Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

Egy hírszerző emlékiratai A nizzai strandon léptem bele a Haditengerészet Hír­szerző Szolgálatába. A nevem Tuskó Lopov, mondtam neki. Akkor még nem tört ki a há­ború, ezért Madamoiselle Champagne félmeztelnül na­pozott a strandon. Amikor megtanítottam úszni, ő meg­kért, hogy szerezzem meg a Luftwaffe vegyi luftballonjai­nak pontos személyleírását. A feladat nem látszott túl ne­héznek, így beültem a BMW- be, s hátrahajtattam Cham­pagne kisasszonyt Később egy anyahajén ta­lálkoztam Canaris tenger­naggyal. A nevem Oscar Foxtrott, mondtam neki. A tengernagy összehasonlította ujjlenyomatomat a neander­völgyi ősember ujjlenyomatá­val, aztán megbízott, hogy a Centrál Hotel szárítópadlásá­ról hozzam el a titkos Bar- bara-tervet. A szárítópadláson Barbara MacHolt lógott egy kötélen. Melette Barom von Whisky vodkázott egy kém­csőből. Kezet fogtam Barom von Whiskyvel, az Abwehr honkongi referensével, majd betettem a Jaguárba Barbára MacHoltot, s bedobtam a Gen­fi-tóba. A Rue de la Compoton Lentse papa várt egy szál bor­virággal az orrán. A nevem Kinto Alvaréz, mondtam neki. A papa a Sicherheitsdienst nevében megköszönte Barba­ra MacHoltat, aztán bemuta­tott Margót Szajhának, a Deuxieme Bureau alhadna­gyának. Átadtam a bacilusok- ba rejtett üzenetet az öregnek, majd beültem a Citroenembe, s elrobogtam Margót Szajha lakására. Az alhadnagy ágyá­ban Snapsz professzor feküdt egy taposóaknávaL Auf Wie­dersehen, mondtam neki fran­ciául, amiből rögtön rájött, hogy én is az Intelligence Service-nek dolgozom- Később Margót Szajha véletlenül rá­feküdt a taposóaknára. A lisszaboni hullaházban Candisne Perec várt egy bonc­késsel a kezében. A nevem Walter Stanicly, mondtam ne­ki. Erre a hullamérgezésben szenvedő gróf megkért, hogy likvidáljam Lee Klumpát, a búr oroszlánszelídítőt. A ket­recben találkoztam Linda Mont Blanckal, a Royal Air Force emberével. A szerelmi háromszög elkerülése érdeké­ben betettem az oroszlánt a Mercedesembe, aztán Linda Mont Blanc elkezdett morog­ni, s rám bízta a titkait. Nem sokkal később beug­rottam a Gestapo épületébe, mint halálfejes pillangó. A nevem Suzy Kvarc, mondtam az ügyeletes tisztnek, majd átadtam a föníciai kémszolgá­lat névsorát tartalmazó dosz- sziét Artur Sexgruppen ezre­desnek. Az ezredes megkínált egy ciánfiolával, s felkért, hogy épüljek be a Scotland Yard Bűnügyi Nyomozó Osz­tályába Csótány fedőnéven. Erre a koccintottunk a cián­nal, aztán beültem az épület előtt várakozó Volkswagenbe, mert elfelejtettem, hogy ab­ban az időben Opel kocsim volt A tengeralattjárón Johnny Dundy korvettkapitány foga­dott, aki másodállásban az olasz titkosszolgálatnak dolgo­zott. A nevem lan Fregoli, mindtam neki, de az apám pigmeus volt. Johnny ezt az apró hibát azonnal ellenem fordította, s beszervezett a Légierő Hírszerző Szolgálatá­ba, bár nekem úgy rémlett, hogy már volt tagsági köny­vem ennél a szervezetnél. Az­tán találkoztam egy emeletes ágyon Árnál Pedikűrrel, a tö­rök elhárítás ügynökével. Árnál Pedikűr nem hárított el magától. A Waldorf Astoriában Bili Mattless, a CIA főosztályveze­tője ismertettp velem a Kolorá- dóbogár-tervet. A nevem Yoga Süsüke, mondtam neki. Ezért a konspirációs szabályok szi­gorú betartásával letartózta­tott az FBI, s csak Dóra Send- vitsnek, a Millitary Intelli­gence bártáncosnőjének kö­szönhetem, hogy nem végez­tek ki élve. Később Dora ik­reket szült nekem, akikből az egyik a japán kémelháritás, a másik az ecuadori hírszerző szolgálat tagja volt. Dórát a Bermuda-három­szög ben láttam utoljára, az­tán beültem a Ford Caprimba, s hazajöttem. Itthon magas kitüntetés várt A nevem... a nevem..., a nevemet elfelejtettem, mondtam neki. Ki vagyok én egyáltalán, néztem a tükörbe. A tükörből egy veszélyes alak nézett vissza rám. Nincs más hátra, le kell tartóztatnom saját magamat, gondoltam. Ezért az oldalamhoz nyom­tam a revolveremet, s lekí­sértem magamat az utcára. A ház előtt bekényszerítettem magamat egy Trabantba, az­tán elhajtottam. Sajnos a Tra­bant se volt az enyém. Tormai László Olvasótábori naplótöredék Nymttnt* gyakran számolunk be topónk­ban a legkülönbözőbb megyei táborokról- Rit­kán adatik azonban meg, hogy az újságíró nyitástól zárásig nyomon követhesse egy szaktábor hétköznapjait. Ezért is tettünk ele­get örömmel a Balassi Bálint NógTád me­gyei Könyvtár meghívásának, s vettünk részt július 14—24. között a szakmunkástanulók és szakközépiskolások VII. megyei olvasótábo­rának munkájában. E kivételes alkalom ngyanakkor szokatlan felelősséget ró a krónikásra, amikor megpró­bálja számba venni tapasztalatait. Bár kézen­fekvőnek tűnhet, hogy az élmények halmazá­ból a leglényegesebbeket ragadjuk ki, mégis rá kellett jönnünk, hogy helyzetünk — para­dox módon — arra predesztinált, hogy az ol­vasótábori élet olyan —» látszólag mellékes — mozzanatait tárjuk az olvasó elé, melyek a hivatalos jelentésekből, lényegretörő tudó­sításokból, de tán még a tudományosabb igé­nyű elemzésekből is kimaradnának. NYITÁNY olvasótábori megszólalása Szécsény, szakközépiskolai nem kinyilatkoztatás csu­kollégium. A tábor hivatalos pán egy újabb vélemény, egy megnyitásáig még több mint másfajta megközelítés, amibe egy óra. Mindenki nyugodtnak akar látszani — mindenkin látszik, hogy izgatott. A tá­borvezetőség teljesen új. A gyerekek közül néhányan már a korábbi években is megfor­dultak olvasótáborokban. Nem nehéz megkülönböztetni őket az „elsősöktől”: felszaba­dultak, közvetlenek, otthono­san mozognak. Mindenki őket figyeli. A felnőttek is. „Vajon a tábor végén a többiek is ilyen felszabadultak lesz­nek-e?” * A húsz-egynéhány fiatal két kiscsoportra oszlik. Az ismer­kedő foglalkozás körkérdése; ki mit tud, ki mit gondol az olvasótáborról? Bizonytalan válaszok. — Két héten keresztül reg­geltől estig olvasni fogunk. Rendben? Csend. A „régi” táborosok arcán vibráló mosoly. — Kérdés van? — így a csoportvezető. — Lehet... ? —: szalad ki valaki száján. Senki sem ne­vet rajta. MÁSNAP A kiscsoportos foglalkozás első témája: a munka. Már biztatás nélkül röpködnek a ,ha jobban belegondolunk.. * Néhány nap múlva vidám műsorral mutatkozik be a csoport a Ki mit tud?-on. — fía, milyen volt? —kér­dik izgatottan a csoportveze­tőt — Ti, hogy érzitek? — Hát..., „mi ott vol­tunk"! — mondják kórusban a „Figyelők” című de la Mare-vers mottóvá vált mon­datát ‘ VENDÉGEK adása külön élmény. Felké­szültsége, tárgyismerete elle­nére nem esik a bölcselkedő esztéták hibájába. Leggya­koribb szava a „talán” és az „is”. A szándékoltan nyitva dával, hogy tndjSlr; a tartóé és tartalmas szerelmi kapcso­lat megteremtésére, megőrzé­sére nincs kizárólagos recept Legfeljebb javallatok, meg el­lenjavallatok. S, hogy ezeket sem szabad lebecsülni. Hogy az egyébként véresen komoly „rejtvényfejtés” gyönyörűsé­gét épp a helyes út egyéni megtalálásának esélye adja. Példának okáért a Goethe- regény két szomszéd gyerme­kének esetéből a többség a kölcsönös áldozathozatal szükségességét vonta le ta­nulságképpen. Az egyik kis­lány figyelmét ez az „útjelző hagyott résen pedig meglódul tábla” egyúttal egy zsákutcá­Az első vendég Tunkly , , László pszichológus. Témája ^ka^snúimkrol melyek úgy (a tábori tematika összeállí­tóinak egyik telitalálata): az empátia. Ettől kezdve nem­csak az írott szóra és a be­szédre figyelünk. Ezentúl a nem verbális jelek — gesz­tusok, szemvillanások, mimi­ra is felhívta. Szipegve je­lentette be még aznap este, hogy szakított újdonsült ba­rátjával: — Ha ma megadtam volna neki, amit kért, holnap nem lenne mit adnom... KÖZÜGYEK A tábor végefelé járunk.' Készül a táborzáró műsor (ri­portunk címét is innét köl­csönöztük), melyben közmeg­egyezéssel nem egy, hanem több foglalkozás tanulságait mond ártatlanok, de e téren próbálja a csoport — egy szál­az ifjonti fantázia, jóllehet medrét a művész észrevétlen már előkészítette, MAGÁNÜGYEK A táborban abszolút több­ségben vannak a lányok. Szé­pek, csinosak, vonzóak. Vonz­zák is a táborhoz a környék Casanováit. Némi aggódással figyeljük egyik-másik tábor­lakó viszontközeledését. De nem kell rákérdezni, a lá­nyok maguk számolnak be kák Ezek hitelesítik Illés Miklós megyei tanácselnök-helyettes és dr. Hütter Csaba ország- gyűlési képviselő hivatástu­datról mondott vallomását is. nem túl megnyugtató érték­rendről tanúskodnak. Ebben a helyzetben Goethe „Vonzások és választások” cí­mű regénye — a szerelem té­májának feldolgozására — ra fűzve — dramatizálni.’ Egy-egy ötlet valósággal fel­villanyozza a többieket. És ötlete mindenkinek van. Nem feltétlenül a szövegre, hanem mondjuk egy kellékre, vagy is sokat mondanak, nem a legszerencsésebb kiin- egy odaillő irodalmi szemeF* dulópont. Vitaalapnak Goethe ellenében — felkínál­ja problémáját az egyik tá­borlakó. Nem is téved. Ma­gukat modernnek tartók csap­nak össze pillanatok alatt a maradinak tituláltakkal. §o- ha rosszabb előkészítést egy Goethe-regényhez! Mellesleg ez volt az utolsó eset, hogy a fiatalok a cso­portvezetőnek szegezték a kérdést; „melyik hát az üd­vözítő út?” Ezt is inkább a vita szülte költői kérdésnek Aztán megjön Földi Péter, A gyerekek általános lelkese­déssel fogadják. Azok is, akik kérdések. A vélemények is. először találkoznak vele. Tud- A bizalom első jele —, sen- ják —, vágy hallották —, ki sem igyekszik kifürkészni, hogy a festőművész-pedagó- mit gondol a témáról a cső- gus rájuk kíváncsi. Nemrajz- portvezető. Mondják, amit a készségükre, hanem rájuk, munkáról tudnak, gondolnak Csakhogy ezúttal nem szavak- ^tlk^ Ekkorra'ugPariT’már ok. A csoportvezeto eközben kai, hanem ecsettel es zsír- szépen felépített vázlatát si- krétával beszélhetnek. A vo- ratja. A váz azért megma- nakodókat meggyőzi, igenis rád. Igaz, hirtelenjében csupán sokat mondanak a rajzok, tol- néhány alapmű — Abe Kobo lal is lehet beszélni. Mellé- örkény István, József Attila, beszélni is, persze. Walter de la Maré, és uram Vajon akad-e osztályfőnök, bocsá’ Engels írása — tartja, aki az elébe tett gyermekraj- De a könyvek még sokáig zok alapján ráismer diákjai- nem kerülnek szóba. A cső- ra, anélkül, bogy tudná, me- portvezető egyenként hozako- lyiket ki rajzolta? Akad-e di­dik elő velük, előrebocsátva, ák, aki ennek hiányában el­hiszi, hogy amit mesterkélet- lenül megrajzol, az hitelessé­génél fogva csaknem műre­mek? Földi Péternek hisznek a gyerekek. Persze Földi Péter nem vendég az olvasótáborokban. Diaképekkel illusztrált elő­hogy vétónak ezután is helye van. Nincs szükség vala­mennyi adura. Abe Kobo és Walter de la Maré elég ka­paszkodónak. Szinte észrevétlenül vált „építőre” a munkáról folyó beszélgetés. Az .irodalom első Gyémántdiplomások Bárcsak az elképzelés és a valóság mindig ennyire egyez­ne! — villan fel, amikor Né­meth Valériát megpillantom. Kedves arcú, galambősz fejű nénit képzeltem az adatok mögé: 1922-ben kapta meg ta­nítóképzős oklevelét, így a nyolcadik X körül számlálja éveit. Nem csalódtam. Moso­lyába egy kis kíváncsiság ke­veredik: vajon miért kere­sem? Természetes egyszerű­séggel figyelmeztet a tényre: szóljak hangosabban, a hallá­sa nem a régi. Leülünk a barátságos kis szobában — lakása néhány háznyira van az egyik nagy salgótarjáni általános iskolá­tól, sétái, bevásárlóútjai so­rán gyakran látja a gyereke­ket. Szívesen emlékezik visz- sza pályájára. — Hiába kaptam kézhez az oklevet 1922-ben, állás sehol sem várt. Maguk, a mai fia­tal pedagógusok ezt el sem. tudják már képzelni, manap­ság annyi hellyel várják a végzetteket csak kedvük le­gyen vidékre is menni... Vé­gül a Scholzberger birtokon, Palotás-Páltelek pusztai isko­lájában 1925-ben kaptam ta­nítói állást. Ennek a katoli­kus iskolának 16 évig voltam a tanítója. Osztatlan volt a tarvítás — de lehetetlen lett volna egyszerre foglalkozni mindegyik gyerekkel, ezért délelőtt az alsósokat, délután a fölsősöket tanítottam. Elhi­heti, nem vott, könnyű dol­gom. A pusztai gyerekeknek a természetes eszük megvolt, a számtanban sokan' kitűntek, de igen szegényes szókinccsel, kifejezőkészséggel jöttek, élet- körülményeik nagyon rosszak voltak. Aztán következett tíz esztendő a héhalmi faltisi is­kolában, majd a nyugdíjig visszakerültem Palotásra, ak­vott elszakadni. Nem mentem férjhez, magányos életemet a mövéremmel osztottam meg, amíg élt. Most már nagyon egyedül vagyok — a rossz hal­lásom miatt beszűkül kissé az életem. Nem szeretek társa­ságba menni, pedig hiányzik a beszélgetés, mások gondola­tai — de gátlásossá tesz, hogy csak a hangos szót értem. ttka nénin kivitl az édesapja, bátyja egyik nővére is taní­tott — messze került Nógrád­iéi valóban. A soha el nem ko­pó emlékek között őrzi a nyugdíjas tanítónő ma is édesapja alakját — minde­nese volt a falujának, ha kellett, kérvényt írt, a kisebb nyavalyákra orvosságot aján­lott, foglalkozott a falusiak mindennapos apró-cseprő gondjaival. Az 6 örölcségét át­véve vezetett leánykört Héha- lomban, együtt élt a tanítva­Legfájóbb a csönd... kor már a falusi iskolába. Szinte lehetetlen leírni azt a változást, amit átélhettem a gyerekeken keresztül az éle­temben! Mert a pusztán taní­tott nebulók fiai, lányai ül­tek már a padokban. Szüleik vászontarisznyával jártak amiben palatábla bújt meg — nekik már rendes fölszerelés jutott. Csodálatos érzés volt, amikor rámmosolyogtak — otthon hallották, hogy a Vali- ka tanító néni keze alá jár­tunk mi is, becsüljétek meg magatokat! Az osztatlan isko­lában „lehúzott’” 16 év miatt négy év korkedvezménnyel lettem nyugdíjas, azóta élek Salgótarjánban. — Nyugdíjasként már nem is foglalkozott gyerekekkel? — De, jó pár évig voltak magántanítványaim — az is­kolától, a gyerekektől nehéz NÖGRÁD — 1982. augusztus 28., szombat — Mi tölti ki a napjait, mivel szeret foglalkozni mos­tanában? — Az a rossz, hogy a nya­valyák nem egyedül járnak, jönnek egymás után. Sok ked­ves órát szerzett korábban, hogy szép kézimunkákat hí­meztem, sokaknak készítettem ajándékot Ma már a szemem is gyengül, reumás vagyok, erről is le kellett mondanom. Marad a keresztrejtvényfej­tés, nagyítóüveggel né­zem a kockákat és a televízió hoz szórakozást. Amúgy nagy a csönd körülöttem, és ez a legfájóbb. Mindig azokat tartottam boldognak, akik együtt tudták tartani a csa­ládot — a miénk szétszóró­dott a világ minden tájára. Az asztalon heverő légipos­ta-boríték felé mutat, külföld­ről érkeznek időnként leve­lek. A család — melyet nyu­godtan nevezhetünk pedagó- musdinasztiának is, hiszen Va­nyok szüleivel, megosztva gondjaikat, ök is segítettek, amiben tudtak a falusi tanító­nőnek, a családdal tartott kap­csolat sosem volt külön „pen­zum” számára. — Nem voltam sohasem kü­lönösebben harcias természe­tű, nem születtem forradal­már típusú embernek. Én az életemben azt tettem, arra törekedtem mindig, hogy a képességeimhez, tehetségem­hez képest minél többet adjak a tanítványaimnak, az embe­reknek. Egyszerű, csöndes élei van mögöttem — de ilyen emberek is kellenek, igazam van... ? Vágyak? A legnagyobb: a két átélt háború után ne jöjjön sose következő, békében él­hessen a mai nemzedék. És egy személyesebb: ellátogatni a Szlovákiában élő nővéréhez. Jó erőt, egészséget kívánunk ehhez! G. Kiss Magdolna vényre. (Mert, hogy el ne fe­ledjük a táborlakók már ma­guktól is keresik a megfej-' tendő „útjelző táblákat”!) Az utolsó téma színpadi megjelenítése azonban se- hogysem sikeredik. Nem cso­da, hisz arra a kérdésre, hogy időközben mitől lett közösség a csoportból, valójában a dél­előtti foglalkozáson sem tud­tunk választ adni. Hiába sür­get az idő, mihelyst önma­gunkra terelődik a szó, X el­neveti magát, hogy az első napon mennyire kiállhatat- lannak tartotta Z-t, s hogy mennyire fog neki hiányozni Y nyers modora... Ki érti ezt? IDÉZŐJEL Naplónk —melyből még- a téma, melynek elemzése csak nem is részleteket, csu- közben értették meg, hogy pán töredékeket emeltünk ki más módszer nem is lehetséges. — őriz egy ünnepi beszédet Mert, ha — koruknál fogva is. Mi tagadás, némi irigység — minden más kérdésről fel- másoltatta le velünk. Arra a tételezhették is, hogy létezik kérdésre ugyanis, hogy mi is egyedüli helyes válasza, arra valójában az olvasótábor, nézve környezetük (körnve- aligha lehet pontosabb vá­zetünk) bőséggel szolgál pél- laszt adni. Befejezésül álljon tehát itt egy gondolatnyi idézet az ol­vasótábor vezetőjének. Oroszlánné Mészáros Ágnes értékelő zárszavából: „...Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a szakmun­kástanulók és szakközépiskolások VII. megyei olvasótábora is építőtábor volt. Csak nálunk nem a fizikai munka megis­merésére és szeretetére, hanem a szellemi munka, az agy­munka, a gondolkodás örömének megismerésére, létszükség­letté tételére kaptak ösztönzést a táborlakók.” Pintér Károly megszokták, hogy o csoport- vezetők az út helyett csupán az „útjelző táblákra” világí­tanak rá az irodalmi szemel­vényekkel. De egészen bizo­nyos, hogy a szerelem volt az A XVIII- században barokk stí lusban épült gách-kastélyban kapott helyet a Kubinyi amely helytörténeti, vadászati és időszakos látogatót csalogat falai közé. szécsényi For- Ferenc Múzeum, kiállitásaival sok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom