Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
Cseh szemmel a magyar történelemről Beszélgetés Prazák professz orral egy készülő kötetről Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem vendégeként négyhetes tanulmányúton Budapesten tartózkodott dr. Richard Praiák egyetemi tanár, a brnoi egyetem hungarisztikai kabinetjének vezetője, aki részt vesz a „Magyar- ország történelme” című kötet megírásában. A cseh nyelvű kötet összeállításán — dr. Frantisek Hejl professzorral, a brnoi egyetem történelem tanszékének vezetőjével az élen — jeles cseh és szlovák történészek dolgoznak együtt. Ez alkalomból beszélgetett a Központi Sajtószolgálat munkatársa Prazák profesz- szorral. gáti, latin kereertényaéget Prazák professzor, a Milleninmi Emlékmű Bethlen Gábor szobra előtt olvassa a relief aláírását Az első salgótarjáni rajzbíennálé előtt A világ — rajzban — Miben látja a könyv jelentősegét? — Abban, hogy Csehszlovákiában utoljára 1934-ben jelent meg kötet a magyar történelemről, Macurek professzor tollából. Az teljes áttekintést adott az elmúlt ezer évről. Az ő műve természetesen a polgári történet- írás szellemében fogant, Csehszlovákiában a mi könyvünk lesz tehát az első marxista szemléletű összefoglalás Magyarország történelméről- Szemüvegünk, magától értetődően, internacionalista és kelet-európai, Vagyis azt keressük, ami az itt élő népeket évszázadokon át — jóban-rosszban — összekapcsolta. Kiemeljük a magyar történelem cseh és szlovák összefüggéseit, a három nép kapcsolatait, ám mindezt a szélesebb, európai történelmi komparativizmus jegyében. — A tervezett könyv bizonyára új távlatot nyit a két ország három népe kölcsönös ismerkedésében. Mit fejt ki benne I. István, az államalapítás koráról, a korabeli és a későbbi magyar kvCltúráról? — A cseh és a magyar történelem sok évszázados érintkezése és párhuzama kezdettől fogva rendkívül tanulságos — mondotta. — Előzőleg, a Nagymorva Birodalom bizonyos ideig még létezhetett önállóan, mint kiegyensúlyozó elem a keleti frank és a bizánci birodalom között. A Premyslek cseh állama viszont már létének első századaiban jelentős függésbe került a német—római birodalomtól, amely azonban képtelen volt szuprémácia- törekvéseit a távolabbi Magyarországon érvényesíteni. Nagyobb mértékben megőrizte önállóságát Magyarország, hála földrajzi fekvésének, s itt, csaknem a 12. század végéig, Bizánc hatása volt túlsúlyban. De hozzáteszem mindjárt, hogy a római és a bizánci egyház közötti egyensúly fenntartására irányuló igyekezet, amely annyira jellemezte a magyar állam megalapítóját, Szent Istvánt, jellemző imég a második magyar szentté avatott királyra, Lászlóra is. — Milyen eseh—magyar történelmi érintkezésről beszélhetünk akkoriban? — Kétoldalú kapcsolatainkat szintén szélesebb összefüggésben kell látnunk. A magyarok megkeresztelésére irányuló első bizánci kísérletek, a 10. század első felében Magyarország keleti részét és Erdélyt érintik- Amíg mi, csehek, a Nagymorva Birodalom széthullása után a nyuvesszük fel, Magyarországon a latin hithez igazodás után, a 11. század végéig is van még lehetőség a nyugati és a keleti egyház együttes létére. Érdekes szerepet játszik ebben a koegzisztenciában a prágai Adalbert püspök, akit mi Vojtechnek nevezünk, s akinek I. Istvánnal fenntartott bensőséges kapcsolatai Magyarországon közismertek, ö a római Aventinus kolostorban együtt élt a latin Be- nedek-rendiekkel és a görög bazilikánusokkal. Hatása Magyarországon feltétlenül érvényesült. — Hogyan ítéli meg a magyar államalapítás kihatását európai összefüggésben vizsgálva? — A korafeudális magyar állam és kultúra kialakulásával a magyarok többsége, már az államalapító István király uralkodásától kezdve, a közép-európai kulturális szférába tartozott. A cseh fejlődéssel szemben itt kisebb volt a függés a német kultúra területétől. A 11. századtól kezdve inkább már erős franciá—olasz hatással találkozunk, amely majd az Anjouk idején tetőzik., A magyarok számára meghatározó kulturális központ a Sorbonne, Bologna, Pádua- Később a magyarországi humanizmus hasonló alapon nyugszik, mint a csehszországi, de kapcsolata az itáliai humanista központokkal sokkal intenzívebb. Az itteni humanizmus, amely Corvin Mátyás, majd a Jagellók alatt gazdagon érintkezik a miénkkel, akkoriban a nemzetközi kulturális együttműködés eszköze. Akkoriban Magyarországon összpontosulnak a hazai magyar, horvát, szlovák humanisták, csakúgy, mint a külföldiek: a csehek, lengyelek, németek, itáliaiak. — Milyen tannlágot szűrhetünk le ebből a mai korra? — Az építő együttműködés mindig, mind a két ország összes népeinek hasznos volt Számunkra, de gondolom, az önök számára is, különösen érdekes a két ország történelmében megnyilvánuló, olykor ellentétes periodicitás és mégis, ezzel együtt a meglepő és sokat mondó párhuzam, ahogy ezt Jan Neruda, Német László és a szellemi élet legjobbjai régen felfedezték. Ftron András Az első országos rajzbien- nálét Salgótarjánban rendezik meg októberijén. Az egész hazai képzőművészeti élet szempontjából is jelentősnek ígérkező kiállítás Nógrád megye Tanácsa, a Magyar Képző- és Iparművészeit. Szövetsége, a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága szervezésében, a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával jön létre, történeti előzményei hosszabb időre nyúlnak visz- sza. A korábbi években, a hazai képzőművészeti élet decentralizációja következtében az ország vidéki múzeumai is bekapcsolódtak a képzőművészet egy-egy ágának bemutatásába, műfajonként lehetővé téve az új termés, a különböző törekvések és stílus- irányok folyamatos áttekintését mind a műkritika, mind pedig a közönség számára. Észak-Magyarország — Miskolc központtal — elsősorban a grafika otthonává vált. Nógrád megyében 1971-ben, a múzeum gyűjtőkörének meghatározásakor esett a választás az egyedi rajzra. Eszerint, a nógrádi képzőművészeti gyűjtemény hivatott arra, hogy egy idő utón országos kitekintést nyújtson a magyar rajzművészetre. Így a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum képzőművészeti feladatait. a művészettörténeti kutatásokat stb. ennek rendelik alá. Ez azt jelenti, hogy a képzőművészeti gyűjtemény gyarapításakor mindenekelőtt az egyedi rajzot részesítik előnyben, a gyűjtőkört e vonatkoztatásban országos jellegűvé szélesítve. Ennek jegyében változtatták meg a salgótarjáni nemzetközi művésztelep profilját is, ahol ma már a grafika, illetve a rajz játsza a főszerepet. Az országos rajzbíennálé ugyancsak ezt a koncepciót szolgálja. A jelek gondos előkészítő tevékenységre utalnak. A meghirdetett pályázatra összesen 740 mű érkezett be, mintegy 250 művésztől. Ebből a zsűri- bizottság 251 művet tartott kiállításra alkalmasnak. Annak ellenére^ hogy néhány neves művész távolmaradásával ezúttal is számolni kell, a bi- ennálé minden bizonnyal reprezentálja majd a mai magyar rajzművészet helyzetét, s ebben sok irányú tájékozódást tesz lehetővé. A kedvező fejlemények közé tartozik az is, hogy a bien- nálét sikerült társadalmi ügy- gyé tenni, amit — többi között — az alapított díjak igazolnak. Díjat alapított például a Művelődési Minisztérium, Nógrád megye és Salgótarján város Tanácsa, a Hírlapkiadó Vállalat, a Magyar Népköz- társaság képzőművészeti alapja. További díjalapításra lehet számítani a SZOT és a KISZ KB részéről. Egyébként, a díjzsüri szeptember máso* dik felében ül össze döntés* hozatalra. Csohány Kálmán a kortárs magyar grafika kiemelkedő alakja volt. A megyei tanács Csohány Kálmán- díjat is alapított. Ezt mindenkor az a művész kapja, akinek munkásságában meghatározó szerepet játszanak a népi hagyományok. Az első országos rajzbien- nálé anyagát két helyen, a Nógrádi Sándor Múzeumban, valamint a megyei József Attila Művelődési Központban mutatják be. A biennálé nagydíját elnyerő művész a következő alkalommal külön kamarakiállításon mutatkozhat majd be a közönségnek. Ebben az évben a látogatók a New York-ban élő neves művész, Szalag Lajos huszonöt rajzát tekinthetik meg, amelyeket Nógrád megyének ajándékozott. A biennálén Csohány Kálmánra is emlékeznek, a múzeum tulajdonában lévő művetnek kiállításával. Michelangelo szerint: „A rajzolás mindenfajta ábrázolás lelke és forrása, s mindén tudomány gyökere. Aki olyan nagy eredményt ért el, hogy rajzolni tud, annak azt mondom, hogy a legértékesebb kincs birtokába jutottMind- azonátal a művészek hosszú időn át nem tekintették önálló művészi munkának a rajzot, „csupán” segédeszköznek műalkotásaik létrehozásához. S annak ellenére, hogy már az ősember is rajzolt a barlangok falára, valójában önálló műfajjá csak a reneszánszban vált a rajz, ama a barokkban teljesedett ki, s a későbbi időkben roppant gazdagságra tett szert A világ ábrázolásában napjainkban már nemcsak segédeszköz, hanem önáló törvényekkel rendelkező műfaj is. Amint azt Horváth György megjegyzi a biennálé készülő katalógusának előszavában: ^ .. és az az eszköz, amivel a művész a maga közegében a dalokat végiggondolja! Gorkij szerint pedig: „Aki rajzolni tud, mélyebben lát a világba.” Az első salgótarjáni rajzbi- ennálén képet nyerhetünk arról, hogy kortárs művészetünkben a rajz művelői milyen mélységben látják valóságunkat, a világot, és benne az embert. Izgalmas és tanulságos találkozás elé nézünk. Tóth Elemér Illyés Gyula: ÖRÖKÖS HÁLAA napfény, a tavasz, a nyár beleköltözött a búzába; öltözik át a munka már szabadságba, boldogulásbal Forognak a hű évszakok, bért, hozamot pontosan hoznak: ahogy az aratás nagyobb, úgy emberiesül a holnap; ember kezében úgy forog nagy kormánykereke a sorsnak. Egy rezzenésnyi hála villant valahol bennem, valahányszor fölgyújthattam a villanyt, megindult Velem a vonat, melegen ehettem az ételt, besuhamt egy rég-rótt írásból fejembe egy hű gondolat: folytathatom a születésem. * A költő kötetben mé% meg nem Jelent verve. Az emberek könnyen osztogatják a címkéket. Ha valakinek valami nem sikerül, akár önhibáján kívül, rögvest rásütik: balek. Ha egy kultúrház- ban nem történik semmi újszerű, azonnal megkapja — tegyük hozzá joggal — a begyepesedett jelzőt. S ha egy nyár nem kölönbözik az előzőtől, máris unalmas, valóságosan és képletesen is uborka- szezon. Milyen volt kulturális szempontból adott esetben a színház világától közelítve, az idei nyár — Salgótarjánban és a megye más településén: Balassagyarmaton, Pásztón, Palotáshalmon, Bánkon? Egészen más, mint az előző években. Akkor a forrósággal kényelmességünk dagadozott, s a közművelődés dolgozói az édes semmittevésben igyekeztek vidámítani, frissíteni magukat, hiszen nyár van, két évad között, a „senki földjeiÄ bíráló szavak a közönség részéről és sok-sok fórumon gyümölcsöt értek: ezen a nyáron megszületett Nógrád megyében a nyári színház, mindjárt sorozat formájában. Persze ez pénzbe kerül, nem i« akármennyibe, segítőtársak nélkül nem születhetett volna meg az „attrakció”. A József Attila Megyei Művelődési Központ segítségére sietett a megyei tanács, s nem utolsó sorban a KISZ Központi Bizottságának értelmiségi fiatalok tanácsa. Június 14-től augusztus 26-ig fa múlt hónap végéig feszitett tempóban haladó nyári színházi előadássorozat utolsó alóForró színházi nyár Egy hiánypótló kezdeményezés összegzése adása frissiben alakult Rockszínház Lázadók, szentek, őrültek, szenvedélyek című produkciója lesz) láthattuk a Magyar Állami Operaház, a debreceni Csokonai, a nyíregyházi Móricz Zsigmond, a kaposvári Csiky Gergely, a Budapesti .Gyermekszínház és a kecskeméti Katona József Színház művészeit, összesen hat bemutatóban, és tucatnyi előadásban, örülünk ennek a gazdagságnak, változatosságnak, de kellemes érzésünk nem vakíthat el, s hiszem, hogy igényességünket mindannyian megtartottuk. A kínálat a szervezők ízlését tükrözi. Naivak lennénk azonban, ha ezt komolyan hinnénk. A szervezők a mai színházi helyzetben aligha érvényesíthetik saját koncepciójukat. Sokkal inkább kénytelenek azt a kínálathoz igazítani, s ily módon valamilyen töb- bé-kevésbé egységes koncepció kalapja alá besöpörni az előadásokat. Ez a koncepció — a nyárra, mint elkerülhetetlen, megje- gesedett szokásokra, tulaj don- ságokra épülő erőszakra e- kintettel — a szórakoztatás igényéből sarjadt, ezért tételesen csakis vidám és zenés lu NÓGRÁD — 1982. augusztus 20., péntek műveket tartalmaz. Az ope- risták Pergolesi két egyíelvo- násos vígöperáját, Az úrhatnám szolgálót és A zenemestert, a debreceniek, Karinthy Frigyes Julia és Juliska című „etűdjét”, valamint Maugham —Nádas—Szenes Imádok férjhez menni című vígjátékát, a nyíregyháziak az argentin Saenz, továbbá Fülöp—Wolf Ez aztán szerelem című rockoperáját, a kaposváriak és a gyermekszíháziak kalákában Bencsik Imre A világszám című egyvelegét, a kecskemétiek Plautus Amphitruóját hozták el megyénkbeönmagában mindegyik kitűnő lehetőség a jóra, a színházba csábításra, annak meg- kedveltetésére. De ne siessünk a dolgok elébe! A szervezők munkájáról még illik elmondanunk tevékenységük korlátáit. S ebben nem első helyen áll a pénz (hiszen három szerv fogott össze). Fontosabb akadály a színészek elfoglaltsága, leterheltsége. Amióta természetessé lettek a nyári színházi előadások szerte az országban, amióta külön centrumai is kialakulnak, mind nehezebb olyan jellegű — jószerént kísérleti — vállalkozáshoz szereplőt, egyéb művészt és technikai személyzetet találni, mint a salgótarjáni, Nógrád megyei. Hiába az említett nyári „dömping” elszívó hatása mellett — egy-egy szíházi évad mégiscsak szeptembertől júniusig tart, pihenésre, feltöltődésre, a színház embereinek is törvény biztosította jogaik vannak. A sorozat legjobb előadását (hangsúlyozom, a Rockszínházat meg nem láttuk) a Magyar Állami Operaház művészei produkálták. A fiatal művészek énekben, muzsikában, sőt: színészi játékban emlékezetesen kiemelkedőt nyújtottak. S kár minden további szóért, róluk csak felső fokokban szólhatok. Az operaénekesekhez hasonló színvonalú élményben a kecskeméti tanyaszínház társulata részesített. Szórakoztató szándékukat gondosan, el- gondolkodtatóan, formailag hatásosan valósították megA debreceniek mindkét előadása vegyes érzelmeket keltett. A nagy mulattató, Karinthy által felállított mércét nem ugrották meg a művészek, az Imádok férjhez menni pedig méltatlan választás. Bravúrosan megírt, kongó semmiség. A rendező, Bor József, próbálkozik elfogadhatóvá tenni a szakállas szamárságot, kellő vitalitás1! színészek híján szolid eredménnyel. A nyíregyháziak ugyancsak „melléválasztottak”, s a darab tartalma, előadásmódja ritka alkalmanként emelkedik a közhelyek, az agyonúnt színház szintje fölé. A műfaj legalsóbb régióban foglal helyet. Totális kudarc a kaposváribudapesti kooperáció, A világszám. Olcsó, szellemtelen. Hogy lehetne másmilyen, az felcsillan egynémelyik jelenetben, de ez koldusszegény vigasz a boldogsághozS milyen lesz a hetedik — utolsó — bemutató, a Rockszínház előadása? Augusztus 26-án a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központban kiderül. * Kik jártak jól a nyári színházi előadássorozattal? A nézők a rapszódikus színvonal ellenére is mindenképpen. Széles közönségrétegeket „célzott meg” a sorozat — így méltányos. Legszerencsésebben — a színvonalat tekintve — az opera barátai jártak, és a megyeszékhelyen kívüliek, akik láthatták az Amphitruo Amit szabad Jupiternek.,.. című adaptációját- Persze a könnyebb hangvételt, gondolatilag kevésbé igénybe vevő szórakozást szeretők sem tehetnek szemrehányást senkinek, noha ők többet kaphattak volna. Igazi vesztesek a gyerekek. Maszlagot „etettek” velük teljesen amatőr módra. Mindezekért indokolt egy jövő évi ismétlés, illetve javítás. Nyitott szívvel és szellemmel várjuk az újabb nyári találkozást. Érdemes munkát, pénzt befektetni. Sulyok László Aforizmák A kompromisszum jó esernyő, de rossz tető. (J. R. Lowel) * Hibák elkövetésével szemben senki sem lehet biztonságban. Az ügyesség titka az, hogy ugyanazt a hibát ne kövessük el kétszer. (Edward Heath) * Az utópia a remény és a fantázia között kötött, rangon aluli házasság. (Jean Cotelli) * Kezdj el most élni, és minden napot tekints önmagában véve egy egész életnek. (Seneca) * Az embernek rendszerint a haláláig kell várnia, akkor aztán igazolják jóakaratát és teljesítményét. (Rudolf Kirchschläger) * Mindenki a gyerekekről beszél, mi pedig csináljuk őket. (Wilfried Böhm, öt gyermek apja) * A történetírás semmi egyéb, mint az emberiség baleseti krónikája. (Talleyrand) * Csak aki eléggé pesszimista ahhoz, hogy a veszély teljes nagyságát felmérje, annak van egyáltalán lehetősége arra, hogy közreműködjön a veszély elhárításában. (Wilhelm Röpk^ I
