Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-21 / 221. szám

Rendkívüli kongresszust tart az SPD Strauss nem hajlandó Genscherrel kormányozni A Német Szociáldemokrata Párt mintegy két héten belül rendkívüli kongresszust tart — jelentette be vasárnap bon­ni sajtóértekezletén Willy Brandt, az SPD elnöke. A döntéssel kapcsolatban, amelyet az SPD párttanácsá­nak vasárnapi ülésén hoztak, Brandt közölte: a szociállibe­Az SPD k/lpolitikai cél­jairól a határozat így fogal­maz: „a némét szociáldemok­raták elkötelezik magukat az enyhülési politika folytatása mellett. Támogatják az olyan elszánt fáradozást, amelynek célja, a Kelet és a Nyugat közötti bizalom ismételt meg­teremtése. A fegyverzetkorlá­rális koalíció felbomlása után' tozásnak csak akkor van esé­az SPD-nek újra át kell gon­dolnia követendő politikáját. A szociáldemokrata párt a jövőben még határozottabban fog törekedni a békemozga­lom és a „Zöld párt” meg­nyerésére, visszahódítására. Az SPD párttanácsa hatá­rozatban sürgette idő előtti országos választás megtartá­sát. A párttanács figyelmez­tette a nyugatnémet közvéle­ményt: a Kohl, Genscher és Lambsdorff által tervezett, új konzervatív gazdaság- és tár­sadalompolitika a társadalom lye, ha újra erősödik az együttműködést akaró politi­kai szándék. Az NSZK min­den kancellárjának kötelessé­ge, minden tőle telhetőt meg­tenni annak érdekében, hogy ne legyen szüksége további rakéták telepítésére német földön." A párttanács ülésén felszó­laló Schmidt kancellár két okkal indokolta azt, hogy a szociáldemokraták a végsőkig fenn akarták tartani az FDP- vel való szövetséget. Először a szociálliberális koalíció fel­széles, szegényebb rétegeire bomlása mély választóvonalat fogja hárítani a gazdasági tér- jelenthet a nemzetközi kap- heket. csőlátókban. Másodszor, ha­A Pánhellén Szocialista Mozgalom küldöttségének látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására szeptember 16—20 között lá­togatást tett hazánkban a Pánhellén Szocialista Mozga­lom (PASZOK) küldöttsége, Kosztasz Tornász és Dimitrisz Kusztasz, a PASZOK Kül­ügyi Bizottságának tagjai. A görög vendégekkel megbeszé­lést folytatott Horn Gyula, a KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője és Pálos Ta­más, a KB agitációs és pro­pagandaosztályának helyet­tes vezetője, Kölcsönösen tá­jékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, s áttekintet­ték a nemzetközi élet, külö­nösen az európai béke és biz­tonság időszerű kérdéseit. (MTI) sonló fordulat következhet be az NSZK gazdasági és szo­ciális viszonyaiban is. A legújabb jelentések sze­rint hétfőn három párt szint­jén kezdődnek meg a tárgya­lások kisebbségi szociáldemok­rata kormányának megbukta­tásáról és Kohl kancellárrá választásáról. Ezeken a CDU-t Kohl és Gerhard Stol­tenberg, a CSU-t Franz Jo­sef Strauss és Friedrich Zim­mermann, az FDP-ét pedig Genscher és Wolfgang Misch­nick képviseli. Strauss vasárnapi tv-nyi- latkozatában kijelentette: ki­zárólag egy tiszta keresztény uniópártokból álló kormány­ban hajlandó elvállalni az al- kancellári, külügyminiszteri posztot, egy Kohl—Genscher- kormányban nem kíván részt- venni. Horst Ehmke, az SPD par­lamenti frakciója helyettes el­nöke kijelentette, hogy az uniópártok csak Schmidt megbuktatására akarják fel­használni az FDP-t. A Schmidt illeni, péntekre vár­ható konstruktív bizalmatlan- sági indítvány után azonban a CDU—CSU abszolút több­séget szerezhet egy új vá­lasztáson, 1 és azonnal Strauss válthatná fel Genschert a kormány második posztján. Ehmke közölte: amennyiben a Schmidt elleni konstruktív bizalmatlansági indítvány ku­darcot vallana, a kancellár rögtön felvetné a bizalmi kér­dést, hogy így segítse elő az idő előtti országos választás kiírását. (MTI) Akikért a harang szól Oradour, Lidice és Auschwitz idején még nem volt televízió. Most viszont öt konti­nensen családok tízmillióit szögezte székük­höz a látvány, amint a közönyös-kérlelhe­tetlen kamera végigpásztázott két bejrúti pa­lesztin tábor, Szabra és Satila halálos görcs­be merevedett áldozatain: férfiakon és asz- szonyokon, gyermokeken és öregeken. Az iszony egyszerre kúszott be a békés otthonokba Szibéria már az őszelő derét le­helő tájain, Kalifornia örök tavaszt bóloga­tó pálmái alatt és a vén Európa meghosz- szabbodott nyarának szokatlan szikrázásá­ban. A döbbenet sokkja mintegy összege- ződött, néhány másodperc múltán dühhé, fel­háborodássá lényegült, majd a harag és a gyász sajátos elegyeként hömpölygött ki a felhőkarcolók és vityilók, a luxusvillák és lakótelepek ablakain, hogy — a szó szoros értelmében — elárassza a főidet. Ez az áradat hatalmas erőnek bizonyul­hat. Talán elegendőnek ahhoz, hogy most már végre lefogja a gyilkosok kezét. A vi­lágszerte megkondult gyászharangokénál ma egyetlen hang bizonyul erősebbnek: a száz­féle nyelven felharsanó kiáltásé: „elég volt!” Kik követték el a bejrúti tömegmészár­lást? Haddad őrnagy zsoldosai? A Básir ha­lála miatt vérbosszút lihegő Gemajel-klán martalócai? Vagy mások? A választ nem tudjuk és talán soha nem tudjuk meg. A holtak hallgatnak. Az élők kötelessége, hogy szóljanak, sőt, kiáltsanak érettük. A világ nem tudja, kik a közvetlen tet­tesek, de tud valamit, ami ennél sokkal fon­tosabb. Azt, hogy kik a felelősök a mészár­lásért! „Vajon — teszi fel a kérdést az ABC című nagy spanyol polgári lap — a jogta­lanul és gyanús gyorsasággal bedübörgő iz raeli páncélosok miért hagyták nyitva a nyug at-bejrúti palesztin tábor keleti bejá­ratát? A tettesek pontosan tudták, hogy a két tábor — védtelen!” „Washington —mon­dotta Enrico Berlinguer Szicíliában, az Uni­ttá fesztiválján — rendre megvétózta az ENSZ Izrael-ellenes határozatait és sosem szüntette meg a Tel-Avivnak nyújtott gaz­dasági, katonai támogatást.” Ez a két idézet a mészárlás hátterének lényege. Izrael nélkül nem hajthatták volna végre véres gaztettüket a gyilkosok és Wa­shington nélkül az izraeli páncélosok nem lehetnének Libanonban, „Begin és Sáron mondjon le! Bejrút a mi bumerángunk, Libanon a mi Vietnamunk!” — kiáltották az izraeli parlament elé vo­nuló tüntetők. Ez az az eset, amikor a lélekharang komor kongása felérhet egy harci riadóval. Harmat Endre Mongol vendégek Rétságon A hagyományos megyei szo­lidaritási hónap eseményeként ritkán látott távoli országból érkezett vendégeket fogadtak tegnap Rétságon. Famdangin Tömör-Ocsir a Mongol Nép- köztársaság budapesti nagy­követségének titkára és Szúrn­ia Batzana követségi atasé lá­togatott a járási székhelyre. A vendégekkel a nagyközségi ta­nács épületében találkoztak a település párt és állami veze­tésének képviselői-. A követség munkatársait elkísérte Marczi- nek István, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának titkára. Ludányi László a tanács megbízott elnökhelyettese rö­vid tájékoztatót tartott Rétság közeli múljáról, jelenéről és jövőjéről. A kora délutáni órákban az Asztalos János Művelődési Központban Rétság üzemeinek dolgozóival találkoztak a mon­gol vendégek. Famdangin Tö­mör-Ocsir hazájáról beszélt az érdeklődőknek. Elmondotta, hogy Mongóliában 61 eszten­dővel ezelőtt győzött a szoci­alista forradalom, s akkor az ország rendkívül elmaradt volt. Az eltelt évtizedek során hatalmas fejlődésnek indult Mongólia. Sokat áldoztak a mezőgazdaságra, egyre erősö­dik az iparosítás. A Mongol Népi Farradalmi Párt tavalyi kongresszusa még magasabbra emelte a mércét. Előirányozta a nemzeti jövedelem jelentős fejlesztését, mintegy 250 ezer hektár szűzföld feltörését. Az elkövetkezendő években több ezer kilométeres távközlési rendszert építenek ki, így a lakosság többsége majd lát­hatja a televízió adásait. Cél­juk, hogy agráripari országból ipari agrár országgá emelked­jenek. A baráti találkozó résztve­vői kérdéseket tettek fel a tá­voli ország életével kapcsola­tosan, bszélgettelc a városiaso­dás gondjairól, a mongol nép életformájának megváltozásá­ról. Famdangin Tömör-Ocair és Szumja Batzana a késő délu­táni órákig maradtak a járási székhelyen, majd visszautaz­tak Budapestre. Palm© alakít kormányt Szociáldemokrata győzelem a svéd választásokon „Most aztán nekilátunk a konzervatív koalíció vereségét munkának, hogy kihúzzuk és bejelentette, hogy hétfőn Svédországot a válságból” — mondotta vasárnap este Olof Palme, a svéd szociáldemok­raták vezetője, miután párt­ja megnyerte az általános vá­lasztásokat. Thorbjörn Fäll- din miniszterelnök, a cent­rumpárt vezére elismerte a benyújtja kormánya lemon­dását a parlament elnökének. Bár a választások végered­ményét csak szerdán közlik hivatalosan, a véglegesnek te­kinthető számítógépes előre­jelzések a következő eredmé­nyeket mutatják: szociáldemokraták: konzervatívok: centristák: liberálisok: kommunisták: kereszténydem.: környezetvédők: 166 mandátum 86 mandátum 56 mandátum 21 mandátum 20 mandátum 0 mandátum 0 mandátum (154) 45,9 százalék (73) 23,6 százalék (64) 15,6 százalék (38) (20) ( 0) ( 0) 5.9 százalék 5.5 százalék 1.9 százalék 1.6 százalék (Zárójelben a legutóbbi vá­lasztásokon szerzett mandátu­mok száma.) Minthogy a szociáldemok­raták 12-vel növelték man­dátumaik számát és a Svéd Baloldali Párt — kommunis­ták megtartották eddigi húsz mandátumukat, a baloldal így összesen 186 helyet mondhat magáénak a 349 tagú parla­mentben. A három polgárt párt ösz- szesen 163 parlamenti helyet szerzett. A két fő vesztes párt az eddigi koalíciót alkotó centristák és a liberálisok — míg a koalícióból időben ki­ugró konzervatívok 13-mal növelték mandátumaik szá­mát. Thorbjöm Fälldin minisz­terelnök a vereségért a világ­gazdasági válságot okolta: „politikailag kell fizetnünk a nyugati világ gazdasági ba­jaiért” — mondotta. Olof Palme, aki hat év ki­hagyás után ismét kormányt alakíthat, kijelentette, hogy együttműködésre törekszik majd a polgári pártokkal az ország gazdasági problémái­nak megoldása érdekében. „Sikerünk ellenére nyilván­való számunkra, hogy figye­lembe kell vennünk a jobb­oldali pártokra szavazó vá­lasztók óhajait is” — mon­dotta. (MTI) Púja Frigyes New Yorkba utazott Púja Frigyes külügyminisz­ter hétfőn elutazott New Yorkba, az ENSZ-közgyűlés 37, ülésszakára. (MTI) Brezsnyev üzenete Reaganhez Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanáé» Elnökségének elnöke személyes üzenetet küldött Reagan amerikai elnöknek Izrael újabb kegyetlen bűntettével kap­csolatosan, amely Nyugat-Bejrútban olyan tömegmószárlás- hoz vezetett, amelyet a második világháború idején a hitleri nácik kegyetlenségeihez lehet hasonlítani. Az üzenet aláhúzza: a libanoni vérfürdőért azokat IS felelősség terheli, akik megakadályozhatták volna, de el­mulasztották Tel Avivot megakadályozni abban, amit tett. Az izraeli hadsereg ál*al rendezett vérfürdőt nemcsak a palesztinok, de más népek sem fogják soha elfelejteni és megbocsátani — hangzik az üzenet. Leonyid Brezsnyev határozottan állás foglalt amellett, hogy vessenek véget annak a helyzetnek, amelyben az iz­raeli vezetők «z ENSZ-szel szembeszegülve, rendszeresen és durván megsértik a világszervezet alapokmányának legfőbb elveit és az ENSZ határozatait, köztük a Biztonsági Tarfács döntéseit. A szovjet államfő egyben felszólította az ameri­kai elnököt, hogy a Szovjetunióval közösen lépjen fel a Biztonsági Tanácsban Izrael megfékezéséért és a BT-hatá- rozatok betartásáért (MTI) Vb-iilés Salgótarjánban fFolytatás az I. oldalról.) a kivitelezők sorra kérik a szerződések módosítását. Fel­vetődött a megyeszékhelyen tevékenykedő építőipari vál­A Rio Grandétól — az An- goliszáz-Amerikát Latin­Amerikától elválasztó határ­folyótól — délre ismét meg­mozdult valami. A mexikói gazdasági válság nem várt po­litikai következményeket ho­zott. A leköszönőben levő ál­lamfő, López Portillo a na­pokban jelentette be a ma­gánbankok államosítását. Ha az évente beterjesztett elnöki jelentéseknek címe lenne —- írja a párizsi Le Monde tu­dósítója — az államfő nyu­godtan adhatta volna leg­utóbbi beszámolójának a „megtalált forradalom” elne­vezést. A pénzintézmények államosítását ugyanis a me­xikói tömegek a legforradal­mibb változásnak tartják 1938 óta, amikor a „haza atyja”, Lázaró Cárdenas elnök az olaimezők kisajátítását elren­delte. 1 A mexikói pénzügyi nehéz­ségekből következő államo­sítás előtörténetében szöve­vényesen keverednek belső és külső, nem utolsósorban amerikai érdekek. López Portillo, amikór 1978-ban át­vette az elnöki tisztet —, a mind jelentősebb bevétele- Két ígérő kőolajkincsre ala­pozva — nagyarányú gazda­sági fejlődést, prosperitást ígért a mexikóiaknak. A gaz­daságfejlesztés célja az — Mexikó „A megtalált forradalom /# nyilatkozta akkoriban az el- Februárban a kormány rá- nök —, hogy „szélesítsük a kényszerült a peso íeértéke- munkaalkalmat, mivel ez az lésére. Áprilisban takarékos­egyetlen lehetőség egy fejlő­dő ország számára, hogy a tömegek alapvető szükségle­teit kielégíthesse és igazságo­sabbá tegye a jövedelmek el­osztását”. REKORDADÓSSÁG Az ambiciózus tervek meg­valósításához azonban fel­színre kellett hozni a kőola­jat. Ez pedig tőkét igényelt, amelynek egyetlen forrása a külső hitel lőhetett. A ban­kok — főleg az amerikaiak — készségesek voltak. Né­hány esztendő leforgása alatt így Mexikó a világ talán leg- eladósodottabb országává vált. Nyolcvanmllllárd dollárral tartozik. Mindez még nem vczelett volna szükségszerűen .fizetési nehézségekhez, ha az .újabb és újabb kölcsönök felvételénél a gazdaság irá­nyítói nem az állandóan nö­vekvő kőolajárakra alapoz­zák koncepciójukat. Azután az olajárcsökkenés keresztül húzta számításukat. N GORÁD — 1932. szeptember 21., kedd sági programot jelentettek be, majd augusztus első nap­jaiban — burkolt leértéke­lésként — bevezették a hazai pénznem kettős árfolyamát. A pesóban megrendült a bi­zalom. A hazai tőke, koránt­sem hazafias módon, külföld­re menekítette pénzét. Becs­lés szerint az utóbbi hóna­pokban 5—10 milliárd dollár­nyi mexikói tőke szökött át a határon. „Magánbankok ta­nácsára és támogatásával, mexikóiak egy csoportja több pénzt menekített ki az or­szágból, mint országunk egész történetében a minket . ki­zsákmányoló nagyvállalatok összesen” — jelentette ki Ló­pez Portillo. Az elnök tárgyalást java­solt az Egyesült Államokkal, amely fő haszonélvezője a Mexikóból kivont tőkének. Joggal kérdezhette Portillo: miért panaszkodik az USA a munkát kereső illegális me­xikói bevándorlókra, ha a ha­zai munkaalkalmak teremté­sére szolgáló összegek nála kötnek ki? ÜJJONGÖ TÜNTETŐK A belső stabilitás ellen irá­nyuló manővereknek véget- vető államosítás a vártnál kedvezőbb politikai hatást váltott ki. Mexikóváros ut­cáin egymilliós tömeg üdvö­zölte az elnöki döntést. De természetesen nemcsak az utca hallatta hangját. Aved- rop, a mexikói bankárok szö­vetségének vezetője elítélte az elnök lépését, amely sze­rinte csak súlyosbítja a vál­ságot. Clouthier, a munkálta­tók szövetségének elnöke már egyenesen népszavazást köve­telt, megkérdőjelezve „egyet­len ember döntését”. Hasonló reagálás várható — vélik me­xikói politikai körökben — az Egyesült Államok, vala­mint a Nemzetközi Pénzügyi Alap részéről. Az alappal Me­xikó tárgyalt 4,5 milliard dol­lárnyi kölcsönről, de olyan kemény feltételeket szabtak, hogy a vezetés a „kisebbik rossznak" tartotta az államo­sítást. A REMÉNY ÉL López Portillo utóda, a jú­lius 2-án megválasztott és hi­vatalát decemberben átve­vő Miguel de la Madrid dol­ga nem lesz könnyű.. Az új elnök, ennek ellenére, mér­sékelten derűlátó. Bízik ben­ne, hogy a gazdasági nehéz­ségek átmenetiek, hiszen a válságból való kilábalás fe­dezte, a kőolajkincs továbbra is kínálja magát. Nehezebben jósolható meg a belpolitika alakulása. Az ide: választás eredménye kis­sé felrázta az 1929 óta kor­mányon levő intézményes for­radalmi pártot. A szokatlanul aktív választók segítségével előretört a konzervatív jobb­oldal. A kormánypárt hagyo­mányos támogatói — az olajfellendülés hasznát él­vező középrétegek — a vál­ság hatására tehát elfordul­nak a párttól is. Igaz, ezzel párhuzamosan viszont Por­tillo és de la Madrid párt­jának sikerült visszaszerez­nie azoknak a tömegeknek a támogatását, amelyek mun­kaalkalomban, életkörülmé­nyeikben várnak változást. A független mexikói kül­politika miatt az övön aluli ütésektől sem visszariadó Washingtonban kezdetben kárörömmel figyelték Mexi­kó nehézségeit. Konzervatív irányváltást jósoltak. A CIA egyik Mexikó-szakértője, Lawrence Sternfield azt tip­pelte, hogy még de la Mad­rid, a következő elnök meg­bízatásának lejárta előtt ösz- szeomlik a rendszer.- A me­xikóvárosi milliós tüntetés nem ezt támasztja alá.., Major László lalatoknak a területi felada­tok végrehajtásában érzett fe­lelőssége. Javasolta: a szak- igazgatási szervek az októbe­ri tanácsülésig dolgozzák ki a szükséges intézkedéseket, mert hiba lenne, ha a terv­ciklus feladatai a VI. ötéves terv utolsó esztendejére tor­nyosulnának, mint történt az korábban. Duda Lajos, a NOMBER főmérnöke ugyan­csak az anyagellátás nehézsé­geit ecsetelte, megkockáztatva a véleményt, hogy a jelenle­gi előírások betartása mellett a lakásokat talán üzembe sem lehetne helyezni. Dr. Szlttner András tanács­elnök összefoglalójában kifej­tette, hogy a rendelkezésre álló összegek felhasználásáért mindenütt a helyi tanács a felelős, köteles az ehhez szük­séges feltételekről gondoskod­ni. Problémaként említette a terv mennyiségi mutatóinak nem teljesülését, viszont ked­vezőbbnek ítélte a pénzügyi [elhasználást. Arra is figyel­meztetett, ha döcög az állami lakások építése, legalább a magánerős telkek közművesí­tésével ne legyen gond. Hang­súlyozta, hogy meg kell te­remteni a kivitelező érdekelt­ségét a tanácsi feladatok vég­rehajtásában, hatni rájuk, hogy megérezzék ennek tár­sadalompolitikai jelentőségét. Végezetül elismeréssel szólt a lakosság által végzett köz­hasznú munkákról, amelynek az értéke az év első felében megközelítette a 30 millió fo­rintot. A végrehajtó bizottság ezt követően a műszaki osztály munkáját, majd egyéb ügye­ket tárgyalt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom