Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
Szigorúak a közút őrei Látogatás a rendőrkapitányságon Minden nap minden percében A z asztalon egy lista. Rövid mondatok az elmúlt hét fontosabb eseményeiről, intézkedésekről: a fiú baltával támadt az apjára, az egyik házban valaki furcsa kedvében lehetett, mert tányérokat haj igáit kifelé az ablakon, két bejelentés is liba-, kacsalopásról, szőrén-szálán eltűnt egy Lada, elfogtak egy körözött személyt... „Nem unatkozunk, ugye?” — olvasni lehet az arcokról az el nem hangzott kérdést a Salgótarjáni járási-városi Rendőrkapitányság vezetőjének, Szigetvári Jánosnak a szobájában. Most tért vissza szabadságról, s annak ellenére, hogy a megyeszékhely közrendje, közbiztonsága szilárd, bizonyára volt mit kipihennie. Éppen az év elején, az országban az elsők között létrehozott akciócsoport két tagjával beszéli meg az újabb feladatokat. Angyal Róbert és Kocsis Károly főtörzsőrmesterek már indulnak is. Elkísérjük őket. — Megnézzük a kisterenyei vásárt... Persze nem az egyszerű nézgelődés kedvéért. Velünk tart Oláh László százados, akiről a fáma úgy tartja, ismer mindenkit, akit a megyéből kitiltottak és Szalai József, a- rendőrtiszti főiskola utolsó éves hallgatója, aki nyári gyakorlatát a tapasztalt tiszt mellett tölti. Kisterenyén megállunk a lezárt sorompó miatt. Angyal Róbert hirtelen kipattant a kocsiból. Érthető, mert a síneken keresztül, a sorompó alatt három-négy kerékpáros, gyalogosok igyekeznek a túloldalra. Amikor a rendőr megjelenik hebegnek-hápognak. Idős asszony, hetven felé járhat, rokkant nyugdíjas férfi, ök megússzák figyelmeztetéssel, de a fiatalember már nem, mert nem elég, hogy szabálytalanul közlekedett, ráadásul a személyigazolvány sincs nála. — Mértük az időt, négy (!) másodperc múlva robogott át a vonat! — mondja értetlenül, fejét csóválva Oláh százados, s megegyeznek a vélemények abban, hogy hiába a sajnálatos és megdöbbentő esetek, hiába a figyelmeztetések, vannak, akik képtelenek okulni belőlük. A vásár csendes. Oláh százados néhány korábbi „ismerősét” véli felfedezni, de intézkedésre nincs szükség. Meg különben is, itt van Molnár Sándor rendőr zászlós, aki Mát- ramindszentről „ugrott” át besegíteni, mellette Valkai Imre nyugdíjas, önkéntes rendőr. — Hatodik esztendeje, hogy nem zajlik le vásár nélkülem — jegyzi meg mosolyogva a belügyi munka önkéntes segítője. Rájuk köszön Szeles Barnabás, a körzeti megbízott. Betegszabadságon van, de a szíve csak odahúzza. — Jelenlétünkkel a bűncselekmények megelőzése a cél — jegyzi meg. Indulnánk tovább, amikor Angyal Róbert utasítást kap, a központtól. Elfogatóparancsot adtak ki egy nő ellen, közük feltehető tartózkodási helyeit. Az ilyen dolgok az akciócsoport tagjainál megszokottak. Mesélik, a múltkor este tíz körül Salgótarjánban négy fiatalember megerőszakolt egy nőt, az egyik tettest pár óra múlva elfogták, s addig egy pillanatot nem pihentek, amíg a másik három kézre nem került. Az utolsót egy mocsárban Kocsis Károly csípte fülön. A rendőrök derékig sárosak lettek, szerelésük tönkrement, s húsz órán át talpon voltak. Máskor meg Nagybátonyból tartottak hazafelé, amikor megtudták: Nógrádmegyerben „elkötött” valaki egy személyautót. „Nézzünk el arra!” — mondták és Kihartyán közelében a sötétben meg is látták. A tolvajnak arra sem maradt ideje, hogy megmozduljon. Közben jó néhány kilométert megteszünk, ki egy pusztára, ahol állítják, a keresett nő három hónapja nem tűnt fel arra. Viszont látták a város különböző pontjain. Kapunk egy címet, azt is felkeressük, egyelőre eredmény nélkül. Szembetűnő, milyen segítőkészek az állampolgárok... Benn a kapitányság épületében a megszokott élet zajlik. — Szolgáltatást végzünk — mondja Horváth Gyula főhadnagy az igazgatásrendészeti osztályon. Andó Józsefné és munkatársai az új személyigazolványokat készítik. Az ablaknál álló középkorú férfi bi- aooyosaa máskor figyelmesebb lesi Több mint esztendeje lejárt a személyigazolványának érvényessége. A helyszíni bírság kétszáz forint. —■ Volt rá példa, hogy délig húszán jelentették be, elveszítették a személyigazolványukat. Pedig nem kis energia az újat elkészíteni, s főleg beszerezni hozzá a szükséges iratokat — mondja Andóné, s mutatja a papírdarabot, amelyet könnyítésül gépeltek a „kellékekről”. Volt rá példa, hogy az illető ezt is elveszítette. A szomszédban az útlevélosztály. — Ahogy közeledik az ősz, úgy lesz kisebb a forgalmunk — fogad Balázs Zoltán főhadnagy. Két hét az ügyintézés határideje, de rendkívüli esetben — külföldi házasság, temetés —, jóval hamarabb kézbe kaphatja a dokumentumot az utazni akaró. Előfordult, hogy vasárnap készítették el az útlevelet. — Nem ártana tudatosítani, hogy aki fél éve ismeri úticélját, ne a határon nézze meg érvényes-e az útlevele! — fűzi hozzá a rendőrtiszt. — Naponta négyszázan-ötszázan is megfordulnak épületünkben, pontosan azért, mert munkánk zöme szolgáltatás. Egyébként a tízezer lakosra jutó bűncselekmények nálunk 103, elmondhatjuk, hogy valóban szilárd a közbiztonság. Jelentős, a lakosság nyugalmát zavaró bűncselekmény nem fordult elő. A jellemző a vagyon elleni bűncselekmény: gép- járműlopások, -feltörések, több ilyen csoportot számoltunk fel. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények kisebb horderejűek, hála annak, hogy a különböző vállalatok, intézmények betartják a pénzkezelés előírásait — magyarázza Szigetvári János rendőr alezredes. Mondja, az élet elleni bűncselekmények ritkán fordulnak elő. Kisebb családi perpatvarok, az italos férj megveri a feleségét, de akad ellenpélda is. Sok bejelentést kapnak a lakosságtól, élvezik az állampolgárok bizalmát, s az sem megvetendő: több mint félezer önkéntes rendőrrel számolhatnak, akik szabad idejükből áldoznak. Becsülik is őket érte! Bekukkantunk Angyal Istvánná rendőr zászlós szobájába, aki éppen egy fiatalembert hallgat ki. Az ő munkaterülete a fiatalkorúak által elkövetett ügyek kivizsgálása. Némi megdöbbenéssel mondja: — Képzeljék, tizenhét éves fiú és alkoholista! Másik történetet is említ: az elkényeztetett fiú nyolc-kilenc segédmotoros kerékpárt lopott. Barátait is bűncselekmény elkövetésére biztatta. Ide vezetett a szülői „majomszeretet”. Szívesen beszél a fiatalkorúak érdekében kifejtett munkáról, gyakran tartanak felvilágosító előadásokat, jó a kapcsolat a hivatásos pártfogókkal. A közlekedésrendészeti alosztályra szintén ellátogatunk. Telek Ond főhadnagy is a megelőzést tartja legfontosabbnak. Mutatja a térképet, amelyen apró zászlók jelzik a baleseti gócokat. — Jó partnerünk a KPM autófelügyelete, a Volán 2. számú Vállalata a közúti ellenőrzéseken — mondja, majd a legutóbbi közlekedésbiztonsági akció részleteit ismerteti. Egy hónap alatt több mint félezer gépjárművet ellenőriztek. Tizenhét ittas vezetőt szűrtek ki a forgalomból, 220 esetben figyelmeztették a gépkocsivezetőt, 397 alkalommal bírságoltak és 66 személy ellen feljelentést tettek. A járőröket a helyszínen, munkáközben találjuk. Hunyadi János főtörzsőrmester, Medve Judit őrmester, Tőzsér Sándor főtörzsőrmester ügyelnek a közút rendjére. Sólyom József főhadnagy, az ellenőrző elöljáró mindent rendben talál. Sok dolguk nincs, mert az autós betyárbecsület éled. Villognak egymásnak... B úcsúzunk a salgótarjáni rendőröktől. Azzal a tudattal, hogy éjjel nappal talpon vannak, hétköznap és ünnepnapon. Egyikük találóan jegyezte meg a nap során: „Mi nemcsak akkor mondjuk, hogy a dolgozó népet szolgálom, amikor dicséretet kapunk, hanem minden nap minden percében. .. ” M. Szabó Gyula t Képek: Kulcsár József Minden rendben! Angyal Istvánná munka közben Telek Ond rendőr főhadnagy: „Legfontosabb a megelőzés”. A központban minden csendes Medve Judit őrmester Molnár Sándor rendőr zászlós és Varga Imre önkéntes rendőr (középen) a vásárban Az akciócsoport tagjainak — Angyal Róbertnek és Kocsis Károlynak, főtörzsőrmestereknek — nem óra méri a szolgálati idejét Hunyadi János főtörzsőrmester a radarpisztollyal Az útlevélosztályon az ősz közeledtével kevesebb a munka
