap három (16). Színes, szinkron tZált francia filmvigjáték — Pásziói Mátra: Honda lovag. Színes, szinkronizált japán film. — Kétsig; Egy pisztoly eltűnik. Színes, szinkronizált szovjet bűnügyi film. — Szécsényi Rákóez1: Katonadolog. Színes. szinkronizált szovjet filmdráma. — Érsckvad- kert: Hárman a slamasztikában. Színes, szinkronizált amerikai film vígjáték — Nagyloc? Ez Amerika (16). Színes, hangbomondá- sos amerikai dokumentumaim. 4 NÓGRÁD - 1982. szeptember 10., péntek
