Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-27 / 200. szám

a FELÉBRESZTENI AZURÁLT! A gondolat, hogy az ipar útján össze kell kapcsolni, az Urált a Kuznyecki-medencé- vel, nem tegnap született: Oroszország haladó műszaki értelmisége már régen dédel­gette magában azt az eszmét, hogy komplex módon kell fejleszteni a keleti területek termelőerőit. Akkor azonban ez még inkább csak álom volt.- A téma és közgazdasági alapjai még tanulmányozásra szorultak. 1899-ben D. I. Men- gyelejev és munkatársai uta­zást tették az Urálon túl, megtekintették az ottani vas­érclelőhelyeket, és kiadták a jelszót: „Fel kell ébreszteni az Urált!”. Arra céloztak, hogy egyesíteni kell az Urál és Szibéria természeti erőforrá­sait. Az orosz nagyiparosok között nemegyszer szóba ke­rült, hogy a kuznyeoki sze­net az uráli gyárakba kell juttani, de ilyen nagyszabású feladat megoldására nem fu­totta az erejük: a kuznyecki szénmedence az uralkodó Romanov-ház személyes tu­lajdonában volt. A szénbá­nyászat jól jövedelmezett, je­lentős orosz és külföldi tőkét vonzott: épültek a bányák, exportálták a szenet, felosz­tották a befolyási övezeteket. Sietősen, mohón, ostobán széthordták a természet 'kin­cseit. 1912-ben V. F. Trepov, egy előkelő cári tisztviselő és Sz. Hruljov, a Nemzetközi Keres­kedelmi Bank elnöke megala­pította a „Kopikuz” (Kuz­nyecki Szénbányák”) Rész­vénytársaságot A részvények zömén két orosz és két fran­cia bank osztozott. A részvé­nyesek szerették volna gyor­san növelni profiljukat, új megrendeléseket akartak kap­ni,-. rokonaik, vagy, ismerőse­ik; vállalataitól, ezért kísérle­tet tettek a köksztermelés megszervezésére, egy kohásza­ti gyár építésére és arra, hogy a Kuznyecki-medencét egy szárnyvonal segítségével összekössék a transzszibériai vasúttal. A részvénytársaság szolgálatába fogadta M. K. Kurakót, Oroszország kiváló kohászati szakemberét, vala­mint az Urál-vidék és a Kuz- nyecki-medence ipari fejlesz­tésének több más lelkes hí­vét. Az erőfeszítések azonban hiábavalónak bizonyultak. A „Kopikuz” nem tudott elég pénzt szerezni a kutatásokhoz, csakhamar fel is hagyott ve­lük. Csak Kurako folytatta próbálkozásait, nem akarta feladani a szibériai szénbá­nyászat és kohászat jövőjébe vetett reményét. Az idő tájt lelkes levelek jöttek Kurakótól Bargyin mérnöknek délre, egyszer pe­dig kuznyecki kokszmintát tar­talmazó küldemény érkezett. Az öreg kohász át akarta ön­teni lelkesedését fiatal kollé­gájába, mintha csak előre megérezte volna sorsának kö­zelgő fordulatát. Még javában dúlt a polgár- háború, amikor Kurako ki­ütéses tífuszban meghalt a kuznyecki bányavidéken, amelyhez mindvégig hű ma­radt. Bargyin még emlékezett a fiatal szovjet köztársaság el­ső éveire, arra a lelkes, sőt rajongó korra, mikor Lenin elnöklete alatt a kormány ülésein különböző elgondolá­sok ütköztek meg, jellemek csaptak össze, fontos kérdé­sekről folyt a vita, köztük ar­ról is, mi legyen az Urál és Szibéria, sorsa. Mindenki tudta: Lenint régóta érdekelték Oroszország keleti körzetei, könyvtárában nagyon sok könyv volt Szi­béria gazdaságáról. Az Urál és Szibéria népgazdaságát már a GOELRO-terv is egység­ként kezelte, csakhogy nehéz volt ezt a tervet saját erő­ből megvalósítani. Lenin megengedhetőnek tartotta, hogy Szibéria fa- és bánya­iparában külföldiek kapjanak koncessziókat. Ügy vélte, célszerű lenne a külföldi, ki­vált az amerikai tőkét az Urál-vidéki fő iparág fejlesz­tésébe is bevonni. A segítség a nemzetközi pro­letariátus részéről jött: kü­lönböző országok munkatár­sai pénzalapot gyűjtöttek az orosz ipar fejlesztésére, és kinyilvánították, hogy készek közvetlenül részt venni új gyárak felállításában. A Szov­jetunió Munkaügyi és Védel­mi Tanácsa mellett létrejött az „AIK—Kuzbassz”, „A Kuz- nyecki-medence Antonóm Ipa­ri Kolóniája”. Szervezői ame­rikai munkások voltak, élü­kön S. Rutgersszel és W. Hay- moddal. Megígérték, hogy Amerikából mintegy három­ezer hozzáértő munkást és szakembert hoznak a Kuz- nyecki-medence számára. Ügy tervezték, hogy minden ér­kező hozzájárul a közös ügy­höz: ki-ki száz dollárt ad gépek és szerszámok beszer­zésére és ugyanannyit élelmi­szer vásárlására. Az amerikai munkásoknak nem volt könnyű dolguk: az Egyesült Államokban zaklat­ták őket a cégek szobotálták a berendezések szállítását, a hatóságok akadályozták szak­emberek toborzását. Szibériá­ban pedig természetesen lé­lektani nehézségek vártak rá­juk: a kolónián körülbelül ötszáz amerikai, német, cseh, francia, jugoszláv, finn, hol­land élt — különböző érzüle­tű, különböző életeszményeket követő emberek, akiket nem fogadtak mindjárt a legna­gyobb bizalommal. Ezt az egész tarka tömeget az oro­szok cementezték össze: a két­ezer-ötszáz orosz munkás kö­zött jelentős csoport' volt a párttagoké. Következik: A kolónia Közlemény a lengyel légijárat eltérítéséről Sajtótájékoztatót tartottak az űrhajósok Sajtóértekezletet tartottak szerdán késő este a Szaljut—7 űrállomás lakói a Moszkva melletti földi irányítóközponí- ban összegyűlt szovjet újság­íróknak. Az újságírók első kérdése természetesen Szvetlána Sza- vickajához szólt, akitől köz­érzete iránt érdeklődtek. A világ második űrhajósnője el­mondta, hogy a súlytalanság nem okozott számára különö­sebb meglepetést, szervezete jól és hamar alkalmazkodott hozzá. Közérzete változatlanul jó, élvezi az űrállomáson vég­zett munkát. Véleménye sze­rint semmi akadálya, hogy a jövő űrhajósnői sikerrel vég­rehajtsák a rájuk bízott fel­adatokat, s a távolabbi jövő­ben akár egész családok is tartózkodjanak az űrállomá­sokon. Leonyid Popov, Szavickaja parancsnoka, aki Válerij Rjuminnal 185 napot töltött a Szaljut—6 űrállomáson, di­csérte az elődjénél jóval ké­nyelmesebb . Szaljut—7-et. El­ismeréssel szólt a tervezőkről, mérnökökről, akik a korábbi­nál sokkal kellemesebb körül­ményeket teremtettek a hosz- szú ideig tartó űrrepülések résztvevői számára munká­jukhoz és szabad idejük eltöl­téséhez. Az Anatolij Berezovojjal 105 napja a világűrben tartózko­dó Valentyin Lebegyevet ar­ról faggatták az újságírók, hógy nem fáradtak-e el a több mint háromhónapos munkától. A fedélzeti mérnök elmondta, hogy idődként ter­mészetesen éreznek fáradsá­got, de a földi irányítás rendsze-esen lehetővé teszi Számukra, hogy kipihenjék ma­gukat. A PAP hírügynökség csü­törtökre virradó éjjel az aláb­bi közleményt -adta ki a Bu­dapest—Varsó légijárat elté­ri téséről : A LOT lengyel légitársa­ság közlése szerint augusztus 25-én a lengyel légitársaság Leszerelési világ­értekezletet javasolnak Világértekezlet összehívását sürgették a nemzetközi fórum előkészítésével foglalkozó kü­lönleges ENSZ-bizottság ülés­szakán a szocialista közösség országainak képviselői. A fel­szólalók hangoztatták, hogy a konferencia megtartása ösz­tönzőleg hatna a fegyverke­zési verseny megfékezésére tett erőfeszítésekre. — Már régóta eljött an­nak az ideje, hogy a fegyver­kezési verseny megállítására az ENSZ elé . terjesztett ja­vaslatokat kötelező érvényű megállapodások váltsák fel. A leszerelési világértekezlet al­kalmas fórum lenne arra, hogy intézkedéseket tegyenek ennek érdekében — hangoz­tatta a NDK képviselője. Fel­szólította az érintett államo­kat: kövessék a Szovjetunió példáját abban az elhatározá­sában, hogy egyoldalúan le­mond az atomfegyver elsőként való alkalmazásáról. A -Szovjetunióéhoz hasonló döntés meghozatalára szólítot­ta fel az államokat Csehszlo­vákia képviselője is. LO—116-os számú, Budapest­ről Varsóba tartó menetrend- szerű járatának gépét rövid­del a Budapestről való felszá- lás után eltérítették. A gép- az esti órákban Münchenben szállt le. Az utasok és a sze­mélyzet tagjai közül senki sem sérült meg. A jövő szerdán, szeptember elsején kezdi meg munkáját a Kínai Kommunista Párt XII. kongresszusa. A szerveze­ti szabályzatban előírt ötesz­tendős időszakot pontosan be­tartották, hiszen a XI. pártta­nácskozást 1977 augusztusá­ban rendezték. A menetrend jelzi, hogy Kína és vezető pártja lezárta a zűrzavarok korszakát; nemcsak a maoista „kulturális forradalommal” végzett, az azt követő bizony­talansággal is leszámolt. A küldötteknek az lesz a fő fel­adatuk, hogy szentesítsék Teng Hsziao-ping irányvona­lát, s ennek megefelelő szer­vezeti és személyi döntéseket hozzanak. „Bölcsek tanácsa?” A most kezdődő XII. kong­resszuson éppen ezért a Köz­ponti Bizottság a legfontosabb napirendi pontnak a szerve­zeti szabályzat módosítását javasolja. Megváltoztatni kí­vánják a vezető szervek ter­mészetét. Eltűnik a Politikai Bizottság Állandó Bizottsága, ez a szűkkörű elnökség, amely az elmúlt időszakban volta­képpen mindent eldöntött, csupán formai jogokat hagy­va a többi kollektív testület­nek. Ez az irányítása módszer még a maoista gyakorlathoz kötődött, a volt pártelnöknek és környezetének kezébe rak­va Kína egymilliárd lakosá­nak élet-halál sorsát NÓGRÁD — 1982. augusztus 27., péntek Á Magyar Szolidaritás ülése A Magyar Szolidaritási Bizottság idei el­ső féléves munkájának tapasztalatairól, s az őszi szolidaritási akcióscrozat terveiről tárgyalt a testület csütörtökön Budapesten tartott ülésén. A Harmat Sándor elnökleté­vel rendezett tanácskozáson megállapították, hogy a bizottság az idén nehezebb nemzet­közi feltételek között végezte —, s végzi — munkáját, amely azt is jelenti, hogy fel­adatainak megvalósitása fokozott erőfeszí­tést igényel az MSZB valamennyi tagszer­vezetétől. A szolidaritási bizottság jól hasznosította az idei programjában szereplő segélyezési kereteket, a világ számos — függetlenségé­nek kivívásáért, illetve megőrzéséért, sza­badságjogaiért küzdő — népének juttatták el a magyar közvélemény cselekvő szolida­ritását jelző segélyszállítmányokat. Különö­sen nagy jelentősége volt a palesztin és a libanoni nép- számára nyújtott támogatás­nak, amelyet az izraeli agresszió okozta szenvedések enyhítésére küldött az arra rá­szorulóknak a bizottság. Az ülésen jóváhagyták a szeptember el­sejei antifasiszta világnappal kezdődő szo­lidaritási akció programját. Az immár ha­gyományos őszi közéleti eseménysorozat ke­retében az ország számos településén ren­deznek fórumokat, gyűléseket, szolidaritási találkozókat, amelyeken tájékoztatják köz­véleményünket az imperialista, újgyarma­tosító törekvések elleni harc időszerű kérdé­seiről, a világ „robbanásveszélyes” térségei­nek mai helyzetéről. így a .latin-amerikai országok forradalmi mozgalmainak, vagy a dél-afrikai fajüldöző rendszer ellen küzdő erőknek a tevékenységéről éppúgy képet kap­hatnak a rendezvények résztvevői, mint az indokínai népek békéjét és biztonságát fe­nyegető lépésekről, illetve a legújabb közel- keleti fejlemények következményeiről. Az akciósorozat eseményeinek szervezéséből szá­mos társadalmi és tümegszervezet vállal részt. (MTI) Á béke zászlaja Nemzetközi gyermektalálkozó Augusztusban Szófiát tíz napon át gyermekzsibongás töltötte be. A II. nemzetközi gyermektalálkozóra öt konti­nens küldött kisfiúkat, kislá­nyokat a bolgár fővárosba. A bolgár gyerekek három éve már meghívták a világ minden országából a velük egykorúakat. A kicsik világa bebizonyította, hogy határok nélkül is lehet élni, hogyha megvan a jóakarat, akkor sem az eltérő szokások, sem a nyelvi különbség nem lehel akadály a jó pajtások között. Az első nemzetközi gyermek­randevú sikere után a béke zászlaja gyermektalálkozó mozgalommá fejlődött. Támo­gatja a UNESCO, és az UNICEF, e két tekintélyes nemzetközi szervezet is. Az idei találkozóra több mint száz országból érkeztek gyerekek, s velük neves tudó­sok, pedagógusok. A bolgár gyerekeket az iskolákban, klubokban és megyékben több mint hárommillió gyermek kö­zül választottak ki. A szófiai kultúrpalotában, az úttöröpalotában, a közpon­ti stadionban és az egyetem- városban a kis szerzők saját verseikkel és elbeszéléseikkel szerepeltek. Több mint 1500 verset" és elbeszélést adtak elő. A fiatal zenészek saját szerzeményeiket — kétszázat —, vagy ismert zeneszerzők műveit szólaltatták meg. Egy alatt Szófiában kiállításon több miht 3500 ké­pet és szobrot mutattak "5e. Az ezermesterek tudományos és műszaki ügyességét közel 200 tárgy szemléltette.. Az út- törőpalotá parkjában rendes íestőáliványokon rajzolhat­tak vagy festhettek a gyere­kek, vagy színes krétával az aszfalton alkottak. Szófia mellett egész Bulgá­ria várta a fiúkat, lányokat Két útirányban, érdekes tör­ténelmi helyeket és városokat érintve, Szófiából az azúrkék Fekete-tengerhez utazlak. Is­merkedtek a történelemmel, barátságot köthettek. Nagy él­mény volt a Neptun ünnepség, s még nagyobb a fürdés a tengerben. Tudósok konferenciája Varsóban Varsóban csütörtökön ünne­pélyesen megnyílt a 32. Pug- wash-konferencia, a világbé­kével foglalkozó tudósok ha­gyományos nemzetközi tanács­kozása. A napirenden olyan kérdések szerepelnek, mint a fegyverkezési hajsza megfé­kezése, a világnak egy nuk­leáris katasztrófától való meg­mentése. Megnyitójában a mozgalom tanácsának elnöke, a lengyel Maciéj Nalecz professzor, a többi között rámutatott, hogy napjainkban a fegyverkezési hajsza — sajnálatos módon — még súlyosabb problémákat vet fel, mint 25 évvel ezelőtt, amikor Bertrand Russel és Al­bert Einstein kezdeményezésére létrejött a Pugwash-mozgalom. Az újabb és újabb tömeg- pusztító fegyverfajták kidolgo­zása miatt változatlanul idő­szerű mindaz, amit negyed- százada fogalmazott meg nyi­latkozatában a két világhírű tudós az emberiséget fenyege­tő nukleáris veszély elhárítá­sának szükségességéről­A lengyel kormány nevében Mieczyslaw Rakowski minisz­terelnök-helyettes üdvözölte a konferencia résztvevőit. Rövid áttekintést adott Lengyelor­szág helyzetéről, majd nem­zetközi kérdésekről szólva em­lékeztetett arra, hogy az ame­rikai vezetés újabban nukleá­ris háborúk terveit dolgozza ki, figyelmen kívül hagyva azt az alapvető igazságot, hogy — Washington minden állítása ellenére — semmilyen nukleáris konfliktusban nem lehet győztesről beszélni. A nemzetközi helyzet javulásá­nak fő feltétele az, hogy a washingtoni vezetés hagyjon fel a hidegháborús propagan­dával, a konfrontációs törek­vésekkel és az úgynevezett gazdasági szankciók politiká­jával — mondta Rakowski. Az ünnepélyes megnyitón felolvasták az ENSZ főtitká­rának, az ENSZ különféle szervezeteinek és II. János Pál pápának a konferencia résztvevőihez intézett üdvöz­leteit. Kínai kongresszus Előtérben : a szervezeti kérdések Az előzetes jelzés szerint megszűnik a pártelnöki és az alelnöki poszt: ez első ember ezentúl a főtitkár lesz, s a funkcióban megmarad Hu Jao-pang. Az új szervezeti szabályzat a vezetési módsze­rekben — feltehetően — kö­zelíteni fog a többi kommu­nista pártéhoz, hozzájuk ha­sonló intézményi rendszert alakít ki. Várható viszont, hogy a XII. kongresszus után hamarosan összehívják az or­szágos népi gyűlést, a parla­mentet, amelynek a népköz- társasági alkotmány megvál­toztatását indítványozzák. Visszaállítják a köztársasági elnöknek, az egyszemélyi ál­lamfőnek a tisztségét. Jóllehet mindennek nyíltan bevallott célja a Teng-iráriy- zat győzelmének törvénybeik­tatása, személy szerint még­sem értékelődik föl Teng Hszi­ao-ping szerepe. A Központi Bizottság mellett úgynevezett „bölcsek tanácsát” alakítanak, az idős vezetők testületét, amelynek tagjai nem kapnak ugyan hivatali megbízatást, de érvényrejutatthatják tapasz­talataikat, elképzeléseiket, s elsőrendű feladat vár rájuk a határozatok előkészítésében, itt lesz a hangadó a nyolcva­nadik életévéhez közeledő Teng Hsziao-ping, aki így pontosan meghatározót:, funk­ció nélkül amolyan „szürke eminenciás” lesz, s lényegében marad a hatalmas ország első embere. A hivatalokat meg­bízható munkatársai, ifjabb — gyakran csak néhány évvel fiatalabb — hívei töltik be. Kerülő úton Ilyen kerülő úton próbálják tehát eltávolítani azokat a maoistákat, akik a XI. kong­resszus után formailag még többségben maradtak a vezető testületekben. Azt még nem lehet tudni, hogy a szívbán- talmakkal kórházban kezelt Hua Kuo-féngnek mi lesz a további sorsa. Az ideológiai kérdések vi­szonylag szerényebben szere­pelnek a XII. kongresszus na­pirendjén. Korábban már ér­tékelték — bírálóan — a „kul­turális forradalom” közjáté­kát, Mao Cetung egész élet­művét, mindazonáltal hivata­losan a kirívó túlzásoktól megfosztott maóizmust hirdet­ték ki a párt-. és az ország el­méleti irányvonalául, de meg­próbálják alkalmazni hozzá Teng „négy korszerűsítés” gondolatát, azaz egyszerre modernizálni az ipart, mező- gazdaságot, a tudományos ku­tatást és a hadsereget. A program időközben nem várt akadályokba ütközött. Megvalósításának legnagyobb gátja a népesedési probléma: ha nem sikerül gyorsan és ésszerűen korlátozni a lakos­ság növekedését, néhány év­tized alatt Kína népessége megközelítheti a kétmilliár­dot. Ennek súlyát nem kell magyarázni: a mezőgazdaság már most sem tudja kielégí­teni az igényeket. A másik, előre nem látott tényező a vi­lággazdaság alakulása, ami Peking kereskedelmi terveit keresztezheti. Módosítás nincs A XII. kongresszustól a leg­kevésbé várható a külpoliti­kai szándékok módosítása. A Tajvan ügyében a közelmúlt napokban Washingtonnal kö­tött alku, úgy tűnik, megerő­sítette Kína és az Egyesült Államok stratégiai összeját­szását. Ha van is mód Kína és a többi szocialista ország államközi kooperációjának fejlesztésére, a korábbi ellen­tétek föloldása aligha várható. yárkonyi Ti bot

Next

/
Oldalképek
Tartalom