Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-04 / 181. szám

Az emberi fogok nyomában (2.)

Közös eleinek - közös alapok

Hogyan lehetséges, hogy egyáltalán létrejöttek kompromisszumok az emberi jogok ideológiailag érzékeny kérdéseiben? Van-e talaja ennek a „felépítménynek?” Nem csak szűkén vett gazdasági rugók, hanem általában vannak-e a jogi formák mögött húzódó mélyebb okok, politikai, kulturális, történelmi támasztékok?

Először is: a különbségek az emberi jogok felfogásában a létező rendszerek közt valóban nagyok. De mégis, a második világháborúban és azt követően kialakult politikai realitások miatt nem akkorák és nem éleződnek úgy ki, mint sokan gondolnák. A legnagyobb különbséget okozó tényezőket fokozatosan „bekerítették”, vagy többé-kevés- bé sikeresen zárójelbe tették. A fasizmus az az erő, amely totálisan tagadja az emberi jogokat, de a világháborúban kellett és sikerült összefogni ellene a kommunistáknak és a demokratikus kapitalistáknak, és le is győzték a fasizmus fő erőit. „Kis fasizmusok”, helyi fasizmusok azóta is vannak, felbukkannak, de nem váltak nemzetközileg fő erővé. Ezért — legalábbis formailag — az emberi jogok egyes normáit elismerni kényszerülnek, vagy arra ítéltetnek, hogy rendszeresen megszégyenítsék, elszigeteljék őket.

A fejlett kapitalista demokráciák táborában szélső- konzervatív felfogás is jelen van, de ez nem válhat egyeduralkodóvá. Az amerikai és a brit konzervatív egyetért abban, hogy a vállalkozói magántulajdont a legfontosabb jogok egyikének tartja, de azt már nem is várhatják, hogy ezt széles nemzetközi egyezmény tartalmazza. Abban pedig még a brit sem követi az amerikai konzervatívot, hogy a szabad fegyverviselést alkotmányos alapjognak tartsa. A nyugati szociáldemokraták és liberálisok nem értenek egyet a szocialista országokkal a kollektív politikai jogok értelmezésében, de álláspontjuk közeledik azo- kéhoz a gazdasági (foglalkoztatási), a szociális, társadalombiztosítási és a kulturális jogok esetében, s túllépnek a konzervatívokon, akik idegenkednek e jogoktól. Ezért például az európai kommunista és munkáspártok 1976- os berlini konferenciájának nyilatkozata együttműködésre hívott fel ezekkel az erőkkel az emberi jogok egyezség- okmányainak minél szélesebb körű ratifikálása érdekében.

A fejlődő világban a kolo- nializmus felszámolása olyan fejlemény volt, amely utat nyitott az emberi jogok elismerésének, bár nem minden szelekció nélkül. A legnagyobb érdeklődés a nemzeti, a faji egyenjogúság iránt, valamint az éhezéstől, betegségtől való mentesség iránt nyilvánul meg. Ezek érdekében a harmadik világ olyan jótékony sürgetést és közvetítést fejt ki, amely a szocialista és nyugati országok közti megegyezést is előmozdítja. A többi jogok iránt a fejlődő államok érdeklődése nem egyforma. Egyes jogok elismerése iránt bizonyos múltból maradt hagyományainkkal szemben éppen a külföld fejt ki rájuk nyomást, például a női egyenjogúság, a vallás, illetve vallástalanság megválasztásának joga, vagy a kisebb nemzetiségek jogai esetében.

A szocialista országokban a kollektív fejlődés és az egyéni jog, boldogulás viszonya nem volt mindig konfliktus- mentes, szélső álláspontokkal itt is találkoztunk. A történelmi fejlemények —, amelyek közt kiemelkedett a második világháborús antifasiszta harc, s azt megelőzően az 1935-ös, Dimitrov által előterjesztett népfront-irányvonal — megalapozták a szocialista tábor érdekeltségét az ENSZ és az emberi jogok megállapodásai iránt. A személyi kultusz törvénysértéseinek leleplezése, felszámolása, a XX. kongresszus és más fejlemények pedig tovább tisztázták ezt az álláspontot, erősítették a személyi jogok és garanciák iránti érdekeltséget. A nemzetközi enyhülés időszakában —, aminek további fennmaradásáról lehetnek különböző nézetek, de ezt az időszakot nem lehet meg nem történtnek tekinteni — további elemek is jelentkeztek a szocialista országok belső jogában. Az

1977-es szovjet alkotmánytól a magyar törvényekig sokfelé kimutatható az egyéni jogok határozottabb megfogalmazása. Megbuktak ugyanakkor

A meleg időjárás kedvez a gyümölcsök érésének, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a salgótarjáni vásár- csarnok árusítóhelyei nap mint nap telve vannak. Bőséges választék van gyümölcs- és zöldségfélékből a piacon. Kapható a kereskedőknél sárga- . és őszibarack, nyári alma és körte, de még meggy

is. A paradicsom és paprika kilója az elmúlt hetekben olcsóbb volt, mint egy évvel ezelőtt. A sárga- és görögdiny- nyéből egyre többet kínálnak a kereskedők. A kereskedők mellett kínálják a háztájiban termesztett áruikat — zöldbabot, uborkát, zöldborsót és újburgonyát — a kistermelők is, — rigó —

olyanok, mint Csiang-csing és Pol Pót, akik a törvénysértések legdurvább formáit elevenítették fel.

Mindez természetesen nem járt a rendszerek, köztük a két legnagyobb, a fejlett tőkés és . a létező szocialista rendszer alapvető struktúráinak közeledésével, összemosódásával. Az ilyen illúziókat már egyre kevesebben vall ják. Az emberi jogokról szóló kompromisszumos megállapodások kulcsa éppen az, hogy bizonyos mértékig sikerült ezeket a kérdéseket a rendszerek alapvető strukturális kérdéseitől elválasztani, így sikerült bizonyos közös elmeket feltárni, amelyek a világban az emberek életében sokszor alapvetőek, noha a rendszerek struktúrái, azok identitásának megőrzése szempontjából nem azok.

A világ országaiban különböznek a tulajdonviszonyok, az alapvető osztályviszonyok, eltérőek a politikai, az állami intézményrendszerek és a párt- rendszerek. Hasonló és közös elemeket teremt viszont az emberi kultúra elért szintje, annak elterjedése. Emellett bizonyos közös veszélyek elhárítása — a nukleáris háború elkerülése, a környezet- védelem — és bizonyos közös gondok megoldása — példá ul a nyersanyag- és energiakérdés — is közös normák kialakulását kívánják meg. És nem utolsósorban közös elem, amire már egyes ókori görög filozófusok rámutattak: minden országot emberi lények lakják. Az alapjai megvannak tehát a közös erkölcsi normák, értékek, érdekek kialakításának. Megvannak az alapjai annak, hogy a fegyverkezés példátlan technikai magaslatai ellenére ne a fegyver legyen az egyetlen nemzetközi szankciós eszköz. A nemzetközi kapcsolatokban szerepet játszik a közvélemény előtti presztízs és a szégyen is, s létezik — bizonyos közvetítésekkel — nemzetközi közvélemény. Nem igaz, hogy ez a nemzetközi közvélemény nem érdekli, nem zavarja az egyes kormányokat. Amikor azonban a rendszer identitását látják veszélyeztetve, szakítópróbának kitéve, a közvélemény-visszhangtól átmenetileg eltekinthetnek, s még a körültekintőbb kormányok is súlyos lépésekhez folyamodhatnak.

Kulcsár Péter

(Következik: Sorrendek és fontosságok).

Együtt az alapszervezeteklrel

A határozatok végrehajtása,

megszervezése és ellenőrzése

Vita a pártmunka módszere ről

PárfaSapszervezetlink a sal

gótarjáni síküveggyárban a síküveg-továbbfeldolgo- zó üzemben tevékenykedik. A párttagok túlnyomó többsége — a gyáregység jellegéből adódóan — a síküveg-feldolgozás különböző fázisaiban végez fizikai munkát, másrészt ezeket a folyamatokat irányítják. ■ Az alapszervezet fiatal, az átlagéletkor harminc év. A párttagok kétharmad része rendelkezik középfokú, vagy ettől magasabb politikai végzettséggel. Ez nagymértékben megkönnyíti az alapszervezet vezetőségének szervező, agitáci- ós és nevelő munkáját. Alapszervezetünk a nagyüzemi pártbizottság közvetlen irányításával működik. Irányító testületünk megfelelő, folyamatos segítséget nyújt az alapszervezet munkamódszerének, munkastílusának állandó fejlődéséhez, ahhoz, hogy alkalmazkodjunk a változó körülményekhez.

A pártalapszervezetünk hatáskörébe tartozó területen érvényesül a párt irányító szerepe, ezt a vezetőség politikai eszközökkel biztosítja. Nagy gondot fordít a határozatok megértetésére, értelmezésére, illetve az egységes végrehajtásra. Nézetünk, hogy csak az tud teljes odaadással részt venni a határozatok végrehajtásában, aki meg van győződve annak helyességéről. Ennek érdekében a párt- határozatokat több fórumon is feldŐlgozzuk — vezetőségi üléseken, pártcsoport-értekezle- teken, taggyűlésen, a pártoktatásban. Tapasztalataink azt igazolják, hogy a határozatok döntő többsége helyes. Arra törekszünk, hogy csak akkor hozzunk határozatot, amennyiben ez szükséges. Ezért a körülményekhez igazodva elsősorban gazdaságpolitikai feladatok szerepeltek a határozataink között.

Ilyenek voltak többek között: intézkedési terv a gazdasági feladatok végrehajtására, a vízszintes edzőberendezés üzembe helyezésének tapasztalatai. A határozatok végrehajtása a pártmunka döntő jelentőségű kérdése. A végrehajtás megszervezése összetett, sokrétű politikai munka. A határozatok végrehajtásának megszervezésében nagy szerepe van a feladatok ésszerű, célszerű elosztásának. Arra törekszünk, hogy a végrehajtás a párttagság minél nagyobb részét akitivizálja. Vezetőségünk a pártmegbízatásokat úgy fogalmazza meg, hogy azok mindenekelőtt a határozatok végrehajtását, szolgálják.

Megvizsgáljuk, hogy a határozatok végrehajtása szükségessé teszi-e a tömegszervezetek közreműködését. A feladatok megbeszélésére rendszeresen meghívjuk a tömegszervezeti vezetőket, akkor is, ha nem párttagok. Ez azért is fontos, mert szükséges, hogy a párt- alapszervezet határozatát a pártonkívüliek is megismerjék. A vezetőség munkájában az ellenőrzés fő célja a végrehajtás segítése. A végrehajtás ellenőrzése a határozat ismertetésével egyidejűleg kezdődik, és kiterjed a végrehajtás egész menetére. Az ellenőrzés több célt szolgál: lehetőséget ad ahhoz hogy a gyakorlatban győződjünk meg a határozat helyességéről. Segít feltárni, hogy a végrehajtás során nem torzult-e a helyes határozat, s emiatt nem tér-e el az eredetileg kitűzött céltól. Feltárja mindazokat a gondokat, amelyek az új módszerektől való tartózkodásból, a megszokottságból, vagy más tényezőkből adódnak, s ezek elhárításával elősegíti a határozat megvalósítását.

Az ellenőrzés nem csupán a hibákat tárja fel, hanem azokat a kedvező tapasztalatokat is, amelyeket érdemes általánosítani. Az ellenőrzés nevelési eszköz, növeli az igényességet a munkában, fokozza a párttagok felelősségtudatát. Az ellenőrzések egyik leggyakrabban alkalmazott és jól bevált formája a beszámoltatás. Ennek során a végrehajtásért felelős személy a vezetőségnek, vagy a taggyűlésnek beszámol a határozat megvalósításának folyamatáról. Az ellenőrzés nem csak a vezetőség feladata, hanem az egész párttagságé. Az ellenőrzés a feladat végrehajtásának értékelésével fejeződik be.

Fontosnak tartjuk, hogy az alapszervezet vezetőségében mindenki azonos értékű munkát végezzen a saját reszortjában. Kedvező tény az is, hogy szükség esetén a vezetőség tagjai jól tudják egymást helyettesíteni. A korábbiakban említett pártcsoport-értekezle- tek a pártdemokrácia erősítését szolgálják. Az aktivitás mellett kiemelhető a párttagok nyílt, őszinte véleményalkotása. Gondot okoz esetenként, hogy a pártcsoport tagjai által kialakított véleményt a pártcsoportvezetők nem mindig mondják el a taggyűlésen.

Alapszervezetünk munkáját szervezetten, a munkaprogram és ülésterv alapján végzi. Természetesen az aktualitásnak megfelelően az üléstervet, illetve munkaprogramot módosítjuk, kiegészítjük. A káderutánpótlás és képzési tervnek megfelelően, folyamatosan emeljük vezetőink politikai felkészültségét. Vezetőségünk figyelemmel kíséri és támogatja az újat elfogadó, ésszerű javaslatokat tevő, kezdeményező fiatal vezetőket. Hisszük és tudatosítjuk párttagjaink körében, hogy csak az a határozat éri el célját, amely a gyakorlatban is megvalósul. Ezért kiemelten foglalkozunk a felsőbb és helyi határozatok folyamatos ellenőrzésével. Egyre bátrabban él a vezetőség a beszámoltatást követő dicséret és elmarasztalás eszközeivel. Ez a taggyűléseken, a pártmegbízatások értékelése során történik.

fl párlmeifSiizafások

a határozatok végrehajtásának sarkkövei, melyeket személyre szólóan, a felkészültséget és a lehetőségeket szem előtt tartva szabunk ki. A kialakításnál minden esetben figyelembe vesszük a párttagok véleményét. Ezt tartjuk a határozatok végrehajtásánál a legfontosabb politikai eszköznek. A pártmegbízatások végrehajtását az alápszervezet vezetősége rendszeresen ellenőrzi, egy-egy kiemelt pártmegbizatás végrehajtását taggyűlésen értékelik. Ügy látjuk, hogy az alapszervezet munkamódszere a határozatok feldolgozásánál, végrehajtásánál megfelel a követelményeknek. A pártalap- szervezet ezért tekintélyt vívott ki a párttagok és a pártonkívüliek között. Mindezt jól tükrözi a gazdasági vezetéssel kialakított jó viszony, az üzemi négyszög munkájának hatékonysága. A rendszeres és kölcsönös tájékoztatás adja meg a kedvező feltételeket a mozgósításhoz, a tömegek közötti aktív politikai munkához.

Kosléder Albertné

alapszervezeti titkár

Sertéshústermeléssel kapcsolatos tanácskozásra gyűltek össze nemrég a Nógrád megyei TESZÖV székházában mezőgazdasági szakemberek, különböző intézmények, vállalatok vezetői, a KARANCSHÜS képviselője és néhány kistermelő. A téma, hogyan lehet tovább növelni a háztáji és kisegítő gazdaságok sertéshús- termelését, milyen módon lehet támogatni a kistermelőket.

Kedvező folyamat

A „hogyan tovább” kérdése azért is érdekes, mert Nóg- rádban — a mezőgazdasági termelésben meghatározó szerepet betöltő nagyüzemek mellett — mintegy 55 ezer háztáji és kisegítő gazdaság vesz részt a mezőgazdasági termékek előállításában. Termelési értékük egymilliárdon telüli, azaz eléri a nagyüzemekének egyharmadát.

Jelenleg a kisgazdaságok csaknem 40 százalékában van sertés, és mind többen foglalkoznak nagyobb létszámú állatállománnyal, ami a kistermelés integrálásának számos új problémáját veti fel. Olyanokat, amelyek megoldása a termelési kedv fehntartása, a húskibocsátás növelése érdekében igen fontos és valamennyi érdekelt fél aktív közreműködését igényli.

Számos kedvező jel mutat arra, hogy elsősorban a me- ziőgazdasági nagyüzemek, több fogvasztási szövetkezet, a felvásárlók és a takarmányellá- tásban közreműködők tisztáA több sertésliásérf

ban vannak a kérdés jelentőségével.

Erre jó példa a litkei termelőszövetkezet, amelynek főállattenyésztője mondotta, hogy az idén 500 előhasi kocáit helyeznek ki a kistenyész- tőknek és növelik a bérhizlalásra szánt hízóalapanyag mennyiségét is.

A szécsényi ÁFÉSZ sertés- tenyésztő szakcsoportjai tavaly ötezer sertést értékesítettek, s az idén várhatóan tovább nő ez a mennyiség, hiszen már csaknem háromszázan foglalkoznak sertéshizlalással.

FeJe a kisgazdaságokból

A háztáji állatállomány takarmányozására mind nagyobb figyelmet fordítanak a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat illetékesei. Kettő híján háromszáz helyen vásárolhatnak a megyében tápot az állattartók, s ha nincs is valamennyi tápféléből mindig és mindenütt, az ellátás javult. Ez akkor is lényeges, ha a háztáji állatállomány takarmányozásában — s ez így is van rendjén — egyre nő a melléktermékek, más módon nem értékesíthető hulladékok felhasználása. Ez egyik forrása a gazdaságos állattartásnak, a költségek csökkentésének.

A KARANCSHÜS vállalat eddig is évente 100—120 tonnányi ipari tepertőt adott takarmány-alapanyagként a kistermelőknek kilogrammonként hatforintos áron. Nemrégiben még bizalmatlanok voltak ezzel szemben, de most már olyanok az igények, hogy a megyén belülieket is nehezen elégítik ki. Nem is csoda, hiszen a számítások szerint az ipari tepertő etetésével egy- egy hízón száz forint takarmányozási költséget takaríthatnak meg a kistermelők.

A húsipari vállalat egyébként éppen úgy segíti a sertéstartókat hízóalapanyaggal — idén eddig ötszáz malacot adtak ki bérhizlalásra — mint egy-egy mezőgazdasági nagyüzem, de ugyanakkor nagy gondot fordítanak a kész hízók átvételére is. Mint Márton László kereskedelmi főosztályvezető mondatta, a vállalat fennállása óta minden egyes felkínált sertést átvettek. Néhány napos csúszás előfordul ugyan — főként a pontatlan előrejelzések miatt — de ilyenkor is igyekeznek előnyben részesíteni a kistermelőket Hogy ez kedvezően hat a terr. melési kedvre, azt jól mutatja, hogy a KARANCSHÜS évi mintegy 46 ezer darabos sertésszükségletének fele a kisüzemekből származik.

Követendő péídák

A tanácskozáson a nagyüzemek háztáji agronómusai, ága- zatvezetőd mellett részt vettek olyan kistermelők is, akik „nagyban” foglalkoznak sertéshizlalással. A Volánnál dolgozó Lekeny György és felesége például 70 hízót tart jelenleg Lucfalván, s a tervek szerint ez évben száz sertést értékesítenek. Az állatok felneveléséhez a KARANCSHÜS biztosít alapanyagot és nagykereskedelmi áron kapják a tápot. A kisbárkányi Sei ben Károly a Mátraaljai Állami Gazdaságtól kapott bérhizlalásra 70 malacot, a KARANCS- HŰS-tól pedig 20 ezer forintot egy úgynevezett mintaudvar létesítésére, ahol mások is elsajátíthatják, tanulmányozhatják a korszerű háztáji állattartás technológiáját.

A kishartyáni és a ceredi termelőszövetkezetek általuk már nem használt épületeket adtak ki sertéstenyésztés és -hizlalás céljaira, s bizonyára más gazdaságoknak is vannak olyan létesítményeik, amelyek olcsón állíthatók újra hasznosítható állapotba. Ez egyébként része annak a törekvésnek, hogy a meglevő anyagi javak minél gazdaságosabban kihasználhatók legyenek.

Mindez csupán néhány példa arra, hogy a hústermelés növelésében érdekeltek már nem szívességként, hanem népgazdasági érdekként tekintik a kistermelés fejlesztését a megyében. Mindez hozzájárulhat ahhoz a törekvéshez, hogy Nógrád önellátó legyen a sertéshústermelésben. Tennivaló még bőven akad ennek eléréséig, de az ehhez vezető úton megtett lépések eddig biztatóak.

Zilahy Tamás